Reddit cikket/kommenteket fordítok. Aki tud angolul esetleg nézze meg a további kommenteket is, vannak köztük érdekes morzsák.

Miért nem érdeklik annyira a romantikus sztorik a férfiakat, mint a nőket?

A válasz könnyű megértéséhez abból kell kiindulni, hogy a férfiak és nők különböznek. Ha a szerelem kerül szóba, a férfiak szerepe aktív, a nőké pedig passzív.

Amit a nő a flörtölés során érzelmi hullámvasútnak, rejtélynek, izgalomnak érez, vagyis amit a köznyelv bimbózó szerelemnek titulál, az mind megtörténik vele. Passzívan éli át az események sodrását, az ő aktivitása kimerül az eseményekre adott reakcióiban. A nőnek a románc szórakoztató, érdekes, felemelő.

Ezzel szemben a férfi számára nyilvánvaló, hogy kizárólag a saját cselekedetei vihetik előre a flörtölést. Valamit tesz, amire a nő reagál. Neki nincs lehetősége hátradőlni és várni, hogy haladjanak a dolgok (ha így tesz semmi nem fog történni és a nő elveszti érdeklődését), ezért szükségszerűen elkezd a romantikára úgy tekinteni, mint ok-okozati összefüggésre. Ő lép, a nő reagál, aztán jöhet a következő kör. Ki kell találnia, hogy mi fog tetszeni a nőnek, aztán befektetni a kellő időt és energiát a megvalósításba, elköteleződni az adott lépés mellett, ami talán balul sül el. Ez persze kiöli a dologból a "varázs" nagy részét.

Ettől lesz a romantika romantikátlan a férfiak számára. Nekik ez nem "jelenség", hanem feladatok sorozata amin végig kell menni, hogy elnyerjék a hölgy kegyeit - vagyis munka.

Ha egy nő tesz valami romantikus gesztust egy férfi felé, az azért tetszik a férfinak?

Kissé mellélősz a kérdéssel. Ez a klasszikus nemi szerepek megfordítása, és bár nyilván jól eshet a férfinak, de alapvetően nem erre vágyik. A férfiak "romantikus álma" másmilyen - erről bővebben később.

Akit nem üldöznek a nők az általában összezavarodik, ha megfordulnak a nemi szerepek. Ennek eredménye az elképzelés, hogy a férfiak nem szeretik / nem reagálnak jól ha a nők kezdeményeznek. Ez tulajdonképpen csak a romantikus forgatókönyv felrúgása által okozott zavar.

Emellett ha egy nő üldöz egy férfit, az markánsan különbözik attól, amikor férfi üldöz nőt. A poént már most lelövöm: passzívabb. Még ha azt is mondjuk, a nő "agresszívan" hajt a pasira, ez úgy néz ki, hogy mindent megtesz a saját elérhetőségének kihangsúlyozására, vagyis nyilvánvalóvá teszi, hogy elérhető az üldözőnek, ahelyett hogy ő maga kezdene üldözni. Ez esetben is a férfi viszi előre az eseményeket a saját akcióival. Innen származnak a férfiúi elbeszélések az "elszalasztott jelzésekről" - a női agresszív hajtás egy sor passzív jel, amit a tapasztalt férfiak felismernek, azok viszont nem, akik nem szoktak hozzá a nők kitüntető figyelméhez.

A férfiak "romantikus álma"

Szerintem a férfiak akkor érzik a leginkább szeretve magukat, mikor a dolgoknak ez a "normális menete" leáll - amikor azt tapasztalják, hogy a nő szerelme nem kizárólag addig tart, amíg a férfi folyamatos romantikus akciói a vállukon viszik. A szerelem a férfi számára munka, de lehet érdemes dolgozni rajta ha a dolgok rendben mennek és a nő boldog. A férfi romantikus álom az, hogy a nő ugyanúgy érez és kitart mellette akkor is mikor ő képtelen a kapcsolaton dolgozni; ha balszerencse üt be a karrierben, ha nincs pénz, ha megromlik az egészség, ha elpárolog az önbizalom. A férfi érezni szeretné, hogy az érzelmek amikért úgy gondolja megdolgozott akkor is megmaradnak, amikor az azokat tápláló munkája átmenetileg kihagy. Egy jó társ felemelheti a férfit a nehézségek idején, átvészelheti vele a vihart amikor nem jól mennek a dolgok. A férfi romantikus álom egy tartós és feltételmentes szerelem, ami szembemegy az unalomig ismert "munkáért cserébe jutalom" kapcsolati modellel. Egy férfi azt akarja, hogy azért szeressék aki, nem pedig azért amit a nőért tesz.

Majd' mindenki ezt szeretné, de legtöbbünk előbb-utóbb letesz róla, mert ráviszi a szükség. Egy igen jelentős része annak, amitől egy fiú férfivé érik, a felismerés, hogy a nők szerelme kemény munkát követel. Ez elindítja a srácokat az úton, amin megerősödnek, tapasztalatot és tudást szereznek, erőforrásokra tesznek szert. A rideg valóság egy férfit úgy megkeményíthet és megváltoztathat, hogy a fiatalkori énje rá sem ismerne. Bármiféle munkára hajlandó azért hogy szeressék, de a végcél mindig az, hogy a munka véget érjen.

Amikor elengedheti a kurblit amit nap nap után folyamatosan teker a szeretésért cserébe, és az akár csak egy pillanatra is magától forog tovább, hogy őt éltesse, akkor tudni fogja, hogy szeretik.