Igen, nemrég írtam ebben a témában, valószínűleg lesz némi ismétlés. Akinek ez probléma, az nyugodtan lapozzon, valószínűleg nem fog sokat veszteni - ezt a cikket csak azért írom, mert kedvem van rá. Ugyanezen okokból csúnya szavakat is használok, mert az jót tesz a hangulatnak.

Mandínerék voltak olyan kedvesek és linkelték a legutóbbi reakciómat a geek kultúra és a progresszívek csatározásának témájában, de azóta megint megjelent egy cikk, ami a fehér férfiakat szapulja, akik ellenállnak a szupercsodás női/színesbőrű irodalomnak, csak mert szexisták és rasszisták. Ez a téma, mint a progresszív témák általában, örök érvényűnek tűnik, mert mindegy hányszor cáfoljuk meg a fehér férfiakat szapuló elméleteiket, másnap újra jönnek ugyanazzal a szöveggel, mintha mi sem történt volna. Lássuk a végeláthatatlan maszturbatív kérődzés legfrissebb verzióját:

Geek feminista forradalom: de mi lesz a fiúkkal?

Mi lenne? Megunják, hogy piszkáljátok őket, és hátat fordítanak. Mit gondolsz miért van az, hogy egyre kevesebb férfi olvas könyveket? Nem azért nőiesedik az ipar, mert a férfiak szexisták, hanem mert különböznek a nőktől, és ha a piacon csak romantikus vackokat látnak, akkor inkább leülnek egy kicsit játszani a számítógép elé - amíg nem teszi azt is lehetetlenné a maszkulinitás modernkori üldözése és rombolása.

miért ne legyenek dühösek a többszörösen privilegizált, azaz fehér, középosztálybeli, heteroszexuális férfiak?

Milyen értelemben "többszörösen privilegizált" az a réteg a könyvpiac szövegkörnyezetében, ami politikai okokból több mint egy évtizede háttérbe van szorítva? Mi szól a könyvpiacon manapság azoknak a bizonyos fehér, középosztálybeli, heteró férfiaknak? ...azon a könyvpiacon, ahol sok kiadó kifejezetten büszke arra, hogy kizárólag progresszív maszlagot ajánl ezeknek, ami ellenük szól, ami negatív színben tünteti fel őket. Na és szerinted ki dühös? Azt látod talán, hogy férfi olvasók ezrei lázonganak az utcán, a női írók betiltását követelve, vagy mi? A szó amit kerestél nem a dühös, hanem az érdektelen. Garantálom, hogy egyetlen linket sem tudsz adni amin valakik a női, színes, vagy LGBT írók háttérbe szorítását követelik. Ilyesmi nem létezik, csak a ti politikai narratívátok beszél róla úgy, mintha igen.

Sosem törődtem kifejezetten azzal, hogy ki írta a könyvet, amit éppen olvasok.

Ezek szerint egy darabig te is normális ember voltál...

Egyszer mégis végigpörgettem a Molyon, hogy évente átlagosan milyen arányban olvasok női szerzőket, és az eredmény egészen döbbenetesen egyoldalú volt: majdnem csak férfi szerzőket olvastam.

És ez azt jelenti, hogy szexista voltál? Szégyelld magad, te bigott, maradi ősember!

Vagy mondjuk arról lehet szó, hogy a férfi és a női írók alapvetően különböző stílusban írnak, és téged az egyik jobban érdekelt mint a másik, mindenféle nőgyűlölettől függetlenül? Lehet, hogy nem voltál nőellenes, ahogy a fehér, középosztálybeli, heteroszexuális férfiak sem nőellenesek, épp csak nem érdekli őket a női típusú szövegpornó? Tegyünk egy rövid szemlét a modern könyvpiacon, mit produkálnak a női írók. Hasraütésre a fantasy könyvekből válogatok aszerint, hogy mi tűnik általánosan jellemzőnek (cáfoljon meg bárki aki tud, de ne a kivételekkel, hanem a tendenciákban):

J. R. Ward, vagyis Jessica Bird: Életre keltett szerető, Megsebzett szerető, Sóvárgás, Egy felejthetetlen hölgy, ésatöbbi. Egytől egyig női pornó ennek megfelelő borítókkal, amiken félmeztelen vagy öltönyben feszítő férfiak láthatóak. És nem valami "csók és könny" füzetke színvonal, ezen könyvek darabja 4-5000 Ft!

Cassandra Clare: Bukott angyalok városa, A herceg, Az imádott gonosz, Igaz szerelem, stb. Szintén 4-5000 forintos könyvek, szintén tipikus női romantikus lószar - már megbocsássanak a hölgyek, de az ilyesmit egy férfi gyomra nem veszi be. Számunkra a fantasy nem ott kezdődik, hogy egy vámpír beleszeret a főhősnőbe.

Rachel Vincent: Kóborok - ehhez muszáj a leírást is mellékelnem: "MÁR CSAK NYOLC FOGAMZÓKÉPES NŐSTÉNY VÉRMACSKA VAN. ÉS ÉN VAGYOK AZ EGYIK." Gratulálok.

Nalini Singh, New York Times bestseller szerző: Egy világ - két faj - állandó küzdelem. Íme néhány borító a sorozatból:

Kedves Pintér Bence a Mandínerről, szerinted mi a büdös Isten f*száért nem olvastál te könyveket női írőktól? Szerinted szexizmus, ha ezek helyett Tolkient, Salvatore-t vagy Stephen Kinget választod?

a következő magyarázatok maradtak: az általam preferált zsánerekben (sci-fi, fantasy, krimi) döntő, szinte kizárólagos többségben vannak a férfi szerzők; vagy vannak ugyan női szerzők, de ők a magyar kiadóknál valamiért nem jelentek meg

Mindkét feltételezés egyértelmű hülyeség, hiszen több a női író mint a férfi és több könyv is jelenik meg tőlük - még a férfiasnak számító műfajokban is eléggé kiegyenlített az arány. A valódi válasz, amit nem vagy hajlandó még csak megfontolni sem, itt látható fentebb. Van sok női szerző, de ezek között úgy világítanak a JK Rowlingok mint hétmérföldes kivételek, így rájuk hivatkozva még több női szerzőt követelni megveszekedett baromság, a már így is csökkenő színvonallal szembeni bűncselekmény.

Persze nyilván többen is vannak a kiadó kínálatában, de ha lehúzzuk az egyébként is inkább „női műfajként” számontartott paranormal romance-t és young adult-ot, akkor máris ott maradunk igazán fontos/jelentős női SFF-író nélkül.

Szóval ha félretesszük a női írókat, akkor a maradékban kevés a nő. A logikád tökéletes barátom, egyetemeken kellene oktatni. Már csak azt magyarázd meg nekem, hogy ha telítve a piac női szerzőkkel, akik "női műfajokban" aratnak, akkor mi a fityfene akadályozná ugyanezen nőket, vagy bármilyen más nőt abban, hogy betörjenek a "komolyabb" SFF körökbe? Mi az a misztikus hetero fehér férfi varázspajzs vagy hárítómező, ami a könyvpiac ~60%-át pisszenés nélkül átengedte a nőknek, de bizonyos műfajokban rejtélyes okokból mégiscsak ellenáll, nem hagyja megjelenni a női írók könyveit? Hol volt az a galád patriarchális összeesküvés amikor írónők sorra vették át a listavezető pozíciókat férfiaktól?

De ha már szóba hoztad a magyarhonba beszivárgó sci-fi felhozatalt, észrevetted, hogy a legsikeresebb kortárs SFF írók művei közül igen sok nem jut el a hazánkba? Különös módon pont azok, amiket konzervatív, hetero fehér férfiak írtak. Hol vannak a John C. Wright, a Larry Correia, a Vox Day könyvek? Ezekből milliószám fogy külföldön, ide mégsem jutnak el. Vajon miért? Hiszen szerinted a könyvpiacot a fehér férfiak uralják, tehát pont ezeket az írókat kellene erőltetniük orrba-szájba.

gyökeres, sőt, forradalmi változások zajlottak le az elmúlt években: a képregények, a sci-fi és a fantasy fogyasztói és alkotói között minden platformon jelentős súllyal jelentek meg a nők és a színesbőrűek

Ez a kutyát sem érdekli. Ahogy te magad is kifejtetted a saját múltaddal kapcsolatban, normális ember nem törődik az írók színével, szagával, méretével. A probléma nem az, hogy négerek és nők is írnak és olvasnak sci-fit - a baj az, hogy egyes idióták elkezdték a sci-fi "jóságát" ilyen paraméterek alapján megítélni. Aki szerint egy könyv azért jó mert az írója nem fehér és nincs f*sza, az nem normális. Sajnos az ilyen nemnormálisok kerültek többségbe több kiadóban és egyes díjátadókon. Egyébként felvilágosítanálak, hogy szó sem volt itt semmiféle forradalmi változásról, pl. az SFF írók között mindigis voltak nők. Mary Shelley, bammeg? Ursula K. LeGuin? C. J. Cherryh? Marion Zimmer Bradley? (Aki egyébként elmebeteg feminista volt, oszt' mégis világhírű íróvá tudta kinőni magát...) Az csak a modern progresszívek gyökér hazugsága, hogy a könyvkiadás terén valamiféle nőelnyomás uralkodott, ami miatt szegények nem tudtak szóhoz jutni.

A status quo látványos, díjaknál is megjelenő megváltozása pedig kiváltotta az eddig ezeket a tereket uralók nemtetszését: ez futott ki a Gamergate-re és a Hugo-körüli botrányra

Olyan unalmas már ez a vergődés, hogy sérvet kap tőle a szemöldököm. Beteg agy kell ahhoz, hogy valaki beképzelje magának, a sci-fi "terét" uralta valamiféle fehér hetero férfi-összeesküvés, akik most dühösek mert elvették tőlük a játékszerüket. Ez a titáni eszetlenség azt feltételezné, hogy Dick, Asimov, Heinlein, Clarke, stb. csak azért kaptak díjat, mert fehér férfiak voltak, a velük versenyben lévő nőket és színesbőrűeket (akik sokkal jobb könyveket írtak mint ezek a névtelen senkik) pedig diszkriminálták. Érdekes módon Ursula K. LeGuin már 1970-ben Hugót kapott, de ez biztos valami malőr volt - kihagyott a patriarchátus, vagy véletlenül azt hitték hogy férfi, csak női álnéven. Az igazi gáz, hogy ez a malőr 1975-ben megismétlődött vele. Sőt, ha csak a 2000 előtti éveket nézem, jelöltek nőket a legjobb regény díjra 63-ban, 70-ben, 75-ben, 77-ben, 79-ben, 81-ben, 82-ben, 89-ben, 91-ben, 92-ben, 93-ban, 95-ben és 99-ben. Az a barom patriarchátus még nőelnyomni sem tud rendesen!

Hurley ehhez a tényleg látható, mérhető, folyamatban lévő változáshoz kapcsolódóan

ROTFL A 70-es években 4 női regényt jelöltek Hugóra, a 90-es években ötöt - ehhez képest mi lenne a "mérhető változás"? Legföljebb az, ha manapság a jelöltek háromnegyede lenne nő, ami persze nem jelentené, hogy kilóg a lóláb, de nem ám. Nem azért jelölnek nőket díjakra mert nők, hanem mert a nők szervileg jobb írók a férfiaknál. Aki nem fogadja el ezt az egyszerű biológiai tényt, az nyilván szexista.

a nők mindig is részt vettek a háborúkban katonaként

Aki feminista fantasy íróktól tanulja a történelmet az meg is érdemli.

Gyűlölködés helyett be kell lépni a párbeszédbe

Itt egyetlen oldal gyűlölködik, mégpedig a progresszív. A sokat szapult és hazugságokkal lejáratni szándékozott semleges-jobbos közönség továbbra is ugyanúgy leszarja az írók nemét és színét, mint te amikor még normális voltál. Nem gyűlölnek ők senkit, ellentétben azzal a megveszekedett sakálfalkával, ami folyamatosan támad, támad és támad bizonyos embereket és közösségeket bőrszín, nem és nemiség alapján. Például, és ez most talán szíven üt, de a Mandineren is nem a jobbosok írják a cikkeket, hogy "le a nőkkel és színesekkel!", hanem a progresszívek, hogy "le a fehér hetero férfiakkal!". (Különösen a középosztálybeliekkel, azok a legrosszabbak.) Ti folyamatosan a bőrszínnel és az alsónemű tartalmával vagytok elfoglalva, mindent ezen keresztül vizsgáltok, és mégis minket vádoltok rasszizmussal meg szexizmussal, ami egy kib*szott abszurdum. Engem nem érdekel az író színe, téged viszont semmi más nem érdekel, csak az - akkor most melyikünk is rasszista?

[Hurley] nem ab ovo tartja gonosznak és szörnyetegnek a fent jelzett csoport minden egyes tagját, hanem igyekszik bevonni őket (engem, minket) a szerinte folyó forradalom körüli párbeszédbe

Á, értem, szóval én nem vagyok ab ovo gonosz csak a színem és nemi szervem miatt... Hanem valami áttételes hókusz-pókusz miatt vagyok mégiscsak gonosz a színem és nemi szervem miatt. Létezik erre szemfényvesztő ideológiai magyarázat, például nem azért van velem baj, mert férfi vagyok, hanem mert a "patriarchátust képviselem", mint férfi. Hogy ez mit jelent konkrétan, vagyishogy mi a különbség a két dolog között, az rejtély.

A párbeszédről meg annyit, hogy annak kizárólag egyetlen normális kimenetele létezik: visszatérni az alapállapothoz, amikoris az írók biológiai paraméterei képbe sem kerülnek a könyveik vitatása kapcsán. Az egyetlen elfogadható értékelési szempont a mű önértéke, amihez nem ad hozzá és amiből nem vesz el a bőrszín, a szexuális beállítottság, stb. Amíg a díjak megítélésénél a legapróbb mértékben is szerepet játszik az ilyen szakmaiatlan progresszív baromság, addig mindig lesznek súrlódások.

elképzelni is csak nehezen tudjuk, hogy a kirekesztésnek milyen súlyos formái lehetnek, sőt vannak jelen ma is

A nők biztos nagyon súlyosan ki vannak rekesztve még ma is, tekintve hogy a könyvpiacnak és a Hugónak kb. a 60%-át uralják. Haver, hát kapj már a fejedhez, teljesen elhülyített az ideológiai maszlag. Ezért néz titeket minden normális ember hülyének, mert olyasmiről papoltok ami egyértelműen nem létezik. Nem baj az, hogy jót akarsz a nőknek (elvégre a mangina is ember), de vedd már észre, hogy mivel az utóbbi 10 évben a különböző díjak ~60-100%-át nők kapták, már nem kell tovább emelni őket. Mégis honnan vannak szerinted súlyosan kirekesztve a nők, mondj már valami konkrétumot...

Egyszerűen nekünk nem ilyenek a tapasztalataink, ritkán kerülünk szembe valamilyen diszkriminációval.

És te olyan naív vagy hogy bemondásra elhiszed mások baromságait? Ha egy nő azt írja, hogy őt súlyosan kirekesztik, akkor nem akarod tényszerűen vizsgálni a kérdést, inkább rögtön nekiülsz cikket írni a mocskos fehér férfiak ellen? Az Isten szerelmére...

Az ikonikus történeteink jelentős része pedig nekünk szól: a fiatal fehér fiúknak/férfiaknak, férfi főhősökkel.

Az csak kreténség, hogy a szereplők színe, neme, szexualitása determinálná, hogy ki élvezheti az adott művet. Fogadok egy havi fizudban, hogy olvastál már könyvet, néztél filmet, illetve játszottál játékkal aminek nő volt a főszereplője, és nem gondoltad közben folyamatosan, hogy ez az alkotás szar, hogy nem neked szól, hogy muszáj lenne bele egy fehér férfi akivel azonosulni tudsz. Bármily hihetetlen, nők is képesek férfiak által írt sci-fit olvasni, sőt, baszki, még élvezhetik is!!! Tudom, ez úgy hangzik mintha azt mondanám az ég piros, de hidd el, teljesen igaz.

a nyugati irodalom sokat használt plotjai, avagy mítoszai egyszerűen nem is működnének, ha női főhőssel próbálnánk megírni őket

És...? Ebben mi a nagy felfedezés? A nők és a férfiak nem egyformák, ezért férfiak a meséink férfiszereplői, és ezért nők a nők. Ezek sem az életben, sem az irodalomban nem csereszabatosak, bármit is képzeljenek a feministák. Egy nő férfiszerepben általában bohóc (lásd Rey a Star Wars-ban). Ritkábban, ha az írók veszik a fáradságot és tehetséget, és megmutatják, hogy a nő miért és hogyan kényszerül(!) korlátozott férfiszerepbe, akkor kuriózum amit mindenki ünnepel (Ellen Ripley, Sarah Connor). Nincs itt semmi nőgyűlölet, oszoljanak kérem. Csak a bohócokat nem szeretjük, különösen ha nagymúltú franchise-okat tesznek tönkre.

idén a Nebula hat jelöltjéből négy, a Hugo öt jelöltjéből három, a BSFA és a Kitschies öt-öt jelöltje közül kettő-kettő nő, míg a Locus fantasy szekciójában öt jelöltből öt női szerző lett

Hadd szembesítselek a föntebbi soraiddal: "a kirekesztésnek milyen súlyos formái lehetnek, sőt vannak jelen ma is". Kellően hülyének érzed már magad? Arra mondod, hogy kirekesztett, aki a Locus díjak 100%-át besöpri, és nem arra, aki 0%-ot kap?

Az ott iszonyat maszkulinnak tűnő Brit Fantasy Díj esetében idén négy nő van a hat jelölt között.

Vagyis az egyenlőség nevében - már ha vagyunk olyan sötétek, hogy egy mérhető teljesítmény terén nemi egyenlőséget követelünk meritokrácia helyett - csökkenteni kell a női díjazottak számát, hiszen egyértelműen kiszorítják a férfiakat. Persze tudom én, hogy a feminista szlengben az "egyenlőség" a lehető legnagyobb női előny felé való törekvést jelenti - amit tökéletesen leleplez, ahogy még mindig a férfiellenes dumát nyomatják annak ellenére is, hogy a díjazottak többsége már rég nő.

Ebben a felfokozott helyzetben minden egyes vélt vagy valós területvesztés elkeseredett harcot fog kiváltani.

Hányszor kell még elmagyarázni, mire megérted, hogy nincs semmiféle harc a nők vagy színesek ellen? A harc a progresszív ideológia előretörése ellen van, ami abban éli ki magát, hogy a hetero fehér férfiakat mocskolja. Senki nem harcolt amíg a nők átvették a könyvkiadás felett a hatalmat, mert senkit nem érdekelt, hogy ki írja a könyvet, amíg a könyv jó. Harc azóta van, hogy egy rasszista és szexista politikai csoportosulás nekiállt bőrszín és nemi szerv alapján kiszorítani egyeseket. Rasszisták, mert gyűlölik a fehéreket, és szexisták, mert gyűlölik a férfiakat. Nyíltan és büszkén arra hajtanak, hogy a fehér férfiak ne kapjanak díjakat, mert szerintük a fehér férfiak valamiféle gonosz lények. Ez a bagázs nem csak megtévelyedett, de kifejeztetten ártalmas is, mert gyűlölködést és ellenségeskedést szítanak olyan területeken ahol ilyesmikről eddig szó sem volt.

A Gamergate és a Puppies-kampányok derékhadát dühös fiatal férfiak alkotják, akik dühösek a nőkre, dühösek a melegekre, a feketékre

Képzeld, nem a nőkre vagy a feketékre vagyunk dühösek, hanem rád, mert te vagy az a barom aki hazugságokkal mocskol minket. Ha egy nő jó sci-fit ír, ami nem arról szól hogy a fehér férfiak gonoszok, akkor el fogjuk olvasni és senkinek nem lesz vele baja. Te ellenben a sajtóban mocskolsz minket mindenféle aberrált vádakkal, úgyhogy ne csodálkozz ha elküldünk a halál f*szára.

Engem teljesen hidegen hagy, hogy hány nő ír SFF témában, tőlem a bolygó 3,5 milliárd nője mind felcsaphat írónak, szívből leszarom. Írjon minden színes és meleg, nem érdekel. Engem az zavar, hogy szerinted nőgyűlölő meg fekagyűlölő vagyok, csak azért, mert a bőröm fehér és f*sszal születtem. Ha a kognitív disszonancia nem süti ki az agyad, akkor közlöm én, hogy aki itt bőrszín meg nemi szerv alapján gyűlölködik, az te vagy. Épp csak palira vettek téged azok, akik elültették a fejedben a gondolatot, miszerint a fehér férfiakat gyűlölni nem csak elfogadható, de egyenesen dícséretes, mert bár csoportokat nem ítélünk el, de a fehér férfiak megérdemlik, hiszen elnyomók.

Nem kell minden zsánerműnek, játéknak és filmnek az elnyomott csoportokról szólnia, de el kell ismerni, hogy ezeknek a(z egyébként eddig is jelen lévő) műveknek, nézőpontoknak igenis egyenlő helye van a kulturális narratívákban, mítoszokban; főleg azért, mert mi is sokat tanulhatunk belőlük.

"Egyenlő helye" annak van ami képes mindenféle politikai befolyás nélkül is egyenlő helyet kihasítani magának úgy a piacon, mint a kritikusoknál. Az "elnyomottakról" szóló hülyeségetek a fasorban sem lenne kőkemény politikai nyomás nélkül - a Hugo- meg Nebula díjas vackaitok csak a port gyűjtik a boltok polcain, mert a kutya sem olvassa őket. Ismerjük már be, hogy a "Ha dínó lennél kedvesem" szintű langymeleg szarkupacokat egy lapon említeni Orson Scott Card vagy William Gibson írásaival a műfaj meggyalázása. Akkor is, ha szerinted Card homofób, ez ugyanis a könyvei értékéből kurvára nem von le semmit.

Arról meg ne is beszéljünk, hogy mit "tanulhatunk" az ilyen gyökér és gyermeteg, szájbarágós (vagy szájbarúgós?) progresszív propaganda-irodalomból... Nincs szükségem még a szabaidőmben, szórakozás gyanánt is azt olvasgatni, hogy a fehér emberek szarok, a férfiak szarok, a heterók szarok. Aki szerint ez az az SFF amiből tanulhatunk, az bástyázza el magát ilyen könyvek mögé egy lakatlan szigeten és forgassa őket élvezettel amíg csak él.

És ez az, amiről Hurley beszél: a feminista geekforradalom nem arról szól, hogy a fehér férfiakat el kell nyomni

Ha nem erről szólna akkor nem pofáznátok folyton erről, és nem látszana a nyomásotok eredménye azon, hogy a fehér férfiak már jó 10 éve lófaszt sem kapnak a díjátadókon. Kivéve ha balosok, ugye, mert az az egy mentőkártya adott nekik, ha érvényesülni akarnak. Mibe fogadjunk, hogy George RR-t sem szeretnétek annyira, ha történetesen megrögzött konzervatív lenne? (Csak az érdekesség kedvéért szúrom ide, hogy RR barátunkat pont JK Rowling ütötte ki a nyeregből a 2001-es Hugónál.) Szóval nem kell a fehér férfiakat elnyomni, elég ha minden figyelmet és elismerést a színesekre és nőkre irányítunk, ugye? Hiszen megérdemlik szegény elnyomottak.

a rajtuk kívül álló csoportoknak is megvannak a maguk eltérő, de egyenrangú történetei és nézőpontjai, amelyeknek helye van a (szub)kulturális narratívákban, a történetekben, a ma alakuló modern mítoszokban

Ezredjére is: senkit nem zavarnak ezek a történetek és nézőpontok, rekesszenek Dunát, leszarjuk. A baj az, hogy szerintetek egy könyv csak akkor lehet jó, ha ilyen történeteket és nézőpontokat tartalmaz. Holott a "diverz" könyvek is lehetnek könnyfakasztóan szarok, meg az általatok úgy lenézett hetero fehér férfiak könyvei is lehetnek jók. Ezt nem vagytok hajlandóak elfogadni, és ez tesz benneteket különösen undorítóvá. Szerintetek John C. Wright csak szar könyvet írhat, ami semmiféle díjra nem méltó, hiszen nem néger, nem nő, és még csak nem is buzi. Sőt, keresztény! Képmutató, álszent kis tetvek vagytok, akik élvezik a politikai hátszél hatalmát, amivel politikafüggetlen területekre tudtok betörni, és azokat tönkretenni. A Hugo presztízse nem most romlott le, hanem jó 10 éve folyamatosan zuhan, mióta rasszista és szexista módon osztogatjátok valós érdemek helyett.

úgy hozhatnak vérfrissítést, válaszokat a fehér férfiaknak ezek az új, idegennek tetsző narratívák

A probléma, ami elől homokba dugod a fejed, hogy ezek az "idegennek tetsző narratívák" attól újak és abban különböznek a hagyományosaktól, hogy nyíltan fehér- és férfiellenesek. Ezek semmiféle válaszokat nem hozhatnak normális embereknek. Egy fehér férfinak az nem "válasz", hogy az író nyíltan gyűlöli őt a bőrszíne és nemi szerve miatt. Legföljebb annyi a tanulság, hogy sok odakint a fehér- és férfigyűlölő, akik ellen fel kellene lépni mielőtt vérszemet kapnak.

Engem ezért nem zavar, ha az új Star Wars főszereplője nő, vagy önmagában az, ha megcsinálják a Szellemirtókat női főszereplőkkel. Hogy ez nem az én mítoszom? Miért is ne lehetne?

Ezekkel az a baj, hogy bejáratott dolgokat formálnak át az ellentétükre ideológiai okokból, vagyis szándékosan elvesznek valamit a férfiaktól hogy odaadhassák a nőknek. Mintha képtelenek lennének saját kútfőből alkotni valami újat; csak úgy tudnak nyerni, ha elorozzák a férfiak mítoszait és kiforgatják őket. Félrelökik a férfi főhőst és egy nőt nyomnak a helyébe, aki úgy áll ott mint tehénen a gatya, de sebaj, a polkorrektség elfedi a sántaságot. Aki pedig felszólal, hogy a király meztelen, azt leordítják, hogy szexista nőgyűlölő. És hangoztathatod te naponta kétszer, ebéd után meg lefekvés előtt, hogy ez nem a férfiak kiszorítása, de az. Mad Max mellékszereplő lett a saját filmjében, a Star Wars férfihősei másodhegedűsök valami Mary Sue mögött, Bill Murrayt a SONY ügyvédekkel kényszerítteti, hogy eljátsszon egy mellékszerepet a szupergagyi női szellemirtókban. Ez pontosan arról szól, hogy a férfiakat folyamatosan tolják a perifériára, mivel elterjedt a hülye feminista nézet, hogy férfi igényeket kielégíteni "nőellenes", s mint ilyen, tilos. Szinte semmi nem szól már a férfiaknak, talán csak pár másodvonalbeli akciófilm - minden mást a nőkre szabnak, még akkor is, ha a főszereplők történetesen férfiak. Ugye emlékszünk még a Thor-féle hülyeségre, ahol a grrrl power volt a mindent ütő szuperképesség? Mennyire kell vaknak lenni a férfiak kiszorítására egy olyan korban, ahol egy rakás női főszereplővel operáló sorozat van műsoron, de még a "koedukált" esetekben is a nők viszik a prímet? Jessica Jones, Supergirl, Agent Carter, Wynonna Earp... És még a zöld íjász is háttérbe szorul a saját sorozatában egy nő javára. Szinte nem is lehet olyan modern műsort találni, ami férfi főhőssel operál és nincs benne girl power - én speciel egyet sem tudok mondani kapásból. Ha valaki tud ilyet az kérem jelezze...