HTML

Deansdale

Férfiszféra: antifeminizmus, nőzés, satöbbi. Ja, és táplálkozás.

Utolsó kommentek

  • Deansdale: @VT 135: "Dean, itt nem az anyagi szint, ahol gondok vannak, ezért a változást sem ott kell keresni, nem ez a kulcs!" Amiről beszélsz arra az emberek 99%-a szervileg képtelen, úgyhogy olyan érzésem... (2018.11.20. 17:10) Miért fontos a genderkurzus a progresszíveknek
  • don Fefinho: @Frederick2: Meglehet. A lényeg, hogy szerintem kell állam, csak nem ekkora. Minél nagyobb a nem önkéntes újraelosztás, annál kontraproduktívabb. (2018.11.20. 15:48) Miért fontos a genderkurzus a progresszíveknek
  • Frederick2: @don Fefinho: "Az ő extremitásuk az anarcho-szindikalizmus, ami ugyan elviekben az államot is eltörölné a szabad verseny nevében" Te az anarcho-kapitalistákra gondolsz. Az ő elméletük, hogy telje... (2018.11.20. 15:31) Miért fontos a genderkurzus a progresszíveknek
  • don Fefinho: @Frederick2: Őőő... pillanat, pontosítok. Én a libertariánusokra gondoltam, ami azért a jelenkori baloldaliságtól eléggé messze van. Az ő extremitásuk az anarcho-szindikalizmus, ami ugyan elviekbe... (2018.11.20. 15:18) Miért fontos a genderkurzus a progresszíveknek
  • Madarász Henrik: @csi szi: Nem normális a fickó, nálunk nem lesz semmilyen marxista fordulat és máshol sem, csak a kultúrmarxizmus tombol, sajnos. (2018.11.20. 15:12) Miért fontos a genderkurzus a progresszíveknek
  • Utolsó 20

Nő jó, férfi rossz

2011.07.29. 10:46 Deansdale

A HVG karrier rovatának mai cikke az apák nehéz helyzetével foglalkozik, mivel nekik is össze kell egyeztetni a munkát a családdal. Tudjuk, ez az amiről nők esetén folyton azt hallani, hogy segíteni kell nekik, mert szegény nők ennek a jelenségnek az áldozatai, és ebbe a szörnyű helyzetbe a gonosz patriarchátus kényszeríti őket. (Ez persze színtiszta mellébeszélés, hiszen egy nap mindenkinek egyformán 24 órából áll, és még egy feminista sem képes arra, hogy egyszerre két helyen legyen, vagyis a családra is jusson ideje meg a karrierépítésre is.)

Nézzük meg viszont, hogy ugyanezt a témát hogyan tálalják, ha férfiakról van szó:

"Mikor legyen a közös bográcsozás? - kérdezi a főnök a beosztottakat, mire az egyik házas, kisgyerekes férfi kollega rávágja a szombatot. A többség rázza a fejét az ötlet hallatán, így a péntek délutánban kiegyezik a csapat. A történetet hallva elgondolkodtató, hogy egy gyerekes apuka vajon miért menne inkább a kollegákkal sörözni szombaton ahelyett, hogy a feleségével és a gyerekekkel felkerekedjen és kirándulni induljon?  Ez egyfajta menekülési útvonal, ha távol akar kerülni az otthoni nehézségektől, amennyiben éppen konfliktushelyzet van, vagy rossz a hangulat otthon - véli Czégényi Margit családterapeuta."

Tehát a férfi nem "áldozat", a férfi nem egy szörnyű dilemmában él, hogy hova ossza be az idejét. A férfi egy szemét, akinek egyetlen vágya hogy távol maradhasson a saját családjától. Köszönjük szépen a felvilágosítást a terapeuta néninek.

...persze azt is mondhatnánk, hogy az egyedülállókkal szemben a családos embernek a munkanapok estéin otthon kell lenni a családdal - ágybatenni a gyereket és jóéjtpuszit adni az asszonynak -, és ezért tenné inkább szombat napközbenre a bulit, dehát ezzel valami pozitívat feltételeznénk egy férfiről, és az manapság nonszensz.

"Előfordulhat az is, hogy az erős szeretet, összetartozás ellenére a férj fullasztónak érzi az otthoni jelenlétet, amiből kilépne egy időre, hogy egyedül lehessen."

Hát igen, ezek a rohadt pasik ki nem állhatják a szeretetet. Így megy ez.

"Ha egy kicsit tovább bent maradnak az irodában, vagy beülnek a kollegákkal sörözni, az azt jelentheti, hogy olyan terepen szeretnének lenni, ahol nem kell teljesíteni - teszi hozzá a szakember."

Ha valaki túlórázik akkor nem kell "teljesíteni"? Melyik bolygóról jött ez a "szakértő", és mikor megy vissza oda?
Egyébként érdekes a megfogalmazás, mert benne foglaltatik a gondolat, hogy otthon is "teljesíteni" kell, és szakértőnk nyilván nem a "házastársi kötelességre" gondol. Hanem arra, hogy egy átlag férfi átlag otthonába mikor hazatér, akkor nem a tömény szeretet fogadja, hanem esetleg a veszekedés meg a nyavajgás. Erről nyíltan beszélni viszont nem szokás.

A cikk a HR Portálon folytatódik:

"Az új elvárások azonban meghaladhatják a férfinál azt az energiaszintet, ami még örömöt jelent, és ez szerepkonfliktushoz vezethet - fejti ki Czégényi Margit."

Ha egy nőn sok a teher, akkor  ő egy szegény áldozat, akinek segíteni kell: részmunkaidővel, bővített gyermekelhelyezési lehetőségekkel, kormányprogramokkal. Ha egy férfin sok a teher, akkor az olyan "szerepkonfliktus", ami az ő egyéni problémája, sőt, gyengesége. Egy férfi tanulja meg a napi 24 órát 25 órára szétosztani. Ha egy nő házasságában nincs öröm, akkor a férfi(!) elrontott valamit és a nőnek erkölcsi joga a válás, de ha egy férfi házasságában nincs öröm, akkor szedje össze magát mert valamit sz*rul csinál.

"Úgy látja, a hagyományos családmodell ma nem működőképes (...) - A mai rohanó világban, amikor a munkakörnyezet is stresszes mindkét dolgozó szülő számára, ahol lehetséges, a férfinak mindenben segítenie kell. Minden tekintetben egyenlően kell a teendőket megosztani, hogy ne legyenek feszültségek a családon belül - vélekedik."

A hagyományos családmodell lényege, hogy a nő háztartásbeli - legalább meggondolhatnák, hogy miről is beszélnek egyáltalán. Érdekes ezzel kapcsolatban egy szövegdoboz:

"A munkavállaló nők 24, a háztartásbeli nők 28 százalékával fordul elő, hogy, bár házasságban él, egyedülálló szülőnek érzi magát. Jelentős részük neheztel párjára az otthoni feladatok kiegyensúlyozatlansága miatt."

Ezt értsem úgy, hogy a háztartásbeliek jelentős részére is vonatkozik? Mert akkor gubanc van. Aki egész nap otthon van, az ne kérje a dolgozó partnerétől, hogy még otthon is tovább dolgozzon. A házimunka nehézsége csak egy mítosz, amire bárki rájöhet aki pár hónapig egyedül él. Nehezen tudom elképzelni, hogy egy háztartásbeli nőnek égető szüksége lenne a férj segítségére a mosogatásban vagy porszívózásban.
Egyébként ezeknek az "egyedüllálló szülőknek" azért jól jön az a pénz amit a férfi hazahoz, gondolom. Ha maguknak kéne megkeresni, életük legnagyobb trágyájában lennének. Ilyenkor van az, hogy amíg kicsi a gyerek addig jó az a házasság, aztán jöhet a válás (ház marad a nőnél, plusz gyerektartás), a csúnya gonosz pasi aki látástól mikulásig gürcölt, és akinek a verejtékén a család felépült, az meg mehet a pecsába.

"Sajnos mi férfiak hajlamosak vagyunk az új kihívások elől elmenekülni, és inkább egymás között a kocsmában kibeszélni, mit miért nem lehet."

Hja, az egész történelem erről szól, a kihívásoktól való meneküléstől. Ha ez a taplóság igaz lenne, a mai napig is barlangokban laknánk és állatbőrökbe öltözve vadásznánk az őzeket.

"Az idők során a nők talán jobban megtanultak alkalmazkodni a változó környezet kihívásaihoz - gondolkodik el az informatikus szakember."

...és ha ez a taplóság igaz lenne akkor nem hallanánk folyamatosan a nyávogást, hogy milyen nehéz a nőknek, és hogy azonnal segíteni kell rajtuk. A nők nem "alkalmazkodnak jobban" semmihez, csak jobban tudják a férfiakat piszkálni, hogy ugyan tegyék már az ő életüket kényelmesebbé - ahogy ez az egész kérdéskör is fényesen bizonyítja. Hiszen ez a nyűglődés végeredményben csak arról szól, hogy szegény nőknek milyen nehéz a sorsa, és a férfiak felelőssége csinálni valamit amitől a nőknek jobb lesz.

"Az amerikai apák nem igazán találják az egyensúlyt munkahelyi és családi feladataik között."

Talán azért, mert a férfiaknak sokkal kevésbé van választása, mint a nőknek - ha van egyáltalán bármiféle választása. Egy nő otthon maradhat a gyerekkel, dolgozhat részmunkaidőben vagy ha olyan a kedve akkor elmehet dolgozni teljes munkaidőben is. A férfi ezzel szemben muszáj hogy főállásban dolgozzon, és punktum. Emellett persze hogy nehezebb összeegyeztetni a családot a munkával.

Egyébként nem akarok különösebben hímsovinisztának látszani - akik ismernek, nem is tartanak annak - de lassan a szemem kifolyik ahogy folyamatosan azt kell olvasnom, a dolgozó férjnek mindenképp be kell segítenie a gyesen otthon lévő anyának - még a külön takarítónő mellett is! Számomra valahogy egyértelmű, hogy aki egész nap otthon van, az elvégezheti azt a napi 10-20 perc házimunkát, amit egy háztartás vezetése igényel (különösen ha még takarítónő is van).

Érdekes, hogy a cikk, ami elviekben a férfiak nehézségeiről szólna, végül arra csengett le, hogy a szemét férfiak nem segítenek eleget a nőknek. Valahogy sikerült visszakanyarodni a megszokott kis polkorrekt felfogáshoz. Még egy cikk, amiből megtudhattuk, hogy jaaaj a szegény nők, de bezzeg a férfiak!

Szólj hozzá!

Címkék: feminizmus feminista antifeminista antifeminizmus

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.