Aki nem ismerné Kornya Zsolt "Miért van elegem Tolkienből?" c. írását, az nem tudja mit veszített :) Szerencsére a csorba kiköszörülhető. Mindenesetre nekem óhatatlanul ez az írás jutott eszembe a Trónok harca olvastán. Egyrészt azért, mert a könyvsorozat borítóin Tolkienhez hasonlítják GRRM-et. Másrészt azért, mert erősen kísért az érzés, hogy GRRM olvasta - és a lehető legmélyebben megszívlelte - Kornya Zsolt kritikáját Tolkienről. (Nyilván nem, de olyan mintha.) Harmadrészt azért, mert nekem személy szerint marhára elegem van a Trónok harcából - de erről majd később.
Lássuk hol lopott GRRM Kornya Zsolt gondolataiból:
Mi is zavar engem felnőtt fejjel Tolkien életművében?
1) A fekete-fehér erkölcsisége
Rögtön az első pontban GRRM homlokegyenest szembement Tolkien fekete-fehérségével, olyannyira, hogy a művében szinte mindenki ugyanannyira szürke. A gonosz törpe valójában jóságos, az égett pofájú fizetett mészáros érző szívű emberi lény, a saját nővérét kefélő arrogáns gyilkológép megemberesedik és szűzlányok megmentőjévé avanzsál. Ugyanakkor a papíron pozitívnak készülő hősök bosszúból vagy praktikumból embereket fejezgetnek le, paktumokat szegnek meg és ki tudja mi mindent el nem követnek, hogy csökkentsék az irántuk érzett szimpátiánkat. Ez a maga módján realistább megközelítés, mint Tolkiené, hiszen ahogy Renier kritikájában is olvashatjuk, a valódi világban nem létezik olyan, hogy valaki tisztán "jó" vagy "gonosz". Mindenkinek vannak érdekei, vágyai, jelleme, stb., de ezen felül a többség általában hisz abban, hogy ő maga jófajta ember - csak a körülmények kényszerítik néha rosszcselekedetre.
2) Tolkien életművében az önálló gondolkodás, a változásra való törekvés kárhozatos és becstelen dolog
GRRM ebben is szembemegy Tolkiennel. Az egész mű árulások, köpönyegforgatások és ügyeskedések kavalkádja, amiben a gesztenyét természetesen a legjobb (értsd: legkiszámíthatatlanabb) taktikus tudja kikaparni - a hűség, a szabályok vagy a feljebbvalók követése garancia a gyors (és véres) bukásra. A beosztottakban vagy szövetségesekben való bizalom úgyszintén. Nincs is a könyvben ember, egy-két öreg katona és hősszerelmes kivételével, aki ne folyamatosan a saját érdekei után menne.
3) Tolkien egysíkúan láttat mindent és mindenkit, amellett hihetetlenül pocsék jellemábrázoló, esze ágában sincs több oldalról is szemügyre venni figurái indítékait.
GRRM-et ilyen vád nem érheti. Nincs kérdés, amit ne vizsgálna meg legalább 3 szemszögből, még ha csak egy szürke szerdai estebédről van is szó. Ahogy az első pontban már érintettük, nála nincs egyszerű karakter. Ha az árnyalt és sokrétű jellemábrázolás érdem, GRRM a király.
4) A hobbitokat egész egyszerűen nem veszi be a gyomrom. Túlságosan jámborak, aranyosak, törvénytisztelők és engedelmesek
Na ilyen szereplőkkel a Trónok harcában nem találkozunk. Illetve igen: ők vannak felhúzva a falvak menti fákra, az ő bekátrányozott fejük mered a várfokokra kitűzött karókon, az ő véres hulláikon gázolnak át rablók és hadseregek egyaránt. Ha GRRM-nél létezik jámborság, akkor csak azért, hogy legyen elég freccsenő vér és megerőszakolnivaló hajadon.
5) Véleményem szerint egyetlen jó fantasy-regény sem nélkülözheti a humort
Itt van egy kisebb következetlenség, mert bár GRRM regényfolyama nem humormentes, de azért nem is nevezném kifejezetten oldottnak. 5-600 oldalanként van egy-egy közepes kacaj, és 1-2000 oldalanként egy hangos röhögés. Jobb mint a semmi, és Tolkient vita nélkül kenterbe veri, de még van hová fejlődni.
6) Amitől Tolkien konzervatív ízlése még a humornál is jobban irtózik, az természetesen a női nem
Ehhez nincs mit hozzáfűzni - a Trónok harca dugig van nőkkel, ilyenekkel és olyanokkal is. GRRM tanult Kornya Zsolt kritikájából :)
7) Az előzőekből kiviláglik, hogy Tolkien nem egyszerűen a nőktől borzad, hanem inkább attól a jelenségtől, ami elválaszthatatlanul hozzátartozik a nőkhöz: az érzékiségtől.
Most akár hangosan nevethetnék, hiszen a Trónok harca sokhelyütt kifejezetten pornográf. Feltűnően nem csak egyszerűen különbözik Tolkientől, vagy mondjuk középutas, hanem durván, célzottan burjánzik benne a szexualitás. Hogy ennek az érzékiséghez van-e köze... Szerintem nincs, dehát papnak a papné. Illetve lásd később.
8) A Megye banalitása egész egyszerűen elképesztő.
Westerlos és testvérkontinensei nem banálisak, legalábbis a tolkieni értelemben semmiképp. A regényfolyamban nem sok szó esik békés pipázgatásról egy lombos fa árnya alatti pázsiton, vagy a melegbarnára festett léckerítés rései között kikandikáló, vattacukrot majszoló lurkókról. Ellenben nincs színhely, ahol legalább egy tucat ember ki ne lenne belezve. Megintcsak Tolkien tökéletes ellentéte.
Eddig a Renieri Tolkien-kritika összevetése GRRM műveivel, innentől jön az, hogy én mit is gondolok az egészről.
Borzalmasan rossz.
Igen, ez csak magánvélemény, és tudom, hogy most a legtöbb rajongó hülyének néz, amiért a nemzetközileg elismert és díjazott író fantasztikus produktumát lefikázom. Valami olyasmi ez, mint Kornya Zsolt reakciója Tolkienre. Igen, mindenki ajnározza, de bocsásson meg a világ, szerintem egy halom fekália, és el is mondom az érveimet, hogy miért.
1. Technikai gondok, mielőtt a lényegre térünk.
Ezerkettőszáz oldalas fantasy regény, ez most komoly? Nem tudom a könyvet húsz percig úgy olvasni, hogy ne hagyna nyomot a kezemen a súlya miatt. A harmadik kötet pöccre megáll a saját gerincén - van aki szerint ez normális? Oké, hogy ne nyúzzanak le 7 bőrt egy rókáról, vagyis egy 400 oldalas regényt ne adjanak ki 2-3 külön kötetben - de ez a másik véglet, és ez sem jobb.
És miért kell a bevezető homályos sorai után jó ezer oldalt várnom arra, hogy előbukkanjon valamiféle fantasy jelleg? Oké, nem kell minden bokorba mágus vagy harcos-pap, ráksasza vagy dimenziókapu, de ha a történet kétezredik oldalán még mindig ott tartunk, hogy a mágiát és a nonhumán lények létezését mindenki csak babonának tartja, akkor ez mitől fantasy?
A nevek. Nem tudom GRRM-nek honnan támadt az az ötlete, hogy angol neveken 1-1 karaktert változtatva alkossa meg a szereplőit, de ennél zavaróbb balfogást nehezen tudnék elképzelni. Az mindenesetre biztos, hogy ha valaha is nagyregény írására adom a fejem, nem lesz benne Szabő Lászpó vagy Kuvács Istvám.
A szereplők száma rémisztő. Azon még túltettem magam az első kötet olvastán, hogy a körülbelül húszezer név 10%-át nem tudom, és nem is akarom megjegyezni - de mikor a második könyv azzal nyit, hogy addig meg sem említett újabb tízezer szereplőt dob be, végleg feladtam a harcot. Hogy az n+1-edik királyjelölt fattyú unokaöccsének hogy hívják a kertészét, bocs GRRM, leszarom. És jobban örültem volna ha meg sem említed. Ahogy az előző feleség második kutyájának idomárját és a távoli erőd sosem látott parancsnokának az apródjáét sem.
2. Ez nem regény, hanem családregény.
Vagyis szappanopera. Egy ideig azt hittem, a körülmények szerencsés összjátéka miatt lett a könyvekből sikeres tévésorozat, de aztán rájöttem: ez eleve szappanoperának lett megírva. Hogy nem füzetnyi folytatások ezreiből áll, hanem téglányi könyvekből, az csak látszat kérdése. A Trónok harca egy Dallas-ba oltott Isaura; egy baltákkal, és koponyákból faragott ivókupákkal dúsított Barátok közt. Nincs egyértelmű főszereplő, hanem van néhány család, aminek a (többgenerációs) harcait kísérjük figyelemmel. A cselekmény nem egy történetre épül, ami A pontból elvezet minket B-be, ahol megmenekül a világ és a hősök hazamennek, hanem házasságok, árulások, barátságok szövődő és szétoszló mintázatát látjuk éveken keresztül. Don Armando el akarja venni feleségül Isaurát, de a gonosz Donna Klára úgy intézi, hogy a lányt inkább Don Leandróhoz adják.
3. Bizonyos szálak mérhetetlenül unalmasak.
Nevezzetek felszínesnek, de bevérzik a szemem az unalomtól, ha arról kell olvasnom, hogy az aranyos kislány milyen ügyesen varr, míg a húga csak ferde öltésekkel tud, és ezért a varrónő az egyiket megdícséri, a másikat leszidja, mire az sírva elrohan és a tóparton üldögélve fortyog a stréber nővére ellen. Vagy hogy az aranyos kislány egy addig sosem említett huszadrangú mellékszereplő családdal együtt vacsorázva sós retket eszik viperapástétommal és áfonyaszörppel öblítik le, miközben valami udvari bolond félnótázik. Vagy hogy Géza álmában pipacs, és hőn áhítja a kikeletet, alkalmanként 2-3 lapon keresztül, ami egy 1000+ oldalas regényben hamar összeadódik párszáz oldallá. Értem én, hogy álmok is lehetnek jelentősek, de mint mindent, ezt is túlzásba lehet vinni. Amikor minden második fejezetben hosszú oldalakon át álmodik valaki ezt-azt, megcsappan az érdeklődésem. Ki tudja, talán nem is halt meg Bobby, csak Samantha álmodta az egészet...
Vannak a történetnek jó szálai, engem például Tyrion érdekelne a legjobban, de ha egy fejezet címében Sansát látok, ökölbe rándul a talpam. A sors iróniája, hogy kettejük története egy idő után párhuzamossá válik, vagyis GRRM beleszarik a palacsintámba, de nem nagyon akarok spoilerezni.
4. GRRM mindenkinek beleszarik a palacsintájába.
Oké, egy jó sztoriba kellenek hősök, akik meghalnak, hogy legyen valódi dráma, és az olvasó ne érezze úgy, hogy a főszereplőket védi a plot armor. De hogy nincsenek szimpatikus hősök, és akik majdnem azok, azok is mind meghalnak az első pármillió oldalon, na az kész. Megintcsak azt kell mondanom, nevezzetek régimódinak, de nekem kell egy hős, akinek át tudom érezni - hogy azt ne mondjam: magamévá tudom tenni - a nézőpontját, a helyzetét. A Trónok harcában nincs ilyen - és akiben talán meglenne a potenciál, az azonnal beadja a kulcsot. Emellett...
5. Mindenki retardált.
Na jó, nem mindenki, csak a szereplők 90%-a. A kétharmada szó szerint és orvosilag, a többi csak úgy szlengszinten. Értem én, hogy ha kinézek az ablakon, az utcán sem mindenki Einstein, és a realitás megköveteli a hülyék élethű ábrázolását, de én általában nem azért ülök le olvasni, hogy valami kelekótya idióta Darwin-díjas bohóckodásán szórakozzam. Talán bennem van a hiba, de számomra egy jó fantasy sztori általában kiemelkedő képességű ellenfelek viadalát jelenti. Lehet sznobság, de gyenge képességű emberek sorozatos ballépéseit sem szórakoztatónak, sem izgalmasnak, sem viccesnek nem tartom - legföljebb szánalmasnak, és itt nem a sajnálat, hanem az undor értelmében. A szabadidőmet pedig nem szeretem undorodásra pazarolni. Vagy ha igen, arra ott vannak a feministák... Badum-töcc.
A lényegre visszatérve, a könyvben minden 10 karakterből legalább 4 aktívan részt vesz a saját kivégzésében, mert vagy nincs annyi esze, hogy az ordító figyelmeztető jeleket észrevegye, vagy pedig képtelen uralni az érzelmeit legalább annyira, hogy egy kis elemi racionalitással megmentse a nyamvadt életét.
6. A könyv egésze túl kiszámított, hideg fejjel megépített, célzottan polgárpukkasztó és gyomorforgató.
Ez talán a leglényegibb kritika, kezdve azzal, hogy szex. GRRM Tolkien ellentétpárjaként a nulla szexualitást lecserélte a végtelen szexualitásra. Meg sem próbált középutat találni, nekem viszont nem tetszik, ahogy a jó érzékkel közbe-közbeszúrt palettabővítő erotika helyett folyamatosan derékig gázolunk a mocsokban. Sajnos elkerülhetetlenül a szemem előtt látom, ahogy GRRM gondos kutatómunkája részeként egy lapra kilistázza, hogy milyen szenny és mocsok tapadhat az emberi szexualitáshoz, hogy aztán szépen sorban mindet beleírja a sztoriba, és közben pipálgasson a papírján. Vérfertőzés, pedofília, prostitúció, (csonkítással vagy gyilkossággal egybekötött, alkalomadtán tömegesen elkövetett) nemi erőszak, LGBMT szex, dugás törpével, állatokkal és hullákkal, és még ki tudja miféle beteg fantáziák... Ez szép sorban le van tudva a Trónok harca lapjain, és ez a precízen tervezett művi megbotránkoztatás (vagy az átlagemberek zsigeri hergelése, ahogy vesszük) számomra üres és értelmetlen. Megintcsak bennem lehet a hiba, de nem vagyok kíváncsi arra, hogy a törpe szerszáma ronda, véreres és bunkós, vagy hogy az unatkozó uracska hogyan idomítja az ellenkezni nem merő hajóskapitány lányát orális szexre. Ha szexre vagyok kíváncsi, akkor szexfilmet nézek, és eszembe sem jut leülni fantasyt olvasni. Ebben a környezetben ez engem kizökkent, pedig távolról sem vagyok egy prűd ember. Tolkien szexuális sivatagára nem az a helyes válasz, hogy minden huszadik oldalra teszünk valami szaftos-zaccos b*szást - meg lehetett volna oldani ennek a tizedéből, sokkal ügyesebben. Hogy akkor a bigbráneren nevelkedett csürhe nem venné a lapot...? Leszarom. A mű irodalmi értékét a beteg pornóbetétek szerintem egyértelműen lerontják. De az is lehet, hogy egyszerűen csak túl öreg vagyok már, és nem hoz lázba egy punci említése. Inkább türelmetlenné tesz, mert fölöslegesen hátráltatja a sztorit.
De a kiszámítottság nem csak a szex terén érződik, hanem mindenhol. Minden egyes szó logarléccel és szögmérővel lett kiszámítva a legnagyobb hatás érdekében, és ez a "hatás" GRRM-nél egyértelműen negatív jellegű: ő azt akarja, hogy dühösek legyünk, idegesek, borzadjunk és undorodjunk. Ha romantikus regényt írna, ugyanezen igyekezet miatt mindenki azt mondaná, hogy szirupos, klisés, nyálas. De horror-pornóban még nem tudjuk mi a giccs, úgyhogy GRRM szabadon garázdálkodhat. Példának okáért a retardált hülyegyerek kliséjét - amiről ugye minden értelmes ember tudja, hogy minden értelmes embert halálra idegesít -, rögtön négy verzióban írja meg. Egyik kölök hülyébb mint a másik, és annyira érezhető az igyekezet, amivel rájátszanak a bosszantásunkra, hogy egy idő után az egész kipukkad. Én mint olvasó kiestem a történetből, mert átlátszott rajta az író keze. Nem a sztorit olvastam, hanem azt, hogy milyen érzelmeket akart bennem kelteni GRRM, és ezzel az a kis élvezet is füstté vált, amit addig a könyvek nyújtani tudtak.
7. Az erőltetett realizmus ellenére is szürreális helyenként.
Sansa és Arya a legjobb példák erre, nameg persze Rickon és Bran. Miközben a felnőttek hullanak mint a legyek, ezek a 4-13 éves kölykök beutazzák a fél világot, kalandokban vesznek részt és látszólag sérthetetlenek, halhatatlanok. Amikor Arya menekülése során a 17. ellenséges csoport fogságából átesett a 18.-éba, azt mondtam elég. A Trónok harca világában, ha az valódi lenne, már tucatszor meghalt volna. Oké, nem lehet mindenkit kinyírni, de hogy kivétel nélkül azok élnek túl, akiknek semmi esélyük erre, és azok halnak meg, akiknek lett volna, az számomra lerombolja a dolog hihetőségét. Illetve érződik belőle a szenvedélymentesen, grammokra adagolt meghökkentési szándék, de nem akarom túl sokszor ismételgetni magam.
8. A könyv nem közvetít semmilyen értéket, vagy ha igen, akkor rosszakat.
A szórakoztató irodalom hőskorában a jó legyőzte a gonoszt. Később a morálisan némileg ambivalens főhős (lásd Han Solo, sőt, Darth Vader) még mindig legyőzte a gonoszt. Mára ebben már nincs újdonság, a nép nem veszi mint a cukrot, ezért az íróknak valamit újítani kellett. Határozottan az az érzésem, hogy ebben az újításban megfelelő partnerre találtak a neoliberális korszellemben, ami aláásta a tradícionális értékeket, és a mocskot emelte piedesztálra. Így GRRM már ott tart, hogy könyveiben a jógonosz Géza nem is tudja, hányadán áll a gonoszjó Bélával. Persze, hogy ellenfelek, de koncon marakodó kutyák mindketten, és mindenki más is az. Nincs jó, nincs gonosz, mindenki a maga szerencséjének a pogácsa. Csakhogy ez amennyire realisztikus, annyira beteg is. Ahol nincsenek fix értékek, ott általában nem érték-telenség uralkodik, hanem érték-ellenesség. Erre tökéletes példa a Trónok harca, ahol minden pozitív igyekezet szennybe fullad, míg a legtöbb áruló felemelkedik, és ezt nekem nem veszi be a gyomrom. Lehet ünnepelni, mint irodalomújítást - én azt látom, hogy sutba lett dobva az érték, a mítosz, a mese, annak a kedvéért, hogy a képernyő előtt meredő csőcseléknek legyen min csámcsogni, vagy hogy az újszerűség címén minél több szakmai díjat lehessen besöpörni. Az új nem feltétlenül jó, és ez a mocsoktenger, ami a könyveket fellapozva ránk ömlik, nekem kifejezetten ellenszenves. Nyilvánvaló, hogy az ember a gyermekének nem mond olyan mesét, ahol a sárkány kitépi a főhős beleit és fatörzsnyi lőcsével cafatokra erőszakolja a királylányt, de nekem felnőtt fejjel sem élvezetes egy ilyen sztori. A pár bekezdéssel ezelőtt említett gyér poén párhuzamaként: ha mocskot vágyom látni, megnézem a híreket...
Ez a fajta morális ambivalencia és érezhetően tudatos "értékforgatás" már a Heroes c. sorozatban is inkább zavaró volt, mint érdekes: két évad között a gonoszt jóvá formálták, és hőssé léptették elő, míg a jót lerontották és antihőst csináltak belőle. Szerintem ez értékrombolás, az emberek belső iránytűjének elhangolása. Ne higgy a jóban mert az a legrosszabb, és szeresd a gonoszt, mert nem csak trendi, de lehet hogy valójában ő a "jó"! Hát köszönöm, de ez a kifordított értékrend engem nem szórakoztat - attól meg kiver a jeges veríték, hogy esetleg tudat alatt hasson rám és átformáljon. Márpedig a Trónok harca erről szól. És sajnos kiszámítottan, direktbe. Nem az érződik mögötte, hogy az író valami csavarral igazi bravúrra törekszik - ő ismeri a piackutatást, hogy mi botránkoztatja meg a legtöbb embert, és okos ember lévén azt adagolja nekünk.
És elérkezett egy olyan pont, amikor azt mondtam, nem olvasom tovább. Biztos vannak még érdekes fordulatok, jó beszólások, okos párbeszédek, ravasz tervek és ki tudja mi még. (Azzal senki nem vádolhatja GRRM-et, hogy ne lenne intelligens és kreatív író.) De az egész nyakig áll a gennyes, véres fekáliában, és ez ennyit nekem nem ér. Hallottam másoktól, hogy egy bizonyos ponton falhoz vágták a könyvet - én nem tudom ott jártak-e, ahol én szálltam ki. Mindenesetre én nem dobálózom, csak leteszem a könyvet és kihúzom belőle a könyvjelzőt. A klasszikus értékek megalázó sárba tiprását és a söpredék felmagasztalását olvassa más. Én nem látom benne a szórakozást. Lehet, hogy tényleg maradi vagyok, hát ez van.
cassydelove 2014.01.10. 16:12:31
engem nem érdekel, hogy kinek tetszik a trónok harca és kinek nem, de ember, ha a homoszexualitást és egy törpének született ember szexualitását te önmagában szennynek és mocsoknak ítéled meg, akkor inkább a kurucinfora publikálj légyszíves
Deansdale 2014.01.11. 12:40:40
Nem kicsit vicces, hogy ezt a saját blogomon mondod nekem :)
"ha a homoszexualitást és egy törpének született ember szexualitását te önmagában szennynek és mocsoknak ítéled meg"
Természetesen kiforgathatod a szavaimat, ha úgy tartod jónak, sőt, mindenféle intoleráns álerkölcsi ítéletet is hozhatsz felettem a saját félremagyarázásodra alapozva, csak ne hidd, hogy bármiféle jelentőséget tulajdonítok neki. Az én egyszerű műkritikámat arra akarod használni, hogy erkölcsi vitának álcázott relativista, értékromboló szardobálásba rángass. Sok sikert :)
zriff 2014.02.23. 09:48:31
Aurelius Respectus 2014.02.23. 17:40:25
Taprobane 2014.02.24. 15:28:17
Nekem mást jelent a fantasy, akkor már ezerszer inkább A gyűrűk ura. Azt rongyossá olvastam, ezzen a végére sem jutottam el.
Túl sok értelmetlen erőszak van a könyben, nincs dramaturgiai szerepe, pusztán a legaljasabb emberi ösztönök kiszolgálása.
Néha elgondolkodom, hogy a női rajongók vajon mit éreznek olvasás közben...
2014.02.25. 07:16:28
@zriff:
@Taprobane:
George R.R. Martint csak dicsérni lehet és szabad! :D
Aki kritizálja, az tanulatlan, műveletlen és nem tud írni. :D
2014.02.27. 08:38:53
"Azért érdekes hogy vannak emberek, akinek ez okoz élményt és élvezetet, hogy egy eddig aránylag idealista műfajt bemocskoljanak, tehát ahol a jó és a rossz harcolt egymással eddig."
Igen, G. R. R. Martin valamilyen téren posztmodern szerző.
A legnagyobb érdekesség az, hogy erre van kereslet. Mivel magam is mozogtam anno a fantasy szubkultúrában, amikor Martin felfutott, tudom, hogy a könyvet az értelmiségi és a művelt prolik olvasták előszeretettel. (Mint ahogy anno Solohov és Tolsztoj műveit a rendszerváltás előtt). A sorozat már képes eljuttatni a sztorit a kocsmatöltelékeknek is.
De mondom, a könyv rajongótáborának kemény magvát itthon Magyarországon az értelmiség (egy része) adja. (Pl. a Magyar Narancs szerkesztőségének kedvenc regényciklusa a Tűz és Jég). A kérdés pedig az: egy értelmiségnek mit ad Martin? Mert valamit ad, az biztos.
TrollEdomer 2014.02.27. 11:38:49
A HBO sorozatról nem mondok véleményt (csak két részt láttam), ami a könyveket illeti, azok szerintem egyszerűen realisták.
Tény hogy a szex nem tabu, de nem is az volt, hogy na csak azért is rakjunk minden fejezetbe valami szaftos pornót, azért nem richardmorganról beszélünk...
Szerintem direkt jó volt, hogy a legtöbb szereplőnek árnyalt jelleme volt, és nem elcsépelt fekete fehér volt, hősök meg voltak benne, én leginkább Thyriont, Aryát, Daeneryst tartottam annak, illetve egy idő után Havas Johnt, Brant, Jaimet is megkedveltem.
Oké, lehet hogy egyes helyeken tényleg kilóra írt (főleg a negyedik könyvben éreztem ezt) de azért meg lehetett emészteni.
Mondom el kell dönteni, hogy valaki azt várja e el fantasytől, hogy legyen nagyon idealizált és sarkos fekete fehér, vagy egy reálisabb világot képzel el.
Deansdale 2014.02.27. 12:01:27
Deansdale 2014.02.27. 12:07:56
TrollEdomer 2014.02.27. 12:15:50
"és mégsem tocsog minden könyve kiontott agyvelőben és nemi erőszakban. "
Háborúban ilyen dolgok történnek...
"A könyvsorozatot végigolvasók segíthetnének az újoncoknak azzal, hogy a regény "főhősének" megneveznek egy olyan karaktert, aki megéli a történet végét. "
Még nem ért véget a sorozat, remélem most már túlzottan nem akarja elhúzni és tényleg csak két könyv lesz.
Ha az általam említett karik közül is meghalna pár, azt nem venném jó néven, de háborúban igen, megesik az ilyesmi.
Egyébként szerintem pont az az egyik jó dolog a regényben, hogy mennyire fordulatos, ennek része pl az is, hogy Starkok hogy buktak el...
Deansdale 2014.02.27. 12:41:14
A fordulatok megmaradnak attól függetlenül, hogy az első perctől kezdve egy olyan karakter nézőpontjából vizsgálod a történetet, aki nem purcan ki már az első könyvben :) Aztán a következő a másodikban... Ésatöbbi :|
TrollEdomer 2014.02.27. 13:24:58
Mondjuk a Félelem Cirkusza nagyon ott volt. :) (ha ez Sötét Mersant része, elnézést kérek)
Ott direkt a horrorra mentek ki, nem arra, hogy mutassák be a középkort minden ízében.
Tessék pl királyi lakomákat is igen részletesen mutatta be, vagy azt, milyen volt egy hányatott sorsú hercegnő élete ami túl sokat valóban nem tett hozzá a történethez.
2014.02.27. 13:54:31
"Raoul Renier szereplői például árnyalt jelleműek, műveiből hiányzik a high fantasy tündérmese jellege, és mégsem tocsog minden könyve kiontott agyvelőben és nemi erőszakban. A szexet ügyesen használja, mint írói eszközt, hogy érezzük: a szereplők emberből vannak és vannak testi-lelki igényeik. Szerintem ez a tökéletes megoldás, amin GRRM messssssssssze túllőtt, ágyúval verébre"
Azt ugye tudod, hogy Kornya Zsolt (alias Raoul Renier) rajong Martinért? Már-már mester-tanítvány viszonylatban?
(Vagyis a kritikád 80%-val nem értene egyet. Szerintem.)
2014.02.27. 14:00:06
TrollEdomer 2014.02.27. 15:13:52
Deansdale 2014.02.27. 16:31:09
GRRM, ahogyan írtam, szerintem nem mesélni akar, hanem felháborítani, és úgy sejtem, az értelmiség azért imádja, mert elhiteti velük, hogy amiben a "pórnép" zsigerileg dagonyázik, azt ők mint ínyencek élvezik. Egyfajta megerősítést ad az értelmiségi státuszuknak az, hogy ők "tudják kezelni" a szennyet és a szexet - engem viszont hidegen hagy az egész herce-hurca. Én túlságosan történetközpontú vagyok, ha lehet ilyet mondani. Számomra az összes fölösleges sallang - legyen bármilyen realisztikus - csak arra jó, hogy hátráltatja a sztorit. A szöveg nyelvszakilag nem akkora durranás, hogy a puszta olvasása önmagában élményszámba menjen (mint mondjuk a 22-es csapdája esetén), szóval vagy megy a sztori és fenntartja az érdeklődésemet, vagy minduntalan leállunk mindenféle ökörség miatt, és azon skótkockásra unom a heréimet. A trónok harca olyan, mintha kétperces klippekre szétvágva és összekeverve néznél egy fantasy filmet, egy horrort és egy pornót - de engem csak a fantasy érdekel, ha érted mire gondolok. És ha a másfél órás fantasy filmet a beiktatott horror és pornó miatt 4 és fél órán keresztül kell néznem, bepipulok :)
Deansdale 2014.02.27. 16:33:13
TrollEdomer 2014.02.27. 17:25:47
Aurelius Respectus 2014.02.28. 05:01:39
2014.02.28. 07:04:32
"tudnám hosszasan elemezni az ETK hülyeségeit."
Oksa. Elemezd. Van időnk. :)
2014.02.28. 07:24:57
Én sok olvasótól hallottam vissza, hogy a 4. és 5. rész nagyon izzadságszagú és erőltetett. Martin ekkoriban úgy magyarázta, hogy eredetileg trilógiának szánta a Tűz és Jég-et, de a 3. kötet befejezésénél jött rá, hogy ő ezt nem tudja trilógiában megírni, csakis 7 részben. Hogy használt-e zsebszámológépet, vagy fejben számolta ezt ki, nem tudom, mindenesetre szerinte 7 kötetben lehet megírni KIZÁRÓLAG ezt a sztorit. Mert nagyon sok mindent akar elmondani...
Az én véleményem egyrészt az, hogy az egészet be lehetett volna fejezni egy 4. kötettel. Másrészt ez a 7-es szám nem szól másnak, mint a pénznek és a rajongóknak. Martin négy forrásból zsebeli be a nagy pénzeket: a Trónok harca könyvek, a Trónok harca HBO-sorozat, a Trónok harca számítógépes játék és a Trónok harca kártyajáték. Martin mára felfutott milliomos, már saját mozival is rendelkezik. Nem irigylem tőle (leginkább hogy ebből a pénzből jótékonykodik is, ami tök jó!), csak lássunk tiszták.
És hát ott vannak a rajongók. Az átlag rajongó pedig olyan, mint a Tortúra főhősnője: ha nem tesz Martin a kedvükre, akkor Theon-ná kínozzák a szerencsétlen írót. Vagyis Martin kiszolgálja a rajongóit, és ennek szól a 7-es szám. Állítólag már odáig ment a dolog, hogy nem meri kinyírni Arya-t és Brant (a két legsemmirekellőbb karaktert), nehogy az 1 636 323 rajongóból elveszítsen 221 232-et.
Ja, és figyeld meg, hogy nem fog megállni a 7. résznél. Lesz ennek még 11-ik része is. Ha nem több...
2014.02.28. 07:38:07
1, Ayra és Bran, vagyis a GYEREKEK a Pál utcából.
A pletykák szerint Martin megpróbál kihozni Ayrából egy 11 éves bérgyilkosnőt. Néhány "komoly" kép:
www.valyriansteel.com/2010/04/08/maisie-williams-as-arya/
2, Tyrion
3, a Sárkányúrnő
Ő túlságosan feminista karakter neked, eltaláltam? :D
4, Havas Jon
Vagy bajos a lista?
TrollEdomer 2014.02.28. 08:40:34
ETK : 7 kilós pallos, amivel úgy 20 másodpercenként lehet támadni, tőr csomó védőérték +t kap, igen egy tőrrel gyönyörűen ki lehet védeni egy pallost...
Mágus számolatlanul gyárthatja varázstárgyakat...
TrollEdomer 2014.03.05. 11:42:39
2014.03.05. 11:59:18
2014.03.05. 12:14:06
Egy azonnali "grr martin sucks" keresés olvasásra érdemes találatai:
www.sonsofsuicide.com/why-george-r-r-martin-is-a-terrible-writer/
ladyknightentertainment.blogspot.hu/2011/01/george-rr-martin-sucks.html
cinefugue.com/blog/2013/02/yup-a-dance-with-dragons-indeed-sucked/
www.thetangledweb.net/forums/entry.php?316-A-Song-of-Ice-and-Fire-Dance-With-Dragons-sucked-It-had-two-left-feet
Deansdale 2014.03.05. 12:14:54
Ahogy a cikkben is írtam, feladtam az olvasást egy bizonyos ponton, a tévésorozatot pedig egyáltalán nem nézem, úgyhogy fogalmam sincs, hogy az adott karakterek éppen mivé fejlődtek, hol tartanak.
Tyrion mindigis szimpatikus volt, de a Sansa-vonal miatt egy idő után az ő sztoriját sem tudtam felhőtlenül élvezni. Nem nevezném pozitív hősnek, inkább csak megvan a magához való esze és nem egy tetűláda, ami a könyvekben már egetverő teljesítmény :)
A Stark gyerekek közül még a "jobbak" sorsa sem igazán érdekelt, őszintén szólva felnőtt fejjel egy felnőtt világban nem tudom hová tenni a gyerekek sztoriját. Érdektelen. Ha lenne tévém és nézném a híreket, nem azt várnám, hogy Putyin gyerekeiről beszéljenek, hanem az ukrán helyzetről, ha érted mire gondolok.
Daenerys nekem mindigis kakukktojás volt, valahogy nem illett a történetbe. Fölösleges szál. És ha már ott van, akkor inkább a férje oldalán kellene vigéckednie, mert az legalább egy épkézláb karakter volt, amíg GRRM tetű módon hátba nem szúrta :)
Havas Jon és Brienne túlságosan kis pontok voltak addig amíg eljutottam, a mellékszereplők mellékszereplői, szóval nem tudom megítélni, hogy sikerül-e felnőniük a főszereplőgárda soraiba. Olvasói szemmel nézve hősnek, főhősnek egyértelműen kevesek. Brienne jelleme ráadásul messze túl merev ahhoz, hogy maradéktalanul szimpatizáljak vele.
Deansdale 2014.03.05. 12:21:45
Nagy össznépi fikázást sem akarok elindítani. Tudom, hogy sokan szeretik, és én nem akarom tőlük elvenni ezt az örömet :)
TrollEdomer 2014.03.05. 13:22:24
Az mondjuk valóban kérdés, Arya mennyire fogja tudni befolyásolni dolgokat, pláne Sansa...
Deansdale 2014.03.05. 13:40:35
2014.03.05. 13:54:10
Ami szerintem megéri az un. "össznépi fikázást", az a személye körül kialakult fan-szubkultúra, a "martinosok", akik kb. úgy működnek nálunk, mint egykor a "depechemodosok" - ha nem szereted, amit ők, akkor műveletlen vagy. Na, ezt a réteget nem szeretem...
TrollEdomer 2014.03.21. 17:07:01
(Amúgy Bachdel teszten spéci pont átmenne, minthogy úgy döntöttem, főgonosz legyen nő...)
Jace Brennan 2014.04.07. 14:37:34
Egészen szép kis vita keveredett itt a dologból, és voltaképpen több frakciónak is igaza van. Hogy Raoul Renier, akit van szerencsém személyesen is jól ismerni, hogyan vélekedik a Tűz és Jég daláról, arról majd nyilatkozik ő maga, ha úgy akarja. Annyi viszont bizonyos, hogy a kritika nélküli rajongás soha nem volt, és soha nem is lesz Kornya Zsolt műfaja.
Itten a saját vélemény az egészről:
Igen, a Martin által kreált világ mocskos. Szándékoltan az. Mikor sokadszorra dobták vissza a forgatókönyveit, ezzel kezdett fügét mutatni a tisztelt publikumnak, producereknek, stúdióknak, úgyszólván mindenkinek. Realista képet fest, a szereplői árnyaltak, remek drámai érzékkel rendelkezik ... és szerintem halovány isten komplexusa is kialakulhatott utóbb.
Innentől tehát a könyvei egészében véve remekül megírt mocsokágyúk, amikkel nagyszerű érzékkel lőtte be beteges társadalmunk legnagyobb hányadát. Gátlástalanul populista, de nem a politikusoktól megszokott, behízelgő formában. Megragadja és megtartja a figyelmet azzal, hogy megbotránkoztat.
Ahelyett, hogy szerethető hősöket kreált volna, akikkel az olvasó azonosulhat, csinált több tucatnyi sorozat- és tömeggyilkost (akikre valamiért mindenki, mindig is kíváncsi volt). Hannibal Lecterek, Hasfelmetszők, vagy éppen a kukoricásban sarlókkal csintalankodó gyerekek egész hadát állította a sakktábla zugaiba, hogy aztán kellő grandezzával és drámai érzékkel egymásra uszítsa őket. Zseniálisan beteg gondolat.
Ettől függetlenül kár erkölcsi értékeket keresni a "Trónok Harcában". Éppen úgy, mint ahogy a Hannibal című sorozatban is. Érdekes, megbotránkoztató, már-már kelletlenül terjengős, mocskos, undorító, remek ... és semmi köze ahhoz, ami korábban valamelyik fantasy kategória volt. Talán a "dirty fantasy" illene hozzá a legjobban. Suetonius a köbön, középkori díszletek között, adalék vérrel és belekkel a nagyobb hecc kedvéért. :D
TrollEdomer 2014.04.07. 17:01:58
Azt nem tagadom, volt pár pszichopata, akik eddig rendre méltó halált haltak.
Raon 2014.04.07. 18:38:00
Deansdale 2014.04.08. 14:53:29
Akinek meg lenne mondanivalója, az ne fojtsa magába, én nagy híve vagyok mindenféle konstruktív vitának :)
Mindezt figyelembe véve, Raon, remélem GRRM nem lesz olyan szellemi alapkő a következő 50 évre, mint Tolkien volt az előző 50-ben, mert görcsöt kapok ha a megerőszakolós-kibelezős "dirty fantasy" szappanopera kiszorítja a hagyományosabb műveket a piacról. Semmi bajom azzal, hogy ő is a palettán van az egyedi stílusával, de hogy etalonná váljon, azért egy kicsit sok :)
Ha már muszáj választani, inkább a freudi elütésedre hivatkozva azt mondom, még téged is könnyebben elfogadnálak fantasy írófejedelemnek, mint GRRM-et :)
TrollEdomer 2014.04.08. 22:29:19
Ott is aberrált picsának kiszedik szemét, karóba húzzák embert, lovagok nekilátnak megerőszakolni nőt...
Raon 2014.04.14. 13:07:10
Úgy érzem, hogy az objektivitásodat nem kicsit elvitte az egyéni ízlésed.
Martinból nem azt fogják tanítani, amit te írsz, hanem hogy így kell drámaírói vénával igazi-életszagú, hús-vár karaktereket és történeteket írni. Az, hogy ezek mellé történetesen olyan elemeket választott az erőszakkal, szexxel, halálokkal, amilyenek neked nem szimpatikusak, egy teljesen más dimenziójú kérdés, cimbora. :)
Raon 2014.04.14. 13:07:38
Deansdale 2014.04.14. 14:08:36
És nem a szexel vagy a halállal van bajom - a Firefly-ban/Serenity-ben is szerephez jut mindkettő, oszt' mégis imádom -, hanem azzal, hogy számomra túl egyértelmű a háttérben meghúzódó polgárpukkasztási szándék. És manapság a polgárpukkasztás is fejre állt, mint minden más: ez az új norma, a fejen álló tömegek kielégítése. GRRM a polgárpukkasztás fegyverkezési versenyének győztese. Nála szennyesebb fantasyval még senki nem tudott előállni :)
Raon 2014.04.14. 14:53:44
Persze, hogy elfogult vagyok Martinnal kapcsolatban, hiszen én tanítok belőle. Ezzel együtt én szakmai (és így valamennyire szükségszerűen objektív) érvekkel jöttem elő, míg nálad még mindig ízlés alapú felvetések jöttek vissza. Lehet mondjuk Raoul Reniert kipécézni azért, mert az írásaiban túl sötétnek láttatja a világot, de mert bevallottan ez az írói szándéka, el kellene gondolkodni azon, hogy ilyen esetben mennyire jogos ez a fajta számonkérés, és esetleg nem a befogadó közeggel lehet-e a gond.
Martin életszagúsága cseppet sem más, mint mondjuk bármilyen középkori klasszikusé (pl: A katedrális, A lovagrend). Neked nagy valószínűséggel az lehet a bajod ezzel, hogy eleve a fantasy téma kapcsán nem érzed ezt a valóvilág átszüremlést helyénvalónak (ahogy pl. Chapman is így van ezzel), pedig szimplán csak arról van szó, hogy akkor te nem vagy célközönség és pont.
Ami pedig a fenti ojjektív-szujjektív dolgot illeti, hadd menjek a kincstári lófütykös elébe: továbbra sem arról van szó, hogy ne ítélhetné meg bárki szabadon az efféle dolgokat, egyszerűen a "ténylegesen rossz" és a "nyilvánvalóan van benne kakaó, de nekem nem tetszik" kutyául nem ugyanaz.
Amiket írtam, azok témától műfajtól független egzakt szakmai értékek, amelyekre lehet azt mondani, hogy nem tetszenek, de szerintem egyszerűen hülyeség kétségbevonni őket. Avagy természetesen lehet ilyet tenni, okos meglátásokkal, helytálló érvekkel, ahogy az a korrekt értekezések nagy könyvében meg vagyon írva. :)
A polgárpukkasztási rész érdekes amúgy. Ebben részint még egyet is értünk, egy része nekem sem szimpatikus (Rob sorsánál én bizony megreptettem a könyvet - én, aki, minden hangyafasznyi gyűrődéstől agylobot kap, és soha életemben nem csináltam még ilyet). Viszont az van, hogy ez a polgárpukkasztás sosem öncélú: Martin mindig figyel arra, hogy mind a történetben, mind a karakterek dolgaiban tökéletesen meg legyen ez magyarázva, így végsősoron csak kivédi a legfőbb támadási felületet az az átkozott. :)
Ami viszont a szennyest illeti, ebben bizony le vagy maradva cimbora: így kapásból több szerzőt is tudnék említeni, aki ebben bőven Martin előtt jár (Abercrombie, Mark Lawrance pl.).
Deansdale 2014.04.14. 18:27:17
Reniertől azt kérdeztem, hogy a sötét hangulatú munkássága tükröződik-e a magánéletében is. (Sajnos ő is kissé félreértette, tehát a kérdés volt szarul feltéve, de ez volt a lényege.) A te tolmácsolásodban ez kicsit gonoszabbul hangzik :) Szó sem volt kipécézésről és számonkérésről, cimbora. Egyébként ha már felhoztad, az ő sötét hangulatú dolgait többségükben szeretem, a Sötét Mersant könyveket épp most olvastam újra. Nincs bajom a sötét hangulattal, amíg aláfesti a sztorit, és nem _maga a sztori_. Na ebben, hogy kinek meddig számít aláfestésnek, van szubjektivitás, úgyhogy ha a kritikám kizárólag ebből állna, akkor beismerném, hogy igazad van. (!)
Azt, hogy nem én vagyok GRRM célközönsége, sosem tagadtam. Sőt, többször is hangsúlyoztam, hogy tehetséges és intelligens írónak tartom, csak a könyvei _számomra_ túlságosan kiszámítottak és érték-tagadóak (amik szintén eléggé objektív kifogások, mert tényleg azok a szakmai átlaghoz képest). Nem támadom őt úgy, ahogyan te hiszed, hogy támadom :) Egyetlen egyszer sem írtam, hogy szar író, vagy hogy a könyvei szarok. Viszont a kritikáimat azóta már több helyen "viszontláttam", például az Ahasvérus által linkelt angol anyagban. Ez például:
cinefugue.com/blog/2013/02/yup-a-dance-with-dragons-indeed-sucked/
egy hosszú, részletes, érvekkel alátámasztott építő kritika, ami, mit ad Isten, háromnegyedében megegyezik a véleményemmel. Ennek fényében mondhatom, nem esik jól, hogy mindenféle szubjektív hülyének lehordasz, csak mert nem ugyanazt gondoljuk a Tűz és jég daláról :)
Szerintem az ellentétet feloldhatnánk annyival, ha beismernéd, hogy GRRM tényleg "mérhetően" döntöget bizonyos tabukat, amiért őt kritizálni nem egyéni eltévelyedés vagy ízléstelenség. A könyvei objektíven olyanok, amilyenek, és ezt lehet objektíven szeretni vagy objektíven nem szeretni, ha érted mire gondolok :) Vagy ha nem tartod ezt a gondolatot elfogadhatónak, akkor sajnos a számba kell rágnod, hogy az "így kell drámaírói vénával igazi-életszagú, hús-vér karaktereket és történeteket írni" milyen értelemben objektív tény ott, ahol a "túl sok karaktert használ" nem az.
Béke! Vagy peace, vagy mi.
TrollEdomer 2014.04.14. 21:51:23
A Trónok Harca első könyv nekem is azt juttatta eszembe, abban is volt vérfertőzés, buzi szerzetes, nemi erőszak meg hasonlók.
Mondjuk annyit ismerhetek el, volt benne picit Sade márkis ahogy Xedik alkalomra is papírra vetette, hogy vetkőztetik le, erőszakolják meg nőket, de ez még mindig simán benne volt a realitás határaiban.
2014.04.15. 12:57:48
"Semmi bajom azzal, hogy ő is a palettán van az egyedi stílusával, de hogy etalonná váljon, azért egy kicsit sok :)"
Akkor most szolgálok a rossz hírekkel!
Mivel magam egy ideig bejártam a fantasy szubkultúrába, és ismerek több fantasy írót is, megmondom: MAGYARORSZÁGON ETALON!!! Sőt, mi több, MÉRCE!
Több magyar író és írónő is gondolkozik azon, hogy kéne egy hasonló a magyar fantasy irodalomban is.
Szerintem lesz is - ha Böszörményi Gyula megpróbálkozott a "magyar Rowling" szereppel...
TrollEdomer 2014.04.16. 14:18:47
Azért Martin mégiscsak finomabb ennél.
Raon 2014.06.19. 11:33:33
www.deltavision.hu/forum/viewtopic.php?pid=39968#p39968
Bemásolva:
"Valóban nagy rajongója vagyok Martinnek: a 70-es években írt SF-novelláinak meg a Lázálom c. vámpírregényének. Sőt, a Song of Ice & Fire első köteteit is nagy élvezettel olvastam, uszkve tíz évvel a filmsorozat és a nagy felhajtás előtt. Ez a lelkesedés azonban mára megkopott. A Dance with Dragonsbe a közepe táján belefulladtam, és azóta se érzek rá ingert magamban, hogy újra elővegyem. Teljesen elvette tőle a kedvemet, hogy Martin érdektelen, nyavalygós nímandokká degradált benne olyan erőteljes, öntörvényű figurákat, mint Tyrion és Daenerys. Később bizonyára újra fölemeli őket az őket megillető polcra, de nekem azt nincs türelmem kivárni; olyan érzés, mintha egyre frusztráltabb mezei pocokként egy gigantikus pelyvahegyen kéne átrágnom magam.
A Deansdale által felsorolt pontok többségével viszont nekem valóban nincs semmi problémám – sőt, tőle eltérően pozitívumnak értékelem őket. Egyvalamit kell itt tisztábban látni. Martin ebben a ciklusban közvetlenül a klasszikus hősköltészetből merít, az innen tanult cselekményvezetést és -elemeket alkalmazza. Vegyük elő a régi hősi epikát, Homérosztól Ariostóig! Mit találunk benne? Zavarba ejtő bőségű szereplőgárdát, sok párhuzamos ágon futó cselekményt, a narratívát folyton megszakító exkurzusokat, előre- és visszatekintéseket – no meg rengeteg erőszakot, vért, szexet, és válogatott perverzitásokat. Szóval itt a szappanoperákat emlegetni éppolyan butaság, mint a posztmodernitást. A modern fantasy első nagy regényírói – William Morris és E. R. Eddison – hűségesen követték ezeket a klasszikus előképeket, Martin pedig tudatosan az ő nyomdokaikon halad. Azt meg végképp nem értem, honnan veszi Deansdale, hogy a mítosz és a mese bármiféle letisztult, egyértelmű moralitás hirdetője lenne; ez ugyanis óriási baklövés. Esetleg az eredeti forrásokat kéne olvasni, nem az ad usum delphini készült kiherélt változatokat.
Én szeretem Martint, de a legújabb írásaival meglátásom szerint nagyon lecsúszott a sínről, bár nem a poszter által vélelmezett okokból. Egyszerűen hagyta túlkelni a tésztát; ez technikai kérdés, nem ideológiai. (Az pedig, hogy bármiféle ízlésbeli kérdésben egy platformra kerüljek a Magyar Narancs szerkesztőségével, finoman szólva riasztólag hat rám, tudniillik elképzelni sem tudok olyan társaságot, amelyiktől nagyobb szakadék választana el szellemi téren.)"
Aurelius Respectus 2014.06.19. 21:23:32
Renningan 2014.08.02. 11:07:05
A szex viszont egyáltalán nem gond. Sőt, gyakorlatilag minden negatívum, amit felhoztál, inkább pozitívan hat rám. A szexet pedig én eddig is hiányoltam az igényes fantasykból. Egy puszi, egy kis tapi vagy csók, legyen bármennyire eszményi, bármennyire tradicionális vagy erkölcsös, ilyen csak a mesében van. A vérfertőzés még ma is, a mi civilizált világunkban is mindennapi, ahogy a csonkítás és vele járó fetisizmus és még sorolhatnám. De még így is azt kell mondanom, hogy nem tudom annyira negatívan nézni, hogy mocskosabb legyen, mint bármelyik híradó.
Mészáros Nándor 2015.05.18. 13:42:58
Amúgy azt mondtad, te tanítasz. Azt megkérdezhetem, hol? Csakhogy a helyén tudjam kezelni az olyan intézményt, ahol egy Katedrálist klasszikusnak neveznek ...
Mészáros Nándor 2015.05.18. 13:51:24
Raon 2015.05.18. 20:23:26
Klasszikus=meghatározó mű az adott témán belül, ennyi és nem több. Ami lényegét persze, hogy ponyva, hiszen ez a szórakoztató irodalom veleje - és nem az általad belemagyarázott irodalmi vetület. Szakmán belül ez bevett szóhasználat, nincs is vele semmi gond. Mivel itt ez volt a fő téma is, bevallom, eszembe nem jutott volna, hogy bárki irodalmárkodással fog előjönni. De abban igazad van, hogy az ember nem lehet elég óvatos, ha efféle dolgokról ír - lám, a képzettség sem minden, ez van.
Mészáros Nándor 2015.06.08. 08:51:45
Amúgy adós maradtál a válasszal: hol tanítasz (irodalmat?)?
Raon 2015.06.08. 09:04:44
A félreértés nálad van, csak nem akarod észrevenni. Szerintem a műfaj kifejezés visz félre, és ennek irodalmi értelmezése - a fantasy és a sci-fi ugyanis egzakt megközelítésben nem műfaj, hanem téma. Én itt erről beszéltem, külön kiemelve az írói, írástechnikai vetületet - ezért nem tudom értelmezni az irodalmárkodásod. Illetve természetesen tudom, de az a része engem nem érdekel (sosem láttam különösebb értelmét - és bár hallottam értelmes embereket erről értelmes módon is beszélni, tapasztalataim szerint ez jellemzően inkább az önmagáért való vita és mentális maszturbációk terepe). Azaz felőlem nyugodtan elröhögcsélhetsz, ez az általam leírtak lényegét semmiben nem érinti.
Egyébként arról sem írtam, hogy irodalmat tanítanék - írástechnikáról beszéltem. És nem, nem közintézményben, ez szimplán írói (és most már kiadói) munka.
Deansdale 2015.06.16. 21:45:08
:D
Raon 2015.06.17. 09:01:33
2015.06.19. 11:28:18
Raon 2015.06.26. 11:21:25
A két sztárelmélet:
(vigyázat, aki még nem olvasta, SPOILERVESZÉLY!)
1. John valójában John Stark Targaryen, Lyanna Stark és Rhaegar Targaryen gyermeke. Ezt az elméletet közel biztossá teszi, hogy Eddard Stark az angol verzióban végig fiúnak hívja Johnt fiam helyett - azaz ha nem az övé, a karakterét ismerve csakis a testvére gyermeke lehet az, akiért képes vállalni a saját becsületén esett foltot is. Ez az elmélet rengeteg ponton passzolna a fő metaplothoz (az első részben pl. amikor John és Tyrion beszélgetnek a Falon, kölcsönösen megállapítják, hogy mindketten rokonszenveznek a sárkányokkal), a fő probléma kb. az lehet vele, hogy a rajongók nagyon hamar rájöttek, és nagy kérdés, hogy Martin papa így mennyire fog kitartani mellette.
Innen nézve egyébként, amikor Daenerys megkapta a jóslatot, hogy a sárkánynak három feje van, akkor John lehetne az egyik. Ráadásul a sorozat címe (a Jég és Tűz dala) is azt erősíti, hogy a végén a Targaryenek fognak szembenézni a Másokkal, és ehhez a félig Stark, félig Targaryen John tökéletes dramaturgiai választás lehetne.
2. Melisandre nem véletlenül tért vissza a Falhoz - ez még a sorozatban is benne volt. Mondjuk itt nem volt annyira hangsúlyozva a tűzisten halálból visszahozó ereje, mint a könyvekben (lásd Beric Dondarrion ötödszöri felélesztését, vagy Catelyn Starkét is), de az tény, hogy Melisandre simán vissza tudja hozni a halálból Johnt. Főleg, ha ténylegesen John lehet Azor Ahai, nem pedig Stanis (amire a könyvekben a kardok alapján szintén több utalás van).
Az biztos, hogy John kulcsfigura, a kevés fő-főszereplő egyike - szóval kb. csak a visszatérésének módja lehet kérdéses.
2015.06.26. 12:16:05
Havas Jon pedig, bár közhelyes karakter, mely karaktertípus előfordult más alkotásokban is, mint pl. Arn, a templomos lovag-ban, ettől függetlenül azon karakterek közé tartozik, amellyel valahogy képes voltam azonosulni. Másik kedvenc karakter Tyrion, bár ő kétségkívül eredetibb figura Jonnál.
Kösz az infókat!
2015.06.26. 12:17:35
www.youtube.com/watch?v=H1ul6hmIjmg
www.youtube.com/watch?v=Qr8hNH-la88
IdomitottFoka 2015.06.26. 14:37:08
A poszthoz:
Úgyis el fogod olvasni a könyveket, hiába nyavalyogsz.
Nevek: ha ettől ki voltál bukva, akkor remélem Reniert is kiosztottad a Pokol minden fantáziát nélkülöző RGB orktörzseiért és randomszám+randomállat nomádtörzsekért.
Deansdale 2015.06.26. 16:09:47
Valahol valaki linkel ide, vagy hogy érted?
Raon 2015.06.26. 17:10:26
Azt egyébként Robi remekül érzékeli, hogy Martin teljesen szándékosan próbálta szembeköpni a hollywoodi kliséket (az öncélú karaktergyilkolászásnak kb. ez lehet a legfőbb mozgatórugója).
Raon 2015.06.26. 17:13:57
A hét kötettel amúgy nem lenne gond, de ez a terv így már tényleg problémásnak tűnik (már ha egyáltalán GRRM be tudja fejezni).
Tyrion nekem is nagy kedvencem - és a könyvekben még ezerszer jobb poénjai vannak, mint a sorozatban. És még ki sem derült róla, hogy akkor most ő lehet-e a sárkány harmadik feje (igen, van olyan elmélet, hogy valójában ő is Targaryen).
zriff 2015.06.26. 18:56:07
Raon 2015.06.29. 14:13:00
Az ezt megelőző időszakra tényleg igaz lehet, amit írtál - de akkor meg egy nagyított látószöggel azt is mondhatnánk, hogy mindenki az extra köntösbe öltöztetett Illiász hőselemeivel sáfárkodik. :)
Holdstock amúgy tényleg érdekes pszicho cuccot írt, amelynek kifejezetten üdítő a mélylélektani oldala, de az tényleg teljesen különbözik mindentől. Mivel bizonyos dolgok archaikus gyökereihez nyúl vissza, kb. ahhoz tudnám hasonlítani, mint egy barlangrajzszerű alapokon elkészített, delejes erővel ható, kifinomultan összetett, modern festményt.
IdomitottFoka 2015.07.31. 17:12:34
Deansdale 2015.07.31. 17:38:11
Deansdale 2015.08.01. 20:46:30
2015.08.01. 21:22:20
"A Hugo körül kialakult baszakodásban köré csoportosult a balos, liberális SJW közösség, gyakorlatilag ő a vezérürü, úgyhogy egyre kevésbé szimpatikus számomra."
Mi történt?
"Egy kib*szott szégyen ami a sci-fi/fantasy tájékán megy manapság, bár bíztató hogy a normális írók és rajongók legalább létrehozták a maguk gamergate verzióját bús, illetve harapós blökik néven.
Mármint van egy ellenoldal Martin ellen?
2015.08.01. 21:32:31
konyves.blog.hu/2015/07/23/george_r_r_martin_szomoru_kiskutyak_ellen_harcol
Pöcs ez a Martin! Még nácizott is egyet. Talán mert tudja, hogy most anyagilag megéri "progresszívnek" lenni.
Békési Szilva 2015.08.02. 03:15:25
Ha valaki olvasott egy nagyon más írót, Laurell K. Hamilton-t, ott is ugyanezt a problémát fedezi fel csak sokkal súlyosabban. Ott konkrétan az öncélú szexjelenetek könyvről könyvre való egyre nagyobb burjánzásáról van szó, miközben a történet egyre kisebb részt képvisel az egészből. Sőt, újabban már a párkapcsolati dráma is megjelent, és az kezdett el terjedni mint valami penész ami minden jelenetet elborít. Pedig az egyik kedvenc íróm volt egykor. Ma már hátra sorolódott, eleve azért is mert újabbakat is fedeztem fel.
Deansdale 2015.08.02. 08:18:58
Persze a magyar blogszféra is a nyíltan balos Guardian hülyeségeit veszi át: támadnak a neonáci sci-fi írók, akik egyébként minden vásárlási statisztika szerint ötvenszer népszerűbbek "toleráns" pályatársaiknál. Szégyen, bammeg, hogy mennyire divat lett a gerinctelenség.
2016.12.30. 23:05:17
Beszélgetés a Trónok Harca 6. évadáról. Sajnos az egész belefullad a kritikátlan rajongásba, ezért a sorozat hibáiról nem esik egy szó sem (kivéve egy, de Puzsér annak is dob egy mentőövet).
www.youtube.com/watch?v=WYUZxxjwC1k
Viszont van itt egy érdekes komment, amit bemásolok.
"Hát George RR Martinnak kurvára ajánlom, hogy ne mézes-mázos happy end legyen a sztori vége és csapjon oda egy baszott nagyon a mai pláza, kokain, selfie, popsláger és McDonalds szagú tömegembereknek.
A belem kifordul, hogy a negyedik évad óta egyre primitívebb, nevetségesebb és egyre inkább elhollywoodiasított lett a sorozat. Az első évadokhoz képest most hömpölyög egy nyomorult Hodor körbesírása, simán 10/10-ezzük be! Tényleg mondjuk egy Ned Stark kivégzése és annak következménye a dramaturgiához egy lószar a Hold the door-hoz baszod. Tyrion izzadságszagú jelenetei és poénkodásai kínosak, amit a Martellekkel műveltek több mint szánalmas. Ugyanúgy mint amikor Daenerys felgyújtotta a tizenvalamennyi (jaj, épp fegyvertelen, micsoda szerencse) khal-t, ahogy ott pattogak a sátorban 5 percen át, úú nagyon Game of Thrones feeling volt. Daenerys már huszadszorra néz mereven a kamerába lassított felvételben, a sárkány huszadszorra ment meg mindenkit az utolsó pillanatban, Tyrion jó beszélget egy pohár finom vörös bor mellett a sárkányokkal, utolsó részben Margaery-ék a felrobbanás előtti utolsó másodpercekben épp egymásra néznek a főverébbel, jajjjj a realizmus. Ned Stark Tower of Joy flashbackjénél úh, pörgős akció és intenzív zene, fúúú nagyon szurkoltam, hogy Ned Stark nehogy meghaljon 24 évesen. Medve szigetes kislány jaj de édes, hogy 5 évesen osztogatja a parancsokat, kezdjünk olyan cukiságokat latolgatni, hogy Brannel párosítjuk, juuuuuj! A végtelenségig primitív fattyak csatájánál Ramsay természetesen a félhalott óriás szemét lövi ki - csak a mi megdöbbenésünk kedvéért - bár igaz lelőhette volna Jon-t aki a buzi óriástól állt 2 méterre és vett tőle könnyes búcsút (ráadásul pont le se szarta a vele szemben álló Ramsay-t, inkább foglalkozott a cuki óriással a csata közben). Ramsay halálánál szerencsére a kutyák pont akkor jöttek elő a ketrecből és éheztek meg a vérre, amikor Sansa leért a börtönbe hogy kőkeményen, csajosan ott álljon végig.
Arról van szó, hogy Martint a negyedik évad óta kibaszták a forgatásokból (elküldték a faszba könyvet írni) Viszont nélküle az egész rettenetesen kiszámítható, ostoba és Harry Potteresítve lett - nincs semmi meglepetés, a rajongókat szolgálják ki, sajnos a tömegvélemény liláig szorongatja a producerek heréjét, nehogy kiírjanak egy közönségkedvenc Tormund-ot mondjuk. Mert nem előre lett megírva a könyv, hanem egyenesen arányosan készül a sorozattal. Tudom, hogy Martin előre elküldte a geci producereknek a sztori legvégét, de sajnos gusztustalanul ostoba lett ez a sorozat.
Szóval Robi, amikor mondjuk például a Martell házról beszélsz, hogy Martin milyen szentimentálisan tudja bemutatni a girl power-t, szó nincs Martinról, mivel már rég nincs beleszólása a sorozat készítésébe. Ott és akkor épp telibe kapod a hollywoodi giccsmesterektől a girl powert. A könyvben Doran és Trystane is él és virul."
"Szerintem pedig egyáltalán nem nehéz megjósolni, hogy a következő évadban Cersei - Jaime konfiktus (majd mindkettőjük halála) / Petyr Baelish manipulálása de végül Sansa általi bukása lesz előtérben, az utolsóban pedig a mások vs. minden jaj kis jóságos cuki karakter - amikor már Daenerys, Jon, és többi szuperhős összefog - ha ez beigazolódik a Marvel univerzum igazán büszke lehet a Trónok harcára. De hogy egy Brannél, Jonnál, Tyrionnál, Daenerysnél, Aryanál, Sansánál, Sam & Gilly & gyereküknél Missandreinél, Grey Wormnél be legyek szarva bármilyen apró szar "ajj de iszonyat lüktető erejű" akciójelenetnél, hogy esetleg meghalnának az azért egészen nevetséges. Legfeljebb majd sírhatunk Brienne, Jorah, Davos és egyéb másodrendű karakterek halálnál amik remélhetőleg nem lesznek olyan gusztustalanul teátrálisak mint ahogy levezették azt a wildfire robbanást. Szóval személy szerint amit elvárnék: Daenerys őrült királyhoz méltó megbolondulást, azonnal. Meg visszafogni a szuperhősképességeket, sokkal több váratlan húzást, és hanyagolni az olyan okádék akciójeleneteket amit lejátszott az utcán Arya és a T-1000-es kis terminátor robot valamelyik rész végén." (R. Adam)
Hát, szerintem van benne igazság. Nem kevés.
Ti mennyire vagytok megelégedve a 6. évaddal?
Raon 2016.12.30. 23:41:29
A 6. évad pedig konkrétan arról szólt, hogy a forgatókönyvírók a lehetőségeket problémaként kezdték el értelmezni, és sorra el is vagdosták (a létező legszakbarbárabb módon) ezeket a szálakat, hogy a végére már csak a jól bevált tűz=jó, jég=gonosz sablon fű-fa-bokor bonyolultsága maradjon.
2016.12.31. 00:09:17
Úgy látszik, mégis csak azoknak van igazuk, akik Puzsérban egy tucatértelmiségit látnak.
Raon 2016.12.31. 10:21:09
Ezután jött a sorozat, ami az első két évadban helyenként még - erős Martinos ráhatással - 2.0-ás verzió is volt az alaptörténet helyett, azaz a filmes keretek között Martin továbbgondolta és tovább is építette, árnyalta a dolgot (pl. lásd Jaime dialógusai). És ez nagy dolog, nagyon kevesen képesek rá (így hirtelen csak Neil Gaiman jut eszembe a Csillagpor kapcsán).
Azaz a kiindulópont és az első két lépés teljesen okés volt - és Puzsérnál itt jöhetett be a szabvány értelmiségi csapda, hogy a megfelelő tájékozódás elmaradt, de a következtetéseiben ugyanúgy maximálisan hisz, és még mindig a tényleges értékek szelleméről beszél, miközben a valóság már rég nem az. Ennek tényleg cummantás jellege van - sőt, azt még a regények ismerete nélkül is látni kellene, milyen visszaesések jöttek a plotban az ötödik évaddal, szóval így csak magából csinál hülyét.
Egy gondolat erejéig visszatérve az előző hozzászólásban olvasottakra (ez még odakívánkozna) - én nem vagyok meggyőződve arról, hogy Martin visszazavarták volna könyvet írni, és azért történt így minden. Gondold csak végig, egy író legnagyobb értéke az egyedi világlátása, a kreativitása, a sajátos megoldásai. Martinnak miért lett volna érdeke, hogy a még meg nem írt regények után jött részekben az ő ötleteit valósítsák meg? Eleve cudar helyzetbe lavírozta magát azzal, hogy a sorozat beelőzött, és ebből már eleve csak a kisebb rossz választásával lehet akárhogyan is kijönni.
Én simán elképzelhetőnek tartom (és az átlagember számára nem mindig átlátható írói egó önzőségeit ismerve pedig pláne erre szavaznék), hogy szándékosan csak a keretrendszert adta meg, nagy vonalakban a végéig, és onnantól átadta a stafétabotot. Ő meg a háttérbe húzódva dolgozik és figyel. És minden rajongói háborgás, hogy "de hát ez kurvára nem az igazi Martin" kvázi gyógyír és energiabomba a lelkének - talán még jegyzetel is, hogy bizonyos elemekben még nagyobbat viríthasson. A sorozat lemegy, ahogy lemegy, ami a legtöbb rajongó számára a "hozott is ajándékot, meg nem is" érzéssel fog járni... és akkor majd egyszercsak színre lép a jó öreg Martin papa a regényeivel, ami szépen helyre fogja rántani a kétes dolgokat. Mert ő tudja, hogy a lényeg mindig a részletekben van, az pedig az ő erőssége. És egy közepesen rossz sorozattal még nagyobb lehet a kontraszt a regényei javára, még inkább azt lehet majd mondani, hogy "ez ám az igazi Martin" - és akkor a végén a hosszú évek kimagyarázhatatlan elcsúszásainak nagymesteréből akár még pozitív hős, az igaz értékek nagy megmentője is lehet.
Raon 2016.12.31. 11:05:19
Hááát... amit Abercrombie csinált, az szerintem akkora parasztvakítás, hogy a fal adja a másikat. Számomra egyértelmű, hogy a martini sikerességet kezdte továbbgondolni (az első könyve évekkel a Trónok harca után jött ki), és azt szűrte le magának tanulságként, hogy a realitás királyság, a mocsok kell mert népszerű, de ne legyen annyi karakter és mindent, amit lehet, egyszerűsítsünk. És így a végeredményből épp csak kellő drámaiság, karakterábrázolás és a történetvezetési trükközések sora maradt ki.
Az Első Törvény trilógia majd kétezer oldala nem tudott összehozni annyi történést, mint ami a Trónok harca első rész első felében, négyszáz oldalon benne van. Én érteni vélem, hogy ez sokaknak miért tetszik, de én magam úgy vagyok vele, hogy át lettem verve. Ráadásul a harmadik kötet végén az ember csak néz, hogy mi van, ennyi a vége? A jó történetre azért áll, hogy valahonnan tart valahová, és ez Abercrombie trilógiájából fájón hiányzik - és ettől nehéz nem öncélúnak látni.
Azt pedig, hogy Abercrombie ne lenne öncélúan hatásvadász a fekáliával... Szerintem mondjuk mindig is az volt (A penge maga első részben Glokta inkvizítort az első felütésben a saját szarából mossák ki, aminek a karakter megalázásán kívül semmi érdemi szerepe nincs a könyvben), de az azóta írt novellái és más regényei a helyére is tették az író urat. Erős középmezőny, vagy annak az első fele, maximum, jól láthatóan megrekedt pályafutással.
Amit az öncélú szexjelenetekről írsz, abban teljesen igazad van - írói körökben ismert tétel, hogy amikor egy "író" megakad a sztoriban, akkor vagy valamilyen harc kell jöjjön, vagy egy szexjelenet, mert az mindig fenntarthat némi figyelmet. :)
Az írót azért tettem zárójelbe, mert ezekkel azok élnek, akik leragadtak a boldog kilencvenes években, amikor még nem volt ennyi konkurencia, és nem volt sok tucatnyi másik, tényleges mestermű karnyújtásnyira a vásárlók előtt - ezt akkoriban még jobban el lehetett játszani, a megélhetési írók közül sokan el is játszották (pláne, akit szerződés kötött/karakterre fizettek).
2016.12.31. 11:09:29
Csak egy példa.
A girl powerek halmozása egyébként nem csupán antifeminista szempontból problémás, hanem esztétikai szempontból is. Teszem azt, Elaine Cunningham pont ezért (is) olvashatatlan a számomra. A "girl power" szerintem az egyik legnehezebb karakter a fantasy-ban, nehéz jól csinálni. Eddig Nemes István Gwynda-ja az egyetlen, ami nálam megütötte a mércét. A sorozatban egyedül Brienne és Cersei karaktere reális számomra a girl powerek közül (mondhatni, ismerek ilyenfajta személyiségeket a környezetemben). Míg Ayra, a tizenhárom éves bérgyilkosnő (!) a leggagyibb, amit persze zabálnak a népek. Mindegy, a sorozatban a girl power-halmozás egy ordenáré hiba, amit még modern feminizmussal sem lehet kimagyarázni.
Amiket Martinról elmondtál: pont az ilyen ego-trippek miatt nem olvasom A Song of Ice and Fire-t. Még ha megszokott fantasy kereteket is akar felborítani, akkor is elvárható egy koncepció. Egy koncepciónak pedig van rendes eleje és vége. A Song of Ice and Fire koncepció nem olyan bonyolult, hogy ne lehetett volna lezárni 4 könyvben, esetleg 5-ben. Ez a koncepció már rég túl van írva, elveszik a betűrengetegben és karakterhalmozásban, s mivel Martin egészsége sem a legjobb a pletykák szerint, azon se csodálkoznék, ha befejezetlen maradna a sorozat. Ez már lassan teleregény. Avagy, bocs, nekem ez az öncélú játék már-már az idiotizmus kategóriája. Bár, tény és való, a maga módján posztmodern. (Szereti is a Magyar Narancs, a 444! és a 888!)
TrollEdomer 2016.12.31. 11:38:44
Érdekes amit írsz, hogy hagyja, sorozat legyen csak gagyi, ne vegye el az embereket kedvét az olvasástól.
TrollEdomer 2016.12.31. 11:43:06
Girl power, Dark Matter 2ik sorozata is jó sztem, jó ötletek vannak benne. De tény, hogy idegesítő, hogy "kölyköt" leszámítva minden nőnek a vasökölnek kell lennie :(
Killjoysban kevesebb az ötlet és karakter, de az e téren pont jó példát mutat, főleg első évad, hogy ott megmutatják, hogy lehet egy szimpla anya is erős, nem kell ehhez az, hogy üssön le tagbaszakadt férfiakat.
2016.12.31. 12:16:58
Bocs, hogy nem osztom a rajongásod.
Deansdale 2016.12.31. 12:24:02
KalmanBlog 2016.12.31. 12:41:55
* Befogadás módja: könyv olvasásakor az olvasó szellemileg felemelkedik a műhöz, mert ha nem használja az agyát, akkor nem fogja fel a művet. Ellentétben a filmek, sorozatok passzívan is befogadhatóak.
* Alkotás módja: egy könyvet egyetlen ember meg tud írni kizárólag a saját zsenialitására hagyatkozva. Nem ugat bele senki (magánkiadás esetén pláne). Egy filmhez először tőkét kell találni, ami már eleve egy gazdasági nyomást jelent arra nézve, hogy mit lehet kiadni és mit nem.
Jó példa erre a Marsi című könyv és film. A könyvön éreztem, hogy egy hozzám hasonló lélek írta. Azon volt a hangsúly, hogy milyen erőfeszítéseket tett, hogyan gondolkodott a Marson rekedt ember. Az emberi találékonyság, bátorság és humor ünnepe volt a könyv (számomra). Nem mondom, hogy egy halhatatlan irodalmi remekmű, de az én belső világommal rezonált, és ezért élveztem.
A film ezzel szemben - ugyan megtartott valamit a könyv erényeiből -, de a tipikus Hollywoodi panelekből építkezett számomra zavaró módon. Tele volt torokszorító és könnyfakasztó jelenetekkel, amik egyáltalán nem a könyv hangulatát adták vissza. Szerintem öncélúan tették ezeket bele, mert egyrészt a filmesek ehhez értenek, másrészt meg ezért mert egyáltalán nem értik a geek mentalitást, ami a könyvből áradt.
Az egésszel arra akarok kilyukadni, hogy a filmipar mindent a maga cukormázas képére formál egyszerűen azért mert ez egy iparág, aminek medre és szabályai vannak, amiből nem tud kilépni. Még akkor sem, ha Rambót, vagy a Marsit kell megfilmesíteni.
2016.12.31. 12:48:04
Oké, értem, beajánlott két olyan sorozatot, ahol szerinte jól alkalmazták a girl powert. Meg megvédte Ayra-t a Game of Thrones-ból, mert a kedvenc karaktere.
Nem magyarázom félre.
De nekem nincs kedvem se Ayra bicepszeit nézegetni :P, se girl power-sorozatokat nézegetni.
Higgadtan a véleményem ennyi.
2016.12.31. 12:50:45
Lehet, hogy egyszer belekukkantok az általad ajánlott két sorozatba, de én már lezsibbadok a sok girl power-sorozattól.
KalmanBlog 2016.12.31. 12:53:29
Raon 2016.12.31. 12:53:59
Egyrészt ne felejtsük el, hogy aki úttörő, az csakis a maga feje után tud menni, nincs előtte minta, nehezebb mihez viszonyítania, azaz csakis a maga hibáiból tanulhat. Martin eredetileg úgy tervezte, hogy a trilógia után ugrik tíz évet az időben, amitől az olvasók egy jelentős része biztos falra mászott volna, hogy "de ők minden eltelt napról tudni akarnak!", viszont írói szempontból ez egy kifejezetten kreatív elkerülése lett volna sok problémakörnek. A hibát nem feltétlenül ott követte el Martin, hogy engedett az olvasói nyomásnak - ezzel még mindig jól kijöhetett volna belőle. A részletekre ugyanis nagyon oda tud figyelni, az az egyik fő erőssége, azaz jogosan lehetett meg a saját képességeibe vetett hite.
A gyengébb megvalósítás az, amivel becsapdázta magát, és ennek egyértelműen jól látható jele a terjedelmi növekedés is (ami nem jelenti azt, hogy a plusz terjedelem mindig minőségromlással járna, de a számok általában nem hazudnak, és nagyon nem egyszerű megtartani egy magas szintet - több szövegben pedig még nehezebb).
Jó eséllyel az történt, hogy a fejében megvolt az A trilógia, meg a tíz évvel későbbi B, és elkezdett közéjük átvezetőket hegeszteni. És az bizony szürkébb, gyengébb, laposabb lett - pár helyen konkrétan a karaktersorsokban és történetvonalakban is érezhetően átvezetők lettek egy ismert A pontból egy majdani B pontba.
És akkor visszatérve a felvetésedre: nem értek egyet azzal, hogy egy történetet csakis 4 vagy öt részben lehetne elmondani. Martin vállalásának pont az volt a lényege, hogy olyat csinál, amit még senki sem. Ez a küldetés megbicsaklott, ez tény, de még mindig messze-messze fölötte van sok mindennek, amit mások csináltak.
Egyébként az is megérne egy értekezést, hogy miért alakulhatott ez így. Az elmúlt évezredre még nagyjából állt, hogy egy kéziratnak megvolt az egészséges érési ideje (azaz sokszor a befejezte után egy-két évvel (!) jelent csak meg), de azóta mindent elvitt az online jelleg és az üzlet. Elsőre nagyon menőnek tűnik, amikor egy író napi szinten tarthatja a kapcsolatot a rajongóival, mindenki mindenről azonnal értesül, és a legfanatikusabb rajongók az íróval kvázi egy fantáziatérben élhetik meg a remekművek elkészültét - csakhogy ez reálisan nézve_jelentősen_megnehezíti a remekművek létrejöttét is. A negyedik-ötödik rész innen nézve nem szimplán egy rossz könyv, hanem egy kiváló lehetőségekkel teli, ám pocsékul szerkesztett kézirat, ami egyértelműen nem kapta meg azt a szöveggondozást, amit igényelt volna. Nekem meggyőződésem, hogy ha Martin nem csúszik így el az általa vállalt határidővel, nem kapja fel ennyire az általa sem várt népszerűség "ellenállhatatlan hulláma", akkor azok a kötetek is felnőhettek volna az első háromhoz (vagy csak kevéssel maradnak alatta), mert erre megvannak a bevett írói-szerkesztői módszerek.
És hát a fentiekhez még add hozzá azt is, hogy akkora kultusza alakult ki a Martin művekben elrejtett utalásokból felépíthető teóriáknak, amelyből egy író sem tud jól kijönni. Mert ha egy több éven/több köteten át építgetett nagy titkot valaki előre leleplez, azt már egy író sem tudja úgy megírni, ahogy eredetileg tette volna... és az olyankor konkrétan sakk-matt, szép kis problémakörök jöhetnek elő vele (jobbat kitalálni, vagy mást kitalálni). Ezért is írtam fentebb, hogy ez a mai online világ és pénzhajhászat a mesterművek kvázi ellensége - a minőségi írói munka sosem gombbal indítható valami, és talán az csinálja a legjobban, aki alkotáskor elvonul a világtól, és csak a végeredménnyel tér vissza.
TrollEdomer 2016.12.31. 13:10:13
Killjoysban láttam pozitív, követendő példákat erős női karakterek ábrázolása téren.
Aryát is inkább pozitív példának gondolom, mert ott tényleg láthatjuk, hogy veszít el mindent, hogy kell menekülnie, bújkálnia, harcolnia, nem csak az, hogy bemondják, hogy elvégezte kéthetes nindzsaképzőt, és onnantól kezdve lazán veri a 30 kilóval nehezebb férfiakat.
Raon 2016.12.31. 13:17:40
Arya egy jól felépített karakter, és aki szerint ez 13 évesen nem okés, annak (már elnézést) kevés fantáziája, biológiai ismerete, élettapasztalata van. Annak idején OSC-t is kikezdték a Végjáték miatt, hogy "de hát ilyen gyerekek márpedig nincsenek" - egyszerűen csak azért, mert nem vették figyelembe, hogy mi minden bele kell férhet a zseniális kivételbe. És az egésznek az a háttere, hogy nem ismerjük az emberi lehetőségeket.
Már egy másfél éves gyereken is konkrétan megfigyelhető, hogy működik az intelligenciája - csak a tudata nagyrészt még egy üres, fehér lap. Három-négy éves gyerekek olyan memóriateljesítménnyel bírhatnak, amire a legtöbb felnőtt már rég nem képes - csak erről a legtöbben nem is tudnak, ezért nem is hiszik el, ha találkoznak vele. Ahogy arról sem, hogy mi mindent veszünk el a gyerekektől a saját, berögzült hülyeségeink által, és a sort sokáig folytathatnám.
Ami a lényeg: a gyermekkori zsenialitás nem hihetetlen valami, hanem - megfelelő világ és megfelelő társadalmi szemlélet esetén - lehetne megszokott, normális is. Az pedig még ehhez képest is egy külön pszichológiai téma lehetne, hogy az extra traumák után mi mindenre lehet képes egy sérült lélek (ahogy ez Aryával történt).
És a girl-powerhez még egy gondolat. Annak idején pont azért írtam cikket a hamvasi világképről, hogy rámutassak, milyen béklyókkal járhat ez a "velem vagy ellenem" világképp, és aki kizárólag ezt követi, a saját gondolatait, esélyeit, fejlődési lehetőségeit korlátozza.
Szerintem kifejezetten fontos lenne odafigyelni arra, hogy a nagy igazságkeresés ne menjen át folytonos bezárkózásba, mert ennek nagy veszélyei vannak. Ilyenkor értékelődhet fel az, hogy mi marad meg az emberben egészséges alapokként, amit semmilyen ideológiai harc nem fordíthat ki magából. Mert lehet a Buffyt a girl-power propaganda egyik csúcsának is tekinteni, ahol rohadjon meg mindenki, aki ilyen szennyekkel akarja átformálni az emberek tudatát - de emellett voltaképpen csak egy kreatív sorozat, a zsánerre jellemző hatásvadászatokkal és túlzásokkal, amelynek történetesen női főhőse van.
Nem tudom, szerintem nem érdemes mindent beosztani ideológiailag elfogadható és káros csoportba, vagy folyton annak jeleit keresni, hogy hol miben merülhet fel a propagandaszellem. Ez ugyanis tökugyanaz, mint amit a femi szélsőségesek csinálnak, csak az előjel más.
Aurelius Respectus 2016.12.31. 13:20:22
Raon 2016.12.31. 13:25:34
Persze ilyenkor a kérdés megfordítása az izgalmas, hogy az író kinek ír, magának vagy az olvasóinak? Nyilván az első eset sem állja meg a helyét, és a jó megoldás valahol egy optimális kompromisszum. Azaz van egy írói szándék, hogy mivel mit akar kifejezni - mindent ennek tükrében kell mérlegelni. Ami már nagyon sok és öncélú, az nem szabadna, hogy benne maradjon, de ha csak arról van szó, hogy valamit meg lehetne oldani A, B vagy C féleképpen is, és az író mondjuk ragaszkodik a B-hez, akkor a bevett szokás az, hogy itt szabad kezet kaphat. És az is igaz, hogy minden a tényleges értékektől függ, azaz minél több mindenben mutat fel jó dolgokat, annál több ilyen írói önkényt engedhet meg magának.
De ha az lenne a kérdés, hogy mi használja jobban az adott műnek... nos, a szerkesztő énem egy pillanatig sem gondolkodna azon, hogy neked lenne igazad. :)
Aurelius Respectus 2016.12.31. 13:28:41
Deansdale 2016.12.31. 13:33:37
Szerintem ez nagyobbrészt a modern írók hibája, amennyiben szinte kivétel nélkül sorozatokban gondolkodnak, mivel abban van a nagy pénz. Senki nem akar már sima "egyrészes" könyveket írni (bár gondolom a kiadók is ez ellen dolgoznak). Ha valaki 20 évre előre betábláz egy sorozatot és közben utoléri a népszerűség akkor baszhatja az egészet, többek között azért amit leírtál. Szerintem mindenki jobban járt volna, ha GRRM viszonylag pörgősen kiad egy történetszálak tekintetében elvarrt trilógiát, aztán szép kussban megírja a folytatás-trilógiát és meglepetésként tárja a közönség elé pár évvel később. Ha a fél internet azon rágja magát hogy mi lesz majd a folytatásokban akkor egyrészt a lelőtt jó poénokat már nem érdemes megírni, ami totál szopás, másrészt a befejezett mű mindenképp csalódás lesz sokaknak, mert nem azt várták.
Persze én a magam részéről még mindig annak a híve vagyok, hogy egy könyv - egy sztori... Mint a káosz-pentalógia. Ott aztán nem sok tér volt találgatni, hogy mi következik legközelebb, és annál jobb volt végül olvasni a következő részt. Szerintem vérfagyasztó baromság volt a könyveknek átvenni a filmsorozatok cliffhangeres szerkezetét - sokkal értelmesebb minden könyvet egy orgazmussal lezárni, mint megszivatni az olvasót és azt remélni hogy pont a kielégületlenség miatt veszi meg a következő részt. Ebben én a pénzsóvárságot látom és kifejezetten csakazértse veszem meg a következő részt. Nevezzen bárki nyugodtan önfejűnek vagy makacsnak, de bassza meg az az író aki többszörösen akar megfejni egyetlen sztorival.
Raon 2016.12.31. 13:41:02
Pl. most kihozzuk Brandon Sandersontól az Elantris új változatát, amelyben kb. tízezer javítás lesz - de szöveg szinten ezeknek egy része olyan volt, hogy még a mondatokat sem kellett újrafordítani (jópár helyen konkrétan marad is az eredeti).
Egyébként érdekes dolog ez, mert sok műre áll, hogy újszerű, úttörő jellegüknél fogva igazán a megjelenés után öt-tíz évvel lehetne őket jelentősen feljavítani. A hangsúly a "jelentős" szekción van, de ehhez sokszor konkrétan jelenet és fejezet szintű műtét kellene. Pl. Martin negyedik és ötödik részéből bátran le lehetne faragni 20-30 %-ot minden különösebb veszteség nélkül... ilyen mértékű reboot-ot viszont tudomásom szerint eddig senki nem vállalt be.
Aurelius Respectus 2016.12.31. 13:43:42
Raon 2016.12.31. 13:46:15
Deansdale 2016.12.31. 13:46:49
Aryával az a baj, hogy egy nagyobb jelenség része. Önálló karakterként valószínűleg be lehetne nyelni, de amikor minden filmben és könyvben van 2 ilyen, mégpedig tudjuk hogy azért mert az ipar nyal a progresszíveknek, akkor az Aryát is megmérgezi. Persze ezt a kettősséget a progresszívek izomból kihasználják, úgy tesznek mintha a tiltakozóknak a nőkkel lenne baja, holott az ipar átpolitizálását kifogásoljuk. Az itt senkinek eszébe sem jut, hogy a trónok harcában ne legyenek nők, vagy ne legyenek "erős női karakterek" - de szerintem ezt nem is szükséges magyaráznom. Annyit szeretnénk, hogy az irodalmi karakterek ne politikai megfontolásból kerüljenek oda, hanem azért, úgy, és akkor, ha valóban helyük van a sztoriban, illetve mert az az író eredeti kreatív koncepciója. Ez esetben tök könnyű lenne a helyzet, mert ahhoz hogy az ember ne találkozzon kretén módra megírt tucat-szupernő karakterekkel csak nem kellene feminista írókat olvasni, de így (politikai nyomásra) mindenhol ott vannak, és ez kib*szottul unalmas, fárasztó, és az élményből kizökkentő. Ahogy jeleztem fentebb, ennek az extra tragédiája, hogy elértékteleníti a kreatív koncepcióban megjelenő, hitelesen erős női karaktereket, mint mondjuk Arya, ha te őt annak látod :)
Deansdale 2016.12.31. 13:48:13
TrollEdomer 2016.12.31. 13:54:20
Aurelius Respectus 2016.12.31. 13:56:47
TrollEdomer 2016.12.31. 13:57:51
Erre írtuk neki, hogy neki nem kellett harcolnia, csak kb sakkbajnokká válnia.
Nyilván a fizikai adottságok mellett élettapasztalat hiányzik ilyenkor leginkább, ha vkinek nem veszik el gyerekkorát, mint Arya, Ender esetén megtörtént.
TrollEdomer 2016.12.31. 13:58:26
2016.12.31. 18:04:58
„Hogy erre hét részt talált ki, azzal semmi gond nincsen, és nem is feltétlenül lett volna lehetetlen küldetés.”
A 7 egy mágikus szám. Stephen King is ragaszkodott a mágikus 7-hez, ezért lett 7 kötetes a Setét Torony. Szerintem simán lezárható lett volna az 5. kötetben, de King ragaszkodott a 7-hez. Martinnal ugyanezt látom.
Aztán legutóbb azt hallottam, hogy Martin már azon is elgondolkodott, hogy 8 kötetes lesz a Tűz és Jég dala. Mert már úgy néz ki, csak 8 kötetben lehet lezárni ezt az egész hú de komplex koncepciót.
Meghalt az uralkodó, beállt az interregnum, egymásnak esnek a nemesi házak, gond van a barbár kisebbséggel (vadak), közben pedig támad a külső misztikus ellenség, a Mások. A Birodalom pedig akkor menekülhet meg, ha megszűnik az interregnum állapota, végre ül valaki a Vastrónon, megbékíti a kisebbséget (vadak) a többséggel, leveri a lázadó Házakat, és szembeszáll a Másokkal.
Ennyi a koncepció. Persze, ebből sok mindent ki lehet hozni. De elhúzni 7 vagy 8… ő, talán 9 kötetig kicsit túlzás. Annyira nem bonyolult a koncepció.
„Arya egy jól felépített karakter”
Mikor a szétcseszett magyar iskolarendszerben melóztam, és két hónapra felkerültem Csepelre, akkor volt alkalmam találkozni igazán elvadult, nyomorúságos szociális körülmények között élő, rengeteg lelki sérüléssel rendelkező 11, 12, 13, 14 éves cigánylányokkal, akik felvettek kemény férfi vonásokat a viselkedésükben, sokszor verekedtek (általában náluk gyengébb) fiúkkal – és egész lényükről lerítt a kitaszítottság, a durvaság és az elkeseredettség. Egyik sem hasonlított Ayra-ra. Nem véletlen, mert Ayra nem reális karakter. Ayra egy próbálkozás Martin részéről, hogy kihozzon egy 13 éves kamaszlányból egy girl powert. Beszélgettem Martin-rajongókkal Ayra-ról, kérdeztem, miért imádják. Olyan válaszokat kaptam, hogy valamiért megragadta a fantáziájukat a 13 éves bérgyilkoslány gondolata, és kifejezetten szexinek találják a karaktert. Izgatta a fantáziájukat, hogy egy 13 gyermeklány embereket gyilkol a könyvben. És a választ megspékelték azzal, hogy pszichológiailag jól fel van építve a karakter. Magyarán: kaptak egy férfiakat gyilkoló 13 éves kamaszlányt, mély lélektanilag jól fel volt építve. Martin egyébként ügyes, ezt jól mutatja az, hogy Ayra, mint karakter, működik. Ayra-nak rajongótábora van – és ezáltal Martinnak is. Martin amúgy is karakterekkel fog meg egy csomó olvasót, Ayra mellett talán a legnépszerűbbek Tyrion, Jon és Daenerys.
Nem vagyok prűd. Ilyen témában az Isten városa kifejezetten hiteles. Ayra viszont nekem kommersz.
Jó, ez az én véleményem, amit szerintem az ízlés diktál és formál. Tiszteletben tartom azt, ami ettől eltér.
„Annak idején pont azért írtam cikket a hamvasi világképről, hogy rámutassak, milyen béklyókkal járhat ez a "velem vagy ellenem" világképp, és aki kizárólag ezt követi, a saját gondolatait, esélyeit, fejlődési lehetőségeit korlátozza.”
Figyelj, bennem nincs inkvizítor hevület. Nekem picit elegem van a sok girl power-ből. Mert szerintem hiteles girl powert alkotni piszkos nehéz. Nem véletlen, hogy sokan kiröhögik pl. a Xénát – mert nem működik. Én a jól megkreált girl powert értékelem. Az amcsik viszont mostanában tobzódnak a girl power-ben, és szerintem a többsége gyenge.
De hogy kinek mi a hiteles és jól megkreált girl power, az is ízlés kérdése.
Raon 2016.12.31. 18:33:37
Mert ha igen, akkor ott van Wass Albert: Kard és Kasza című remekműve, ami négy vékonyka kötet, de legalább magyar. Kb. a honfoglalástól a huszadik századig, az Erőss család történetéről. Helyenként gyönyörű, szívfacsaró, párszor a lélekbe markol.
Raon 2016.12.31. 18:43:47
Értem, amit írsz, de ha a dolgok másik felét nézem, ezzel bizony nem vagyok előrébb. A szomszéd ablakban éppen egy dupla y kromoszómás anyag készül, ami amúgy garantáltan átmenne a Bechdel-teszten, bár ez sosem volt cél, egyszerűen csak szeretem a kerek karaktereket és történeteket. És már most látom, hogy aki ideológiailag kellően képzett, az így is legalább ötven helyen gyűlölködhet rajta.
Szóval a két nagy kérdés az:
- van értelme belemenni abba, hogy mi volt előbb, az efféle karakterek táplálta ideológiai harc, vagy az efféle propaganda szülte karakterek? Az előbbi nyilván védhetetlen öngólt jelenthet így utólag, ez utóbbi meg nehezen védhető, ha már az olvasással elvileg a szórakoztatás lenne a cél, de ha feltételezzük azt, hogy ezeket egzaktul meg lehet mérni, akkor azzal voltaképpen miért is leszünk előrébb?
- és ami még fontosabb, a fentiek tudatában létezhet-e egyáltalán jó megoldás, mármint írói oldalról nézve? Mert szerintem nem. Sőt, kifejezetten azzal tesz jót az író, ha minél inkább megpróbálja kizárni ezeket a dolgokat, azt és úgy ír meg, amit és ahogy eltervezett... úgy is lesznek elegen, akik mindenfélét belelátnak, belemagyaráznak utólag, ezzel semmit nem lehet tenni.
Azaz voltaképpen egyetértek, tényleg extra tragédia, amikor egy amúgy tökártatlan és amúgy jól megfogott karaktert használnak fel propaganda célokra, de ez kikerülhetetlen, és az egyetlen értelmes alternatíva, ha az ember magáról a jelenségről sem vesz tudomást (lásd undok és vonakodó, de mindenképpen folyton beszólogató, szegény Leiát csúnyán lepatriarcháló Han Solo esete).
De ha van jobb ötleted, jöhet. :)
Raon 2016.12.31. 19:14:47
Nos, akkor szakmai szemmel Aryáról. :)
Fiús lánytípus, aki a női dolgokban folyton bénázik (és ebből nem kevés frusztrációt szedett össze), és már az otthonában is csak a férfias tevékenységekben érezte jól magát igazán (csupasármocsok akármi, vívás, íjászat, stb.). Ezek miatt a családjában igazi fekete bárány, de ezt egyensúlyba hozza az, hogy abüszkeapaszemefénye (ezekre is rengeteg utalás/alapozás van).
Ebbe az eleve belső feszültségekkel terhes alapba jön be a dráma, több oldalról is. Egyrészt az egész elindul a nővérével kicsúcsosodott konfliktusban, amikor a hülye Sansa és a szemét Joffrey miatt kinyírják a vele barátkozó henteslegényt, plusz elszakítják a farkasától, Nymeriától - és beteljesedik abban, amikor az első kötet végén a szeme láttára csapják le imádott apja fejét.
Arya kapcsán ez már szerintem felütésként is egyértelműen így értelmezhető, de legkésőbb innentől mindenképpen - hogy ő lesz a kis túlélő. Azaz a Kis Túlélő Hős, egészen pontosan. Tágabb perspektívában ő az a Stark, aki a végsőkig kitart, bármi történjék is (ez a metaplot elvi vonalában fontos szimbólum) - karakterként pedig az a lány, aki bár szíve szerint inkább fiúnak született volna, a rá kényszerített és a körülötte összegabalyodott helyzetekben is helyt áll valahogy.
Én nem tudom, ti ebben hol láttok girl-powert, mert ez a koncepció ezer helyen meg van támogatva, sőt, a túlzások is ki vannak védve. Hiszen amikor vívni tanul, akkor nem rendes kardot kap, mint a fiúk, hanem Tűt, ami kb. bajvívópenge. Pont azért tanulja a bravotól a táncos stílust, mert azzal ő is érhet valamit a harcban - kivéve ha százkilós páncélos férfiállatokkal kerül össze.
Szerintem az összes girl power, ami elmondható róla, az az, hogy miért nem kapott vagy ötször komplett idegösszeomlást az első két részben.
És pont az a brilliáns Martinban, hogy erre is ott van a magyarázat. Ha ugyanis Arya bármikor is lányként próbál helytállni, azonnal elvérzik, de a mentalitása lehetővé tette számára a túlélést, így mikormellű-puncis fiúként valahogy végigvergődik a történéseken. És fontos kiemelni, hogy bár az imádott apának vége, mindig akadtak fontos helyettesek, akik így vagy úgy, de részben be tudták tölteni az életében ezt a szerepet - nélkülük szintén vége lett volna. A fekete testvér, aki megmenti. Az Arctalan Jacken. Aztán a Véreb.
Egyébként ennek a karaktervonalnak ez a legbrutálisabb része, ahogy és amiért egy Arya és a Véreb elkezdenek támaszkodni egymásra. Arya szempontjából kész téboly a fickó, mert kb. mindenben az imádott apja ellentéte, viszont ami és ahogyan történt, azzal az a tétel igazolódik, hogy voltaképpen mindenben Sandor Clagennek van igaza. És ez meg is alapozza azt az amoralitást, amit egyébként már a sorszerű történések is kellően beárnyékolnak, és innentől már csak egy kis lökés kell az orgyilkos státuszig.
Ahasverus, írtad, hogy 13 éves kamaszlány ne már... pedig ponthogy ezért és de. Egyrészt ő egy alapban jó képességű valaki, aki csak elkallódott - és ez azért nagyon nem ugyanaz, mintha komplett defekt lenne. Emellett ebben a korban az emberek többsége eleve amorális jelleget vesz fel, ez az élettani változások velejárója. Gondold csak végig, mi mindent megcsinál ilyenkor a mi világunkban is anyu-apu aranyos kicsi fia/lánya - amire harminc évesen már ő maga is nagyon mást mondana.
Innen nézve az egész Arya koncept egy ótvar nagy sablon (de ebben nincs semmi meglepő, a legtöbb Martin karakter teljesen szándékosan az), ámde ragyogóan összerakott, és tökéletesen működő sablon. Szerintem egy porszemnyi hiba nincs ebben, de írjátok meg, hogy szerintetek mi és hol.
És a végére hagytam a személyes részét: nekem ezzel együtt nem ez az egész feltétlenül tetszik, sőt, bizonyos részeit kifejezetten untam. De ettől még kiválóan össze van rakva, csak nem én voltam a célközönsége.
Azt hiszem, ez a hozzáállás amúgy rengeteg emberen rengeteg helyzetben segítene - mármint, hogy külön tudja választani a személyes ízlését az objektív tényektől. Mert a "nekem nem tetszik, ezért szar" és a "remekül kidolgozott, de nekem nem jön be" között több világnézetnyi szakadék van. B terv, hogy tévedek, mutassatok rá, és el fogom ismerni. :)
Raon 2016.12.31. 19:18:13
Aurelius Respectus 2016.12.31. 19:36:39
Érdekes amit Vass Albertről írtál, őt általában az olvasói szeretik, de a kritikusok elég le szokták húzni, középszerű íróként emlegetik a cikkekben.
2016.12.31. 20:02:41
Maszkulin. Mind kinézetben, mind tulajdonságokban maszkulin. Vagyis férfias. Mivel férfias, nem is igazán szexi. De mint karakternek, nem is az a lényege, hogy szexi. Fel tudja emelni a kardot, mint egy férfi; képes úgy forgatni a kardot, mint egy férfi; képes úgy helytállni a csatában, mint egy férfi; képes úgy ölni, mint egy férfi. Az arca férfias. Semmi feminitás, csak maszkulinitás. Sikerült egyenrangúvá válni a férfiakkal, bár ennek ára van. Például a nőiesség elveszítése. A környezete nem kezeli nőként. Nehéz is, mivel maszkulinitásában nem szexi. A férfias nő nem kelt szexuális vágyat. Brienne tragédiája, hogy vágyik a szerelemre, és heteroszexuális szerelemre. Maszkulin természete miatt nem igazán van ebben része. A Jaime iránt érzett halvány érzelmek is teljesen hihetőek. Catelyn halálával már nem köti hűség a Stark Házhoz, mégis keresi tovább a Stark lányokat. Így lesz ronin, úr nélküli lovag. Tevékenysége során megmarad becsületesnek; nőként érvényesíti a férfilovagok erényeit.
Martin nem is próbálja úgy leírni, mint aki vonzó maszkulinitásában:
„Ha Brienne történetesen férfi, akkor is nagydarabnak mondták volna; nőként viszont egyenesen óriási volt. Pontosabban szörnyűséges, ahogy sokszor hallotta életében. Széles válla és még szélesebb csípője, hosszú lába és vastag karja volt. A melle inkább izom, mintsem kebel, a keze lapátnyi, a lábfeje hatalmas. Szeplős lóarcával és a szájához képest túl nagy fogaival ráadásul csúnya is volt. Nem volt szüksége rá, hogy emlékeztessék ezekre a vonásaira.”
Számomra teljesen hiteles egy girl power. Bár én a sorozatból indulok ki nagyrészt, valószínűleg a könyv ennél mélyebben ábrázolja.
Még ezzel is egyet lehet érteni:
sci-fi.mandiner.hu/cikk/20160503_captainv_tarthi_brienne_a_hosom
Buffy nálam nem játszik, mert magát a sorozatot sem vettem komolyan. És utáltam az Angel-t is.
Egyébként, ha van egy sorozat, ahol el tudtam fogadni (egyet-kettőt még szeretni is) a girl powert, az a Mentalista.
Buffy talán azért nem hiteles girl power, amiért a Kardforgató nő (1-4) karaktere sem az. A japán film(ek)ben adva van egy teljesen feminim, törékeny és érzékeny, minden mozdulatában, gesztusában és megnyilvánulásában csajos nő, aki sorban vágja le a legkeményebb harcosokat. A Buffy egy fokkal jobb ennél, de ott is egy plázacica öli halomra a legkeményebb férfi vámpírokat és egyéb hím szörnyeket. Ennél már csak Xéna harcostársa, a sok esetben bénázó Gabriele rosszabb. Mondjuk Buffy egy habkönnyű sorozat része, melyet tiniknek szántak, és a sorozat nem egyszer átmegy önmaga paródiájába (ahogy az Angel is).
Az én szememben az igazi girl power maszkulin. Nem teljesen maszkulin, de valamelyest az. Maszkulinitás nélkül nem megy. Sarah Connor és Elen Ripley is maszkulinná válik, amikor férfiszerepeket vesznek fel a szükség óráiban. (Ők nem akarnak maszkulin szerepbe bújni, hanem rákényszerülnek.) Igaz, ők nőiességben (már csak ha a kinézetüket vesszük) szerencsésebbek Brienne-nél, bár hozzá hasonlóan megfizetik az árát.
2016.12.31. 20:07:41
bookcrasher.blogspot.hu/2011/11/wass-albert-funtineli-boszorkany.html
Aurelius Respectus 2016.12.31. 20:32:01
Aurelius Respectus 2016.12.31. 21:09:05
Raon 2016.12.31. 21:25:09
Wass Albert kapcsán a negatív kritikák sora nem véletlen. Egyrészt valóban régies stílusú író, és manapság sok embernek már nincs elég türelme ahhoz a lírai/archaikus stílushoz. Másrészt az is igaz, hogy jóformán minden írásában a magyarsággal és ezen belül is Erdély elvesztésével foglalkozik - és akik szeretnek gúnyt űzni ezekből a dolgokból, avagy szimplán csak örömet okoz nekik, hogy ezek ócsárlása sokaknak fájhat, azoknak a munkássága kézenfekvő célpont. Emellett ugye a nyilván totál elfogulatlan román hatóságok annak idején a nyakába akasztottak egy pert, ami jogilag ugyan nehezen állt meg, de ez bizonyos magyar körökben már bőven elég ahhoz, hogy csakis háborús náci bűnösként legyen szabad emlegetni.
A Kard és kasza szerintem letisztultabb műve a többihez képest, és ismerkedésnek tökéletes lehet - a Wass/Erőss áthallás sem véletlen, így talán ezért is lett erősebb az a szöveg, mert nem teljesen fikciót írt meg.
Raon 2017.01.01. 02:27:47
A Buffyt azért kérdeztem amúgy, mert a történet belső logikája szerint meg van magyarázva, hogy mitől tudja szétrúgni a vámpírokat hatvankilós modellcsajként - és emellett messze nem xénasupergirl, hanem a zsáner megszokott hatásvadász elemein túl jól megvannak benne a maszkulin jellemzők következményei is. Például vámpírvadászként bármennyire is jól szuperál, amikor nőként kellene helyt állnia, hiába szeretné és törekszik rá, nemigazán sikerül neki, ami a miértekkel szerintem üdítően működőképessé teszi az egészet.
Innen nézve kifejezetten vicces lehetne egy Whedon témájú feminista vita, ugyanis kb. mindkét oldal érvelhetne Buffy karaktere mellett és ellen. :)
Raon 2017.01.01. 02:38:31
Amiket írsz, azok remek kötetek, Solomon Kane nekem is nagy kedvencem volt. Howard sokkal több mindent írt, mint amiről sokan tudnak, és már jóval Tolkien előtt a fantasy egyik nagy ősatyjának számított. Elnézést, ezt nem reklámnak szánom, csak hát az igét terjeszteni kell, ez egyfajta kultúrmisszó - a MesterMűvek sorozatban, Kornya Zsolt extra minőségű szerkesztéseiben négy tematikus válogatása is megjelent nálunk: a Kull király atlantiszi, a Bran Mak Morn pikt, a Cormac Mac Art viking, és a Fekete Turlogh kelta hátterű történeteivel.
Aurelius Respectus 2017.01.01. 02:55:30
2017.01.01. 06:38:45
Amit még nagyon unok a Game of Thrones-mániája mellett, az a drogpropagandája. Szerinte a drogokkal el lehet érni spirituális tartalmakat. Ezért kell drogozni, szerinte. Na, most én meg azt látom, hogy amit elért a drogokkal, az egy Osho-val felhígított Hamvas, plusz egy nagyon durva szétesettség. Amúgy szerintem nem sokat ér egy olyan spiritualitás, amit kizárólag segédeszközökkel, jelen esetben droggal lehet elérni. Katolikus ismerőseim imával és meditációval érik el a spiritualitást, nem pedig meszkalinnal, mexikói drogokkal, fűvel és egyéb szarokkal.
Lassan én is odáig jutok Puzsér értelmezésében, mint te vagy Huffnágel: egy pitiáner figura. Még annak ellenére is, hogy sok értékelendőt találok a munkásságában.
Az külön fájdalom, hogy ehhez egy olyan művelt bölcsészember is asszisztál, mint Farkas Attila Márton. Bár sajnos FAM is eléggé lezüllött az elmúlt pár évben... :(
Deansdale 2017.01.01. 10:43:04
A drogokhoz annyit, hogy az interneten olvasott leírások alapján az a kép alakult ki bennem, hogy a többségük önszórakoztatásra való, mint a pia, de van 1-2 ami ennél azért többet ér. Feltételezem, hogy Puzsér sem általánosságban tol minden drogot, hanem azt az 1-2-t ajánlja ami tényleg "spirituális" élményt ad.
Azokban a magyar emberekben akik még a modern drogkorszak előtt szocializálódtak van egy zsigeri ellenszenv a drogokkal szemben, lenézik, elítélik és/vagy félnek tőlük, de ez csak a kitartóan nyomatott propaganda hatása. Félve vallom be, hogy még életemben nem drogoztam, szóval kívülállóként nyilatkozom, ugyanakkor ha lenne rá módom akkor azt az 1-2 "értelmesebb" anyagot valószínűleg kipróbálnám. Éppen ezért felháborít, hogy az állam szabályozni akarja, hogy én mivel és mivel nem módosíthatom a saját tudatállapotomat, mintha lenne bármi közük hozzá. Agyrém, hogy a nagyokos képviselők törvénybe ültetik hogy márpedig nem érezhetem jól magam, ha ahhoz valamilyen segédeszközt használok, kivéve ha az az alkohol, vagy a cigi, vagy valami antidepresszáns, csokoládé, istenfasza. A drogokkal kapcsolatos törvényi álláspont már a létrejötte idején is fölöslegesen és jogtalanul korlátozta az emberek szabadságát, amellett hogy hasraütésre válogatta szét a legális és illegális dolgokat, azóta pedig már igazán megérett a reformra. Hollandiában sokminden szabad, oszt' mégsem jött el rájuk az armageddon, nahát.
A lényegre térve: végeztek hivatalos kutatásokat mindenféle drogokkal, és azt találták, hogy pl. a pszilocibin használata - jobb kifejezés híján - spirituális élményeket okoz, ami az emberek életében tartós pozitív változást idéz elő. A vizsgált emberek nagy része még egy évvel a kísérlet után is boldogabbnak tartotta magát, mint előtte (nyilván anélkül hogy közben újra bevette volna a szert). A depresszió és egyes pszichológiai problémák kezelésében fenomenális, több jó lelki-szellemi hatása mellett nincs semmilyen káros hatása és nem okoz függőséget. Namost az állam végtelen bölcsességében ezt tiltja neked, ugyanakkor pl. a depresszió kezelésére károsabb, függőséget okozó, viszont sokkal gyérebb hatású gyógyszereket szedetnek veled, mert azok legálisak. Szerinted van ennek értelme?
Persze arra nem árt figyelni, hogy az ember a saját lelki fejlődését ne tévessze össze egy drog által okozott élménnyel, de úgy sejtem a kettő simán együtt tud működni. Az más kérdés, hogy bizonyos (szigorúbb) vallások követői számára a drogok által okozott spirituális élmény "gyanús", hiszen nem egészen azt a spiritualitást hozza mint amit a vallásuk diktál.
2017.01.01. 11:53:20
Még egyszer: nem tiltanám a droghasználatot. Ha most elszívnál előttem egy kokaincsíkot, megvonnám a vállam. Mindenki azt visz be a szervezetébe, amit akar. Sőt, már csak azért is a legalizáció mellett vagyok, mert lehet tudatosan is fogyasztani ezeket a kábszereket. Bármily meglepő, még a kokaint is. Az alkoholt én sem utasítom vissza, így nem pampogok, ha látok valakit marihuánás cigarettát szívni. (Magam is elszívtam egy párral.) De a stupid propagandát nem szeretem, és bár nem tiltanám, de azért kifejtem róla a véleményem. Mint tettem az előbb.
TrollEdomer 2017.01.01. 12:09:01
Ilyen karaktert sztem is gáz 60 kilós szösziként elképzelni, de nem is gondolom úgy, hogy feltétlenül csak úgy lehet indokolni, hogy egyedül marad miközben terminátor/szörny üldözi, vagy 100 kilós "némber".
www.telegraph.co.uk/news/picturegalleries/worldnews/11489803/Syrian-conflict-Bashar-al-Assads-female-fighters-in-pictures.html?frame=3242388
2017.01.01. 12:21:33
"nem egészen azt a spiritualitást hozza mint amit a vallásuk diktál."
A spiritus (szellem, görögül pneuma) szó egy analóg, metafizikai fogalom. Az analógia alapja az aktivitás (pnein>spirare> "fújni", "szelleni").
A régi, keresztény metafizika szellem alatt a szubszisztens (önálló, önmagában megálló) képességeket (az értelmet és az akaratot), és a szubszisztens képességeket hordozó személyt (létalanyt, hiposztázist) jelenti. A szubszisztens képességeket reflexió révén tudatosíthatjuk, a szubszisztens képességek hordozóját, saját magunkat teljességünkben sosem tudjuk tudatosítani (1. megismerésünk folyamata miatt, ahol az érzéki ténylegesség prioritást élvez; 2. teremtett mivoltunk miatt; 3. a bennünk levő végtelenre nyíló potencialitás miatt).
A mi létalanyiságunk - a keresztény vagy akár perennialista hagyomány alapján - nem a tudatalatti tartalmak tudatosításában áll fenn, hanem annál sokkal mélyebb.
Puzsér/Hamvas/keleti misztikusok szerint ez a létalanyiság egy fekete lyuk, egy pokol, amiből ki tudunk lépni a halál purgatóriuma által. A keresztény misztikusok és az Úr szerint nem tudunk (Mt 6, 15), mert nem mi döntöttünk erről.
Quisquam12 (törölt) 2017.01.01. 12:25:55
Deansdale 2017.01.01. 13:36:05
Na igen, az emberek 0,01%-ának ez magától megy. A többieknek ott a mastercard :D
De télleg, ne rúgjuk ki a mankót a sánták hóna alól, ha ettől jobb emberek lesznek, akkor inkább csinálják, mint ne.
Deansdale 2017.01.01. 13:43:34
Amit Hamvasról és a keletiekről írsz az pedig a keleti szellemiséget nem értő keresztények által rajzolt karikatúrára emlékeztet.
Quisquam12 (törölt) 2017.01.01. 15:33:45
"a "minden és mindenki egy" érzése."
Az érzések leginkább passzív töltetűek, testi eredetűek. Nem tudják betölteni az emberben levő űrt (József Attila, bár nem szerette az Egyházat, de mondjuk ezt átélte). Bármennyire mélyre ásunk a tudattalanba, minél hosszabb élményt élünk át, annál nagyobb űrt fogunk érezni utána.
"aki mellesleg egy szót sem ért abból amit itt leírtál"
Hát igen, ez hatalmas probléma. Nem túlságosan jó kilátások a jövőt illetően.
"Amit Hamvasról és a keletiekről írsz az pedig a keleti szellemiséget nem értő keresztények által rajzolt karikatúrára emlékeztet."
Hamvas nem szerette a kereszténységet (nem csak a keresztény folklórt, nemcsak a dogmatikát, de a keresztény misztikát se igazán). A perennialista hagyomány megtörését látta benne (a Patmosz elején leírja Keresztes János, Avilai Teréz és Edith Stein kapcsán), és ami túllép ezen a hagyományon, szerinte, az "démoni" (azaz valószínűleg "rafinált, ravasz, negédes").
Ha nagyon karikatúrát akarunk keresni, azt talán sokszor az ókori keresztény apologéták (Tertullianus, Órigenész) alakjai között találhatunk. A gnosztikusok sokszor "megtrollkodták" (sic!) az ókori keresztényeket, metaforikus gúnyíratokat írogattak nekik, amire az akkori keresztények úgy reagáltak, hogy az analógiát szó szerint vették.
Raon 2017.01.01. 16:50:22
Bevallom, én sokáig úgy gondoltam, hogy ezek a plusz szerek nem véletlenül vannak sok szellemi iskolában tiltva egy bizonyos szintig. A legtöbb helyen a belső logikájuk is megvan, és ez azon alapul, amint Ahasverus is írt (azaz a tényleges dolgok ott kezdődnek, amikor az ember a saját erejéből ér el efféle felismeréseket, megvilágosodásokat, és nem külső szer hatására). Sőt, sok helyen még kifejezetten óva is intenek attól, hogy átlépjük a természet adta határokat, mert a legtöbb iskola tanításában kódolva van, hogy csak amikor elég érett rá az ember, akkor tud tovább lépni és megérteni magasabb és mélyebb igazságokat. A szerekkel ellenben olyan helyekre is el lehet jutni, amelyek befogadására még nincs eléggé felkészülve az elme, azaz ilyenkor a nagy igazságkertesés konkrétan árthat is.
Ennek tükrében én sem mélyedtem el ebben igazán (pedig az "álmoskönyvek" szerint legalább egy LSD tripet egyszer mindenkinek érdemes lenne kipróbálnia), de így negyven felé közeledve már én is hajlok afelé, hogy ez, amit írtam, a régi világra igaz is lehetett, de a mai információkáoszban nem feltétlenül, sőt, valahol nincs is más lehetőség, mint mankókkal élni. Egyszerűen annyi minden más bezavarhat már a lelki dolgokba, hogy talán már tényleg csak a konkrét tapasztalás segíthet abban, hogy kellő hitet és meggyőződést adjon a továbblépésekhez.
Raon 2017.01.01. 17:01:43
Erről több művében is beszél, de konkrétan a Scientia sacra és a Tabula smaragdina szól ezekről (és ami fontos, bizonyításos levezetésekkel).
A másik bejegyzésedre: szerintem itt még jobban látszik a félreértelmezésed, Hamvasnak ugyanis nem a kereszténységgel van baja, hanem a kereszténység félreértelmezéseivel, és a kereszténység lecsupaszított magját messze a legértékesebb nyugati beavatási hagyományka látja. A Patmosz amúgy nem arról szól, hogy ott ütközteti a saját nézeteit másokéval? Végül is onnan is visszafejthetők a saját elvei, de a kifejtése szerintem akkor sem ott van meg kerek egészben.
Deansdale 2017.01.01. 17:56:29
A spiritualitásról meg, persze hogy az az "igazi" amit az ember önerőből ér el, de szerintem a szereket lehet úgy fölfogni, mint előzetest ami alapján aztán könnyebben boldogulsz saját erőből. Azt is elképzelhetőnek tartom, hogy egy bizonyos ponton elakadt embernek megadhatja a szükséges lökést egy ilyen élmény a továbbhaladásra. Olyat nem csinálnék, hogy a saját erőfeszítésekkel felhagyva kizárólag a szerekre támaszkodjak, annak nem látom értelmét.
Quisquam12 (törölt) 2017.01.01. 18:04:35
"A másik bejegyzésedre: szerintem itt még jobban látszik a félreértelmezésed, Hamvasnak ugyanis nem a kereszténységgel van baja, hanem a kereszténység félreértelmezéseivel, és a kereszténység lecsupaszított magját messze a legértékesebb nyugati beavatási hagyományka látja."
Nem. Hamvas Marcion, Valentinus, ill. a többi gnosztikus kereszténység-értelmezését tekintette valódinak: ezek szerint a kereszténységből, Krisztusból annyi lényeg, amit "ideálként" az életéből elvonatkoztatunk és magunkévá teszünk. A tárgyi valóság lényegtelen. János apostol még öregkorában megélte ezeknek a nézeteknek az elterjedését, és pont ezekkel szemben írta meg leveleit ("Akit szemünkkel láttunk, akit fülünkkel halottunk, akit kezünkkel tapintottunk...") és a sokszor általuk igen idézett zsidó kontextusból kiragadott evangéliumát. Persze vannak olyan mondatai, amelyik mintha erre vonatkoznának, de ez csak a látszat.
Ez csupán munkásságának egy kis szeletére vonatkozik, egyáltalán nem negatív minősítés.
Aurelius Respectus 2017.01.01. 18:09:15
Olyan lenne az ország mint Jemen volt a háború előtt, ahol a felnőtt férfiak bedrogozva üldögéltek a kávéházakban, a katlevelet rágcsálva vigyorogva.
KalmanBlog 2017.01.01. 23:39:52
A legalizálásnak lenne egy jó hatása, hogy lehetne rendes minőségbiztosítást csinálni. A mai piacon például már nem mernék füvet venni. Ki tudja milyen szart tesznek még bele, amitől első alkalommal fejreállnék örökre?
Gazellla (törölt) 2017.01.01. 23:46:16
A keresztény misztika és a nem keresztény misztika közötti fő különbség a keresztény vallás és a többi vallás közti különbség lényegében rejlik. Mégpedig, hogy a keresztény ember nem keresi az Istent és el akar jutni Őhozzá, hanem válaszol arra, hogy Isten keresi őt és el akar jutni őhozzá. Ez alapján a keresztény misztika nem különböző technikák elsajátításából áll, amelyekkel kiszakadunk az egónkból és felküzdjük magunkat Isten Önmagunkhoz, hanem (a tőlünk különálló, minket a semmiből teremtő!) Isten ajándéka. A keresztény ember nem törekszik misztikus élményekre. Nem vesz fel különböző pózokat, nem él ilyen-olyan légzéstechnikákkal, nem pörög, nem „üresíti ki” az elméjét, és persze nem is LSD-zik, mint Huxley. Szán időt Istenre, és szükségesek a csendes percek, de nem azért csinálja, hogy misztikus élményben legyen része, hanem a kapcsolatot ápolja az Úrral. És persze azért se törekszik ilyen dolgokra, mert a misztikus élmények rátörhetnek az emberre akkor is, ha egyáltalán nincs se egyedül, se nyugton, és nem is Istenre koncentrál, mint ahogy az Szent Terézzel is sokszor megtörtént.
A másik, hogy a misztikus élmény nem érdem kérdése. Nem (nagyobb) szent valaki, ha van misztikus élményekben része, még akkor sem, ha igazán nagyokban, mint Teréznek. Attól még nyugodtan elkárhozhat valaki, és lehet gyarló, tökéletlen ember, hogy mondjuk megjelent neki Jézus vagy több órás elragadtatásba esett. Hogy Isten kit és miért ajándékoz meg kisebb-nagyobb misztikus élményekkel, az az Ő titka. A misztikus élmények olyannyira nem a hívő érdemét mutatják, hogy sokszor azért vannak, hogy megjavuljon. Vannak, akiket misztikus élmény térít meg vagy szakít ki a bűnös életvitelből. Na akkor ő mégis milyen érdemért kapott ilyet, miféle „bűntelenségért” és „szentségért”? Ld. pl. Szt. Pál, aki épp ment irtani a keresztényeket, mikor megjelent neki Jézus, ami aztán misztikus élmény a javából.
Persze a misztikus élmény nem csak jelenés lehet vagy hallomás. Különböző érzések vagy megvilágosodások is ebbe a körbe tartoznak. Teréz többféle misztikus élményről is beszél. Például van olyan is, hogy hatalmas szeretet árasztja el a lelket, de olyan természetfeletti módon, hogy érzi, ez túlvilági élmény, és így élni nem lehet. Azt hiszem, ilyenkor a lélek közvetlenül tapasztalja meg Istent, mintegy „hatodik érzékszervként” működve.
A keresztény misztikus egyesülés nem az énem feloldódása Istenben, hanem Isten és én a szeretetben egyesülünk (ahogy a mennyben is), és az énem megmarad, tehát akár misztikus élményem van, akár majd a mennyben leszek, én mint Gazellla fogok létezni, és nem a személyem fog egyesülni Istennel vagy feloldódni Benne (és még ezerféleképp le lehetne írni), hanem a szeretet fog minket összekapcsolni és egyesíteni, de nem számolódik majd fel Gazella.
Még annyi eszembe jutott a misztika témájához, amit Teréz is hangsúlyoz, hogy a keresztény misztika azért nem gnosztikus, mert a misztikus élményekben nem kap a misztikus valami különleges gnózist, ami esetleg felülírja a katolikus tanítást, hanem a katolikus hitigazságokat tapasztalja meg misztikus módon. Ha mondjuk Jézus megjelenne és azt mondaná, hogy van reinkarnáció, akkor az tuti, hogy nem Jézus, hanem egy démon. Krisztus nem azért nyilatkoztatta ki az igazságot mindenki üdvösségére, hogy aztán mindenféle gnózisok osztogatására szoruljon különleges egyedek számára, miközben a nem misztikus katolikusok ("pórnép") meg össze-vissza tévelyegnek. Tudom, ez egóborzongató gondolat annak, aki úgy véli, bírja a gnózist, de totál feleslegessé és logikátlanná tenné a kinyilatkoztatást és a megtestesülést. Meg úgy kb. az egész krisztusi tanítást.
Wastrel 2017.01.01. 23:58:29
2017.01.02. 07:37:19
„A dizájnerdrogokra cserélték az alkoholt, ami minden eddiginél jobban pusztít.”
A drogliberalizáció hívei időnként úgy érvelnek, hogy majd az „igényesebb” drogok kiszorítják az „igénytelenebb” drogokat. A 4K! meg néhány liberális celeb valóságos kultuszt teremt az LSD-nek, a mexikói és indián drogoknak és a meszkalinnak – szerintük ezek is „igényes” drogok, a liberalizmus „misztikusai” még odáig is elmennek, hogy ezekkel spirituális tartalmakat is el lehet érni. Az, hogy ezen „igényes” drogok is képesek tönkretenni az emberi pszichét, és erre vannak statisztikák, azt általában nem szokták észrevenni, vagy ha észlelik is a problémát, nem foglalkoznak vele.
Magam egyébként kettős véleményen vagyok, és ezt a két véleményt kimondottan nehéz ütköztetni. Mert egyrészt úgy vagyok vele, hogy az állam ne szóljon bele, ki mit visz be a szervezetébe, leginkább a botrányos amerikai és orosz szesztilalom után (Deansdale), ugyanakkor látva a magyar társadalom intellektuális és morális, nem egyszer fizikai megnyomorítását, legfőképp alkohol- és televíziófüggőség által, félek ráengedni a drogra, mert lehet, hogy az még lejjebb nyomorítaná a társadalmat, vagyis annak többségét (Aurelius Respectus).
„Én úgy látom, hogy a fű is kicsinálja az embert, de ha azok az emberek ugyanannyiszor berúgnának, ahányszor betépnek, akkor lehet, hogy még jobban szét lennének esve.”
A drogliberalizáció másik érve, hogy a könnyűdrogok levinnék az alkoholról a fiatalok egy részét. Lehet, hogy egyes embereknél így lenne, de a többségnél nem hiszem. Én, akiket ismertem, mint fűfogyasztó, azok keverték az alkohollal – értsd: egyszer szívták a spanglit, és itták a töményet. Ezzel a kettővel még durvábban leépítették a szervezetüket; rendkívül soványak voltak, mivel nem volt étvágyuk, pszichésen szétestek, és kötözködővé váltak.
Egyelőre a drogliberalizáció híve vagyok, mert azt látom, hogy ha továbbra is ilyen mereven állunk a drogokhoz, akkor visszatérünk a szesztilalomhoz. Ugyanis azt látni kell, hogy az alkohol rengeteg embert nyomorított már meg ebben az országban, az alkohol nálunk immár népbetegség, méghozzá olyan, amit kezelni kell, de nem tilalommal. Igazából, ha a magyar társadalom egészséges lenne, akkor tudnánk mértékkel fogyasztani a dolgokat, és akkor nem lenne annyi nikotin-, alkohol-, drog- és televíziófüggő ebben az országban.
Deansdale 2017.01.02. 09:36:28
Emellett elgondolkodtatott az aranyköpés, miszerint ha az alkohol lenne tiltva és nem a fű, akkor sok gyerekkori emlék éhes, betépett faterokról szólna, nem agresszív részegekről.
A másik érdekesség az emberek válaszai arra a kérdésre, hogy milyen tapasztalataik voltak hallucinogénekkel: a többség egyértelműen pozitív élménynek írja le, sokan az életüket megváltoztatónak.
www.reddit.com/r/AskReddit/comments/5jzwt0/serious_people_who_tried_lsd_or_any_other/
Ha ezek lennének legálisak, nem félteném a magyar társadalmat - már csak azért sem, mert a legtöbben valamilyen korábbi szokást/függőséget cserélnének egy újra, ami talán még kevésbé ártalmas is mint a régi.
don Fefinho · http://bunkonyilas.blog.hu/ 2017.01.02. 10:13:17
Randalírozni, kukátborogatni, buszmegálló üvegét szétverni, otthon az asszonyt kékre-zöldre pingálni sem nagyon hall az ember, hogy valaki tekert egy cigit és megkergült volna, alkoholistákat viszont annál többet.
2017.01.02. 10:57:06
Azért ne essünk át a ló túlsó oldalára! Az alkoholtilalom ugyanakkora baromság volt régen, mint ma sok országban a drogtilalom. A drogliberalizáció egyelőre az egyetlen normális lépés lenne a helyzet normalizálása felé.
Egyébként elgondolkodtató, hogy a drogliberalizáció és a prostitúció legalizációja kapcsán ugyanaz a boszorkányüldözési eljárás regisztrálható. Csak míg egyiknél a kliensen és a prostin csattan az ostor, a másiknál a fogyasztón és a dilleren. Miközben mindkettő egy kereskedelmi tranzakció, amelynek az államnak nincs beleszólása. Mindkét esetben a nyerészkedő maffiaszervezetek lennének azok, akikkel szemben az államnak igenis keményen fel kellene lépnie, erőszakkal.
Frederick2 2018.09.13. 15:19:06
Kérdésem: mivel töltötte Martin a szabad ideje nagy részét?
Talán megírta "A tűz és jég dala" 6. részét?
NEM.
Írt egy 800 oldalas előzményt.
moly.hu/konyvek/george-r-r-martin-tuz-es-ver
Kb. ezért nem olvasom a könyvet, és nem nézem a sorozatot. Szinte lerí, hogy az egész a pénzről szól.
Minthogy abban is biztos vagyok, hogy Martin is úgy fog járni, mint Jordan. Képtelen lesz befejezni a sorozatot, és a halála után majd befejezi egy másik író.
Frederick2 2018.09.13. 15:24:10
zriff 2018.09.13. 19:28:02
Frederick2 2018.09.13. 21:41:49
Deansdale-nek van föntebb egy zseniális kommentje, melyben leírja, szerinte mi a baj a modern fantasy szerzőkkel. Az, hogy náluk egy koncepcióhoz vagy egy sztorihoz nem elég 1 könyv. A modern fantasy szerzők többsége trilógiában, tetralógiában, pentalógiában és szextológiában képesek gondolkodni. Mikor az esetek nagy részében felesleges.
Martin először trilógiában akarta megírni "A tűz és jég dala"-t. A harmadik kötet befejeztekor azt nyilatkozta, ezt a koncepciót nem lehet három kötetben megírni, csak hét kötetben. Lassan eljutunk odáig, hogy hét kötet sem lesz elég. Lassan eljutunk odáig, hogy olyasmi fajta teleregény lesz, mint a Barátok közt. Beszarok.
(Egyébként sokat mondó, hogy a legnagyobb magyar propagálója Martinnak, Kornya Zsolt is úgy nyilatkozott egy fórumban, hogy a 4. kötettel le kellett volna zárni az egészet. Na most azért az ő neve elég nagy tekintély a magyar fantasy-ben.)
Ha belegondolok, a Jordan-féle "Idő kereke" sem más, mint egy teleregény.
TrollEdomer 2018.09.14. 08:03:12
Frederick2 2018.09.14. 08:58:08
De ha nem értetted meg, mi a mostani modern fantasy trendekkel a probléma, talán Dean kommentje segít:
deansdale.blog.hu/2011/10/18/miert_van_elegem_george_r_r_martinbol/full_commentlist/1#c32056965
TrollEdomer 2018.09.14. 10:20:20
Lehet, hogy belezavarodott saját történetébe és idő kell amíg kibogozza, vagy attól fél, kevesebben olvassák, amíg le nem megy a sorozat.
Majdénmegmondom 2019.02.14. 08:48:04
Na, én meg idáig olvastam ezt az okosságot. Egészen addig egyetértettem vele.
Deansdale 2019.02.14. 17:29:17
csi szi 2019.02.14. 17:33:01
Deansdale 2019.02.14. 17:36:18
Dauda András 2019.02.18. 14:07:39
Én kb úgy fogalmoazom meg hogy megnézem szobabiciklizés közben a Trónok harcáét, de nem szeretnék a "rajongóinak" 99.9% -ával azonosulni.
Akik kb ilyenek: Hát én sose olvastam fantasyt, de a Trónok harcát szeretem mert van benne csöcs meg belezés...
A könyvet végigolvastam, de nem voltam hajlandó angolul olvasni, mert anyni időm nekem erre nicnsen.
Kb én is ezt mondtam. A trónok harca nem spanyolviasz. Olyan mint a Dallas csak nem 1 Jockey van benne hanem 3 tucat és egymást szívatják..
Biztos voltam benne ahno h az Hbo és a stúdiók vért(pénzt) szimatolnak és kihoznak 5-10 évente egy hasonló (ál)fantasy/(ál)történelmi soroaztatot. Csöccsel, belezéssel és intrikával.
Még a Battlestar Galacticát is jobbnak tartottam. Pl azért, mert annak rajongói talán nem hitték magukat félistennek, mert néztek vmit a tvben.
Frederick2 2019.05.08. 14:33:13
Ezt végig sem bírtam olvasni, akkora tudálékos baromság.
merce.hu/2019/04/20/a-felnott-mese-kararol/
Ez már érthetőbb, de valami hatalmas bullshit-halom ez is.
merce.hu/2019/04/13/kell-e-nekunk-feudalizmus-a-tronok-harca-belso-es-kulso-nezopontjai/
Deansdale 2019.05.08. 16:45:32
don Fefinho · http://bunkonyilas.blog.hu/ 2019.05.08. 17:42:06
don Fefinho · http://bunkonyilas.blog.hu/ 2019.05.08. 17:49:02
Viszont ha már: mi a véleményed Tahwidi imámról? Takíját nyom, vagy hiteles? Mert ha mindazt amit összeposztol, meg a könyvében összeírt, komolyan gondolja, akkor nem értem, hogy mégis mi a bánatnak muszlim imám még.
Frederick2 2019.05.08. 18:00:22
Nem, egyelőre maradok a regénynél és a zenénél.
don Fefinho · http://bunkonyilas.blog.hu/ 2019.05.08. 18:00:26
VT 135 2019.05.08. 18:06:09
Mondjuk elég elkeserítő, mert a GoT-ban tényleg volt mélység a baszás-kardozáson kívül. Pl. szerintem nagyon érdekes volt a hatalom-egyén viszonya, illetve, h a hatalom hogyan torzítja, milyen hatása van, milyen elvárása a személyiség felé.
Frederick2 2019.05.08. 18:06:55
Egyébként szeretem Stephen King-et és Nemes Istvánt. Mert náluk nagy ritkán van csak plot armor. Képesek kinyírni a legjobban felépített karaktereiket is.
Amúgy George R. R. Martin egyik zseniális húzása nem a plot armor teljes elvetése volt? Vagy a HBO ezt felülírja?
Frederick2 2019.05.08. 18:11:27
don Fefinho · http://bunkonyilas.blog.hu/ 2019.05.08. 18:22:09
Ami a plot armort illeti: a könyveket nem olvastam, csak a sorozatra vettek rá, de azért egy-két évadonként a megszokott-megszeretett-megutált karakterek jó felének azért teknyőbe öntötték a belét, valami váratlan csavar keretei között. Csak hát az első váratlan csavar még váratlan, a második is, a harmadikat már tudod, hogy jön. De most nem volt fejhullás, because plot armor.
don Fefinho · http://bunkonyilas.blog.hu/ 2019.05.08. 18:25:41
don Fefinho · http://bunkonyilas.blog.hu/ 2019.05.08. 18:29:46
Deansdale 2019.05.08. 20:19:48
Tawhidi szerintem olyasmi mint JPeterson, azért muszlim mert úgy nőtt fel, de amellett normális ember. Persze manapság semmit sem lehet biztosra tudni, hallottam már én is hogy egyesek mindenféle ügynökségek / titkos társaságok emberének mondták.
Deansdale 2019.05.08. 20:25:39
Madarász Henrik 2019.05.08. 20:26:04
Deansdale 2019.05.08. 20:30:18
Szerintem nála mindössze arról volt szó, hogy durva meghökkentési szándékkal rögtön a sztori elején kinyírt egy rakás olyan karaktert akik főhősök lehettek volna, és ez be is jött neki mert az emberek kajálták, de aztán rájött hogy már alig maradt nevesített karaktere a kezdőcsapatból és azokat nem nyírhatja ki, mert az az olvasók nagy részének nem tetszene (régi karakterek helyett újat hozni mindig kockázatos, nameg a sztori elején pár embert kinyírni még oké, mert az olvasók nem kötődnek hozzájuk túl mélyen, de évekkel a sztori kezdése után már meglincselik ha közönségkedvenceket kiiktat). Saját magát tolta zsákutcába.
Madarász Henrik 2019.05.08. 20:34:41
Deansdale 2019.05.08. 20:40:22
Frederick2 2019.05.08. 20:57:02
"Mekkora hülyének kell lenni ahhoz, hogy valaki ilyenekre figyeljen filmnézés közben."
Úgy képzeld el: ezek még szex közben is ilyenekre figyelnek. :P
Egyébként ettől olyan életidegen figurák ezek.
don Fefinho · http://bunkonyilas.blog.hu/ 2019.05.08. 20:57:34
don Fefinho · http://bunkonyilas.blog.hu/ 2019.05.08. 20:58:21
Frederick2 2019.05.08. 21:00:42
"Istenem, de jó, hogy nem néztem meg azt a szart..."
Már kész a trilógia befejező darabja!
don Fefinho · http://bunkonyilas.blog.hu/ 2019.05.08. 21:03:12
don Fefinho · http://bunkonyilas.blog.hu/ 2019.05.08. 21:03:51
don Fefinho · http://bunkonyilas.blog.hu/ 2019.05.08. 21:07:49
Nekem a Star Wars:
- az eredeti trilógia
- az előzmény-trilógia
- meg még a Rogue One tűrhető volt, a többit már nem voltam hajlandó megnézni
minden másra ott az EU meg az amazon.com
Raon 2019.05.09. 03:39:44
Az extra durva az az egészben, hogy az elmaradt írói munka/alaposság egy dolog, de a hatodik évadtól kezdve ez a produkció minden téren alulteljesít... és még a dramaturgiában is, ami pedig azért illene, hogy menjen, elvégre alap követelmény a filmvilágban is. Illetve a látvány kivétel, abban virítanak, nem is győzik a filmesek jobbnál jobbnak szánt trükkökkel elfedni a sok salakanyagot, amit összegányoltak.
Nálam igen konkrétan még a honi piacra szánt, ötszáz példányos megjelenési lehetőséget SEM kaphatja meg az, aki csak olyan szintű, felületes, sablonos, béna megoldásokra képes, mint amiket a filmesek ott összehoztak - és ez nálunk csak pár tízezres buli, ott meg ugye dollármilliós nívó.
Végtelenül szomorú ez az egész.
Frederick2 2019.05.09. 09:45:00
grafomanpali.blog.hu/2018/08/28/marvel-szarok_dc-szarok
Mindenesetre az amerikai filmgyártás megtette a maga negatív hatását. És ezt nem csipán a filmnézési szokásokban látom, hanem a kulturfogyasztás egyéb területén is.
Meg szerintem az aktuális politikai kommiszárok is rajta hagyták a maguk kéznyomát sok produktumon. Pl. A Dexter is onnan kezdett lejtmenetbe menni, hogy megjelentek a script doctorok (5. évadtól egyre gagyibb évadok).
Hallani ezt-azt a Trónok Harca kapcsán is. Pl. Azért kellett Sansa-nak kutyákkal széttépetni Ramsay-t a Fattyak Csatája végén, mert a feministák felháborodtak azon, hogy Ramsay megerőszakolja egy jelenetben Sansa-t. Meg hát Sansa-ból is le kell gyártani egy girl power-t - még akkor is, ha a sorozatban teljesen idegen a jellemétől. Mondjuk én Ramsay halála kapcsán ezerszer jobbakat is kitaláltam volna: mondjuk Theon kamatostul visszafizet neki egy jelenetben. De még egy Havas Jon - Havas Ramsay párbaj is jobb lett volna, mint Sansa jelenete. Szerintem.
Amúgy Theon karaktere is iszonyat lapos lett az utolsó évadokban. Nekem kifejezetten csalódás, hogy alárendelte magát Asha-nak, egyfajta hűséges kutyája lett - miközben Theon sokkal eredetibb karakter a sorozatban, mint Asha. A kasztráció után beütött nála az identitásválság - azt hittem, egy sokkal érdekesebb karaktert hoznak így ki belőle. De nem. :(
Aztán, tudom, a te egyik kedvenc karaktered Arya. Volt is erről egy vitánk itt. A könyvben biztos jól megkonstruált karakter - de a sorozatban borzasztó hollywoodi húzásokkal igyekeznek belőle legyártani egy girl power-t.
Néhány jelenet, amikor Arya gyilkol. Tiszta Fűrész-feeling (és ezt most nem dicséret):
www.youtube.com/watch?v=Q4O9IWLoABU
www.youtube.com/watch?v=24zxhpRB8kg
Amúgy szerintem a legnehezebb karakter a girl power. Ugyanis egy erős női karakternél fontos a hitelesség. Az, hogy elhiggyem, tényleg erős az a karakter. Emellett az egész ne menjen át bunkó macsóskodásba. ("Megbaszom ezt a kurvát!" Asha).
És még lehetne karakterbénázásokat említeni szép számmal. Igazi állatorvosi ló.
Ja, amit még megemlítenék, az a fantábor. Mint oly sok sorozat, ez is kitermelte a maga harapós-karmolós fantáborát, amely "széttépi" azt, aki rosszat mer szólni a sorozatra.
Na mindegy, ez van! Sajnos!
Frederick2 2019.05.09. 09:53:30
Frederick2 2019.05.09. 09:54:37
STAR WARS-téma: Azért a Han Solo-filmmel tehetsz egy próbát. Középszerű, de legalább nem szar. Egyszer nézhető.
gazellla (törölt) 2019.05.09. 10:08:10
Papírsárkány 2019.05.09. 12:06:56
Papírsárkány 2019.05.09. 12:15:28
pbs.twimg.com/media/D5p31wtXsAAqNRF.jpg
don Fefinho · http://bunkonyilas.blog.hu/ 2019.05.09. 12:48:06
don Fefinho · http://bunkonyilas.blog.hu/ 2019.05.09. 12:49:53
don Fefinho · http://bunkonyilas.blog.hu/ 2019.05.09. 12:54:32
Frederick2 2019.05.09. 13:15:16
Én úgy látom, Martin nagyon nem akarja befejezni művét. Vagy hát nagyon kétséges, hogy egyáltalán képes befejezni a sorozatot. Én viszont addig nem állok neki a "Tűz és Jég Dala" olvasásának. Mikor itt van a könyvtárban, ahol melózom - az eddig megírt 5 rész. De nem... majd ha megírja az utolsó kötetet, talán akkor... Azért remélem, nem jár úgy, mint szegény Robert Jordan. Aki, mivel megtért a túlvilágra, nem tudta befejezni "Az idő kereke" sorozatot - és kénytelenek voltak megbízni egy íróbarátját, hogy fejezze be helyette.
Amúgy tettél próbát a könyvvel? Meddig jutottál vele?
Frederick2 2019.05.09. 13:16:55
Raon 2019.05.09. 13:40:42
Madarász Henrik 2019.05.09. 15:51:20
Madarász Henrik 2019.05.09. 16:07:47
Glokta 2019.05.09. 18:23:04
www.theguardian.com/tv-and-radio/2019/apr/06/there-are-no-black-people-on-game-of-thrones-why-is-fantasy-tv-so-white
Deansdale 2019.05.09. 20:28:57
Szerintem sem, és sajnálom hogy olyan kevesen osztják ezt a véleményt, mert ez azt mutatja hogy a sok évtizedes fokozódó nyomással meggyötörték annyira az emberek lelkét, hogy már be tudják fogadni ezt a mocskot. Sőt, kifejezett igényük van rá, a gyengébb ingerekre már nem reagálnak, csak a legdurvábbak tudják megmozgatni őket. Fiatalabb koromban én is elindultam ezen az úton, de egyszer valahol bekattant valami, hogy ez valójában nem normális, a realisztikus erőszakon szórakozni beteg dolog, és azóta nem bírom az ilyesmit.
Madarász Henrik 2019.05.09. 21:12:52
don Fefinho · http://bunkonyilas.blog.hu/ 2019.05.21. 01:53:54
Amúgy szépen ki lett nyírva az egész, szóval már nem kell rajta izgulni.
www.imdb.com/title/tt6027920/reviews
Madarász Henrik 2019.05.21. 02:15:39
KalmanBlog 2019.05.21. 07:47:52
dailystormer.name/feminist-pro-immigration-queen-killed-by-aryan-manlet-autistic-incel-assumes-the-throne/
Tényleg ez lett a vége? Nem is rossz:
"After leading a horde of violent nonwhites into the land of white people, Daenerys, the white feminist queen, went insane and committed a genocide in last week’s episode.
In this week’s episode, which aired Sunday night, the heroic Aryan Jon Snow murdered the stupid feminist bitch. However, even though the throne was rightfully his, the chad manlet Jon Snow decided to give the throne over to an autistic incel, Bran Stark."
TrollEdomer 2019.05.21. 07:57:48
A sorozathoz nem tudok hozzászólni, 8ik évadot sok fan is jól lehúzta.
Asszem spoilerezhetek, nekem vhol tetszik hogy végére Denerys kicsit komcsi jelleget kapott, jól felszabaditjuk egész világot, akár akarják akár nem.
Másrészt a könyvben tényleg olyan volt, hogy szabaditsuk fel rabszolgákat, pedig simán mondhatta volna, hogy mit érdekli őt az ő problémájuk. Amikor először elfoglalt egy várost, vonakodott kivégeztetni a rabszolgatartó elitet, sőt a könyvben fel is háborodott, amikor ezt javasolták neki.
Ezek után bármennyire is maga alatt volt, szerintem a forgatókönyvírók hülyesége, hogy egy mészárlásra ad parancsot, Martin ezt szerintem jobban megcsinálta volna.
A könyvsorozat szerintem semmivel nem degeneráltabb, mint mondjuk Ken Follett től a Katedrális.
TrollEdomer 2019.05.21. 08:00:13
Bran kinevezése kicsit furcsa, de végülis mi történelmünkben is volt egy Vak Béla, szóval szerintem belefért, nem ez volt a forgatókönyvírók fő hülyesége.
TrollEdomer 2019.05.21. 08:07:52
csi szi 2019.05.21. 08:45:00
csi szi 2019.05.21. 08:52:28
don Fefinho · http://bunkonyilas.blog.hu/ 2019.05.21. 13:16:03
Borathan 2019.05.21. 14:43:48
TrollEdomer 2019.05.21. 14:59:38
Amúgy mérget nem vennék rá hogy Martin is úgy képzelte, amint Éjkirály megpusztul, egyből magával viszi összes élőholtat.
Madarász Henrik 2019.05.21. 15:03:24
Deansdale 2019.05.21. 16:45:08
www.youtube.com/watch?v=_KoScPK00P0
www.youtube.com/watch?v=wuiNRpeqg3A
don Fefinho · http://bunkonyilas.blog.hu/ 2019.05.21. 17:26:09
VT 135 2019.05.21. 17:32:26
A 8x3-tól kezdve pedig teljes nihil.
Ehhez képest a legutolsó rész még egész élvezhető is volt számomra, attól eltekintve, h a rész fele semmitmondó, debil beszélgetésekből állt (nem a beszélgetés, a debilség zavart), illetve a rengeteg LoTR vége-koppintástól.
Azóta mondjuk végignéztem több kritikát, amely ismét csak levezette, h a GoT világának szabályait sikerült ezúttal is teljesen negligálni...
Viszont a legvége tényleg hangulatos volt, ahogy Jon kilovagol a falon túlra. Elvileg így is kezdődött az egész sorozat, ki kilovagolt egy csapat ranger... Mondjuk azon azért röhögtem volna, ha mennek be az erdőbe, aztán egyszer csak megjelenik egy halom röhögő élőhalott és/vagy Más. :D
don Fefinho · http://bunkonyilas.blog.hu/ 2019.05.21. 17:54:58
Ugye az sem derült ki, hogy mikor legutóbb, úgy jó 8000 éve visszaverték őket, akkor az hogyan sikerült és milyen mértékben. Mert hogy annyi erővel megölhették volna az Éjkirályt már ott, akkor. Aztán ott van Craster is, értjük mink parasztok a tréfát itt falun, hogy gyerekekért cserébe béke, node valahogy ez az egyezmény is létrejött. Simán meglehet, hogy valahol messze-messze Északon (mondjuk pl. ahova a Craster-kölyköket vitték) automatikusan respawnolnak egy idő után ha meghalnak. Egy csomó megválaszolatlan kérdés.
don Fefinho · http://bunkonyilas.blog.hu/ 2019.05.21. 18:15:21
Deansdale 2019.05.21. 18:44:42
na ez fájt :)
don Fefinho · http://bunkonyilas.blog.hu/ 2019.05.21. 20:14:17
scontent.fqpj1-1.fna.fbcdn.net/v/t1.0-9/60482874_10216446193940554_6928303073362182144_n.jpg
don Fefinho · http://bunkonyilas.blog.hu/ 2019.05.21. 20:15:55
scontent.fqpj1-1.fna.fbcdn.net/v/t1.0-9/60482874_10216446193940554_6928303073362182144_n.jpg?_nc_cat=104&_nc_eui2=AeHecHmhASzNTYPYC8HJqy8ktem9lAV4d74QRKWw9ckA_q03Uh1KDlx9b8ahWIqRcJ96srsgrLcIDL2vgeVPfxGH-VYbTt-CdVqRoCK3rUGNVQ&_nc_ht=scontent.fqpj1-1.fna&oh=1260de4c9e47b568e08ef03eecbb2516&oe=5D9BACC1
csi szi 2019.05.23. 12:23:12
TrollEdomer 2019.05.23. 15:33:40
Lehet, hogy nemesek pont azért fogadták el Brant, mert úgy gondolták, kis hülyegyerek majd gyenge lesz, nyugodtan kiélhetjük magunkat.
Mindenesetre majd remélem egyszer tisztességesen megírják ezt a részt.
Frederick2 2019.10.14. 12:10:02
Ő az:
moly.hu/konyvek/mark-lawrence-a-szethullott-birodalom
Deansdale 2019.10.14. 12:24:55
csi szi 2019.10.14. 12:30:17
Frederick2 2019.10.14. 13:18:53
@Deansdale: Amúgy nekem van egy olyan érzésem, hogy nem csupán a posztmodern ideológiák térnyerése okozza a "kard és boszorkányság" típusú fantasy válságát, hanem az is, hogy ez a műfaj, hasonlóan, mint a western, kiüresedett. És a műfajba most úgy próbálnak új vért vinni a jelenlegi szerzők egy része, hogy kifordítják a hagyományos esztétikai és dramaturgiai elemeket. Lásd, amiről te is írtál a fenti cikkedben, hogy a karakter már nem pusztán jó vagy gonosz, hanem jógonoszjó meg gonoszjógonosz. De ez a változtatás nem azt a célt szolgálja, hogy elmélyítse a karakter jellemét, hanem mert MILYEN KIRÁLY, MILYEN PARA, MILYEN ATOMJÓ, MILYEN MENŐ! :P
Frederick2 2020.02.23. 17:17:36
Gyűrűk Ura vs. Trónok harca – 5 ok, amiért nem említheted egy lapon a kettőt
www.youtube.com/watch?v=kYU6a8v1wSg
Szomorú azon elmélkedni, hogy régen a fantasy még igyekezett értéket átadni, ma meg inkább alkalmazkodik a minden értéket elhajító posztmodern etikához. Hmmm!
Deansdale 2020.02.23. 17:26:16
TrollEdomer 2020.02.24. 08:55:54
Mindenesetre van ilyen is, és nem mostani darab.
en.wikipedia.org/wiki/Gor
Ahol a nők a Szürke 50 árnyalatához hasonlóan megtanulják élvezni rabszolgaságot, kegyetlenkedést.
Trónok harca könyvek amúgy szerintem egyáltalán nem olyan durvák, oké törpe kurvázik, meg van pár szadista karakter, de vannak hősei is, pl Dany rabszolgákat szabadít fel, Havas John és Arya is nemes szívü.
Frederick2 2020.02.24. 10:02:06
Őszintén Martin-ról: valószínűleg rég nekiestem volna a GOT-nak, ha befejezte volna az író. De ahogy Médiavadász is jelzi a videókritikájában. Martin maga sem rejti véka alá, hogy szeret gecizni az olvasóival. Én meg köszönöm, nem kérek az ilyenfajta olvasó szívatásból. Fejezze be végre, és akkor talán - nem biztos! - elolvasom! De nem fogja befejezni, mert Martin egy fasz!
A Witcher-en gondolkodom, hogy el kezdem olvasni, de még nem álltam neki.
Dimitry Glukhovsky METRO-regényét elolvastam a múlt évben. 1000 oldal kb., igazi féltégla, lendületből agyoncsaphatsz vele egy embert. :D Élveztem amúgy, nagyszerű munka.
A "Szolgálólány meséje"-t olvasom éppen. Na, az tényleg egy mese! :P Sok köze a valósághoz nincs. De hogy miért, majd a kritikámban (ha végre befejeztem a regényt, és megírtam a kritikát).
Most röhögni fogsz, de beterveztem magamnak a "Szürke 50 árnyalatát" is. Annyira démonizált mű a magyar értelmiségi körökben (feminista és katolikus ismerőseim egyaránt ki vannak rá akadva), hogy szintre elfogott egyfajta perverz kíváncsiság.
Frederick2 2020.02.24. 10:04:33
Mármint végig ilyen pszichopata marad a főhős.
csi szi 2020.02.24. 12:37:22
Frederick2 2020.02.24. 13:04:47
"A regénybeli erőszakos, elnyomó patriarcha rendszer és az azt képviselő férfi karakterek a szerzőnő szexuális vágyainak kivetülése, a főszereplő a szerzőnő (és az olvasónő) alteregója."
Igen, érdekes, hogy "A Szolgálólány meséje" és a "Szürke 50 árnyalata" c. irományokba egyaránt igyekeznek valami mély filozófiát belemagyarázni a hívei. Miközben mindkettő egy szexuális vágyfantázia kiélése.
Mondjuk azért van egy lényeges különbség. E. L. James úgy elégíti ki magát az esztétika révén, hogy közben nem uszít, vagyis nem árt senkinek. Margaret Atwood viszont, miközben végzi az esztétikai maszturbációt, valami borzasztó módon uszít.
Azt érdemes tudni, hogy kb. akkor íródott "A szolgálólány meséje" (1985), amikor Ronald Reagen kormányon volt az USA-ban (1981-1989). A Reagen-kormánynak a törzsbázisát részben a neoprotestánsok adták. Atwood teljes szívéből gyűlölte az amerikai neoprotestánsokat és a Reagen-kormányt. A Szolgálólány egyrészt egy jóslat volt arra nézve, hogy a Reagen-kormány hogyan fog átváltani egy liberális demokráciából egy teokratikus diktatúrába, másrészt egy masszív gyűlöletbeszéd az amerikai neoprotestánsok ellen. Na most, a jóslat megbukott, mert a Reagen-kormány nem ment át a 8 éve alatt diktatúrába; nem számolta fel sem a jogállamot, sem a demokráciát. Az amerikai neoprotestánsokkal meg bár vannak problémák, de fele annyira sem primitívek, amilyennek bemutatja őket Atwood a regényében.
Igen, bizony, "A szolgálólány meséje" egy uszító pamflet az amerikai neoprotestánsok ellen. EZ SZÁMÍT MA KULTUSZREGÉNYNEK A "PROGRESSZÍV" OLDALON! Ugye, milyen remek?
"Szerintem férfiak számára nem lehet túl érdekes olvasmány, ahogy a Szürke 50 árnyalata sem."
Azért vettem a kezembe, mert már nagyon idegesített az, hogy a 100. bölcsész ajánlja nekem olvasnivalóként. Felülprezentált kultmű ez a bölcsészek között. Negatív kritika magyar szerző tollából ha kettő van, a legtöbb kritikus dicséri. Én meg úgy gondoltam, írok egy olyan kritikát, ami szembemegy a mainstream-mel. Ehhez viszont előbb el kell olvasnom!
Frederick2 2020.02.24. 13:07:56
"A férfi nem egyéb, mint a női stratégia része újabb nők létrehozása érdekében." (Margaret Atwood)
Ez a gondolat is benne van a regényben. Finom, nem? :P
csi szi 2020.02.24. 15:56:07
Frederick2 2020.02.24. 16:46:44
Amikor a Szolgálólány hatással van egy beteg elmére:
moly.hu/ertekelesek/1797702
Madarász Henrik 2020.02.24. 22:15:56
Frederick2 2020.02.25. 06:02:29
Madarász Henrik 2020.02.25. 12:24:27
TrollEdomer 2020.02.28. 11:18:38
Ilyenek vannak benne, hogy gretáék fajtája úgy utálja emberiséget, hogy az idegenek mellé áll. Vagy hogy totál feminizálódott jövőbeli társadalom képtelenné válik az érdemi védekezésre.
csi szi 2020.08.11. 20:12:44
www.origo.hu/nagyvilag/20200811-irodalmi-dijatatas-alkalmaval-futyultek-ki-george-rr-martin-vilaghiru-irot-a-tronok-harca-szerzojet.html
Megjegyzem Lovecraft előtt az a Stephen King is "tisztelgett" a műveivel (mint a cikk említi), aki Rowling "meghurcolásában" is részt vett azzal, hogy kijelentette, hogy "a transznők azok márpedig nők".
Madarász Henrik 2020.08.12. 06:04:19
Bayaz 2023.05.06. 05:26:10
Igen, a hatból 5 főszereplő (Jon, Dany, Sansa, Arya, Bran) mind nemes szívűek és nem gazemberek, és ők elérnek sikereket minden akadály ellenére.
A sztori egyáltalán nem nihilista, de könnyű annak vélni amikor a két hamis főszereplő (Ned és Robb) meghal az első három könyvben és a Lannisterek (ideiglenesen) győznek, és az utolsó két könyvet meg képtelen megírni a szerző.
A probléma inkább az elképesztő brutalitással van.
Frederick2 2023.05.08. 09:59:10
Múltkor olvastam a Dean által megosztott hírt, miszerint az állam elveheti az USA-ban azoktól a szülőktől a gyermeket, akik nem akarják átműtetni a csemetéjüket.
Az amerikai embereknek rég fegyvert kellett volna fogniuk a Biden-féle rezsim ellen.
Trump győzelme a következő választáson? Trumppal az a baj, hogy ugyanolyan, mint nálunk Orbán. Magyarán: az "oszd meg és uralkodj" elve alapján hagyni fogja ténykedni a woke-t. Ezek a jobboldali "államférfiak" nem fogják felszámolni a woke-t. Az uralmuk alatt is hagyják, hadd tenyésszenek a nemzet ellenségei.