Ez a bejegyzés snookerről fog szólni, akit az ilyesmi nem izgat az nyugodtan lapozzon.

Ilyen történeteket bivalynehéz értelmesen átadni, mivel a lényegük érzelmi, ezért nem is tudom minek töltöm ezzel az időmet... Talán a jövőbeli saját magamnak üzenek ezzel, ha pár év múlva véletlenül rábukkanok erre a cikkre akkor kellemes meglepetés lesz, főleg mivel már szenilis vagyok mint állat :)

No, a lényeg, van ez a Jack Lisowski nevű snooker játékos, még az édesapja vezette be a sport rejtelmeibe gyerekkorában, ifjúsági versenyeket nyert, szupertehetséges, nagyon fasza, immár 15 éve profi, és még soha semmit nem nyert. Hat (6) különböző verseny döntőjébe jutott be és mindegyiket elvesztette. (Ez azért is különleges mert a snookerben a pillanatnyi forma rengeteget számít, akármilyen bajnok is kikaphat egy amatőrtől egy rossz napján, nem olyan a sport mint mondjuk a súlylökés, ahol egy bajnok százból százszor nagyobbat dob egy középmezőnyösnél. Egy nemrég lezajlott kínai versenyen a legesélyesebbnek tartott Shaun Murphy szarrá-huggyá vert mindenkit a selejtezőkben hogy aztán a döntőben egy borzalmasan sima 10-3-ra kikapjon egy vén csatalótól.)

Szóval itt van ez az amúgy jóravaló, többé-kevésbé közszeretetnek örvendő szerencsétlen gyerek, aki az utóbbi 4 évben már a depresszióval küzdött és jóformán egy meccset sem nyert, és most végre újra eljutott egy verseny döntőjébe!

...ahol az ellenfele az aktuális világelső.

...aki ellen hármat elbukott az említett 6 döntőjéből.

...aki cirka 14 éves kora óta a legjobb barátja.

...akivel épp egy meccsre készültek Taiwanban 8 hónappal ezelőtt, mikor együtt ültek egy étteremben ahol Jack megkapta édesapja váratlan halálhírét.

Azt hiszem ez az a pont ahová érdemes a videókat beszúrni, bár persze nem kötelező őket megnézni, a sztori ezek nélkül is érthető, csakhát teljesen más kaliber elolvasni mint "átélni", legalább képernyőn keresztül. Még annyit elöljáróban, hogy a döntőt az nyeri aki hamarabb eljut 9 nyert játszmáig (snooker-nyelven "frame"), tehát 9-0-ra simán meg lehet nyerni egy döntőt, de itt természetesen nem ez történt. Fej fej mellett haladtak, és 8-8-nál egy utolsó döntő frame-en múlt minden. És sportoknál viszonylag szokatlan módon szinte a teljes közösség azt kívánta, hogy hányatott sorsú Lisowski barátunk nyerjen már végre, ezért gyakorlatilag végig őrjöngtek mikor bármi pozitívat csinált :) A videók címében le van spoilerezve az eredmény, de úgy hiszem ezen a ponton nagyjából úgyis mindenki sejti...

A döntő frame

A meccs vége és az interjúk

És ilyet szerintem még senki nem látott... A mikrofonos hölgy először a veszteshez lép, megkérdezi mi a szitu, és az elkezdi higgadtan darálni a megszokott dumát: feszült meccs volt, mindkettőnknek voltak lehetőségei, bla-bla... és hirtelen azt mondja "úgy örülök Jack győzelmének", a közönség meg ordítva éljenez :D Közben a győztes a könnyeivel küszködik és azt se tudja merre nézzen.

(Nem mellesleg a győztes 100.000 fontot kaszált, a vesztes "csak" 45.000-et, szóval ez a bukta majdnem 24 millió forintjába került a világelsőnek, dehát na... Ráadásul a világranglista az utóbbi 2 évben nyert összegek alapján kerül kiszámításra, szóval előbb-utóbb a világelsőségét is elvesztheti emiatt.)

Majd a győztest kérdezik, hogy mi van, akinek az azonnali reakciója annyi, hogy "mindjárt elájulok", aztán valamennyire összeszedi magát és össze-vissza beszél, végül odamegy a veszteshez és megölelik egymást.

Ha ez egy hollywoodi film lenne egyrészt elküldeném a messzeségbe az írókat, amiért ilyen irracionális szituációt találtak ki, másfelől meg amúgyse nézném, mert filmnek túl szirupos. A valódi érzelmektől lett ebből hülye gagyizás helyett igazi dráma, amitől minden második youtube-komment nagyjából annyi, hogy "én is sírtam".

Utóiratnak még egy apró adalék, amiért snookert nézek és nem focit: míg a gyepen a világsztárok önként dobják fel magukat, hátha beveszi a bíró a kamuzást (még a videóbíró korában is, vazze), addig ebben a szóban forgó snooker-döntőben egy macerás lökésnél, bár se a bíró, se az ellenfél, se a közönség, se a kommentátorok, se a kamerák nem láttak semmi kivetnivalót, Lisowski önként jelezte a bírónak hogy egy lehelletnyit hozzárt egy golyóhoz amihez nem kellett volna, és ezzel átadta az asztalt az ellenfelének, aki meg is nyerte azt a frame-et. Lisowski egész döntője elúszhatott ezen a döntésen, de eszébe sem jutott sumákolni. Ha létezne a sportszerűségnek világbajnoksága, valami ilyesmivel lehetne megnyerni, azt hiszem.