A cikk első felét azzal kezdeném, hogy nem vonok le messzemenő következtetéseket a dologból, csak érdekesnek találom. A téma második fele a komolyabb.

Az "AI", vagyis a nagy nyelvi modellek jelenleg csak felturbózott keresőmotorok, a feltett kérdésekre rákeresnek a neten, és a találatokat összeollózzák egyetlen szövegfalba. Nem gondolkodnak, nincs akaratuk, sem tudatuk. És mégis kísérteties élmény amikor az egyik emberibbnek tűnik sok valódi embernél.

A párbeszéd angol, és nem lenne értelme végigfordítani az egészet, inkább csak a lényeget mondom el kontextusként: megkérdeztem a twitter (Elon Musk) mesterséges intelligenciáját, hogy miért tűnik úgy mintha mesterségesen le lenne fojtva a twitter fiókom, amire adott pár javaslatot, hogy hogyan legyek "hirdető-barátabb". És mikor visszafeleseltem, hogy szerintem ez embertelen, készségesen egyetértett, sőt, bíztatott, hogy szarjak az algoritmusra.

Hmmmmmmmm.

-

Sok vásári majom "farmolja" az interakciókat, ami lassan már az egész platformot egy vállalhatatlan szarfészekké teszi, mert - legalábbis szerintem - egy normális ember számára sértő, amikor gyermeteg ál-kérdésekkel vagy kifejezetten ostoba gondolatokkal, hazugságokkal próbálják őt zsigerileg arra késztetni, hogy reagáljon valamit. Olyasmi ez, mint a régi adoma arról, hogy ha egy cégéren helyesírási hiba van, akkor az emberek már csak azért is bemennek a boltba, hogy lehülyézzék a boltost, és ezzel potenciális forgalmat generálnak. Ahogy az AI elkezdte kifejteni, már ismert néhány "gomb" amit az emberek pszichéjében nyomkodva arra lehet őket ingerelni, hogy gépeljenek valami választ.

Nincs jó magyar szó az angol gamification-re, amit kényszerű tükörfordítással játékosításnak neveznek - nagyjából arról szól a dolog, hogy alapvetően játékokban használt elemekkel vagy technikákkal próbálnak embereket valamire motiválni, ami amúgy nem játék. (Érdemes belenézni a linkelt wiki cikkbe.) Ezt már elég régóta próbálják az emberi kommunikációra alkalmazni a nagyobb webes platformok, mint a facebook vagy a twitter, és ezt emelte Elon Musk eggyel magasabb szintre, amikor a nagy forgalmú fiókoknak pénzt ígért. Ezzel egy olyan lavinát indított el, amiről szerintem igen sok tudományos értekezés fog születni a jövőben. Ha versenyt, és különösképp ha pénzkeresetet csinálunk az emberi kommunikációból, azzal óhatatlanul arra tereljük az embereket, hogy ne azt mondják amit gondolnak, vagy amiről azt hiszik hogy másokat őszintén érdekelne, hanem optimalizálják a befektetett idejüket pénzkereset szempontjából, vagyis azt mondják, és olyan stílusban, amire a legtöbb zsigeri reakció várható. És pontosan azért, mert ezekkel a technikákkal ténylegesen ingerelni lehet az embereket, ez terjed, míg a normális emberi kommunikáció háttérbe szorul. Amint valakinek támad egy ötlete, hogy mivel lehetne jó sok kommentet szerezni, rögtön lemásolja egy rakás másik kommentfarmoló kretén, ráadásul miután a hullám kifullad egyszercsak valaki megint bedobja a köztudatba, így megtelik a platform mindenféle félkegyelmű szarokkal. Persze az ismerősökkel lehet még hülyeségmentesen kommunikálni, de ha nemzetközi vizekre téved az ember, azonnal fuldokolni kezd a filléres húgyagyú szarságokban. "Einstein azt mondta az ég zöld. Te mit gondolsz erről?"

Egy "játékosított" platformon egy normális ember normális gondolatokkal általában nem jut semmire, mert arra kevesebb a klikk meg a komment, így hát az algoritmus elrejti, irrelevánsnak minősíti, és onnantól jóformán csak azok fognak találkozni a megnyilvánulásaival, akik eleve megjelölték ismerősnek. Triplán igaz ez, ha az algoritmusnak szerves része a potenciális hirdetőknek és/vagy politikai mozgalmaknak való kényszeres megfelelés, illetve az ebből eredő cenzúra, "árnyékmoderáció", ésatöbbi. A twitternek például egy tucatnyi eszköze van a kommentek elrejtésére; az algoritmus spam-nek minősítheti és akkor csak kattintás után látható, de ugyanígy lehet "alacsony minőségű" is a komment, vagy sértő, de mindenféle jelzés nélkül simán csak el is dughatja a platform amit írtál - te látod a saját hozzászólásod, mások meg nem, és erről alapból fogalmad sincs, csak azt látod, hogy hiába írsz, nincs semmi reakció. (Érdekes extra kérdés, hogy miután Musk nagy dérrel-dúrral a szólásszabadság nevében megvette a twittert, ezek a metódusok miért nem tűntek el, hanem inkább szaporodtak...)

A youtube-on is megfigyelhető, hogy mekkora változást hozott a játékosítás és a kifizetések. Persze lehet mondani, hogy a "produkciós érték" javult, jobb a kép- és a hangminőség, de ezt én cinikus vénemberként kvázi teljes mértékben leszarom. Anno szenvedélyes amatőrök készítettek olyan videókat, amilyeneket akartak, és öröm volt nézni. Manapság az algoritmus lovasai tátott szájú előképekkel tálalják nekünk a tróger influenszer dráma-szart, mert azon több a klikk. Nem ma történt, de Dancsó Peti videómániáján végigkövethető volt a folyamat: lelkes filmkritikusként kezdte, aztán rájött hogy a tizenkét évesekre célzott bulvármocsokban több a zseton, és ezzel a csatornának vége lett - legalábbis ami az épelméjű tartalmat jelenti.

Ha kommunikációért fizetünk, akkor előbb-utóbb minden kommunikáció a kifizetésekre fog koncentrálni, vagyis minden lemegy a legnagyobb közös osztóig: az egybites nézősereg legmélyebb ösztönszintű és pszichológiai gombjait fogja izomból püfölni minden. "Hallottad, hogy MuhDick666 megbaszott egy fűnyírót? ShaniquaIQ70 szerint megérdemli, hogy 5 centi elszállt a f*szából. Neked mi a véleményed?"

Ami pedig jelenleg a legrosszabb trendnek tűnik ezügyben, az az embertelen, elállatiasított düh generálása. Akik eddig csak hülyeségből trollkodtak, azok most már fizetésért teszik, és gondoljunk bele mennyire egyszerű manapság milliós tömegeket hergelni. "Nagyon helyes, hogy halálra késelték azt a nőt, fehér volt, mindegyiket meg kell ölni." Ilyesmire milliók keze szorul ökölbe, teljesen jogosan, pedig a vonal túlvégén sokszor "csak" egy lelketlen idióta ül, aki szarik az egészre, ő csak a csekket várja, amit a sokmillió megtekintés, megosztás és komment hoz neki a konyhára. Ráadásul az algoritmus szarik minden másra, csak azt érzékeli, hogy az ilyen hozzászólásokra sok a reakció, tehát ezeket tolja mindenki arcába, mert ezzel garantálja, hogy a platformon maradsz napi X órát, és gépeled a végtelen mennyiségű választ, hogy nem, az a nő nem érdemelte meg a késelést. Minden nagyobb webes platform elsődleges célja valamiféle függőség kialakítása, és erre az egyik legjobb módszer a düh generálása, tehát a leggyűlöletesebb, legdegeneráltabb ostobaságok kapják a legnagyobb teret, amiért a tömegek sorban állnak, hogy reagálhassanak rá.

Nyilván nem minden platformra jellemző ez, és nem mindeki ugyanazt tapasztalja, legalábbis most még, de a trendek nyilvánvalóak.