HTML

Deansdale

Férfiszféra: antifeminizmus, nőzés, satöbbi. Ja, és táplálkozás.

Utolsó kommentek

  • Frederick2: @Deansdale: "Garantálom neked, hogy ez az egész csak a #metoo hisztéria miatt történt így" Nem, tévedsz! Ilyen a koreai jog! És ilyen a koreai hagyomány! A középkorban is kivetettek volna rá egy ... (2019.08.21. 19:40) Három a magyar igazság
  • Madarász Henrik: @Deansdale: Rossz volt az időzítése, pont most van ott a tetőpontján a metoo kampány. (2019.08.21. 15:38) Három a magyar igazság
  • KalmanBlog: Az Indexen írtak ma arról, hogy Spanyolországban az apák is mehetnek "szülési szabadságra", és hogy "meglepő nem várt hatása lett" ennek. Vicces, hogy a progresszív szemüveg mennyire elvakítja az e... (2019.08.21. 14:26) Három a magyar igazság
  • Deansdale: @TrollEdomer: Szerintem senki nem mondta, hogy Kenderesi nem követett el hibát, de mondd már meg nekem, ha egy szalonspicces nő egy bárban a te seggedre csap, te rendőrt hívnál? Nem éreznéd úgy, hog... (2019.08.21. 13:29) Három a magyar igazság
  • TrollEdomer: @Frederick2: Úgy tűnik túlzott az igényem, hogy egyik szélsőségre ne másik szélsőséggel válaszoljanak :( Én sem gondolom, hogy Kenderesi egy szexuális ragadozó lenne, de attól még hibát követett el... (2019.08.21. 12:58) Három a magyar igazság
  • Utolsó 20

Kivonat a magyar értelmező kéziszótárból

2019.08.05. 08:44 Deansdale

1. Rasszista ember az, aki faji konfliktust szeretne, mert utálja a más rasszokat.

2. Normális ember az, aki a faji konfliktust szeretné elkerülni, és az erre eddig ismert egyetlen működő módszerként elfogadja a fajok békés különélését.

3. Félrevezetett, ignoráns vagy ostoba ember az, aki nem érti a különbséget az első két pont között.

4. Lámpavasra való szubhumán az, aki bár érti a különbséget, ideológiai okokból mégis megpróbálja félrevezetni a 3. csoportot, hogy előidézze azt a faji konfliktust amit a 2. csoport megakadályozni akar.

131 komment

Címkék: politika szép új világ piros és kék pirula

Három a magyar igazság

2019.08.04. 12:51 Deansdale

Na, ha már írtam két testesebb cikket a napokban, jöjjön a harmadik.

Az USA-ban tegnap 2 tömeggyilkosság történt, Dayton és El Paso városában, összesen 20-nál is több halottal. Természetesen mindenki észvesztve vitázik, hogy az elkövetőknek mi a pártállása, bőrszíne, vallása, stb., ugyanis mindenki a saját politikai céljaira akar használni minden ilyen ügyet. A konkrét esetektől függetlenül megfigyelhető trend, hogy amíg a helyzet nem tisztázódik, addig az egyik oldal fehér nacionalistákról, a másik oldal pedig illegális bevándorlókról, iszlamistákról, progresszívek által felhergelt aktivistákról óbégat, és természetesen mindenki a politikai ellenfeleit hibáztatja. Egy dologra nem akar rájönni senki, pedig ez a titok baromira egyszerű nyitja:

Amíg inkompatibilis kultúrák kényszerülnek egy élettérbe, addig az ilyesmi elkerülhetetlen, és nem egyik vagy másik oldal hibája a dolog, hanem a diverzitás kiküszöbölhetetlen velejárója.

Teljesen mindegy, hogy El Pasóban vagy Dayton városában neonáci vagy iszlamista vagy kutyagumi gyilkolt, a helyzetet azzal nem lehet megoldani, hogy az illető mögött sejtett csoportosulásra csúnyán nézünk és a nyakukra tolunk valamennyi rendőrségi erőforrást. Amíg az emberek a saját szomszédságukon belül valamilyen rögzült konfliktusban élnek, addig mindig mindkét oldalon lesz aki bekattan és erőszakhoz nyúl. Ha egy környéken keresztények és iszlamisták egymás között élnek, ott sosem lesz béke, ott előbb-utóbb valamelyik csoport kiszorítja a másikat, azaz vagy helyreáll a rend, vagy no-go zónává változik a terület. Az, hogy mi minősül rendnek ill. no-go zónának, attól függ kinek a hazájáról beszélünk. Nincs kultúra ami az egész világra jogot formálhatna, mindenütt azt kell(ene) tisztelni aki otthon van, és inkompatibilis kultúráknak nem kellene oda betüremkedni.

A lényeg, amit mindenkinek értenie kellene, de senki nem beszél róla: ezt a dolgot megelőzni nagyon könnyű, kezelni viszont lehetetlen. Az inkompatibilis kultúrák mindig versenyeznek egymással, és ez elkerülhetetlenül azzal végződik hogy az egyik kiszorítja a másikat (olykor hosszú és véres harcok árán). Ezért olyan hajmeresztő ostobaság egy kultúrának önként beengedni és befogadni egy másikat, amelyik inkompatibilis vele. Még a legjobb esetben is csak annyit érhet el, hogy embertelen küszködéssel sikerül vissza kiszorítania magából, rosszabb esetben a betolakodók győznek és az eredeti kultúrát helyileg felszámolják.

Rasszizmusról, xenofóbiáról, neonácikról picsogni a retardáltak ostobasága, ugyanis ha minden neonácit kiirtanak, akkor a helyzetből adódóan újak fognak keletkezni a végtelenségig, egész addig míg valamelyik kultúra nem győz totálisan, és amennyiben sikerült tényleg elfojtani a "fehér nacionalista" oldalt, az azt jelenti, hogy a betolakodó kultúrát segítették győzelemre, és ott onnantól kezdve fehér vagy keresztény ember nem él meg. Egymást kizáró kultúrák harcában a saját szélsőségeseink ellen harcolni a saját kultúránk elleni harcot jelenti, aminél a legnagyobb elérhető kudarc a siker, vagyis az idegen kultúra győzelme a sajátunk fölött. Persze van akinek ez pozitívan cseng - az ilyeneket egy normális világban árulónak nevezik és az annak megfelelő tisztelet övezi őket.

A lényeg újra: egymást kizáró kultúrák háborújára az egyetlen normális megoldás el sem kezdeni azt. A nyugat teljesen elvesztette minden józan eszét, hogy hagyta magát bepalizni a kultúrmarxi dumával, miszerint nekünk az az erősségünk hogy velünk harcban álló kultúrákat importálunk a saját hazáinkba. Jóhiszemű balfácánok százmilliói vannak beetetve azzal az öngyilkos maszlaggal, hogy ők annál jobb emberek, minél jobban sürgetik az őket gyűlölő és eltaposni akaró kultúrák beáramlását otthonaikba. A sok agymosott veri a mellét, hogy ő bizony nem rasszista, szerinte a más bőrszínű ember is ugyanolyan ember, nem szabad rassz alapján ítélni, miközben erre hivatkozva az iszlám röhögve áramlik be a szomszédságaikba, és szorítja ki őket.

Az imámok azzal a szöveggel küldik európába a muzulmán tömegeket, hogy itt holdkóros majomemberek laknak akik elvesztették az élni akarásukat és önvédelmi ösztöneiket, sőt, tehetetlenül néznek végig a nőik megerőszakolásától kezdve a gyerekeik lemészárlásán át a templomaik lerombolásáig mindent.

És ez sajnos teljesen igaz.

De legalább nem lehet ránk azt mondani, hogy rasszisták lennénk, szóval az erkölcsi nyertesek mi vagyunk, ugye?

Fel kellene ébredni két fontos dologra: 1. inkompatibilis kultúrák keveredését megakadályozni nem rasszizmus; 2. ha már elindult a kultúrháború, az ún. terroristákat leköpködni semmit nem ér, a teljes béke kizárólag a kultúrák szeparációjával, szegregációjával érhető el. A rossz csengésű szegregációnak van egy felháborítóan normális változata, úgy hívják külön országokban élni. Az emberi történelem alfától omegáig annak a sztorija, hogy egy határ két külön oldalán élni mindenkinek esélyt ad a békére, amit bármilyen keveredés vagy kényszerű egyesülés azonnal tönkretesz. Ha még a csehek és szlovákok sem tudtak kiegyezni, és végül szakítottak egymással, akkor mennyi remény van iszlamisták tömeges együttműködésére hitetlenekkel?

Réges rég, a józan paraszti ész korában, vagyis kb. 10 éve, még azt mondogattuk, hogy egységben az erő. Nagyon magyarázni sem kell, mindenki tudja, hogy így van. Viszont a baloldal lecserélte ezt arra, hogy kétségben az erő (=diverzitás az erősségünk), és a hülyék milliói simán benyelték az új szlogent, elsősorban azért, mert úgy érezték böki a politikai ellenfeleik csőrét, és nincs szebb mint a káröröm. A progresszívek félelmetesen sok ostobaságot elhisznek ill. elkövetnek csak azért, mert ártani akarnak a gyűlölt konzervatívoknak, a színfalak mögött ez a legfőbb mozgatórugójuk. Az viszont már kicsit sok, hogy a nyugati kultúrát ill. a fehér rasszt a konzervativizmussal azonosítva nem csak megengedhetőnek, de sokan egyenesen üdvösnek tartják, ha ezek a dolgok kárt szenvednek. De ez részükről nem gyűlölet, nem ám, csak a kolonializmussal és rabszolgasággal összeharácsolt hatalom visszaosztása az elnyomóktól az elnyomottaknak. Hogy aztán ez a nyugat teljes megsemmisüléséhez vezethet? Ugyan már, minek kongatni a vészharangot, majd teszünk valamit ha már nagy lesz a gond. Mondjuk elköltözünk Ázsiába, ott még nem gyűlölik annyira a fehér embert, legalábbis amíg a kultúrmarxista oszd meg és uralkodjat ott is el nem terjesztjük.

203 komment

Címkék: politika szép új világ piros és kék pirula

Válasz a Válasznak 2. - Az új jobboldal

2019.08.02. 12:18 Deansdale

Mivel az előző cikkben egy adott anyagra válaszoltam, kevés tér maradt azzal a kérdéssel foglalkozni, ami elvileg a vita sarokpontja. Azt alaposan kiveséztük, hogy mi a helyzet a baloldalon, érdemes lenne ugyanezt megtenni a jobboldallal is. Ehhez felhasználhatnám a Válasz vitaindítóját, amiben ők is erre tesznek kísérletet, de ezúttal inkább egyszerűen csak leírom amit gondolok, vélhetően produktívabb lesz mint az ő elképzeléseikre reagálni.

Kezdjük talán ott, hogy miért is van szükség "új" jobboldalra, mi a gond a régivel. Egy normális világban a dolgok úgy működnek, hogy az emberek egyik fele megvédeni akarja amije van, a másik fele pedig változást szeretne, és e két erő egyensúlya lassú, megfontolt haladást eredményez egy jobb világ felé. Ez a társadalom organikus fejlődésének záloga, amit nem társadalommérnökök erőltetnek ránk valamilyen utópia jegyében, hanem az embertömegek lelki-szellemi fejlődésével párhuzamosan stabilan mozgatja előre az emberiséget. Ahogy sokan észrevételezték már: a konzervativizmus igazából nem konzervál semmit, egyszerűen csak egy fék a haladáson. Persze ez abszolút nem jelentéktelen dolog, sőt, ez biztosítja hogy társadalmaink fejlődőképesek legyenek, ugyanakkor ne ugorjunk fejjel előre mindenféle káprázatba, ahogy sok "haladó" szeretné.

Legalábbis ez az elv.

A gyakorlatban a 2. VH-tól nagyjából 2010-ig működő mainstream konzervativizmus tehetetlen és impotens volt. Semmiféle értéket nem tudott megvédeni, folyamatosan engedte át a teret bárkinek akinek kedve támadt elfoglalni azt.  Az igazikonzervatívok tevékenysége kimerült annyiban, hogy a kultúrrombolást látván rosszallóan csóválták a fejüket, aztán másnap már a megváltoztatott, sérült, a már annyival rosszabb kultúrát "konzerválták" tovább. Az előző cikkemben említettem, hogy nem a jobboldal radikalizálódik, hanem a bal, és ez igaz, de nem a teljes igazság; valójában a jobboldal is balra tolódott. A konzervatívok zöme (egészen a progresszív terror bevezetéséig) folyamatosan egyre megengedőbb lett, felmérések mutatják, hogy lassan megbékéltek olyan gondolatokkal mint a melegházasság, a család fogalmának kibővítése, a nők másodrendű férfiakká történő transzformációja, a kereszténység háttérbe szorítása, stb. A lassú haladásnak a konzervatívok nem képesek ellenállni, apró változások ellen nem lehet komoly haragot gerjeszteni, így nem lehet ellenük tömegeket mozgósítani sem.

A modern progresszivizmus viharos térnyerése a hagyományos konzervativizmust szánalmasan tehetetlenné, voltaképp okafogyottá tette. A frakkos-lornyonos szalonkonzervatívok legvadabb rémálmaiban sem szerepelt az, így nyilván felkészülni sem tudtak az ellen, hogy a velük hozzávetőleg egyensúlyban álló és őket legitim politikai ellenfélként kezelő hagyományos baloldalt 2-3 választási ciklus alatt mindenféle figyelmeztetés nélkül felváltja egy az emberség minden aspektusából kivetkőzött, mérgező eszmékkel megetetett hasznos hülyékből álló agymosott tömeg, ami a konvenciókat felrúgva nem törődik olyan fogalmakkal mint igazság vagy tisztesség, egyszerűen csak totális hatalmat akar, bármibe is kerüljön az, és ennek érdekében észvesztő tempóban radikalizálódik, akkor is ha nyerésben van, és akkor is ha vesztésre áll. Erre egy konzervatív elveket és értékeket valló, a demokráciában és a tárgyalásos vitarendezésben hívő embernek semmiféle válasza nincs.

[Nem szívesen tántorgok a megalapozatlan teóriák területére, de van egy olyan sejtésem, hogy ezzel a lelkük mélyén az igazikonzervatívok is tisztában vannak, és ez az egyik oka annak, hogy az erőfeszítéseiket meg sem próbálják a progresszívek ellen fordítani (tudják, hogy nem lenne értelme), hanem inkább a jobboldal egyéb szereplőit ekézik, mert azokkal még tudnak egyáltalán érdemben kommunikálni. A Válasz is például úgy tűnik, mintha a kultúrmarxizmus elleni harcot már az első pillanatban feladta volna, inkább ekézi a fideszt, mert erre még képes. A modern baloldal ellen tehetetlenek, így ha nem akarják beismerni a vereséget és hazakullogni, akkor az egyetlen dolog amit tehetnek, az megtámadni a modern jobboldalt. Azt az egyet nem értem, hogy ha ez így is van, azt miért nem fogják föl: ezzel kizárólag a progresszíveknek tesznek szolgálatot, vagyis beszállnak a kultúrpusztításba a hagymázas őrültek oldalán, azzal a dumával hogy az összedőlő civilizációt védő utolsó erők nem képviselik vegytisztán a konzervatív értékrendet, tehát "ellenségek".]

Nade végső soron mi is az a modern jobboldal?

Tűpontos és minden részletet lefedő válasz erre nem létezik; az én definícióm szerint azon emberek összessége, akik alapvetően jobbos kötődésűek, de a szigorú elvhűség helyett inkább pragmatisták, és felismerték hogy a hagyományos baloldalnak kampec, ezért átfókuszálták a harcot az új ellenségre, a kultúrmarxizmusra. Persze nevetséges lenne azt állítani, hogy ezt mind egy szálig tudatosan, a helyzetet megértve és átlátva teszik - az emberek többsége nem elég tájékozott az ilyesmihez és a helyzetet kandalló mellett szivarral analizálni sem jut mindenkinek végtelen ideje. Az új jobbosok zöme egyszerűen csak látja, hogy óriási bajok vannak a nyugati társadalmakkal, érzékeli hogy ezek forrása az új baloldal, ezért - abszolút helyesen - zsigerből ellenáll. Van akit a balos politikusok teljes mentális leépülése juttat el a felismerésig, másokat a szervezett populációcsere amivel a fehéreket célozzák, megint másokat pedig a végtelen degeneráció amivel a kultúrmarxisták újabban pl. a pedofíliát akarják normalizálni. Épp ezért az új jobboldal nem egy koherens vezérlő eszmét követő csődület, hanem a nyugati civilizációra leselkedő különböző veszélyekre különbözőképpen reagáló csoportok kavalkádja. Történt kísérlet az egyesítésre, már ha azt annak lehet nevezni, de egy pillanatig sem volt kétséges hogy az ilyesmi nem járhat sikerrel, mert ha a saját radikálisaik nem járatják le kellőképpen a (tágan értelmezett) mozgalmat, akkor az ellenfeleik tesznek róla hogy false flag akciókkal és hazugságokkal bemocskolják őket. Trump megválasztása környékén talán egy fél évig úgy tűnt, lehet esély egy egységes újjobbot létrehozni, de ez a lehetőség elszállt, sőt, a Charlottesville-i fiaskó után a különálló csoportok közül egy páran inkább még a (szintén tágan értelmezett) klubtagságot is visszamondták. Hiába no, a progresszíveknek olyan társadalmi befolyásoló ereje van, ami szinte bárkit képes megfélemlíteni és bekussoltatni. Ők ennek érdekében nem riadnak vissza semmitől, a politikusaik egyszerűen börtönbe küldik aki nem szimpi, a tömegbázisuk pedig házak elé vonul fel családokat terrorizálni, fejeket tör be, internetes kampányokkal rúgat ki állásukból és tesz tönkre embereket. Akinek kedves az élete, mármint ahogyan éli, az nem hülye szembeszállni olyanokkal akiknek hatalmában áll hazugságokkal és terrorral tönkretenni őt vagy a szeretteit.

Itt most szaporíthatnám még a szót a hagyományos és az új jobboldal különbségeiről, vagy a kultúrmarxisták által jelentett veszélyről, de úgy érzem hasznosabb ha tisztázok egy olyan kérdést, amiről úgy tudom még senki nem tisztázta érdembe menően, legalábbis a magyar sajtóban.

A progresszívek nemes egyszerűséggel mindenkit lenáciznak aki nem progresszív, de a szóismétlés elkerülése végett használnak olyan kifejezéseket is mint a fehér nacionalista, fehér szupremacista (felsőbbrendűség-hívő), rasszista, fasiszta, ésatöbbi. Vegyük elő nagyítóinkat...

A fehér felsőbbrendűségi elképzelés a 80-as, 90-es évek tájékán lecsengett, felmorzsolta az (akkor még legalább részben organikus) társadalmi fejlődés, itt keleten meg nem is igazán volt mire ugrálni, itt nem voltak négerek vagy arabok, csak cigók, és velük kapcsolatban inkább egy őket lenéző, nem pedig a fehér fajt felmagasztaló viselkedés vált általánossá. Amúgyis, a hosszú béke és a javuló életszínvonal nem kedvez az ilyesféle nézeteknek, az emberek nem érezték veszélyeztetve kultúrájukat vagy életformájukat, az volt a vezényszó hogy éljünk békében egymás mellett, így folyamatosan kopott a felsőbbrendűségi eszme. Ennek a folyamatnak - meglepő módon, pfff - a progresszívek tevékenysége vetett véget, akik az éljünk békében elképzelést félrehajították és egy elmebeteg fordított felsőbbrendűségi eszmét ültettek a helyére, ami szerint mindenki egyenlő és egyforma, kivéve hogy a fehér faj a világ gonosza, aki kolonizált, rabszolgát tartott, elnyomásban tartja a színeseket, és ezért az elnyomottaknak föl kell lázadni a fehér faj ellen. Ez persze ténylegesen elmebeteg elképzelés, nem csak azért mert a fehér faj szemére vet olyasmit amit egyfelől minden más faj is pont ugyanannyira csinált, másrészt amihez a ma élő fehér emberek 99%-ának semmi köze, hanem mert nyilvánvaló, hogy egy ilyen eszme terjesztése kizárólag faji konfliktusokhoz és erőszakhoz vezethet, megbékéléshez semmiképp. Ez egyben tökéletes látlelet a kultúrmarxizmus valódi lényegéről és céljairól, ugyanis a békéről papolás semmit nem jelent ha közben az embereket egymásra uszítják. S ez egyúttal lerántja a leplet arról is, kik a gyűlöletkeltők, az ellenségképzők, a megosztók - hát nem a konzervatívok, az biztos.

Erre a mélyen destruktív kultúrmarxista akcióra adott válasz a régóta halványuló kollektív fehér öntudat visszaerősödése, de valójában ez ebben a formában még csalóka kissé, ugyanis nem a felszámolt fehér felsőbbrendűségi eszmék tértek vissza, hanem egy merőben defenzív, a fehér fajt a minket érő  támadásoktól megvédeni kívánó verzió van erősödőfélben. Amit az új jobb ezirányban képvisel, annak a faji felsőbbrendűséghez semmi köze, faji önvédelemről beszélünk, amire semmi szükség nem lenne, ha a progresszívek nem hoztak volna létre egy fehérellenes faji nyomást a teljes nyugati világban. De amíg tagadhatatlan jelei vannak, hogy a balos politikai világvezetés szándékosan és durván a fehér faj felszámolására játszik, addig egy épelméjű embernek nem lehet kifogása a fehér faji önvédelem ellen. Nem kívánunk többet, mint hogy hagyjanak minket békében élni, ne akarjanak minket idegenekkel lecserélni, sem pedig a saját hazáinkban ellenünk szóló elmebeteg propagandát, fehér faji öngyűlöletet és öngyilkosságig hajszolt önfeláldozást ránk erőszakolni. Mint minden más fajnak, nekünk is jogunk van élni a saját életterünkben, ezt senki ne akarja elvitatni tőlünk.

Hasonló a helyzet a fehér nacionalizmussal is: halvány távoli köze sincs ahhoz a nácizmushoz amivel össze akarják mosni, mindössze arról van szó, hogy az USA-féle "olvasztótégely" országokban ugye nem létezik koherens nemzet, így ott - értelemszerűen ámde némileg paradox módon - nemzeti alapú nacionalizmusról nem lehet beszélni. Akik korábban hittek egy kézzelfogható amerikai nemzetben, azok mostanára vagy gyökeresen feladták ezt az elképzelést, vagy pedig átváltottak arra, hogy az USA felemelkedését és viszonylagos kulturális egységét a XX. században két lehetséges tényező valamelyikének köszönhette: 1. az "amerikai eszme", egyféle világlátás ill. értékrend, 2. az európából származó hasonló kultúrájú népek együttműködése. Az előbbit nevezik polgári nacionalizmusnak (angol eredetiben: civic nationalism) , az utóbbi pedig a fehér nacionalizmus. Az előbbi szerintem teljesen értelmetlen, mivel egy eszme képviseletéhez olyan emberek szükségesek akik képesek és akarják magukévá tenni azt, ami nyilvánvalóan nem áll fenn a nyugati eszme és a harmadikvilágbeli migránsok vonatkozásában. Nincs az az erő, amivel többtízmillió bevándorlót a nyugati klasszikus liberális értékrendre lehetne kényszer-integrálni, még akkor sem ha ezt eleve el nem utasítanák a progresszívek. Emellett azért tegyük hozzá azt is, hogy sokra mennénk az eszme fennmaradásával, ha közben mi magunk, a nyugati emberek kikopnánk a létezésből, és helyünket - mégoly felvilágosult - arabok és négerek vennék át. A sokszínűség, a diverzitás szempontjából a fehér faj az emberi világ hatalmas értéke, aminek fennmaradása valójában mindannyiunk érdeke lenne, csak hát ezt pont ugyanolyan nehéz elmagyarázni a felsőoktatásban agymosott öngyűlölő fehér értelmiségnek, mint az általuk felhergelt fehérgyűlölő színesbőrűeknek. Az "amerikai eszme" a fehér faj létét semmilyen formában nem helyettesíti vagy pótolja. A fehér nacionalizmus pedig arra megy ki, amit már leírtam fentebb: faji önvédelem, a fehér ember által épített civilizáció átörökítésének szándéka lehetőleg a fehér emberek következő generációinak, ami egyébként egy teljesen normális emberi vágy. Legtöbbünk szereti a saját nemzetét, családját, kultúráját, és amiért egy életen át dolgozik azt szeretné ezen a körön belül átadni a saját utódainak, amivel nem igazán egyenértékű ha a világ másik feléről ideköltözik valaki és beleül. Ennek a rasszizmushoz semmi köze, alapvető emberi ösztön jobban szeretni a rokont mint az idegent, és ezzel nincs semmi baj.

Az új jobboldal defenzív törekvéseit bár közvetetten össze lehet kötni a fehér nacionalizmussal, de a felsőbbrendűségi mítoszokhoz semmi közük. Így ezek közül bármelyiket bármelyik másikkal összemosni vagy oltári ostobaság, vagy szándékos hazudozás. Szóval amikor a nemzetközi sajtó és a progresszív aktivista-bázis mennydörög, hogy Richard Spencer fehér nacionalista, tehát fehér szupremacista, tehát alt-right szélsőjobbos, tehát nácifasiszta tömeggyilkos, akkor tudhatjuk, hogy ennek semmi értelme, üres szófosás. Spencer az alt-right prominens alakja, mármint abban az értelemben hogy a balosok őróla szeretnek beszélni mikor az új jobboldal kerül szóba, hiszen alaposan elhitették egymással, ez az illető totál náci, tehát bárkit és bármit le lehet járatni azzal ha valahogyan összekötik vele. Pedig Spencer soha semmilyen publikus megnyilvánulása során nem buzdított semmiféle erőszakra, és nem is követett el semmit, egyszerűen a fehér faj önvédelméről beszél, amire égető szükségünk lenne, tekintve hogy jelenleg a világ népességének kb. a tizedét adjuk, ami rohamosan csökken, és még a saját országainkban is kisebbségekké fogunk válni a színesbőrűekhez képest 20-30 éven belül. A fehér faj önvédelme abszolút legitim téma, amit a nácizmussal összemosni nyilvánvalóan hazug támadás a fehér fajt védő erők ellen, vagyis ez a kígyó is a saját farkába harap: azok fröcsögnek a leginkább náci új-jobbról, akik amúgy az egész fehér fajt a nácizmus egyfajta megnyilvánulásának tartják, és folyamatosan lobbiznak a megszüntetéséért.

Tömören: a fehér nacionalizmus természetes reakció a fehér fajt ért támadásokra, fehér felsőbbrendűségi mozgalom pedig a gyakorlatban nem létezik - persze néhány szélütött hablatyolhat arról, hogy a fehér faj a világ csúcsa és a többi faj alsóbbrendű, épp csak ezek börtönökben, elmegyógyintézetekben és eldugott netes fórumokon habzanak, az új politikai jobboldalhoz fikarcnyi közük sincs.

Említésre érdemes még a "race realism", a faji realizmus témája, ami természetesen böki a progresszívek csőrét, hiszen szembemegy az ostoba ideológiájukkal, ezért azt is összemossák a nácizmussal, mint mindent. A faji realizmus mindössze annyit jelent, hogy elismerjük a mérhető és igazolható faji különbségek nyilvánvaló létét. A négerek magasabbak mint a hong-kongiak, jobban is kosaraznak, ugyanakkor kevesebb köztük a kvantumfizikus. Ezt csak olyan agyhalottak képesek tagadni, akiknek az utópiája arra a gondolatra épül, hogy minden ember abszolút egyforma, tehát minden különbség valamilyen elnyomás eredménye. A négerek azért jobb kosarasok mint a fehérek, mert a fehérek elnyomják a négereket, amúgy semmi különbség nincs a fajok közt. Világos. Amúgy ez a tudományág nem hozza ki a fehéreket "győztesnek", a távol-keletiek és a zsidók is rendelkeznek olyan tulajdonságokkal amik a modern világban tőlünk sikeresebbekké teszik őket, úgyhogy a faji realizmust a fehér faji felsőbbrendűségi tudattal összekeverni kapitális ostobaság.

S akkor most ezt az egészet a magyar helyzetre vonatkoztatva: az itteni új-jobbos kísérletek sajnos eddig kudarcba fulladtak. A Jobbik erős felütéssel indított, de hamar kiderült hogy ocsú vegyült a búzába, és sajnos az ocsú helyezkedett szemfülesebben, az irányította a pártot, egyenesen a progresszív kezekbe. A Magyar Gárdát betiltották, meg voltak-vannak még más versenyzők is, akik túl gyengék ahhoz hogy labdába rúgjanak. Jelenleg a Mi Hazánk csírázik, meglátjuk mi lesz belőle. Addig viszont az marad az egyetlen levonható következtetés, hogy Magyarországon csak annyi új-jobbolali erő működik stabilan, amennyit a fidesz magáévá tett, magába olvasztott. Manapság idehaza egyetlen erő van ami a kultúrmarxizmusnak képes érdemben ellenállni, a választásokon pedig arra ikszelünk, hogy ez az erő marad hatalmon, vagy feloldódunk a globális mocsokban. Leírtam már ezt korábban is, a helyzet azóta nem változott.

A régi-új konzervatív vitára pedig annyit mondhat bármilyen épelméjű ember, hogy lehetne szép dolog az elvhű, merev és dogmatikus konzervativizmus, de a jelenlegi helyzetben a pragmatizmus mindent visz. A kultúrmarxizmus kése a nyakunkon van, így aki a fideszt gyengíti, az ebben a szituációban a magyarságot gyengíti, csökkenti az esélyünket a túlélésre. Majd ha a kultúrmaxizmus teljesen lecsengett és az írmagját is kiirtottuk, akkor elkezdhetünk azon vitázni, hogy egy elvontabb, papíralapú konzervativizimus jobb, vagy pedig egy harapósabb, földhözragadt változat.

Jelen pillanatban a hagyományos konzervativizmus a szó legszorosabb értelmében még a létünket sem tudja megvédeni - ha csak rajtuk múlik, akkor a magyarság, a fehér faj pár generáción belül eltűnik, és nem jön vissza soha többé. A kultúránk, értékeink konzerválásáról pedig ne is beszéljünk, arról nincs mit. Számtech-es hasonlattal élve a konzervativizmus egy olyan víruskereső, ami egyetlen vírustól sem tudta megvédeni a számítógépünket, és most azt várják tőlünk, hogy ebben a víruskeresőben bízva szándékosan tegyük tönkre minden más védelmünket. Ez már-már ugyanaz az utópisztikus agyrém, amiben a marxisták hisznek: ne törődjünk azzal, hogy a helyzet folyamatosan romlik, úgy fogunk nyerni, hogy ha már minden elpusztult akkor egy varázsütéssel hirtelen egy földi paradicsomba jutunk majd. Az mindenesetre kétségbevonhatatlan, hogy óriási eszetlenség a civilizációnkat védő egyetlen utolsó erőtől elhatárolódni, akár mert EU-s pénzeket zsebrevág, akár mert a náci-vádak csúnyák és sokszor ismételgeti őket az ellenfél.

51 komment

Címkék: politika szép új világ piros és kék pirula

Válasz a Válasznak

2019.07.31. 22:53 Deansdale

Nem mondhatnám, hogy teljes mélységéig ismerem a Válasz-on indított és azóta is folyó vitát arról, hogy most akkor mi is az az "új jobboldal", mennyire nácik ezek, és mennyire kell elhatároldóni tőlük minden rendes balosnak. Ennek az a fő oka, hogy vénségemre a gyomrom már nem veszi be azt a rengeteg ferdítést, mellébeszélést, kamuzást és hazudozást, amit azóta már 5 különböző csoport űz versenyszerűen cikkek és válaszcikkek formájában. Az igazság faék egyszerűségű, ezek meg szarvárakat építenek köré tettetésből és parasztvakításból, egymás sok hazugságát leleplezve, de azért bizonyos piszkokat a szőnyeg alatt hagyva. Az egész nagyjából arra megy ki, hogy a fideszt egyformán rühellő csoportok közül ki viszi el a pálmát, és persze egyik sem, mert a sok hazug közül egy sincs aki bármiben is beismerné mások igazát.

No, a lényegre térve, a megszokott fisking módszerrel fogom átfésülni a legutolsó érintett cikket, ami így sokaknak fura lehet, akik nem ismerik az előzményeket, de azért remélhetőleg ezen háttértudás nélkül is érthető lesz, amit én teszek hozzá a katyvaszhoz. Aki kíváncsi az egész hercehurcára az mindent kibogarászhat a linkekből, amik a Válasz cikkében benne vannak.

Kováts Eszter politológus és Schultz Nóra, a Cambridge-i Egyetem politológushallgatója azok közé tartoznak, akik baloldalról bírálják [a progresszív liberalizmust]. Állítják: nem pusztán a jobboldal fantomellenségeiről van szó

Na először is vágjuk ketté a gordiuszi csomót: amiről szó van, annak semmiféle liberalizmushoz nincs köze, nemes egyszerűséggel progresszivizmusnak hívják, ami mellesleg nem több mint a csúnyán csengő kultúrmarxizmus szóra rányalt sebtapasz. Már ott megbukik mind az 5 bagázs, aki ebben a vitában eddig részt vett, hogy senki nem bírta nevén nevezni a gyereket, ötféleképp maszatolták szét már az alapvetést is - ezután miféle érdemi vitáról lehetett volna szó egyáltalán? Na mindegy, a lényeg az, hogy igen, a tágan értelmezett baloldalon belül is vannak akiknek szúrja a szemét a kultúrmarxizmus, ami nyilvánvalóan létező dolog, egy olyan vírus ami igen mélyen berágta magát a nyugati világ szervezetébe, ami ez okból lassan haldoklásközeli állapotba kerül. Így azok a balosok, akik tagadják a kultúrmarxizmus létét eleve kiesnek a vitából, ők akkorát hazudnak hogy azzal kiírják magukat a civilizált közegből, agyő, ne gyertek vissza. Persze adja magát a következtetés, hogy elsősorban maguk a kultúrmarxisták tagadják a kultúrmarxizmus létét, hiszen nekik ez a legfőbb fegyverük, a szofizmus, az üres retorikai szarcséplés, a zavarkeltés, terelés, a másik fél érdemi érvekkel való meggyőzése helyett pusztán vitatechnikai győzelemre törés. Ennek koronázatlan királya természetesen TGM, aki szintén nem véletlenül állítja, hogy kultúrmarxizmus márpedig nem létezik, annak ellenére, hogy sokezer oldalas szakirodalma van a neten ami bárki számára hozzáférhető, és amiben leírják: a harcosok klubjának első szabálya, hogy tagadni kell a klub létét. Nade elkanyarodtam a témától.

azzal, hogy elismerik a kormányzat (egyik) gyűlöletkeltésre használt jelenségének létét és aggasztó voltát, közösséget vállalnak magával a gyűlöletkeltéssel is

Nem kellett sokat várni, hogy ez a csapat is becsatlakozzon a hazudozásba. Manapság gyűlöletkeltésről szinte kizárólag progresszívek beszélnek, akiknek a szofista nyelvjárásában ez annyit tesz, hogy valaki rámutatott a kultúrmarxizmus létére ill. káros voltára. A fidesz nem kelt gyűlöletet azzal, hogy leszögezi, a kultúrmaxizmus egy civilizációellenes fegyver, amit - sok más egyéb ország mellett - hazánk szívének szegeznek. Itt is megy az oszd meg és uralkodj, vagyis az identitáspolitika, ami az egységes társadalmat folyamatosan szaggatja részekre, egyre újabb mesterséges lövészárkok mentén, míg a végén a közösségi élet lehetetlenné válik, és egymás torkának ugrunk. Ez a folyamat igen jól megfigyelhető sokhelyütt az első világban, az USA-tól Svédországon át most már egészen Magyarországig is, ugyanis - ellentétes híresztelésekkel szemben - mi sem maradtunk ki a szórásból. Az SZDSZ tipikus kultúrmarxista brigád volt, és eleget voltak a hatalom közelében ahhoz hogy igen sokat ártsanak a magyarságnak. S mivel a progresszív nyomás globális, az SZDSZ bukásával az ideológia nem tűnt el, csak átalakult, előbb LMP-vé, majd Momentummá, de jelen pillanatban már nincs is olyan jelentősebb ellenzéki párt amit ne fertőzött volna meg kisebb-nagyobb mértékben. Aki habzó szájjal, kezében nagy marék szarral dobásra készen a fideszt vádolja gyűlöletkeltéssel, az a kultúrmarxizmus hasznos hülyéje aki egy bohóc formájában manifesztálódott. Clown world, honk honk.

Kapelner Zsolt szemében (...) a kortárs magyar konzervativizmus azzal, hogy azt állítja, „arra, ami a múltból értékes, a »progresszív liberalizmus« nagyobb veszélyt jelent, mint az autoritarizmus és a terjedő posztfasizmus”, bizonyítja, hogy „nem egyéb, mint a megfontoltság álruhájába öltözött szélsőjobboldal”.

Kapelner Zsolt egy gerinctelen tetű, ami még a jobbik eset, mert ha tényleg elhinné amit mond, akkor rácsos házba kellene záratni. Aki fasizmust emleget, az ezzel le is leplezi, hogy szintén zenész, a progresszív nagycsalád egyik zabigyereke aki mocskos hazugságok terjesztésével keresi meg a betevőre valót, amivel egyszerre rágja szét a magyar nemzet és a nyugati fehér civilizáció utolsó megmaradt gyökereit. Ha valaki objektív szemmel néz a ringre, aminek egyik sarkában Junckerek és Merkelek sorakoznak, a másikban meg Salvinik és Trumpok, akiknek a bokájánál ott sertepertél Orbán is, az láthatja, hogy az utóbbi bagázs enyhén nacionalista, erősen középutas, és a nyugati nemzetállamok/kultúrák megmaradására játszik, míg a másik oldal elárasztja országainkat a harmadik világ söpredékével, és börtönbe záratja akinek ez nem tetszik. Sőt, még a napi 24 órában fasisztázott és szélsőjobozott Trump is igazából csak a választói felé való kommunikációjában konzervatív, amúgy többször kifejtette, hogy minden korábbinál több legális bevándorlót szeretne az USA-ban látni. Ebben a közegben a fasisztázás a jellemtelen kis pondrók sportja, akik túl türelmetlenek kivárni hogy a nyugati civilizáció a jelenlegi tempóban múljon ki, inkább siettetnék a véget. És ez egyben azt a ténymegállapítást is tartalmazza, hogy igen, a merkeli ideológia összehasonlíthatatlanul veszélyesebb, mint az orbáni, mert az előbbi a civilizált világ végét jelenti, az utóbbi meg... Izé... Lop? Orbán szemére a lopáson kívül nehéz bármit is vetni, mármint ha nem akarunk hazudozni, ugyanis objektíve nézve a legtöbb demokráciára vonatkozó mutatóban messze felülmúljuk a nyugat nagymúltú országait Angliától az USA-n át a németekig.

a jelenség tagadása a Fidesz-KDNP szavazóinak aggodalmait veszi semmibe

Na igen, a progresszív retorika voltaképp a mindenki más hülyének nézésére épül. Amiről tömegek beszélnek és ami miatt aggódnak, az nem is létezik, kitaláció minden amit a progresszivizmusra fognak, ezek a tömegek egyszerűen csak nácik, fasiszták, pardon, posztfasiszták, rasszisták, xenofóbok, ésatöbbi. Sok sikert ahhoz hogy ezzel a dumával elnyerjétek a szavazataikat, lángelmék.

a véleménypluralizmust a közmédiában felszámolni

Érdekes kérdés, hogy miért kellene a kormánynak a rá vonatkozó hazudozást pénzelni és támogatni, főleg mivel az előző kormányok sem tettek soha ilyesmit, és akkor a most siránkozók teljesen természetesnek tartották ezt. Mellesleg a média szabad műfaj, az internet egyelőre közkincs, mindenki leírhat mindent amit akar, és - egyes liberális demokráciákkal szemben - Magyarországon ezért senkit nem visz el a rendőr. Itt még szabad a szólás, de a progresszívek már dolgoznak azon hogy ne legyen az. Gondolom a véleménypluralizmus nevében, természetesen.

az angolszász országokban (de Németországban is) a „társadalmi igazságosságért” folytatott, az utóbbi években megerősödött aktivizmus-jelenséget senki nem kívánja a nevére venni

Kínlódtok, mi, csajok? Nem tudjátok ti sem megmarkolni az igazságot, folyton kisiklik a szappanhabos kezeitek közül. A progresszív aktivizmus elképesztő tempóban erősödött az utóbbi években, igazából nem is mondhatok itt évtizedeket, mert bár az előkészítő munka régre nyúlik vissza, a tényleges harc alig pár éve kezdődött el. Egy kulturális blitzkrieg közepén állunk, a többség letolt gatyával, mint a franciák a Maginot-vonal bedőlésekor, hitetlenül és kényszeredetten konstatálva, hogy az addig stabilnak hitt létformájuk egyik pillanatról a másikra megszűnt. Tulajdonjogot senki nem akar formálni a kultúrmarxizmus fölött, de erre nincs is igazán szükség és amúgyis sánta ötlet lenne, ugyanis a kultúrmarxizmus birtokolja a modern politikai baloldalt szőröstül-bőröstül. Akik az SZDSZ-t tolták, azok tolják most kvázi a teljes magyar ellenzéket, a felületes különbségek ellenére ugyanazon a csecsen lógnak mindannyian. (Nem, nem Sorosról beszélek, ő inkább tünet mint gonosz zseni aki a háttérből mindent irányít.) És ugyanezek menedzselik Merkeltől AOC-on át Jeremy Corbyn-ig a világ összes progresszívét, a pártjaik nevétől vagy hagyományaitól függetlenül. Hát mit is gondoltunk, kéremszépen, ez egy globalista világ, és ahogy minden boltban Coca van, vagy legföljebb Pepsi, ugyanúgy a politikát is multiasították, ha érti a kedves nagyérdemű hogy hogyan gondolom. Ha valaki kétkedne ebben a jelenségben, akkor hasonlítsa össze az angol Guardian és BBC cikkeit az amcsi CNN-el és bármelyik másik elsővilágbeli médiatermékkel, ami történetesen nem köztudottan "szélsőjobbos", mint a Fox meg az Origó. A nyugati világ médiája egy gondolati mainstreambe sorolt be, egyetlen kórusként nyomják ugyanazt a kultúrmarxista dumát Párizstól Ontarióig, és mit ad Isten, mindenhol ugyanazzal a mákonyos dumával ócsárolják a konzervatívokat, miközben a progresszíveket sztárolják. Hazai példa is van erre ezer, a HVG-től az indexen át a 24-ig, ők amúgy mind függetlenobjektívek, csak totál véletlenségből köpködnek mindenkire a világon aki nem progresszív, Salvinitől Trumpon át Farage-ig.

Mi azok közé tartozunk, akik baloldalról bíráljuk a jelenséget és kulcsfontosságúnak tartjuk, hogy a rendszerkritikus baloldal elmélete és gyakorlata elváljon a „progresszív liberalizmustól”.

A "rendszerkritika" mint olyan a kultúrmarxizmus egyik legfontosabb fegyvere, mondhatni ők fejlesztették tökélyre. Critical theory meg minden, aki vágja hogy mire gondolok az érti. Kíváncsian várom, hogy ezt hogyan akarják elszakítani a progresszivizmustól.

A valódi liberalizmus lassanként visszavonult elefántcsonttornyába

Ma liberalizmus már nem létezik, ami megmaradt belőle az kétféle formában él tovább: akik a klasszikus liberalizmus szabadságeszményében hittek, azok ma libertáriusok, akik pedig nem voltak e téren ennyire szélsőségesek azok a helyüket kereső centralisták, akiket a modern baloldal elutasít, a jobboldaltól meg félnek, mert a több évtizedes rágalomhadjárat erre kondicionálta őket. Elefántcsonttornyuk éppen nincsen, de a jelenkori kiélezett megosztottságban esélytelen számukra harmadik erőként fellépni, ezért ha van egy csöpp eszük betagozódnak a jobboldalba, amint felfogják hogy a balosok folyamatos fasisztázása és minden egyéb fröcsögése egyszerű hazudozás.

a politikai korrektség, a gyűlöletbeszéd, az LMBTQ-jogok, az identitáspolitika körüli viták (...) Annyiban liberális (vagyis módszertani individualista), hogy a vélt vagy valós elnyomási viszonyok okaiként egyéni attitűdöket azonosít, és a megoldásokat is innen, az egyéni szintről várja – ebből következnek a nyelvi csendőrködések, a „nem megfelelő véleményűek” zaklatása, kirekesztése.

Ez vegytiszta ostobaság, legalábbis ha nem akarom a hazugság szót használni rá. Amit leír, az a tipikus kultúrmarxista civilizációrombolás, a társadalom megbontása, csoportokra osztása és ezek egymás ellen fordítása fantomproblémák mentén, amiket ha kell a semmiből kreálnak pár év leforgása alatt bivalyerős propagandaháttérrel (gondolok itt például a transz-témára, amiről 6-8 évvel ezelőtt a kutya sem hallott, és nem is foglalkozott vele senki, mára viszont a fiatalabb generációkat megnyomorító tömegpszichózissá nőtte ki magát). Nincs ebben egy fikarcnyi individualizmus sem, illetve csak abban a tekintetben, hogy a csoportok közötti fiktív elnyomó-elnyomotti viszony nevében egyéneket tesznek tönkre. Ennek erős ősmarxi gyökerei vannak, a kultúrmarxisták a burzsoá-proletár osztályharc elméletet vetítik rá újabb és újabb csoportokra (férfi-nő, fehér-színes, hetero-LGBT, stb.), itt tagadni sem lehetne hogy ennek a klasszikus liberalizmushoz körömpiszoknyi köze sincs.

Ugyan érteni véljük, miért érzik úgy Körösényiék, hogy a „progresszív liberálisok” csoportidentitásokra hivatkozó hozzáállása emlékeztet egyes marxista szólamokra, ám a „progresszív liberalizmus” egyáltalán nem túlzott baloldalisága miatt aggasztó.

Hja. A fogalmat, hogy "baloldaliság", talán vegyük ki a képből, mert sajnos elvesztette minden értelmét, egy egészséges szociális érzéktől a marxi-engelsi ámokfutáson át a modern progresszivizmusig annyi minden bújt már emögé a szó mögé, hogy a használata több félreértést szül mint amennyit megold. Ha a "balos" szót félresöpörtük, akkor marad a lényeg, hogy a Kováts-Schultz páros ködösítéssel igyekszik kisebbíteni, rejtegetni a nyilvánvaló összefüggést a progresszív identitáspolitika és a marxi osztályharc-elmélet között, ami sajnos azt sejteti, hogy ez a duó is (legalább részben) a progresszív szekeret tolja, és sokkal inkább érdekelt a ködfúvásban mint a mosdatlan tömegek politikai felvilágosításában. Persze az sem kizárt, hogy klasszikus marxisták ők, akiknek halszagú a progresszív rokonság, ha szabad ezt a más helyről való ideát egy percre kölcsönvennem.

Gyakorlataik nem az igazságtalanságokat létrehozó társadalmi-gazdasági berendezkedést támadják, pusztán az úgynevezett privilégiumok, reprezentációs és döntéshozatali pozíciók egyenlőtlen elosztását kérik számon nemi, etnikai, származási, esetleg vallási alapon.

Úgy tűnik a második feltételezés volt helyes, és valódi marxistákkal van dolgunk, akik megakadtak a dolgok gazdasági értelmezésénél, amin a többség azóta már rég túllépett. Olvassatok Gramsci-t, lányok, akkor felfejlődtök kultúrmarxistákká, de ha igazán nagyot akartok villantani akkor olvassátok el mindezen eszmék cáfolatait is, és jöjjetek rá hogy a gazdasági és a kultúrverzió egyformán világromboló.

A mostani tevékenységük esetleg mégis hasznos lehet annyiban, hogy rámutatnak a progresszivizmus ostobaságára és értelmetlenségére. Igen, a modern baloldal tényleges jobbító szándék helyett nemi, etnikai, származási, esetleg vallási alapon szöszmötöl a világgal, egyes nemeket, nemzeteket, fajokat le akarnak nyomni mások javára, mintha ez megoldana bármit is ahelyett hogy ellenségeskedést szül az így egymás ellen fordított csoportok között. Ha a pirosaktól elvesszük a labdát és odaadjuk a kékeknek akkor eljő a kánaán, és a pirosak ezt természetesen nem csak szó nélkül tűrni fogják, de egyenesen tapsolnak majd hozzá, különben csúnya szavakkal fogjuk vádolni őket.

lemond annak az elemzéséről, hogy miként jönnek létre ezek az alacsonyabb rendű pozíciók a társadalomban, s mit kellene ahhoz tenni, hogy minél szélesebb rétegeknek javuljanak az életesélyei

Igen, ez is igaz, a progresszivizmus tojik a szegényekre, az elesettekre, és a kisujjukat sem mozdítják ezek megsegítésére, ugyanis ezzel a társadalmat megosztani már nem lehet, nem szolgálja az oszd meg és uralkodj játszmát. Sőt, ha csökkenne a szegénység azzal pont maguk alatt vágnák a fát, nekik addig van keresnivalójuk a közéletben amíg a társadalomban van elég feszültség, így azt nem csökkenteni, hanem generálni igyekszenek. Mindenesetre a paradigmaváltás a magyar politikán könnyen nyomon követhető formában ment át, ha valaki akarja belőheti a pontos éveket, hogy mikor kezdett a magyar baloldal az alsó osztályok képviseletéről átváltani a nemzetközileg diktált identitás-csoportok (ún. kisebbségek) képviseletére, és mikor fejeződött be a folyamat. Ma kizárólag a Munkáspárt törődik még a csórókkal, a többi ellenzéki párt már csak alkalmankénti retorikai csontot dob feléjük, de azt is félszívvel - a fő csapásirány a DK-tól a Kétfarkúakig a konzervatív értékek lerombolása, a nemzeti egység megbontása, a mucsai magyarság merkeli gyarmattá tétele, hogy aztán gőzerővel nyomhassák ránk a globalista-progresszív agybajt. Szívből szarnak a szegényekre, már csak azért is, mert a minimálbér emelgetésével azok közelebb kerültek a fideszhez, tehát a baloldal ellenségei lettek. Amúgy is, fehérek, heterók, sokan ráadásul férfiak is, meg büdösek a belpesti éttermiségnek, szóval minden ellenük szól.

angolszász akadémiai közeget mi is szemléletesnek tartjuk. Itt jól kirajzolódnak a különböző politikai irányultságú diákcsoportok közti törésvonalak

Bár lehet különbségeket találni, ezek merőben felszínesek a dolgok nagy rendjét tekintve, ugyanis itt csak a klasszikus (közgazdasági) marxizmus ill. az azóta továbbfejlesztett kulturális marxizmus közötti eltérésekről van szó. Osztályharc-osztályharc, csak míg az egyik a gazdagot akarja likvidálni a szegény nevében (hogy aztán a helyére üljön), addig a másik a fehéret/férfit/helyit akarja eltávolítani a színes/nő/migráns nevében (hogy aztán a helyére üljön). Az angoloknak van erre egy jó kifejezése: same difference, amire remélem valaki mond egy jó magyar megfelelőt, mert nekem nem ugrik be. [Szerk: Ugyanaz pepitában - köszönjük Ulomenen kartársnak!]

Vagyis: nem csak a konzervatívok és az (új)jobboldaliak fejében élő fantazmagóriáról van szó. Igenis gyakran tapasztalható a „halott fehér férfiak” elleni küzdelem vagy olyan elvárások, hogy több női, nem-fehér, nem-nyugati szerző szerepeljen a tananyagban.

A klasszikus marxistákban még tapasztalható néhol némi gerinc (lásd a Munkáspártot), így lerántják a leplet progresszív kollégáikról. A modern baloldal egyértelműen fehérellenes, férfiellenes és nyugatellenes, ami kiegészül az adott országban helyinek számító nemzet(iség)ek elleni fellépéssel is - esetünkben magyarellenességről van szó, britanniában értelemszerűen brit-ellenességről. A legkevésbé sem véletlen, hogy minden fehér nemzetállamban erőltetik a harmadikvilág-beli migrációt, ez az ő beteg ideológiájuk szempontjából afféle hatalmi transzfer az elnyomóktól az elnyomottakhoz. Aki "halott fehér férfiak" ellen acsarog az utána ne akarja elhitetni senkivel, hogy egyébként ő nem is utálja a fehér férfiakat - ahhoz piszokmód gerinctelennek kellene lennie. Mit ad Isten, a progresszívek 99%-a mégis megpróbálja. Hát ez van, no.

Elnézést az intermezzóért, de itt óhatatlanul is eszembe jutott Diversity&Comics barátunk érzékletes beszámolója: a srác két turnust járt meg a közel-keleten az amerikai hadsereg gyalogosaként, a szó legszorosabb értelmében lövöldözött iszlamista terroristákra (azok meg persze vissza rá), tartóztatott le ilyeneket, embereket ölt miközben látta a saját bajtársait elesni, és mindezt a kíméletlen szart túlélve azt mondja, ők ott a fronton nem gyűlölték egymást annyira az arabokkal, mint amennyire egy átlagos progresszív aktivista gyűlöli a politikai ellenfeleit, illetve a fehér férfiakat. Simán elhiszem ezt neki, az a zsigerek legmélyéből feltörő elemi sötét mocsok ami a progresszívek száján ömlik kifelé normális ésszel szinte felfoghatatlan. Hogyan képesek közvetlen közelről ártatlan emberek arcába fröcsögni csak azért, mert valami politikai kérdésben nem értenek egyet? 10 éve a pluralizmus még normális dolognak számított, te balos voltál, én meg jobbos, ettől még nyugodtan söröztünk együtt, legföljebb nem nagyon erőltettük a politikai témát, mert tudtuk hogy fölösleges. Hogyan lett abból ez? Hogyan radikalizálódhatott ilyen durván a progresszív baloldal, miféle brutális agymosáson kell átesnie valakinek hogy emberi mivoltából így kivetkőzzön?

Vissza a cikkhez:

Világos, hogy a tisztán reprezentációra fókuszáló eszközök nem egy baloldali program részei

Világos, hogy a hagyományos marxizmusnak vannak nézeteltérései a kulturálissal, bár mindketten ugyanazt a végeredményt tennék le az asztalra, ha sikerülne "nyerniük". Ettől még éppen lehet baloldalinak nevezni mindkettőt.

A másik felvetése ezeknek az aktivistáknak, hogy ki kellene emelni a tananyagból olyan (szélső)jobboldali kötődésű személyeket, amilyen például Carl Schmitt.

Schmittről speciel fogalmam sincs hogy ki volt, de annyit azért szeretnék itt reagálni, hogy a progresszívek számára Sztálintól jobbra mindenki "szélsőjobbos". Például a fentebb linkelt Jordan Petersonra is ezt a jelzőt aggatják, holott nála hamisítatlanabb klasszikus liberálisból modern centralistává vedlett közszereplőt kitalálni sem lehetne. Aki nem progresszív, az szerintük mind egy kaptafa, és a kaptafa neve a "náci".

A tisztesség kedvéért utánanéztem, Schmitt állítólag valódi protonáci volt, bár mondjuk ettől még nem lesz (szélső)jobbos, tekintve hogy a német szocialista munkáspárt balos volt, de mindegy. Viszont ennek fényében igencsak kétlem, hogy bármilyen egyetemen úgy tanítanák az illetőt, mint akinek az eszméi követendőek...

Tegyük egyértelművé: a sajáttól esetleg eltérő nézeteket felkavarónak és ezért megismerésre sem érdemesnek beállító gyakorlatok éppen az egyetem célját ássák alá.

Egyetértek.

Körösényi és Mándi ugyanakkor tévesen azonosítja az olyan klasszikus szociáldemokrata intézkedéseket, mint a „progresszív jövedelem- és vagyonadóztatás, illetve a gazdaság mind szélesebb körű állami szabályozásának követelése” az alapvetően kultúrharcos, elismerés-fókusszal operáló és gyökereiben individualista progresszív liberalizmussal.

Eh, itt megintcsak a leheletnyi különbségeket dagasztják viharossá. A gazdaság állami irányítása központi elem minden balos retorikában, ez az egyik dolog amiről bárhol és bármikor fel lehet ismerni őket - mintegy mellesleg ebből tudhatjuk azt is, hogy a fasizmus is balos gondolat, hiszen legfontosabb központi eleme a gazdaság vaskezű állami kontrollja. A progresszív adózás a balos skála egy enyhébb fokán helyezkedik el, de tagadhatatlanul szerves része a balos gondolati körnek. Hogy aztán a progresszívek emezt jobban nyomják mint a marxisták, amazt meg kevésbé... Lényegtelen.

A konzervatív és a baloldali szabadságkoncepciók közötti különbség: míg az első az állami beavatkozástól mentes cselekvésre helyezi a hangsúlyt (szabadon vásárolni, vállalkozni, szerveződni), addig a baloldal számára a valódi szabadság (pl. a szabadság arra, hogy ne kelljen áruba bocsátanod a munkaerődet) a kizsákmányolás és az elidegenedés felszámolásán keresztül érhető el.

Magyarra fordítva ez annyit tesz, hogy míg a konzervatívok nem szeretik az elnyomást és alapvetően az élni és élni hagyni elv szerint működnek, addig a marxista família abban látja a, khm, "szabadságot", ha az államon keresztül a teljes környezetükre ráerőltethetik az akaratukat. Miféle szabadság az, mikor nem kell dolgoznod és mégis megélsz? Olyan szabadság, amiben az ételt és a fejed fölötti fedelet másvalaki munkája biztosítja számodra, akinek így a vérét szívod. Az emberi lét szerves velejárója, hogy ételt szerezni kell valahonnan, és aki se megtermelni nem hajlandó, se másképp dolgozni hogy aztán a munkája ellenértékét ételre cserélje, az nemes egyszerűséggel szólva ingyenélő, akinek a marxizmus csak egy frankó ideológiai fedezék ami mögé eldughatja léhűtő természetét. Nem azért nem dolgozik, mert lusta, hanem mert az szerinte a szabadságának a korlátozása lenne, vágod... Marx azt nevezi kizsákmányolásnak, hogy aki nem akar földet művelni annak a kapitalizmus lehetőséget ad más formában megkeresni a betevőre valót.

Az egyéni szabadságot háttérbe toló egalitarianizmust történetietlenül a mindenkori „marxista” vagy „baloldali” hagyománnyal azonosítják.

Hmmm. Itt valami nem stimmel. A marxizmus maga az egalitarianizmus, azt a marxizmussal azonosítani nem igazán nevezhető történelmietlennek. Az, hogy ezt valaki megpróbálja a szabadság fogalmának átdefiniálásával kikerülni, igazából nem mentség. Illetve alapvetően kétféle egál-idea létezik, ha szabad így fogalmaznom: a jobboldal az esélyek egyenlőségét favorizálja, a baloldal viszont a végeredményekét, így van az, hogy míg a konzervatívok szerint bőven elég jó ha bárki jelentkezhet állatorvosnak és azt veszik fel akinek magasabb a pontszáma, addig a progresszívek szerint ez elnyomás, és csak az a jó ha az általuk kisebbségként definiált csoportok tagjai közül minimum annyian, de inkább többen nyernek, mint az "elnyomók" közül. A hagyományos marxizmus ebbe a ringbe már nem igazán száll be, nekik az egyenlőség alapvetően mást jelent: mindenkit egy szintre hozni (ami a gyakorlatban sosem a csórók felemeléseként jelentkezik, hanem mindig a tehetősek elszegényítéseként).

a melegek társadalmi egyenlőségéhez nem az egyetlen elképzelhető út, ha megnyitjuk előttük az eddig csak heteróknak elérhető intézményeket, például engedélyezzük az azonos neműek házasságát. Hanem ha felszámoljuk azokat a társadalmi, materiális gyakorlatokat, amelyek a házasságot magasabb rendűnek tételezik más elköteleződési formáknál (lásd még: CSOK).

Itt kibújik a szög a zsákból, hogy a hagyományos marxizmus valójában igencsak közel áll a kulturális verziójához, mindkettőnek alapköve a hagyományos társadalom és az abban megtestesülő értékek rombolása, pusztítása. A marxizmus olyan téveszme, ami az addig működő társadalom romjain képzeli el az újat, így aki a létezést nem tartja elviselhetetlenül szarnak, az örök ellensége a marxizmusnak, hiszen hülye lenne hagyni hogy a világát rommá alázzák egy gyermeteg utópia majdani eljövetelének reményében. A marxizmus, mivel utópisztikus természetű, ellenfele mindennek ami létezik, hiszen ami nem maga az utópia az per definitionem akadály az utópia felé vezető úton. A baloldal az építés előtt mindig rombolni akar, amit az összes eddigi megvalósítási kísérletnél meg is tettek, Lenintől Castróig - a probléma ott jelentkezett, hogy aztán az építési fázis sosem ment úgy ahogy Marx elképzelte. Ő ugyanis tele volt gazdaságelméleti fantazmagóriákkal, de az emberi pszichológiához cseppet sem értett, ezért egy olyan utópiát hagyott ránk örökül, amiről egy közepes emberismerő óvodás két perc elmélkedés után megmondja, hogy abszolút megvalósíthatatlan. Szociológiai értelemben kb. azon a szinten mozog, mint jehováék meséi arról hogy a bárány és az oroszlán majd békében fekszik egymás mellett, csak sajnos ezzel jóval több embert hülyítettek el, mint azzal. Az emberi ostobaság egész univerzumot bevilágító szobrát lehetne formázni arról, hogy még mindig vannak emberek akik követni akarják Marxot, akinek pszichológiai tudatlanságába jó 100 millió ember halt bele, tízannyira hozott még embertelen nyomort, plusz a hidegháborúban nem egy alkalommal a pusztulás szélére sodorta a teljes emberiséget. Sebaj, megpróbáljuk még egyszer, most majd jó lesz.

az azonos neműek házasságát Nagy-Britanniában a konzervatív kormányzat vezette be

Ebből tudjuk, hogy semmi közük a konzervativizmushoz, valójában progresszívek, csakúgy mint Merkelék.

A szabadság és az egyenlőség között feszülő politikaelméleti dilemma

Ezzel mindent elmondtatok, lányok: amit ti egyenlőségnek neveztek, az alapvető ellensége az emberi szabadságnak, egymást kizáró tényezők.

a baloldal pedig szerintünk akkor jár jó úton, ha sokszínű hagyományait tovább ápolva újra és újra teret ad a szabadság és egyenlőség skáláján felvetődő vitáknak

...amely vitákban az egyik pólus a libertárius nézet, a maximális szabadság, ami nem véletlenül társul a kapitalizmus gondolatával; a másik véglet pedig a marxizmus, ahol szabadsága az államnak van, az egyén meg csinálja amit az állam parancsol neki, mert hát a közösség érdeke, ésatöbbi, ismerjük a dumát.

[n]em tartjuk összemoshatónak a baloldal egészét a „progresszív liberalizmussal”

Nem is összemosható, bár ahogy említettem, az amúgy létező különbségek valójában nem túl nagyok, csak az osztályharc-elméletet vetíti ki az egyik fél a gazdaságra, a másik meg a kultúrára. Emellett persze vannak finomságok, pl. vannak nacionalista és internacionalista balosok is, de a nagy kép szempontjából ez jobbára mellékes - annyiban lehet érdekes, hogy ha mindenki beismeri a modern nacionalista (=nemzeti) szocialisták létezését, akkor ugye megértjük hogy a nácik is nyugodtan lehettek azok, aminek nevezték magukat?

a baloldaliság nem egy öncímkézés, hanem viszonylag jól körülhatárolható politikai módszer, amelynek a strukturális elemzés, a materializmus és a történeti beágyazás alapvető alkotórészei

Nahát ezek, így, pont nem. A baloldal valóban jól meghatározható filozófia, ami afféle yin-yang viszonyban áll a jobboldalisággal, így egymáshoz képest marhára könnyű betájolni őket. A jobboldal kapitalista, konzervatív és individualista, a bal pedig ennek ellentéteként szocialista (de legalábbis a szociális [közösségi] gondolkodásra helyezi a hangsúlyt), progresszív és kollektivista. A jobboldal szabadságot akar adni az egyénnek, ezért az államot próbálja minimalizálni, a baloldal ezzel szemben egyenlőséget akar szabni az emberekre, ami kizárólag az államhatalommal való visszaélésen keresztül lehetséges. Amíg az emberek szabadok, addig az egyenlőtlenség elkerülhetetlen, így az egyetlen út az egyenlőséghez a szabadság elvétele. Az baloldali, aki alapvetően közösségekben, csoportokban gondolkodik (ez ismerős lehet az identitáspolitikából), az egyént csak mint a csoport elemét, kiszolgálóját tartja számon, és egyenlőséget akar kényszeríteni a csoportra egy központi irányítási rendszeren keresztül. Hogy aztán közben használ-e strukturális elemzést, érdekli-e a materializmus, vagy van-e sejtése arról hogy mi az a történeti beágyazás, az teljesen mellékes.

legitim és fontos vita, milyen legyen a jó baloldal

Szerintem olyan, ami a közösség-központú gondolkodást nem az államszervezetben akarja megvalósítani, ami az embereket fogaskerekekké degradálja a gépezetben, hanem elősegíti, bátorítja a megvalósulását egyéni szinten, illetve az egyenlőségesdit csak nagyon óvatosan, kizárólag a szélsőségek megnyirbálására értelmezi, nem kívánja társadalmi vezérelvvé emelni. Ja, mindemellett az eszmének, a politikának mindenkor SZOLGÁLNIA kell a népet, nem eshet abba a tévhitbe, hogy ő mint felvilágosult eszmeiség diktál a maradi embereknek. (Egy ilyen baloldal bármikor megverné a fideszt, csak szólok.)

Érteni véljük, hogy a NER-nek politikai okokból miért érdeke mindezeket a vitákat és szereplőket homogenizálni, egyetlen egységes és fenyegető masszának bemutatni, kiragadva a legabszurdabb példákat

A gond az, hogy ti magatok sem szólaltok fel az abszurd példák ellen, legföljebb így, évente egyszer ilyen elvont cikkekben, ami nem ér semmit. Masszaként viselkedtek, támogatjátok egymást a közös ellenség, a fityisz ellen (vagy legyen Trump, Le Pen, mindegy), aztán huhogtok ha válaszképp egy masszának írnak le benneteket. De van itt még egy bökkenő: ha akarnátok sem tehetnétek semmit, a globalista háttér ugyanis a progresszív politikát támogatja, nektek ősmarxistáknak nemigen oszt lapot senki. Egyedül ott rúgtok labdába, ahol a progresszív vonulat valamiért megbicsaklik, és átmenetileg népszerűtlenebbé válik még a hagyományos marxi látásmódnál is. Van erre példa, csak nem túl sok.

Magyarországon sem az úgynevezett baloldali, sem a liberális pártok, sem a kivéreztetett, erőforrás-hiányos társadalmi mozgalmak nem tűzik zászlajukra az amerikai és brit követeléseket.

Áh, mármint úgy érted hazánkban az SZDSZ és az LMP csúfos kudarca jelzi, hogy még nem érett meg a helyzet a teljes spektrumú progresszív szőnyegbombázásra? Odakint már transznemű pedofilokat küldenek óvodákba mesét olvasni, ami után a boldog gyerekek szabadon hentereghetnek a sokszínűre feslett bácsi (néni?) hasán, ezzel előmozdítva az LMBT mozgalom illetve a sokszínűség ügyét, de mi ehhez még, khm, erőforrás-hiányosak vagyunk. Itt még olyan maradi szarságokkal foglalkozunk, hogy legyen rend és béke, fenntartható jövőkép a fiataloknak, meg úgy általában próbáljunk meg mindenkit előrejuttatni az életben. De nincs ok aggodalomra, ha az ellenzék végre legyűri a fideszt pikk-pakk utolérjük a nyugatot.

Narratíváik itthon egyelőre csak elszórtan jelennek meg

Jaja, pont ezt mondtam én is.

Mindezek a NER pusztításával, a társadalmi szolidaritást aláásó, polarizáló diskurzusával kétségkívül nincsenek egy súlycsoportban.

Ez szintén teljesen igaz, csak fordítva mint hiszed, főleg azért mert ez a NER-ezős duma ócska hazudozás. Ami nem csak itt, de világszerte polarizálja a diskurzust az nem a konzervatívok konzerválni akarása, ami most is pont ugyanolyan mint 20 vagy 40 vagy 150 éve, hanem a hétmérföldes léptekkel radikalizálódó progresszív baloldal, ami nemrég még szinte teljesen normálisnak tűnt, ma már viszont teli szájjal fröcsögi hogy Orbán Hitler. Amit Orbánék csinálnak, az tényleg nincs egy súlycsoportban azzal a szellemi bubópestissel, ami mostanra már a teljes nyugati civilizáció létét fenyegeti, ami Portlandtől Szolnokig egymásra uszítja az egyébként mit sem sejtő hétköznapi konzervatívokat a vérben forgó szemű, fejhangon nácizó progresszív aktivistákkal, akik szerint ha nem valósulnak meg az elborult elképzeléseik (lásd picit fentebb), akkor fasizmus van és kötelességük szép lassan népirtó gárdákba fejlődni, amik megmentik a demokráciát a demokráciától. Ennek szép példája, hogy az antifánál fasisztább és veszélyesebb paramilitáris szervezet jelenleg nem létezik a fejlett világban, a láthatatlan neonácik és a fantomfasiszták álmodni sem mernek olyan tömegbázisról és szervezettségről amivel ezek a szélsőbalos terroristák bírnak. Orbán egyben akarja tartani a magyar társadalmat és ehhez egyre-másra hozza a külső ellenségképeket (amik zömükben ráadásul valósak és relevánsak is), miközben a baloldal fogcsikorgatva erőlteti a társadalmon belüli ellenségképzést, magyart uszít magyarra beteg globalista eszmék és vadidegen emberek nevében. Az, hogy mi progresszív pusztítás terén a nyugathoz képest némi lemaradásban vagyunk, nem azt jelenti hogy itt nem jelentenek veszélyt, hanem hogy nekünk még van esélyünk nem beugrani fejjel a pöcegödörbe. Ahol a dolgokat szétverték ott már késő a veszett fejsze nyeléért kapkodni, ezt a veszélyt kizárólag megelőzni lehet, hagyni szárba szökkenni és utólag visszacsinálni már nem. Erre a legegyszerűbb példa bármely nyugat-európai nagyváros ami tele van migránsokkal, akik visszautasítják az integrációnak már a gondolatát is. Amint beengedték őket, kitelepíteni már nem lehet, ami az integráció hiányával párosítva gyakorlatilag azt jelenti, hogy invázió történt, idegenek betörtek az országba és kisajátítottak maguknak egy területet, ahol a helyi kultúrát elpusztítva létrehozták a saját kultúrájuk egy buborékját - amiben a helyieket ritkán látják szívesen, tehát nekik tipli van. Persze van aki szerint ez normális, de aki normális, aszerint nem az.

Nem ezek a szólásszabadságot fenyegető legnagyobb kihívásaink.

Valószínűleg sokan csodálkoznak, ha azt mondom, hogy a világon jelenleg talán itt a legnagyobb a szólásszabadság, de az garantált hogy az EU-ban a top 3-ban vagyunk, messze verve a németeket, angolokat, franciákat. Pedig ez van. Itt nyugodtan leírhatom, hogy az iszlám nem való európába, holott ezért az EU több országában már elvinne a rendőr. Azt is leírhatom, hogy O1G, vagy hogy Mészároslőrinc lop, és voltaképp bármit leírhatok vagy kimondhatok ami nem konkrét uszítás vagy személyes becsületsértés, mert ebben a lángoktól ölelt kis országban szabad a szólásom, bazmeg. Aki itt félti ezt, de úgy gondolja a nyugati liberális demokráciákban minden rendben van, az nem áll a helyzet magaslatán, hogy finoman fogalmazzak.

Ebben mindannyian egyetértünk Körösényiékkel is.

Mármint abban, hogy a progresszivizmus nem fenyegetés, de a fityisz igen. Na ezért jó, kedves Eszter és Nóra, hogy Viktor van hatalmon és nem ti, mert a helyzetértékelésetek, a realitásérzéketek vagy fájdalmasan gyatra, vagy borzalmasan befolyásolt az ideológiátoktól. Most megint valami furcsát fogok mondani, amit valószínűleg nem fogtok megérteni, és bár utánajárhatnátok, de úgysem teszitek: a progresszivizmus volt a kiváltó oka a nácizmus létrejöttének, a kultúrmarxista szellemiségnek köszönhetjük Hitlert és a 2. VH-t. Hitler a német nép válasza volt arra amit a progresszivizmus az országukkal tett, amit annyira meggyalázott, hogy ahhoz képest már Hitler is jobb választásnak tűnt. Ha most a modern baloldal tovább folytatja a megkezdett utat, és napról napra lapot húz a 19-re, Trumpnál és Salvininél érkeznek majd erősebb válaszok is. Fizikai törvény: akció->reakció. Nyomjatok eléggé, előbb-utóbb jön majd a válasz. Ezt biztosan nem tudjátok felfogni, de a jobboldal nem akar radikalizálódni, nekünk alaptermészetünk a rend és nyugalom utáni vágy - a felforgatók, az izgágák ti vagytok, a forradalom a ti műfajotok. Ha békén hagynátok minket, felőlünk a saját közösségeitekben azt csinálnátok amit akartok a világ végezetéig. De persze nem hagytok minket, nektek ugyanis sosem az a fontos, hogy nektek legyen szabad amit szeretnétek, hanem hogy másoknak kötelezővé tehessétek. Hagyjátok abba ezt a hülyeséget és talán még megelőzhetjük a nagyobb bajt.

Ismerve a NER kommunikációs apparátusát, tudjuk, hogy a társadalomban uralkodó félelmek (a migránsoktól, a „gendertől”) nem mind megalapozottak

Hogyne, hogyne. Ha nyugatra nézünk akkor nem láthatjuk a két saját szemünkkel mit tett velük a kultúrmarxizmus, teljesen alaptalan a félelem hogy amit minden más országra rányomtak azt majd itt is megteszik. Ennyire hülyének néztek minket?

a NER eltorzítva felhasznál apokalipszis-víziója alátámasztására

Hja, majd beszéljünk újra erről az ún. apokalipszis-vízióról mikor cirka 20 év múlva nyugat-európa majd' minden országában kisebbségbe kerülnek a helyi fehér emberek, és a demográfiai változások miatt komoly politikai teret nyer az iszlám. Remélem lélekben készen álltok a burkára, mert hamarosan kötelező lehet, és ez nem valami NER-es nyuggerhülyítés, Belgiumban pl. már elég népszerű az iszlám párt, és Londonnak is muzulmán polgármestere van, ha jól emlékszem. Amíg mi családonként 1,1-et szülünk, a migránsok meg ötöt, addig az apokalipszis időkérdés, a megvalósulása kikerülhetetlen, nem utolsó sorban azért, mert a legtöbb világraszóló balos lángész KÖVETELI, hogy a muzulmánokat ne integráljuk, mert az ugyebár elnyomás lenne. Csodaszép kulturális sokszínűség, hogy nekik nem kell beilleszkedniük a befogadó országokban, és hogy ennek a közeljövőben esetleg kellemetlen következményei lehetnek... nahát ilyet csak rasszisták gondolhatnak.

A baloldalnak szüksége lesz a politikai munkára, mellyel a jobbra tolódott nyilvánosságot megszólíthatja.

A nyilvánosság csak annyiban tolódott jobbra amennyiben az önmagát radikalizáló baloldal tolta. Egyértelmű nemzetközi trend, hogy a konzervatívok alapvetően ugyanazt mondják mint 40 évvel ezelőtt, miközben a progresszív baloldal rá sem ismerne a 10 évvel ezelőtti önmagára, illetve szó szerint lenácizná azt. Erre a legegyszerűbb példa Trump, aki gyakorlatilag semmit nem mond vagy tesz amit Obama vagy Bill Clinton anno ne támogatott volna, csak míg az az elődöktől teljesen elfogadható és normális balos politizálásnak minősült, ugyanaz Trumptól már szélsőjobb, fasizmus. Nem a jobboldal megy jobbra, hanem a bal balra, és a saját ostobaságuk optikai illúziója, hogy a távolodófélben lévő jobboldalra azt hiszik, az megy messzebb. Nem az állomás mozog, ti ültök a vonaton.

[a fidesz választóinak] megbélyegzésével nem kerülünk közelebb ahhoz az országhoz, amelyben élni szeretnénk

Sok sikert ehhez a gondolathoz azok után, hogy a balos tömegbázis ill. a hangadó politikusok jó 10 éve mocskolják szakadatlanul a fidesz szavazótáborát. Ebből a gödörből nem lesz könnyű kimásznotok, persze sokat segítene ha előszöris abbahagynátok az ásást.

A konzervatívok némileg torz és sok mindent összemosó, de becsületes írása pedig, amellyel célba vették nem csak az „új jobboldalt”, de a „progresszív liberalizmust” is, hordozhatna önreflexiós lehetőségeket a kortárs magyar baloldalnak is.

Ha létezik dolog ami a marxistáknak nem erőssége, az az önreflexió. Mondjuk akiket itt ti konzervatívoknak neveztek azok szintén erősen fertőzöttek kultúrmarxizmussal, csak annyira konzervatívok mint Merkel vagy May, így a véleményük is annyit ér, de végülis ami az embert a saját hibáira ráébreszti az jöhet bárhonnan. Illetve a ti esetetekben jöhetne, csak vakok vagytok felismerni, és ez sajnos még az olyan jobbhiszemű marxistákra is vonatkozik, mint ti.

47 komment

Címkék: politika szép új világ piros és kék pirula

Egy komment máshonnan

2019.07.06. 10:20 Deansdale

Szerintem ez egy jó komment, bár a zöme már elhangzott részleteiben többször és több helyen, talán így összerakva más megvilágításba helyez dolgokat. Amúgyis rég foglalkoztam már a feminizmussal. Uborkaszezon van, na :)

---

...egyre erősödő meggyőződésem, hogy a sors/tao/atyaúristen úgy vezeti a világot, hogy akiket a gonoszok szerepére kijelöl azokat vakká teszi erre (különben nyilván nem vállalnák), tökéletesen immunissá válnak arra hogy a saját szerepükkel kapcsolatban bármit megértsenek vagy meglássanak. Egy nagyon erős hit él bennük, és az vezeti őket mindenben, ami mindenféle tényt, józanságot, könyörületet, és minden mást is félresöpör, csak megy előre mint a bulldózer. Amiben ő hisz az szent, és ez több mint ha igaz lenne, s persze a szent hit nevében bármi elkövethető, a legocsmányabb atrocitás is teljesen normális és indokolt ha ő csinálja. Hitetleneket bebörtönözni, elnémítani, eltiporni? Mi sem magától értetődőbb, mint hogy ez mind pozitívum, hiszen aki nem hisz, az gonosz.

És nem értik meg, hogy pont maga ez a hit a gonosz - amennyiben elfogadhatónak tartják hogy másként gondolkodók ellen támadólag fellépni és nekik ártani "jó", onnantól ők a zsarnokok, a nácik, a fasiszták, az elnyomók. Azt, hogy ki a gonosz nem a pártállás dönti el, hogy ki mit gondol a gazdaságról vagy a nemzetről, hanem hogy ki nyúl gonosz eszközökhöz mások ártalmára, hogy ki az aki támad, aki az akaratát másokra akarja erőltetni akár erőszak árán is. A nemzetközi feminista tömegbázis következetesen a rossz oldalon áll ebben a tekintetben, folyamatosan támadólag lépnek fel kívülállók ellen, mindig mások életét akarják kontroll alatt tartani (az nem elég nekik ha a sajátukat úgy irányítják ahogy nekik tetszik). Szinte minden tevékenységük igazságtalan és valaki(k)nek az ártalmára irányul, elhallgattatni akarnak, elnyomni, férfiakat meghurcolni és megszégyeníteni, állásukból kirúgatni, hírnevüket bemocskolni. Persze magukról nem ezt gondolják, hiszen ők a patriarchális elnyomás ellen harcolnak! De ez elvont, fiktív elképzelés, egy metanarratíva aminek az örve alatt a mindennapokban a facebookon, twitteren fröcsögik a gyűlöletet, az utcákon vonulnak hazug és hamis jelszavak alatt, stb. Az elmélet gyökeres ellentéte a gyakorlatnak, csak sajnos teljesen vakok ezt észrevenni. Nem robban szét az agyuk a kognitív disszonanciától, hogy a nemes felszabadító harcuk jegyében a tevékenységük 95%-a gyűlölködés, önző haszonszerzési próbálkozás, mások életének megkeserítése és/vagy erőszakos irányítási kísérlete, mások emberi jogainak elvitatása, miközben azok akikre ezt a rengeteg mocskot rászabadítják semmit nem ártottak nekik.

---

Kiegészítés: mindez nem csak a feministákra igaz, hanem tágabb értelemben a teljes progresszív mozgalomra.

228 komment

Címkék: feminizmus

A demokrácia féltése meg a fasizmus

2019.06.24. 18:16 Deansdale

Oregon állam vezetése progresszív, olyannyira hogy a konzervatív erőket nyugodt lélekkel ignorálják. A szenátust 18-12 arányban vezetik, az alsóházban (nevezzük most így) még nagyobb túlerőben vannak. Eddig minden törvényjavaslatukat simán átnyomták, kb. mint a fidesz a kétharmadával. Most viszont egy olyan törvényt akartak hozni, ami a republikánusoknak nagyon nem tetszett, de hiába tiltakoztak, a haladók szartak rájuk. Végső megoldásként a konzervatív szenátorok úgy döntöttek el sem mennek a szavazásra, ezzel megtorpedózva a dolgot, mivel a hatályos törvények szerint legalább 20 szenátornak jelen kell lenni, hogy bármilyen szavazás érvényesnek minősüljön. A 18 demokrata nem elég, legalább 2 fő republikánusnak is ott kell lennie - az már mindegy, hogy mire szavaz, esetleg tartózkodik, csak fizikailag legyen jelen.

A republikánusok távolmaradása annyira felhúzta a progresszív kormányzóasszonyt, hogy utasítást adott az állami rendőrségnek: minden egyes republikánus szenátort fel kell kutatni, le kell tartóztatni és erővel a szavazás helyszínére hurcolni, hogy meglegyen a szükséges létszám.

Több oregoni szenátor Idaho-ba szökött, gyakorlatilag politikai menekültek.

107 komment

Címkék: szép új világ piros és kék pirula

Az úthenger gyorsul

2019.05.11. 08:51 Deansdale

Ha hihetek a szememnek a Heartiste blogot a wordpress letiltotta. Biztos "veszélyes" volt, világos. Egymillió muzulmánt a határon beengedni nem veszélyes, egy blogon kitárgyalni a világ dolgait igen. Nincs olyan hét, hogy ne találkoznék újabb letiltásokkal a szocmédián ill. mostanában már a blogvilágban és számtalan egyéb helyen is. Ha valaki szóba meri hozni az iszlám- vagy a zsidókérdést az már kezdheti is számlálni a hátralévő napjait az adott felületen. Persze se a zsidóknak, se az iszlámnak nincs semmi hatalma nyugaton, elnyomott kis szerencsétlen kisebbség mindkettő amit a gonosz fehérek csak bántanak. Az, hogy befolyásuk lenne a MI törvényeinkre, a MI médiánkra, a MI civilszféránkra/közéletünkre, csak lári-fári, szélsőjobbos konteó. A britek egyszerre építenek holokauszt emlékművet közvetlenül a parlementjük mellé és tervezgetik a sharia törvények bevezetését, csak az őslakosnak nevezhető fehér britek érdekeivel és véleményével nem törődik senki. Illetve a véleményükkel annyiban mégis, hogy ha túl hangosan nem píszík, akkor mennek a lecsóba.

A fehér nemzetállamok az egyetlenek a bolygón ahol a helyiek, a többségiek tudatos, jól definiált diszkrimináció alatt állnak idegenek javára, és aki ezt megkérdőjelezi azt azonnal és durván szankcionálják. Ilyet arabok, négerek, ázsiaiak nem csinálnak, senki nem hülye a világon, csak mi, fehérek. Közülünk is elsősorban a nyugatiak, az "első világ" krémje, akiket legalább fél évszázada butítanak a progresszív eszmékkel. Elhittük, hogy a náci vád egyetlen elfogadható cáfolata ha tétlenül hagyjuk beáramolni a harmadik világ söpredékét és vallási fanatikusait, aláásni a kultúránkat, veszni az alapvető jogainkat, az életterünkből kiszorítani a gyerekeinket, a saját adónkból eltartani és szaporítani az élősködőket a társadalom tetején és alján egyaránt. Vagyis kizárólag azzal tudod bizonyítani, hogy nem vagy náci, ha aktív szerepelt vállalsz a saját félreállításodban és zokszó nélkül kikopsz a létezésből - lehetőleg gyerek nélkül, de ha van az se gond, velük is eljátsszák ugyanezt, és előbb-utóbb elvágják a vérvonalad. Teher vagy a világon, környezetszennyező bolygópusztító és a kollektív fehér bűn hordozója, neked itt nincs helyed, tűnés. A világ már a színeseké, csak te ezt még nem látod.

Közben pl. a twitter fő részvényesei Szaúd-Arábiaiak, azt meg régóta tudjuk hogy a hagyományos média 103%-ban a zsidók kezén van. A nyugati világ tömegtájékoztatását olyan csoportok birtokolják akik évezredek óta háborúkat folytatnak a fehér nemzetek ellen, és nagyon sokan nem titkolják hogy még ma is gyűlölnek minket, akár régi sérelmek miatt, akár vallási alapon, de van hogy egyszerűen csak nem tetszik nekik a fehér pofánk. Persze lehet abban hinni, hogy a saját médiánkból ömlő fehérgyűlöletnek ehhez semmi köze nincs, a migránsbarát agymosás, a hazaszeretet és a nemzeti önvédelem nácizmussal való összemosása, a "fehér ember ne szülj gyereket" propaganda... izé... véletlenszerű? Csak úgy van? Organikus belső igénye a hétköznapi fehér embereknek, melyet a (((média))) csak kielégít? Közben az általuk ránk szabott eszmék szerint oktatják a gyereked az iskolában, ugyanazt nyomja rád a politikai szereplők túlnyomó többsége nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt, ún. filantrópok merő önszorgalomból milliárdokat ölnek a civilszférád megmérgezésébe, és ha ez mind nem lenne elég az ellenhangokat elnémítják, ellehetetlenítik, tönkreteszik. Nekik nem elég, hogy elmondhatják amit akarnak, nekik az is kell hogy senki más ne beszélhessen.

Az emberek 99,9%-a ilyen helyzetben nem csinál semmit, mert vagy fogalma sincs az egészről, vagy nem érdekli, vagy bekajálta a propagandát és hisz abban hogy mindez "jó", de még a felébredettek 99%-a is szép csendben kivár, mert tudja, a kalapács a kiálló szögre sújt. Nem merünk beszélni, mert már a beszédet is büntetik.

Pedig a hallgatás nem garantálja a biztonságodat. A szolgaságodat igen.

585 komment

Címkék: politika szép új világ piros és kék pirula

A diverzitás az erősségünk, Notre Dame különkiadás, jelmagyarázat

2019.04.16. 08:54 Deansdale

Belátom nem voltam eléggé világos a tegnapi posztban, sokan nem látják az összefüggést a Notre Dame leégése és egy esetleges vallásháború között. Ezek biztos úgy gondolják, az én képzeletemeben az él, hogy feltámad XIV. Lajos és zombi-kereszteshadjáratot vezet Mekkára, vagy valami ilyesmi. Hadd vázoljam fel mi az amire ténylegesen gondolok, és ami akár a mai napon mozgásba lendülhet, vagy akár már folyamatban is van, csak még nem tudunk róla:

1. Tekintve, hogy tavaly Franciaországban 875 keresztény templomot rongáltak meg, és hogy ez a szám idén sem lesz alacsonyabb, néhány helyi radikális (ultranacionalista, iszlamofób, szélsőjobbos, neonáci, ésatöbbi, amik állítólag nem csak léteznek, de egyre nagyobb veszélyt jelentenek) nyugodt lélekkel hihet abban, hogy a Notre Dame-ot is szándékosan gyújtották fel, és hogy ez volt az utolsó csepp a pohárban. Ezek bosszúra esküdhetnek és nekiállhatnak mecseteket gyújtogatni, vagy ha van bármi komolyabb szerszámuk akkor az új-zélandi mészáros nyomdokaiba is léphetnek. Mivel Új-Zéland nemrég történt és elég jól dokumentált, senki nem állíthatja hogy ilyesmi nem létezik. Ha bárki úgy érzi, hogy az irracionalitás talajára tévedek az szóljon közbe nyugodtan, én mindenesetre folytatom a gondolatmenetet.

2. Erre persze az iszlamisták és a francia kormány is reagálni fog, a helyzet folyamatosan éleződik, egyre több lesz a terrortámadás (pro és kontra oldalon is) amit lefülelnek, meg olyan is amit nem, és közben az állam egyrészt folyamatosan keményíteni fogja az állampolgárok megfigyelését, másrészt egyre durvábban nyomni fogja a nemzeti oldalt, nácizmusnak fog bélyegezni és aszerint büntetni egyébként ártatlan dolgokat is, amikkel csak még tovább erősíti az elégedetlenséget és az ellenállást.

3. A helyzetet persze már a starttól bonyolítja az eleve feszült közhangulat, a 21 hete tartó sárgamellényes tüntetés és az azok ellen mostanában kivonuló hadsereg. Már annak is van jópár halálos áldozata és rengeteg sérültje, letartóztatottja, ami szintén tüzeli a kedélyeket.

4. Ebben a helyzetben elég egy "jól" sikerült akció hogy mindent borítson, és szinte mindegy hogy melyik oldalról jön a dolog. Géppisztolyozzon le egy muzulmán egy óvodát vagy robbantson fel egy nacionalista egy mecsetet tele hívekkel, vagy akár a sereg lőjön a sárgamellényes tömegbe, és elszabadulnak az indulatok, amiket a kormány nem fog tudni kezelni. (Ha képesek lennének ilyesmire akkor eleve nem élne a sárgamellényes szitu.) Ahogy Burmában a rohingyákkal, úgy itt is megeshet, hogy nyílt konfliktusok kezdődnek amiket a hadsereg nem megakadályoz, hanem csak tetéz azzal hogy ő is beszáll. A muszlimokról tudjuk, hogy nem az a népség ami könnyen felejt vagy lemond a bosszúról a békés egymás mellett élés kedvéért, és lassan az európai oldalon is felgyűlik elég sérelem ami elkezdi kitermelni a saját végsőkig elszánt harcosait.

5. Innentől pedig zsákbamacska - a folyamat valószínűleg könnyen gyorsul és nehezen áll le. Bármi elképzelhető, és még olyanok is történhetnek amik elképzelhetetlenek. Franciaországban van jópár muzulmán hitű ill. származású rendőr és katona, ha ezeknek van némi stratégiai érzéke akkor egész rendőrőrsöket vagy katonai egységeket mészárolhatnak le jól tervezett akciókkal. Egy kamionnal valaminek vagy valakiknek nekimenni ugye manapság már nem nagy kunszt. Éghet egyszerre az összes templom vagy az összes mecset Párizsban, ami persze az évszázad tűzvészét hozhatja rájuk. A no-go zónákban tarthatnak olyan fehérvadászatot amire az USA-ban már volt példa, bár arról a mainstream sajtó valamiért nem nagyon tudósított. És persze ott az izgalmas lehetőség, hogy az egész kiegészüljön az egyébként nem muzulmán színesbőrűekkel szembeni faji konfliktussal, amihez elég ha néhány nacionalista az iszlám elleni harcot kiterjeszti az idegenek, a jövevények elleni küzdelemmé, amire, valljuk be, igen jó esély lenne ha egyszer már beindult a tánc. Amikor a franciák azt látják, hogy a muzulmánok bőrszín alapján vadásznak rájuk esetleg eszükbe jut, hogy hasonló módon válaszoljanak. Macron hirdethet statáriumot vagy kijárási tilalmat, vagy bármit, az a problémát nem oldja meg. Ha a konfliktusok el is csitulnak, elég egy következő atrocitás és máris minden kezdődik elölről. Ha egyszer a konfliktus beindul, annak véglegesen véget vetni csak az egyik oldal győzelme tud, és addig garantáltan lesz jópár áldozat minden oldalon.

6. Az igazi tüzijáték persze akkor kezdődik ha egy politikus személyes veszteséget szenved, mondjuk egy nacionalista agyonlövi Macron néger pasiját, vagy ilyesmi, mert totális konfliktust kirobbantani csak döntéshozók tudnak. De erre is megvan az esély, ahogy arra is, hogy a globalista/progresszív politikai oldal esetleg elérkezettnek látja az időt az ellenségeivel való végleges leszámolásra, és nyílt politikai háborút kezd a jobboldal ellen a demokrácia beszántásával és a Le Pen-félék bebörtönzésével, majd a szavazóik táborokba gyűjtésével. (Itt alkalmaztam némi színes költői képzeletet a száraz értekezés feldobására, de azért nem rugaszkodtam el túlságosan a realitásoktól, azt hiszem.)

7. Bónusz pont: ez az egész igen könnyen átterjedhet más országokra is. Elég ha egy angliai, svédországi, ésatöbbi radikális muszlim vagy nacionalista ihletet kap a francia helyzetből és ott is beindíthatja a láncreakciót. A közhangulat nemzetközi szinten folyamatosan romlik, és minden egyes akcióval egy lépéssel közelebb jutunk a nyílt konfliktushoz.

129 komment

Címkék: politika szép új világ piros és kék pirula

A diverzitás az erősségünk, Notre Dame különkiadás

2019.04.15. 20:47 Deansdale

Azt remélem mindenki érzékeli, hogy ha kiderül, hogy muzulmán kéz van a dologban, akkor Franciaország egy héten belül vérben fog ázni.

Most kezdjen bárki arról magyarázni, hogy milyen jó dolog a migráció.

(A hülyék kedvéért szájba rágom, én nem állítom hogy muzulmán tette, de ha elterjed, hogy igen...)

Szerk.: zsidók és muzulmánok örömködnek, kész ünnep számukra ennek az ocsmány keresztény jelképnek a pusztulása.

417 komment

Címkék: politika szép új világ piros és kék pirula

Mai poén a wikipédiáról

2019.04.15. 17:40 Deansdale

A sors rejtélyes útjai, nameg a duckduckgo a Labrisz Egyesület wiki oldalára vezettek, ahol ezt találtam:

"A „labrisz” görög szó, jelentése kétoldalú bárd, az ókori matriarchális társadalmak és a görög amazonhadseregek használták fegyverként, illetve aratóeszközként."

Aha. Ókori matriarchális társadalmak nem léteztek, és az amazonok léte is inkább fikció mint valóság, és amúgy sem görögök voltak, meg főleg nem "görög amazonhadseregek", de nem is ez az igazán érdekes, hanem hogy ezek kétoldalú bárddal arattak. Az agyam eldobom, felebarátaim. Ki az a szellemileg alultáplált szerencsétlen aki ilyen hülyeségeket összehord?

10 komment

Címkék: feminizmus