A HVG cikke szerint a körülmetélés csökkenti az AIDS kockázatát. Most nem tudományos értelemben akarom vitatni az írást, bár jelent már meg nem egy felmérés, ami az ellenkezőjét bizonyította. Most inkább azt akarom kérdezni: nők esetében felmerülhetne-e egyáltalán a gondolata annak, hogy egy betegség kockázatát testi csonkítással csökkentsék?
Abszurd.
Mintha azt mondanák, a szürkehályog kockázata csökken, ha kinyomják valakinek a szemét, vagy hogy a középfülgyulladás hathatós megelőzése a dobhártya kiszúrása.
Miért tűnik természetesnek, hogy a férfiakról le lehet nyiszálni azt a darabot? Mert a zsidóknál ez vallási értelemben elfogadott? Akkor ezen az alapon engedélyezhetnénk az emberáldozatokat is, hiszen a majáknál, és még ki tudja hány vallásban aktívan gyakorolták.
A férfiak csonkítása szörnyű, a kisfiúké még inkább. Rengetegen szenvednek maradandó testi vagy lelki károsodást - de akinek nincsenek "feltűnő" tünetei, az is kevésbé élvezi a szexet. Ez valaki szerint normális? Nem véletlen, hogy az USA-ban komoly mozgalmak harcolnak azért, hogy a körülmetélést betiltsák, és erőfeszítéseik már konkrét törvényjavaslatok formájában is megjelentek.
Nade a kérdés még egyszer: elképzelhető, hogy nőknél valaki csonkítást javasoljon bármire? Egyértelműen nem. Akkor a férfiaknál miért beszélünk erről így? Miféle értelemben lehetne ezt a társadalmat "patriarchálisnak" nevezni, ha ilyen szembeszökő példákat láthatunk arra, hogy a nők mennyivel értékesebbnek vannak ítélve, mint a férfiak? Ha az egyenlítői afrikában egy kislányhoz késsel közelítenek, akkor azonnal felharsan a tiltakozó kórus (egyébként nagyon helyesen), de ha a szomszéd megcsonkíttatja a gyerekét, az rendben van, hiszen fiú.
Utolsó kommentek