HTML

Deansdale

Férfiszféra: antifeminizmus, nőzés, satöbbi. Ja, és táplálkozás.

Utolsó kommentek

  • Frederick2: @KalmanBlog: "Gondolatok a klímakamuról, az azzal kapcsolatos ballib hangulatkeltésről és derék tudósaink eredményeiről." Dé:Nash - Gyár ft. Gege www.youtube.com/watch?v=0CtFk0hYjdU (2020.02.28. 19:55) Boldog Karácsonyt!
  • csi szi: @Borathan: Én úgy gondolom, hogy elég halálos lesz, abszolút számokban az emberiség történelmének legsúlyosabb járványa elé nézünk, már csak a népesség száma miatt is. Száz éve a spanyolnátha volt a... (2020.02.28. 18:58) Boldog Karácsonyt!
  • Frederick2: @GABOR2: @Sipi81: @Deansdale: Félelmetes dolgokat mesél az ismerősöm. Feminista tanárjuk olyanokat állít a képzésen: "tudományos kutatások igazolják, hogy nincs anyai ösztön" (2020.02.28. 18:38) Boldog Karácsonyt!
  • csi szi: @Frederick2: Az a hely állította elő pl. Tordai Bencét, szóval nem lep meg. (2020.02.28. 18:36) Boldog Karácsonyt!
  • Frederick2: @GABOR2: @Deansdale: @Sipi81: @Madarász Henrik: Tudtátok, hogy a Corvinus Egyetem szociológia karán kötelező kurzus a Gender Studies? A fiatal szociológus hallgatóknak KÖTELEZŐ felvenni a Gender-kép... (2020.02.28. 18:28) Boldog Karácsonyt!
  • Utolsó 20

Konzerv

2012.03.21. 09:27 Deansdale

Vigyázat, hosszú írás!

Rutinszerűen beugrottam a nőkertbe, és látom hogy Ákost szapulják, amiért azt merte mondani, hogy egy nő legfontosabb és legszebb dolga a gyermekszülés. Micsoda őskori nézetek, méghogy az emberiség megmaradása, az utódok nemzése érték lenne... Pf. Bezzeg a karrier! Persze amikor arról van szó, hogy a nők kapjanak alanyi jogon pénzt, akkor rögtön más megvilágításba kerül a téma, akkor már azok az érvek jönnek elő, hogy mennyire fontos a jövendő nemzedék, hogy a társadalomnak micsoda haszon ha egy nő gyermeket szül. Ezek szerint a feministák úgy gondolják, hogy a gyermek csak társadalmilag fontos, egyénileg nem? Ez sem lehet teljesen igaz, mert Jakab Andoron meg azt kérték számon, hogy miért nem örül a munkaadó (és közvetetten a társadalom) a munkavállaló gyermekének úgy, mint az anyja. Szóval megint abba az érdekes helyzetbe kerültünk, hogy a feministák 3 különböző véleménye kölcsönösen üti egymást, véletlenül pont úgy, hogy mindig az adott helyzetből kihozza a lehető legtöbb áldozat-mentalitást és női felsőbbrendűség-tudatot.

Nade mindegy, most nem is elsősorban erről akartam beszélni, hanem a két szembenálló világnézetről, a konzervativizmusról és a ...jobb megnevezés híján liberalizmusról. Persze mindkét fogalmat kiforgatta és kiüresítette az aktuálpolitika (szerte a világon), dehát bármikor megtehetjük, hogy visszanyúlunk az eredetükhöz, és az alapján tárgyaljuk őket.

Ákos konzervatív nézeteket vall, ami nem meglepő azoknak, akik ismerik, de meglepő lehet azoknak akik csak annyit tudnak róla, hogy fiatalkorától kezdve "menő énekes". Fiatalként minden volt, csak konzervatív nem. Ő is egy a sok közül, akinek felnőttségére benőtt a feje lágya, és a liberális táborból szépen átsodródott a konzervatívba. Ez nem csak rá jellemző, hanem általában mindenkire, aki nem merevedett bele teljesen az ifjúsága tévedéseibe.

A liberális eszmék ugyanis fordítva ülnek a lovon. Azt hangoztatják, hogy adjunk az egyénnek szabadságot, és akkor majd élhető lesz a társadalom. Ezzel szemben a konzervatívok azt mondják, hogy teremtsünk élhető társadalmat, és azon belül mindenki keresse a saját szabadságát. (Mondom, a klasszikus értelmezést használom, nem a mai parlamenti parasztvakítósat.) A konzervatívok abból indulnak ki, hogy szükség van keretekre, értékekre, és a társadalom közös édekeinek az előtérbe helyezésére, mert csak így lehet egy olajozottan működő közösséget építeni, ahol aztán mindenki lehet a maga szerencséjének a kovácsa. A liberálisok viszont azt mondják: engedjük szabadon az egyént, ne korlátozzunk senkit "a társadalom nevében", és majd ezek az egyének megtalálják a közös hangot.

Sajnos ez az utóbbi csak papíron működik.

Előre le kell fektetni a szabályokat, mert túl sok a hülye ember ahhoz, hogy rájuk lehessen bízni, hogy kulturáltan és civilizáltan irányítsák önmagukat. A liberális alapvetően egy sima asztallapon akar elkezdeni biliárdozni azzal a feltevéssel, hogy a golyók majd maguktól meghatározzák, hogy hol legyenek falak. Nem megy.

A tragédia ott van, hogy fiatalon majd' mindenkit el lehet hülyíteni nagy szavakkal. A fiataloknak vonzóbb egy újszerű eszme fényes tálalásban, mint a józan ész mindennapi racionalitása. Tehát pl. ha valaki odamegy egy tinihez, hogy harcoljon a "nők felszabadításáért", akkor a fiatal hamarabb belelkesedik a "nemes ügy" iránt, mint hogy elgondolkodjon, hogy mi a francról is beszél ez az idegen egyáltalán. A fiatalok lánglelkűek de tudatlanok, vagyis a nézeteik szükségszerűen naívak, megalapozatlanok és kaotikusak. Épp ezért van az, hogy felnőttkorára a legtöbb ember ebből kigyógyul. Mikor valaki megházasodik, munkába áll vagy gyereke születik, akkor sok dolgot megért és átértékel magában. Onnantól már sokkal nehezebb elhülyíteni a forradalmi eszmékkel, mert tudja, hogy vannak fontosabb dolgok is az életben. Például a nőknek a gyermekáldás.

A legtöbb mai fiatal a téveszmék csokra, és nem véletlen, hogy erre a politikailag motivált csoportok rájátszanak. A feministák is korán kezdik az indoktrinációt - de a bal és jobboldali illúzionisták is pont ugyanúgy. Egyrészt egy tizen-huszonéves szavazata pont ugyanannyit ér, mint egy valóban felnőtt emberé, másrészt lehet reménykedni, hátha "úgy marad", és élete végéig sem gyógyul ki a belétáplált hülyeségekből.

...

Ugyanakkor érdekes viszont, hogy a jobb és a bal oldal [itt már a mai modern helyzetről beszélek] pont ugyanannyira nőpozitív és férfiellenes, csak más okokból és más módszerekkel. A feminista rikácsolással szemben - miszerint férfiuralom van és nőelnyomás - valójában hosszú évezredek óta a legtöbb "civilizált" társadalom nőközpontú. Na igen, ennek van némi biológiai alapja, hiszen fajfenntartási értelemben a nő értékesebb, mint a férfi. Talán még az sem lenne elviselhetetlen probléma, hogy erre a biológiai tényszerűségre egy társadalmi rendszert húzunk, ami aztán a férfiak alsóbbrendűségét betonozza be a világ születésétől a világ végéig. Ami az igazi tragédia, az az, hogy pontosan ezt a nőpozitív társadalmi összhangot használják ki a feministák arra, hogy mindenhol folyamatosan arról hazudozzanak, hogy ez egy férfiközpontú világ lenne, ahol a nők támogatására van szükség. Ez annyira abszurd, hogy nehéz hozzá megfelelő hasonlatot találni. Mintha a vállalkozó azzal állna az alkalmazottai elé, hogy mivel "ők mind az ő főnökei", és neki olyan rossz az anyagi helyzete, ezért szedjék össze otthon a családi ékszereket és szolgáltassák be neki. A nyugati világrend a bölcsőjéből kimászva évezredek óta arra épül, hogy a férfiak dolgoznak a nőkért, védik őket, a lehetőségekhez mérten a tenyerükön hordozzák és a kívánságaikat lesik. Így volt ez Mátyás korában, amikor a jobbágy egész évben a földet túrta, és így van ez ma is, amikor a férj hazaadja a pénzt a feleségének. Aki ezt vitatja, az nem lehet őszinte ember. Vagy normális.

A baloldal azt mondja, hogy "a nőket elnyomták", ezért a nőknek társadalmi támogatásra van szüksége. Vegyünk el a férfiaktól és adjuk oda a nőknek. Ez egyértelműen férfiellenes és nőpozitív hozzáállás, ami nagyon lovagias, ugyanakkor semmilyen valóságalapja nincs.

A jobboldal azt mondja, hogy - és itt az egyszerűség kedvéért Ákost idézem: "A nők fantasztikus lények. Amilyen gyakorlatias gondolkodással viseltetnek a férfiak iránt, a világ iránt, abban valami egészen döbbenetes megtartó erő testesül meg. A férfi az afféle lelkes állat, egész nap a felhővárat építi."; "A föld azért kering a nap körül, mert a nők így tartják jónak. Mert bennük olyan ősi természeti törvények testesülnek meg, amit mi, férfiak már kezdünk elfelejteni." Ez persze egyértelműen nőpozitív, és burkoltan férfiellenes nézet.

Egy nőnek csak az a feladata, hogy eldöntse, melyik rendszer szimpatikusabb az őt kiszolgálók közül. A jobbosok azt mondják, hogy egy férfi dolga a feleségéért munkálkodni, eltartani, boldoggá tenni. A balosok azt mondják, hogy a férfiakat kollektíve sanyargatni kell, hogy a munkájuk gyümölcsét államilag a nők zsebébe pakolhassuk. A jobboldali ember minden nő mellé rendel egy rabszolgát; a baloldali minden férfit tenne minden nő rabszolgájává (és egyúttal az állam lenne minden nő "férje").

Igen érdekes az a helyzet, hogy az amcsi baloldali feminizmus legnagyobb ellenzője a Phyllis Schlafly által vezetett jobboldal, és a két tábor azon harcol egymás ellen, hogy a férfiaknak miképpen lenne helyes szolgálni a nőket. A törvényhozás közelébe férkőzött feminácik "férfiadót" akarnak, kvótákat, női és anyai kedvezményeket, több gyermektartást és nőtartást, stb. A jobboldalon állók vissza szeretnék kapni a hagyományos rendszert, ahol a nő otthon vezeti a háztartást amíg a férje dolgozik. Most nem is arról beszélnék, hogy melyik vélemény "igazságosabb" (ez végsősoron nem kérdés), hanem arról, hogy milyen abszurd, hogy mindkét oldal ugyanúgy a férfiak rabszolgaságáról beszél, alig-alig burkoltan.

Aztán innen persze előkerül a következő érdekes téma, miszerint mi a fene történik a nyugati világgal? A nők egyre jobban nyomulnak, egyre sikeresebbek, és egyre hangosaban sírnak, hogy hol vannak az igazi férfiak. Mert szerintük manapság a férfiak "elgyerekesedtek", és egész nap a neten lógnak vagy valami lövöldözős játékkal pötyögnek ahelyett, hogy végre munkába állnának, pénzt keresnének és feleségül vennék a siránkozókat. Odáig már nem jut el a feministák tudása és logikája, hogy a monogámiának, a házasságnak komoly szerepe volt a civilizáció kialakulásában, csakúgy, mint a hipergámia kordában tartásának. Az összes falat lerombolták a nők előtt, az összes szabályt eltörölték, a férfiakat rabszolgasorba taszították, és most csodálkoznak, hogy a férfiak miért kedvetlenedtek el. Miért nem húzza a barom az igát? Azt az igát, amit tavaly még a saját családjának húzott, de most már az elvált feleségéért kellene húznia... Vajon miért állt le a lendület?

Most persze eljutottunk odáig, hogy a látványosan zuhanó férfi szerepvállalást és a társadalom érdekében végzett munkát valahogy pótolni kell. És azt egy pillanatig se higgyük, hogy a nők majd beállnak az iga mögé, és akár csak a felét is elvégzik annak a munkának, amit korábban a férfiak végeztek. Nem ám! Van jobb ötlet is. A férfiakat kényszeríteni kell, hogy motiváció nélkül, sőt, ellenmotiváció mellett is folytassák ugyanazt a munkát ugyanazzal a tempóval. Azokat, akik értenek a szóból elég csak egy kicsit megszégyeníteni vagy megfélemlíteni, és máris indulnak a bányába. Akik makacsabbak, azokat a feministák törvényerővel kötelezik a munkára - vagy dolgozol, paraszt, vagy véged! Hogyan máshogy magyarázhatnánk például azt, hogy amcsihonban ha egy férfi elveszíti az állását és nem tudja fizetni az asszonytartást az exfeleségének, akkor megy a börtönbe? Mi ez, ha nem egy modern formája a rabszolgaságnak? Dolgozz valakiért aki kidobott a saját családodból, mert ha nem, akkor jön az állam és bedarál téged.

Ahogy a világ egyre inkább balra sodródik, a neoliberális/marxista eszmék irányába, úgy lesz egyre szürreálisabb a társadalom, úgy lesz egyre abszurdabb a polkorrekt közbeszéd, és úgy lesz egyre élhetetlenebb az élet. Egyre több kényszerre lesz szükség, hogy az egyre több motiválatlan emberből kisajtolják a szükséges munkát, amivel eltartják a kényszerítőket. A kisemmizett férfiak előbb-utóbb felébrednek majd, és átlátják, hogy a feminista retorika miféle ocsmány hazudozás, ami még a modern férfirabszolgaság küszöbén is őket ostorozza nevetséges baromságokkal. Aki a saját életében tapasztalja meg, hogy a nőközpontú világ megrágja és kiköpi, azt azután elég nehéz lesz hülyeségben tartani a valódi társadalmi berendezkedéssel kapcsolatban. Akinek az állam elmarja a fizetése kétharmadát, hogy az exfeleségének postázza - miközben az illető a szüleihez költözött haza, mert másra nem jut -, az nem fog a ribanc-sétán vagy a nőnapon a feministákkal együtt tüntetni a "férfihatalom" ellen.

A tragédia annyi, hogy a nőknek semmi nem elég. A génjeikbe nem az van kódolva, hogy el kell érniük egy bizonyos életszínvonalat, és aztán éljenek mint hal a vízben, hanem az, hogy siránkozással és megtévesztéssel harácsoljanak. Mennyit? Mi az, hogy mennyit? Az evolúció csak a módszerrel ajándékozta meg őket - a józan észt, ami megálljt tud parancsolni, már a társadalomnak kellene beléjük nevelni. Régen megtette, manapság nem teszi. A feministák leromboltak minden falat, ami a nők előtt állt, és most már az isten sem állíthatja meg őket a siránkozásban, ami a vérükben van. A nők evolúciósan kialakult túlélési stratégiája az önsajnáltatás, amit manapság annyira tökélyre fejlesztettek, hogy ez fogja a sírba vinni a nyugati kultúrát. Mégpedig azért, mert a férfiak túlélési stratégiája a nők kiszolgálása, tehát várhatóan senki nem fog akadályokat gördíteni a feminizmus által elkövetett társadalmi öngyilkosság útjába. A népesség fogy, a férfiak egyre nagyobb számban esnek ki a társadalomból, a gazdaság akadozik, mert a közszféra (ahová a nők besírták magukat) egyre többet von el a versenyszférától (ahol többségében a férfiaknak kéne gürcölni). Persze a nemzetközi banki elit machinációi is elég nagy súllyal esnek a latba, de talán nem túl vad elképzelés azt mondani, hogy nekik pont megfelel minden úgy ahogy van. Már csak azért is így gondolom, mivel a Rockefellerek személyesen pénzelték, és pénzelik a feminista mozgalmat.

Jó messzire sodródtam az eredeti témától, de sebaj. Az mindenesetre tiszta, hogy a férfiak többsége a fiatalkori heves nőimádatból "belenő" a konzervatívabb, személyesebb nőimádatba. (Lásd Ákost.) Ebből az állapotból a többséget csak maguk a nők tudják kizökkenteni, és ...sajnos?... egyre gyakrabban meg is teszik. Gombamód szaporodnak manapság az olyan férfi- és apajogi szervezetek, amik soha meg nem születtek volna, ha maguk a nők nem lépnek át bizonyos határokat. Egy férfit a nők iránti tiszteletéből csak nagyon komoly munkával lehet kibillenteni, de istenemre, a nők manapság igenis hajlandóak elvégezni ezt a munkát. A feministák felgyűrték az ingujjukat, és napi 8 órát fusiznak azért, hogy a férfiakat elidegenítsék a nőktől. Aztán csodálkoznak, hogy sikerül: egyre több az "ellenállás".
(Anekdotaszerű feminista agyhalottság, hogy amikor arról van szó, hogy a feministák nem képviselik a férfiak érdekeit, akkor az a válasz, hogy nem dolguk - a férfiak érdekeit képviseljék a férfiak. Aztán amikor megalakulnak a férfiszervezetek, akkor a feministák lázonganak, hogy mi ez a gonosz patriarchális összeesküvés a feminizmus ellen. Idióták...)

Nem tudom mi lesz a jövő, nem látok bele. De az tény, hogy a feministák 50 év munkájával olyan szellemi változásokat indítottak el, amikre korábban még nem volt példa az emberiség történetében. (Vagy legalábbis nem tudunk róla sokat.) Egyre több férfi (és nő) ébred rá arra, hogy mennyire nőközpontú a világ, és hogy milyen silány emberi hulladékság ennek ellenére tovább sanyargatni a férfiakat a nők érdekében, hazugságokkal. Egyre többen kérik ki maguknak a női lenézést, rágalmazást és támadásokat. Egyre csupaszabb a kollektív női lélek, és ...sajnos!... egyre csúnyább. Kíváncsi vagyok, hogy a változások időben indultak-e ahhoz, hogy megmentsük a kultúránkat. Könnyen meglehet, hogy hiába ébredtünk fel, már lekéstük a buszt. Reménykedni lehet, hogy komoly - valódi - forradalmak nélkül is helyre lehet billenteni a társadalmat, és leállítani a feminista siránkozást. Talán még visszaállíthatnánk a családok megbecsültségét, a férfiak tiszteletét és motivációit. Talán nem.

Szólj hozzá!

Címkék: feminizmus feminista szép új világ antifeminista antifeminizmus

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.