Aki esetleg nem tudná ez egy új Pókember sorozat Nicholas Cage főszereplésével, ami egy fiktív múltbeli New-Yorkban játszódik, és elvileg "noir". Sajnos ez így leírásszerűen jobban hangzik, mint ahogy sikerült :\
Végülis maga a sztori elég érdekes volt ahhoz, hogy végignézzem a 8 epizódot, de azon kívül szinte semmi más nem ütött meg egy normális színvonalat. Spoilerezni nem fogok, aki akarja elolvashatja ezt a rövid kritikát mielőtt megnézné a sorozatot.
A fő problémám, hogy ezeknek fogalmuk sincs mit jelent a film noir. Néhány külsőségre néha adtak egy kicsit, főleg az első epizódban amikor a nézők még jobban odafigyelnek az ilyesmire, de egy film (vagy sorozat) nem attól lesz noir, hogy magándetektív van benne meg cicababa, feszült vonósok és sötét sikátor. Ezek maximum a kellékek egy része. A lényeg a hangulat és a tónus, és ezeket itt komplett elcseszték. Hangulat alatt olyasmit értek, hogy az egész alkotáson érződik valami feszültség, valami készülő dráma előérzete, vagy egy megtörtént dráma nyomasztó érzelmi hatása. A film noir sikátorok nem azért sötétek mert az egy sajátságos esztétikai választás ami megkülönbözteti őket a nem-noir filmektől, hanem mert a szereplők helyzetét és kilátásait tükrözik, azok hangulatát árasztják. Tónus alatt pedig azt értem, hogy a karakterek stílusa, viselkedése, beszéde, stb. legyen komoly és kimért, viselkedjenek úgy mintha a valós életről lenne szó és tisztában volnának a helyzet súlyával. Egy noir magándetektívnek maximum sötét akasztófa-humora van, nem pedig elvicceli a komoly dolgokat. (Az Ford Fairlane meg Nagy Feró.) Nem létezik noir Marvel-humorral. A manapság divatos ironikus folytonbeszólós rálicitálós párbeszédek sem passzolnak. A Spider-Noir ezeken úgy elbukik mint a huzat. Az első epizódban felmutatnak pár kelléket, hogy lássuk nem vicceltek a címmel, de ezzel szerintem a készítők úgy érezték le is van tudva a noirság, és a 2. epizódtól a fináléig sokkal inkább emlékeztet az egész egy szabvány marvel sorozatra, mint bármire amit valaha is előadtak noir témában. Sok karakter, színhely, jelenet és aláfestő zene kifejezetten, sőt, túlzóan színes-szagos, kedélyes.
A másik problémám a bújtatott woke hülyeség, amiből nem volt túl sok, ezért a többséget valószínűleg nem zavarja, de én - szakmai ártalom - a keveset is észreveszem. Minden néger okos és tisztességes, segítőkész és udvarias, miközben minden negatív karakter (nemcsak a bűnözők, de bárki aki szánalmas, nevetséges, alantas, stb.) fehér férfi. Gondolom véletlenül. Nicholas Cage titkárnője felvágott nyelvű dagadt picsa aki beszól, kioktat, lealáz, és persze olykor morálisan is kiigazít. Bár a történethez nem szükséges, de nyilván többször is szóba kerül a rasszizmus, mer' a fehér faj gonosz és a szegény fekák, ugye érted. Plusz a főhős sokszor láma, bénázik, mások segítségére szorul, ésatöbbi, mivel fehér férfi főhős manapság már csak ilyen lehet. (Nem mellesleg ordító logikai hiba, ahogy jelenetenként változik hogy Cage éppen szánalmas vénember aki már a cipőjét sem képes egyedül felhúzni, vagy pedig szuperképességekkel rendelkező figura, aki autókat hajigál.)
És ami számomra egy óriási vicc, hogy TERMÉSZETESEN szóba kerülnek a nácik, sőt, mérhető szerepet és műsoridőt kapnak. Egy New-Yorkban játszódó noir Pókember sztori miről is szólhatna, bammeg, ha nem a nácikról? Dehát a (((hollywoodi))) producerektől ezt várjuk. Bár ez itt még logikai hiba is, hiszen a sorozat elvileg a '30-as években játszódik, ők mégis az évekkel azelőtti háborúról beszélnek a nácikkal, holott az 1.VH-nak köze sem volt a nácizmushoz, a 2.VH-ra meg még 10+ évet kellett volna akkor várniuk.
CGI nem volt túl sok, de az zömében fölösleges és gyenge. A hátterekről ordított, hogy rajzolva vannak - ennél az 50-es években 3 kategóriával jobbat csináltak, olcsóbban és egyszerűbben. Ennyi szerintem még manapság is kitelhetne hollywoodtól.
Az utolsó említésre méltó specifikus gikszer az, hogy a sorozatban a nők nem túl szépek, ha finoman akarok fogalmazni. A cicababa szerepét alakító ázsiai nő meglepően változó, eleinte csúnyának látszott, aztán relatíve megszépült (smink, haj, ruha, világítás csodákra képes ugye), de valahogy sosem láttam benne azt a csodát aki miatt egy salakká égett lelkivilágú klasszikus noir magándetektív főhős odáig süllyed, hogy akár ölni is hajlandó. Ja, és sajnos azt kell mondanom, Cage túl öreg volt már ehhez a szerephez, nem volt igazán hihető mint kemény arcélű magánkopó akibe a világszép királykisasszony hipp-hopp beleszeret, és az arca a képernyőn sokszor olyan, mintha digitálisan beletúrtak volna, feltűnően.
Ezektől eltekintve a sorozat zöme tisztes iparosmunka, jó színészi alakításokkal, de pont a végére lekonyul az egész, az utolsó epizódon párszor röhögtem és párszor felháborodtam, hogy mekkora hülyeségeket voltak képesek összeírni a sorozat készítői. Direkt nem spoilerezek ezért fiktív példát találok ki: ha mondjuk valaki egy jelenetben megérkezik valahová biciklivel, leszáll, dumál valakikkel, majd sietve távozik gyalog, mert valami sürgős dolga van máshol, a bicikli meg elfelejtődik, akkor ugye nem kell SZFE-s díszdoktori ahhoz hogy az ember lássa, azt a jelenetet gyökerek írták. Ilyesmikből van a Spider-Noir végjátékában legalább három.
Namost erre én a szívem szerint az iMDB-n adtam egy erős 5-öst a 10-ből, főleg mert az össz műsoridő 90%-nak semmi köze nem volt semmiféle noir értelmezéshez, és ez engem zavar. A többi szösz igazából nem sokat nyomott a latban, ha azok maradnak szarul de a noir hangulatot eltalálják akkor simán lehetett volna 8/10. Ettől függetlenül a'szondom nyugodtan nézze meg bárki, aki akarja, az én 5/10-es értékelésem ellenére nem felháborítóan szar - aki nem ragaszkodik ahhoz, hogy a noir noir legyen annak simán beválhat.
(ui. Aki értelmes modern noirt akar látni az próbálkozzon a Brick c. filmmel.)

Utolsó kommentek