Deansdale

[Cikk átemelve az előző blogomról.]

Megkésve bár, de törve nem, a HVG egyik januári számában megjelent cikkel szeretnék foglalkozni, melynek címe A lefokozott nem, témája pedig - természetesen - a nők sanyarú sorsa magyarországon. (A cikk olvasásához regisztrálni kell a HVG-re, de amihez hozzászólok azt úgyis idézem, szóval akinek nincs kedve űrlapot tölteni az ne tegye.)

A cikk szerzője Szekeres Valéria, akiről eleddig semmit sem tudtam, és most sem nézek különösebben utána, mert egy ilyen cikk után nem érzem hogy érdemes lenne. Álláspontja szerint a magyar nőknek borzalmasan rossz, míg a magyar férfiaknak rettenetesen jó, nem kis részben azért, mert a gonosz férfiak elnyomják szegény nőket. És írja mindezt annak tükrében, hogy a fidesz alkotmányozni óhajt. De csapjunk is a lovak közé! Idézgetem ami szerintem a cikkben érdekes, és természetesen kommentálom is.

"Képviselőné Háztartásbeli Andrea – ez a mintanév szerepelt a képviselői vagyonnyilatkozat kitöltési útmutatójában, ami mindennél jobban árulkodik arról, milyen szerep vár a nőkre a „nemzeti együttműködés rendszerében”. "

Amikor egy adatlapon szereplő mintanév a nőelnyomás eklatáns példájává nemesedik, akkor tudhatjuk, hogy itt valami nincs rendben. Ez lenne a magyar nők legnagyobb gondja? Amúgy sem értem, hogy miért lenne nagy baj ha egy képviselő feleségéről feltételezik, hogy lehet háztartásbeli is. Vagy egy feleségnek kötelező dolgozni? (Hát, a feministák szerint igen, ha Simone de Beauvoir véleménye mérvadó.)

"(...) Boross Péter exminiszterelnök véleménynyilvánítását, mely szerint a nők elsősorban a szülőszobában, nem pedig a munkahelyen pótolhatatlanok."

Nem akarom megsérteni ezzel a kedves cikkírót, de Boross úr szavai a szó legszorosabb értelmében véve színigazak. Munkahelyen manapság bárki pótolhat bárkit, akár férfi is nőt, de a szülőszobában nem. És jelen helyzetben, amikor csak fogy a magyarság, a legégetőbb szükség pontosan a gyerekszülésre lenne. Tavaly csökkent a lélekszámunk 10 millió alá, ez azt hiszem lélektani értelemben is egy érdekes "jubileum", aminek kapcsán talán el lehetne arról vitatkozni, hogy mi a fontosabb: a feministák egyenjogúsági handabandázása, vagy a nemzet (meg)léte. Ha néhány felsőbbosztálybeli neoliberalista megélhetési feminista érzéseit sérti, hogy egyesek ki merik mondani: szülni kell, hát annyi baj legyen.

"Kizárólag a nők mehetnek életkoruktól függetlenül teljes jogú nyugdíjba 40 év jogosultsági idő után, ami mögött az a nem titkolt szándék rejlik, hogy a felszabaduló időt fizetetlen munkával, az otthoni és az unokanevelés körüli teendőkre fordítsák."

Ez annyira komolytalan, hogy egy átlagosan értelmes embernek illene nevetni rajta. Persze sírni is lehet, kinek milyen a hozzáállása. Csak egy feminista lehet olyan nyakatekert, hogy egy kizárólag nők számára felkínált lehetőséget úgy értelmezzen, hogy az a nők elnyomása.

Egy nő hamarabb nyugdíjba mehet, mint egy férfi? Patriarchális elnyomás! Borzalom!

A realitás talaján persze mindenkinek világos, hogy ez valójában egy szexista törvény ami a férfiak ellen szól, hiszen gyakorlatilag azt mondja, nekik akkor is tovább kell húzni az igát, amikor egy nőnek már nem. Adjuk ehhez hozzá, hogy a férfiak várható élettartama 7 évvel kevesebb, mint a nőké (tehát 7 évvel rövidebb ideig lesznek nyugdíjasok), és a kép kezd tényleg érdekes lenni.

Az örök feminista kaptafáról - fizetetlen munka - meg csak annyit, hogy ehhez is nem kis mértékű... khm... körmönfontság kell, hogy valaki az unokákkal való foglalkozást negatív színben tüntesse fel, amit a patriarchátus kényszerít a "szegény áldozat" nagyikra. Milyen sz*r is lehet annak a nagyinak, akit a patriarchátus a taposómalomból az unokái mellé kényszerít! Rossz belegondolni. És közben a hatvanhoz közelítő nagypapa meg tovább élvezheti a munka örömeit heti 40 órában az esztergapad mellett.

Érdekes módon a cikkíró egy nagyon feltűnő és éles önellentmondásba szalad bele azzal, hogy később ezt írja: "Ráadásul a szolgálati időbe nem számítanak bele a felsőoktatásban eltöltött évek" - tehát baj, hogy a nők hamarabb nyugdíjba mehetnek, de az is baj, hogy a felsőoktatás idejét nem számítják be. Ha komolyan problémának érzi, hogy egyes nők hamarabb nyugdíjba mehetnek, akkor ünnepelnie kéne minden olyan tényezőt, ami ez ellen hat. (Másfelől meg mi a túróért számítana bele a tanulás a munkával töltött évekbe? Magyarázza el valaki. Vagy a férfiaknál beszámítják? Ja nem, a férfiaknak eleve nincs semmilyen ilyen lehetőségük. Pardon.)

"(...) a kormányzat: a férfiaknak szánja a függetlenséget, önállóságot biztosító pénzkereseti funkciót és az ahhoz kapcsolódó döntéshozó, vezető szerepeket, míg a nőkhöz a kiszolgáltatottságot, gyakran teljes függőséget okozó otthoni, esetenként szolgai munkavégzést, a támogató funkció betöltését rendeli."

Nem is vártam mást egy feministától. Szerintük a munka öröm, a munka boldogság, a munka minden szép és jó forrása a föld bolygón, míg otthon lenni a gyerekkel maga a véres pokol. Elfelejtik kifejteni, hogy a dolgozó emberek 99%-a nem CEO meg független tanácsadó, vagy éppen politikai slepp, akik kevés munkával milliókat visznek haza, hanem keményen gürcölnek azért a kis pénzért, és kezüket-lábukat törnék azért hogy otthon maradhassanak és valaki fizesse helyettük a megélhetésüket. Ez persze nem csak a férfiakra igaz; a nők többsége is t*sco gazdaságos pénztáros vagy jobb esetben hivatali aktakukac, és hát erről a feministákon kívül mindenki tudja, hogy nem "karrier", hanem megélhetés. Az emberek - nők és férfiak - minimum 90%-a otthagyná a munkahelyét, ha tehetné, és ez bőven elég arra, hogy megtorpedózza a feminista elképzelést, miszerint a nők legszivesebben az utcákon tüntetnének azért hogy dolgozhassanak.

Még egy érdekes aspektusa ennek a témának, hogy maguk a feministák azok, akik alpári módon leértékelik és megalázó kifejezésekkel írják le a családanyai, illetve háziasszonyi szerepkört. Én legalábbis még senkitől nem hallottam, hogy az otthoni munka "szolgai munkavégzés" lenne, csak feministáktól. Érdekesnek tartom, hogy pont a feministák akarják a nők választási lehetőségeit korlátozni. (Erről lásd még fentebb a Simone de Beauvoir idézetet.)

"A Fidesz– KDNP nyíltan hirdeti a nemek szerepének különbözőségét, pedig egymást kiegészítő felelősségi területek esetén nem jöhet létre valódi esélyegyenlőség a házasságban, a családban és a munkaerőpiacon sem."

Milyen radikális gondolat, hogy ha a két nem biológiailag, fizikailag és pszichológiailag is eltér, akkor akár különböző szerepeket is betölthetnének! Patriarchális borzalom már megint.

"egymást kiegészítő felelősségi területek"? Ezt úgy érti, hogy csapatmunka? Ahol nem mindenki ugyanazt csinálja, hanem beosztják egymás között a feladatokat? Ez lenne a nőelnyomás? Ejha.

"valódi esélyegyenlőség a házasságban" - nem szívesen rombolom le senki illúzióit, de egy házasság célja alapvetően nem az esélyegyenlőség, hanem két ember boldog együttélése (esetleg gyermekvállalás, stb). Sőt, tovább megyek: ha egy házasságban valamelyik fél az esélyegyenlőség megszállotja, az eleve lehetetlenné teszi a két fél boldog együttélését. Itt tetten érhető a feminizmus egyik problémája a sok közül, vagyishogy állandó harcra kényszeríti azokat az embereket, akiknek elvileg szeretni kéne egymást, és konstruktív kapcsolatban együtt élni. Az egy feminista téveszme, hogy egy kapcsolat akkor boldog, ha mindkét fél ugyanazt csinálja, ugyanúgy, "esélyegyenlően". Senki nem lesz attól boldog ha ki-kényszerítik azokból a szerepekből és feladatokból amik neki biológiai/fizikai/pszichológiai szempontból "mennek", és olyan szerepeket erőltetnek rá, amik nem passzolnak.

"A reprodukció előnyben részesítése a produkció rovására – ez érhető tetten a gyes időtartamának kettőről három évre történő visszaállításában is."

Erről részben volt szó fentebb, de hozzátenném: mi a baja a feministáknak azzal, ha a kormány különböző lehetőségeket ad a nőknek? Ezekkel nem kötelező élni, csak szabad. Minél hosszabb a gyes, annál többféle választási lehetőség áll az anyák előtt. És a feministák ez ellen tüntetnek, miközben a nők érdekeire hivatkoznak? Különös.

"A nők azt kockáztatják, hogy (...) korlátokba ütközik a szakmai előrejutásuk."

Nyilvánvaló, hogy a gyermekvállalásnál sokkal fontosabb a szakmai előrejutás, legalábbis a feministák szerint. Csak annyit kérek, azt magyarázzák már meg, hogy a női munkavállalók túlnyomó többségét kitevő bolti eladók, titkárnők és ügyintézők egyáltalán miféle szakmai előrejutásra számíthatnak? Persze a jobb állásokban tengődő "sanyargatott" mintafeministák (lásd cikkíró egyetemi docensünket) nem szívesen szüneteltetik a karrierjüket, de visszataszító hogy ezenközben az ellen lobbiznak, hogy a valóban szerencsétlen t*scós alkalmazottak egy kicsit végre távol maradhassanak a minimálbéres taposómalomtól. Undorító, ahogy a gazdasági jólétben élő feminista hangadók a szegényebb nőket hátrányosan érintő törvényekért tüntetnek.

"Minél magasabb képzettségű és fizetésű egy nő, annál nagyobb számára a gyerekvállalás áldozatköltsége"

Ez önmagában véve igaz, de egyben visszatetsző is egy feminista szájából. Ugyanakkor elgondolkodtató is, hiszen a népességi krízis tekintetében érdekes (anti)motivációs tényező. A fentebb linkelt cikk szerint a következő 40 évben másfél millióval leszünk még kevesebben, mint ma, tehát ez a kérdés nehezen söpörhető a szőnyeg alá, még akkor is, ha az ablakon kinézve egyelőre nem szembeötlő a hanyatlás. Még mintegy utóiratképpen csak annyit tennék hozzá, hogy bár a cikkíró szeretné ezt az "áldozatköltséget" burkoltan a férfiak nyakába varrni, valójában ehhez semmi köze semmiféle - képzelt vagy valós - patriarchális társadalomnak. Aki gyerekszülés miatt nem dolgozik, az legfeljebb a biológiát okolhatja a kiesett pénzért.

"A nők valójában férfiak, csak kisebb fizetéssel – állapította meg egykoron a világhírű közgazdász, Paul Samuelson"

Atyaúristen.

Ez valójában pont fordítva igaz: a nők egyértelműen nem férfiak, de a fizetésük ugyanolyan, vagy sok esetben jobb.

"a 27 EU-tagállamban a gyermektelen nőknek 78,5, az ugyanilyen férfiaknak pedig 84,8 százaléka dolgozik, míg a gyermeket nevelők esetében ez az arány 67, illetve 91,6 százalék. Az átlagot – Csehország és Szlovákia mellett – Magyarország rontja le leginkább."

Ismét arra lyukadunk ki, hogy a feministák elborzadnak, ha egy nő otthon mer maradni a saját gyermekével. Ha rajtuk múlna, betiltanák a gyest, a saját kezű gyermeknevelést, bármit ami egy anyát összeköt a gyermekeivel és családjával. Egy anya fő teendője a munka! A gyerek másodlagos.

"a fejlett világban a gyermektelen nők majdnem annyit keresnek, mint a férfiak, a párkapcsolatban élő anyák valamivel kevesebbet kapnak, a legkevesebbet pedig a gyermeküket egyedül nevelő nők vihetik haza"

Nos, igen, feminista felmérések szerint ez így van, de azért mi normális emberek ismerjük fel hogy ez teljesen logikus és természetes, hiszen az egyedülálló anyák többet hiányoznak, ergo kevesebbet dolgoznak - hogy csak egy egyszerű példát mondjak a különbségek okaira. Egy másik egyértelmű példa a különbségek okaira, hogy nevezett egyedülálló anyák nagyobb valószínűséggel dolgoznak részmunkaidőben, amiről a feministák hallgatnak. Nyilván nem tisztességes egy részmunkaidős fizetést egy teljes munkaidőssel összehasonlítani, de ne lepődjünk meg ha feministáknál ilyen furcsaságokat tapasztalunk.

Jól is néznénk ki, ha az állam kötelezné a versenyszférát, hogy fizessen többet az olyan nőknek akik kevesebbet vannak bent a munkahelyükön. A versenyszférában mindenki olyan fizetést kap, ami annak felel meg, hogy mit tesz le az asztalra (nos, többé-kevésbé), és ebbe a rendszerbe nem kéne kívülről belenyúlni, hogy a nőket támogassuk a férfiak rovására.

És cikkírónk elfelejti megemlíteni azt is, hogy ezek az egyedülálló anyák azok, akik a többségében férfiak által befizetett adóból a legtöbbet kapják szociális juttatások formájában. Lehet gondolkodni.

"a diplomások között 65 százalékos a nők aránya"

Miért nem találkoztam azzal a cikkel, amiben a feministák az esélyegyenlőség jegyében azt követelték, hogy segítse az állam a férfiak továbbtanulását, tekintve hogy ez az arány teljesen felborult? Ha a feminizmusnak bármi köze is van az egyenjogúsághoz, miért nem lobbiznak, hogy ez az arány közelítsen az 50%-hoz?

"a nők alulreprezentáltságával a vezetői szinteken"

A normális emberek tudják - és valószínűleg a feministák is, csak ők úgy tesznek mintha nem -, hogy a nők másféle döntéseket hoznak, mint a férfiak. Sokkal kevesebb nő van, aki hajlandó a szükséges munkát befektetni egy kemény karrierbe, mint férfi. Egy nő sokkal kisebb valószínűséggel hajlandó heti 60-80 órát dolgozni, mint egy férfi, tehát ha nem kerül be a felső menedzsmentbe, azért csak a saját döntéseit okolhatja.

"például a pedagóguspályán (...) nem jelent nagyon nagy hátrányt a gyerekszülés, ám a versenyszféra jól fizetett helyeiről általában éppen akkor kénytelenek hosszabb-rövidebb időre visszavonulni a nők"

"Kénytelenek"? Valaki elfelejtett tájékoztatni valamiről, úgy érzem. Melyik az a törvény vagy társadalmi szervezet, ami kényszeríti a nőket a szülésre? Ennek hiányában miféle kényszerről beszélünk? Ha egy nő gyermeket akar, akkor magának kell vállalnia a következményeket, vagyis ha évekre szünetelteti a munkát, akkor ne akarjon azoknak a főnöke lenni, akik közben ottmaradtak és dolgoztak. Nincs ebben semmi boszorkányság, csak a feministák tűnnek kissé értetlennek, ha a realitásokkal kell szembenézniük. Vagy csak demagógok és kihasználnak minden egyes szemfényvesztő trükköt a kívülállók átverésére.

"A szülések miatti kiesés csökkentése gazdasági és társadalmi érdek"

Hja, a nők 2-3%-ának karrierjét támogatni a maradék 97-98% hátrányára igazán nagy társadalmi érdek. És ismétcsak nem akarok senkit megsérteni, de a XXI. században senkinek a munkája nem pótolhatatlan, vagyis attól, hogy valaki szülés miatt kihagy 2-3 évet, még nem áll meg a világ, lesz más szakember aki a helyére kerül. Gazdaságilag tehát ez az egész porhintés értelmetlen.

"Vitatott az a (...) nézet, hogy a kisgyermek csakis az édesanyja mellett fejlődhet egészségesen"

Csak a feministák vitatják; a normális emberek világában mindenki számára egyértelmű, hogy egy 1-2 éves gyermeknek az a legideálisabb, ha az anyja gondozza, és nem pedig valami vadidegen. Szerény véleményem szerint igaz ez még a 3-6 éves gyerekekre is, és utána sem árt ha a szülő foglalkozik a csemetével. Magyarországon még nem felkapott téma, de az otthoni iskoláztatás sem egy buta gondolat. A közösségbe járatás erőltetése marxista/feminista vesszőparipa. Régen, amíg nem voltak óvodák és iskolák, addig is felnőttek valahogy a gyerekek, sőt, még a fiatalkorú bűnözés sem volt akkora divat mint manapság.

"a kormány (...) dönthetett volna úgy, hogy súlyos bírságok kilátásba helyezésével riasztja el a cégeket attól a gyakorlattól, melynek során a nőket reprodukciós funkcióik miatt ér diszkriminatív elbánás a munkaerőpiacon."

Ez az igazi rémálom, amikor a feministák az állam erejével akarják érvényesíteni saját ember-, gazdaság- és józan ész-ellenes törekvéseiket. Mert miért is kapjon fizetésemelést vagy előléptetést egy nő, aki évek óta nincs jelen? Mert nő, mondják a feministák, lerántva a leplet arról, hogy ívben tesznek ők az egyenjogúságra, ők csak egy egyszerű lobbiszervezet ami leginkább a saját érdekeit képviseli, elbújtatva azt a nők érdekeinek álcája mögé.

"elő lehetne írni például, hogy akkor növelhető a gyermekgondozási támogatási időszak, ha annak egy részében az apa marad otthon a gyermekével"

Milyen angyali törekvés kívülről, beteges ideológiai alapokon belenyúlni a családok magánéletébe, irányítva és korlátozva azt. Tipikus feminista jellemvonás az, hogy mások életében akarnak kényszerítő erővel turkálni, megfosztani más szuverén embereket azok legitim választási lehetőségeitől, szembemenve a józan ésszel, a nemek biológiájával és pszichológiájával.

Többségünk tisztában van vele, hogy különböző - nőelnyomástól mentes - okok miatt a családok többségében jelenleg a férfi keres többet. Nincs ezzel önmagában semmi gond, hisz ez a pénz a család életét segíti. Mindenesetre ennek tükrében egyértelmű, hogy sok családnak komoly anyagi kiesést jelentene, ha a férfinak kéne otthon maradni a gyerekkel. Milyen szép is, hogy a feministák erre törvényi erővel akarják kötelezni őket.

Összességében azt lehet mondani, tipikus feminista írás - bárcsak tudnám, mit is keres a HVG-ben. Csúsztatások, hazugságok, ferdítések. Egyetlen egyenes, értelmes és igaz állítás sem található a cikkben.