Deansdale

Martin S. Fiebert nagyjából 25 éve gyűjtögeti a hivatalos nemzetközi adatokat a családon belüli erőszak kapcsán. Idén májusban frissítette utoljára az adatbázisát, ami jelenleg 218 tudományos kutatás anyagát és 64 áttekintést, analízist tartalmaz. A következtetése egyszerű: a nők ugyanannyira agresszívek mint a férfiak. Ez úgy hangzik, mintha a nők és a férfiak ugyanúgy emberek lennének, ugyanolyan hajlamokkal az erőszakra, idegeskedésre, dühre. Ez úgy hangzik, mintha egy feminista tankönyvből lépett volna elő, hiszen amit kimutat, az a nemek közötti egyenlőség. És persze Fiebert kimutatásai megegyeznek a hétköznapi tapasztalatokkal is, miszerint az odakint éldegélő Gézákat ugyanúgy leordítják az Emmák, vagy hozzájuk vágják a lencsefőzelékes tányért, amennyire Gézáék ráförmednek Emmáékra vagy megszorítják a karjukat hogy belilul. Mindenki ember, senki sem angyal.

Ez a kép valahogy mégsem felel meg a feministáknak. Az egyenlőség nagy harcosainak ez az egyenlőség csak humbug. Szerintük teljesen más a helyzet:

Tévhit: A nők is verik a férjüket.
Tény: A partnerkapcsolati testi erőszakkal kapcsolatos esetek 95%-ában a férfi az agresszív fél, és nőt bántalmaz. A fennmaradó 5%-ot a férfit bántalmazó nők, illetve leszbikus és homoszexuális partnerüket bántalmazó melegek alkotják.

Milyen látványos különbség: 50% vagy 95%. Itt valaki hazudik. Vajon Fiebert kolléga füllent, aki 282 egyetemi/állami kutatásának linkjei mellett egyesével elemzi azoknak a megállapításait, vagy a NANE, aminek a támogatása attól függ hogy elég erőszakot tudjon kimutatni, és hasraütésre mondja a számot, amire semmiféle bizonyítéka nincs?
Egyébként micsoda érdekes "tévhit", hogy a nők is verik a férjüket - olyan "tévhit", amit a legtöbb férfi már személyesen átélt.
Arról meg már ne is beszéljünk, hogy az összes létező párkapcsolati forma közül a leszbikus kapcsolatokban a legnagyobb a CSBE szintje.

Tévhit: A bántalmazás a lakosságnak csak egészen elenyésző hányadát érinti.
Tény: Minden ötödik nőt rendszeresen bántalmaz partnere. Ez jelenleg Magyarországon mintegy félmillió bántalmazott nőt, és ennél valamivel kevesebb bántalmazó férfit érint.

Az általam mérvadónak tartott felmérések szerint CSBE az összes kapcsolatok nem egészen 24%-ában fordul elő, és ebben benne van a nem fizikai erőszaknak egy rakás formája, például verbális erőszak, "pénzügyi erőszak", stb.; plusz az enyhe fizikai erőszak is, valamint természetesen azok a kapcsolatok, ahol a férfi nem erőszakos, csak a nő. Az amcsi egészségügyi hivatal felmérése alapján azon  kapcsolatok aránya, ahol kizárólag a férfi erőszakos a nővel szemben, 3,5%. Hol van ez a 3,5% attól, hogy a nők 20%-ának rendszeres veréséhez lehessen hasonlítani? Itt valaki hazudik. Vagy az amcsi egészségügyi hivatal, vagy a feministák.

Tévhit: A családi ügyekbe való rendőri beavatkozással könnyű visszaélni. Sok nő csak bosszúból vádolja partnerét.
Tény: A nyugati statisztikák szerint a családon belüli erőszak miatti téves letartóztatások aránya megközelítőleg kettő százalék: éppen annyi, mint a többi bűncselekmény esetében.

Nincs ebben semmi "tévhit", ez tökéletesen így van. Ez a 2% ugyanaz a hasraütéses 2% amit a nemi erőszakok esetén tapasztalható hamis vádakról mondtak a feministák. Abban az esetben is kiderült, hogy hazugság, és ebben az esetben is az. A napi médiában nem erről szólnak a hírek, de a blogoszférában dunát lehet rekeszteni azoknak az exférjeknek a sztorijaival, akiket a rendőrök fogadtak munkából hazatérvén, azzal a szöveggel, hogy a feleségük "fél tőlük", vagy azt állította hogy a férfi bántalmazta. Természetesen ok nélkül - annyiról volt csak szó, hogy egyetlen ilyen telefonnal a nő elintézte, hogy az övé legyen a ház, a gyerek és a vagyon. (Moldova György is említ ilyen eseteket börtön-riportkönyvében.)

Tévhit: A bántalmazás főleg az iskolázatlan, szegény rétegek körében elterjedt.
Tény: Minden etnikai csoporton, társadalmi rétegen és lakóhelyen belül hasonló arányban találkozunk bántalmazókkal és áldozatokkal.

Hogyisne. Nyilván Einstein vagy Gandhi vagy Obama is pont úgy bucira verte/veri a feleségét mint Lakatos Sámson alsóröcsögei csavargyári segédmunkás. Ehhez jóformán még kutatás sem kell, hogy tudja az ember, nem lehet igaz.

Tévhit: A férfi ideges, azért csap oda. Az ő vállát nyomja a család minden anyagi gondja.
Tény: Az erőszak nem megfelelő módja annak, hogy valaki levezesse az idegességét. Semmilyen családi szereposztás nem indokolja a másik megalázását és megverését.

Ennek a "tévhitnek" és a "ténynek" semmi köze egymáshoz. Igen, a CSBE 95%-a azért van, mert valaki ideges, és eljár a keze - legyen az akár nő, akár férfi. Ettől függetlenül az világos, hogy az erőszak nem megfelelő levezetése az idegességnek. Az ilyen "semmi nem indokolja" szövegek viszont fordított nemi felállás esetén is pontosan ugyanannyira igazak. Ha egy nő vág pofon egy férfit, akkor a nőnek sem kéne mentségeket keresni.

Tévhit: Egy pofon még belefér a szerelembe: levezeti a feszültségeket, és aztán minden rendbe jön.
Tény: A "pofonra csók" sztereotípia csak a tévéfilmekben működik. A gyakorlatban a pofonok nem kölcsönösek, és nem múlnak el nyom nélkül. Az első pofont követni fogja a többi, és a bántalmazás egyre szélsőségesebb és durvább lesz.

Vagy nem. Van úgy, hogy tényleg rendbejönnek a dolgok. Az meg miféle szélütöttség, hogy a pofonok nem kölcsönösek? Akik ezt a tévhitesdit írták, még nem hallottak olyanról, hogy nő vágott volna pofon férfit? Kit akarnak ezzel az egyoldalú maszlaggal átverni?

Tévhit: A bántalmazott nők mazochisták. Élvezik a verést, különben nem maradnának.

Nyilván nagyon sokan vannak akik nem élvezik a verést. Viszont az a gond, hogy senki nem is állította, hogy élveznék. A feministák itt a saját fantomképeiket állítják fel mint tévhitet, aztán le is döntik. Így nem nehéz.

Tévhit: Ha a nőnek tényleg rossz lenne, hogy verik, akkor nem maradna.
Tény1: A nők nagyon gyakran hisznek, vagy reménykednek a bántalmazó ígéreteiben: ilyesmi többé nem fordul elő többé. A nők gyakran anyagilag is függnek házastársuktól, nincs hová menniük, vagy félnek, hogy házastársuk bosszút áll, ha elhagyják.

A legtöbb esetben a nőt a saját félelmei tartják bántalmazó mellett. Arról miért nem esik szó, hogy a férfit mi tartja az agresszív feleség mellett? Ja, mert "olyan nem létezik".

Tény2: A bántalmazott nők számára a statisztikailag legveszélyesebb időszak a válás vagy szakítás után kezdődik.

Ez egy siralmas vicc aminek nincs poénja. Olvastam már komoly feminista forrásból olyat, hogy szakítás után nyolcszorosára emelkedik az erőszak kockázata - csak azt felejtették el a feminista megmondóemberek, hogy már eleve 12,5% fölé helyezték a kapcsolatokon belüli erőszak arányát, és ezt nyolccal szorozva már 100% fölé jutunk. Ha valakinek ez nem elég indok a feministák komolyan vétele ellen, annak nem tudom mi lenne az.

Tévhit: A nők néha kiprovokálják, hogy verjék őket.
Tény: Senki sem érdemli meg, hogy megverjék még akkor sem, ha idegesítően vagy zavaróan viselkedik. Egy érett személyiségű felnőtt képes felelősséget vállalni a cselekedeteiért. A felelősség azt terheli, aki ütésre emeli a kezét.

Jó lenne, ha azt terhelné, mert akkor a felelősség fele a nők vállát nyomná. Jelenleg nem ez a helyzet. Végeztek már olyan kísérleteket, ahol az utcán egy férfi vert egy nőt, vagy egy nő vert egy férfit. A pasit leállították, vagy hívták a rendőröket, a nőnek viszont szurkoltak. You go grrrl!
A nők néha tudatosan provokálják ki azt, hogy megüssék őket. Igenis előfordul ilyesmi, és itt nem arról van szó, hogy valaki hülyén viselkedik. Nem kéne a nőket minden lehetséges bűnükből kimosdatni, mert igenis emberek ők is, akik képesek minden aljasságra amire a férfiak.

Tévhit: A legtöbb ember elítéli a családon belüli erőszakot.
Tény: Sok ember elzárkózik az áldozatoktól, és efféle magyarázatokat gyárt:"Szabad emberek, nekik biztos így jó", "Semmi közöm hozzá, hogy mi történik mások otthonában" (ál-liberalizmus); "Még engem is megütne", "Nem akarok bajba kerülni" (félelem); "Engem is vertek gyerekkoromban, mégis tisztességes ember lett belőlem", "Vannak nők/gyerekek, akik csak az erőszakból értenek" (erőszakos attitűdök); "Ha tényleg lenne ott valami baj, a rendőrség biztos kijönne, és bevinné a bántalmazót" (téves hit a törvényekben és a hatóságokban ); "Jó fantáziája van ennek a gyereknek", "Olyan jóravaló ember az, ismerem, soha nem tenne ilyet", "Ez a nő biztos nagyon kielégítetlen, hogy ilyesmiket beszél" (az áldozatok megkérdőjelezése). A gyakorlatban az áldozatokat messze kevesebben támogatják, mint az elkövetőket.

Ez mind gyenge fantáziálgatás. Ha megkérdezed a családod, a barátaid, az ismerőseid, senki nem fogja azt mondani, hogy jó dolog lenne valaki mást bucira verni, főleg nem családon belül. Az, hogy egyesek kételkednek bizonyos konkrét esetekben, vagy azt mondják hogy azért nem avatkoznak közbe mert féltik a saját testi épségüket, az a legkevésbé sem "az elkövetők támogatása".

Tévhit: Ami az otthon falai között történik, ahhoz a külvilágnak semmi köze. A magánéletbe nem lehet beleszólni.
Tény: A verés és a bántalmazás számos esetben bűncselekmény, ezért nem menthető fel azzal, hogy otthon történik. Magyarországon a meggyilkolt nők 60 százaléka házastársa vagy élettársa áldozata. Ez nem egyéni, hanem társadalmi probléma.

Egészséges határokat kéne húzni. Ha egy szülő a gyerek seggére ver az eltört kínai váza romjai fölött, ahhoz igenis senkinek semmi köze, se az államnak, se a feministáknak. Az állam csak akkor avatkozzon közbe, amikor bárki olyan sérülést szenved amit már orvosnak is látnia kell, vagy ha ő maga segítségért fordul kívülállókhoz (pszichológus, stb). A feministák még ekkor se!
A meggyilkolt férfiakról miért nem esik szó? Ja, ők senkit nem érdekelnek, hiszen csak férfiak.

Tévhit: A törvény megvédi az áldozatokat.
Tény: A világ legtöbb országában - Magyarország is ezek közé tartozik - a családon belüli erőszak áldozatait nem védi hatékonyan a jog. A rendőrségek és a bíróságok még a meglévő törvényeket sem szívesen alkalmazzák, pedig még ezek alkalmazásának esetén is sok súlyos bűncselekményt meg lehetne akadályozni, a jogalkotók pedig mereven elzárkóznak a törvények módosításától.

A törvény nem azért van hogy védjen. A törvény azért van hogy büntessen. És ha valakiről kiderül, hogy olyan mértékű bántalmazást követett el, ami már a rendőrség közbeavatkozását szükségesíti, azt a törvény igenis meg szokta büntetni. Rendszeresen van hír a sajtóban lesittelt bántalmazókról.

Tévhit: A rendőrök letartóztathatják a bántalmazót.
Tény1: Magyarországon családon belüli erőszak esetén a rendőrség még mindig gyakran reagál úgy, hogy "családi ügybe nem avatkozunk, csak ha vér folyik". A rendőrség köteles kiszállni a helyszínre, és ott a lehetőségeihez mérten intézkedni. (Erről lásd bővebben a vonatkozó ORFK intézkedést.)

Igen, a rendőrök letartóztatják akiről kiderül hogy bűncselekményt követett el. Mit akarnak ezen felül a feministák? Azt is tartóztassák le, aki ellen semmilyen bizonyíték nincs? Azt is tartóztassák le aki nem követett el semmit? Ráadásul az általuk idézett ORFK intézkedés pont azt tartalmazza, hogy igenis le kell tartóztatni a CSBE elkövetőit, aminek a keretébe tartozik a testi sértés, kényszerítés, stb. Egész pontosan: "Ha a törvényi feltételek fennállnak, a bántalmazót elő kell állítani, őrizetbe kell venni, illetőleg kezdeményezni kell előzetes letartóztatását."

Tény2: Bár vannak országok, ahol a családon belüli erőszak áldozatait védő törvényeket megszigorították, a tapasztalatok azt mutatják, hogy az elrettentés nem elég. A bántalmazásnak csak akkor lesz vége, ha a bántalmazók segítséget kapnak a saját erőszakos magatartásuk megváltoztatására.

Szóval a tapasztalatok szerint a szigorúbb törvények nem érnek semmit, de azért szigorítsunk mi is. Az elmebaj orvosi definíciója az ugyanolyan cselekvésre várt különböző reakció. A következtetéseket mindenki levonhatja.
A bántalmazók pedig még soha sehol nem kaptak ilyen segítséget, ez csak egy feminista utópia, ahol a férfiak saját maguk kérik a gyógyszeres kezelésüket. Arról nem is beszélve, hogy a bántalmazásnak soha semmilyen országban vagy területen "nem lett még vége", tehát miről is beszélnek itt egyáltalán?!

Tévhit: A segélyvonalak és az anyaotthonok felbomlasztják a családokat.

Ez tökéletesen így van akkor, ha a segélyvonal vagy menedékház feminista kézben van, ugyanis ekkor minden jelentkezőnek válogatás - és kérés - nélkül azt tanácsolják, hogy váljon el. Mi ez, ha nem a családok bomlasztása? Ez egyébként összhangban áll a feminizmus céljaival, aminek nem egy vezéregyénisége kijelentette már, hogy addig nem jöhet el a feminista utópia amíg a család intézményét meg nem szüntetik.

Tévhit: Aki egyszer bántalmazó volt, az is marad.
Tény: Egyes nyugati országokban célzott egyéni vagy csoportterápia segítségével (amit gyakran kísér felfüggesztett börtönbüntetés) a bántalmazó férfiak képesek felhagyni a nőpartnerük elleni fizikai erőszakkal.

Milyen érdekes, hogy ez a tévhit ellentmond annak a korábbi tévhitnek, hogy az erőszak abbamaradhat. Nemrég még arról volt szó, hogy egy pofon után mindig jönnek az újabbak, most meg az ellenkezője igaz? Ja hogy feminista agymosás szükségeltetik a páciensek gyógyulásához. Kösz, nem. A feministák maguk sem mentesek az erőszaktól, sőt, tipikusan eléggé erőszakos népség, tehát nehezen hiszem hogy pont ők lennének hivatottak arra hogy másokat kezeljenek.

Tévhit: Aki egyszer bántalmazott nő volt, az is marad.

Ilyet senki nem állított. Feminista szalmabáb.

Tévhit: Ha a nő nem ad okot rá, akkor nem is bántják. Csak tudni kell irányítani a férfit.
Tény: A bántalmazónak bármilyen indok elég lehet arra, hogy verést kezdeményezzen. Gyakori, hogy indokai teljesen ellentmondanak egymásnak.

A beteg elméjű bántalmazóknál ez előfordulhat "gyakran", akik ugye a lakosság egy ezrelékét ha kiteszik, de általános értelemben a társadalomban a jelenség egyáltalán nem gyakori. Kéretik pontosabban fogalmazni, kerülve a célzott félreérthetőséget.
A "hétköznapi" CSBE esetén a legtöbb alkalommal a nő igenis aktívan részt vesz abban, hogy a szituáció bántalmazásig fajuljon. Sokszor azzal, hogy ő maga üt először.

Tény: A családon belüli erőszak áldozatainak több mint 25%-át akkor is megverik, amikor terhes. (Az ilyen esetek 10%-ában a verés vetélést okoz.) Sokszor épp a terhesség ideje alatt kezdődnek a verések, vagy akkor válnak súlyosabbá.

Ez színtiszta démonizálás, a közönség érzelmeinek feltüzelése a férfiak befeketítésére. A terhes nők vetélésig veréséről úgy beszélni, mintha az társadalmi szinten elterjedt lenne nagyjából kimeríti a férfigyűlölet fogalmát.

Tévhit: A távoltartást a nők arra fogják használni, hogy visszaéljenek vele, és megszerezzék a közös lakást.
Tény: Egy megfelelően felkészített rendőr nem manipulálható. A távoltartást más országokban olyan helyzetekben szokták meghozni, amikor egy láthatóan összevert és megfélemlített nő fizikai védelme a tét.

Használták már elég sokan mindenféle idiótaságra a távoltartási rendeleteket, szóval megintcsak nem kéne úgy tenni, mintha a nők angyalok lennének. És mi az hogy "megfelelően felkészített rendőr"? Nyilván arra gondolnak, hogy maguk a feministák készítenék fel a rend őreit, ahogy az nyugaton már évtizedek óta megy. És ebben a feminista tréningben kéne nekem bízni, hogy majd segít megvédeni a jogaimat, mint férfinak? Ez remélem komoly, mert viccnek rossz lenne.
Mindenesetre a linkelt Letterman-féle eset is mutatja, hogy a feministák nyíltan, ellenőrizhetően, tudatosan és pofátlanul hazudnak.

Tévhit: A távoltartás csak a hajléktalan férfiak számát fogja növelni.
Tény: Az otthonukból elküldött férfiak túlnyomó többsége társas szempontból nem elszigetelt, és anyjánál vagy egyéb ismerőseinél talál szállást.

LOL
Hát ez aztán csodálatos; ha egy sereg férfit kidobnak az otthonából, sebaj, egy részük majd csak ellakik a szüleinél.
Igenis rengeteg a hajléktalan férfi, aki az autójában alszik a híd alatt, miközben az állam vonja a fizetéséből annak a háznak a törlesztőrészleteit, ahonnan kidobták. Feminista igazságosztás.

Tévhit: A távoltartás semmit nem old meg, mivel nem okoz változást az erőszakos emberek személyiségében.

Ilyet senki nem állított. Feminista szalmabáb.