Deansdale

Találtam egy érdekesnek tűnő cikket a díványon, ami elméletileg a luxusprostikról szólt volna. Persze már a link fülszövege megadta az alaphangulatot ezzel: "Mire gondol ilyenkor a nő, még ha csak megvetett, lenézett prostituált is?" Hát kérem, aki ilyen ostoba, az ne írjon cikket/könyvet. A luxusprostikat legfeljebb a csúnyább nőtársaik vetik meg, a férfiak nemigen. Aki képes egy átlagos család 1-2 havi megélhetését jelentő összeget odaadni egy nőnek egy esti együttlétért, azért, mert az csodálatosan szép és szívmelengetően odaadó, az nem fogja egyúttal lenézni. Ez valami aberrált fantáziája egyes nőknek, hogy a férfiak szükségképpen lenézik a nőt akivel szexelnek. Hetedhétországra szóló baromság.

Aztán elkezdtem volna olvasni a cikket, de kiderült hogy - jobb szó nincs rá - moslék. Folyamatosan keveri a fikciót a valósággal, a véleményét a tényekkel, a feminista dogmát a realitással. Tele van bizonyítható tévedésekkel és önellentmondásokkal. Semmi kihámozható lényeg nincs az egészben, mindössze annyi a célja, hogy néhány kaotikus agyú nő jót szórakozzon olvasás közben. Az, hogy utána egy rakás téveszme és hazugság marad(hat) a fejükben, az nem gond. Terjesszék csak az olyan retardált feminista propagandát, mint hogy "Ha egy férj a rosszul működő házasságából képtelen kilépni, de elég lóvéja van, akkor úgy kompenzálja az asszony arcán elhelyezni kívánt pofonok vágyát, hogy felszed és összever egy prostit." Aki ilyet képes leírni az normális ember nem lehet, és az is teljesen biztos, hogy hozzávetőleges segédfogalma sincs sem a prostitúcióról, sem a férfiak szexualitásáról.

Így hát ebből a cikkből nem lesz komoly elemzés, inkább csak egy nehezen megfogalmazható vágy, hogy bárcsak normális újságírók is foglalkoznának a témával.