A legújabb munkahelyi felmérések szerint a legboldogtalanabb dolgozók a gyermektelen, szingli, karrierista csajok. A pöcegödör legalján az ügyvéd- és orvosnők találhatóak.
Ez a leírás szinte tökéletesen bemutatja azt, amire a feminizmus buzdította a nőket az utóbbi 50 évben.
Nem furcsa?
Tulajdonképpen nem. A normális emberek legalábbis tisztában vannak néhány alapvető ténnyel:
1. A munka munka. Nem "önkifejezés", vagy afféle trendi időtöltés, aminek az a lényege, hogy egy koktél mellett lehet cseverészni róla a csajokkal, a'la Szex és New York. A munkahelyre be kell járni akkor is, ha az embernek nincs hozzá kedve, és ott teljesíteni kell, ami legtöbbször unalmas és/vagy fárasztó. A férfiak a történelem kezdete óta tudják ezt. A feministák viszont elhitették a nőkkel, hogy a munka öröm és boldogság. Vajon maguk is hittek ebben, vagy csak a hiszékenyeket verték át? Mindenesetre az eredmény tisztán látható: a nők boldogtalanabbak, mint valaha.
2. A munka nem az élet értelme. A munka csak pénzkereset, ami lehetőséget ad arra, hogy az ember élhesse a saját boldog életét, amihez - társas lény lévén - a legtöbb embernek család kell. Egyértelmű, hogy egy egészséges ember életében a család fontosabb, mint a munka. A feministák ezt is fejtetőre állították, azt hívén, majd a zseton kárpótolja őket az ürességért, ami hazaérve fogadja őket lakásukban. (Direkt nem "otthont" írtam, mert az nem az.)
3. A biológiával nem lehet huzamosabb ideig szembemenni. A legtöbb nőből előbb-utóbb kitör az anyai ösztön - ami nem is csoda, hiszen a fajfenntartás az egyik legerősebb ösztönünk. Fiatalon még lehet, hogy jó ötletnek tűnik a permanens partizás (amihez kell a pénz, ergo a munkahely), de sajnos az a tragikomikus helyzet, hogy a modern nőknek pont akkortájt kezd benőni a feje lágya, amikor már borotvaélen táncolnak házasság és gyermekvállalás szempontjából. Régen 20 éves kor körül már megvolt a férj és a gyerek, manapság meg 40 évesen megy a hajtépés és a parázás, hogy "miért nem akar házasodni az a felelőtlen marha?", és "miért nem sikerül már végre teherbe esni?!".
4. A "kényelmes koncentrációs tábor", ahogy a tyúkeszű Betty Friedan nevezte a családi otthont, mégsem olyan rossz választási lehetőség a nők számára. A feministák kihajtották a nőket a saját otthonaikból, és beterelgették őket a munkahelyekre, azzal a szöveggel, hogy ettől boldogabbak lesznek. Hát - enyhén szólva - nem lettek. Ehhez képest fel lehet mérni, mennyire "nőbarát" a feminizmus, mondjuk az ilyen idézetek tükrében: "Egyetlen nőnek sem szabadna hagyni, hogy otthon nevelhesse a saját gyerekeit. Ez nem lehet elérhető lehetőség a nők számára, pontosan azért, mert ha ez lehetséges, túl sok nő fogja ezt választani." Simone de Beauvoir
És hogy a felmérés szerint melyik dolgozó boldog? A házas, gyermeket is nevelő férfi.
Köszönjük, feminizmus!
Utolsó kommentek