Figyelmeztetés: gyenge idegzetűek, illetve viktoriánus erkölcsiségű lelkek ezt a cikket ne olvassák el.

Fiatalkoromban magam is hittem az általános nézeteknek, miszerint a nők "erkölcsösebbek", hiszen a fiúknak mindig csak a dugás jár az eszében, és a lányok tartják kordában őket. Ez mesének szép volt, de a valósághoz nincs sok köze. Pedig jó lenne hinni benne. Annakidején legalábbis jó érzés volt úgy tekinteni a lányokra, mintha angyalok lennének, és nekem, a "vadembernek" is van esélyem megnemesedni azáltal, hogy közel kerülök hozzájuk.

Ma már persze tudom, hogy ez az egész csak egy jól összerakott sztori, afféle kegyes hazugság, ami a társadalom működését olajozta évezredeken keresztül. A nőknek tetszett, hogy angyalszerepbe festették őket, a férfiak pedig vagy bedőltek, vagy bölcsen hallgattak. Aki meg mégis beszélt, azzal nem foglalkoztak.

A valóság a mesénél jóval prózaibb, csak épp nehezen emészthető.

Ahogy a természetben majd' minden fajnál, úgy az embernél is a faj fenntartásának záloga a nő. Ez egy olyan feladat, ami nehezen tűr meg maga mellett bármi mást, ezért a nők sokkal pragmatikusabbak és gyakorlatiasabbak, mint a férfiak. Ugye látjuk magunk előtt a képet, hogy a férfi a távolba réved, és gondolatban vitorlát tervez vagy atomerőművet - miközben a felesége nyaggatja, hogy az ideákból mikor lesz pénz, mert a gyereknek új cipő kéne, neki magának meg valami jó kis ékszer vagy ruha. A nők sokkal inkább az itt és most-ban élnek, és sokkal kevésbé érintik meg őket olyan elvont - haddnemondjam: férfiak által kreált - fogalmak, mint erkölcs, tisztesség, igazság. A legtöbb nőnek ez csak üres locsogás, vagy rosszabb esetben valami "átverési kísérlet", amin magukban kuncognak, mert rajtuk nem válik be.

Nem arról van szó, hogy a nők "szervileg képtelenek" lennének ezen fogalmak megértésére. Épp csak az alaptermészetüktől távolabb áll, mint a férfiakétól. Ahogy a kínaiak formába öntötték: yin és yang. Az egyik görbe, a másik egyenes; az egyik folyékony, a másik szilárd; az egyik túlélési stratégiája a megtévesztés, a másiké a fizikai agresszió. (De egyetlen férfi vagy nő sem tisztán yang vagy yin - mindenkiben keverednek a tulajdonságok.)

Ahogy Fred Reed olyan éles szemmel meglátta és megragadta: a férfi lehet, hogy keresi a konfliktust, de természetéből fakadóan egyenes és tisztességes. Ha rossz kocsmába mész be, lehet, hogy fejbevernek egy dákóval, de nem vitatják el a jogod arra, hogy visszaüss. A nők (s főleg legmodernebb fajtájuk: a feministák) ezzel szemben acsarognak és prüszkölnek, becsmérelnek és mocskolnak - de amint valaki szembefordulna velük, egyből valaki mást uszítanak a jogosan felháborodóra. Védje meg őket az állam bácsi! Őket kritizálni tilos, hiszen az nőgyűlölet, és azért járjon börtön - sőt, bitó!

Ugye most közületek is azt gondolják páran, hogy nőgyűlölő vagyok, mert ilyeneket írok. Persze ha ugyanezeket férfiakról írnám, a kutya sem mondaná, hogy férfigyűlölő vagyok - de a nők külön kaszt: érinthetetlenek.
Ha meg egy nő írná ezt férfiakról, egyenesen biztosított lenne a tapsvihar. A férfiak nem érinthetetlenek, sőt, jelenleg rájuk van osztva a pofozózsák szerepe. Mindez köszönhető annak, hogy a feministák továbbvitték és turbó fokozatra kapcsolták a viktoriánus parasztvakítást. Manapság a csapból is az folyik, hogy a nő jó, a férfi rossz. Hogy miért? Nem sorolom a hazugságokat, megtettem már - és mindet cáfoltam - ezerszer. Szerintem a férfi és a nő ugyanúgy emberek; egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál. Épp csak más az életük, a szellemi és lelki felépítésük. Ugyanazon anyagból vannak gyúrva, csakhogy ők lányok majd anyák, mi meg fiúk majd apák leszünk.

...de nincs is ebben a véleménynyilvánításban semmiféle gyűlölet, csak némi biológiai determinizmus, nyitott szem és kijózanító élettapasztalat. Gyerekként angyalnak láttam a nőket, de ezt a képet ők maguk zúzták szét azzal, hogy emberek. És azzal, hogy olykor olyan dolgokra is képesek, ami miatt úgy érzem, az emberiség nagyon sokat képzel magáról, pedig nagyon alacsony szinten tart még, ha szellemi vagy ezoterikus mércén nézzük.

Ennyi rengeteg körítés után jutok csak el arra a pontra, hogy a tulajdonképpeni problémáról beszéljek: Aki nem valami lavór alatt élt az utóbbi időben, az biztosan hallott arról, hogy Anders Behring Breivik idén júliusban mészárlást rendezett Norvégiában. 69 embert ölt meg, főleg tinédzsereket. És most ez az illető szerelmes leveleket kap a börtönben. Nők tömegei ajánlkoznak fel neki ismeretlenül; csak annyit tudnak róla, hogy ölt. És ez nekik elég.

A norvég lapokból átvett cikkek többsége nem több, mint hevenyészett angol fordítás, de igazából ha az eredeti szövegre a gugli fordítóját engedjük rá, már akkor is kihámozhatjuk a lényeget.

Számomra nem ismeretlen ez a jelenség, ahogy a kutatók számára sem. Majd' minden, a médiában bemutatott bűnöző népszerűvé válik a nők körében. Ted Bundy, a hírhedt sorozatgyilkos és nemi erőszakoló, akit ki is végeztek, állítólag napi 200 rajongói levelet kapott a halálsoron.

De valahogy egyre nehezebben veszi be ezt az egészet a gyomrom. Nem is elsősorban azt, hogy egyes nők ilyenek, hanem azt, hogy közben egyre hangosabb az álszenteskedés. Hogy egyre több a katica meg a forintocska, a férfigyűlölő feministák, akik megpróbálják teleokádni a netet és az utcát az ostobaságaikkal, miszerint a nők mind egy szálig ártatlan, elnyomott angyalok, a férfiak meg csúnya, gonosz és ostoba trollok.

Tényleg?

Aki még hisz ebben a feminista/viktoriánus szépelgésben, az magyarázza meg, hogy miért kap egy tömeggyilkos napi 200 szerelmes levelet. Igen, hallom is a hátsó sorokból a hülyeséget, hogy "azért, mert meg akarják menteni azt az elkárhozott embert". Ha jólelkűségükben meg akarnak menteni valakit, akkor miért nem az áldozatokkal foglalkoznak? Breivik is hagyott hátra maga után bőven sebesülteket - írjanak azoknak szerelmes levelet Breivik helyett.

Nincs itt szó többről annál, mint hogy a nők odavannak az "erős férfiakért", és a gyilkolás az erő egyik formájának végső megnyilvánulása. Amikor mindenféle máz lepereg, és ott áll a női lélek a maga meztelenségében, akkor kiderül, hogy semmivel sem szebb vagy nemesebb, mint a férfiaké. Mások ugyan a sötét bugyrai, de vannak.

Végső soron amit tényleg nem vesz be a gyomrom, az a feministák alakoskodása. Nyíltan ugyan nem merik bevallani, de ideológiájuk központi eleme a nők erkölcsi felsőbbrendűsége. Ebből ered rengeteg szlogenjük, amit valószínűleg mindenki hallott, aki foglalkozik a témával: ha több női vezető lenne, nem lennének háborúk; ha több női politikus lenne, nem lenne korrupció; ha több nő lenne pénzügyi döntési pozíciókban, nem lenne világválság; ha a nők irányítanák a társadalmat, béke lenne és egyetértés. Na persze. Minden okoskodásuk, ami ezt bizonygatja, vagy erre épül, hazugság és átverés. Példának okáért az, hogy a férfiak elnyomták a nőket, egy körkörös hibás érvelés, mivel azt mondja, hogy a férfiak azért nyomják el a nőket, mert "gonoszak"; és hogy gonoszak, az abból látszik, hogy elnyomják a nőket. Van egy nem túl elegáns, de annál hatásosabb válasz minden ilyen téveszmére: Breivik szerelmes levelei. A végső érv a feministák erkölcsi maszlaga ellen.

Utóirat

Tisztában vagyok vele, hogy ez a cikk sötét hangulatú. Azt is tudom, hogy egyesek azt fogják mondani, fölöslegesen kesergek, netán túl pesszimista vagyok. És afelől sincs kétségem, hogy lesznek idióták, akik azt fogják szajkózni, hogy valami nőügyi csalódás miatt valami bajom van.

Tudom: nem minden nő ilyen. Nem minden nőben egyforma erős a "női ösztön", a társadalmi hatások, az intellektuális kontroll. De az ösztön minden nő lelke mélyén ott lapul, még ha el is nyomja vagy a tudat, vagy a lélek.

Ez a cikk alapvetően nem arról szól, hogy jajderossz, hanem arról, hogy férfiaknak és nőknek egyaránt van sötét és világos oldala, amivel egyénileg kell megküzdeni mindenkinek.

Olyanra meg sose hallgassunk, aki szerint az egyik nem világos, a másik meg sötét.

Eddig 4 komment érkezett

• 1.  Vasgerinc (Válasz erre)
  2011. 10. 03. 11:13

  Van egy olyan mondás, hogy a házasságban minden veszekedés és békülés a seggen van. Van ebben is igazság.
  Mint gondolom mindenütt, nálunk is szokott lenni veszekedés, de érdekes (?) módon különböző képpen kezeljük ezt. Ha egy veszekedésben leteremtem a páromat, akkor kis idő múlva már szexet akar. Én meg pont ilyenkor nem. De azt hiszem az ő viselkedése is azon alapszik, amiről a cikkben van szó.
  Lehet, hogy ha megütném, vagy elverném, akkor még hevesebb lenne?

• 2.  reszegszamar (Válasz erre)
  2011. 10. 04. 14:28

  Lehet. Meg az is, hogy viszonzásul rögtön és hevesen szájonkapna egy ólomkristály vázával...

• 3.  Abszolút Igazság (Válasz erre)
  2011. 10. 04. 20:40

  @Vasgerinc: A cikk alapján könnyen elképzelhető :-) Bár azért nem hinném, hogy minden nőre ez lenne jellemző, mert napi 200 szerelmes levelet író nőre mégis csak jut napi több millió, aki viszont nem ír a gyilkosnak.

• 4.  Vasgerinc (Válasz erre)
  2011. 10. 05. 8:07

  @Abszolút Igazság:

  Így is lehet szemlélni, de úgy is, hogy neki 200 írnak szerelmes levelet naponta, miközben a férfiak nagy többségének valószínűleg nem.