Deansdale

A sorok között olvasni tudni kell. Manapság főleg, mert ami lényeges, az egyre inkább oda szorul.

Itt van például a HVG cikke arról, hogy DSK francia vádlója (tehát nem az amcsi) könyvet ír az "ő DSK sztorijáról":

Az alig 120 oldalas önéletrajzi műben Tristane Banon azt meséli el, hogyan elevenedett fel benne ismét saját esete Strauss-Kahnnal (...)

Hát ez a cikk is jól kezdődik, meg kell hagyni. Nekem olyan érzésem támadt, hogy Trisztán kisasszony gyorsan le akar nyúzni még 1-2 bőrt a rókáról, amíg végleg el nem ülnek ennek a szennyes médiaáradatnak a hullámai. 2 év múlva ki venne meg egy ilyen könyvet? Csak nem a sietség miatt lett mindössze 120 oldal...?
(Vagy tán mert nincs mondanivalója? Kiderül.)

Banon ügyvédjén, David Koubbin és Flaubert nevű macskáján kívül senkit nem nevez néven a kötetben, de az események alapján könnyen felismerhetők és beazonosíthatók a valós életben létező személyek. Strauss-Kahn nevét sem írja le az írónő, csak "disznóként" vagy "majomemberként" emlegeti.

Újabb pofon a hitelességnek. És nem csak a könyvének, de Trisztán kisasszonyénak is, ugyanis egy olyan embert, aki a francia elnökválasztáson esélyesként indul(t volna), akkor sem nevezünk majomembernek, ha történetesen dulakodásba is keveredtünk vele valaha. Döbbenetes hiánya ez mindenféle tiszteletnek úgy a férfiak, mint a politikusok irányába. Ilyen hangot egy férfi könyvíró valószínűleg még prostituáltakkal szemben sem engedne meg magának.
Másfelől persze egyértelmű, hogy azért nem nevezni nevén DSK-t, mert fél a pereskedéstől. Mivel állításait egyáltalán nem tudja bizonyítani, azonnal pert akasztanának a nyakába (ez tulajdonképpen már így is megtörtént), amint ez a mocskos rágalmazás napvilágot lát. Világos, hogy Trisztán kisasszony maga is tisztában van vele, hogy nevetséges a vád amivel előhozakodott, ezért igyekszik előre bevédeni a popóját az ilyen "trükkökkel".
Flaubert nevű macskája viszont név szerint említtetik; biztos vagyok benne, hogy a sztori szempontjából a macska igenis releváns, sőt, lényeges elem.

Banon felfedi a könyvben, hogy nagyon sok pénzt ajánlottak neki, ha amerikai televíziókban jelenti be, hogy feljelentést tesz Párizsban Strauss-Kahn ellen - de minden ilyen ajánlatot elutasított.

A DSK-sztori szempontjából az is biztosan nagyon fontos, hogy az "eset" után majd' 10 évvel ki mit ajánlott az újságírónőnek.
De hogy mennyire hihető ez a gondolat... Sorbaálltak az ajtajánál, hogy fizethessenek neki egy olyan hírért, ami gyakorlatilag teljesen publikus?
A világ eleve úgy figyelt fel Trisztán kisasszonyra, hogy bejelentette: feljelentést tesz. Ha tényleg igaz, hogy még a bejelentés előtt megkeresték az amcsi cégek, az csak úgy lenne lehetséges, ha ő maga előre értesítette volna őket.

Marion Mazauric, a kiadó elkötelezett feminista vezetője a L'Express című lapnak adott interjúban elmondta, hogy Banon szeptemberben jelentkezett azzal, hogy nála szeretné megjelentetni a naplószerű regényét, mert attól tart, hogy más kiadók szenzációhajhászásra használnák fel azt.
(kiemelés tőlem)

Na itt már aztán tényleg kilóg a lóláb, hiszen ez a fajta nyilatkozgatás, előre kiszivárogtatás és általános médiafelhajtás maga a szenzációhajhászás, tehát Marion kisasszony mondandója logikailag nagyjából egy dupla leszúrt rittberger.
Egyébként sem valami hihető sztori, hogy egy nő a világsajtó elé áll egy ilyen váddal, aztán könyvet is ír a dologról, de közben azt mondja: zavarja a "szenzációhajhászás". Hát persze.
Az egész eddigi tevékenysége semmi más nem volt, mint tömény szenzációszajhászás.

Állítólag volt olyan kiadó, amely 120 ezer eurónál is magasabb honoráriumot kínált Banonnak.

És ő hősiesen visszautasította, mert ha nem a feministák jelentetik meg a könyvet, úgy már nem is jó.

A kiadó szerint ugyanakkor a kötetben tényszerű újdonságok nincsenek, a revelációt elsősorban Banon őszinteségében kell keresni.

Már nem csak a lába lóg ki, itt látszik a fél ló. (Hogy mely részei, mindenki döntse el maga.)
Szóval "tényszerű újdonságok nincsenek". Akkor miről is szól ez az egész? Semmi olyat nem mond el, aminek konkrét köze lenne ahhoz, ami állítólag történt. Csak szellőzteti a fortyogását ("majomember"), az érzelmeit teszi közszemlére és persze szenzációt szajhászik - hiszen egy ilyen tartalmatlan könyv tényleg nem jó semmi másra.
Persze ha valaki szkeptikus, akkor könnyen talál indokot arra, hogy Trisztán kisasszony miért vet papírra 120 oldalt tényszerű újdonságok nélkül: mivel az eset meg sem történt (vagy nem úgy, ahogy előadta). Ha engem valaki bántalmazott, akkor tudok arról úgy beszélni, hogy "Iksz Ipszilon bejött a szobába, ordítozni kezdett, majd adott egy sallert". Ha nem tudok így beszélni, akkor valami gubanc van. Ha meg ilyen csinnadratta mellett kiadok egy könyvet, amiben mellébeszélésen kívül legfeljebb feminista disznózás található, akkor ott hatalmas gubanc van.

Mellékszálképpen: nem túl rég volt hír, hogy a francia feministák tiltakoznak a "kisasszony" szó ellen - közben meg úgy beszélnek DSK-ról, hogy "disznó" és "majomember". Senki más nem találja ezt furcsának?