A feminizmus igazi arca a hétköznapokban figyelhető meg, amikor "csak úgy" elvannak egymás között, trécselnek, és nem figyelnek arra, hogy fenntartsák az illúziót, hogy ők csak az egyenjogúság..., meg satöbbi.
Nézzük meg például a legfrissebb cikket a nőkertben: "A női hímsovinizmus"
Romák pogóznak az Egészséges Fejbőr koncerten.
Munkások dolgoznak ingyen a kapitalistáknak.
Marhák mennek önként a vágóhídra.
Greenpeace aktivisták csókolóznak az orvvadászokkal.
Melegek kiáltják a dobálózó ellentüntetőknek: „még, még!”
Rabszolgák elégítik ki térdelve orálisan a gazdájukat.
Állampolgárok adják oda utolsó huszasaikat a politikusoknak.
Zsidók vonulnak önként a gázkamrákba.
Abszurd rémképek, igaz?
Valótlannak hisszük őket, és talán azok is.
Ha jól értem - és jól értem - akkor a férfiakat skinheadekhez, mészárosokhoz, rabszolgatartókhoz és nácikhoz hasonlítja. Aztán a cikk második felében (lásd lentebb) jön még természetesen az is, hogy a férfiak agresszívak és nemi erőszakolók. A nők ártatlan leszbikus zsidó báránykák. Valami szerintem nem stimmel ezzel. Nem biztos, hogy pontosan be tudnám határolni, de valami azért mégsem az igazi.
Talán az, hogy lenáciznak egy egész nemet.
Mi a "szexizmus", ha nem ez?
A legocsmányabb, gyomorforgató formája.
Mi a férfigyűlölet, ha nem ez?
...
Bárdos Andrásról olvastam a minap meglepetten (és csalódottan), hogy feministának tartja magát. Hé, András, te is úgy gondolod, ahogy az idézett cikkben áll? Ha kinézel az ablakon ezt látod? Nők mennek a gázkamrába, vágóhídra? Jogosan náciznak le téged is ezek a szörnyszülöttek? Én valahogy nem tudom elképzelni, hogy olyan csoporthoz tartozzak ami nyíltan hirdeti, hogy ez a véleménye rólam.
Csak hogy teljes legyen a kép, a nőkertes agymenés maradékát is bemásolom. Gondolkodni lehet rajta, számomra kommentálni már nincs mit. Talán csak még annyit, hogy a hozzászólásokban tapsolnak a többiek: Igen, ez az, jól megmondtad a mocskos disznóknak!
De a szexisták ugye a férfiak...
Megvertek fordítják oda a másik orcájukat, és örömtől reszketve várják a következő pofont. (Ha nem jön, akkor ők pofozzák fel saját magukat.)
Megerőszakoltak kínálják fel önként a testnyílásaikat, fekszenek le széttárt lábbal, térdelnek, előrehajolnak, ahogy éppen kell.
Hullák boncolják fel önmagukat, és nyújtják át alázatosan kivágott szívüket és agyukat gyilkosaiknak táplálékul.
Ez viszont megtörténik, minden nap.
Én döbbenten nézem, és nem értem.
Talán nem is akarom érteni.
2015.02.09. 16:01:11
Ennyi.
A nőkertes élcelődés ugyanakkor dedós. Meg régi, úgy 4 éves. A gond az, hogy Antoni Rita elvtársai megmaradtak ezen a gyermeteg szinten, még ma is, 4 év után.
don Fefinho · http://bunkonyilas.blog.hu/ 2015.02.09. 16:34:45
zriff 2015.02.09. 17:39:52