A feminizmus igazi arca a hétköznapokban figyelhető meg, amikor "csak úgy" elvannak egymás között, trécselnek, és nem figyelnek arra, hogy fenntartsák az illúziót, hogy ők csak az egyenjogúság..., meg satöbbi.

Nézzük meg például a legfrissebb cikket a nőkertben: "A női hímsovinizmus"

Ha jól értem - és jól értem - akkor a férfiakat skinheadekhez, mészárosokhoz, rabszolgatartókhoz és nácikhoz hasonlítja. Aztán a cikk második felében (lásd lentebb) jön még természetesen az is, hogy a férfiak agresszívak és nemi erőszakolók. A nők ártatlan leszbikus zsidó báránykák. Valami szerintem nem stimmel ezzel. Nem biztos, hogy pontosan be tudnám határolni, de valami azért mégsem az igazi.

Talán az, hogy lenáciznak egy egész nemet.

Mi a "szexizmus", ha nem ez?

A legocsmányabb, gyomorforgató formája.

Mi a férfigyűlölet, ha nem ez?

...

Bárdos Andrásról olvastam a minap meglepetten (és csalódottan), hogy feministának tartja magát. Hé, András, te is úgy gondolod, ahogy az idézett cikkben áll? Ha kinézel az ablakon ezt látod? Nők mennek a gázkamrába, vágóhídra? Jogosan náciznak le téged is ezek a szörnyszülöttek? Én valahogy nem tudom elképzelni, hogy olyan csoporthoz tartozzak ami nyíltan hirdeti, hogy ez a véleménye rólam.

Csak hogy teljes legyen a kép, a nőkertes agymenés maradékát is bemásolom. Gondolkodni lehet rajta, számomra kommentálni már nincs mit. Talán csak még annyit, hogy a hozzászólásokban tapsolnak a többiek: Igen, ez az, jól megmondtad a mocskos disznóknak!
De a szexisták ugye a férfiak...