Betlenanna rémeket lát. Persze egy radikális feministától, egy megélhetési prostiszakértőtől ez nem meglepő. Végülis szemmel látható, hogy súlyosan túlteng benne az életellenesség, az örömtelenség, a nyitottság hiánya és a rossz értelemben vett mártírkodás. Elég ránézni a fényképre, amit maga mellékelt a saját blogjához: sötét - és nem csak a színekre értem, de a hangulatára és az üzenetére éppúgy.

Most éppen azért verte a billentyűzetet, mert Magyarországon is éttermet nyit a Hooters. Aki nem tudná, ebben annyi a pláne, hogy a pincérnők dúskeblűek. Ennyi, ne várj többet. Még csak nem is félpucérak, legfeljebb feszes egyentrikót kapnak, ami kihangsúlyozza ezt a begyes becses tulajdonságukat. Erre egy feminista kaphat agyhúgykövet vagy vitustáncot, de valójában semmi jelentősége. Akiben van legalább egy egérszőrnyi lazaság vagy életigenlés - hogy pajkosságról, az élet élvezetéről már ne is beszéljünk -, annak ez a hír csak annyit jelent, hogy ha éppen olyan a kedve, akkor ezentúl lesz egy hely ahol nem csak a hasa lakhat jól, de esetleg a szeme is. Ez valami bűn lenne? Nem látom át, hogy miért, hiszen egyébként az utcán ezrével sétálnak a csajok, nyáridőben a legtöbbjük kifejezetten lengébben, mint ezek a pincérnők. Szóval akkor mi a probléma tárgya?

És ha már itt tartunk, pincérnők majd' mindenhol vannak, és a legtöbbjüknek általában keblei is vannak. Betlenannának talán újdonságképpen hat, de nekem ez a szigorú megfigyelésem. Arra meg fogadni mernék, hogy a vendéglátóipar figyelmet helyez az általa alkalmazott hölgyek esztétikai tulajdonságaira, mivel ez általában egy olyan biznisz, ahol az ilyesmi megtérül.

"Azok a szemét pasik szeretik a szép nőket! Patriarchátus, armageddon! Micsoda elképzelhetetlen nőellenesség, hogy a női szépségnek értéke van! És még csak nem is tagadják a szemét állatjai, a rohadt ösztönlények" - úgy hiszem valami ilyesmi járhat annak a fejében, aki ilyen cikkeket írkál.

Betlenanna (azért írom így a nevét mert ő is így használja a blogján) szerint ezek mind szerencsétlen sorsú kényszerprostik - és ezzel lerántja a leplet arról is, hogy mit jelent az ha ő általában szerencsétlen sorsú kényszerprostikról beszél: semmit. Semmit az égegyadta világon, hiszen akinek a Hooters a prostitúció mocskának legalja, az egyszerűen holdkóros, annak a véleménye üres fecsegés, torz dogma, beteg lázálom.

Hogy ehhez - a Hooters terjszkedéséhez - hogy jön az ukrajnai nő sajnálatos sorsa, azt nem igazán látom át. A párhuzam nagyon erőltetett, olyannyira, hogy ez inkább merőleges. Ha pesten nyílik egy étterem, ahol bögyös pincérnők lesznek, akkor ez egy "bordélyország" ahol a hölgyekre az a veszély leselkedik, mint a helyi maffia által megkínzott ukrán nőre? Ugyan. Aki ilyen képzettársításokban szenved (mert ez már tényleg szenvedés), az ne írjon cikkeket, ne politizáljon, és ne akarja a hisztériáját a társadalomra erőltetni. És igencsak elgondolkodtató, hogy bizonyos körökben ez az ember a "szakértő", a mérce bizonyos problémák terén.

Nem tudok napirendre térni a fotó fölött; mintha Andrea Dvorkint látnám fiatalabb korában, 4 mázsával soványabban. Ilyen szakértők kellenek a világnak...