Felmerült a kérdés: ha nem bevándorlókkal oldjuk meg a népességfogyás által okozott gondokat, és az egyéb kvázi-demográfiai problémákat (pl. orvoshiány), akkor hogyan. Lássuk...

Illetve először meg kell érteni egy nagyon fontos dolgot. A népességfogyás nem egy "átlagos" probléma, mint mondjuk az adórendszer vagy a munkanélküliség. Ha a költségvetéssel vannak gondok, legvégső esetben összehúzzuk a nadrágszíjat, megzuhan az életszínvonal, istenem. Kellemetlen lesz, de kibírjuk. A népességfogyás nem ez a kategória. Ha elfogyunk, eltűnünk. Végünk, kaput, konyec. Bevándorlókkal pótolni a hiányzó magyarokat nem megoldás, sőt, csak felgyorsítja a folyamatot - többek között azzal, hogy eltakarja a problémát. Egy egyszerű statisztikára ránézve azt látjuk, hogy tavaly született X gyermek - az nem is annyira rossz, ugye? Csakhogy az adat nem mutatja, hogy egyes kisebbségek többször annyi gyereket vállalnak, mint a magyarok, így hamis képet ad arról, hogy a magyarság milyen tempóban kopik. Éppen ezért a népességfogyást nem lehet úgy kezelni, hogy igyekszünk mindenki ideológiai-politikai-világnézeti nyűgjeit figyelembe véve diplomatikus kompromisszumokat kötni - mert ha elrontjuk, az végzetes következményekkel járhat. Az adórendszert jövőre újra lehet tervezni, de a kihalt magyarokat nem pótolja sem arab, sem néger. Vagyis nem tehetjük meg, hogy különböző jog- és érdekvédő csoportok nyavalygására hallgatva megkötjük a saját kezünket. Majd ha a probléma megoldódott, akkor visszatérünk arra, hogy a pántlikafonó kisiparosok vagy a magyarországi kecsuák mit szeretnének az államtól.

Viszont az emberek manapság önzők és értetlenek. Ha választani kellene most egy cukorka és holnap a halál, vagy pedig most 5 fekvőtámasz és holnap 1 millió forint között, százból kilencvenen a cukorkát választanák. Hiszen őket megilleti az azonnali kielégülés, a munka meg olyan utálatos. Gondoljon a holnapra a hülye hangya a mesében, annak való az előrelátó gondolkodás, nem az embernek. A "mert megérdemlem"-féle loreál irreál-generációt éljük, amit teljes szívéből felháborít, ha valaki a társadalom érdekeiről beszélve kicsit megnyírbálná az egyéni kedvezményeiket - még abban az esetben is, amikor az állam által kiosztott adóforintokról van szó, amit pedig értelemszerűen az adófizetők érdeke és joga (kellene hogy legyen) társadalmilag hasznos célokra fenntartani.

Szóval népességfogyás. Az alapvető probléma, hogy nem születik elég magyar gyerek. Úgy teszünk, mintha ennek az oka nem lenne világos, pedig az. Sokan a szegénységet emlegetik - sokkal szegényebb helyeken és időkben sokkal több gyerek volt. Mások az anyák munkavállalását akarják megkönnyíteni, ami égbekiáltó ostobaság. Két alapvető dolog biztos a gyermekvállalás tekintetében, bármennyire igyekszenek is elhallgatni:

a.) A nők munkára kényszerülése akadályozza a gyermekvállalásukat. Ez az iskolázottságtól független: ha egy család egyetlen keresője a nő (üljön akár egy pénztárgép mögött 8 általánossal), akkor az a nő nem fog gyereket vállalni. Egy GYES-ből, plusz egy esetleges segélyből (a férfi oldaláról) három ember nem él meg.

b.) A nők iskolázottsága fordítottan arányos a gyermekvállalási kedvükkel. Ez tulajdonképpen magától értetődik, hiszen ha egy nő 22-24 éves koráig tanul, majd azt kamatoztatni akarván karrierépítésbe kezd, akkor a legtermékenyebb éveit automatikusan elszalasztja. A felsőoktatásból kikerülő nők az a tipikus csoport, amelynek tagjai 30 fölött kezdenek férjért kapkodni - sokszor hiába. Sokuk bele is szokik a jólszituált szinglilétbe, és végleg lemond a gyermekvállalásról. Ez az ő szempontjukból logikus, csakhogy a társadalom szemszögéből katasztrófa: pont a legokosabb nők vállalják a legkevesebb gyereket. Így nem csak fogyunk, ráadásul generációról generációra hülyülünk is, ahogy a buták szaporodnak, az okosok meg nem.

A következtetések egyértelműek: az a.) pont alapján a társadalom elemi érdeke, hogy inkább a férfiak dolgozzanak, ne a nők; a b.) pont alapján - illetve az első következtetés folyományaként is - inkább a férfiak tanuljanak, ne a nők.

Nem, nem akarom a nőket kitiltani az oktatásból vagy a munkahelyekről.

De valamit tenni kell.

Az államnak be kell avatkoznia az oktatásba és a munkaerőpiacba is úgy, hogy a férfiak szerepvállalását erősítse, a nőket pedig igyekezzen inkább a gyerekszülésre ösztönözni.

1. Legelőször is a társadalmilag fölösleges felsőoktatási szakoktól meg kellene vonni minden állami támogatást. Legyen minden gender studies, kommunikáció, filológia, illetve társadalmi, művészeti és kulturális szak saját zsebre menő - máris csökken a túlképzett nők száma, akik aztán nem vállalnak gyereket, de nem is csinálnak semmi értelmeset a közösség szempontjából. Ha ezekre a szakokra így nem is lesz igény, hát istenem, meg lehet őket szüntetni. Szerintem csak egy nagyon szűk sznob réteg fog krokodilkönnyeket ejteni, ha nem lesz több romanisztika, rekreációszervezés, médiaismeret, vagy szabad bölcsészet szakon végzett hallgató a jövőben.

2. A megmaradó szakokon be lehetne vezetni egy általános 50%-os férfi kvótát (minimum ennyi férfinek kell lenni - több lehet, kevesebb nem). Nem azért, mert az fair vagy igazságos - egy kvóta sosem igazságos. Inkább azért, mert bár az egyénekkel szemben igazságtalan, a társadalom érdekei mégis ezt kívánják. Emellett persze egy 50%-os kvóta ellen nem nagyon lázadhatnak azok a feministák, akik épp ugyanazt követelik máshová. Egyenlőség, nem?

3. A nők felsőoktatási és munkapiaci részvételéhez semmilyen plusz állami támogatást nem szabad nyújtani a férfiakhoz képest. Semmiféle plusz pont, kvóta vagy program nem lehet, ami a férfiakat hátrányba hozza.

4. Bármiféle államilag támogatott intézményre vonatkozó oktatási vagy munkapiaci verenyhelyzet esetén, azonos kvalifikáltság mellett a férfiakat előnyben kell részesíteni. Ez ugyan nem gendersemleges, de kit érdekel, ha a magyarság léte a kérdés? Az emiatt bizonyos dolgoktól eleső nők nem lehetnek igazán felháborodva, tekintve, hogy nem voltak jobban kvalifikáltak a győztesnél, illetve a társadalom (az állami támogatások és szabályok rendszerén keresztül) egyszerűen csak az össztársadalmi érdekeket helyezte a nő saját, személyes érdekei elé. Bocsesz, de ennek a pármilliós közösségnek fontosabb, hogy ne sorvadjon el, mint hogy te szerettél volna megcsípni egy jó állást/egyetemi helyet. Jelentkezz olyan helyre, amit nem az emberek adójából támogatnak - ott nem kell elviselned, hogy a közösség a saját létérdeke szerint osztja a pénzét.

4. b.) Ha a népességfogyás nem áll meg, lehet folytatni azzal, hogy a közszféra állásaira kizárólag férfiakat vesznek fel.

5. Az adókedvezmények és állami támogatások átszervezése, hogy (jobban) támogassák az egykeresős családokat, amikben gyerek is van. Ezzel együtt járhat a többkeresős háztartások emelt adóztatása. Ezt nem fogom itt ennél jobban részletezni, a dolog magáért beszél, és meg lehet valósítani gendersemleges szövegezzésel is úgy, hogy a kívánt hatást váltsa ki. Ugyanakkor ez az egyik legfontosabb pont az összes közül, ezért is van kiemelve. A nő háztartásbelisége, mint választható opció, ne a gazdagok számára fenntartott álom legyen, hanem elérhető lehetőség minden családnak.

6. A nagycsaládosok és fiatal szülők extra adókedvezményekkel való támogatása. (Azért adókedvezmény, hogy ne legyen egy ingyenélő réteg, ami a szüléstől reméli a megélhetést.)

7. Ha már úgyis a nyakunkon van ez az egyébként sátáni bölcsöde-, óvoda- és iskolarendszer, akkor legyen ténylegesen ingyenes. Inkább erre költsék az adóforintokat, mint pártok vagy egyházak támogatására. Legyen ingyen minden tanszer és az étkeztetés is - a szülőknek ne legyen tetemes kiadás egy gyermek alapvető iskoláztatása. (A felsőoktatásra ez nyilván már nem vonatkozhat, lásd fentebb.)

7. b.) Be lehetne vezetni valamiféle jutalmazási rendszert a jól tanuló ill. jól szocializált gyermekek szülei számára. Lehet ez olyan egyszerű, mint pl. egy állami ösztöndíj a kitűnő tanulóknak, akár már általános iskolai szinten is. Kedves anya, csináljon sok okos gyereket, és az állam ezt honorálni fogja.

8. Támogassák a fiatal szülőket és családokat az életben való elindulásban úgy, ahogy az korábban is létezett. Utaljanak ki önkormányzati bérlakást friss házasoknak, legyen szocpol a lakásvásárlásra, stb. Megintcsak azt tudom mondani, hogy bár nem örülök a nagymértékű adóztatásnak és az állam drasztikus újraelosztási rendszerének, de ha már úgyis a nyakunkon van, inkább költsük az adóforintokat értelmes célokra.

9. Házas férfiaknak járjon alanyi jogon lehetőség a közmunkára, rendes fizetéssel. (Lehetne szó emelt összegű munkanélküli segélyről is, de mindenki számára konstruktívabb, ha inkább munkát adunk.) Ezt persze nem egyszerű kivitelezni, az önkormányzatoknál biztosan lenne némi csikorgás, de a haszna messze felülmúlná az esetleges problémákat; például létbiztonságot teremtene a tartalékokkal nem rendelkező családoknak, hiszen nem kellene attól félniük, hogy mindenki éhenhal ha apuci elveszti az állását.

Vegyük észre, hogy ezen intézkedések mindegyike az állam saját hatáskörén belüli, vagyis az adóforintok elköltésére vonatkozó változtatás. Nem az emberek magánszférájába való betörés, nem annak a zsarnoki meghatározása, hogy anyuci vagy apuci végezze a házimunkát, melyikük maradjon gyesen, stb.

Nyilván lehetne még hasonló ötletek tucatjait sorolni, csak idő kell és pár kreatívan gondolkodó ember. A lényeg le van írva a fentebbi a.) és b.) pontokban: növelni kell a férfiak felsőoktatási és munkapiaci részvételét, a nőkét pedig csökkenteni. Tudom, ez 50 év feminizmus után drasztikusan hangzik, dehát ez van. Vagy a népességfogyás. Lehet választani, hogy mi a fontosabb: Gizike kommunikáció szakos diplomája, amivel elmegy valahová kávét főzni és körömreszelni, vagy a nemzet megmaradása. Tisztában vagyok vele, hogy sokaknak az előbbi fontosabb. Épp ezért lenne fontos, hogy az állam irányítása épelméjű emberek kezébe kerüljön, akik még képesek különbséget tenni fontos és érdektelen között. Helyre kell tenni a prioritásainkat, vagy megyünk a történelem szemétdombjára.

...

Orvoskérdés, illetve hiányszakmák. Csiszolgatni kell a felsőoktatást, illetve a törvényeinket. Az adó- és jogrendszert épp ideje lenne már radikálisan leegyszerűsíteni, miáltal rengeteg jogász, könyvelő, adószakértő és egyéb kutyafüle fölöslegessé válna. Ennek megfelelően a képzésüket alaposan szűkíteni kellene, a jelenlegi felsőoktatási létszám töredékére. Ugyanakkor rendes fizetést kell adni azoknak az embereknek, akiknek a munkájára szükség van. Tudom, hogy az orvosok manapság sem éheznek, de ha nincs elég, hát istenem, kapjanak még több fizetést. Ezzel a pár manőverrel garantáltan nagyobb lenne az érdeklődés az orvosképzés iránt, így az intelligens magyar emberek nem azt tanulnák 4-6-8 évig, hogy hogyan kell másokat kifosztani és tönkretenni (jogászok, adószakértők), hanem azt, hogyan kell meggyógyítani. Hm.

Ugyanezt persze más hiányszakmákkal is le lehet játszani. Tartsanak tájékoztatót a középiskolákban, hogy éppen hol könnyebb állami támogatott helyeket szerezni. Szükség és lehetőség esetén hozzanak létre specializált, "nem teljes értékű" egyetemi képzéseket, amikkel fele annyi idő alatt lehet papírt szerezni az adott szakmák bizonyos részterületeiről.

Az orvoskérdésnek viszont van egy másik oldala is - az emberek egészsége. Az állam rengeteget tehetne annak érdekében, hogy mind egészségesebbek legyünk, így kevesebb orvosra lenne szükség. Nem kell semmi orwellire gondolni, mondjuk kötelező reggeli tornára, amit webkamerán keresztül ellenőriz az államhatóság. Viszont betilthatnák azokat az élelmiszeradalékokat, amik kizárólag a termék eladhatóságát szolgálják: festékek, ízfokozók, fényezőszerek, stb. A megmaradó adalékokat is erősen át kellene vizsgálni, hogy mi károsíthatja az emberi szervezetet. Nem vagyok E-szám-fanatikus, de azért felszalad a szemöldököm, mikor egy bolti kaja "tartalomjegyzéke" 20-30 soros, és tele van óhéber urológiai szakkifejezésekkel. Érdemes lenne az édesítőszereket, illetve a cukortartalmat is felülvizsgálni. Vannak jó természetes alternatívák, amik a kalóriatartalmat úgy csökkentik, hogy nem okoznak se hasmenést, se egyéb rejtélyes problémákat. Japánban például évtizedek óta használják a jázminpakóca kivonatát édesítésre, nincs káros mellékhatása, és gyakorlatilag nincs benne kalória. (Ismertebb nevén sztevia vagy sztívia, de a jázminpakóca jobban hangzik :) Az EU-ban pár éve tették elérhetővé, már fel is bukkant néhány üdítőitalban, de nem terjed elég gyorsan. A mezőgazdasági termesztése még új munkahelyeket is teremthetne.

A táplálkozást nem ragozom tovább - az állam (megintcsak a saját hatáskörén belül, nem az emberek piszkálásával, vagy fölösleges új adókkal) sok helyen belenyúlhatna a táplálékláncba, hogy egészségesebbek legyünk. De ott van még a sport kérdése is. A jelenlegi rendszer szinte a legrosszabb, ami egyáltalán elképzelhető: a profi sport az egyik legnagyobb hülyeség a világon - a tömegsport ezzel szemben kellene, de nem létezik. Miért jó az a társadalomnak, hogy a legjobb testi adottságokkal rendelkező emberek semmi produktívat nem csinálnak, csak futkároznak, ugrálnak... Tulajdonképpen kizsigerelik a saját testüket a pénzkeresés reményében, hogy aztán 20-30-40 éves koruktól izületi és egyéb problémáktól sújtva tengődjenek. Dupla gond ez a nőknél, akik anyaként továbbadhatnák egészséges, robosztus génjeiket - de ehelyett inkább lefutnak vagy leúsznak napi 10-40 kilométert, és nem szülnek, mert az a sportolói karrier vége a legtöbb esetben. És ez a jobbik eset...
http://nypost.com/2015/01/21/russian-tennis-star-dies-at-23/
Hurrá. Tipikus kontraszelekció, ahogyan a fentebb említett felsőoktatás is: se az okosak, se az egészségesek nem szülnek, mert ellenmotiváltak. Kinek lesz gyereke? A satnyának és hülyének.

A tömegsportot kellene támogatni, hogy a népek kimásszanak a fotelből. A profi sport se állami, se önkormányzati pénzekből ne lásson egy huncut garast sem, mert bár nagyon frankó érzés, amikor egy olimpiai szám végén a magyar himnuszt játszák, de egyszerűen nem éri meg társadalmi szempontból. Egy profi sportolóra költött pénzből ezer ember focizhatna vagy úszhatna heti kétszer, ami össztársadalmilag nézve fényévekkel hasznosabb. Motivációs rendszereket kellene építeni a tömegsport köré: amatőr versenyeket nem csak jelképes díjazással, résztvevőknek sörvirslit, satöbbi. Ki lehetne találni e téren is sokmindent, csak szándék kell hozzá, akarat.