Deansdale

- Vigyázat, helyenként erős nyelvezet! -

A düh manapság félelmet kelt a neoliberális szép új világban. A közbeszéd elítéli, a polkorrekt dogma szerint csúnya, rossz dolog (kivéve ha valakire rásütnek valamilyen antiliberális bélyeget, mert azokkal szemben ugye minden megengedett).

Én mégis azt mondom, létezik jogos düh, létezik olyan szituáció, amikor az a nem normális ember, aki nem érez felháborodást.

Persze nem vagyunk egyformák, minden hírrel kapcsolatban lesznek olyan emberek, akik sz*rnak bele, de most az átlagemberről beszélek, aki benne él a világban, és legalább alapszinten érdekli az embertársai sorsa.

Fortyogó düh fogott el, amikor a következő sorokat olvastam a zindexen - a kiemelés tőlem származik, és azt jelzi, hogy mi a problémám az egésszel:

(...) Kirsty Sowden szabadidejében dominaként fogadta a klienseit, és egy internetes hirdetés útján találkozott Andrew Boarerrel is (...).

Sowden, miután elhagyta Boarer lakását, azonnal a rendőrségre szaladt azzal, hogy őt megerőszakolták. A rendőröknek először azt vallotta, hogy egy negyvenes, magas, kopaszodó férfi támadt rá, amikor épp elhagyta az edzőtermet. Egy férfit, akire ráillett a leírás, le is tartóztattak, de nem sokkal később kiderült, hogy teljesen ártatlan. A rendőrség ezek után a Sowdentől vett hüvelykenet DNS-mintáját elemezte, és így jutottak el Boarerhez, akit munkahelyéről, a munkatársai szeme láttára, bilincsben vittek el.

Szóval egy rossz ribanc hazugságai miatt a rendőrség gondolkodás nélkül meghurcolt és megalázott két teljesen ártatlan férfit. Szerintem a többség elképzelni sem tudja, milyen hatással lehet az ember életére, ha a munkahelyéről bilincsbe verve hurcolják el azzal, hogy megerőszakolt valakit. Annak az embernek gyakorlatilag vége. Soha nem fogja tudni lemosni magáról a vádakat, valószínűleg elveszti a munkahelyét (ha meg nem történt máris) és a családját, barátait. Mindezt azért, mert egy nő hazugságaira a rendőrség azonnal ugrik, és nem néznek se Istent, se embert - letarolnak mindent ami az útjukba kerül. Kit érdekel egy-két férfi élete, még ha ártatlanok is, ha egyszer egy nőről van szó?

Nesze neked patriarchális társadalom.

Mindezt a leprát jórészt a feminista propagandának köszönhetjük, ami évtizedek kemény (és gyomorforgató) munkájával a köztudatba hazudta azt, hogy minden férfi potenciális nemi erőszakoló, a nők ebben sosem hazudnának, és hogy ez a legszörnyűbb bűntény a világon, rosszabb mint a csonkítás vagy a gyilkosság. Tele a net a feminista szeméttel, a többször megcáfolt téveszmékkel, és ráadásul még mindig nem állt le a gépezet. Még mindig nyomják a mocskos dogmáikat, még mindig a parlamentben lobbiznak, hogy még szigorúbb törvények kellenek, nagyobb büntetések, széleskörűbb definíció a nemi erőszakra, valamint alacsonyabb követelmények a bizonyítással kapcsolatban. Igenis menjenek csak a pasik a börtönbe, függetlenül attól, hogy bűnösek-e. Egy kevéssé ismert feminista idézet szerint nem is olyan nagy baj, ha egy férfit alaptalanul vádolnak ilyesmivel, mert "tanulhat a tapasztalatból". Nahát a jó k*rva anyját az olyan féregnek, aki ilyet talál mondani - ezúttal Catherine Comins-é ez a tisztesség. ("Men who are unjustly accused of rape can sometimes gain from the experience.") Mindenesetre ebből is láthatjuk, hogy a feministák mennyire jólelkű emberek, és hogy mennyire mentesek a férfigyűlölettől.

A fentebbi sztori viszont afféle "happy end", mert a hazugságokra fény derült, és a nőt le is sittelték. 14 hónapot kapott, ami szerintem nagyon sovány ahhoz képest, amit elkövetett. Ha én kalkulálnám a büntetését, akkor az valahogy így nézne ki: alapból le kellene ülnie azt az időt, amit az a férfi töltött volna sitten, akit elítéltek volna a hazugságok alapján, plusz járna egy büntetési tétel az elvesztegetett rendőri munkáért és erőforrásokért, plusz járna egy tétel azért, mert amit csinált az önmagában bűncselekmény, tekintve amit annak a két férfinak el kellett szenvednie a nő hazugságai miatt. Ez kábé 20 év fegyház alatt nem állna meg, és azt kell mondjam, teljes joggal. Aki egy vállrándítással, egy hirtelen jött ötlettől vezérelve gond nélkül tönkreb*ssza más emberek életét, az nem alkalmas arra, hogy egy modern társadalom tagjaként éljen. Rohadjon meg a sitten, akkor is, ha egyébként egy "szegény fiatal lány", aki sok emberben szimpátiát kelthet a könnyeivel. Ilyen esetekben nem hallgathatunk a bennünk élő gyámolítóra, mert pontosan az efféle ribancoknak köszönhetjük azt, hogy férfiak egyre növekvő csoportjának megy gallyra az élete, annak minden munkájával és szenvedésével - még akkor is, ha végülis a börtönt sikeresen elkerülik.

A történetben szereplő pasi már a sokadik, aki csak azért ússza meg a hosszas fegyházat, mert szerencséjére tárgyi bizonyítékai vannak az ártatlanságáról. Afelől nyugodtak lehetünk, hogy a feministák által bemocskolt igazságszolgáltatási rendszer gond nélkül hűvösre tette volna az ártatlan férfit pusztán a nő vádjaira alapozva, ha nem tudja felmutatni a levelezést és a hirdetést, amire jelentkezett a prostinál. A nemrég átkeresztelkedett "Ártatlanul vádoltak társasága" (angol) blog kifejezetten ezzel a témával foglalkozik, és napi rendszerességgel ontja a sztorikat a nyugati kultúrkörből a nők hamis vádaskodásáról.

Talán épp itt lenne az ideje, hogy a hazug feminista dogmát kiebrudaljuk a törvényhozásból és az igazságszolgáltatásból. Vissza kell térni ahhoz a rendszerhez, amikor egy bűncselekményt igenis bizonyítani kell, nem elég a vádló állítása - akkor sem ha nő. Csak azért, mert valakinek puncija van, még nem tekinthet rá a bíróság automatikusan hiteles tanúként, akinek a szava többet ér, mint egy olyan valakié aki fütyivel született. Egy normális jogrendben a bűn elkövetését minden kétséget kizárva kell bizonyítani, és ehhez a nemi erőszak területén is ragaszkodni kell, mert borzasztóan elharapózott az ezzel kapcsolatos visszaélés. A feministák többsége abban a tévhiteken alapuló álomvilágban él, hogy a nők alapvetően jók és szépek, és ezért soha egynek sem jutna eszébe hazudni a nemi erőszakról - ezt bárhol megtalálhatjuk a neten, ahol feministák rajzanak. A "felvilágosultabb" fajtájuk is azt az ezerszer cáfolt, és tényszerűen alaptalannak bizonyult tévedést ismételgeti, hogy a nemi erőszak esetében a feljelentések 2%-a hamis. Ezzel szemben a valóság az, hogy az utóbbi években a bennfentes körök egyöntetű véleménye szerint a nemi erőszak feljelentések több mint fele hazugság, amikről a feljelentők eleve tudják, hogy nem történtek meg - egy ausztriai rendőrfőnök nemrég odáig ment, hogy azt nyilatkozta: az esetek négyötöde hamis. Ez egy olyan tény, amit talán nehéz elhinni, de az mindenesetre holtbiztos, hogy az igazságszolgáltatásban és a rendőri munkában ezzel foglalkozni kell, nem lehet a szőnyeg alá söpörni, újabb férfiak életét tönkretéve azért, hogy ne kelljen szegény feministák érzéseit megsérteni.

Az új magyar diákigazolvány már rádiófrekvenciás azonosító chipekkel van felszerelve - adja hírül a zindex. És csak hogy tuti legyen a rendszer, a pedagógusoknak is ilyen kártyája lesz.

A mondat, amit régóta vártunk már:

A későbbiekben pedig a legtöbb kiadásra kerülő okmánynál – így a személyinél és a jogosítványnál is – átállnak a csippel ellátott kártyarendszerre.

Na igen.

Persze jön a szokásos szöveg, hogy miért is jó ez nekünk:

A csippel ellátott e-diáknak számos előnye van. Helyettesítheti a naplót vagy az ellenőrzőt, és beléptetőrendszerek kialakítására is alkalmas, így a tervek szerint a BKV járatain 2014-ben bevezetésre kerülő elektronikus jegy- és bérletrendszerbe is beilleszthető lenne – mondta Vetési Iván, a renszer koncepciójának kidolgozásáért és megvalósításáért felelős miniszteri biztos.

Vajon mennyi időnek kell eltelnie, míg "rájönnek", vagy "feltalálják", hogy össze kell vonni minden kártyát, mert minek is hordanánk magunkkal többet, ha egyszer úgyis annyira okosak, hogy bármit meg tudnak jegyezni? És aztán mikor jön majd elő valaki az ötlettel, hogy tegyük az újszülöttek bőre alá, és minden gondjuk meg van oldva egy életre...?

Hát izé, azt hiszem ezek a kérdések máris idejétmúltak.

Gondolom lesznek majd olyanok, akiknek ez az egész tetszeni fog. Tényleg mennyire kényelmes, hogy elég egyet inteni a kezünkkel, és már tudja is a rendőr, hogy kik vagyunk, a pénztárnál már rendezve is van a számla, az orvos egy pittyenéssel megtekintheti a teljes kórtörténetünket. Annyira fantasztikus ez a rendszer, még a végén magam is elcsábulok.

De inkább mégsem. Nem vagyok számozott állat, nem vagyok egy tétel egy táblázatban, és ne is kezeljenek úgy. Köszönöm szépen, én szívesebben "bajlódom" készpénzzel, mint hogy a bőröm alá ültessék a bankot. Nem szeretném, hogy bármely kíváncsi hivatalnok (vagy ügyes hacker) mindent megtudjon rólam egy kattintással: milyen betegségeim voltak, miket nézegetek a neten, merre és milyen tulajdonaim vannak, stb. Én abban az ódivatú, már-már vaskalapos elméletben hiszek, hogy amíg nem teszek semmi "rosszat", addig minden magánügyem magánügy, az állam pedig foglalkozzon az én szennyesem helyett a maga dolgával. Az én életem ugyanis nem az állam dolga. Ne kövesse nyomon, hogy merre járok, mit eszek, kikkel találkozom és miről beszélgetek velük.

Úgy érzem tényleg vaskalapos ez a nézet, és a fiatalabbak talán már nem is képesek megérteni, hogy egyáltalán miről beszélek. Aki a fészbúkon maga adja ki az összes adatát, az egész világ orrára kötve, azzal kezdve, hogy mekkorát sz*rt aznap reggel, odáig, hogy önmaga térképezi ki a netre a teljes ismerősi körét, annak a szövegem csak valami üres halandzsa lehet. Dinoszaurusz lennék, aki felett eljárt az idő? Előfordulhat. De akkor is úgy érzem, meg kell őriznem valamit az emberi méltóságomból (már ha az ilyesmi jár dinoszauruszoknak is). Az életem nem bulvár, és főleg nem zajlik a neten. (Mert hát manapság a fészbúk már nem arra szolgál, hogy az ember azon keresztül megossza másokkal a magánéletét, hanem maga lett a magánélet.)

Kissé elkalandoztam a tárgytól. A lényeg az, hogy lehet a "károgókat" mindenféle csúnya szavakkal illetni - megtörtént tegnap, megtörténik ma, és minden bizonnyal holnap is -, csak sajnos közben a károgók minden egyes sötét jóslata valóra válik. Nem forradalmilag, nem villámcsapásszerűen, de lépésről lépésre.

Mikor jön majd el az idő, hogy az "überchip" hiánya büntetendő legyen? Ha visszavonulok egy tanyára, és az életemet a petrezselyem-ágyásoknak meg néhány tyúknak szentelem, akkor jönni fog majd a rendőrség, hogy valami szörnyű bűncselekményt követtem el azzal, hogy nincs távirányító a bőröm alá ültetve? Van jogom úgy élni, hogy nem ártok senkinek, és ha igen, meddig él még ez a jogom? És melyik országba vándorolhatok ki, ha itt bevezetnek valamit ami nekem emberileg nem tetszik? Hiszen mindenütt ugyanaz a trend, ugyanazok a fejlemények. Ecuadorban pont ugyanaz a nemzetközi banki elit keveri a kártyát, mint Vietnámban vagy Burundiban.

Most még messzebb kalandoztam a tárgytól, dehát pont ez a jó a saját blogban, hogy az ember a gyanútlan olvasókra szabadíthatja az asszociációit :) Mindenesetre: nem, nem őrültem meg, és nem vízionálok gondolatrendőrséget minden szekrény mögé. Viszont úgy érzem arrafelé haladunk, és a jövőben akár el is juthatunk oda. Sőt, a rendőrök nem is a spájzban, hanem a bőrünk alatt lesznek.

...az istennek nem tudom megtalálni a neten azt a cikket, amelyiket még tavaly ajánlott nagybecsű figyelmünkbe valami jófeminista, (ha jól emlékszem) az index feminista fórumán. A lényege az volt, hogy van a világban pár népcsoport, többek között talán a Fülöp-szigetek környékén?, ahol egyes fiúkat lányoknak öltöztetnek. Hogy ez miért volt jó nekik, arra már nem emlékszem, de arra igen, hogy az illető feminista erre hivatkozva közölte, hogy a "nem" csak egy társadalmi konstrukció, és hogy a fiúk lányosítása nagyon helyes, csak így tovább, satöbbi.

Azért kezdtem el keresni azt a cikket, mert a zindex épp most hozott le egy másikat, amiben annak a borzalmait ecsetelik, hogy Afganisztánban egyes lányokat fiúnak öltöztetnek. Mert ugye ami az egyik irányba pozitív, az az ellenkező irányba szörnyű bűntett. Ahogy a zindex fogalmaz:

Egyes szakértők szerint a Bacha Posh szokása súlyosan sérti a lányok jogait. Ők azzal érvelnek, hogy nem lehet egészséges az, hogy valaki egy meghatározott, viszonylag rövid időre identitást vált

Milyen érdekes. Bezzeg az LMBT, és az egyéb betűleves közösségekkel kapcsolatban minden nagyon egészséges. Amikor a gaz patriarchátus nyakába lehet varrni valamit, akkor már nem. Ha a kanadai vagy svéd szülők nevelik "nemtelennek" a gyereket, az fantasztikus áttörés a társadalom fejlődésében (olyanokat talán jobb is lenne nem említeni, amikor a leszbikus örökbe fogadó szülők a kisfiút direkt lányruhában járatják, és telebeszélik a fejét hülyeségekkel, hogy operáltassa nővé magát...), de ha afganisztánban a család munkáját jobban tudja segíteni egy gyerek úgy, ha fiúnak öltöztetik, az randa nőelnyomás.

Elfelejtettem volna mondani? Az afgán szokásnak alapja is van, amit a zindex így vezet fel:

Nem mellesleg, a fiúnak öltöztetett lányok dolgozhatnak, besegíthetnek apjuknak, és így a család megélhetéséhez anyagilag is hozzájárulnak.

Hát ez szerintem tényleg nem mellesleges tényező.

Az viszont böki a csőrömet, hogy Afganisztánba megyünk az ő hagyományaikba belepofázni, miközben a saját házunk táján derékig ér a ganaj. (Lásd a fentebbi linkeket.)

Ami még inkább böki a csőrömet, hogy az afgánozós cikk legvégén a retardált idióta cikkírója nem bírta megállni, hogy bele ne csempésszen némi további feminista agymenést, és Magyarországot Afganisztánhoz hasonlította. Mert itt aztán olyan borzalmas nőnek lenni, elég kinézni az abalakon, és az ember rögtön láthatja, hogy... Hm. Szóval az ember lát amit lát, a hülye feministák meg továbbra is félrebeszélnek.

Egész konkrétan a cikk végén ezt találja, akinek volt ereje odáig kitartani:

A fő kérdés a történetben persze az: vajon mikor lesz egy afgán nőnek ugyanannyi joga az életben, mint egy férfinak? ...és egy magyarnak?

Jaj.

A nők és a férfiak egyenlő jogokkal rendelkeznek Magyarországon?

A munkaerőpiaci részvétel tekintetében egész Európában megfigyelhetőek a nemek közti különbségek. A férfiak magasabb foglalkoztatási rátával rendelkeznek Magyarországon is, bár a nemek közti különbségek e tekintetben nem olyan nagyok, mint más uniós tagállamokban (bár ez inkább a férfiak alacsony aktivitási arányának, és nem a nők jobb részvételi arányának köszönhető.)

A nők munkaerőpiaci helyzetét több tényező is meghatározza:

• az „üvegplafon szindróma”

• a nők és férfiak fizetése közti különbség

• a női szegénység, az egyszülős háztartások és

• a családi és munkahelyi kötelezettségek összehangolásának nehézségei.

Egész Európa-szerte a nők 2-3 órával többet dolgoznak háztartásukban, mint a férfiak. Ugyanez Magyarországon 4-5 óra.

Forrás: http://jol-let.com/

Jaj-jaj.

Boncoltam már ezt a hullát ezerszer, de sebaj, nézzük sorra.

Az első gonosz vád: a férfiak arányaiban többen dolgoznak, mint a nők. És? Nem látom a problémát. Ha a férfiaknak (hasraütök) 57%-a dolgozik, a nőknek meg "csak" 51%-a, az akkor mit is jelent tulajdonképpen? Semmit. Főleg nem "nőelnyomást". Talán csak annyit, hogy van egy felső réteg (vállalkozók, képviselők, maffiózók), akiknél az asszonynak nem kell gürcölnie, ezért "háztartásbeli". Micsoda nőelnyomás, ihaj...

Következő: üvegplafon. Egyrészt mindenki tudja, hogy a nők átlagban kevesebbet dolgoznak, gyermekszülés miatt vagy attól függetlenül, tehát furcsa lenne ha pont ugyanannyi női vezető lenne mint férfi. Másrészt: miért nem beszélünk az "üvegpadlóról", ami azt jelenti, hogy a társadalom alján a nőket nem nagyon engedik leesni, de a férfiaknak nincs ilyen külső segítségük? A hajléktalanok, elesettek, börtönre ítéltek 4/5-e férfi, akik alulról figyelik az "üvegpadlót".

Aztán: a fizetési különbségek (a wage gap) egy gagyi áprilisi tréfa, amit ezerszer cáfolt már mindenki. Az óvodások által is megérthető érveket nincs kedvem újra felsorolni, megtettem legalább tucatnyi alkalommal.

Majd: "női szegénység"? Mi a lepra?! A legszegényebbek jellemzően férfiak, ahogy azt mutatja például a hajléktalanok esete. Náluk milyen szegényebbeket lehetne találni? Aki az utcán lakik és a kukából eszik, annál nincs lejjebb, és ez a sors "férfiprivilégium". Ezek után ne jöjjön nekem "speciális női szegénységgel", mert csúnyát találok mondani.
Hasonló, bár nem ennyire erős érzelmeket vált ki belőlem az "egyszülős háztartások" felemlegetése is, ugyanis az egyeülálló anyák túlnyomó többsége a saját személyes döntésének köszönheti a helyzetet amibe került, és a saját döntésének következményei ellen nehogymá' nekem vagy a társadalomnak kelljen őt megvédeni. Gondolkodott volna inkább azelőtt, hogy beadta a válópert, vagy házasságon kívül tette szét a lábát. Attól, hogy hülye volt szegény, még nem érzem, hogy érdemesebb lenne az állam segítségére, mint bárki más. Az meg egyenesen vakít mint a nap, hogy a nehézségeit nem valamiféle "patriarchális elnyomás" okozza, főként tekintve, hogy a "patriarchális társadalom" segélyei nélkül lehet hogy éhenhalna a gyerek(ek)kel együtt. Tehát nem laposan kéne nézni a férfiakra, akik szegény nő rossz sorsát okozzák, mert a helyzet ennek az ellenkezője; legyenek inkább hálásak a férfiaknak azért a társadalomért amit úgy építettek meg, hogy az egyedülálló anyákat külön segélyek illetik.

Végül: család és munka összehangolása... Broáf. Mintha a férfiaknak nem kellene törődni a családdal. Mintha a férfiak azért vállalnának plusz túlórát vagy mellékállást, mert ők egyébként utálnak pihenni, utálnak otthon lenni, vagy utálnak a szeretteikkel foglalkozni. Egyedül szegény nőknek kell "összeegyeztetni" a családot a munkával, jaaaaj, jaaaaj, segítsünk szegény nőknek, akik úgy szenvednek a gonosz férfiak elnyomása alatt.

Illetve van még egy utolsó utáni pont is: a házimunka. A mondat abban a formában értelmetlen, ahogy leírták, mert az egyik legfontosabb információ az lenne, hogy milyen időközönként: naponta? hetente? életükben? Egyáltalán nem mindegy, és a legegyszerűbbnek tűnő válasz azonnal hamis: nem naponta. Aki arról beszél, hogy egy nő naponta 4-5 órával több házimunkát végez, mint a férje, az beteg. Egy átlag nő talán hetente végez összesen 4-5 óra házimunkát. És persze akkor a férfinál nem számítjuk "munkának" azt amit ő csinál, például sofőrködik (viszi a nőt bevásárolni vagy dolgozni), füvet nyír, barkácsol, bárakármi. Ezek nem számítanak, csak az, amit a nő csinál. Így nem nehéz különbséget találni.

Szóval a szokásos fekáliatologatás. Vettek 2 rész hazugságot, 2 rész propagandát, és jól összerázták egy fél résznyi féligazsággal. Az eredményt meg a nyakunkba zúdítják, hátha valaki megrészegedik tőle. Pf.

A svédeknél csak úgy dúl az egyenlőség meg a liberalizmus, az már tuti. Igaz nekem a gyomrom fordult föl attól, amit a kulturális miniszterük csinált. Hihetetlen, mikre nem képes az ember, ha lerombolják a fejében a normalitást... Az, hogy a négerek tiltakoztak, természetes, hiszen egy ennyire egyenjogú és polkorrekt világban már egyszerűen semmit nem lehet csinálni, ami valakinek ne szúrná a szemét, főleg úgy, hogy teljesen szabadon úgy értelmeznek bármit, ahogy éppen kedvük tartja. "A nők körülmetélése ellen tiltakoztál? Sebaj, szerintünk éppen hogy lejárattad a mi hasonló kezdeményezésünket." Liberalizmus mindenek felett!

...

Nade a bankvilág, és alkalmazottainak lelkivilága sem kutya. Arról, hogy mennyire "direkt" az emberek lehúzása, vagy mennyire nem, szerintem sokat elmond ez a következő megjegyzés, amit egy olyan ügyfélről írtak, aki szeretett volna előtörleszteni:

"A kis faszkalap azt hiszi, hogy csak úgy kiugorhat az egészből"

Az már csak a mi "szerencsénk", hogy bennefelejtették a levélben, amit kiküldtek az említett ügyfélnek...

...

Kedden megint gigászi napkitörésünk volt. Nem sok ez már egy kicsit? Az én ízlésemnek túlságosan sűrű.

...

Aztán egy rakás sötét hangvételű cikk a HVG egészség rovatából. Akinek ilyen szalagcímek mellett nem az ugrik be, hogy közelg' a világvége, az nem figyel eléggé, vagy nem tud a sorok között olvasni...

A memória manipulálása meggátolhatja a szenvedélybeteget a visszaszokásban – állítják kínai kutatók

Ellenálltak az antibiotikumnak a négymillió éve elzárt ősbaktériumok

BBC: tudtukon kívül sterilizálnak nőket Üzbegisztánban

Érdemes óvatosan szedni a finaszterid tartalmú gyógyszereket

Mérgeket és tiltott anyagokat mutattak ki kínai gyógyszerekből Ausztráliában

300 milliós fogás: hamis kék tablettákat árult egy békéscsabai házaspár

Százmilliók betegszenek meg mérgezett ételtől Kínában

Mérgező gyógyszerkapszulák gyártóira csapott le a kínai rendőrség

Tanulság: ne szedjünk soha semmilyen gyógyszert, ne menjünk Kínába, sőt, rejtőzzünk el valahol, még mielőtt a nyakunkra szabadítják az ősbaktériumokat vagy a memóriamanipuláló szakembereket...

Emellett futottak még:

Önzőbben hoznak döntéseket a férfiak - A nők erkölcsösebbek, mint a férfiak

Na persze, persze. Hallottuk ezt már ezerszer, ez a korszellem, ez folyik a csapból is. Nő = jó, férfi = rossz. A könyökünkön jön ki, azokkal a parasztokkal együtt, akik ilyen "erkölcsi DNS teszteket" találnak ki, amiből bárki megtudhatja, hogy a személyisége "angyal"-e avagy "oltalmazó". Anyám...

Egyébként hogy mit nevez önzőségnek? A férfiak individualistábbak. Ezt persze úgy is meg lehetne fogalmazni, hogy a nők kollektivistábbak, ami erkölcsileg semmit nem jelent, dehát mivel A MÉRCE A NŐ, ahhoz képest a férfi csak rossz lehet. Érdekes lehet úgy "filozofálni", hogy az eredményből vezeti le a alapvetést, és nem fordítva. A gondolatmenet:

A nők jók, a férfiak rosszak. Tehát ha a teszt azt mutatja, hogy a nők kollektivisták, a férfiak individualisták, akkor kollektivizmus = jó, individualizmus = rossz. És mivel individualizmus rossz, és a férfiak individualisták, ezért kijelenthetjük, hogy a férfiak rosszak.

Gratulálok.

...

Háttérbe szorult a megelőzés az orvosi gondolkodásban

Nem mondják... Ki a fene gondolta volna, hogy a multimilliárd dolláros gyógyszeripar, ami az orvosokat hawaii-on üdülteti, nem örül annak ha az orvosok a drága pirulák helyett azt mondják a betegnek: napozzon egy kicsit, menjen szabad levegőre, mozogjon és lazítson.

Persze nem is egészen itt tartunk, mert manapság már a prevenció is tablettákat jelent, csak nem kezelő, hanem megelőző tablettákat. Azokon is lehet valamennyit kaszálni, ami még mindig jobb, mint ha mindenki egészséges lenne, mert akkor felkopna az orvosok és gyógyszerészek álla. Valahogy szimpatikusabb volt a régi kínai császárok rendszere, ahol addig fizették az orvost, amíg a császár nem volt beteg... El lehet gondolkodni, hogy kinek mi az érdeke.

Nem én vagyok az első, aki ezzel foglalkozik, nem is a második, sőt, talán az első millióba sem férek be. Ennek ellenére leírom a gondolataimat, aztán legfeljebb lezavarnak a színpadról, hogy "ez már volt" :)

1. Létezik-e demokrácia? Az egyszerű válasz az, hogy nem. Ha valaki azt hitte, hogy abban él, az túl sok tévét néz és túl keveset gondolkodik. Mire alapozom ezt?

Mit jelent a demokrácia? Szó szerint a tömeg uralma, politikai értelemben a többség akaratának érvényesülése. Ez egyik sem valósul meg ma Magyarországon, de sehol máshol sem. Mikor volt az, hogy utoljára beleszólhattál valamibe? Te, mint a szavazásra jogosult nép egy tagja, mikor nyilváníthattad ki a véleményedet vagy az akaratodat? Most a pártokra történő szavazásról ne is beszéljünk, mert azzal semmi közvetlen döntést vagy változást nem hozunk. Az olyasmire gondolok, mint a vizitdíj népszavazása - na abban letehettük a voksot, aztán lett valami. Ilyen konkrét "népdöntésből" a rendszerváltás óta volt talán féltucat, de ez erősen optimista becslés. Több mint 20 évre ez elég satnya, nem? Ez lenne a népuralom? Nem ural a nép itt semmit, még önmagát sem. A döntéseket a politikusok hozzák, akik magasról, szép ívben tojnak a népakaratra.

Ez persze nem meglepő, hiszen ugyanazon bábjátékos jobb és bal kezéről csüngenek alá, tehát meglehetősen furcsa lenne, ha egyszercsak valaki elkezdené megkérdezni a népet arról, hogy mit is szeretne igazából. Még a fizetésüket is maguknak határozzák meg, pedig igazán jó lenne, ha legalább afelől a népakarat dönthetne...

A "nép hatalma", ez a nyugati típusú "demokrácia" kimerül annyiban, hogy 4 évente egyszer szavazhatunk arról, hogy a nemzetközi banki elit a jobb vagy a bal lábával rúgjon minket seggbe. Ez valami fantasztikusan szegényes illúzió, de a birkák tömegét ennyivel is meg lehet etetni. Ez a létező társadalmi rendszerek legtökéletesebbike, mert szurkolhatsz a csapatodnak, és ha nem is nyertek, legközelebb lesz megint esélyetek. Hogy aztán te semmit nem kapsz abból a sikerből, pénzből és hatalomból, amit a "csapatod" esetleg megnyer, az mellékes. Legyen elég a pszichológiai kielégülés, a "győztünk" érzése.

2. Jó lenne-e egyáltalán, ha valóban létezne demokrácia?

Eretnek kérdés, annyi szent, de ha egyszer a birka tömegek annyira hülyék, mint amennyire látszik, akkor mégis miért lenne az jó, ha az ő kezükben lenne a kormányrúd? Jó lenne az ő hatalmuk? Ilyen értelemben talán meg is lehet érteni a nemzetközi elitet, amikor arra gondolnak, hogy jobb a népnek, ha nem magát kormányozza, hanem felülről terelik. Van benne némi ráció, csak az a gond, hogy a felülről terelés jelenleg egy maroknyi megalomániás tetű kezében van, akik monopoly-t játszanak velünk, és körülbelül annyira érdekli őket a valódi emberek sorsa, mint amennyire egy átlagos társasjátékozót a műanyag figuráké.

A demokráciával az az alapvető probléma, hogy muszáj korlátokat szabni előtte. Csakhogy ez egy belső önellentmondást okoz, ugyanis ha kívülről teszünk korlátokat a birkák elé akkor nem mondhatjuk egyúttal azt, hogy az ő kezükben van a hatalom. Azt nem tehetjük meg, hogy szabadon megszavaztatjuk a néppel, hogy akarnak-e az államkincstárból pénzt zsebrevágni, nekik nem tetsző embereket halálra ítélni, ingyen cirkuszt és kenyeret osztani - mert megszavaznák, hogy igen. És ez lehetetlen, vagy legalábbis nagy tempóban az összeomlás felé vezetne.

Kellenek olyan keretek, mint például hogy mindenkinek joga van az élethez, és egyúttal senkinek nincs joga a más életét elvenni. Ezt nem tehetjük a demokrácia népítéletének tárgyává, ez a demokrácián felül áll.

Ezzel a demokrácia mindenfelé istenített diadala és hegemóniája persze megdől, mert rájövünk, hogy nincs is, meg ha lenne se kellene a kutyának sem. Százszor inkább éljünk egy JÓ törvényekkel megalkotott, azoknak betartását és a megfelelő igazságszolgáltatást szavatoló rendszerben, mint egy olyan káoszban, ahol a 2 általánost félig elvégzett, erőszakos bűncselekmények miatt többször elítélt birkának pontosan ugyanannyi szava van a rendszer irányításában, mint Einsteinnek, Gandhinak vagy Teréz anyának.

A demokrácia nem jó rendszer.

Nehéz ezt leírni, mert az ember érzi, hogy a korszellem iszonyú haragra gerjed, de ha egyszer ez az igazság. Csak így, feketén-fehéren.

Persze nem sokat számít, hogy valójában jó rendszer-e, mivel nem abban élünk, csak az illúziójában. De sajnos ez az illúzió sem jó rendszer. Olyannyira nem, hogy a történelem során kipróbált egyéb szisztémák közül majd' mindegyik jobb lenne. Inkább egy jó király, mint egy rossz oligarcha, aki a háttérből mozgatja a szálakat...

Jelenleg az zajlik, hogy van itt 10 millió birka, akik körül szűkül a karám. (Az ötlet azért nem túl radikális, mert a történelem során gyakorlatilag mindig karámokban éltünk, talán egy röpke pár évtizedre nem.) A karámot dróton rángatott bábok alakítják, akikből van bőven, hogy lehessen közülük választani. A birkák egy része sz*rik az egészre, amíg van fű meg víz elegendő és az eső sem veri őket túl gyakran, addig nem bánják a rendszeres nyírást. (A vágóhíd meg csak összeesküvés-elmélet.) Más birkák lelkesen szavaznak a bábokra, mert igen nagy jelentősége van ám annak, hogy most 4 évig Paprikajancsi nyír minket, és nem Paprikagéza. Abban a hitben élnek, hogy a politika jelent valamit, és végső soron talán tényleg, mert Paprikajancsi a kövérebb birkákat szokta jobban nyírni, Paprikagéza viszont a soványabbakat. De úgyis minden birka sorra kerül, vagyis a különbség jobbára elméletbeli, és hosszabb időszakokon kiegyenlítődik.

És van néhány birka, aki arról beszél, hogy hagyjanak már minket békén, beszolgáltatunk önként bizonyos mennyiségű gyapjút, ha a bábok és bábjátékosok elmennek végre a p*csába és hagynak minket nyugodtan legelni. Hagyjuk az illúziókat, hagyjuk a parasztvakítást, térjünk a lényegre - de legyünk mindannyian emberségesek és kompromisszumkészek. Ez persze elsősorban a bábjátékosok felé lenne elvárás, mert - vagyis inkább: de - ők sz*rnak rá a leginkább. A pásztor nem foglalkozik a bégetéssel, akkor sem, ha a birkaság csak hasonlat, és valójában emberekről beszélünk.

Demokráciáról viszont nem beszélünk. Általában csak annyit, hogy milyen szép, milyen jó, mennyire meg vagyunk vele elégedve. Esetleg féltjük a gazemberektől; a bábjátékos bal keze sopánkodik, hogy mennyire félelmetes a jobb kéz, talán végleges hatalomátvételre törekszik.

Siralmas.

Tulajdonképpen igazad van. Az igazság mellékes, a tények másodlagosak. Az a lényeg, hogy te miben hiszel, vagyis inkább az, hogy miben nem.

Ha te nem hiszel abban, hogy egyes emberek egész országokat húznak le anyagilag, akkor az nem is létezik. Ha te nem hiszed, hogy a Magyar Nemzeti Bank nem tartozik semmiféle elszámolással, semmilyen felelősséggel a magyar államnak vagy akár a magyar kormánynak, és helyette a nemzetközi "szuperbankoknak" jelent és az ő utasításaikat követi, akkor az onnantól megszűnik igaznak lenni.

Ez persze a világon gyakorlatilag mindenhol így van, és ez egyben azt is jelenti, hogy a fejlett világ országai közül egy sem rendelkezik a saját pénze nyomtatásának jogával. Ennek a legegyszerűbb példája a "Fed", vagyis a Federal Reserve, az USA központi bankja, ami egy magánkézben lévő bank, ami a tulajdonosai profittermelésének eszköze, de - az állammal szemben! - birtokolja a dollár nyomtatásának jogát. A folyamat a következőképpen zajlik: az USA kormánya úgy dönt, hogy kell neki 1Mrd új dollár. Odamegy a Fed-hez, és bejelenti az igényét. Az megrendeli a bankjegyeket az állami pénznyomdától, és kifizeti a nyomtatás árát, ami 1000 bankjegyenként kb. 2 dolcsi és némi apró. Ezután a bankjegyeket átadja a kormánynak, cserébe 1Mrd dollárnyi állami értékpapírért, ami ténylegesen a tulajdonába kerül, és a futamidő végén visszaválthatja, kamatokkal együtt. Vagyis az amerikai állam a Fed-en keresztül megveszi a pénzt a saját nyomdájától. Ez olyan szinten köztudott, hogy ezerszámra lehet találni a neten ismertető cikket és videót. Még csak nem is titkolják, a rendszer így működik.

De ha te nem hiszel benne, akkor az egész füstté válik.

És abban is igazad van, hogy teljesen buta és beteg gondolat, hogy a világ leggazdagabb emberei netán beleártanák magukat a politikába. És hogy megvennének politikusokat, hát ez teljesen abszurd. A maffia talán csinál ilyet, de az igazán gazdagok nem, mert nem és kész. Te nem hiszel benne, tehát lehetetlen.

Hogy az USA előző 5 kormányváltása alatt minden jelentős funkcionárius ugyanazon szervezetek tagja volt (CFR, TC, BG), pártállástól függetlenül, az ugyan lekövethető tény, de számodra mégsem létezik, csak hagymázas képzelgés. Hogy a két szemben álló, az elnökségért és a parlamenti helyekért harcoló párt Top 10 anyagi támogatója mindkét oldalt támogatta, mintegy jelezve, hogy már előre zsebrevágták a leendő vezetést, akármelyik legyen is az, szintén közismert, de mivel te nem tudsz róla, nyugodtan legyints rá, ettől nemlétezővé válik.

Hogy a nemzetközi nagyvállalatok lobbijai a törvényhozók korrumpálásával kiszorítják a kisebb cégeket a piacokról, nap mint nap a szemünk elé kerül, dehát szerinted ez is csak összeesküvéselmélet, szóval spongyát rá.

Visszatérve a bankokhoz egy pillanatra, nyilván arról sem tudsz, hogy a bank a semmit adja neked kölcsön, de neked valódi pénzt kell visszafizetned, kamatostul. Ezt úgy nevezik, hogy fractional reserve banking, és ez is teljesen nyílt, senki nem titkolja. Dehát mivel számodra ez valószínűtlen, nyilván csak valami hülye kitaláció lehet - még akkor is, ha a jelenlegi, 2012-es amcsi konzervatív elnökjelölti verseny egyik esélyese maga is beszél a csalásról.

Az, hogy a tőzsdecápák nem csak tippelik, de befolyásolják is az eseményeket, persze szintén csak agyrém, akkor is, ha maguk is bevallják. Hogy ez olykor akkora méreteket ölt, hogy teljes kontinenseket sodor gazdasági válságba, az a többségnek balszerencse, neked tévhit.

Hogy az amerikai államalapító "atyák", és a későbbi elnökök közül is jónéhányan arról beszéltek, hogy a háttérből a pénz-oligarchák manipulálják az egész világot, és ha ennek nem állunk ellen, akkor nyomorba döntenek mindent, az szerinted csak annyit jelent, hogy ezek az államférfiak mind hülyék voltak, és nem értettek semmit a politikához, amit te nyilván sokkal jobban ismersz, mint ők annak idején.

Tulajdonképpen oldalakon keresztül folytathatnám még, hogy mi minden nem létezik a világon, mert bár dokumentálva van, szemtanúk hitelesítik és az elkövetők is bevallják, de te nem hiszel benne, szóval mind-mind csak hülye összeesküvéselmélet, semmi több. Úgyhogy nem is sorolom, a linkeket sem fogom kigyűjteni, mert neked teljesen fölösleges. A magam szórakoztatására viszont jobb időtöltést is ki tudok találni, mint hogy téged próbáljalak meggyőzni tényekkel, dokumentumokkal, bizonyítékokkal, hiszen azok számodra úgysem jelentenek semmit a te mindentudásoddal szemben.

Antifeminizmus tárgyában mindigis afféle "bölcs öregként" tekintettem Rob Fedders-re, a No Ma'am blog írójára. Általában 2-3 lépéssel a többiek előtt járt, mivel szokása mindig a nagyobb képet szemlélni. Viszont éppen ezért az ő írásainak megértéséhez kell egy bizonyos "alapműveltség", legalábbis feminizmus és marxizmus terén, mivel olyan dolgokról beszél, amit az átlagembernek még senki nem magyarázott el, tehát valószínűleg nem fogja könnyen megérteni.

Annak idején nem ért nagy arculcsapásként a rengeteg új felismerés, amit ő inspirált, mert többé-kevésbé jó irányba tapogatóztam, csak felnyitotta előttem a távlatokat. Most viszont egy kicsit más a helyzet: egy olyan perspektívát írt le az utóbbi néhány cikkében, ami alapjaiban helyezi más megvilágításba a teljes kérdést. Ezt most zanzásítva adom elő, ami az esetek többségében hiba, mert ha egy gondolatmenetet az emberek nem tudnak követni, akkor elutasítják - holott csak arról van szó, hogy nem rendelkeznek a kellő tudással a megértéséhez. De nekem nincs arra lehetőségem, hogy végigpasszírozzam az olvasót azon az úton, amit Rob barátunk bejárt, és amiről maga is ír: a több évnyi olvasáson, utánajáráson, morfondírozáson, megértésen - és nem csak a feminizmus, hanem a történelem, a társadalom, az evolúció, a szociológia, pszichológia, és még ki tudja mi minden terén. Egy hasonló utat magam is bejártam, és én is tettem már róla említést. Aki viszont a marxizmus világhódító útjával és a feminizmus társadalomellenes gyökereivel kapcsolatban ismeretlen vizeken evez, az most legföljebb annyit tehet, hogy kapaszkodik, és az ismeret-béli hiányosságokat jóhiszeműséggel pótolja. Ha valamiben nem látja a rációt, ne azonnal támadjon, hanem próbálja megérteni, akkor is, ha a szövegben nincs részletesen kifejtve a téma alfától omegáig.

Szóval a lényeg dióhéjban: a feminizmusnak gyakorlatilag vége. A hívek még nem tudják, de a mozgalom "halott", hiszen elvégezte amiért életre hívták, és a továbbiakban nincs rá szükség. A nők többsége dolgozik; a család intézménye szétverve, romokban hever; a válás hétköznapibb mint maga a házasság; természetesnek számít, ha egy gyermek apátlan, csonka családból érkezik; ésatöbbi. A feminizmusnak ezek voltak a (rejtett) céljai, és ezeket el is érte - így az elitnek már nincs rá tovább szüksége. Sőt, pont ellenkezőleg: a szokásos marxista társadalomformálási módszer szerint elérkezett az idő az "ellenoldal" fellendüléséhez.

Ami 5-10 éve még elképzelhetetlen volt (most nem kifejezetten Magyarországról beszélek, hiszen hazánk csendben meghúzódik a nemzetközi trendek árnyékában, sokszor - szerencsére! - azoktól alig érintetten, vagy azoktól lemaradva), hogy az antifeminista hangok teret kapjanak a sajtóban, mára egyre gyakoribb. A neves, patinás újságok weboldalain egyre több az antifeminista hozzászólás, amit tegnap még moderáltak volna, de ma már nem teszik.

A marxista terv részeként most annak van itt az ideje, hogy az inga a másik irányba lendüljön, és most a másik oldal is kapjon némi "állami lendületet". A terv maga ugyanis az, hogy a legvégén minden hatalom az állam kezébe kerüljön, mindenki minden problémájával az államhoz szaladjon, minden kérdésben az állam legyen az egyetlen, a végső, az abszolút hatalom. A család az állam ellensége volt, tehát bevetették a feminizmust, hogy elpusztítsa. Ez gyakorlatilag megtörtént. Jelenleg még a legtöbb ütőkártya a nők kezében van - úgyhogy ez még nem a végcél, csak egy állomás. Innen arrafelé kell továbbhaladni, hogy a nők ütőkártyái is az állam kezébe kerüljenek. Mit is jelent ez konkrétan? Egy példa a gyermekelhelyezés. A történelem ködbe vesző régióiban egy gyermek helye az apja mellett volt (ezért nem volt sok válás, mert a nők nem akarták elhagyni a gyermekeiket). Most - a feminizmus hatására - a gyermek helye az anyja mellett van. (A következményeket ismerjük.) A közeljövő trendje a "shared custody", vagyis a válás utáni megosztott gyermekelhelyezés, amikor a kölök hol az egyik szülőjével van, hol a másikkal. Itt már abban a fázisban vagyunk, hogy az állam bele-beleszól a gyermekkel kapcsolatos ügyekbe. Gyámfelügyelő jelenlétében történő gyermekláthatás, a család- és gyermekvédelmi hatóságok "ellenőrzik" a szülőket, a körülményeket, satöbbi. Mindezt persze "a gyermek érdekében". Mert az államnak semmi sem fontosabb, mint a gyerek érdeke... Ezért is nézte látszólag tétlenül - a háttérben persze gyorsítva és irányítva a folyamatot - a családok szétverését, mert az oly nagyon érdeke a gyerekeknek. És ha az inga elég messzire lendül a másik irányba, akkor eljutunk oda, hogy a gyermek érdekeinek képviseletében egyetlen kompetens fél lesz csak: az állam. A szülők beleszólása egyre kisebb lesz, és ki tudja hova vezet ez az út; talán Huxley Szép új világába, ahol a gyermekeknek nincsenek is szülei, hiszen az divatjamúlt, barbár dolog. Mindenkit felnevel az állam, aminek már most is majdnem megvan hozzá a teljes szükséges apparátusa. Még néhány bölcsőde, és kezdődhet a buli.

Ehhez mindössze az kell, hogy a feminizmus elleni, teljesen jogos és megérdemelt ellenállás a tudtán kívül úgy táncoljon, ahogy Marx fütyül. Két út áll előttünk, és sok múlik azon, hogy melyiket választjuk:

Balra a sztráda, amit elképzeltek nekünk: amelyiken az országház elé megyünk panaszainkkal, ami nagykegyesen meghallgat minket, és hoz néhány új törvényt, ami a nők jelenlegi hegemóniáját megtöri. Persze a megtört hegemónia nem állítja helyre a régi rendet, hanem a "hatalmi vákuumba" maga az állam nyomul be, hogy átvegye a szülők helyét - lásd fentebb.

A jobb oldali ösvény sokkal rögösebb és meredekebb. A távoli hegycsúcson csak ködösen látható végcél az, hogy helyreálljon a rend, a családok önrendelkezése, a szülők szülői jogai a saját gyermekeik boldogulásának irányításában - hogy az állam visszahúzza szőrös mancsát a magánéletünkből és a családi életünkből, és tegyen le róla, hogy helyettünk nevelje a gyermekeinket a saját engedelmes szolgáivá.

A férfijogi és apajogi mozgalom céljai nemesek, a jelen férfiellenesség feletti felháborodásuk pedig tökéletesen érthető. Ez nem jelenti azonban azt - sajnos -, hogy ne lehetne őket is kihasználni más célok érdekében, ha valaki kellő alapossággal tervez és kellően rejtve marad a tásadalmi mozgások hátterében. Épp ezért nagyon fontos, hogy tudjuk, több zajlik a társadalomban, mint ami a felszínen úszva az ember szemébe ötlik. Vannak, akik akár évtizedeken átívelő, nagy társadalmi mozgalmakat rittyentenek a saját sötét céljaik érdekében, és igazán nagy kár lenne, ha mi is balekként vennénk részt ebben, ahogy a feministák tették az utóbbi 50 évben. Tudjuk, hogy a feminista "tömegek" csak hiszékeny idióták, akik tudtukon kívül a felsőbb tervezők szekerét tolják - ne higgyük azt, hogy a mi mozgalmunk erre alapból immunis. Nagy blama lenne ugyanebbe a hibába beleesni, és 1-2 évtized múlva szembesülni azzal, hogy ugyanúgy palira vettek minket, mint őket. Nem tudom ki hogy van vele, de én nem szeretnék egy csavar lenni abban a gépezetben, ami a családok - és általában az emberek - magánélete feletti irányítást az állam kezébe játssza.

Akármennyit is változott a társadalom és a kultúra a feminizmus uralma alatt, mi nem érhetjük be azzal, hogy az állam segítségét kérjük a férfiellenesség csökkentésére. Nem lehet az a célunk, hogy a rossz feminista törvények mellé "hozassunk" antifeminista törvényeket, amik végső soron (ámde rejtetten) egyre több hatalmat adnak az állam kezébe az emberek magánélete fölött. Hiába töri le papíron a férfiellenes nőhegemóniát egy törvény, ha a férfiak saját élete feletti irányítást nem a kezükbe helyezi vissza, valamint a családjaik életét nem a normális mederbe tereli vissza. Egyszerűen megmondva: a rossz törvények ellen nem megoldás a rossz ellentörvény. Főleg nem, ha a háttérből kajlán vigyorog ránk Marx torzonborz maszkja mögül a Rócsildok és Rokkefellerek pofája. A rossz törvények ellen a jó megoldás azok megszüntetése, és az eredeti állapot helyreállítása.

Ez közel sem annyira lehetetlen, mint egyesek gondolnák. Nem a történelem kerekét kell visszaforgatni, hanem csak egy folyton változó könyvben kisatírozni pár paragrafust. Ez naponta megtörténik, csak általában nem a mi érdekünkben. Valahogy ki kellene lobbizni, hogy ezúttal így legyen.

Az index most arról beszél, hogy egy szegény tiniprostinak karácsony napján 176 vendéggel kellett foglalkozni. Ez 24 órára, vagyis 1440 percre vetítve 8,1 perc fejenként. Ezúton szeretnék gratulálni ehhez a teljesítményhez. Mármint egy ekkora hazugsághoz.

Gondolom felkelt a csaj szenteste napján mondjuk reggel 8-kor (az előtt ki megy k*rvázni??? - ja és egyébként ki megy karácsonykor k*rvázni?!), és onnantól kezdve másnap reggel 8-ig nem evett, nem ivott, nem tisztálkodott, nem pihent és nem aludt egy percet sem, csak 8 percenként húzott egy strigulát. És akkor persze a fejenként 8 percben benne volt a kuncsaftonkénti vetkőzés-öltözés, "előkészületek", meg a komplett procedúra. Ez még a pornófilmes szakma vonatkozó ágazatában is elismerésre méltó teljesítmény lenne, ahol körben állnak a férfiak a női főszereplő mellett és előre készülnek a "bevetésre". Ami azért a prostitúció szövegkörnyezetében egyáltalán nem jellemző, sőt.

Mikor lesz már vége ennek a férfiellenes feminista dömpingnek??? A jövő héten azt fogjuk hallani, hogy szegény prostiknak óránként 4200 kuncsaftot kellett kiszolgálni, vagy lesz egy határ, amit már a feminista hazudozás sem lép át?

A közélet annyira beszennyesedett, a média annyira feltolta az ingerküszöböket, hogy egy átlagember manapság semmire nem kapja fel a fejét. Ha azt olvassa szalagcímnek, hogy "rendőrállam", akkor tudja, hogy valami elvadult jobbos vagy idióta balos akarja épp hergelni a közhangulatot, mert egy államilag szponzorált bandérium valahol közelharcba keveredett valami huligánbandával. És általában nem is téved, sőt, az esetek 95%-ában tényleg erről van szó. Szavaink és fogalmaink kiüresedtek, s majd' minden a politika által elcsépelt szófordulatról tudni lehet - jogosan -, hogy csak egy frázis, amiből valaki bunkót akar faragni hogy a másikat fejbecsapja. Semmi tartalom, 100% belemagyarázás.

Ennek persze megvan az a kockázata, hogy a tényleges problémákkal egyre nehezebb foglalkozni, mert egyrészt elvesznek a műproblémák és a sárdobálás kakofóniájában, másrészt mert a tárgyalásuk is nehézkessé vált a fogalmaink említett kiüresedése miatt. Ha most valóban fennállna egy bizonyos veszély, mondjuk hogy egy őrült tudós politikus egyszercsak Nagytestvérnek képzeli magát és a rendőrökkel tartja igájában a tömegeket, akkor lehetetlen volna az embereket felrázni a média által gerjesztett apátiából, hogy tegyenek valamit ellene. Tízből kilenc azt mondaná, csak egy újabb jobbos/balos hecckampány, a maradék 1 meg hiába szajkózná, hogy "rendőrállam", az ilyen fogalmak egy ideje már megállnak az emberek fülénél és képtelenek behatolni.

Most persze következik, hogy beszámolok arról, hogy itt tényleg rendőrállamot akar csinálni valaki. Lópikulát. Orbánnal naponta elfuvolázzák ezt a sztorit a megfelelő orgánumok, és szerintem tőle ugyanannyira nem kell tartani, ahogy az elődeitől sem kellett. Nem ő a "játékos" ebben a játszmában, ő is csak egy báb. Még ha magasabban van is, mint "mi".

Ha valódi képet akarunk kapni egy rendőrállamról, akkor talán a legjobb ha Leninhez fordulunk, illetve a közvetlen utódaihoz. Ők megmutatták, milyen az. Mikor a komcsik magukhoz ragadták a kezdeményezést, fenekestül fel akarták forgatni a világot a "kommunista erkölcs" szerint. Mindent átírtak, ami a regnáló kultúrában szúrta a szemüket, de ez az embereknek érthetően nem tetszett. Amit addig szabad volt, az onnantól tilos; ami addig tilos volt, azt utána szabad lett csinálni. Csakhogy a rend általában nem véletlenül alakul ki olyanra, amilyenre. Ha fejreállítják, abból nem egy másik rend keletkezik, hanem káosz. Ez lett a kommunista kísérletből is. Csak kemény kézzel - rendőrökkel - tudták fenntartani, egészen addig, amíg hivatalosan is le nem fújták. Befuccsolt. Az emberek nem fogadták el a "kommunista erkölcsöt", illetve annak illúzióját, mert mindenki látta, hogy nincs mögötte tartalom, nameg az embereknek úgysem tetszik semmi, amit kívülről erőltetnek rájuk.

Ugrunk kicsit a történelemben, mert minek is jártatnám a számat a múltról. A jelenben ugye az a közfelfogás uralkodik a nyugati kultúrkörben, hogy a kommunizmus megbukott, rendőrállam mint olyan pedig csak latin-amerikában létezhet, véreskezű diktátorok uralma alatt. Amiben mi élünk, az a világ közepe, a teremtés csúcsa, a társadalmi rendszerek királya. A szabadok földje, a bátrak otthona. A demokrácia népuralma, a többség akarata, meg még vagy száz ilyen szlogen.

Lakossághoz mért arányában az USA-ban van a legtöbb ember börtönben, és a világon messze a legtöbb megfigyelőkamera Angliában van telepítve. Ez két olyan rekord, amiről nem gondolnánk, hogy "mi" tartjuk, ugye? Valami nem igazán stimmel ezzel a dologgal, ha egy kicsit felnyitjuk rá a szemünket és nem siklunk át felette gondolkodás nélkül. Hogyhogy az USA legfelsőbb bírósága jóváhagyja, hogy a rendőrségnek joga van bárkit bármilyen indokkal meztelenre vetkőztetni és testüregmotozásnak alávetni, holott egy évtizeddel ezelőtt arrafelé a rendőr még csak meg sem állíthatott senkit az utcán, ha nem volt alapos gyanúja hogy az illető elkövetett valamit? Hogyhogy a reptereken rutinszerű az ágyék tapogatása? Mi a francot jelent ez a saját kultúrkörünkre nézve?

Mit jelentenek az olyan új szabályok, hogy a modellek testsúlya nem mehet X érték alá, vagy hogy a fodrászoknak tilos magas sarkúban dolgozni?

A válasz nagyon könnyű, és teljesen egyértelmű - csak elfogadni nehéz.

Valakik újra megpróbálnak leerőltetni a torkunkon egy alig módosított "kommunista erkölcsöt", csak mivel látták, hogy a direkt módszerrel nem ment, most máshogy próbálkoznak. Most minden egyes lépés a "mi érdekünkben" történik. Az állam csak védeni akar minket, ezért tilt meg nekünk egy rakás dolgot és kötelez sok másra. Health & Safety a kor egyik legnagyobb varázsszava, vagyis az "egészség & balesetmentesség". Ennek a nevében bármit törvényerőre lehet emelni, hiszen a mi érdekünkben van! És "a mi érdekünkben" naponta száz vagy ezer új tilos és új kötelező születik. Mintha hülyegyerekek lennénk, akik maguktól nem tudják, hogy a kádban nem érdemes hajszárítóval játszani, ezért állam bácsi majd jól megreguláz minket. Itt egy jó kis direktíva, amott egy frankó kis törvény, és máris olyan biztonságban leszünk magunktól, hogy csak na.

A másik varázsszó a Security, vagyis a "biztonság". A saját érdekedben turkálnak a reptéren a lábaid (vagy a gyermeked lábai) közé, hiszen neked is érdeked a biztonság, nem? Hátha te vagy a csúnya terror pista, és a golyóid közé rejtettél valami tömegpusztító fegyvert. Mindezt 9/11-re alapozva - amiről a vak is látja, hogy belső meló volt.

Szóval miénk a napfény meg a kék ég, a demokrácia és a szabad nyugati világ, épp csak lassan már az otthoni budinkban is kamera les ránk és többen vagyunk börtönben mint a harmadik világ harcdúlta porfészkeiben. Az igazi rendőrállam nem ott kezdődik, hogy egy tüntetéshez kivezényelnek egy századot, ami aztán könnygázzal oszlat. Az igazi rendőrállam ott kezdődik, hogy az állam mindent lát, és bármibe beleszólhat. Látja (és évekig megőrzi!) a leveleidet, a telefonhívásaidat, az SMS-eidet, és persze hogy mit olvasol a neten. Beleszólhat, hogy milyen cipőben végzed a munkád, hogyan beszélhetsz a saját gyerekeiddel, milyen szinűre festheted a tyúkólat. Árulkodó jel lehet még, ha a rendőrség közzéteszi, hogy akinek nem tetszik az állam tevékenysége, az "terroristagyanús" és jelenteni kell a rendőrségen. Vagy ha erkölcsi bizonyítványt kérnek tőled, hogy beengedjenek a saját gyermeked iskolai ünnepségére. Vagy ha a keresztényeket tájékoztatják, hogy többségi muzulmán területeken (európai országokról beszélünk...) a kereszténységet hirdetni "gyűlöletbeszéd". Vagy hogy ha a saját kocsmádban a saját tévéden bibliaműsort nézel, akkor kijön rád a rendőrség. Ha bűncselekmény rendőrt fotózni. Ha a gyereked mellé a suliba iratáskor egy több-tíz oldalas, intim kérdéseket is tartalmazó kérdőívet kell kitöltened. [linkek mindegyikhez egy helyen]

A példákat sorolhatnám még, és amiket kimazsoláztam talán még nem is a legdurvábbak.

A fazékban ülünk a békával, és lassan fokozzák alattunk a lángot. Egy jó évszázada egyből a forró vízbe dobtak minket, de abból rögtön ki akartunk mászni. Beletelt ugyan néhány évtizedbe, de ki is másztunk. Most lassan tekerik a gázt, és a többség a békával együtt előbb fő halálra, mint hogy észrevegye, valami nem stimmel.

A rendőrállam manapság azt jelenti, hogy a rabigát, amit egyszer már levetettünk, most szép lassan csempészik vissza a nyakunkba, hátha nem vesszük észre. És tényleg nem.

A tragédia az, hogy ezúttal valóban ügyesebbek, mint a legutóbb. Ha mi nem is, ők biztosan tanultak a hibáikból. Jó esély van rá, hogy mire a tömeg felocsúdna, már nem lesz hova, nem lesz miért. Mire észbekapunk, már nem lesz hova menekülni, mert az "új világrend" mindent bekebelez. És hiába akar bárki ágálni, ha már a bőre alatt a chip, a konyhájában ott a kamera, a nethozzáférése pedig le van tiltva mert letöltött egy filmet meg két mp3-at. Mehet reklamálni a sóhivatalba, hiába kéri majd számon, hogy hová lettek az emberi jogai. A joga a magánéletre, amibe nem lát - és nem szól - bele az állam. A joga a szabad gondolkodásra és a szabad szólásra. A joga, hogy azt csináljon magával és az életével amit akar, amíg azzal senki másnak nem árt.

Elgondolkodtató Hawaii Libertárius barátunk sötét meglátása, miszerint a jelenlegi világkorszak arról szól, hogy a Huxley-féle szép új világból most masírozunk át az Orwell-féle 1984-be. A popkultúrának, a néphülyítő "technomágiának" és a szexuális forradalomnak immár vége; következik a szoros megfigyelés és regulázás időszaka, az ezzel együtt járó bakancsokkal és bikacsökökkel.

A jövőnkben nincsenek jogok, csak kötelességek. Ez vajon elég erős ahhoz, hogy átugorja a média által agyonvert ingerküszöböt?

A centrifuga meglehetősen találó, legalábbis nekem egy örvényt juttat az eszembe, és ennyi erővel az "Irodalmi centrifuga" megnevezése lehetne "Feminista örvény" is. Ritka alkalom, hogy unatkozzak, és az eheti 2 percnyi adagot azzal csaptam agyom, hogy átruccantam a nőkertbe. Ezt találtam:

"szerintem a mai magyar közélet frankón kicsinálna egy nőt pusztán a neme okán - bár ennek némileg ellentmondani látszik, hogy Dávid Ibolya évekig vezette a népszerűségi listát."

Némileg.

A feministák valahogy sosem jutnak el a tiszta és egyszerű felismerésekig; általában megrekednek a kognitív disszonancia tagadó fázisában, amikor az egymásnak ellentmondó tények közötti feszültséget az agy nem úgy oldja fel, hogy megvizsgálja azokat és kiválasztja a valósat, hanem egyszerűen semmisnek veszi azt, amelyik nem szimpi. Dávid Ibolya évekig a legnépszerűbb magyar politikus volt, de ezt a feministák agya félresöpri, hiszen mint tudjuk magyar nő nem lehet politikus, vagy ha mégis, azt mindenki utálja.

Ja, amiről szó van, az Schmitt bukása, és a következő köztársasági elnök személye. Feministáéknál persze egy, kizárólag egy és csupán egyetlen tényező számít: legyen puncija. Nem szexisták ők, csak ragaszkodnak a puncihoz. A kvalitások, eredmények, érdeklődés vagy hajlandóság nem számít, egyedül az alsónemű tartalma. Ezért például olyan fantasztikus jelöltjeik vannak köztársasági elnöknek, mint Geréb Ágnes úrnő. Nem, nem vicc: tényleg ezt írták. Ennyi erővel sorsolhatnánk is a 18. évüket betöltött magyar állampolgárok között, azt hiszem. Én inkább nem is kezdem sorolni, hogy mennyi baj van Geréb Ágival politikai szemszögből, elég ha idézem az egyik ottani kommentelőt:

"Geréb Ágnest teljesen alkalmatlannak látom a pozícióra: önfejű, megosztó, szélsőséges aktivista akinek ráadásul büntetett előélete van. Annyira nem szenved hiányban az ország hogy ő legyen a KE."

Hát igen, van akiben még akad realitásérzék.

A további jelöltek között ott van még Morvai Krisztina, őróla szintén nem akarok nyilatkozni, de szerencsére hozzá is akad odaát egy megfelelő komment:

"én csak Morvai Krisztinát tunám ajálni mer mikor nálunk járt látcik hogy érti a mink problémánkat csak paraszt pestieknek fingjuk sincsen a romák bajiról de a Morvai tudgya."

99%, hogy vicc, a kommentelő valószínűleg össze is keverte Mohácsi Viktóriával, aki szintén szerepel az ajánlások között(!), de így legalább egy füst alatt mindkettőt leírhatjuk.

[Félreértések tisztázása végett: én nem tekintem Morvait és Mohácsit egy kategóriának, csak az ottani kommentelő "poénjának" tükrében gondolom úgy, hogy összekeverte őket.]

Aztán ott van még Polgár Judit, aki kíváló sakkozó és rendkívül intelligens, de hogy mennyit ért a politikához és hogy érdekli-e egyáltalán, azt nem tudom. Hogy mitől lenne ő kompetens köztársasági elnök, az rejtély.

Egyébként, ha már itt tartunk, el lehet gondolkodni ezeken a jelölteken. Tényleg ez a magyar nőtársadalom krémje? Mohácsi vagy Geréb for prezident? Ez a legjobb, amivel a feministák elő tudnak állni? Szívom a fogam... Én a helyükben ezzel a felhozatallal elszégyellném magam és csöndben hazamennék.

Na nem mintha egyébként jó férfi jelöltből dömping lenne, de a szóba került férfiak általában politikai okok miatt lettek kihúzva a listáról, nem képességek hiányában. Az a nagy helyzet, hogy minden Polgár Judit-színvonalú jelöltre jut legalább féltucat hasonló kvalitású férfijelölt; (az egyébként már disszidált) Mohácsi Viktóriára és Geréb Ágnesre ezrek.

Öntsünk tiszta vizet a pohárba: lehetne női elnökünk. A feministákon kívül valószínűleg a kutyát sem érdekelné, és nyilvánvaló, hogy élnek nők az országban megfelelő képességekkel. Csakhogy a jelenlegi helyzetben a képesség nem elég: kell az ismertség, elfogadottság, (nemzetközi) diplomáciai tapasztalat, stb. Ilyen jelölt nagyon kevés van, de azok - egyelőre - mind férfiak. Amint a nők ki tudnak állítani legalább egy elfogadható jelöltet, visszatérhetünk a kérdésre. Addig csak a feminista szájhabzás marad. Meg Geréb Ágnes.