Országunk - hála az Istennek - évtizedekkel le van maradva a nemzetközi trendekhez képest, legalábbis feminizmus tekintetében. Ide még nem jutottak be azok a törvények és szokások, amik a nyugati kultúra nagyobb részét jellemzik. Éppen ezért Magyarországon elég sokan nem is értik, miért van ez a nagy (vagyishát inkább kicsi illetve mű-) felhajtás időnként a feminizmussal kapcsolatban. Hozok néhány példát, hogy miért is fontos ez a dolog mindannyiunknak.

A feministák hajlamosak azt hangoztatni, hogy nekik semmi politikai hatalmuk nincs, de megvizsgálhatjuk a nyugati törvényeket, amikből egyértelműen kiderül, hogy a feministák hazudnak. Igenis jelentős befolyásuk van a törvényhozásra.

Csak úgy találomra, ott vannak például az USA gyermektartási, illetve nőtartási törvényei. Ezek közül a legérdekesebb, hogy a gyermektartás mértéke független attól, hogy a férfi mennyit keres. Havi fix összegben van megállapítva, és ezt akkor is fizetni kell, ha megbetegszik, kirúgják, stb. Ehhez hozzáadódik az, hogy bár az adósok börtönét már rég megszüntették, a gyerektartással elmaradó férfiakat mégis börtönnel sújtják. A neten kis böngészéssel sok érdekes sztorit lehet találni, például az irakban harcoló katonáról, akit az USA-ba hazatérve egyenesen a börtönbe vittek, mert a fizetése nem volt elegendő a gyerektartásra. [link - a linkek ebben a bejegyzésben értelemszerűen angol nyelvű cikkekre mutatnak.] Amennyiben egy férfi keresete jelentősen csökken, vagy megszűnik, azonnal a bíróságra kell mennie és kérvényezni a gyerektartás csökkentését, mert visszamenőleg egy centet sem csökkenthetnek azon, akkor sem ha közben kómában feküdt. Viszont a bíróságok rutinszerűen utasítják el ezen kérelmek többségét arra hivatkozva, hogy ha egyszer képes volt az illető azt az összeget megkeresni akkor továbbra is képes rá. [link]

Az igazi horrorsztorik azonban még csak most jönnek:

- Bár a váláskor a feleség megkapta a házat, és megegyeztek hogy a férj nem fizet nőtartást,  27 évvel később a feleség elment a bíróságra, és az a 68 éves újranősült exférjet heti 78.000 Ft-nak megfelelő nőtartásra kötelezte. [link]

- Ex-feleség örököl 240 millió Ft-nak megfelelő összeget, becsült vagyona 540 millió Ft körüli, mégis elmegy a bíróságra hogy a 25 éve elvált férjétől csekély 180 milliót követeljen egy összegben, szegénységére hivatkozva. [link]

- Bár a linket nem találom, de nemrég találkoztam a sztorival, miszerint az ex-feleség tizen-iksz évvel a válás után a bíróságra ment, hogy a friss lottónyertes férj nyereményéből pármillió fontocskát elpereljen magának. Sikerrel is járt.

Válásoknál is tetten érhetünk némi feminista beütést a törvények tekintetében: Egy angol milliomost a bíróság arra kötelezett, hogy költözzön ki a több generáció óta a családja tulajdonában lévő 18. századi kastélyból, mert a felesége válik és arra hivatkozik, hogy a férje túl sokat kritizálja és ettől ő depressziós. [link]

És akkor persze ott vannak az igazán híres emberek nagy válásai, mint pl. Mel Gibsoné, akinek nagyjából 500 millió dollárjába került a dolog (~100 milliárd Ft) [link], vagy a Monthy Python-os John Cleese, aki vagyonának felét sirathatja, plusz a házasság ideje alatt megkeresett és a jövőben keresendő pénzének felét, holott a felesége is dolgozott közben, szép jövedelemmel. Cleese nem rejtette véka alá a dühét afelett, hogy a felesége jóval vagyonosabb lett, mint ő maga - a saját vagyona felosztása után. [link] Az ember óhatatlanul elgondolkodik, hogy mit is tettek ezek a nők ezért a pénzért...

Mindez tulajdonképpen csak kitérő volt, hiszen nem erről szeretnék beszélni; mindenesetre az látható, ahogyan az utóbbi 40-50 év feminizmusa teret nyert és megerősödött nyugaton, olyannyira, hogy közvetlen befolyása van a törvényhozásra, bíráskodásra, stb. Eljövendő cikkeimben fogok még példákat hozni erre a politikai térnyerésre, akinek a fentebbiek nem voltak elegendőek vagy meggyőzőek az járjon vissza ide és olvashat még eleget.

Amiről végülis beszélni fogok (végre), az a jelen pillanatbeli nemzetközi helyzet a feminizmus és az antifeminizmus általános megítélésének tekintetében. A feminizmusnak nagyjából 50 éve volt a térnyerésre, és élt is ezzel a lehetőséggel. A politikai korrektség zászlóvivőivel karöltve ellehetetlenítették az ellenvéleményt, és még pár éve is gyakorlatilag lehetetlen volt nyíltan feministaellenes véleményeket megfogalmazni a mainstream médiában. Sőt, úgy tűnt hogy a közvélemény is a feministákat támogatja; a közösségi / internetes fórumokon a legerősebb hangadók mindig feministák voltak (ez nem kis részben a nem polkorrekt vélemények erős cenzúrája miatt volt így). Ez a helyzet úgy tűnik pontosan most változott meg. Bár a politikai szereplők még mindig óvatosan polkorrektek, és sok feminista politikus tolong a húsosfazéknál (Harriet Harman, Hillary Clinton, stb., idehaza Sándor Klára szerencsére az SZDSZ-el együtt távozott a parlamentből), már feltűntek az antifeminista hangok is. A nyílt fórumokon pedig özönszerűen áradtak elő a feminista-ellenes emberek, ahogy azt a kommentek hangneméből és népszerűségéből megállapíthatjuk. [link]

A férfijogi mozgalom is hihetetlen tempóban erősödik. Az olyan ismert és elismert férfijogi blogok és portálok mellett, mint a Spearhead, a Voice for Men vagy a Men's Activism, ott vannak a szakma "nagy öregjei", mint Angry Harry, Glenn Sacks vagy Marc Rudov, de egyre nagyobb a forgalma az ismeretlenségből előtűnő bloggereknek is, mint pl. Ferdinand Bardamu, Elusive Wapiti, Dalrock vagy Hawaiian Libertarian. És persze ott van még Bernard Chapin youtube-csatornája és az olyan "kívülállók" is mint Dr. Helen, aki pszichológusnő létére nem átall pozitív megközelítésben foglalkozni a férfiak problémáival. Említésre érdemes még a humoros Men-Factor blog is, de persze számtalan olyan oldal van, amit linkelhetnék - ezúton is elnézést kérek azoktól akik kimaradtak :)

Egyszóval az antifeminizmus elképesztő tempóban erősödik a nyugati világban, ami végülis nem meglepő ha tekintetbe vesszük, mit is tett a feminizmus az elmúlt 40 évben. A feministák persze nem nézik jó szemmel ezt az előretörést, és a nyílt ellentámadások mellett egy érdekes új stratégiát is bevetettek "ellenünk" - ez annyira friss dolog, hogy gyakorlatilag még kibontakozóban van. Arról van szó, hogy feministák igyekeznek "eltéríteni" a férfijogi mozgalmat, azáltal, hogy a férfijogi weblapokra/szervezetekre nagyon hasonló "másolatokat" hoznak létre, amik férfipozitív álca mögött terjesztik tovább a feminista igét. Ilyen a Good Men Project (direkt nem linkelem, de bárki rákereshet) vagy az XYOnline. Ugyanez a megosztó/uraló folyamat zajlik offline is, a nyugati egyetemeken, ahol a feministabarát "men's studies" kurzusok kézzel-lábbal tiltakoznak a valóban férfi-pozitív "male studies" terjedése ellen. [link]

Ezeket a hamis kezdeményezéseket szerencsére elég könnyű felismerni, mindössze pár mondatot kell elolvasni tőlük, és messzire kiviláglik, hogy csak nehezen tudják burkolni a férfigyűlöletüket, vagy még inkább a férfijogi aktivistákkal szemben táplált haragot. Pont az említett Good Men Project vágott bele nemrég egy, a férfijogi mozgalmat taglaló cikksorozatba, és hát kit is kértek volna fel cikkírásra, ha nem Amanda Marcotte-ott, a habzó szájú feministát, aki meg is írta kerek-perec, hogy a férfijogi aktivisták mind hülyék, és a férfiak problémáira a megoldás a még több feminizmus. Nevetséges, siralmas.

Van egy olyan érzésem, vagy inkább reményem, hogy mire Magyarországon - nyugati mintára - hatalomra jutna a Sándor Klára-féle radikális feminizmus, addigra lezajlik egy nemzetközi "forradalom", ami kisöpri végre a feminista emberellenes bűnözőket a hatalomból, és új, tiszta helyzetet teremt. Ha minden jól alakul, mi itt megspórolhatjuk magunknak azt a 40 év férfigyűlöletet, amin a nyugat keresztülment.