HTML

Deansdale

Férfiszféra: antifeminizmus, nőzés, satöbbi. Ja, és táplálkozás.

Utolsó kommentek

  • GABOR2: @valis47: A miniszer is mondja, hogy pária állam lettek... de lesz@rják, az USA-t ők irányítják. (2024.03.28. 23:01) Nem valós veszély
  • valis47: @GABOR2: Az Economist szerint Izrael "egyedül maradt" (mint Orbán) www.economist.com/weeklyedition/2024-03-23 (2024.03.28. 22:51) Nem valós veszély
  • GABOR2: Nem tudom hallotátok-e, talán 3 napja volt, hogy az ENSZ elfogadott egy határozatot, ami után az izraeli nemzetvédelmi miniszter kijelentette, hogy az egész ENSZ, vagy talán inkább minden állam a vi... (2024.03.28. 17:54) Nem valós veszély
  • Deansdale: @GABOR2: Amikor a ruszkik megvernek pár terroristát, akkor háborog a világ, Izrael meg hamuvá bombázhat 30.000 gyereket hasonló indokkal, és az teljesen rendben van. (2024.03.27. 07:48) Nem valós veszély
  • GABOR2: Most volt ez a moszkvai terror és elkapták az elkövetőket és nem bántak velük kesztyűskézzel a kihallgatásukon. Emiatt aggódott a nyugati sajtó, de nemcsak aggódást láttam, hanem azt, hogy... Egy k... (2024.03.27. 01:00) Nem valós veszély
  • Utolsó 20

A feminizmus szélmalomharca

2011.06.14. 14:40 Deansdale

A feministák egyre vadabbul harcolnak, de “ellenfeleik” egyre inkább láthatatlanok. Régen, a szüfrazsetteknél ez még máshogy volt, ugyanis ők rá tudtak mutatni bizonyos konkrét törvényi paragrafusokra, amik különbséget tettek férfi és nő között. A szüfrazsettek célpontjai mindenki által láthatóak és megvizsgálhatóak voltak, létezésük pedig vitathatatlan. (Az más kérdés, hogy sok egyéb körülmény miatt kijelenthetjük, sem a céljaik, sem az eszközeik nem voltak annyira tiszták, mint ahogy azt igyekeztek feltüntetni.) Mivel ezeket a látható célpontokat megsemmisítették, a mai feministáknak szinte már csak láthatatlan célpontjai maradtak. Tudna-e manapság bárki egy olyan feminista törekvést mutatni, aminek célja egy konkrét törvény módosítása, amely törvény vizsgálhatóan és leszögezhetően hátrányosan érinti a nőket a férfiakkal szemben? Ugyan, ne áltassuk magunkat.

A legfőbb mumus, a patriarchális társadalom

Kérdezzünk meg bátran egy feministát, hogy mi is konkrétan az a patriarchális társadalom. Nem tud értelmes és egységes választ adni rá, mivel az egész fogalom szándékoltan homályos; inkább “sokat sejtető”, semmint kézzelfogható. Nem véletlenül. Ugyanis ha a feminizmus sallangjaitól mentesítjük a fogalmat, semmi mást nem jelent, mint a jelenlegi civilizációnkat és kultúránkat, amiben élünk. Ez ellen küzdeni elég furcsa elképzelés, bár akadnak azért ennek is fanatikusai. Amire a feministák gondolnak – és amiről már írtam korábban is –, az egy összeesküvés, ami szerint a férfiak az egész bolygón(!) összeültek és elhatározták hogy márpedig azután jó alaposan elnyomják a nőket. És ez állítólag ment is évezredeken keresztül, anélkül hogy akár csak egyetlen beavatott is elkotyogta volna. Normális ember az ilyen rémeszmék hallatán valószínűleg sírna vagy nevetne, ha nem tálalná ezt a média olyan komolysággal, ami elbizonytalanítja a “kívülállókat”: annyian beszélnek erről, lehet, hogy mégis van benne valami...? Nincs. Nincs benne semmi, csak Hitler aranyszabálya, miszerint ha egy hazugság eléggé pofátlan, akkor könnyebben elhiszik az emberek. Csak elégszer kell ismételni.

Pontosan ez történt a nőelnyomás eszméjével is. Egyes helyeken még a csapból is ez folyt, annak ellenére, hogy a történelem során a férfiak 99%-ának “kézzelfoghatóan” rosszabb sorsa volt, mint a vele egy társadalmi szinten élő nőknek. Egy férfi sosem dolgozott kevesebbet, mint a felesége, beszéljünk akár földművesről, akár iparosról, akár kereskedőkről. (Nyilván elesettek és özvegyek mindigis léteztek, de az ő sorsuk sem jelenti azt, hogy őket bármiféle férfiak “kihasználták” volna.) Akikre a feministák mutogatnak, azok a maradék 1% férfi, vagyis a királyok és hercegek, akik... hát szóval úgy éltek mint a királyok és a hercegek. Arról persze nem szól a fáma, hogy a királybácsit nem a parasztnénivel kéne összehasonlítani. A feministák nagyon hangosak és nagyon kitartóak, de egyúttal nagyon kevéssé ragaszkodnak a tényekhez és az igazsághoz.

Az a fajta “patriarchális társadalom”, ami napjainkban az ikszedik hullámos feminizmus fő mumusa, nem létezik. Épp ezért a feministák is úgy beszélnek róla, mintha láthatatlan lenne. A király nemhogy meztelen, nincs is ott. Mutogatni rá persze lehet, csak ügyesen kell suttogni közben, hogy a nőelnyomás “rejtett, burkolt”. Vegyük csak az egyik hazai főfeminista, Sándor Klára szavait: “az anyák nem azért nem tudnak visszamenni dolgozni, mert nem jók a szakmájukban, hanem mert érvényesül a rejtett diszkrimináció”. Mégis mi a csudáról beszél ő itt konkrétan? Miféle diszkrimináció él a munkahelyen éveket kihagyó nők ellen, ami a férfiak ellen nem él? Létezik egyáltalán olyan, hogy egy évekig nem dolgozó férfi könnyedén, ripsz-ropsz visszamehet a munkahelyére, vagy találhat újat? A nők meg nem? Na ne nevettessen már a tisztelt ex-képviselőasszony. Az a “rejtett diszkrimináció” amiről beszél, az a biológia, vagyishogy a nők szülnek, a férfiak meg nem. Értem én, hogy vicces dolog a biológiát a "patriarchális társadalom" számlájára írni, de azért nem teljesen őszinte, hogy úgy mondjam. A munkaerőpiacot a cégek HR-irodái irányítják (amiket többségükben nők vezetnek), és a cégeknek az elvégzett munka számít, nem pedig az alsónemű tartalma. Ha az adott nő 3 év gyes után is képes a cégnek hasznot termelni, akkor tárt karokkal várják, ha nem, akkor jöhet a könnyes búcsú. Nincs ebben semmi diszkrimináció.

További érdekes szavak ugyanebből a cikkből Sándor Klárától: “Ha a család együtt megy valahova, legyen bár a nőnek is jogosítványa, többnyire a férfi vezet… A kultúránk szembeállítja a nőket és a férfiakat.” Már megbocsásson, de az hogy a férfi vezeti a családi autót, nem a férfiak és nők szembeállítása. A legkevésbé sem. A szembeállítás az, amikor erre a gyatra álproblémára hivatkozva hirdeti meg a feminista dzsihádot, mikor azt ordibálja, hogy a nőket elnyomják és ez ellen harcolni kell.

Mindenesetre a lényeg az, hogy a legnagyobb mumus gyakorlatilag láthatatlan. Sosem olvastam még feministáktól olyat, hogy rá tudtak volna valamire mutatni konkrétan, amiben tetten érték volna a feltételezett patriarchális nőelnyomó mechanizmusokat. Példának okáért amikor a parlamenti nőkvótáról ment a vita, akkor sem tudtak konkrétan mutatni semmit, hogy XY pártlistaösszeállító kisiparos szexista lett volna vagy nőgyűlölő, vagy felsőbb utasításra direkt a péniszhiányuk miatt sorolt volna lentebb képviselői posztra áhítozó nőket. Nem volt ilyen, most sincsen és remélhetőleg a jövőben sem lesz, de ez nem akadályozza meg a feministákat abban, hogy úgy tegyenek, mintha mégiscsak létezne ilyesmi. [És ha már itt tartunk, engedtessék meg nekem egy rövid kitérő: milyen érdekes, hogy Sándor Klára fennakadásmentesen, sőt, elegáns természetességgel veti oda úton-útfélen mindenkinek, hogy a magyar diplomások többsége nő. Álljon meg a menet! Hiszen ez egy nemi egyenlőtlenség, ami ellen ő foggal-körömmel harcol - legalábbis papíron. A valóságban persze sz*rik ő erre az egyenlőtlenségre, hiszen ez a nőknek kedvez. Nade akkor megintcsak álljunk meg egy szóra... A magyar társadalomban egy ilyen fontos tényező, mint a felsőoktatás, a nőknek kedvez, és közben a feministák mégis a férfiuralomról beszélnek? Micsoda szemét hazug banda.]

A láthatatlan férfierőszak

Minden negyedik egyetemista nőt megerőszakolnak - sulykolják a feministák. Teszik ezt annak ellenére, hogy a létező egyetemeken (szemben a feminista rémálmokkal) az adott évben kötelezően jelentett esetek száma legtöbbször nem éri el még a két számjegyet sem. Nem a százalékról beszélek, hanem az esetszámról! Könnyű elvégezni a számítást, ami szerint az amcsi egyetemekre legfeljebb ha száz nő járhat, hiszen így jönne ki az az esély, hogy 5 év alatt, évi 5 esettel számolva eljussunk a “minden negyedik” hülyeségig. De gondoljuk tovább ezt az ál-statisztikát. Ha minden negyedik nőt még iskolás korában megerőszakolnának, akkor még ennél is több nőt érne egyéb erőszak, hiszen egy nyakleves mégiscsak könnyebben eldördül, mint egy nemi erőszak. Ha megpróbálnánk ez alapján képet festeni a nőket ért erőszakról, akkor nagyjából azt kéne hinnünk, hogy minden egyes nőt rendszeresen vernek. Ez persze megintcsak önleleplezően abszurd, de ezen a feministák a legkevésbé sem akadnak fenn. A bucira vert és megerőszakolt nők feltűnő hiányától cseppet sem zavartatják magukat, hanem egyre vadabb eszméket izzadnak ki. Nem csodálkoznék, ha hamarosan tényleg eljutnánk odáig, ami egyelőre még csak amolyan vicc az értő közönség soraiban, vagyis azt kezdenék hirdetni, hogy minden három nőből hetet erőszakolnak meg a gonosz férfiak. Mindenesetre megint azzal kell szembesülnünk, hogy a feministák tengernyi áldozatról beszélnek, akik... láthatatlanok. Valahogy a számok sosem testesülnek meg abban, hogy az utcán sétálva százméterenként látnánk arcukat takargató nőket, vagy bármi ilyesmi. A számok számok maradnak, valós emberek nincsenek mögöttük.

Ugyanez érvényes a családon belüli erőszakra, ami a sok feminista szervezet szerint járványszerű, borzalmas és azonnal csinálni kell ellene valamit – annak ellenére, hogy valós statisztikák szerint egyáltalán nem elterjedt, és ahol igen, ott is az esetek többségében kölcsönös; ráadásul már így is van egy rakat törvényünk, ami az erőszaktevőket kriminalizálja. (Vigyázat, az előbbi link túloldalán fertőzően gennyes hazudozás és ipari méretű férfigyűlölet zajlik. Én szóltam.) Persze a létező törvények a feministáknak sosem elég jók, így hát jönnek a láthatatlan, de belilult szemgödrű nőtömegek, akikre hivatkozva lehet újabb paragrafusokért lobbizni – amik kifejezetten a férfiak ellen szólnak.

A prostitúció is ugyanez a tészta. A feministák évről évre belebuknak a nagyívű hazudozásba, miszerint ennyi- meg annyi tízezer prostituáltat csempésznek a gonosz emberkereskedők a világszintű sportesemények színhelyeire. A helyi rendőrség erősítést kér és kap, járőrözik és razziázik, aztán nem talál semmit és csendben elül a “botrány”. A rengeteg embercsempészett és kényszerített prosti láthatatlan. Csakúgy, mint maguk a csempészek, vagy a “futtatók”, akiket hiába keres például az angol rendőrség a feministák bevonásával. A feministák mutogatnak, de mire odanézünk, minden köddé válik. Tízezer, százezer, egymillió kényszerített gyermekprostituált – riogatnak minket, aztán amikor vizsgálódni kezd a rendvédelem, hirtelen minden “eltűnik”. Ha nagynéha találnak egy-egy kósza áldozatot, attól hangos az egész média. Csakhogy az ilyen eseteknek van egy érdekes mellékzöngéje: legtöbbször az embercsempész - vagy szimpla prostifuttató - biznisz haszonélvezői között szép számmal akadnak nők. Hogy egyeztethető ez össze a feminista elmélettel, miszerint a férfiak rosszak, a nők jók? Sehogy. Illetve dehogynem: szegény ártatlan embercsempész nőket megrontotta a láthatatlan patriarchátus. (Arra azért külön felhívnám a figyelmet, hogy az előbbi három link, amit a témában találtam, 6 év alatt "gyűlt össze".)

Szerencsére hazánkban még nem “divatos”, de angolszász területeken már mindennapos feminista hallucináció a “rape culture”, vagyis a “nemierőszak-kultúra”, amivel, csak amúgy lekezelően, arra próbálnak utalni, hogy a férfiak mind-mind cinkostársak abban, hogy egyesek nőket erőszakolnak meg. Mert az ugye mindenki számára világos – hirdetik –, hogy amikor Lakatos Dzsokijúing értelmi fogyatékos bűnöző két késelés és egy bolti lopás között megerőszakol egy nőt, akkor nem arról van szó, hogy egy bűnöző megerőszakolt valakit, hanem arról, hogy minden férfi erőszakolt meg minden nőt. Kizárt, hogy van 1-2 ezer bűnözésre hajlamos gyökér, akit a társadalomból kitéve nyugalom lenne és béke – minden férfi potenciális nemi erőszakoló. És hogy hol van ez a “rape culture”? Hááát, mindenütt. Vagyis sehol. Láthatatlan. A tévében láthatatlan a bemondó, aki drukkol a nemi erőszakolóknak, vagy egy-egy hír után jó ízzel odamondaná, hogy “nagyon helyes, csak így tovább”. Láthatatlan az utcán beszélgető csoport is, akik azt tárgyalják, hogy több nőt kéne megerőszakolni “valakiknek”, vagy neadj’isten ők maguk tervezgetnének ilyesmit. A feministák beszélnek róluk és mutogatnak rájuk, de a mutogató ujj túlfelén csak a rejtelmes köd habzik, semmi más.

Üvegplafon?

Miért jó az üvegplafon? Mert láthatatlan. Mert úgy lehet rá mutogatni, hogy valójában nincs is ott semmi. “Azért nem látod, te lüke, mert üvegből van” – oktatják ki képletesen az értetlenkedőket. A női felsővezetők alacsonyabb számának nyilván semmi köze a 2-6 év kihagyáshoz a gyermekvállalás miatt; a “verseny-hormon”, vagyis a tesztoszteron alacsonyabb szintjéhez; a más irányú érdeklődéshez; a kisebb áldozatvállaláshoz... Ez mind lári-fári. Üvegplafon van és rejtett nőelnyomás. Az meg, hogy a középvezetők között már több a nő mint a férfi, az semmit nem jelent azon kívül, hogy a nők okosabbak, ügyesebbek, jobb vezetők és amúgyis mindenben sokkal jobbak a férfiaknál. Na ugye, megy ez. És hogy a társadalom alján több a férfi, mint a nő, az meg egyenesen nem is érdekel senkit. Az természetes. Alul legyen sok férfi, felül meg sok nő, mert így kívánja az egyenlőség. A jólétet amit a férfiak létrehoztak, azt sürgősen adják oda a nőknek, de a sanyarúságot viseljék csak nyugodtan egyedül.

A mindent átszövő nőgyűlölet

Adassék hála az úrnak, hogy tényleg “elmaradottak” vagyunk a nyugathoz képest, mert nálunk még nem hallani percenként nőgyűlöletről. “Odakint” sokkal rosszabb a helyzet, amit a neten elég könnyű tetten érni. Egy feministának minden nőgyűlölet, amit férfi egyáltalán mondhat - kivéve talán ha azt hangoztatja, hogy ő mennyire nagyon feminista. Sőt, ez még nem is elég! Akár egy feminista is lehet “nőgyűlölő”, ha nem a megfelelő módon feminista – lásd Christina Hoff Sommers esetét, akit “kiátkozott a feminista egyház”, mert nem volt hajlandó ész nélkül szajkózni a dogmát. Azért Magyarországon is bele lehet már botlani ilyesmibe, ha feministákkal tárgyal az ember. Nem egyszer hallottam már tőlük, hogy a neten, vagy az utcán csak úgy tombol a nőgyűlölet. Hogy pontosan hol is? Hát keresd meg magadnak, egy feministát nem kérhetsz meg arra, hogy bizonyítsa az állításait. Keresd, keresd, amíg meg nem találod. De jó ha tudod: láthatatlan. Vagy épp banális: egy szőkenős vicc borzasztó “nőgyűlölet”, ami ellen törvényt kell hozni.

Szélmalomharc

Don Quijote többé-kevésbé szimpatikus alak, aki azért megy neki a szélmalmoknak, mert óriásokat lát beléjük. Az ő sztorijából "nemesedett" közismert szófordulattá a szélmalomharc, ami a nem létező dolgok elleni hiábavaló küzdelmet jelenti. Itt tart jelenleg a feminizmus: minden, ami kiváltja belőlük a hisztériát, illúzió. Még ha kézzel foghatónak látszó dolgok ellen harcolnak is olykor (mint a prostitúció), annak a hátterében is valami láthatatlan ellenség áll, vagy olyan érvek, amik a semmibe mutatnak. "Burkolt, rejtett". Nem tudnak semmire konkrétan rámutatni, hogy az a férfiaknak jó, a nőknek rossz, és törvénybe van iktatva. Ilyen dolgok a nyugati kultúrkörben már rég nincsenek. Aki máshogy gondolja, mutasson csak egyet. De ne olyat, mint a legutóbbi törvénytervezetek után világra öklendett ormótlanság, miszerint a kizárólag nők részére biztosított nyugdíjkedvezmények valójában a nőelnyomás eszközei.

 


Kiegészítés

Felhívták a figyelmem (kösz, Abszolút Igazság) egy további érdekes dologra, amit muszáj most ide hozzáfűznöm: ez a "láthatatlan férfialkotmány". Először is egy kicsit csodálkozok azon, hogy erről a felettébb fontos ..."dokumentumról" még sosem hallottam, pedig már nem kicsit harminc fölött járok. Aztán csodálkozok azon is, hogy egy - feltételezhetően - férfi mi az isten fűzfánfütyülőjéért talál ki ilyen szélütöttségeket. Amin viszont egyáltalán nem csodálkozok az az, hogy minden egyes baromságát csípőből meg tudom cáfolni, sőt, némelyiket már ő maga megcáfolja a hagymázas beszédében.

Nade vegyük észre, hogy már megint témánál vagyunk: ez a "férfialkotmány" természetesen láthatatlan. Nem azért nincsen nyoma sehol máshol a szerző beteg agyán kívül, mert csak ott létezik, hanem mert láthatatlan. Pf.

Szólj hozzá!

Címkék: politika feminizmus feminista antifeminista antifeminizmus

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása