Tisztelt Szirmai Gergely,

Nagy (feliratkozott! :) híve vagyok a Hollywood Hírügynökségnek, s bár nem minden kritikában értünk egyet, a videókat összességében szórakoztatónak és meglepően tartalmasnak találom. Tisztában vagyok vele, hogy a filmélmény és a filmkritika szubjektív, így eszem ágában sem lenne ilyesmin kötekedni. Viszont a legutóbbi HH videó (Pofázó Poszáta hadművelet) a társadalomkritikának olyan vizeire evezett, ami már nem szubjektív, hanem objektív kérdéseket vet föl. És bizony elhangzott pár olyan mondat, ami tényszerűen nem állja meg a helyét. Mielőtt félreértések vagy ego-csikorgások jönnének, szeretném leszögezni, hogy nem kioktatni vagy veszekedni akarok, hanem meglett férfiként segítő jobbot nyújtok egy olyan fiatalembernek, akit nagyra értékelek, és aki úgy tűnik egy bizonyos témában még kicsit naív. Azt is előrebocsátom, hogy a filmről itt egyáltalán nem akarok beszélni - a Pofázó Poszáta ebben a kérdésben irreleváns.

Nézzük hát a videót:

"mivel ugye a fajunk nagy részében férfi-uralta társadalmakat hozott létre"

Ez kissé felszínes elképzelés, mert túlegyszerűsíti a valós helyzetet, és sok rá épülő félreértésnek ad alapot a későbbiekben. Egyfelől azt sugallja, hogy a nők "szervileg" ki vannak tiltva a hatalomból, ami nem igaz, másrészt azt az általánosítást készíti elő, hogy "a férfiak" (mint csoport) afféle uralkodó osztály - ami szintén nem igaz. A társadalmakat nem "a férfiak" uralják (hiszen 99%-uk egyszerű melós), hanem az uralkodók vagy elnökök, akik többségükben férfiak közül kerülnek ki. Viszont a vezető nemi hovatartozása nem jelent a társadalom egészére nézve kedvezményeket a saját nemének a másikkal szemben.

"(...) ugyanúgy kis közösségekben, sőt, kapcsolatokban is, a nőknek nagyon sokat kellett dolgozniuk azért, hogy ezt a bizonyos vonalat egyre feljebb szuszakolják"

Ez a kijelentés megfelel a hivatalos polkorrekt álláspontnak, de van vele kapcsolatban egy aggályom: feltételezi, hogy a férfiak en bloc szeretnék a vonalat minél lejjebb nyomni. Márpedig ha a férfiak le akarják nyomni a vonalat, vagyis a nőket, akkor csúnya gonosz nőelnyomó hókuszpókok. Ezt az általánosítást én határozottan visszautasítom, mert megalapozatlan és férfiellenes. A hagyományos társadalmi berendezkedések létrejöttekor egyáltalán nem volt szándék a nők elnyomása, függetlenül attól, hogy az ezeket a társadalmakat már nem értő 21. századi ember a maga politikai előfeszítettségével milyen borzalmakat lát beléjük.

"büntetlenül megerőszakollak és senkit nem érdekel"

Ilyen semmiféle földi kultúrában nem létezik, annak ellenére, hogy bizonyos körök ezt terjesztik. Indiában például kifejezetten rossz szemmel nézik a nemi erőszakot, nemcsak a törvény bünteti, de számtalan lincselés is akad, amikor a népharag a hatóságnál gyorsabban reagál. A téma kényes, róla vitát folytatni nehézkes, és most nem is akarok kitérni arra, hogy kinek mit kell bizonyítania, mik az erkölcsi vonatkozások, stb. De azt leszögezném, hogy az idézett HH mondatrész teljesen téves: a nemi erőszak mindenütt büntetendő, és a tömeg sehol sem érdektelen. Az arab kultúrákban tovább nehezíti a tisztánlátást, hogy a vallásos előírások miatt a nőt is felelősségre vonják, ha olyan helyzetbe hozta magát, ami segítette a feltételezett erőszakolókat a bűnelkövetésben. Nyugati szemmel ez lehet barbárság, de nem jelenti sem az erőszakolók büntetlenségét, sem a kultúra nőellenességét (a szabályok a férfiakra nézve éppúgy "barbárok", valamint a nők éppúgy társadalmi áldásukat adják arra a berendezkedésre, mint a férfiak). Már Hammurabi kőtáblái halállal büntetik a nemi erőszakot, szóval illenék óvatosabban fogalmazni a témában.

"mondjuk a fizetés...?"

Ha alaposan megvizsgáljuk a feminista propagandát (minek tagadjuk, ők foglalkoznak ezzel), azt látjuk, hogy alapvetően kétféleképp utalnak ezekre a híres "fizetési különbségekre". A korrektebb szereplők kínosan óvakodnak attól, hogy használják azt a jelzőt, amit a sorkatonák előszeretettel puffogtatnak: "ugyanazért a munkáért". Az ugyanis hazugság. A fizetési különbségeket az EU-ban és az USA-ban egyaránt úgy számolják, hogy az összes női dolgozó bérátlagát hasonlítják az összes férfi dolgozó bérátlagához, és ebben semmiféle szerepet nem kap az "ugyanazért a munkáért". Ebben összemosódnak a takarítónők a vezérigazgatókkal, a favágók a szociális munkásokkal. Egymillió nő keresetét egymillió férfiéval összehasonlítva látható az a ~20% különbség, ami viszont teljes mértékben magyarázható olyan tényezőkkel, mint pl. hogy a férfiak több munkaórát dolgoznak hetente, nehezebb és veszélyesebb munkákat vállalnak, több áldozatot hoznak a karrierjükért, stb. Plusz nem mennek GYES-re, amit mindjárt külön tárgyalunk.

Tehát az a fizetési különbség, amiről a kevésbé korrekt feministák papolnak, a valóságban nem létezik. Akkoriban még megvolt, amikor a férfi eltartotta a családot, s amellett a nő csak "hobbiból" múlatta az időt valamilyen munkahelyen - de ezek az idők már rég letűntek. Nincs cég a világon, ami többet fizetne egy férfinak csak azért, mert férfi. Ha megtenné, csődbe vinné az indokolatlan pluszköltség.

"BABA ALERT"

Nincs abban semmiféle nőellenes férfi-összeesküvés, ha egy munkaadó szem előtt tartja a saját jól felfogott anyagi érdekét. Ha te vezetnél egy céget, szívesen alkalmaznál valakit, aki nagy valószínűséggel pár hónap vagy év múlva jópár évre kiesik a munkából, de azalatt a helyét fenn kell tartani, és anyagi terhekkel is jár a cégre nézve? Ha egy nő elmegy szülni, a helyére fel kell venni valakit, akit aztán a nő visszatértekor ki kell tenni az utcára. Ennek a valakinek a betanítása pénzbe és időbe kerül. A nő szaktudása közben elévülhet, a piaci helyzet megváltozhat, és számtalan olyan dolog jöhet közbe, ami miatt egy szülés előtt álló nő kockázatot jelent az őt alkalmazó cégnek. Ez teljesen racionális dolog, és tökéletesen érthető, ha a munkaadó kalkulál a kockázattal. Államilag kötelezni ennek az ellenkezőjére (holmi nemi alapú ideológiára hivatkozva) meglehetősen visszatetsző elképzelés - az állam másszon ki magánemberek magánüzleteiből, és főleg ne akarja elhazudni az egyszerű fizikai valóságot.

"női vezetőség"

Biztos találkoztál már olyan cikkel, amiben feministák tárgyalják, hogy a női vezetők többek között azért jók, mert kevesebb kockázatot vállalnak a férfiaknál. Oké, fogadjuk el, hogy a férfiak nagyobb kockázatvállalása alkati sajátosság. Csakhogy ebből automatikusan következik, hogy férfiak több céget alapítanak, és bár sokat tönkrevág a nagyobb kockázatvállalás, némelyiket pont az repíti a csúcsra. A Microsoft, az Apple, meg úgy általánosságban szinte bármi, ami eszedbe juthat, azért keletkezett és azért van ott, ahol, mert férfiak alapították és férfiak vezették. Nem furcsa ezek után azt követelni ezektől a férfiaktól, hogy márpedig igenis alkalmazzanak nőket, pénzbüntetés terhe mellett? Bármelyik nőből lehet vezető ugyanúgy, ahogy bármelyik férfiből: alapítson céget, és vigye sikerre. Ne mondja senki, hogy a nők ebben hátráltatva vannak, mert a nyugati államok évtizedek óta kifejezetten segítik őket (a férfiak kárára, teszem hozzá). De a feministáknak ez eszébe sem jut - csak követelik a már meglévő párnás székeket. Meg tudná valaki magyarázni, hogy miféle erkölcsi alapjuk van erre a követelésre?

Másfelől a középvezetés, és a felsővezetés bizonyos részei már régóta női felségterületnek számítanak. A HR például szinte kizárólag női iparág - felteszek rá egy ezrest, hogy bármely férfi HR menedzserre, akit a feministák találnak, tudok hozni 20 női HR menedzsert. Dolgoztam már több helyen, és műszaki területen is volt már női vezetőm. Ne tegyünk úgy, mintha még mindig az '50-es években élnénk, ahol a nők jóformán csak titkárnőként jöhettek szóba (mivel akkoriban még nem volt divat köztük magasabb végzettséget szerezni).

"kinek jó az, ha előreengedsz egy lányt az ajtóban?"

Sajnos közel sem csak erről van szó. A nemi szerepek átértékelése nem áll meg ott, hogy nem engedem előre a Julist. Ez csak az udvariasság, a társadalmi érintkezés civilizáltságának és örömének lerombolása (ami önmagában is szíven kéne, hogy üsse a kulturált embereket, dehát na). A svéd, angol, ausztrál, kanadai és amcsi példák tökéletesen mutatják, hogy ez csak a legelső lépés egy feminista menetelésben - aminek még az sem jelenti a végét, amikor svédéknél betiltják az állva vizelést, a nyelvükből kiirtják a férfi-női előszókat, a gyerekjátékok és -ruházat tekintetében bevezetik a kötelező egyformaságot, ésatöbbi. Jóhiszemű dolog azt feltétetelezni, hogy a feministák csak a nemi szerepek korlátait akarják megszüntetni, mindenki szabadságának érdekében, de a valós élet valós példái sajnos igen erősen aláaknázzák ezt a jóhiszeműséget. Aki a 21. században még azt terjeszti, hogy itt a nők elnyomásának megszüntetéséről beszélünk, az vagy pénzügyileg érdekelt a dologban, vagy pedig lánglelkű fiatal, akit hajt a belső késztetés a nagy, nemes dolgok felé, aminek listáján előkelő helyen szerepel a nők imádata. Erős gyanúm, hogy te, kedves Gergely, ebbe a kategóriába tartozol, és a mélyben lakozó homályos részletek fölötti átsiklásod ennek a fiatal férfiakra jellemző naivitásnak köszönhető. Szeretnél a nőkért tenni, mint a szociopaták kivételével minden fiatal férfi, csak ott csúszol félre, hogy egy politikai mozgalom elhitette veled: a férfiak többsége szociopata. Ami baromság. A férfiak 1%-a erőszakol, ver rendszeresen, vagy leli élvezetét a nők sanyargatásában, de a feminista görbe tükörből nézve ez a szám a sokszorosára nő. Paradox módon pont a nőpozitív hozzáállást fordítják a férfiak ellen, amikor elhitetik velük, hogy a többi férfi alapvetően nőellenes. A saját példádon keresztül értsd meg, hogy a férfiak alapvetően olyanok, mint te vagy - és aki mást állít, azt politikai hátsó szándék mozgatja.

"amennyire megértem, egy feminista nem azt akarja, hogy homogén, nemtelen lényekké váljunk"

Nem ezzel indítanak, nyilván. De Svédországban már ott tartanak. És ez az egyik fő gond a feminizmussal, hogy nincs meghatározott végpontja. Ha az első pillanattól konkrét célokkal álltak volna elő, akkor azokat megvizsgálva és megértve lehetett volna dönteni a megvalósításukról. De ilyesmi nem történt; a feministák nem célt adnak, hanem irányt. A feminista úton - melyen az arabok az első lépésnél járnak, mi a tizediknél, a svédek meg a századiknál - nem látszik végállomás. És "természetesen" a magyar feministák alapvetőnek tartják a "fejlettebb" nyugati társadalmak követését - vagyis ez egy globális út, mindenkinek egyformán, és sosincs vége. A svéd feministák az égbe tolták föl a vonalat, amiről a videódban értekezel, de ahelyett, hogy csillapodnának, egyre hangosabbak.

A magyar felsőoktatásban a diákok kétharmada nő. Aki egyenjogúságban utazik, erre úgy reagál, hogy a mérleget a közép felé szeretné visszabillenteni. Nem úgy a feministák, akik dicső szlogenjeikkel suttyomban szembemenve még tovább akarják növelni a nők felsőoktatási arányát. Ennek el kellene gondolkodtatnia az értelmes embereket...

"Bechdel teszt"

A Bechdel tesztet egy humorista találta ki, és semmiféle komoly célja nem volt vele. Egyetlen dologra jó: megtippelni egy film célközönségét. Amíg egy mozifilm ~másfél óra, és ez lehetetlenné teszi a (valószínűleg amúgyis érdektelen) mellékszálak halmozását, addig az alapvetően férfiaknak szóló (akció)filmekben ritkán fogunk nevesített női karaktereket látni, akik a film történetétől teljesen független (tehát megintcsak érdektelen) dolgokról beszélgetnek. De ha megfordítjuk a Bechdel-tesztet, akkor azt kell látnunk, hogy az elsősorban nőknek szóló romkomok szinte kivétel nélkül elbuknak, mert nincs bennük 2 nevesített férfi szereplő, aki ne a nőkről beszélne. A Büszkeség és balítélet, vagy a Twilight sztorija alapvetően férfiak versengése a főhősnőért, így nem kell csodálkozni azon, ha nincs bennük 2 nevesített férfi karakter, aki kvantumfizikáról vagy paradicsomtermesztésről értekezik. Nem fér bele a film kereteibe, ennyi.

Viszont a herce-hurca, amit most a Bechdel-teszt körül csapnak, nyíltan mutatja miféle elfojtott indulatok törnek felszínre egyeseknél. Egy értelmetlen viccre hivatkozva próbálják leerőltetni a torkunkon, hogy a gonosz patriarchátus újabb nőellenes machinációjára találtak bizonyítékot - ami nem lenne több egy fájdalmasan blőd bohózatnál, ha nem a nemek közötti gyűlölködést szítanák vele. Mert kérdem én, ha egy film témaválasztása történetesen az, hogy egy elvált férfi ex-felesége halála után újra magához veszi a nő által nevelt fiúgyermekét, és nincs mellettük két nevesített női karakter, aki valami tőlük független témáról beszélne, akkor mi van? Az a film nőgyűlölő, antifeminista, vagy művészetileg értéktelen? Lópikulát. A Bechdel-teszt nem használható filmek ideológiai, minőségbeli vagy művészeti értékelésére, mert egy kvázi korlátok nélkül születő alkotást akar egy nagyon szűk kritérium szerint osztályozni. Ráadásul az eredménye nem mond semmit, mert sok "feministabarát" film megbukik rajta, míg sok "nőellenes" átmegy.

"több tartalmas női karaktert akarnak a mainstream filmekben kikövetelni"

Ezzel alapvetően két gond van. Az egyik, hogy nem egyértelmű, mit nevezünk tartalmasnak (ami feminista nyelvezetben ugye úgy szerepel, hogy "erős"). Erről nem akarok kilométereket rizsázni, inkább ajánlom elolvasásra John C. Wright kítűnő gondolatébresztő írását a témában: A sci-fi megmentése az erős női karakterektől.

A másik gond, hogy ehhez a problémához a feministák többféleképpen állhatnának, de a legrosszabbat választják. Megtehetnék, hogy gyártanak maguknak feministabarát filmeket - ez lenne mondjuk az alap. Ha nem tetszik amit a piacon találsz, és úgy látod van egy kitölthető rés, akkor betörsz oda és meggazdagszol. (Igazán nőies érdekes megoldás ehelyett elkezdeni hisztizni, és másoktól követelni, hogy muszájból igazodjanak a te igényeidhez...) De ha nem akarsz saját filmet csinálni, akkor jelezheted az ipar felé, hogy van egy piaci rés fizetőképes kereslettel - és erre az ipar reagál, mert nem hülye. Ez tulajdonképpen egészen oké lenne. A feministák viszont a harmadik megoldást választják, és be akarják tolni az ideológiájukat mindenhová, kvázi ellehetetlenítve a férfiaknak szóló szórakoztatást. Követeléseiknek nem egyértelműen kimondott célja, viszont elkerülhetetlen következménye, hogy a férfiaknak szóló filmeknek vége. A háttérben felfedezhető, hogy őket nem a feminista szórakozás hiánya zavarja, hanem a férfi szórakozás léte. Nem azon háborognak, hogy miért nincs "Patriarchy Raider", hanem hogy hogyan merészel Hollywood olyan férfiszórakoztató műveket alkotni, mint a Tomb Raider. Ez nagyon fontos különbség, remélem a lehető legtöbben megértik.

Muszáj leszögeznem, hogy semmi bajom a női karakterekkel. Viszont azzal igenis van bajom, ha ideológiai alapon akarják őket mindenhová beerőltetni, ráadásul kifejezetten csak egy vállfajukat: a grrrl power szupercsajt. Mintha reális lenne, netán társadalmilag előremutató, ha az összes lehetséges női szerep és jellem közül kizárólag csak egyet engedünk vászonra jutni - de azt viszont kötelezően benyomjuk mindenhová. Nem szól másról ez az egész blőd vita, mint hogy a feministák szeretnék, ha kizárólag feministabarát szórakoztatás létezne a világon - ami egész egyszerűen egy fasiszta rémálom.

"külön női és férfi filmek"

Nyilván a mozipénztárnál nem kergetik el bottal a vevőt, de azért remélem nem fogunk azon összeveszni, hogy a Resident Evil inkább a férfiaknál népszerű, míg a Twilight a nőknél. Gyermeteg dolognak érezném azt fejtegetni, hogy nem minden film ugyanazokat a rétegeket szólítja meg, és ebbe a nemi hovatarozás is beleértendő - neked ezt sokkal jobban kell tudnod, mint nekem.

"férfi faj elleni támadás"

Ahogy nézzük. Azt azért lássuk be, hogy nem a mozinézők tódultak az utcára felháborodottan, hanem egy politikai mozgalom lobbijáról beszélünk. Egy olyan politikai mozgaloméról, ami az egyenjogúság jelszava mögé rejtőzik, de a tettei másról mesélnek.

"pedig ez csak egy nagyon egyszerű tény kijelentése"

Ahogy nézzük. Ha a feministákat lehámoznánk a vitáról, akkor tulajdonképpen az lenne... De akkor nem is lenne vita.

Oké, legyen kicsit nagyobb odafigyelés a női karakterekre, de ne buta ideológiai alapon, totalitárius megközelítésben. Minden filmnek más a sztorija és a mondanivalója, egész egyszerűen nincs mindenhol szükség "erős" női karakterekre, vagy női karakterekre egyáltalán. A film művészet, és mint ilyen kifejezetten ellenszenves, ha kívülről ráerőltetett politikai elvek korlátaival kell küszködnie. Ott van pl. a The Road c. film - szerinted érdemes lenne átszerkeszteni, hogy a feministák igényeit elégítse ki? Mert ha nem, akkor miért is foglalkozunk ezzel a hülyeséggel?

...

Ezzel az egésszel annyi lenne a célom, hogy elgondolkodtassam azokat, akik eddig egyszerű politikai sablonok mentén, egyszerű politikai szlogenekkel kezelték a témát. Vannak, akik nagy mellénnyel hadarják a "patriarchális nőelnyomás" ismérveit, de azért nem kellene mindent elhinni nekik bemondásra. Egy kultúrkritikával foglalkozó embernek igencsak hasznára válik, ha a felszínes téveszméknél kicsit komolyabb ismereteket szerez ilyen témákban, főleg, ha másoknak akar beszélni róluk...

Reménykedem továbbra is szórakoztató, ugyanakkor a feminizmus kérdésében kissé árnyaltabb videókban, szóval így tovább, hajráf meg minden :)