Aki elolvasta az előző cikket (és esetleg a kommenteket is), az lehet, hogy most nem igazán tudja, mit is kezdjen az információval. Jó volt ez az elméleti fejtegetés, de mit jelent ez a mindennapokban?
Nem kell semmi igazán radikálisra gondolni. Nem kell semmit végleg és teljesen törölni az ember étrendjéből. Változtatni persze érdemes.
Bontsuk kétfelé a szénhidrátokat édesre és nem édesre.
1. Nem édes szénhidrátok. Nem nehéz felismerni, hogy a szerepük az étkezésben csak afféle "ballasztanyag" az értékesebb illetve finomabb táplálék mellett. Kenyér, tészta, rizs, krumpli: köretek. Körítés a főfogás köré. Ezeket érdemes visszaszorítani, amennyire csak lehetséges. Csak akkor együk, ha nincs más választásunk. Ha van zöldköret, válasszuk azt, ha nincs más köret akkor akár ne együnk köretet. Viszont - és ez lényeges - ha úgy alakul, ehetjük bármelyiket nyugodtan és "feltűnés nélkül". Ne csináljunk úgy mint a hisztis vegák, akik balhét rendeznek ha olyan edényben főzik a kölesüket amiben már készült hús is. Étteremben, vendégségben, stb. nyugodtan együnk bármit. De otthon azért inkább ne, ha már csak rajtunk múlik :)
Próbálok példát mondani de nem könnyű. Sebaj. Ha teszem azt vasárnap hajnalban korgó gyomorra ébrednénk, de a hűtőben egy darab kenőmájason kívül semmi nincs, akkor kenjük fel egy szelet kenyérre és hajrá. Hülye fanatikusok lennénk ha inkább éheznénk. De ha a hűtőben van egy paprika is vagy egy darab sajt, vagy bármi más, akkor kenyér helyett inkább azokkal együk a kenőmájast. A kenyeret elhagyni csak egy-két hétig furcsa, aztán fel sem tűnik az embernek. Legfeljebb a körülötte élőknek az, hogy az illető karcsúsodik :)
Egy "nagy" gondunk lehet, ha reggelire vagy uzsonnára akarunk szerezni valamit. Ilyen esetekre szinte semmi más nem adódik, csak valami pékáru. Ezt kivédhetjük, ha előre készülünk, de ez persze nem mindig lehetséges. (kivédés=pakolunk valami húst + zöldséget és/vagy sajtot, netán az egész helyett valami gyümölcsöt) Ha éhesek vagyunk és csak beugrunk valami útba eső boltba, akkor is lehetőleg kerüljük a "tiszta" szénhidrátot (pogácsa, croissant), és csináljunk inkább valami szendvicset. Abból is inkább egyet jó vastagon telepakolva, mint kettőt vékonyan :) És nyilván lesz olyan eset hogy marad a pogácsa vagy croissant, ezt később kell levezekelni :D
2. Édességek. Ha szokásunk szénhidrátot nassolni (csoki, chips, bármilyen tészta/piskóta/keksz alapú édesség, stb), kellemetlen lesz, de le kell szokni róla. Tapasztalataim szerint a legjobb szemléletet váltani, és a mindennapos majszolás helyett afféle ünnepként tekinteni az édességekre. Ha folyamatosan szénhidrátot zabálunk akkor az elhízás garantált, és lehet készülni sok egyéb problémára is. Ha sosem eszünk többet csokit, akkor viszont hülye fanatikusok lettünk akiknek besavanyodott az élete. Együnk minőségi édességet ritkán, így a káposzta is megmarad és a kecske is jóllakik. Tanuljuk meg élvezni az életet és legyünk igényesebbek. Tegyük félre a mindennapi t*szkó gazdaságos kakóhoz hasonlítható ízesítésű tejtáblákat, és helyette inkább együnk havonta egy igazán finom somlói galuskát, vagy hasonlót, amit tényleg szeretünk.
Aki éppen leszokófélben van az édességekről az tapasztalhat édesség-vágy "rohamokat", amikor "muszáj" valami édeset enni. Ilyen esetekre tudom ajánlani - nálam bevált - a gyümölcsöket, vagy ha az nem elég tartalmas, akkor a gyümölcs+túró kombinációt, végszükség esetén 1-2 kanál mézzel :) Aki még nem evett ilyet annak szokatlan lehet (mint minden újdonság), de már a második kanálnál rá lehet érezni az ízére. Vágjunk össze 1-2 banánt és némi őszibarackot, tegyük rá egy zacskó sima túróra, keverjük össze és voilá.
Akire gyakran jön rá az éhségérzet - és ez kezdő fogyókúrázóknál szinte törvényszerű - az egyen nyugodtan bármit amiben nincs szénhidrát. Ha tévézés közben valamit rágcsálni kell, együnk sonkát, sajtot, répát. Szokjuk meg hogy az éhséget étkezéssel verjük el és nem nassolással. Étkezni persze lehet a tévé előtt is; a kettőt nem a helyiség különbözteti meg egymástól, hanem hogy mi az amit eszünk.
Azt gondolom mondani sem kell (már úgyis megtettem korábban), hogy a cukrozott üdítőket felejtsük el.
Végül egy kis "személyeskedés"... Ez nem egy énblog, és nem is szeretnék magamról sokat írni, de annyit azért mégis muszáj, hogy még 100 napja sincs, hogy ilyen étrend szerint élek, de még a rosszakaróim is elismerően biccentenek, hogy látványosan fogytam. Pedig sosem éhezek, mindig eszek és mindig jóllakásig, ráadásul változatosan. Egy személyes anekdota nyilván nem tudományos bizonyíték, de azért lehet érdekes. Léteznek ennél gyorsabb fogyókúrák is, de egészségesebbek, megengedőbbek és változatosabbak aligha.
Utolsó kommentek