Deansdale

A másik fontos kérdés, amivel kapcsolatban nagy a köd, az az, hogy kinek is szól ez az egész. A leggyakoribb és egyben legtévesebb válasz az, hogy ezzel csak annak kell foglalkozni, aki egyedülálló, élete virágában van (vagy még előtte), és szeretne minden héten más nővel ágyba bújni.

Na ezek azok akiknek a legkisebb szüksége van arra, hogy a nőzésről tanuljanak, ugyanis a tizen- vagy huszonéves kezdő dzsigolóknak teljesen mindegy, hogy hetente, kéthetente vagy épp kéthavonta tudnak felszedni valami új macát.

A valódi válasz az, hogy két esetben lehet szüksége egy férfinak arra, hogy tanulmányozza ezt a szakirodalmat:
1. Ha az istennek se akar összejönni egy kapcsolat, pedig nagyon kéne.
2. Ha összejött egy kapcsolat, amit az ember szeretne meg is tartani - legyen az akár elhúzódó randizgatás, élettársi kapcsolat, vagy házasság.
Az első pont egyértelmű: a fuldoklónak kell a segítség. De a második?! Minek tanuljon nőzést az, akinek már van nője (és nem akar mellé másikat)? Az meg aztán főleg minek tanuljon, aki már házas ember, esetleg lurkókkal a fotel körül?

Mert neki van a legtöbb veszteni valója. A házasságok fele válással végződik, és ezek háromnegyedét nők kezdeményezik. Egyértelmű, hogy a pasiknak tenni kell valamit ez ellen, hiszen nagyon sokan veszítik el a családjukat, gyerekeiket különösebb ok nélkül. (Az csak feminista propaganda, hogy a válások alkolhol vagy asszonyverés miatt vannak - a valódi ok leggyakrabban egyszerűen annyi, hogy a nő megunja a pasit. Egészen pontosan az a helyzet, hogy ha egy szép napos vasárnapon 8 pár összeházasodik, közülük 4 el fog válni; 3 azért, mert a nő elégedetlen.)

Szóval ha egy egyetemista suhanc nem talál megfelelő randit, hát istenem, nem dől össze a világ - de ha valaki elveszti a gyerekeit, a feleségét és a házát, mert nem tudta a nőben ébren tartani a tüzet, az gebasz.

...

Hab a tortán, hogy ha az ember megtanul bánni a nőkkel, akkor pár nagy szikla legördülhet a saját mellkasáról is, nameg az élet bizonyos helyzeteiből jobban jöhet ki. Például a pincérlány szélesebben mosolyog és többet segít, a munkatársnő sárkányból elfogadható nyűggé szelidül, stb. És mindehhez nem kell velük kimondottan flörtölni, csak tudni kell, hogy milyen viselkedésre hogyan reagálnak. Nem egy rakétasebészet, ahogy a vicces angolok mondják.

A továbbiakban azt hiszem már valami "tartalmasat" is írhatok, tekintve, hogy a bevezetést milyen alaposan letudtam. De ha valami mégis kimaradt, akkor majd utólag pótlom :)