Ha nem szóltok hozzá, én most akkor is boldog vagyok.
Ilyenem még nem volt.
:-)))
Köszönöm Deansdale !

Úgyis biztos savanyú...

@békaapu: Itt nem pörög úgy a társalgás mint a megszokott fórumaidon, hagyj neki egy kis időt...

Megfelelő neveltetés kell hozzá, de ma az ilyen nő ritkább, mint az unikornis. Vallásos körökben talán van esély rá találni. Nem azért, mert a vallás elengedhetetlen hozzá, hanem mert talán ott van olyan, akit kevésbé formált a modernitás legújabb verziója. Ismerek idős házaspárt, akik komcsik voltak az előző rendszerben, nem hívők, sőt a "kultúrmarxizmus" akkori változatát is elfogadták - női egyenjogúság stb. - de mint házaspár az ideális módon működtek ennek ellenére. Egyszerűen azért, mert a szüleiktől még ezt látták mintaként.

Zseniális megfogalmazás.

Nyáron ért véget a több éves kapcsolatom. Eljegyzés is volt, esküvőre készültünk. A gyűrűt követően teljesen feladta magát és amikor szóba jött az hogy én hiszek a férfi-női szerepekben, ment a "hát én nem, 2023 van". Nem volt szex, nem volt már tenni akarás. Legfontosabb a karrier volt és a saját kényelme - a házimunka 90 százaléka már nálam volt a végén. Az utolsó hónapokban minden létező szóval elmondtam hogy rossz irányba tartunk és ez nem OK. A válasz az volt, hogy a határaim túl szigorúak, felszínes pasi lettem és igen is értsem meg hogy már "nem olyan világot élünk". Valójában teljesen lusta lett mellettem, és arról beszélt hogy reméli, ha gyerekünk lesz, én is az a fajta cuki modern apuka leszek mint amilyenek a progresszív nyugati felfogás szerint szerepelnek az Instagramon. A kapcsolatunk kezdete óta valójában teljesen elment az esze, nem tudta már hol tart, óriási megfejtések mentek azt illetően hogy neki "fel kell fedeznie magát" meg "ki kell teljesednie nőként", de a lakást kitakarítására való rákészülés is óriási drámával járt már ekkor részéről.

Tele lett a tököm és végül megmondtam neki hogy erre én nem vállalok házasságot, lehet szépen menni kiteljesedni akkor. Meg is kaptam hogy én félek az elköteleződéstől és társai. Kicsit szarul érintett a sztori, főleg mert azóta a legtöbb csaj, akiket megismertem, hasonlóan idióta nézeteket tolnak.

@Deansdale:

Hagytam ! :-)))

@Wildhunt:
Úgyis az.. tényleg.

Részben mert éltél már jobb kapcsolatban, részben pedig mert mindig jönnek az embert próbáló időszakok – és egy nem ideális mellett ezek sokkal nagyobb önuralmat követelnek.
Mindkettőtöktől.

@valis47:
Azokkal a feltételekkel is csak lehetséges az OLYAN lelkű nő.

Én most olyant találtam aki elég sokat csalódott a választott férfiaiban ahhoz, hogy örüljön nekem a hüjeségeimmel együtt is. Nem reménytelen eset.

@_Bubba4400:
Amit írtál, azt meg fogom mutatni a kiffijamnak.
..hogy észrevehesse amikor már szinte a szemét szúrja ki a (biztos hogy ilyenné alakuló) leendő helyzet.

Szörnyű lehetett neked idáig eljutnod - és kívülről nézve biztató is hogy benne élve és álmodozva is észre tudtad venni a romlást.

@békaapu:

"Azokkal a feltételekkel is csak lehetséges az OLYAN lelkű nő."

Mi van akkor, ha az, amit a nőkről elképzelünk - hogy milyennek kellene lenniük - az: igazából nincs is.

Mert mi van, ha leírtunk egy keretet így évek óta - össznépileg és globálisan, mi, férfiak - amibe belegyömöszöltük ugyan úgy a fehér lovagot - lovaginát :) - mint ahogy a nők a lovagot?

És nem nekik kell alkalmazkodni, mert nincs miből alkalmazkodniuk, hiszen akkor nem azok lennének, amik.
Hanem nekünk kell észrevenni az "igényt", amire az az adott nő éppen vágyik és ha tudjuk akkor megadni neki.

Ezt csak ezekben a percekben jött, hogy mi van, ha mi valamiféle "kondicionálás" útján haladunk ami lényegében mindegy, hogy miből és miért fakad, csak mi ráugrottunk és azt hisszük, hogy: ennek kell lennie a nőknek és kész!

Van egy csomaggal a nő és mi elfogadjuk vagy nem illetve beáldozunk valamit - talán időt, főleg - abba, hogy felismerjük benne a dolgot, hogy mi kell neki, mint egyéniség?

Na de tényleg igazából ez ütött szöget a fejembe, hogy azzal, hogy követjük azt a mára már jó nagyra és szépen hosszúra nyújtott ötletelős dolgot arról, hogy akkor most én tegyem ezt, a nőtől meg várjam el ezt meg azt, abból vajon tényleg az lesz társadalmilag majd ha ez megvalósulna valami utópiában, ami tényleg boldogságot okoz az egyén meg majd akkor a társadalom nagy részében?

@_Bubba4400:

"Nyáron ért véget a több éves kapcsolatom. Eljegyzés is volt, esküvőre készültünk. A gyűrűt követően teljesen feladta magát és amikor szóba jött az hogy én hiszek a férfi-női szerepekben, ment a "hát én nem, 2023 van"."

Nem kötözködésképpen, de az, hogy ki miben hisz, főleg ilyen alap dologban - ami szerintem az - hogy te így a férfi meg a nő együtt hogyan lehet, annak biztos, hogy az esküvő előtt kell kiderülnie?

Azért az esküvőnél azért akarsz elvenni valakit, mert olyan értékeket vall.
Oké, van olyan, hogy valaki belehazudik az ember arcában és csalja fűvel-fával, de ez valami együttéléskor kiderülő dolog, hogy milyen keretben gondolja az életet párkapcsolatban, nem?

@keresemazigazat:
Mi van akkor ha semmi nemúgyvan ahogyan mindig is volt?
Hm.. akkor mi most mindannyian meg vagyunk halva, csak még nekünk nem szóltak róla.

Te srác.. én nem bánom ha minden tényt meg tudsz kérdőjelezni - de azért a „belégzés-kilégzés” típusú gyakorlatokat ne.

Ebben a témában én vagyok a tapasztaltabb : ha én azt mondom hogy a nőknek férfi kell, és a férfiaknak nő.. hm.. azt elhiheted.
Azt nem állítom hogy minden nőneműnek precízen tudom a zizijét hogy mire indul meg a nyálelválasztása, de ne hidd hogy mind egytől egyig felfoghatatlanul különlegesen teljesen másra gerjed. Annyiféle másság nincsen is.

Szóval.. nézzük azt a szöget a fejedben.
(Kihúzzuk, vagy maradjon?)
Nem ötletelős dolog az a hosszúra nyúlt, hanem kitapasztalt. Ötletelni te ötletelsz hogy hátha mindenki téved.
Igen.
Abból tényleg az lesz, ami boldogságot okoz.

@békaapu: Ez a kaptafája a srácnak, az élő fába is beleköt, hogy mi van ha valójában nem is az van, és soha semmit nem tudhatunk, tehát máshogy is lehet.

@békaapu:

"Mi van akkor ha semmi nemúgyvan ahogyan mindig is volt?
Hm.. akkor mi most mindannyian meg vagyunk halva, csak még nekünk nem szóltak róla.

Te srác.. én nem bánom ha minden tényt meg tudsz kérdőjelezni - de azért a „belégzés-kilégzés” típusú gyakorlatokat ne."

Igen, úgy néz ki.
Itt az ok számomra, hogy mi talán az, amit elsőre és sokan gondoltak/gondolnak a világról és talán nem azt látják, ami - most sokkal inkább úgy tűnik - az igazság:
nemtudhatomen.blog.hu/2023/11/25/egy_matrix-os_elmelet#comment-form

A kérdés:
Mi van, ha ez így helyes elmélet?
És mi van, ha ez a látásmód(unk) érvényesül az életünkben másra is?

@Deansdale:
De ezzel nem lehet egyről a kettőre jutni.. ezzel ott topog szegény a nulláson.

hogyaszongya : és ha van előtte egy egyes, csak senki se látja?

@keresemazigazat:

Mivanha, mivanha.. semmi nincsen.

Ha nem kint élsz hanem áramot termelsz a gépeknek, akkor is korlátok között vagy - amiket nem tudsz megváltoztatni.

És akkor mi van ha Mátrix? Kínáltak neked piros kapszulát?
Tudsz repülni?
Ha nem, akkor várj a sorodra és tedd amit tehetsz.

Belégzés-kilégzés..

@békaapu:

Nem vagy korlátok közt.
Mert arról gondolkozhatsz, amiről akarsz.
És azt tehetsz, amit akarsz. (Amit ma itt is megtehetsz)
Bármilyen furán hangzik is.

"Odakinn" is csak ugyan azt teheted, amit idebenn.
A test halála határolja be az életed, mindegy, hogy hol vagy.
A szellemed szabad és az akaratod is.
Szerintem

De a lényeg az, hogy véleményem szerint a globális gondolat és vélemény erről a témáról az volt, hogy: a gépek rosszak, rab vagy és ki kell törni és a gépek ellen kell menni.
És nem ez látszik.

És itt nem a filmről akarok vitatkozni.

Hanem azt szeretném felvetni elvonatkoztatva, hogy egy adott témát megnéztek több millióan és többször, amiről ez lett a vélemény globálisan és azonnal, ami.

És van egy fordított verziója, ami valami nagyon mást mutat.

Egy téma, egy gondolat, ami elsöprő és igenlő, hogy csak az lehet.

És kizárólag ezt boncolgatva hoztam ezt példának, hogy ha ez itt megállja a helyét, mi van akkor, ha másban is ilyesmi lehet?

@keresemazigazat: 'Éltünk hosszú évekig boldogságban-egészségben. Aztán előhozakodtam egy aranygyűrűvel - és minden megváltozott.'
Előjött a fúria és a sárkány. Nem kellett már semmi a sárga sárkánynak. Nem volt gyerek. Fiatalok voltunk...
Ráció? Sosem számított igazán.
Tradíció? Megsemmisült, és a következményeit éljük most. De ez is 'felülről' jött a fejlődésünk végett.
(legalábbis én mint feketeseggű néger író, így gondolom)

@keresemazigazat: "Nem kötözködésképpen, de az, hogy ki miben hisz, főleg ilyen alap dologban - ami szerintem az - hogy te így a férfi meg a nő együtt hogyan lehet, annak biztos, hogy az esküvő előtt kell kiderülnie?

Azért az esküvőnél azért akarsz elvenni valakit, mert olyan értékeket vall.
Oké, van olyan, hogy valaki belehazudik az ember arcában és csalja fűvel-fával, de ez valami együttéléskor kiderülő dolog, hogy milyen keretben gondolja az életet párkapcsolatban, nem?"

Tök jogos a felvetés. Ahogy írtam, az eljegyzést követően jött a dolgok teljes elengedése. Azelőtt is téma volt ez köztünk, de addig tudott kompromisszumot vállalni valamilyen formában - talán ez itt-ott megbicsaklott, de valószínűleg a számomra vonzóbb tulajdonságai ezt könnyebben felülírták. Ez az én felelősségem, ez mindenképpen tanulópénz a jövőre nézve.

@békaapu: "Amit írtál, azt meg fogom mutatni a kiffijamnak.
..hogy észrevehesse amikor már szinte a szemét szúrja ki a (biztos hogy ilyenné alakuló) leendő helyzet."

Nagyon jó ötlet, ha másra nem, arra mindenképpen jó volt a sztorim hogy példaként is szolgálhasson. Feltételezésem szerint sok férfi bennemaradt volna ebben, önként és dalolva. Láttam hasonlót és bennem ezáltal kondult a vészharang a döntéshozatalt megelőzően.

@békaapu: barátom, több mint 20 év boldog nagycsaládos élet után meg akarsz győzni, hogy én vagyok a hülye? Csak mert a nagy többség képtelen pár szükségszerű problémát megoldani?

@keresemazigazat:
Hm.
Szerintem élj ez szerint.
És ha eleget tapasztaltál hogy ÚGY milyen helyes és jó, akkor értesíts bennünket, soksok példával illusztrálva a meggyőződésedet.

Tedd így !

@_Bubba4400:
Egyetértünk.
Abban is hogy tanulságos példa a történeted, és abban is hogy sokan elfogadták volna.. sőt, túl sokan fogadnák el ezt az átminősítést - amit te nem fogadtál el.

Ennyit tehetünk : nem fogadjuk el a mézesmadzagot, és figyelmeztetjük akit csak tudunk.
Az viszont kötelességünk, hogy figyelmeztessük a szeretteinket.
Ez hogy itt írogatunk és akinek kedve van az elolvassa, ez egy lehetőség.. hogy aki tanulni akar annak ne a saját kárán legyen muszáj.
De a szeretteinkkel kapcsolatban tilos legyintenünk.
Ők viszik tovább a mi lelkesedésünket - akkor ezt a buktatót ne kelljen átélniük figyelmeztetés nélkül

@Wildhunt:
Barátom... dehogy győzködtelek én semmiféle fogyatékodról.
Te írtad hogy úgy is biztos savanyú.

Azt írtam hogy perszehogy savanyúbb egy nem ideális mellett élni, mert már éltél.. ahaaa.. te a rólad szóló névmástól érzed magad lehülyézve?

Hát akkor azért savanyúbb egy nem ideális mellett élnem, mert már próbáltam mennyivel jobb egy ideálissal.
Nem akartalak megsérteni.

Szép elméletek meg vágyak vannak, hogy ki mit kíván a másiktól.

Egy kapcsolat mindig azon múlik, hogy TE mit teszel bele, te aki ezt meg azt vársz a másiktól. (ez mindegy hogy férfiként vársz valamit vagy nőként)

Én azt vallom hogy nem férfiként és nőként kell együttműködni, hanem együttműködő emberekként, mégpedig úgy hogy mielőtt kimondatik a holtodiglan-holtomiglan azelőtt jó eséllyel kiderül hogy melyik ember-fél miben jó, miben tud ő többet odarakni kisebb erőfeszítéssel mint a másik. Ebből adódóan "lazultak" fel a szerepek, és igen, férj is mosogathat meg házimunkázhat, meg asszony is kereshet egy vagon pénzt.

Ez nem azt jelenti hogy egyformák vagyunk és felcserélhetőek, hanem pont azt hogy minden egyes pár maga kell kitapasztalja hogy a mai ezerféle szerepet és társadalmi meg egyéb elvárásokat és megfelelést hogyan osztják fel a kis saját világukban.

És igen, rengeteg féle helytállást kiván a nőktől is meg a férfiaktól is a mai rendszer és élet, ezt nem lehet teljesen női meg férfi szeletekre osztani. Embert kíván. és együttműködni kell. Megoldásokat keresni.
Persze egyszerűbb dobni és tovább válogatni a piacon mindenkinek, mint összecsiszolódni.
Összecsiszolódni meg - nos az minimum 10 év.

@Mia and Me: Szokás szerint általánosságban fogok beszélni, szóval nem személyes piszkálás :)

A probléma az, hogy a nemek nem egyformák és az ad hoc munkamegosztás olyan problémákat okozhat amikre egy modern átlagember nem is képes gondolni, mert a (poszt)modernitás kiölte az agyakból a józan észt. Pl. ha a pasi mosogat akkor a nő egyszercsak azt veheti észre, hogy már nem találja a fickót kívánatosnak, és a kapcsolat döglődni kezd. Arról meg ne is beszéljünk, hogy mit szólnak a statisztikák arról ha a nő keres többet. Persze, mindenki a legjobb szándékkal megy bele ezekbe a dolgokba, csakhát tudatlanul és ignoránsan, és még akkor sem vonják le a megfelelő következtetéseket, ha a valóság seggberúgja őket.
"Ja, hát csak nem működött a kapcsolat."
De miért?
"A fene se tudja."
Hát azért, babám, mert szembementetek az ösztönökkel, mert ti nyilván jobban tudtátok. A nő maszkulin szerepeket tolt, a férfi feminineket, és valami érthetetlen oknál fogva ez keresztbe tett az egymás iránt érzett szexuális vonzalomnak...

Ez a "minden párnak ki kell tapasztalni" az egyik legnagyobb teher a párkapcsolatokon. Ha mindenki azt csinálná ami a hagyományos szerepének megfelel akkor ezerszer egyszerűbb és kellemesebb lenne az élet, de sokak egója ezt már nem engedi, mert - megintcsak a (poszt)modernitás hatása - na nehogymár neki bármi vagy bárki megmondja, hogy mi az optimális, meg különben is amit ő nem szeret azt nem csinálja és punktum.

A hagyományos rendszerben az a fajta összecsiszolódás amit említettél kb. 10 percbe tellett, nem 10 évbe.

@Mia and Me:
Azt hiszem hogy nálad kulturáltabban nem lehetett volna összefoglalni a mai női elképzelést a férfiak működéséről.
Hogyaszongya :
A férfiak is normális emberek és a nők is normális emberek - és a normális emberek egymást segítve haladnak a közös útjukon.

Kedves Mia and Me.. tőlem 23 év házasság után vált el az első feleségem, és azóta eltelt hat év alatt sem kaptam más választ arra hogy miért - mint azt hogy mert már nem volt OLYAN jó.

Muszáj vagyok azt feltételezni hogy azért lett vége, mert már nem volt rám szorulva semmiben.

Mert magam fölé emeltem, négy plusz diplomát tanultam végig vele, és már a gyerekek is nagyocskák voltak.
És nem iszom, nem dohányzom, nem voltam agresszív vele, nem játékgépeztem el a fizetésünket, nem csináltam az utca végére gyereket.. csak már nem voltam olyan jó mint amikor olyan jó voltam.

Hogyan hajtogatod bele ezt a helyzetet abba a "normális emberi viselkedés" -be?

Mert a férfihangú világnézet szerint tökéletesen érthető hogy mit csináltam rosszul.

@Deansdale: Nem veszem piszkálásnak, viszont nem figyeltél arra amit írtam, nem "ad hoc" munkamegosztásról írtam.
hanem hogy kiderítjük ki miben jobb és ha ez eltér a szokásos női-férfi szerepektől akkor sem erőltetjük hogy a másik csinálja, hanem amiben mi vagyunk jobbak azt mi csináljuk ( ha én nő létemre jobban tájékozódom a térképen, akkor nem apu vezeti a túrát - ha férjnek több ideje van berakni a mosogatógépet, akkor ő rakja be, stb.)

"Pl. ha a pasi mosogat akkor a nő egyszercsak azt veheti észre, hogy már nem találja a fickót kívánatosnak, és a kapcsolat döglődni kezd"

ha ezt "veheti" észre, akkor nem szereti a faszit. ennyi.

"mit szólnak a statisztikák arról ha a nő keres többet"

szerencsére erről gondoskodik a társadalom, hogy szülés után ne így legyen....

Én voltam jobban kereső is meg rosszabul kereső is, manapság már nem életfogytig vannak az emberek egy munkahelyen. Kurvára nem az volt fontos hogy ki keres többet. annyit befolyásolt, hogy igen, akkor a család egészének jobban megérte és összeségében az volt a jó, ha én készülök a munkámra, a férjem meg addig gügyög a jászótéren.

A nők nem ilyenek miatt szeretnek ki a pasijukból, sokkal prózaibb és egyszerűbb okok miatt.

Aztán lehet mindkét részről valami divatos indokkal magyarázni, mert azt még mindig nem tudjuk elmondani se női részről se férfi részről, hogy mi volt az igazi probléma.

"A hagyományos rendszerben az a fajta összecsiszolódás amit említettél kb. 10 percbe tellett, nem 10 évbe."

Aki nem hagyományos nő teljesen, meg aki nem hagyományos férfi 100%-osan, az meg húzza le magát gondolom... ?
Rossz hír, hogy senki nem az a szó hagyományos értelmében.

@békaapu: "És nem iszom, nem dohányzom, nem voltam agresszív vele, nem játékgépeztem el a fizetésünket, nem csináltam az utca végére gyereket.. csak már nem voltam olyan jó mint amikor olyan jó voltam."

Ne vedd személyeskedésnek, de itt felsorolod hogy milyen NEM voltál.
Egy nőnek meg az a fontos, hogy milyen vagy.(milyen voltál)

Egyébként teljesen általánosan a huszonx év után lelépő asszonyka baja statisztikailag általában abban az időszakban keresendő amikor még függött a férfitól és az valamiben akkor - számára akár észrevétlenül - vérig sértette vagy emberi mivoltában megbántotta vagy cserbenhagyta. Nyilván ez meg hülyén hangzik, hogy "azért nem akarok veled élni ,mert 16 évvel ezelőtt amikor a nagyobbik gyerek 2 éves volt, és fél évig kivizsgálásokra jártam vele, akkor tudom ám hogy 3 hétre összemelegedtél a sarki pultos csajjal, csak akkor nem tudtam elválni mert függtem tőled, de most már felneveltük a gyerekeket, és nekem is jó a fizum, tehát szevasz Bélám."

@békaapu: "Mert a férfihangú világnézet szerint tökéletesen érthető hogy mit csináltam rosszul."

Mit?

@Mia and Me:
Nem veszem személyeskedésnek - azért soroltam fel, hogy ne ezekben véld felfedezni az okot.

Amit a statisztikai általánosságokról írsz, az megegyezik azzal amit én is megállapítottam : azért tette mert megtehette.
És szerintem az is elég hülyén hangzik, hogy azért mert nem volt már velem olyan jó.

Tudod.. azért jó beszélgetni veled erről a témáról, mert jóféle női érveket hozol fel magyarázatképpen.
Most nekem arra jók ezek az érvek, hogy újra megbizonyosodhassak abban hogy a nőkről nem elég a nőktől tanulni.
Mert arra a tudásanyagra a férfielme nem tud támaszkodni.

Felsorolni fel tudja a női érveket.. két vagy három született sikerférfi barátom is ezeket sorolva utasította vissza a Ferfihangra szóló meghívásomat.
DE.. (igaz hogy csak) egy megöregedett sikeres kollégámon láthattam, hogy nincs a kezében semmi bizonyosság a női észjárásról és ösztönökről és gyengeségekről.
A férfiak által összegyűjtött tapasztalatok viszont használható módszereket eredményeztek.. például nekem.
..elég baj hogy csak a házasságom halála után jutottam el a tudás forrásához.

..nnna.. ezt azért mondtam el, hogy ne nézd le a véleményem arról se hogy mit csináltam rosszul :
Azt hogy magam fölé engedtem.. segítettem.. szóval : emeltem.
Mert az alapján tette meg hogy elvált tőlem. Nem azért mert rá volt kényszerülve mert mellettem nem élhetett – hanem amikor már megtehette akkor meg is tette.

Csak ennyi

@Mia and Me:

"A hagyományos rendszerben az a fajta összecsiszolódás amit említettél kb. 10 percbe tellett, nem 10 évbe."

Valami ilyesmire írtam a Mátrixos dologgal kapcsolatban, hogy ez egy olyan dolog itt, ami kinézhet úgy is, hogy ténynek vesszük, meg az egyetlen és egy igaz dolognak, ami csak lehet az életben.

Olyasminek is kinézhet, hogy csináltunk magunknak egy ilyen programsort, hogy ez így kizárólag a jó és kész: "A hagyományos rendszerben az a fajta összecsiszolódás amit említettél kb. 10 percbe tellett, nem 10 évbe."

Miközben ez vélhetőleg csak egy felszín volt.
Hogy a nő rábólíntott - meg a férfi is gondolom - hogy "hát a szüleink is ezt csinálták és kész"

Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy ez rossz lenne.
Hanem azt, hogy lehetséges, hogy nem mindenkinek jó.

Én mosogatok.
Meg felmosok, fürdőt takarítok, porszívózok.
Mert szeretem csinálni.

Aztán máshol meg - azt hiszem - kompenzálom. Vagy mi.
Mondjuk azzal, hogy sportoltam meg sportos vagyok és konkrétan a kb 38-as karomért - nem befeszítve! :D - meg van hallva a csajom.

De megmondom őszintén itt most, hogy lényegében amióta nem érdekelt az, hogy azért tegyek, hogy tetszem a csajoknak, hanem azért tettem - illetve teszek - hogy valahogy úgy éljem az életem meg tegyek, ahogy nekem tetszik úgy, hogy a cél nem az "görcsösen" hogy csajozzam meg a munkám végezzen meg ilyenek, hanem csak teszem úgy, ahogy jön és lesz belőle ez vagy az, úgy valahogy egyszerűbbnek tűnik az élet és megy előrefele. Már ha jól látom. :)

Egyébként meg lehet a női oldalról ugyan ez, aki ezt vallja - "A hagyományos rendszerben az a fajta összecsiszolódás amit említettél kb. 10 percbe tellett, nem 10 évbe." - és csak - "csak" - annyi a dolog, hogy össze kell találkozni vele.
És minden happy lesz!
:D

Azért itt is megvan a saját felelősség szerintem.
Meg sok "igény" van a férfi részéről is ha úgy nézzük, picsogunk mi is szerintem, csak valahol valami "előjognak" tartjuk az "igényeket" és nem picsogásnak látjuk.

Mindegy, én nem kötözködni szeretnék, mindenki tegye úgy, ahogy gondolja, hogy oké a dolog....

@Mia and Me: "ha ezt "veheti" észre, akkor nem szereti a faszit. ennyi."

De a szeretés az nem ez egy állandó és örök on/off állapot, ami azt jelentené hogy ha már nem kívánja akkor sosem szerette :) A szeretés elmúlhat, és az elmúlását lassítják ill. gyorsítják bizonyos tényezők. Ezért hülyeség amikor emberek egóból vagy ignoranciából úgy élnek egy kapcsolatban hogy ők maguk választják azokat a tényezőket amik a szeretés elmúlását GYORSÍTJÁK - aztán csodálkoznak, hogy elmúlik.

@Deansdale:

Vitatkozz velem a témában, kérlek :
Szerintem a szeretet az fontosság. A szerelem meg kíváncsiság.
Szexualitással elegyes kiváncsiság.

És mikor minden amire kíváncsi voltam azt tudom már, akkor derül ki hogy mennyi fontos dolog volt az érdekességek között. Mert a fontos dolgok összetartanak.

Az állandó kíváncsiságot istenítők pedig nem tudják hogy az az állandó kíváncsiság az nem szólhat CSAK őróluk.
Az állandó fontosság az igen - de az állandó kíváncsiságnak állandóan változó tárgy kell.

@békaapu: Hát ehhez most nem tudok prózában szólni, csak kimérten :) Az egymás iránt érzett vágy idővel csökken, ez elkerülhetetlen, ezt jól megfogtad a kíváncsiság témával. Viszont nem lehetetlen a partner tőlünk függetlenül is folyamatosan termelődő szexuális vágyát magunkra irányítani, hogy ne vigye máshová, csak ez ugye tartós kapcsolatokban nem divat. Férfiak és nők egyaránt hagyják magukat lepukkanni, unják egymás szexuális különcségeit, lefárad a közös intimitás és jó esetben annyira silányul, hogy a felek párhetente elintézik egymásnak a kötelező orgazmust, hogy legalább hiszti ne legyen.

A kíváncsiság nem lehet örök, de egyrészt magunkat is karban lehet tartani annyira, hogy kívánatosak legyünk, másrészt egy kis célzott jószándékkal rá lehet erőltetni magunkat arra hogy a partner igényeit úgy elégítsük ki ahogy ő szereti, ezáltal évekkel ki lehet tolni egymás szexuális megunását.

Más megközelítésben: amikor a nagy szerelem elmúlik akkor derül ki, hogy mögötte megvan-e, illetve kiépült-e az a szeretet ami a kapcsolatot érdemessé teszi a megtartásra az egymás őrült kívánása nélkül is. Ezzel nem mondtam valami nagy bölcsességet, bár fiatalok számára lehet hogy mégis :D Igazából ennek akkor van nagy jelentősége, ha már van közös gyerek, mert amúgy - főleg fiatalon - nyugodtan tovább lehet állni. Egy tizenévesnek nem is lenne normális, hogy a szerelem múltával benne maradjon egy kapcsolatban valamiféle félreértett ál-érettség miatt.

A kíváncsiságra viszatérve, egy darabig azt is lehet "mesterségesen" fenntartani. Említettem is a minap asszem a trafópálcán, hogy ismert női ösztön a változatosság üldözése pont azért, hogy a férfi ne unjon rájuk. Más frizura, hajszín, ruhák, smink, ilyesmivel egy darabig ki lehet tolni a szenvedélyes időszakot. Egyesek a hálószobában is próbálnak időnként újítani, nagyon helyesen :)

@békaapu: "Amit a statisztikai általánosságokról írsz, az megegyezik azzal amit én is megállapítottam : azért tette mert megtehette."

Nem akarok illúzió romboló lenni, de akkor ez csak részedről volt nagy szerelem, mert ha egy nő akkor lép le amikor "megteheti", az azt jelenti hogy előtte se volt sokminden csak a függés.

Én pont emiatt nem szeretem a "hagyományos" maszlagot, mert hagyományosan egy gazdaságilag és sok más szempontból függő szerep a nőé. Ebből óhatatlanul következik hogy amikor nem függ, akkor lelép. Tehát nekem az a párkapcsolat és a család és a normális emberek közti normális kapcsolat, hogy HA NINCS függő viszony, akkor sem lép le senki, hanem szeretetből és szabad akaratból vannak egymás mellett. Íebből nekem az következik hogy egyenrangú félként lehet csak tiszta kapcsolat két ember között (ez barátságban, szülő gyerek viszonyban is így van. Egyenrangúak vagyunk, csak mások. És mindenkinek megvan amiben ő a kompetensebb. Igen, van amiben a gyerek akár)

"mit csináltam rosszul :
Azt hogy magam fölé engedtem.. segítettem.. szóval : emeltem"

Egyenrangú kapcsolatban ez odavissza van, azaz lényegében szinte folyamatosan egyenrangúak. Ha emelés van, a másik is emel a másikon valahogy máshogy.

@Mia and Me:

Valami bajom van.
(persze az alap huzalozáson kívül :D.. )

Kezd tetszeni a mondanivalód.
:D

@keresemazigazat: ""A hagyományos rendszerben az a fajta összecsiszolódás amit említettél kb. 10 percbe tellett, nem 10 évbe."

Miközben ez vélhetőleg csak egy felszín volt.
Hogy a nő rábólíntott - meg a férfi is gondolom - hogy "hát a szüleink is ezt csinálták és kész"

Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy ez rossz lenne.
Hanem azt, hogy lehetséges, hogy nem mindenkinek jó."

Pontosan. Sőt. Lényegében senkinek nem jó. Olvasatok régi regényeket. Mindenki szenvedett. Lehet hogy nők kicsit jobban ;-), de gondolom a pasiknak se volt full kánaán hogy minden beskatulyázva.

"Én mosogatok.
Meg felmosok, fürdőt takarítok, porszívózok.
Mert szeretem csinálni."

Itt a lényeg. Ha én rühellek porszívózni, de ügyet intézni szeretek, akkor a porszívózni szerető társamnak és nekem is jobb ha ő kezeli a port, én meg az adóügyeket.

" "A hagyományos rendszerben az a fajta összecsiszolódás amit említettél kb. 10 percbe tellett, nem 10 évbe." - és csak - "csak" - annyi a dolog, hogy össze kell találkozni vele.
És minden happy lesz!
:D"

Nincsen hagyományos szerepnek megfelelő férfi se sok. tehát lényegében akkor annak a 3 % férfinak kell összetalálkoznia azzal a másik 3 % nővel akik a hagyományos szerepek szerint élnek az élet minden területén. :)

Igen , ez mosoly jeles, mert akkor lényegében 450 éve kihaltunk volna ha csak ez a 3 % lenne szaporodóképes akik boldogságosan nagy egyetértésben megfelelő szerepekkel egymásra talál.

@Mia and Me: "Én pont emiatt nem szeretem a "hagyományos" maszlagot, mert hagyományosan egy gazdaságilag és sok más szempontból függő szerep a nőé."

Nem hiszem, hogy a modern megoldás jobb, ahol sok nő azért lép le egy több évtizedes kapcsolatból mert uncsi, aztán ő is meg a faképnél hagyott férfi is csak szenved és magányos, mert a hülye nő azt már nem látta előre, hogy 40-50 között vagy azon túl nem könnyű minőségi partnert találni, aki hosszútávú kapcsolatra is hajlandó. Addigra általában már becsontosodnak a rigolyák, és az ember nem talál olyan társat aki pont passzol azokhoz, és ezért is hülyeség unalomból elhagyni azt akivel már összeszoktak.

Amúgy lassan egy évszázada egyenrangúsodnak a kapcsolatok, és mégis minden egyre szarabb, neked ez nem jelzi, hogy valami el van számolva? Az egyenlőségesdivel nem jött el a kánaán, sőt.

Azt meg ne is részletezzük, hogy a "16 évvel ezelőtt ... tudom ám hogy 3 hétre összemelegedtél a sarki pultos csajjal, csak akkor nem tudtam elválni" milyen kisszerű, pitiáner, emberileg nulla magatartás. Ha egy férfi ilyet merne mondani lemarná az arcát a hallgatóság.

@Deansdale: "A szeretés elmúlhat, és az elmúlását lassítják ill. gyorsítják bizonyos tényezők."

Naiv rózsaszín lányregényes vagyok, nekem a szeretés nem múlhat el. Vannak hullámvölgyek hegyek, vannak gyűlöletes időszakok, vannak bosszantó részek, stb.
De a szeretés magja az emberre irányul. és ha a szar időszaknak vége, akkor az emberben ismét virágba borul az a mag, ami a lényeg egy kapcsolatban.

Tehát, ja nem állandó intenzitásu, de azzal vitatkoznék, hogy el tud múlni.

A szex már egy másik dolog, de azt majd kitárgyaljátok ti fiúk :) - lényeg hogy a szex is akkor múlik el a női oldalról ha emberi oldalról NEM oké valami a pasiban , és azon a faszi nem változtat, vagy ha a mindennapok verklijében egyre inkább csak a férfi igényéről szól (mert többre nincs idő ,stb.)

@keresemazigazat: @Mia and Me: "lehetséges, hogy nem mindenkinek jó"

Nem sértő szándékkal, de micsoda bölcsességeket puffogtattok, mentem lemegyek hídba. Mintha valaki is képzelte volna a világtörténelemben, hogy egy szerepminta mindenkinek tökéletes lesz... Juj.

Csakhogy:

1. A hagyományos szerepeket nem hasraütésre találták ki, hanem a szükség alakította ki, és így megcáfolhatatlanul az volt a legoptimálisabb leosztás, mert a túlélés függött tőle, és túléltek.

2. A hagyományos szerepek pont azért, mert a szükség szülte őket, a férfi maszkulin, és a nő feminin oldalát domborították ki, ezzel megerősítették a párkapcsolatokat, mert mindkét fél arra kényszerült, hogy abban fejlessze magát amitől a másik fél vonzóbbnak találta.

3. Attól hogy egy szerep nem MINDENKINEK optimális, még lehet az ami a legtöbb embernek az, úgyhogy a "nem mindenkinek jó" dumával ezeket a szerepeket lerombolni égbekiáltó baromság volt, főleg mivel nem adtak helyette semmit, csak azt hogy "oldjátok meg ahogy tudjátok". Ti azt gondoljátok, hogy ez most mindenkinek jó, vagy legalábbis többeknek, mint a hagyományos szerepek? Mert szerintem nyilvánvalóan szarabb lett a helyzet, nem jobb.

@Deansdale: " mégis minden egyre szarabb, neked ez nem jelzi, hogy valami el van számolva? Az egyenlőségesdivel nem jött el a kánaán, sőt."

Nincs egyenlősdi. (nem is egyenlősdit írtam, hanem egyenrangút)
Nagyon kevés párnál és családban van az amiről írtam.

Inkább az van hogy harc a felülkerekedésért. Ebből persze hogy szarul jön általánosságban ki mindenki, a nők is a férfiak is. A valódi egyenrangúság az hogy emberként tekintek a másikra.
Ez ma nincs sok helyen, nincs sok kapcsolatban, és egyre inkább afelé megyünk hogy ne is legyen...

"Azt meg ne is részletezzük, hogy a "16 évvel ezelőtt ... tudom ám hogy 3 hétre összemelegedtél a sarki pultos csajjal, csak akkor nem tudtam elválni" milyen kisszerű, pitiáner, emberileg nulla magatartás."

Ha van 3-4 kiskorú gyerek, akkor nem az. A nő feladata az élet és szaporulat :) védelme és szolgálata. Ezt szinte minden nő előtérbe helyezi ösztönből, akkor is ha ő maga kiszolgáltatott helyzetben van.
Mihelyst nincsen már dolga a gyerekekkel, akkor kezdi el feldolgozni és megbosszulni az őt ért sérelmeket.
Ez sajnos ilyen. Egy nő nem felejt. Lehet ezt kisstílűnek nevezni, de az a férfi is az volt 16 éve amikor a felesége mondjuk heti 3szor járt gyógytornára a 3 gyerekkel, amig ő meg a nagy szextelenségben halálra unva magát tette a szépet a pultosnak. Mondjuk ahelyett hogy addig bevásárolt volna és főzött volna egy vacsorát.

@Deansdale: "a túlélés függött tőle, és túléltek."

nem függ már tőle a túlélés.

Majd ha megint ilyesmitől fog függeni a túlélés, akkor majd annak megfelelően lesz.
Az ember egy végtelenül alakítható találmánya az édenkertnek.

"Ti azt gondoljátok, hogy ez most mindenkinek jó, vagy legalábbis többeknek, mint a hagyományos szerepek?"

Ki az a ti?
A nők mindig a fennálló keretekhez alkalmazkodnak.
Lényegében ezért létezik még az emberiség.

@Deansdale:
Örülök hogy nem vitatod amit kitaláltam.

A részleteit szívesen beszélem meg nagyobb tapasztalatúakkal – az a lelombozó, mikor a felszínesség kapásból leminősít, és aztán már a gondolat-tulajdonosok sem foglalkoznak a megfejtésemmel.

@Mia and Me:

Nem vagy illúzióromboló, mert nincsenek már illúzióim.
Az emlékeimet pedig nem rombolja le, ha ennyi rálátással merészeled másképpen látni az ő részéről érzetteket.
Stabil volt az, közösen építettünk saját világot.
Belefért fogyatékos gyerek, annak alapján szülősegítő szolgálat, hazaköltözés falura, nagybirtok kialakítása.. nem kényszer volt - csak nem volt kínálkozó lehetőség.

És nem akarlak meggyőzni hogy rosszul csinálod a sajátodat – csak ne akard ugyanolyan jóként hirdetni mint amilyen a hagyományos családmodell módszere.
Tudod mit.. a saját szeretteidnek hirdesd csak – de az enyéimnek ne.

Egyenrang.. hm.
Tudod mi az egyenrang? Két századosi vállap (egy kék meg egy zöld) egymás mellett.
Ez a párkapcsolati egyenrang ugyanolyan nyilasduma, mint a párkapcsolati egyenlőség.
Egyenlőség a számtanban van. Én még az ikertestvéremmel se lennék egyenlő, nemhogy azzal akit meg tudok termékenyíteni
Nem egyenlő képességek, nem egyenlő lehetőségek.. ezekből nem jön ki semmilyen egyenlőség
Még jogegyenlőség sincsen a két nem között.
Bocsex, ez jutott eszembe az egymás emeléséről.
Mert a szintentartás azért van hogy az ő süllyedésétől én se kelljen lecsúsznom. DE..
..de hol emelne egy hatodik diplomáját a férje segítségével megszerzett tanárnő akár egydiplomássá egy lelkes és megszállott mozdonyvezetőt?
Vagy mi az ami a kétdiplomástól a hatdiplomásig terjedő emelkedést egyenragúsítja?
Nincs egyenlőség, nincs egyenrang.. és nem az ő magánya az én gyászom, hanem a gyerekeink érzelmi tudatlansága.

Mert akinek meghal az édesapja, az persze honnan tudhatná szegény hogy milyen jó otthon mindenkinek amikor anyát az apa szereti.
És mai nőként tudom hogy hittel hiszed hogy mindegy ki szereti csak szeresse.. sose fogod meglátni amit én egyszer már láthattam.

@Mia and Me:
"..nem függ már tőle a túlélés.."

Ez a lényeg.
Ettől a függetlenségtől van a zűrzavar, és ettől az újjáalakult függéstől kussolt el az ukrán Femen szinte minden tagja.
Ettől a független zűrzavartól alakult ki őszinte igény a háborúzásra.

Köszönöm hogy eszembe juttattad, megnyugtató hogy nem kötelező rovartársadalommá alakulnunk.

@békaapu: ".. hm.
Tudod mi az egyenrang? Két századosi vállap (egy kék meg egy zöld) egymás mellett."

Nekem nem. A rangsorban egymás mellett lévő embert jelent nekem.
Egymás mellett vagy harcolni lehet ha szemben állnak, vagy együttműködni ha ugyanarra néznek.

"Vagy mi az ami a kétdiplomástól a hatdiplomásig terjedő emelkedést egyenragúsítja?"

Pl. Valami másban jó érzék, család szolgálat, bármi. Az egyik jobban tud diplomát szerezni, a másik meg jobban tud szerelni pl. Mindent. Mindenki azt fordítja a kisközösség javára amiben jó.

"
Ettől a független zűrzavartól alakult ki őszinte igény a háborúzásra"

Hol? A világban vagy a férfiak és nők között?
Szerintem mindkettőnek teljesen más oka van, nem a függetlenség.

Nem akartam beléd dumálni semmit. Csak és kizárólag amennyit megosztottál arra reagáltam gondolatokkal. Általánosan. És nem rád vonatkoztatva, csak az általad felvetetteken keresztül.
Bocs ha esetleg érzékeny pontot érintett. És igen mindenki a maga valóságában él. Itt meg próbálunk abból okosságokat vagy gondolatokat megosztani.
Minden vélemény vagy gondolat taníthat, ha nem most akkor adott helyzetben.

@Mia and Me:
Jól csinálod, ne kérj bocsánatot.

Viszont most nem tudok érdemben válaszolni.. kicsit napoljuk el.

K
A
T
T

Ezt a hozzászólást még reggel kezdtem, most fejeztem be, addig jól végigkommenteltétek a napot. Ezért a mai kommentekre nem reflektál és nyomokban keresemazigazat stílust tartalmaz, tehát:

Régen minden jobb volt :)

A holtomiglanholtodiglant feloldotta egy jó kis járvány vagy egy háború, esetleg egy éhínség. Ma már ilyen nincsen. Oh, wait. :)

Viszont van jó kis individualista, mert megérdemlem és minden másra ott a mastercard hiszekegy a templom helyett, bár faluban még mindig járnak az idősebbek templomba. És ha már mindenhol azt látod, hogy mindenkinek nagyobb, szebb, jobb az autója, háza, nyaralása, felesége avagy férje akkor könnyebb elcsábulni. A kamatokat meg tekinthetjük bűnbánó céduláknak, ha ki van fizetve lehet újra bűnözni.

Tehát mindenhol ott van a kísértés a fogyasztásra és ennek nehéz ellenállni. Ha továbbmegyünk és nincsenek KÖZÖS célok (gyerek, hit, vállalkozás, hobbi vagy akármi), akkor KÜLÖN célok lesznek, és előbb, utóbb ezen külön célok másokkal lesznek közös célok, bomlik a kapcsolat.

Türelem, türelem, türelem. Na az nincs, a fogyasztói társadalom az "itt és most" elven működik. És ez kinek is jó?

@Mia and Me:
Zdrav Mia, gyerünk vissza a kályhához:
A rangsor például egy olyan fogalom, ami egyenruhához kötött. Amit csak kevésbé vagy jobban félreérteni lehet annak aki nem félt a haláltól – egyenruhába öltöztetve.
Egyenruhában van egyenrang. Bármi másban csak jobb vagy rosszabb nyilasduma.. (mint a számtanon kívül használt egyenlőség)
Nnna.
Előhang megvolt, értsd kérlek arra hogy elhiszem hogy „neked a rangsor nem az ami” – de nem fogadom el.

Diplomakiegyenlítés : A plusz négy diploma az enyém fölé emelte a keresetét. Aminek AZ lett az eredménye. Ha így nézed, akkor is jól tettem hogy magam fölé emeltem?
Ki voltam(lettem) egyenlősítve?

Háború-igény : A világban.
Elhiszem hogy szerinted nincsen összefüggés a nők önállóságérzete és a háborúmentes világunk között. És azt elhiszed-e nekem, hogy az ukrán Femen iilyen picikére befogta a férfigyűlölő pofáját? (pedig két éve akkora volt mint a BécsiKapu) És azt elhiszed-e, hogy nem a férfiak halála miatt fogta be, hanem mert észrevette hogy ő is meghalhat? És azt hogy a halálfélelem megszüntetését nem a nővédőiktől és nem a náci államuktól várják?
Hanem az ő saját szerető férfiuktól.. aki meghalt, vagy megcsonkult úgyhogy nem képes rá?

Megdícsérlek a befejező bekezdésedért.
Kapsz érte egy kacsintást
;-)

@bomberhopper:
A holtomiglanholtodiglant nem az általad felsoroltak.. azt az önzőség oldotta.. hm.. inkább marta széjjel, mint a sav.
A járványháborúéhínség inkább megszilárdítani szokta.

A fogyasztási kisértésben egyetértünk, a külön célok egymástól eltávolító hatásában egyetértünk, az „itt és most” romboló hatásával kapcsolatban egyetértünk.

Jó meglátás, felfoghatóan fogalmazva.. jöhet még. :-)

@békaapu: A kolléga úgy értette, hogy járványháborúéhínségben az egyik fél meghótt...

@bomberhopper: Mostanában neked vannak itt a legtartalmasabb kommentjeid, télleg jöhetnél gyakrabban.

@Deansdale:
Köszönöm a fordítást, ez eszembe nem jutott volna.. :-(

@Mia and Me: egy nő aki őszintén beszél a nőkről!

@Deansdale: De a szeretés az nem ez egy állandó és örök on/off állapot

Pedig de. Minél jobban megismered, annál jobban megérted milyen sokat is értél meg neki.

@keresemazigazat: mert igazat mond.

@Wildhunt: Akkor az emberek 99%-a, akiknél a szerelem elmúlik, vlaamit rosszul cisnálnak :)

@Deansdale: Van, akinél a szerelem át tud alakulni tartós szeretetté, van, akinél nem. Nincs teljesen feltétlen szeretet, legalábbis nem egészséges, de megbocsátás és kompromisszum nélkül nincs szeretet. A kompromisszum lehet persze a lehetőségek hiánya is. Régen a társadalom intézte el, hogy a párok együtt maradjanak, még ha nem is ideális az együttélés. Ma azt mondja a pop-pszichológia a nőknek, hogy ha xy-t elköveti a pasid, azonnal szakítani kell, nincs kompromisszum. Ahogy a "toxikus szülőkkel" is meg kell szakítani minden kapcsolatot, a "toxikus barátokkal" is. Egy ilyeneken indoktrinált nő garantáltan be fogja adni a válópert előbb-utóbb.

@Deansdale: pontosan. Nézd, az, hogy szereted a párod tudatos kell legyen. Tetszőleges házassági formulában megígéred, hogy szeretni fogod.
Mostanra sikerült elérni, hogy ezek az ígéretek a törvény előtt kiüresedjenek, de ha jót akarsz magadnak akkor mégis ezek szerint kellene élj.
Az alkoholizmus sem tilos, mégis jobb ha igyekszel elkerülni.

@Deansdale:
Nézd Deansdale.. az emberek 100% -át a nők oktatták arra hogy mi a szerelem és mi a szeretet, és hogyan működnek a nők.

Talán már nem felforgatás ha a lényeges kérdéseket fel meri tenni némelyikünk – de még mindig a női magyarázat a normális :
Például az értelmi alapú érzelem. Hogy akard eléggé, és érezni fogod.
És ha mégsem, akkor nem akartad eléggé – olyan nincs hogy akaratod ellenére elmúljon.

@békaapu:"a rangsor például egy olyan fogalom, ami egyenruhához kötött"

Farkasok...?

"A plusz négy diploma az enyém fölé emelte a keresetét. Aminek AZ lett az eredménye. Ha így nézed, akkor is jól tettem hogy magam fölé emeltem?"

A diplomát ö tanulta össze, nem? Te azzal emelted magad fölé hogy ebben támogattad?
Mert ez nem felemelés, ez alap ha neki ez volt jó neked meg nem volt rossz.

Nem értem miért hozod ezt az összefüggést hogy azért lépett le mert többet keresett egyszercsak...

"ukrán Femen iilyen picikére befogta a férfigyűlölő pofáját? (pedig két éve akkora volt mint a BécsiKapu) És azt elhiszed-e, hogy nem a férfiak halála miatt fogta be, hanem mert észrevette hogy ő is meghalhat? "

Nem tudom kik az ukrán femen, ha vmi nőszervezet, és most az a gondod hogy nem dumálnak, akkor ezzel nem tudok mit kezdeni. A nőknek kevésbé érdemes meghalni, mivel jelen állás szerint 100 nő és egy férfi jobban biztosítja a jövőt mint 100 férfi és egy nő. Ez puszta biológia.

@valis47: igen vannak árulások amik kizárják a valódi szeretet meglétét.

@Wildhunt: a szellemi lelki szövetség az alap.

@Mia and Me:
A farkasoknak nincsen egyenruhájuk.
Katonákra, rendőrökre.. hm.. ilyenekre gondoltam, akik között létezik rang-sor.

A diplomát ő tanulta össze, én csak egyetértettem azzal hogy tanuljon csak nyugodtan majd én segítem.. meg együtt tanultam vele, kikérdeztem.. mittudomén.
Már nem sok maradt meg a fejemben belőle.
Azért fölemelés, mert el tudtam volna úgy rendezni, hogy ne legyen rá módja/kedve – de akartam hogy tanulhasson. Igen, neki jó volt, nekem meg csak később lett belőle rossz.

Nem a pénz miatt vált el, de az anyagi biztonság nélkül nem vált volna el. Így összefüggőbb?

Az ukrán férfigyűlölőket arra hoztam példának, hogy a női többletjogok eredményezik azt hogy nem függ már a férfiaktól a túlélésük. A női többletjogok ellen pedig az országok közötti háború az egyik leghatékonyabb ellenszer.
Mert amikor nincs jólét ami biztosítja a többletjogokat, akkor hirtelen megint a férfiaktól lesz függő a túlélésük.

@Mia and Me: hát akkor magyarázd meg itten, hogy a házasság lényege nem a szex meg az önmegvalósítás. Még csak az sem, hogy utána lesz aki elvégzi a kötelező munkák felét.

Mert ÉN mindent megtettem, de az az aljas másik, hát az csak kihasznált. Dehát honnan is tudtam volna, megígérte hogy nem iszik/csak engem szeret örökké.

Pláne ha házassági szerződés is volt, megvolt végig a külön kassza, megmaradt a saját baráti köre amiről ÉN tudni sem akartam, mert mit is érdekelt volna, meg amúgy is MAGÁNSZFÉRA.

A társadalom a hibás, a MGTOW/feminizmus, bezony!

@Wildhunt: @Mia and Me: Itt összekeveredett két téma, így könnyű olyanokon élcelődni akik mellett elbeszélünk egymással.

Egyrészt amit mi tárgyalunk az szociológiai/pszichológiai elmélet, általánosítás, ill. hogy ezekből egy átlagember mit tanulhat amivel a párkapcsolatait jobbá teheti. Ehhez nem kell 130-as IQ vagy EQ vagy spiri-Q, ezeket a dolgokat közérthető formába lehet önteni és még a legutolsó tiszafütykösi utcaseprő is gyakorolhatja. Azt senki nem állította, hogy ez a tudás teljes és tökéletes, hogy emellett nincs másféle tudás ami szintén fontos. Ez egy lépcsőfok, amit egyesek még nem értek el, mások meg túl vannak rajta. Ismerjük már fel, hogy egy bizonyos szintű tudás sokaknak lehet hasznos attól függetlenül, hogy ti úgy érzitek nektek már nem. Ennél a témánál ez duplán igaz a fiatalokra, akikben tombolnak a hormonok, és kenhetik a hajukra az elképzelést, hogy nem a szex a fontos...

Ti ellenkező megközelítésből jöttök, a saját magánéletetekről beszéltek, abban is már a megállapodott, a családalapításon messze túl lévő szakaszról, és nem veszitek figyelembe, hogy ebből sem lehet mindenkire általánosítani. A "szellemi-lelki szövetség a fontos" egy átlagember számára pont ugyanolyan tuti tanács, mint randiügyben a "csak légy önmagad". Többet árt mint használ, mert egy lépcsőfok ignorálását javasolja, amibe a többségnek beletörik a bicskája. Ti a tetőszerkezetről beszéltek amikor a tömegeknél már az alapozás sincs rendben. Miközben millió válás van azért, mert a felek "kiszeretnek egymásból" ti azt mondjátok, hogy simán csak nem kell kiszeretni, és kész. A probléma megoldása egyszerű, mindössze olyan szellemi-lelki kvalitásokkal kell megszületni, hogy az ember aztán ne akarjon elválni :)

És van még egy vonzata ennek a kérdésnek, amivel nem rátok akarok célozgatni, de vannak sokan akiknél a szex már kiüresedett vagy megdöglött és ezért kényszerűségből, kicsit savanyúan beszélnek arról hogy nem a szex a fontos hanem a lelkiség. Inkább elfojtják az igényeiket amikről tudják, hogy úgysem lesznek kielégítve, és ezt mint "bölcsességet" próbálják másokra hagyományozni. A szex is természetes része egy kapcsolatnak, még azoknál sem érdemes hagyni kipurcanni akik amúgy tudják, hogy anélkül is túlélne a kapcsolat.

Régebben sokat agyaltam ilyen párkapcsolati meg házassági kérdéseken, erősen hittem benne, hogy van recept ahhoz, hogy hogy lehet jól csinálni, meg hasonlók, de ahogy mennek előre az évek, egyre inkább úgy érzem, hogy az egész sikere csak azon múlik, hogy szerencséje van-e az embernek, vagy nincs. Ennyi. Mázli.
Persze van benne sok munka is meg kompromisszum, de az alapja nem a szerelem, hanem a szerencse. Régebben, amikor még nem volt feltétlenül opció a válás, akkor rá voltak kényszerítve a párok, hogy dolgozzanak a kapcsolaton, és ha az volt az alapfelállás, hogy egyikkel sincs különösebb gond (nincs megcsalás, verés, pia, túlköltekezés stb) csak egy kicsit uncsi lett az együttélés, akkor idővel dűlőre jutottak egymással és legrosszabb esetben is egyfajta cimborasággá szelídültek az érzelmek, de manapság, amikor a házasság (és úgy általában mindenfajta párkapcsolat) is a fogyasztói társadalom martaléka lett, és mindenkit sikeresen meggyőztek róla, hogy örök időkig partiképesek, már csak azok hajlandók dolgozni a kapcsolaton, akiknek amúgyis olyan a természetük, hogy józanok, tudatosak és kompromisszumképesek (és amúgy is nagyon szeretik a társukat), és ebből egyre kevesebb van már a sikeres agymosásnak köszönhetően, akik meg még megmaradtak, azokon sem látszik meg kívülről, hogy ilyenek, főleg nem fiatalon, sem az első, sem a sokadik randin sem, csak több év együttélés után derül ki. Totál lutri az egész.
Manapság már eszembe se jutna tippeket osztogatni :-) ah... bohó fiatalságom, amikor még hittem, hogy léteznek tuti tanácsok :-DD Mostanában csak kussolok a kis kuckómban, és minden nap hálát adok a szerencsémért. Soha nem lenne erőm újrakezdeni.

@Mme.Brioche: Valahol mélyen bennem is motoszkál ez a gondolat, de még nem adtam fel a reményt, hogy megértéssel és odafigyeléssel talán mégis lehet egy kicsit javítani az esélyeket :)

@Deansdale: én már feladtam. Annyi csalódást ért az elmúlt években, sorra mennek szét azok a párok az ismeretségi körömben, akikre esküdtem volna, hogy ők aztán tudnak valamit, és tök jók együtt. És mégsem. És nem értem.
Régebben azt gondoltam, hogy egy kezdő párkeresőnek érdemes esetleg olyan helyen közösségben kutakodni (pl keresztény), akik úgy nőttek fel, hogy nem a válást tekintik az első lehetséges opciónak, ha elérkeznek az első válsághoz, de már ezt sem gondolom, két ilyen párt is ismerek, akik szétmentek, pedig jól indultak. A magam életét meg nem hozhatom fel állandóan referenciának, ha teljesen más vérmérsékletű és beállítottságú emberekkel beszélek. Teljesen máshogy reagálunk ugyanazokra a problémákra, nem lehet megoldani sem őket ugyanúgy. Régen szerettem ilyenekről beszélgetni a látszólag működő párokkal, és összemutyizni a tippeket, amiket esetleg továbbadhatok, de mostanra már szinte egyikük sem releváns, és ez nagyon aggaszt.

@békaapu: Farkasokat azért hoztam fel mert ott pl. Van rangsor

"Azért fölemelés, mert el tudtam volna úgy rendezni, hogy ne legyen rá módja/kedve – de akartam hogy tanulhasson. Igen, neki jó volt, nekem meg csak később lett belőle rossz."

Ha direkt kibszol vele meg akadályozod, akkor nem lett volna neked később rossz?... Ne haragudj, ez az a szemlélet mikor azt hisszük azért zuhog az eső hogy kibadszon velünk mert tegnap mostuk le a kocsit...

", de az anyagi biztonság nélkül nem vált volna el. "

Vagyis ha kiskorusitva még él melletted tovább amíg világ a világ, akkor happy end lett volna?

"női többletjogok eredményezik azt hogy nem függ már a férfiaktól a túlélésük. A női többletjogok ellen pedig az országok közötti háború az egyik leghatékonyabb ellenszer.
Mert amikor nincs jólét ami biztosítja a többletjogokat, akkor hirtelen megint a férfiaktól lesz függő a túlélésük"

Kicsit olyan érzésem lett hogy mi nők egy másik faj vagyunk a szemedben.. vagy gyerekek...

A nők tulélése a te és a fajod, nemzeted tulélésének biztosítéka. Nagy a baj a fejekben ha a faj tulélésének biztosirásáért a faj felét függő vagy gyerek státuszban tartva érzik csak nővel ellátottság szempontból biztonságban magukat a hímek.

@Deansdale: "szellemi-lelki szövetség a fontos" egy átlagember számára pont ugyanolyan tuti tanács, mint randiügyben a "csak légy önmagad". Többet árt mint használ, mert egy lépcsőfok ignorálását javasolja, amibe a többségnek beletörik a bicskája. Ti a tetőszerkezetről beszéltek amikor a tömegeknél már az alapozás sincs rendben. Miközben millió válás van azért, mert a felek "kiszeretnek egymásból" ti azt mondjátok, hogy simán csak nem kell kiszeretni, és kész. "

Az a gond hogy amiről beszéltem, az az alap és nem az a tető szerkezet.
Akik kiszeretnek, azok az én világszemléletwmben bele se szeretett igazán.
A szerelem nem csak a vágy és nem csak a szeretet vagy hogy jó vele vagy hogy tetszik vagy hogy jól keres vagy akármi.
A szex lehet fiatalon persze fontosabb, de az aztán tényleg csak kémia, és a szerelemhez csak a kémia nem elég.

És igen ahogy Brioche írta ehhez szerencse és mázli is kell hogy emberileg oké ember legyen kémiailag is oké meg személyiségben is elfogadható vagy tolerálható legyen.
Viszont ha van ilyen azt meg nem érdemes próbálgatni és másra cserélgetni mint a ruhát mert állítólag az is statisztika hogy életunkben nem sokszor találkozunk ezzel a csodával, van aki sosem...

@Mme.Brioche: "Manapság már eszembe se jutna tippeket osztogatni"

:) remélem a hozzászólásaimat senki nem tippnek veszi. Csak beszélgetés, látásmód ütköztetés.

@Mia and Me: jaj, nem úgy értettem, hogy nem osztogatok tippeket, úgy mint mások, hanem úgy hogy nem osztom az észt mát, mint ahogy régen kényszeresen tettem :-DD ez maró önkritika volt, nem több :-)

@Deansdale: az átlagember azt tanulja, hogy ha ő és a párja azt akarják, hogy a kapcsolatuk működjön, abba iszonyat munkát kell fektetni. A pszichológiai hókuszpókusz csak arra jó, hogy megmagyarázza miért nem a pár hibája volt, hogy a kapcsolat nem működött.

@Deansdale: szex már kiüresedett vagy megdöglött és ezért kényszerűségből, kicsit savanyúan beszélnek arról hogy nem a szex a fontos hanem a lelkiség.

Én azt látom (itt is), hogy a legtöbben a szexet csak a pornóból ismerik, és ha nem olyan ahogy ott látták akkor biztos nem jó. Ehhez hozzárakják, hogy ha nem jó, akkor a kapcsolat is halálra van ítélve. Nem szánják rá az időt és energiát hogy beletanuljanak a partnerükkel. Pedig ennek aztán évtizedekig élvezhetnék az eredményét.

@Mia and Me:
A farkasok rangsora nem emberi.. az egyenruhásoké igen.

Ha direkt kibaszok vele?
Mia.. csak a végletek léteznek?
Először is a korlátozás.. a határok kijelölése nem kibaszás. Hiszen vannak fizikai korlátai is az embernek, meg lelki korlátai is – mégse kibaszás az például hogy nem tud alvás nélkül dolgozni és dolgozni és dolgozni. Így az se lett volna kibaszás, hogy a négy diploma helyett csak kettő vagy egy lett volna.. pluszban a segítségemmel.
Másodsorban pedig ha a feleségem lenne mindmáig, akkor nem lennének a gyerekeink érzelmileg ilyen szinten sérültek mint így.
Miért haragudnék hogy egy fölösleges autómosás jutott eszedbe a magam fölé emelésről..

Ha kiskorúsítva.. igen, akkor lehetne mosolygós család akik most távolodó idegenek.

Másik faj? Hm.
Ha azt nézem ami elválaszt bennünket egymástól, akkor az számít – ha azt akarom nézni ami összehoz, akkor meg az számít.
Szerelmes vagyok egy férfilelkű gyönyörűségbe, aki egyik férfijának sem kellett tartósan, és engem se a józan eszem vonz hozzá. Nagyon akarom azt nézni ami elválaszt bennünket egymástól – de nekem pont az ilyen túlzóan körte alkatú negyven fölötti egyhetven alatti nénik a gyengéim.
Vonz és vonz és vonz.
Így néznek a normális emberek egy másik fajra?

Nagy a baj.. igen, tényleg nagy a baj.
Ha elég a fejlődésből, akkor tényleg nagy a baj.

@Wildhunt: Itt az átlagéletkor szerintem közelebb van 50-hez mint 40-hez, kíváncsi lennék ki az aki a szexet csak hírből ismeri :)

@keresemazigazat: A brit tudósokat talán hagyjuk...

@keresemazigazat:
Mondd kérlek : te kb két éve az INDEX -ről tanultad, hogy mi a rangsor?

Mert akik nem farkasjárta vidéken élnek, azoknak sokféle elméletet el lehet adni a farkasokról.
De Gulyás tizedes, meg Cirfusz törzsőrmester krrvagyorsan benned is rögzítette volna, hogy hol a helyed. (a rangsor végén, bizonybizony)

A rangsor az a természet törvénye.
A kultúra a létszám erejét emelte az egyéni erő helyére, ezért nem tudják már értelmezni a kultúremberek hogy mi is lehet az a rangsor.
De már a második ökölcsapás föléleszti az ösztönös tudást.

@Deansdale: nem azt mondtam hogy hírből ismeri, hanem hogy annak idején hibás prekoncepciókkal kezdett hozzá, amiből aztán nem is mászott ki.
A nőknél mondjuk ez gyakoribb.

@Deansdale: és persze az örök igazság

www.youtube.com/watch?v=7hx4gdlfamo

Sziasztok! Írtam megint egy nagy halom cikket. Mind jó, de párat kiemelnék, mert fokozottan érdekes lett itt is:

Matolcsy vs Varga: Úgy tűnik Matolcsy nagyot nyert, de lehet mégsem:

"Matolcsy vs Varga: Matolcsy nyert is és nem is"

ujtechkor.blog.hu/2023/12/11/matolcsy_vs_varga_matolcsy_nyert_is_es_nem_is

Aztán... Kultúrháborús történetek. Disney beismerte, hogy woke és ezért sok pénzt veszít, de a befeketetőket kéri, hogy szokjanak hozzá, mert nekik mostantól nem a pénz a fontos... + Elon Musk:

"Kultúrháborús történetek"

ujtechkor.blog.hu/2023/12/11/kulturhaborus_tortenetek

Aztán... egy felhős cég olyat tett, ami miatt sokan felvetették, hogy mostantól morálisan elfogadható a kalózkodás...:

"Sokak szerint emiatt a felhős cég miatt mostantól jogosan kalózkodhatnak ( Playstation giga törlése )"

ujtechkor.blog.hu/2023/12/11/sokak_szerint_emiatt_a_felhos_ceg_miatt_mostantol_jogosan_kalozkodhatnak_playstation_giga_torlese

És most látom csak, hogy a blog.hu mentési rendszere megint csődött mondott és a Kultúrháborús cikk több mint fele el van veszve... Elon Musk nincs is benne. Na majd dolgozok rajta...

@GABOR2: A bloghu sosem működött igazán tökéletesen, pedig ennyi év alatt már igazán kikupálhatták volna...

Momentum segít, ha meg akarsz halni:
444.hu/2023/12/12/nepszavazast-kezdemenyez-az-aktiv-eutanaziarol-a-momentum

Kanadában 5 év alatt már 31 ezer ember vetett véget aktív eutanáziával az életének. Biztosan sok embernek ez valós segítség volt, ezt nem vitatom.
erlc.com/resource-library/articles/explainer-what-you-should-know-about-canadas-medical-assistance-in-dying-law/

Amiről senki nem beszél, hogy a programban résztvevő "segítők" aktívan rábeszélnek téged erre, ha van benned nyitottság, illetve akkor is, ha nincs.

Volt erről egy riport videó, amikor egy lerokkant amerikai olimpikon akart csináltatni magának egy mozgássérült liftet az otthonában, de nem volt rá pénze. Megoldás: akkor el kellene gondolkodni az eutanázián. Ezen rohadtul kiakadt a nő, magyarán ő távolról sem akarta kinyírni magát, segítséget szeretett volna.

Amúgy az elektronikus zenét, videóklippek világát manapság ezerrel a mélabús, ugorj le, és véget ér a szenvedés ebben az elbaszott világban irányába mutat. Kapásból tudok mutatni több videóklippet, aminek a végén ez van.

Kellene erről egy South Park rész, mert tragikomédia az egész.

A következő szint, a magic pill: még ma végetérhet a szenvedésed, ha szeretnéd.

@vodkasprite: Nem South Park, de erről vicc video:

www.youtube.com/watch?v=HVWeyb0awHE&pp=ygUcY2FuYWRhIGhlYXRoY2FyZSBiYWJpbG9uIGJlZQ%3D%3D

@GABOR2: Egy másik:

www.youtube.com/watch?v=w5M9elm5jdw

Láttátok az ukrán gránátos képviselőt?

www.youtube.com/watch?v=4LxWxrHKvHk&t=109s

@GABOR2: EU tagállam lesznek, az ilyen :)

@Huszonhármas: Kamu az egész - ahogy az első pillanattól mondom Izrael nem csak előre tudott az akcióról de aktívan segítették is, pl. a kamerarendszereik lekapcsolásával. Az is nyilvánvaló, hogy egyfolytában hazudoznak, és már többször is lebuktak, pl. a 40 lefejezett csecsemő baromsággal. Balgaság megbízni abban amit összehordanak. Emellett nem igazán értem ezt a nagy hisztériát bármiféle fiktív vagy valós alagutakkal kapcsolatban, semmi jelentősége annak ha léteznek is ilyenek. A linkelt 444 cikk twitteres forrása szerint pl. az alagút nem ért át Izraelbe(!), ennek ellenére arra használták, hogy a gázaiak átjárjanak dolgozni vagy kórházba. Namostakkor mi is van? Ez a kép nem áll össze.

Mellesleg az okt. 7-i támadás hivatalos adatait rendszeresen pontosítják, most az eredeti ~1200 zsidó halott helyett 765-nél tartanak, aminek kb. a felét az izraeli sereg nyírta ki.
twitter.com/LeeCamp/status/1736436863211090006