A tömegtermelés célja, hogy mindenkinek ízes, szép, kedvére való, szükséges legyen a termék, minimális költségekkel, maximális hatékonysággal.

Ergó feszegetik a határokat, hogy még éppen ne legyen ízetlen, csúnya, elkedvetlenítő, szükségtelen. Ha kell és jobban megéri, inkább marketinggel teszik az élményt ízesebbé, szebbé, kedvcsinálóvá, szükségessé.

A termék a tömegeknek készül, a felső kategóriás termék a felsőközéposztálynak, a luxustermék a felső tízezernek.

A nagyi palacsintája csak neked készül, úgy ahogy te szeretnéd. A tiramisut úgy csinálom a feleségemnek, ahogy ő szereti, ő a célközönség. Ez adja az értéket. Ahol mindenki figyelembe van véve, ott senki nincs figyelembe véve. Ha nyúlcombot viszek a szomszédnak, szépet viszek neki. Ha eladnám, olyat vinnék, amivel jól járok. Én.

Szép az, ami érdek nélkül tetszik, ennek párhuzamán értekes az, amit érdek nélkül adsz.

Erről az a mondás jutott eszembe, hogy "folyton munkálkodjatok, hogy ne találjon tétlen az ördög" - vagy valami ilyesmi.

Egyrészt.

Másrészt meg lehet ételt gyártani gépekkel is, mert a gépet mi hozzuk létre. A minőség szerintem nem a gép vagy lélek dolgon múlik, hanem hogy silány és/vagy helyettesítő olcsó alapanyagokat kevertetnek a géppel, megspórolják még a géppel dagasztás után is a kelesztési időt, stb.
Nem(csak) a lélek és idő hiányzik ezekből a termékekből hanem a bele fektetett pénz is :). vagyis olcsón sz@rt...

Tehát kicsit vitatkoznék (főleg mert nekem még bármiféle lélekkel csináltam, sosem sikerült ugyanazon étel ugyanúgy - és bizony van hogy épphogy csak ehető)- nem a szeretteink ideje meg lelke a lényeg, hanem hogy a tömegtermelés lesilányít mindent. Olyan ez mint a dohányzás meg az alkohol. Ha ünnepnapokon, szertartással csinálja az ember, akkor világokat nyit, társaságban bölcs gondolatokat ad. Ha mindennap az épitkezéses állványra felmászás előtt és közben, akkor meg öl butít és nyomorba dönt. Főleg mert azt már olyan minőségben gyártják hogy emberi fogyasztásra lényegében alkalmatlan.
Amint valamit lehúzunk a "tömeg" szintjére, azonnal elveszíti ünnepi jellegét és amint mindennapos és tömegcucc lesz belőle azonnal olcsón gyorsan és minél több kell, ami a minőség lehúzását eredményezi a profit érdekében.

Lehet nagyon finom és minőségi dolgokat is kapni, ami bizony finomabb mint amikor én vagy a férjem főzünk, csak az horror áron van.

Persze ezzel nem vonom kétségbe a nagyi-féle sütiket meg töltött káposztát, csak én nem feltétlen gondolom hogy csak a lélek és a személyes idő adja a savát-borsát, hanem az hogy akkor a nagyi a saját csirkéből stb, vagy jó alapanyagokat összeválogatva csinálja, és az alapanyagoknak (vagy egy részüknek) nincs ára.

Akkor most megtudtam, miért mondja a Párom, hogy verhetetlen a sütim ;-) Mert tényleg szívvel -lélekkel készül, amit beleadok...talán ezért van, hogy minden elsőre jó lesz - még ha nem is lesz kétszer egyforma :-)
Mi konkrétan csak főzünk-sütünk itthon, soha nem eszünk kész, de még éttermi kajákat se. Élvezet együtt főzni, élvezet együtt enni. Én abszolút egyetértek a cikkel. Amin nem spórolunk soha, az a minőségi alapanyag.
Szerencsére minket semmilyen téren nem szippantott be a fogyasztói társadalom ;-)

@AlabamaLapa: Irigylésre méltó.

Manapság már az otthonokban sem készülnek úgy a dolgok mint régen, nincs hozzá türelem, és sok helyen eleve hiányzik a gondolat, hogy bele kellene tenni valami kézzelfoghatatlant az ételbe.

@Deansdale: Köszi :-) Igazából mi is már úgy vagyunk berendezkedve, hogy önellátok tudjunk lenni ha muszáj lesz és függetlenek.
Amire külön büszke vagyok, hogy még a 20 éves lányom is inkább nekiáll főzni, mint bedobjon egy zacskós vackot. Csak volt haszna, amit otthon látott :-)

@Huszonhármas: nem azt irtam, hogy teljesen tiszta forrásból szerzünk be mindent, de a húsok között is van pl. arany középút/átmenet...nyilván úgy már sokkal nehezebb lenne. De a lekvárt mi főzzük, szigorúan csak kovászos kenyeret eszünk, nincs nálunk párizsi meg ilyen vackok (bocsánat), nincs étolaj és sorolhatnám. Lehetőleg GMO-mentes minden. Szerintem teljesen tisztán táplálkozni tényleg nagyon nehéz, de a maximumot próbáljuk kihozni. Lekvárt mi főzzük, lefagyasztunk, szedd magad akció, kertben megterem ez-az. A semminél egészen biztosan több ;-)

@Huszonhármas: A GMO olyan mint az oltás, papíron baromi jól hangzik, a konkrét megvalósítás sokkal kétségesebb.

Engem a sugárzások is aggasztanak valamelyest, főleg hogy egyre szaporodnak. Nem gondolom, hogy mindenki azonnal megförmed 20 perc 5G-től, de kicsit sok már az amit te is felsoroltál. Ez volt az egyik oka annak, hogy kiköltöztem városról falura, így minimum a panel összes wifijétől megszabadultam.

@Huszonhármas: mondok egy példát:
Egy antarktiszi halfaj génjeinek felhasználásával megoldod, hogy a korábban vethető krumplid legyen. Mindez remekül hangzik, míg az adott szekvencia úgynevezett "hopping" eredményeként át nem kerül mondjuk egy olyan rovarfajba, amit eddig a téli fagyok jótékonyan irtottak.
Vagyis a gmo-val nem az a baj, hogy meghalsz tőle.

@Deansdale: teljesen jó példa. Az oltás egy kifejezetten hasznos dolog olyan betegségek elkerülésére, amiben szinte biztosan meghalsz/megrokkansz, plusz gyakorlatilag lehetetlen elkerülni a megfertőződést.
Viszont mivel minden oltás elég komolyan belekavar a szervezet működésébe, a többi betegség esetében nagyobb eséllyel lesz bajod az oltástól, mint egy ilyen fertőzéstől.

@Wildhunt: Sok embert túl könnyű leszerelni általánosságokkal, és nem gondolnak bele a dolgok üzleti vonatkozásába, hogy konteókat direkt ne is említsek. Az oltás pl. király gondolat, legyengített vírussal immunizálunk, hurrá. Aki ennyit ért az egészből az persze, hogy oltáspárti. Aki azt is látja, hogy a konkrét oltóanyagokat profitorientált multicégek gyártják amiket a világ összes bírósága szénné büntetett már mindenféle csalásokért és bűntettekért, az egy kicsit kevésbé lelkes a témával kapcsolatban.

Ugyanígy pozitív elképzelés általánosságban, hogy génszerkesztünk és jobb lesz a termés, csak amikor a Monsanto milliárdokért lobizza ki magának hogy ne kelljen hosszú távú vizsgálatokat végezni a rovarölő génekkel turbózott kukorica emberre való hatásáról, az egy kicsit necces.

@bomberhopper:
Lehet hogy tényleg csak ennyi.. hm.
Bocsex a „csak” szócskáért, de olyan jó volt nagyobbnak képzelni a dolgot, mikor még csak próbáltam megfogalmazni az élményt.

Mondd kérlek : ez szerint az alkoholista már nem is érzi az ízét a tokaji aszúnak? Vagy csak nem érdekelné, mert jó a keceli zavaros is?

@keresemazigazat:
Ha csak egy kicsit is utalna az ilyen eredmény a tettes belvilágára, akkor ez az ötlet már régesrégen módszer lenne a lélek kutatói és gyógyítói körében.
Tudod.. amíg nem volt képernyő, addíg a szegénység elképzelhetetlen ül sokféle játékot kipróbáltatott az unatkozókkal és a magányosokkal. Amiben volt valami, az terjedni kezdett, és mostanára már része az életnek (vagy el is felejtették)
Szerintem a lélekgyógyászat aranykorában volt gyurma-módszer is.

@Mia and Me:
Az alapgondolat egy mádi íz-szakértő barátomtól származik, és hidd el nekem hogy abban a faluban annyi pénz mozog a borászatban, hogy az csillagászati. Nem azért kommersz a példaként említett eredmény, mert az alapanyagokba nem tette bele a gazda a minőséget.
És az a hülegyerek (bácsi ám) valami fantasztikus íz-érzékelő képességekkel rendelkezik.
Tőle tanultam, hogy az ízek összhangját építeni lehet. És ugyan az íz-építés terén én fakezű vagyok, de oltári válogatós tudok lenni – és soha nem kellett csalódnom az általa létrehozott ízekben. Volt amit nem kóstoltam meg, mert gyűlölöm a tökfőzeléket – de amit az én számnak csinált bort, az volt a legelső alkohol amit szerettem.

..szóval elfogadom a véleményed, de ragaszkodom az alapgondolathoz : drága bor is lehet lélektelen, és nem csak az éhség a legjobb szakács.

@AlabamaLapa:
Fogadd őszinte irigykedésemet ! :-))

@Huszonhármas:
Bocsex, az utolsó előtti sorodat nem tudom hogy jól értem-e.
„kurvanagy csalás a poszt..”
A poszt az a cikk?

@Wildhunt:
Köszönöm Wildhunt, ez egy nagyon jó példa, nagyon jó érv/gondolat.
Engedelmeddel itt-ott idézném.

@Deansdale: másképp: engem nem érdekel milyen cég gyártja a pld aszpirint, megveszem és használom mert kell. Viszont ha ez a cég mást is gyárt, azt nem veszem meg csak azért, mert az aszpirin működik. Főleg ha jó okom van feltételezni, hogy át akarnak verni. Pont akkora hülyeség lenne, mint nem megvenni a fent említett aszpirint.

@békaapu: örülök hogy tetszett! Használd sajátodként!

@békaapu: Köszönöm :-)

Kellemes Ünnepeket kívánok Nektek!

Boldog Karácsonyt mindenkinek :)

Jó társaság alakult köréd, Deansdale.

Mindenkinek legyen oka mosolyogni, és bízni hogy lesz nekünk jobb is.
:-)

amennyi szörnyű házi szeszt ittam már... jó, nem olyan sokat, mert kétszer nem voltam hajlandó inni belőle.
Attól, hogy a haverod/rokonod/akárki készítette, attól még bőven sz@r, kevés van, ami tényleg jó

a génmanipuláció kicsit összetett kérdés.
Nem mindegy, hogy milyen géneket kombinálsz össze. Az adott fajban fellelhető géneket, rokon fajokat, vagy totál másféléket.
Mert maga a nemesítés, amit évezredek óta művel az emberiség, az is génmódosítás, csak a kiválasztódás eszközeivel. Csak itt nem jelenik meg idegen, más fajból származó gén.
De ha például egy génmódosítás azzal jár, hogy a növény ellenállóbb bizonyos kártevőkkel szemben, akkor lehet csökkenteni a növényvédőszerek alkalmazását, ami meg minden szempontból előnyös
A génmódosítás egyik igazán nagy baja a jogok kérdése. Egy cég kifejleszt egy módosított növényt, és akkor jogot formál arra a génmódosításra, hogy te azt nem használhatod, csak ha fizetsz érte. És mi van akkor, ha a te szomszédos földedet azzal a génnel porozzák be a méhek? Fizetned kell?

@Borathan: "De ha például egy génmódosítás azzal jár, hogy a növény ellenállóbb bizonyos kártevőkkel szemben, akkor lehet csökkenteni a növényvédőszerek alkalmazását, ami meg minden szempontból előnyös"

...kivéve persze, hogy azt az ellenállást úgy érik el, hogy maga a növény termeli a mérget, és nincsenek hosszútávú kimutatások, hogy ez mennyire jelenik meg a termésben, és mit okoz az embernél aki megeszi. Bemondásra kell elhinnem a monsantónak, hogy az ő termésükben nincs méreg, becsszó...