Deansdale

Energiatakarékos izzóval kapcsolatos problémára kerestem megoldást a neten, de meglepő módon egy másik kérdésemre kaptam választ. Az index cikke azzal foglalkozik, hogy hogyan is élnek az emberek a Himalájában:

(...) Meglepetésünkre a tél nem a szűkölködés időszaka volt. Először úgy tűnt, házigazdánk elvesztette a nyári látogatásunknál használt Egyszerű vegetáriánus ételek tibetieknek című szakácskönyvét, viszont valahonnan előkerült a Húsételek reggelire, ebédre és vacsorára címmel megjelent kötet. Aztán kiderült, az intenzív húsfogyasztás oka, hogy elektromosság híján nem tudják elrakni télire a zöldségeket, ide pedig csak a korábbi posztokban ismertetett módon, a folyó jegén lehetne szállítani.

Míg azonban nyáron, éppen a hűtő hiánya miatt állatot sem igen vágnak, hiszen a hús úgyis megromlana, ebben az időben a levágott jakot, birkát csak ki kell akasztani a szomszédos, már nem fűtött szobába, és gond nélkül ehet belőle a család hetekig. Így ettünk remek jaksteaket, jakmomót, birkapörköltet és jakhúslevest naponta többször.

Talán nem véletlen, hogy a magyar hagyományok szerint is télen szokás disznót vágni. Ez persze frappáns válasz arra, hogy milyen is lehetett az emberek táplálkozása régen: mindig azt ették, ami volt. És ezért volt annyira fontos a "mindennapi kenyerünk", mert télre nem lehet bármit eltenni. (A lisztet sem igazán, ellenben a búzát igen.) És ha télen még az - egyébként vega hajlamú - buddhisták is húst zabálnak hússal, akkor képzelhetjük, hogy a default magyar paraszt még inkább ezt a megoldást választotta.

A parasztok szegénységével sem érdemes érvelni, mert ha a legszegényebb tibeti nyomorgóknak az elérhetetlen hegyi falvakban jut jakra és birkára, akkor képzelhetjük, hogy a magyar parasztudvarokban is mindig szaldgált egy-két tyúk, és az ólban is röfögött valami. Egy koca 10-12 malacot ellik, a számításokat mindenki elvégezheti magának.

Az már csak az én kiegészítésem, hogy minél távolabbra tekintünk a múltba, annál inkább elhalványul még a búza jelentősége is, hiszen ipari módszerek és "ipari méretű" területek nélkül sok munkával is csak kevés termést hoz. Földművelés előtti őseink valószínűleg begyűjtötték ősszel amit tudtak, aztán az első tavaszi termésekig maradt a húsevés. Aki szerint elődeink alig ettek húst, az induljon neki a téli havas erdőnek-mezőnek, és nézze meg milyen elemózsiát talál. Azt pedig közben tartsa észben, hogy az ősembernek nem volt se hűtőgépe, se hipermarkete. Azt ette amit talált, olyannyira, hogy ha nem talált semmit akkor éhenhalt. Ilyen kontextusban vizsgálni a téli pagonyt kicsit más következtetésekre vezet, mint a vegák szeretnék.

Egyáltalán nem véletlen tehát, hogy az ember fogazata, emésztőrendszere, és a belső biokémiai folyamatai is mindenevésre vannak beállva, és a rágcsálókkal, madarakkal ellentétben nem a gabonák fogyasztására vagy a vega étrendre. Az ember a kőkor zsenge 2,5 millió éve alatt csak akkor evett gabonát, ha véletlenül épp az érés idején bukkant rá a természetes lelőhelyein. Ez pár héten át pár maréknyi gabona elfogyasztását jelenti évente. Aki szerint az a természetes és egészséges, hogy mostanában naponta eszünk ennyit az év minden napján, az valamit komolyan félreértett.