Deansdale

Az index a Daily Telegraph-ot idézi, ami izraeli tudósok eredményeiről beszél. Ez már eleve több áttétel, mint amit én tudományos anyagoknál elfogadhatónak tartok, de azért mégiscsak utánanéztem, hogy mi a csuda lehet a dolog hátterében, mert arról beszélnek, hogy A reggelire evett csokitorta segíthet a fogyásban.

A kutatók szerint a reggel a nap legjobb időszaka az édességfogyasztásra, mert a szervezet anyagcseréje ilyenkor a legaktívabb, és napközben bőven van időnk ledolgozni a bevitt kalóriát.

Ez, mint a legelső bekezdés része, máris igencsak beszédes. Közölniük kell valahogy, de megpróbálják elrejteni a sorok között, hogy a szénhidrát olyan plusz kalória, amit napközben le kell dolgozni. Magától adódik a paraszti ész következtetése: ha nem eszem meg, ledolgozni sem kell. Jó ha megértjük, a szénhidráttal semmi mást nem tud kezdeni a szervezetünk, mint ledolgozni. A zsír vagy fehérje számos hasznos funkciót lát el, és a fölösleget el is tudjuk égetni, de a cukor az színtiszta kalória.

Tanulság: ha eszel szénhidrátot, azt inkább reggel edd, mert akkor legalább esélyed van rá, hogy napközben ledolgozd.

A Tel-Avivi Egyetem kutatói 193 klinikailag elhízottnak számító, nem cukorbeteg embert vontak be tanulmányukba.

Na igen, a cukorbetegséget jobb a szőnyeg alá söpörni. Ha valahogy a vizsgálat részévé tették volna, az megtorpedózott volna néhány "következtetést".

A 32 hetes fogyókúra félidejében mindkét csoport tagjai személyenként átlagosan 15 kilogrammal nyomtak kevesebbet, ám a következő 16 hétben az első csoport tagjai visszaszedtek átlagosan 10 kilogrammot, míg a csokitortás csoport tagjai további hét kilogrammot adtak le.

Hoppá! Ez valahogy nem áll össze. Elkezdesz egy étrendet, amivel leadsz 15 kilót, de aztán ugyanazzal az étrenddel hirtelen visszaszedsz 10-et? Ez gyakorlatilag lehetetlen. Az index ezt a témát nem nagyon fejtegeti tovább, de szerencsére a válasz a Telegraph cikkében le van írva (kiemelés tőlem):

"the participants in the low-carbohydrate diet group had less satisfaction and felt that they were not full," said Professor Daniela Jakubowicz.  Their cravings for sugars and carbohydrates were more intense and eventually caused them to cheat on the diet plan.

Azt állítják, hogy akik nem ettek csokitortát azok egy idő után nem bírták cukor nélkül és csaltak az étrenddel. Namármost a pofám leszakad, hogy ezek után az "eredményeket" tálalni merték tudományos körítéssel. Ugyanis ha "csaltak", az azt jelenti, hogy nem a kísérlet felállított feltételei szerint táplálkoztak, vagyis semmi értelme nincs őket összehasonlítani bármilyen más csoporttal.

Az egész cikk és az egész kísérlet kamu tehát, legalábbis az eredmények és következtetések szempontjából, hiszen a "kontrollcsoport" nem követte az előírt feltételeket.

Az egyetlen hasznos tanulság, ami levonható, az az, hogy aki low-carb diétába kezd, annak számolnia kell azzal, hogy a kezdeti időkben "édességvágy-rohamok" fognak rátörni, és ezeket valahogy kezelnie kell. Nem, nem gyógyszeres kezelésre gondoltam :) Inkább arra, hogy fel kell venni a megfelelő mentalitást. Ugyanis ha erősen gyúrunk a tökéletességre, de aztán egyszercsak "bűnözünk", akkor könnyen feladhatjuk az egész diétát és visszaeshetünk a régi jól bevált hízlaló étrendünkbe. Akkor csináljuk jól, ha hagyunk magunknak elegendő mozgásteret, vagyis ha nagyon kell a cukor akkor bedobunk valami édességet, de emellett tovább folytatjuk a low-carb étrendet!

Az az édesség egyébként legyen inkább gyümölcs vagy gyümölcsjoghurt, esetleg minőségi étcsoki - a csokitorta a lehető legrosszabb választás. Nem csak azért, mert hirtelen sokkal többet be lehet habzsolni, mint mondjuk almából, hanem azért is, mert valószínűleg nem fogjuk magunknak megsütögetni, viszont a bolti változatban a hidrogénezett növényi zsírtól kezdve a térfogatnövelő vackokon át a glükóz-fruktóz szirupig (vagy édesítőszerekig) bezárólag egy rakás olyan szenny van, amit józan ember csak igen kivételes alkalmakkor enged be a szervezetébe. Minden reggelihez? Kösz, nem.

A teljes tanulmány ideje alatt a 600 kalóriás reggelit evő résztvevők átlagosan 18 kilóval többet fogytak, mint a 300 kalóriás, szénhidrátszegény reggelivel napot indító társaik, miközben a napi energiabevitel mindkét csoportban ugyanannyi volt, férfiaknak 1600 kalória, nőknek 1400 kalória.

Ez így ebben a formában színtiszta hazugság, tekintve a fentebb idézett angol szöveget. Viszont felvet egy extra kérdést: ha ugyannyi kalóriát fogyasztottak, akkor a csokitortának megfelelő értéket a másik csoporttal is meg kellett etetni valahogy. A hogyanról az angol cikkben sem esik szó, és ez egy súlyos bökkenő, ugyanis ezek szerint a két étrend nem csak a csokitortában különbözött, hanem egyéb paraméterekben is, tehát már a "csalás" megkezdése előtt sem volt minden egészen tiszta (legalábbis abban amit az olvasókkal közöltek).

"A szénhidrátszegény étrenden lévő csoport tagjai kevésbé voltak elégedettek, úgy érezték, nem laktak jól" - idézte fel Daniela Jakubowicz kutatásvezető.

Ez érzésem szerint annak a félremagyarázása, hogy időnként vágyuk támadt némi édességre. Ez természetes, főleg elhízott embereknél a diéta első szakaszában. Azt viszont garantálni tudom (a paleósok táborával a hátam mögött), hogy egy low-carb étkezéssel ugyanúgy jóllakottnak érezheti magát az ember, mint a "hagyományos" szénhidrátos étkezéssel.

A professzor szerint az édesség teljes megvonása, vagy az erre irányuló próbálkozás ellenkező hatást válthat ki, hosszabb távon pszichés függőséghez vezethet ezekkel az ételekkel.

Az a "pszichés függés" ott van eleve (...elhízottakról beszélünk...), csak a csokitortás csoportban megkapták a napi dózist, ezért nem került a felszínre. Teljes megvonás esetén természetesen lehet durva a hatás, és ezt sokan nem tudják elviselni. Dehát a low-carb nem is való mindenkinek. Akaraterő kell ahhoz, hogy meg tudjuk válogatni, mit lapátolunk a szánkba, és akiben ez az akaraterő nincs meg, azt nem sok jóval tudom kecsegtetni. De ne legyen félreértés: az nem csak paleóval nem tud lefogyni, hanem máshogy se nagyon - legfeljebb műtéttel. A szigorú diétában a "szigor" szó nem viccből szerepel, és aki ezt nem érti, vagy nem tudja követni, az jobb ha nem is sanyargatja magát fölöslegesen.

A táplálkozástudományi lényeg viszont továbbra is annyi, hogy a low-carb a legjobb módszer a fogyásra, és ha az ember az alkalmankénti nassolási vágyát a helyén tudja kezelni akkor ez egyben a legjobb hosszú távú megoldás is. A "lowcarb+csokitorta" egy engedmény azoknak, akiknek nincs elég akaratereje egy napnyi nasihiány elviseléséhez sem. Így is lehet fogyni, persze, ha mellette a bevitt kalóriát embertelenül megynyírjuk (nézzünk utána mit ehettek a kísérleti alanyok a csokitorta mellett napi 1100-1300 kalóriából - ez kb. 15-20 deka rakott káposzta vagy 4 dl frankfurti leves), de hogy ez követhetőbb-e mint egy kalóriaszámlálástól mentes paleo, azt inkább nem részletezném.