Deansdale

A memóriám már nem a régi, a fene se emlékszik, hogy mikor, hol, hányszor és milyen összefüggésben beszéltem már az erdőkertről, de sebaj. Most úgyis valami olyasmit akarok mondani, amiről korábban még nem esett szó. Asszem... Valami mintha lenne a memóriámmal, de már nem emlékszem mi az.

Naszóval, az erdőkert eredeti neve "permakultúra", legalábbis az anyakönyvi kivonatán még ez áll, de magyar névnek ez nem igazán szerencsés, olyan okokból, amit mindenki megért aki járt már olyan fórumokon ahol említés esik róla. A permakultúrának (eleddig úgy tapasztalom) alapvetően két fajtája létezik: amikor egy kitisztított, rét jellegű területre önfenntartó foltokban telepítünk mindenfélét; illetve amikor egy valóban erdőnek kinéző valamit eszkábálunk, amiben megterem ez-az. Ennek a második verziónak a neve az erdőkert, de én ezt fogom univerzálisan alkalmazni a továbbiakban - akinek ez nem tetszik, reklamáljon a vonatkozó hatóságnál :)

Az erdőkert elméleti síkon egy önfenntartó kert, vagyis valami olyasmi, hogy ha magára hagyjuk 5-10 évre, akkor azután visszatérve valami hasonlót találjunk ott, mint amit otthagytunk, és arról szüretelni lehessen. Nyilván ez az én "definícióm" (ha lehet annak nevezni), mások valszeg máshogy látják, de nekem ez jön le egyrészt a dolog nevéből (permakultúra ~ permanens [agrár]kultúra, "örök kert"), másrészt ez jött le abból a pár filmből és könyvből amit megnézegettem a témában. Ez egy forradalmi ötlet, több szempontból is. Egyrészt hatalmas gondolat, hogy ne a természet ellen dolgozzunk, amikor kiirtunk egy erdőt, a helyét felszántjuk, és aztán bevetjük valamivel, amit védeni, gondozni kell, mert különben az erdő "visszafoglalja" a területet - dolgozzunk inkább együtt a természettel, és kreáljunk egy olyan "természetes" erdőt, ami ellát minket kajával. Másrészt magát a "mezőgazdaság-ipart" forradalmasíthatja, ha egy-egy ilyen kertbe a befektetett munka (és energia, üzemanyag) a tizede, százada, ezreléke annak, amit a "hagyományos", vagyis táblás, monokultúrás termelésbe szükséges befektetni. Márpedig ez a helyzet.

Sajnálatos módon sokan vannak, akik félreértik az egész koncepciót, és leredukálják annyira, hogy a jobb helykihasználás érdekében egymás hegyére-hátára kell ültetni mindent. Példának okáért láttam olyan kritikát, hogy valaki a gyümölcsfa alá krumplit vetett, de az nem nőtt akkorára, mint egyébként a krumpliföldön, "tehát az erdőkert az egy szar". Na ne. Ha egyetlen szóval kéne összefoglalni, hogy mi is az erdőkert lényege, akkor számomra az az egy szó: "évelő". Egy pár krumplitő nem lesz erdőkert, függetlenül attól, hogy hová ültetem. A krumpli az krumpli, egyszerűen semmilyen formában nem találkozik az "erdő" fogalmával, ráadásul minden évben újra kell vetni (legalábbis ha kiássuk és megesszük a termést, dehát egyébként mi értelme az egésznek?). Ha meg minden évben vetem, gondozom és betakarítom, akkor teljesen fölösleges megpróbálni egy erdőbe illeszteni, mert egyszerűen nem fog működni. Namármost ha - teszem azt - málnát ültetett volna a gyümölcsfa alá, akkor más lenne a szitu. Lehet, hogy nem hozna annyi termést, mint X más helyen, műtrágyázva, rendszeres gondozással - viszont hozni fog valamennyi termést, évről évre, gyakorlatilag nulla befektetett munkával. Tehát emberi beavatkozás nélkül "fenntartja magát", és mégis lehet szüretelni. Na ez az erdőkert.

Az erdőkert egyébként nem más, mint a modern stratégiai gondolkodás átültetése a mezőgazdaságra. Hogyan maximalizáljuk a hozamot az energiabefektetés minimalizálása mellett? Meg lehet tenni, bár ára van: nem biztos, hogy pont azt a növényt fogjuk ültetni, amire eredetileg gondoltunk. A hagyományos és egyszerű emberi gondolkodás azt mondja, hogy szükségünk van X kilogramm krumplira, répára, retekre, tehát ezeket elültetjük hosszú sorokban egymás mellett évről évre. Ennek persze meg is van a maga logikája (nyilván...), de hiányol bármiféle stratégiai gondolkodást. Az eredményt állítja a középpontba, és azt mondja, ennek elérésre be kell fektetni X mennyiségű munkát, tehát befektetjük. Az erdőkert teljesen máshonnan közelíti meg az egész kérdést. Azt vizsgálja, hogy mit lehetne ültetni, ami nulla munkával, éveken át szolgáltatná a lehető legtöbb termést. És ha ez nem krumpli, répa vagy retek, akkor nem azt ültet. Hanem bodzát, málnát, körtét vagy sóskát.

Persze ez két véglet, amik nem teszik lehetetlenné egymást, és nem kell közülük kizárólagosan egyet választanunk. Lehet egyszerre mindkettő és egyik sem. Egy egyszerű gazdának - ha létezik még ilyesmi - talán az a legjobb megoldás, ha csak egy kicsit "megszínezi" a portáját az erdőkert elvei szerint, ahelyett hogy felrúgna mindent. Középen megmaradhat a krumpli, mert azt úgyis megeszi a család - a maradék helyet érdemes beültetni valahogy, hogy értelme is legyen. A kerítésre futtasson valamit, a kert sarkába tegyen 1-2 fát, ésatöbbi. Ezzel persze el lehet jutni a marsra és vissza: minden egyes négyzetcentiméterre ki lehet találni valamit, ami terem. A teraszt árnyékoló lugas legyen szőlő, a beálló két oldalát szegélyezze málna, és még ki tudja mit ki nem talál a kreatív emberi elme.

A jelenlegi korszellem egyébként fantasztikusan kedvez annak, hogy a házikertből erdőkertet csináljon valaki. A krumplit fillérekért vesztegetik a hiperekben, és ha nem is a legjobb minőségű, de alacsony árával kiváltja azt a rengeteg munkát, amit a termesztésébe kellene fektetni. A kerti helyét bevethetjük szederrel, homoktövissel vagy bármi mással amiben örömünket leljük, és így sok legyet ütünk egycsapásra. A horribilis árú (és kétes eredetű) bolti pempők helyett saját, autentikus homoktövisünk lesz, kevés munkával. A teljes spájzot telerakhatjuk mindenféle egészséges különlegességgel, amit boltban nem is kapni, vagy ha igen, úgyse vennénk meg. A rokonok csodájára járhatnak a különcködésünknek, és nem fogják tudni, hogy évről évre mindössze annyit teszünk, hogy leszedjük a termést a fáról, bokorról. És mennyivel egészségesebb a korai szedésű, hajón, vegyszerrel "érlelt" banántól egy saját kézzel leszakasztott egres, ribizli vagy áfonya?

Egy modern kertben általában rengeteg dolog van, aminek semmi gyakorlati haszna. Van sövény, van tuja, örökzöldek, stb. Nade miért ne lehetne ez olyan sövény, amiről szüretelni lehet, vagy olyan örökzöld, ami mondjuk fenyőmagot ad? (Boltban egy vagyon a fenyőmag zacskója.)

Elkalandoztam.

A jövő az erdőkerté, legalábbis ha hinni lehet azoknak, akik szerint fogytán az olaj. Mert bár sokan nem tudják, de jelenlegi mezőgazdaságunk az a rendszer, ami a kőolajat ehetővé alakítja némi földterület segítségével. Ha nem lesz olaj, amiből műtrágyát gyártsanak; ha nem lesz dízel a traktorokba; ha nem lesz benzin a kamionokba, amikkel feltöltik az áruházak polcait, akkor majd újra kell gondolni mindent. De könnyen lehet, hogy ez az "újragondolás" rohamtempóban fog zajlani, mert közben éhező tömegek fogják verni az ajtót... A monokultúrás nagyipari mezőgazdaság napjai meg vannak számlálva. Lehet, hogy évtizedekig húzza még, mert hát ki tudja, de az biztos, hogy nem tartható fenn örökké. A földet kizsigereli, a természetes élővilágot elpusztítja. Mindezt azért, mert a természet ellen dolgozik, ami annak idején nem volt baj, amikor párszázezer ember túrta a földet botokkal, de most milliárdok élelmét akarjuk kizsarolni szerencsétlen talajból kombájnokkal, traktorokkal.

Sokan nem tudják, de az elsivatagosodás a mezőgazdaság következménye. Az arab világ terméketlen homokdűnéi az első mezőgazdasági telepek voltak a világ történetében, ahol a buja növényzetet kiirtották, hogy legyen hely az ültetvényeknek. Az eredmény azóta is látható, sőt, terjed. És ha kinézünk autónk ablakán, ahogy utazunk Magyarországon keresztül-kasul, bizony nem sok minden különbözteti meg a felszántott tavaszi földeket egy "kezdő" sivatag látványától. Még pár év zsigerelés, rossz műtrágyázás és vegyszerezés, és egyszercsak arra ébredünk, hogy a talaj megszűnt. Helyette valami élettelen por fogad minket, ami kiveti magából az életet.

Érdekes, ahogy leépült az "átkos" rendszer kertkultúrája, amire emlékszem, mert gyerekként még engem is kivitt apám a kertbe. Rengeteg oka volt annak, hogy a kiskerteket egyre kevésbé gondozták gazdáik, eladdig, hogy a legtöbbjük immár évek óta parlagon hever. Akkoriban barátságosabb volt a munkahelyi meló, mellette lehetett még bírni a kerti munkát. A szabadidő is mitha több lett volna, vagy legalábbis nem kötötte le a tévé meg a net olyan mértékben, mint manapság. És persze kényelemszerető népek lettünk, akik legszívesebben a fotel mellé installálnák a hűtőgépet (tele neten rendelhető, házhozszállított sörrel), és porszívórobotot vesznek mert lusták heti egyszer körbesétálni a lakáson. Nade ott van ezek mellett néhány "állami" indok is, amit felülről terveztek a nyakunkba. Például hogy az állami támogatásokkal, a vámokkal (illetve megszüntetésükkel) a béka segge alá nyomták a mezőgazdaság "becsületét", vagy legalábbis az árait. Ki fog egy nyáron át dolgozni a kertben, ha a bolti zöldséget megveheti lyukas mogyoróért? Az ember a kis kerti kapájával nem versenyezhet a multikkal, akik tonna/hektárban számolnak. Manapság a "kert" már inkább a manikűrözött pázsitot jelenti a szomszédhergelően trendi üzbég krampuszvirággal meg a napelemes kertitörpével, nem a paradicsomot és paprikát. Egyesek szerint meglesz még ennek a böjtje. Én nem szeretem riogatni az embereket, mert számtalan világvégét megjósoltak már bolondok, és egy se jött el, ezért ez egy olyan sor, amibe nem akarok beállni. De hogy intézhetnénk okosabban is a dolgainkat, az tuti.

Egyszóval csak annyit akarok mondani, hogy aki megteheti, nézzen utána annak, hogy mi is az az erdőkert, és miért jó, mert ez a jövő. Hogy közeli vagy távoli, az rejtély, de nem is igazán számít, mivel az erdőkert jó, tehát ha van egy az udvarban, az csak haszon.