Deansdale

...az istennek nem tudom megtalálni a neten azt a cikket, amelyiket még tavaly ajánlott nagybecsű figyelmünkbe valami jófeminista, (ha jól emlékszem) az index feminista fórumán. A lényege az volt, hogy van a világban pár népcsoport, többek között talán a Fülöp-szigetek környékén?, ahol egyes fiúkat lányoknak öltöztetnek. Hogy ez miért volt jó nekik, arra már nem emlékszem, de arra igen, hogy az illető feminista erre hivatkozva közölte, hogy a "nem" csak egy társadalmi konstrukció, és hogy a fiúk lányosítása nagyon helyes, csak így tovább, satöbbi.

Azért kezdtem el keresni azt a cikket, mert a zindex épp most hozott le egy másikat, amiben annak a borzalmait ecsetelik, hogy Afganisztánban egyes lányokat fiúnak öltöztetnek. Mert ugye ami az egyik irányba pozitív, az az ellenkező irányba szörnyű bűntett. Ahogy a zindex fogalmaz:

Egyes szakértők szerint a Bacha Posh szokása súlyosan sérti a lányok jogait. Ők azzal érvelnek, hogy nem lehet egészséges az, hogy valaki egy meghatározott, viszonylag rövid időre identitást vált

Milyen érdekes. Bezzeg az LMBT, és az egyéb betűleves közösségekkel kapcsolatban minden nagyon egészséges. Amikor a gaz patriarchátus nyakába lehet varrni valamit, akkor már nem. Ha a kanadai vagy svéd szülők nevelik "nemtelennek" a gyereket, az fantasztikus áttörés a társadalom fejlődésében (olyanokat talán jobb is lenne nem említeni, amikor a leszbikus örökbe fogadó szülők a kisfiút direkt lányruhában járatják, és telebeszélik a fejét hülyeségekkel, hogy operáltassa nővé magát...), de ha afganisztánban a család munkáját jobban tudja segíteni egy gyerek úgy, ha fiúnak öltöztetik, az randa nőelnyomás.

Elfelejtettem volna mondani? Az afgán szokásnak alapja is van, amit a zindex így vezet fel:

Nem mellesleg, a fiúnak öltöztetett lányok dolgozhatnak, besegíthetnek apjuknak, és így a család megélhetéséhez anyagilag is hozzájárulnak.

Hát ez szerintem tényleg nem mellesleges tényező.

Az viszont böki a csőrömet, hogy Afganisztánba megyünk az ő hagyományaikba belepofázni, miközben a saját házunk táján derékig ér a ganaj. (Lásd a fentebbi linkeket.)

Ami még inkább böki a csőrömet, hogy az afgánozós cikk legvégén a retardált idióta cikkírója nem bírta megállni, hogy bele ne csempésszen némi további feminista agymenést, és Magyarországot Afganisztánhoz hasonlította. Mert itt aztán olyan borzalmas nőnek lenni, elég kinézni az abalakon, és az ember rögtön láthatja, hogy... Hm. Szóval az ember lát amit lát, a hülye feministák meg továbbra is félrebeszélnek.

Egész konkrétan a cikk végén ezt találja, akinek volt ereje odáig kitartani:

A fő kérdés a történetben persze az: vajon mikor lesz egy afgán nőnek ugyanannyi joga az életben, mint egy férfinak? ...és egy magyarnak?

Jaj.

A nők és a férfiak egyenlő jogokkal rendelkeznek Magyarországon?

A munkaerőpiaci részvétel tekintetében egész Európában megfigyelhetőek a nemek közti különbségek. A férfiak magasabb foglalkoztatási rátával rendelkeznek Magyarországon is, bár a nemek közti különbségek e tekintetben nem olyan nagyok, mint más uniós tagállamokban (bár ez inkább a férfiak alacsony aktivitási arányának, és nem a nők jobb részvételi arányának köszönhető.)

A nők munkaerőpiaci helyzetét több tényező is meghatározza:

• az „üvegplafon szindróma”

• a nők és férfiak fizetése közti különbség

• a női szegénység, az egyszülős háztartások és

• a családi és munkahelyi kötelezettségek összehangolásának nehézségei.

Egész Európa-szerte a nők 2-3 órával többet dolgoznak háztartásukban, mint a férfiak. Ugyanez Magyarországon 4-5 óra.

Forrás: http://jol-let.com/

Jaj-jaj.

Boncoltam már ezt a hullát ezerszer, de sebaj, nézzük sorra.

Az első gonosz vád: a férfiak arányaiban többen dolgoznak, mint a nők. És? Nem látom a problémát. Ha a férfiaknak (hasraütök) 57%-a dolgozik, a nőknek meg "csak" 51%-a, az akkor mit is jelent tulajdonképpen? Semmit. Főleg nem "nőelnyomást". Talán csak annyit, hogy van egy felső réteg (vállalkozók, képviselők, maffiózók), akiknél az asszonynak nem kell gürcölnie, ezért "háztartásbeli". Micsoda nőelnyomás, ihaj...

Következő: üvegplafon. Egyrészt mindenki tudja, hogy a nők átlagban kevesebbet dolgoznak, gyermekszülés miatt vagy attól függetlenül, tehát furcsa lenne ha pont ugyanannyi női vezető lenne mint férfi. Másrészt: miért nem beszélünk az "üvegpadlóról", ami azt jelenti, hogy a társadalom alján a nőket nem nagyon engedik leesni, de a férfiaknak nincs ilyen külső segítségük? A hajléktalanok, elesettek, börtönre ítéltek 4/5-e férfi, akik alulról figyelik az "üvegpadlót".

Aztán: a fizetési különbségek (a wage gap) egy gagyi áprilisi tréfa, amit ezerszer cáfolt már mindenki. Az óvodások által is megérthető érveket nincs kedvem újra felsorolni, megtettem legalább tucatnyi alkalommal.

Majd: "női szegénység"? Mi a lepra?! A legszegényebbek jellemzően férfiak, ahogy azt mutatja például a hajléktalanok esete. Náluk milyen szegényebbeket lehetne találni? Aki az utcán lakik és a kukából eszik, annál nincs lejjebb, és ez a sors "férfiprivilégium". Ezek után ne jöjjön nekem "speciális női szegénységgel", mert csúnyát találok mondani.
Hasonló, bár nem ennyire erős érzelmeket vált ki belőlem az "egyszülős háztartások" felemlegetése is, ugyanis az egyeülálló anyák túlnyomó többsége a saját személyes döntésének köszönheti a helyzetet amibe került, és a saját döntésének következményei ellen nehogymá' nekem vagy a társadalomnak kelljen őt megvédeni. Gondolkodott volna inkább azelőtt, hogy beadta a válópert, vagy házasságon kívül tette szét a lábát. Attól, hogy hülye volt szegény, még nem érzem, hogy érdemesebb lenne az állam segítségére, mint bárki más. Az meg egyenesen vakít mint a nap, hogy a nehézségeit nem valamiféle "patriarchális elnyomás" okozza, főként tekintve, hogy a "patriarchális társadalom" segélyei nélkül lehet hogy éhenhalna a gyerek(ek)kel együtt. Tehát nem laposan kéne nézni a férfiakra, akik szegény nő rossz sorsát okozzák, mert a helyzet ennek az ellenkezője; legyenek inkább hálásak a férfiaknak azért a társadalomért amit úgy építettek meg, hogy az egyedülálló anyákat külön segélyek illetik.

Végül: család és munka összehangolása... Broáf. Mintha a férfiaknak nem kellene törődni a családdal. Mintha a férfiak azért vállalnának plusz túlórát vagy mellékállást, mert ők egyébként utálnak pihenni, utálnak otthon lenni, vagy utálnak a szeretteikkel foglalkozni. Egyedül szegény nőknek kell "összeegyeztetni" a családot a munkával, jaaaaj, jaaaaj, segítsünk szegény nőknek, akik úgy szenvednek a gonosz férfiak elnyomása alatt.

Illetve van még egy utolsó utáni pont is: a házimunka. A mondat abban a formában értelmetlen, ahogy leírták, mert az egyik legfontosabb információ az lenne, hogy milyen időközönként: naponta? hetente? életükben? Egyáltalán nem mindegy, és a legegyszerűbbnek tűnő válasz azonnal hamis: nem naponta. Aki arról beszél, hogy egy nő naponta 4-5 órával több házimunkát végez, mint a férje, az beteg. Egy átlag nő talán hetente végez összesen 4-5 óra házimunkát. És persze akkor a férfinál nem számítjuk "munkának" azt amit ő csinál, például sofőrködik (viszi a nőt bevásárolni vagy dolgozni), füvet nyír, barkácsol, bárakármi. Ezek nem számítanak, csak az, amit a nő csinál. Így nem nehéz különbséget találni.

Szóval a szokásos fekáliatologatás. Vettek 2 rész hazugságot, 2 rész propagandát, és jól összerázták egy fél résznyi féligazsággal. Az eredményt meg a nyakunkba zúdítják, hátha valaki megrészegedik tőle. Pf.