Deansdale

Olvasom a nőkertben, hogy vasárnapra tüntetéseket szerveznek Varga István szavai miatt... És ez egyszer nem tudok beléjük kötni. Túllihegik persze, de amíg nem nyúlnak a szokott hazugságaikhoz, hanem megmaradnak a tényeknél, addig ebben a kérdésben igazuk van. A kormánynak, a politikusoknak nem az a dolga, hogy meghatározzák, ki mennyi gyereket szüljön. Magánügy. És ha a társadalomnak "jól is jönne" a szülésszám növekedése, nem az a módszer, hogy a parlamentből kikiabálva megpróbáljuk felelősségre vonni a nőket. Különösen nem úgy, hogy a témának semmi köze a szóban forgó témához. És az halálosan egyértelmű, hogy a gyerekek számának semmi köze az erőszakhoz. Varga rossz lózungot húzott elő a tarisznyából, a népességproblémákra kifundált érveket kapta elő tévedésből a CSBE vitájában, és ezzel muníciót adott a femcsiknek. Olyannyira, hogy nézem a nőkertet, és ez egyszer nem tudok beléjük kötni.

"Várunk mindenkit, aki elvárja a parlamentben ülő képviselőktől és minden magyar politikustól, hogy az európai normáknak megfelelően a nőket egyenrangú állampolgárnak tekintse, nem szülőcsatornának vagy a népességszabályozás eszközének."

Végülis igen. Oké, hogy logikusabb előbb szülni és aztán karriert építeni, de akkor is magánügy. Nem a fidesz dolga, vagy tágabb értelemben az államé, hogy ezt megpróbálja meghatározni a nőknek.

Mosolyogtató ugyanakkor, hogy femcsiék úgy tesznek, mintha napi rendszerességgel ez menne a parlamentben. És az is, ahogyan izomból erőltetik az egyébként tényleg nem túl nagy súlyú CSBE-témát. Az erőszak nem fog megszűnni semmiféle törvényi szabályozástól, ez az egész hajcihő merő illúzió. A hírös Svédországban, vagy az USA-ban, vagy bármely femcsi álomvilágban talán nincs CSBE? Ugyan... Az emberek mindenhol emberek, és azok is maradnak, és a mégoly férfiellenes femináci törvények sem szavatolják senki biztonságát. Legfőképp azért, mert bárkinek a biztonságát szavatolni fizikai képtelenség. Persze ezt a femcsik egyik fele nem érti meg, a másik fele pedig titkon örül neki, mert ez teszi lehetővé az örökös lobbizást. Jövőre is lesznek bántalmazott nők, és azután is, és 2020-ban, és 2222-ben is lesznek, vagyis a feministák életük minden napján felvonulhatnak a parlament elé még több pénzt, és még férfiellenesebb törvényeket követelni. Az a jó biznisz, amikor vég nélkül lehet háborúzni egy - gyakorlatilag - fantomprobléma ellen. Ha olyan téren követelőznének, ahol mérhető az eredmény és teljesíthető a kitűzött cél, akkor még a végén haza kellene menniük, miután "győztek". Így a győzelem bárminemű reménye fenyegetése nélkül lobbizhatnak kedvükre naphosszat.

Oké, a CSBE nem szép dolog. Azt hiszem ebben már a 6 éves gyerekek is megegyeznek, csak hát kár, hogy a felnőttek, a femcsik és a politikusaink is megragadtak a témának ezen a szintjén. Amíg fel tudnak mutatni egy pirosló tenyérnyomot valaki arcán, addig az objektív vita automatikusan lehetetlenné van téve, addig az érzelmek basáskodnak a párbeszéd fölött. Nem lehet mérlegelni, értékelni, következtetést levonni. Csak az van, hogy "jájájájáj, bántanak nőőőőőt, férfi veri nőőőőőt!!!". Holott a CSBE nem súlyosabb probléma, mint sok másik az ország életében. Van egy határ, hogy mennyit éri meg foglalkozni vele, mennyi időt, pénzt és energiát érdemes rászánni, mennyi törvényszigorítást és társadalmi felfordulást érdemel a kérdés. Egy határon túl a szigorúbb törvények, a minden nap esedékes parlamenti tárgyalás és a minden utcasarokra kitett feminista jelenlét sem fog megmenteni egyetlen nőt sem egy kósza nyaklevestől. Erős a gyanúm, hogy már így is ennek a pontnak a közelében tartunk. Lehet, hogy csak én vagyok túl cinikus, de valahogy nem tudom vizionálni Lakatos Mikelandzselót, ahogy félig nyitott szájjal csüng a tévén, amiben a parlament épp megszavazza a CSBE-törvények szigorítását, mire "főhősünk" felszisszen, jobb öklével a bal tenyerébe csap, s imigyen szól Oláh Perszefonénak: "szerencséd van, babám, mától nincs verés, a teringettét". Vagyis aki hajlamos erőszakra, azt némi paragrafusváltozás nem fogja megakadályozni az erőszak folytatásában - de legalább a femcsik tobzódhatnak a saját hatalmuktól részegen. És persze felszaporodik azon válóperek száma, ahol az asszonynak az első és a második tárgyalás között - némi ügyvédi vagy barátnői segítséggel - hirtelen eszébe jut, hogy a férje tavalyelőtt súlyosan bántalmazta lelkileg...

Pf.

A legkevésbé arra volt most szükségünk, hogy valaki muníciót adjon a feministáknak. Eddig úgy látszott, hazánk erősebben ellenáll a femcsi terrornak, mint az angloszféra, vagy a nyugatabbi EU-államok. Most lehet, hogy felerősödik a femcsi háttérzaj, erőre kapnak a mozgalmárok, egyik talkshow-ról a másikra járnak a megmondóemberek. Micsoda nőellenesség van Magyarországon, üldöztetés, népirtás! Azonnali lépésekre van szükség, különben még a végén... Nem történik semmi. Esetleg Oláh Perszefoné megkapja a menetrendszerinti nyaklevest, amit akkor is megkap, ha egyébként hallálal büntetik érte Lakatos Mikelandzselót. Ellenben Dr. Wittenbergerné Dr. Kalászos Magdolna így se, meg úgy se kap verést, jól megvannak a férjével, egyik makramézik, a másik bonsait metsz. Ugyanakkor Lenkei Béla közli hites feleségével, Szabó-Lenkei Katalinnal, hogy szombat este lemenne a srácokkal a Sanyi szülinapját ünnepelni, mire Katalin nőies hirtelenségében ráborítja a frissen főtt lencsefőzeléket, és fejhangon ordítva közli, hogy a rohadt tróger nem törődik azzal, hogy neki menstruációja van. (Béla vörös arccal [és másodfokú égési sérülésekkel a jobb csuklóján] könyveli el, hogy ebből a buliból kimarad, és bocsánatért esedezik feleségének.) Katalint persze senki nem fogja feljelenteni, egyrészt mert rá úgysem vonatkoznak a feminista CSBE-törvények, másrészt úgyis tudjuk, hogy a köcsög Béla megérdemelte, amúgyis önvédelem volt, meg hát nő nem is követhet el CSBE-t, a definíciójában van hogy azt  férfiak csinálják.

István, István, aranyfaszú cimborám, legközelebb légy oly kedves és mérlegeld a szavaidat mielőtt kicsúsznak a szádon...