Többen kifogásolták, hogy a TGM cikkében található "férfiak felül, nők alul" kijelentést tágabb, társadalmi értelemben cáfoltam, holott lehetséges, hogy ő azt kizárólag a párkapcsolatokra értette. Oké. Bár szerintem az egész cikk társadalmi problémákat feszeget, amiben talán logikusabb ezt a pontot is úgy kezelni, rajtam ne múljék, cáfolom párkapcsolati értelemben is.

Engedtessék meg egy elméleti felvezetés, mielőtt az elemzésre térnénk.

TGM felfogásában a hagyomány egy mesterségesen létrehozott valami, a hatalomban lévők eszköze a hatalmuk megtartására, aminek az igazsággal vagy valósággal nincs semmiféle kapcsolata. Úgy tekint a hagyományra, mint az ateista közfelfogás a vallásra: egy népbutító eszmerendszer ami csak arra szolgál, hogy a birkákat könnyebben kordában lehessen tartani. Csakhogy a (népi) hagyomány legtöbbször nem egy felülről lefelé építkező valami, és nem is mesterségesen keletkezik valakik megrendelésére, hanem a nép teremti saját magának, a saját megfigyeléseire alapozva. Vagyis nem a hagyomány mondja meg mi a természetes, hanem a természet azt, hogy mi legyen hagyományos. Például a nemi szerepek (amikről tulajdonképpen beszélünk) nem egy férfiközpontú hatalmi struktúra fejéből kipattanva váltak hagyománnyá, hanem az optimális túlélési stratégia elemeit sűrítették egy könnyen átadható és átvehető, logikus csomagba. Egy emberi közösség fennmaradásának legfontosabb központi eleme a gyerek, ezért a gyerek érdeke az első. Szülni csak nő tud, ezért a nő érdeke a második. Minden másra ott a mastercard férfi... Míg a nő szül, szoptat, vagy épp a csecsemő szempontjából elementáris fontosságú anya-gyerek szálakat kötözgeti szorosabbra, addig valaki másnak kell élelmet szereznie, másnak kell a gondjukat viselnie. Lehetne vitatni, hogy erre a feladatra ki lenne a legjobb jelölt, de a monogám társadalmakban ez automatikusan a férjet/apát jelenti, értelemszerű okokból. Magyarul egy iparosodás előtt létező emberi közösség fennmaradásának optimális stratégiája az, hogy a szüléssel és gyerekneveléssel kapcsolatos feladatokat a nő végzi (hiszen azok nagy részét nem is tudná más), minden másra pedig... Tudjuk. A túlélés hierarchiája a gyerek > nő > férfi, tehát a nő a gyereknevelés eszköze, a férfi meg a nőé.

És itt van a kutya elásva, ugyanis a férfi igenis alá van rendelve a nő és a gyerekek érdekeinek, egyértelműen ráosztott visszautasíthatatlan feladata védelmük és táplálásuk. Egy klasszikus monogám társadalomban a férfi nem léphet le csak úgy, a házasság elsősorban reá nézve kényszerítő erő - benntartja a kapcsolatban amiben jóval több felelősség és kötelesség várja, mint "hatalom" vagy önző öröm. Családfőnek lenni az iparosodás előtti világban 99,9% felelősség és munka volt, meg 0,1% "hatalom".

Miért jár a férfiaknak a családfőség, ha egyszer ők vannak a nők érdekei alá rendelve, és miért jár a családfőség (bármilyen csekély) hatalommal? Ennek praktikus okai vannak, és semmi köze valamiféle patriarchális nőelnyomáshoz. Amíg a család eltartásához szükséges munka dandárját a férfi végzi, a nő ilyen értelemben automatikusan szorul kiegészítő szerepkörbe - ami, vegyük észre, nem azt jelenti, hogy az ő jelentősége lenne kisebb, sőt. A férfi kiszolgálja a családot, a nő pedig a férfit, hiszen egyértelmű önérdeke, hogy az igavonó ökör aki a családot szolgálja a lehető leghatékonyabban tudjon dolgozni. Ez egy csereüzlet, egy szimbiózis amiben a felek kölcsönösen szolgálják egymást, mert ez áll mindenki érdekében. Az ökör napközben szánt, a nő pedig esténként zabot vet az ökör elé. Mekkora hülyének kell lenni ahhoz, hogy valaki azt képzelje, a nők "elnyomott" helyzetben voltak mert vacsorát kellett tenniük a férjeik elé... "Ki kellett szolgálniuk" azt az embert aki cserébe rájuk áldozta az egész életét, véres verítékkel szántott nyáron és vágta a tüzelőt télen, kevés ünnepnaptól eltekintve nap mint nap, szabadság vagy nyaralás nélkül, amíg le nem rokkant vagy meg nem halt. Nem arról van szó, hogy a nők élete csupa habcsók és körömvirág lett volna, mert a kiegészítő munkák és a gyereknevelés sem volt túlságosan könnyű annak idején, de az egyáltalán nem véletlen, hogy a nők kizárólag akkor végeztek férfimunkát, ha valamilyen krízis elkerülhetetlenné tette.

Az úgynevezett patriarchális családmodell a gyerekek és nők kiszolgálására épült fel, mivel ez bizonyult a legjobb túlélési stratégiának. Laikusoknak talán paradoxonnak hangozhat, hogy bár a férfi a családfő, ez nem a saját érdekében, nem a saját hatalmi mániájának vagy kényelmének kiszolgálására volt így, hanem azért, hogy a lehető leghatékonyabban szolgálhassa a család érdekeit. Már a biblia is arról ír, hogy a családfőnek hogyan s miként kell szolgálnia a családot. A patriarchális családban a férfi az unverzális munkagép, a nagy teherbírású robot ami folyamatosan gürcöl, hogy mindenkinek legyen mit enni - és ezért cserébe a nő karbantartja ezt a robotot.

Sokaknak az böki a csőrét, hogy a hagyományos rendben a családfő szava szent. Nyugodtan tegyük el a kereplőt, ez sem az a globális nőellenes férfiösszeesküvés aminek a feministák rémálmodják. A mindennapokban ez a "szent szó" kimerült annyiban, hogy a férfi megmondhatta, babot vagy zabkását főzzön az asszony arra a hétre. A férjek nem ugráltatták és nem táncoltatták a családot, nem tetriszeztek velük a hátsó udvaron, nem rángatták őket dróton, mint bábukat. Ha a családfő hazaért az egész napos mezőgazdasági munkából örült ha egyenesen tudott nézni, megette a vacsorát és talán volt szex, vagy nem, de jött az alvás és másnap az ismételt gürcölés. A férfi megkérdőjelezhetetlen hatalma a család fölött a hétköznapokban egyszerű fikció volt, egy üres gondolat aminek semmi jelentősége - akkor kaphatott csak szerepet, ha valami vészhelyzet állt elő. Akkor pedig teljes joggal irányított a férfi, hiszen a képességei jobban megfeleltek erre, mint az (esetleg éppen szülő vagy szoptató) feleségéi. A férj strapabíró volt és erős, valószínűleg jártas a bot vagy a kasza forgatásában, netán harcolt is már farkasokkal, betyárokkal. Tökéletesen egyértelmű, hogy ha egy váratlan szituációban valakinek tényleg irányítani kellett a családot, erre ő volt a legalkalmasabb. Nem azért, mert a férfiak nőgyűlöletükben egy nőelnyomó rendszert hoztak létre a férfiak kényelmének kiszolgálására, hanem mert még vészhelyzetben is a férfi szolgálta a család túlélését a képességeivel, nem ritkán a saját élete feláldozásával. Amikor a gyerekre rádől a szekér vagy egy róka fosztogatja a tyúkólat nincs idő variálni, hogy a szigorúan egyenjogú és demokratikus családvezetés milyen ellenintézkedés foganatosítását szavazza meg. Kell egy vezető, aki azonnal cselekszik, és erre az univerzális munkagép, a nagy teherbírású robot alkalmasabb, mint a nő, aki ösztöneitől fogva hajlamosabb pánikba esni, döntésképtelenné válni, elveszíteni szem elől a többség érdekét a gyerekei vagy a saját túlélése érdekében. Az pedig nem működik, hogy a nő a családfő, és csak vészhelyzetekben ugrik a vezetés joga a férfira. Ehhez olyan kifinomult helyzetfelismerés és kommunikáció lenne szükséges minden érintett fél részéről, ami az emberek többségében nincs meg - arról nem is beszélve, hogy a gyerekek megértik-e, mikor kihez kell fordulni a problémájukkal, kinek az utasításait kell követniük.

Ez egy marhahosszú bevezető volt ahhoz, hogy megértsük, mit is jelent a párkapcsolatokra vonatkozóan a hagyomány, miszerint "férfi felül, nő alul". Ezek után lehet elkezdeni boncolgatni, hogy TGM miféle sületlenségeket beszél:

"Amikor megjelentek a minden emberi lény egyenlőségét föltételező vagy indítványozó tanok – keresztyénség, buddhizmus, fölvilágosodás, szocializmus –, akkor a mindenkori, adott hatalmi struktúra szószólói mindig azt mondták, hogy ezek a tanok „természetellenesek”, hiszen azt, hogy mi a „természetes”, a hagyomány mondja meg. Márpedig ha az a hagyomány, hogy a férfiak vannak fölül, és a nők vannak alul, akkor ez a természetes – és akkor azok, akik ennek az ellenkezőjét hirdetik, szétzúzzák „a civilizációnkat”, nem értik az ösztönélet mélységeit, megfosztanak bennünket a „madonna és ribanc” romantikájától."

Először is, amit ő itt hagyománynak nevez, uszkve 100 éve megszűnt a nyugati kultúrkörben. A párkapcsolatokra nézve nincsen semmilyen törvény, rendelet vagy szabály ami a férfit a nő fölé helyezné. Minden egyes párkapcsolatban szabadon dönthetnek, hogy hogyan osztják meg a feladatokat és felelősségeket, és akinek a másik fél ajánlata nem tetszik, azt semmi nem kényszeríti maradásra. Ha létezett is patriarchális recept a családok felépítésére, annak semmiféle direkt befolyása nincs a modern emberekre. Ennek ellenére TGM valami jelenleg is zajló harcot vízionál, amit egy 100 éve halott jogrend védelmében folytat Orbán Viki, mint hegemón patriarchális strukturalista, vagy valami ilyesmi. Talán időutazó lehet, akit összezavart a kvantumszél, és azt hiszi, hogy a feministák még mindig a már rég letűnt törvények ellen hadakoznak, amiben a gonosz antifeministák akadályozzák őket.

"a mindenkori, adott hatalmi struktúra szószólói"

Másodszor azt hiszi, hogy a párkapcsolatok kérdése valamiféle központi "hatalmi struktúra" asztala. Mintha a palástos-országalmás főpatriarcha szószóló döntené el, hogy Géza vagy Julcsa kapcsolataiban ki a főnök. Magánemberek a magánéletükben esetleg még ma is próbálnak igazodni a hagyományokhoz, de ez nem jelent semmiféle központi irányítást, főleg olyat nem, ami nőellenes férfiösszeesküvést feltételez. Vannak nők akik hagyományos szerepekben akarnak élni, és vannak férfiak akik nem - hol van ebben a szisztematikus nőelnyomás? Orbán nem hirdetett szent dzsihádot a hagyományrombolók ellen, senki nem nyilatkozott a tévének vagy rádiónak, hogy márpedig a férfiaknak kell felül maradni (amiről tudjuk, mennyire értelmetlen elképzelés).

"hogy mi a „természetes”, a hagyomány mondja meg"

Harmadszor azt képzeli, hogy a hagyomány ugyanennek a nem létező hatalmi struktúrának a mesterséges kreálmánya, amivel a zsarnokságukat takargatják. Az antifeministák szerint viszont nem azért természetes valami, mert egy hatalomféltő csoport szerint az a "hagyományos". Azért természetes valami, mert sokezer évre visszamenőleg ez szolgálta leginkább a túlélésünket. A jelenben talán már nem ezek a szerepek optimálisak - de mint kettővel fentebb jeleztem, ez irreleváns, hiszen jó rég leromboltuk őket.

"Márpedig ha az a hagyomány, hogy a férfiak vannak fölül, és a nők vannak alul, akkor ez a természetes"

Ez nem hagyomány kérdése, ahogy már írtam, ahogyan azt is, hogy a "férfi felül, nő alul" micsoda szemfényvesztő illúzió, micsoda félreértelmezése a patriarchális értékeknek és prioritásoknak.

"azok, akik ennek az ellenkezőjét hirdetik"

Amit TGM egész eddig magyarázott, annak ellenkezője a "nő felül, férfi alul"... Vagyis amit a feministák hirdetnek. Érdekes módon a hagyományos szerepeken nem változtatnak semmit, mert szülni most is csak nő tud, a férfitól meg ugyanúgy elvárják, hogy dolgozzon - csak a modern feminista rendben a háziasszony nem tartja karban a robotot, nem eteti az igavonó ökröt, mert az "elnyomás" lenne. A modern feminista rendben ugyanúgy a férfi van a nő érdekei alá rendelve, csak most már azokat a kis engedményeket és kompenzációkat is elvették tőle, ami korábban esetleg egy kis lelki nyugalmat adhatott. Ahogy Fedrz kolléga írta: a patriarchális rend a bot meg a répa; a feminista rend a két bot. Az új rendben nem egyenrangúság van, hanem a férfi egyértelmű rabszolga, akinek semmiféle joga nincs semmire, csak feladatai és felelősségei vannak.

"szétzúzzák „a civilizációnkat”"

Nem tudom miért tette a civilizációnkat idézőjelbe; szerinte ez vagy nem civilizáció, vagy nem a miénk. Mindegy is, a fontos az, hogy az alapállítás teljesen igaz. Az eredmények az ablakon kinézve és a statisztikákban egyaránt láthatóak: a nyugat hanyatlik, a születésszám a béka segge alatt, a gazdaság botladozik, az életszínvonal zuhan, s közben a nők a férfiak torkát szorongatják ahelyett hogy együtt oldanánk meg a közös problémákat. Egyelőre a feminizmus semmiféle civilizációépítő tendenciát nem mutatott fel - kizárólag már létező civilizációkban jelenik meg, amik aztán rögvest hanyatlani kezdenek. Mutasson fel valaki egy feminista államot ami önállóan fejlődött civilizációvá, és elkezdhetünk komolyan tárgyalni a témáról.

"nem értik az ösztönélet mélységeit"

Hogy a fenébe érthetnének az ösztönökről bármit is olyan emberek, akik entellektüell gőggel lenézik azokat? Mit érthet a nemek eltérő ösztöneiről egy olyan ideológiailag elkötelezett zombi, aki szerint a férfi és nő teljesen azonos és egyforma, csak a gonosz nőellenes társadalom neveli őket különbözőképpen? A házasságok száma csökken, a válásoké pedig növekszik, érdekes módon nagyjából pont arányosan azzal, ahogy a férfiak társadalmi státuszát mesterséges eszközökkel átszivattyúzzák a nőkhöz. Pontosan arról van szó, amit TGM gunyorosan elintéz egy kézlegyintéssel.

"megfosztanak bennünket a „madonna és ribanc” romantikájától"

Ez színtiszta szalmabáb, az antifeministák ilyen retardált hülyeségben nem utaznak. De ha komolyan vesszük a hülye szavakat is, akkor viszont adódnak a kérdések: a feminizmus megfoszt valakit a madonna és ribanc romantikájától? Hogyan? Egyáltalán mi ennek a romantikája, és hogyan lehet ettől valakit megfosztani? Azok harcolnának ez ellen a fogalmi párosítás ellen, akik slutwalkon hirdetik hogy ribancok, aztán meg arról papolnak, hogy minden nő erkölcsös, hiszen minden amit egy nő tesz erkölcsössé válik azáltal, hogy egy nő teszi? Bármely slutwalkos idióta önmagát állítja a madonna-ribanc romantika élő szobrának. Mindenesetre ennek az antifeminizmushoz nincs hangyányi köze se.

...

TGM szerint létezik valamiféle férfiösszeesküvés, ami kijátszotta, hogy a párkapcsolatokban a férfiaknak jó legyen, a nőknek meg rossz. Ennek a jelenben semmi jele vagy bizonyítéka, ezért a múltban keresi ezeket, de ott sincsenek - csakhát mivel a múlt nincs az emberek orrára kötve, oda bármit lehet hazudni. Például hogy a jobbágy nyugágyban szürcsölte a margarítát míg a felesége szántott-vetett, hiszen "férfi felül, nő alul".