Nem mondhatnám, hogy teljes mélységéig ismerem a Válasz-on indított és azóta is folyó vitát arról, hogy most akkor mi is az az "új jobboldal", mennyire nácik ezek, és mennyire kell elhatároldóni tőlük minden rendes balosnak. Ennek az a fő oka, hogy vénségemre a gyomrom már nem veszi be azt a rengeteg ferdítést, mellébeszélést, kamuzást és hazudozást, amit azóta már 5 különböző csoport űz versenyszerűen cikkek és válaszcikkek formájában. Az igazság faék egyszerűségű, ezek meg szarvárakat építenek köré tettetésből és parasztvakításból, egymás sok hazugságát leleplezve, de azért bizonyos piszkokat a szőnyeg alatt hagyva. Az egész nagyjából arra megy ki, hogy a fideszt egyformán rühellő csoportok közül ki viszi el a pálmát, és persze egyik sem, mert a sok hazug közül egy sincs aki bármiben is beismerné mások igazát.

No, a lényegre térve, a megszokott fisking módszerrel fogom átfésülni a legutolsó érintett cikket, ami így sokaknak fura lehet, akik nem ismerik az előzményeket, de azért remélhetőleg ezen háttértudás nélkül is érthető lesz, amit én teszek hozzá a katyvaszhoz. Aki kíváncsi az egész hercehurcára az mindent kibogarászhat a linkekből, amik a Válasz cikkében benne vannak.

Kováts Eszter politológus és Schultz Nóra, a Cambridge-i Egyetem politológushallgatója azok közé tartoznak, akik baloldalról bírálják [a progresszív liberalizmust]. Állítják: nem pusztán a jobboldal fantomellenségeiről van szó

Na először is vágjuk ketté a gordiuszi csomót: amiről szó van, annak semmiféle liberalizmushoz nincs köze, nemes egyszerűséggel progresszivizmusnak hívják, ami mellesleg nem több mint a csúnyán csengő kultúrmarxizmus szóra rányalt sebtapasz. Már ott megbukik mind az 5 bagázs, aki ebben a vitában eddig részt vett, hogy senki nem bírta nevén nevezni a gyereket, ötféleképp maszatolták szét már az alapvetést is - ezután miféle érdemi vitáról lehetett volna szó egyáltalán? Na mindegy, a lényeg az, hogy igen, a tágan értelmezett baloldalon belül is vannak akiknek szúrja a szemét a kultúrmarxizmus, ami nyilvánvalóan létező dolog, egy olyan vírus ami igen mélyen berágta magát a nyugati világ szervezetébe, ami ez okból lassan haldoklásközeli állapotba kerül. Így azok a balosok, akik tagadják a kultúrmarxizmus létét eleve kiesnek a vitából, ők akkorát hazudnak hogy azzal kiírják magukat a civilizált közegből, agyő, ne gyertek vissza. Persze adja magát a következtetés, hogy elsősorban maguk a kultúrmarxisták tagadják a kultúrmarxizmus létét, hiszen nekik ez a legfőbb fegyverük, a szofizmus, az üres retorikai szarcséplés, a zavarkeltés, terelés, a másik fél érdemi érvekkel való meggyőzése helyett pusztán vitatechnikai győzelemre törés. Ennek koronázatlan királya természetesen TGM, aki szintén nem véletlenül állítja, hogy kultúrmarxizmus márpedig nem létezik, annak ellenére, hogy sokezer oldalas szakirodalma van a neten ami bárki számára hozzáférhető, és amiben leírják: a harcosok klubjának első szabálya, hogy tagadni kell a klub létét. Nade elkanyarodtam a témától.

azzal, hogy elismerik a kormányzat (egyik) gyűlöletkeltésre használt jelenségének létét és aggasztó voltát, közösséget vállalnak magával a gyűlöletkeltéssel is

Nem kellett sokat várni, hogy ez a csapat is becsatlakozzon a hazudozásba. Manapság gyűlöletkeltésről szinte kizárólag progresszívek beszélnek, akiknek a szofista nyelvjárásában ez annyit tesz, hogy valaki rámutatott a kultúrmarxizmus létére ill. káros voltára. A fidesz nem kelt gyűlöletet azzal, hogy leszögezi, a kultúrmaxizmus egy civilizációellenes fegyver, amit - sok más egyéb ország mellett - hazánk szívének szegeznek. Itt is megy az oszd meg és uralkodj, vagyis az identitáspolitika, ami az egységes társadalmat folyamatosan szaggatja részekre, egyre újabb mesterséges lövészárkok mentén, míg a végén a közösségi élet lehetetlenné válik, és egymás torkának ugrunk. Ez a folyamat igen jól megfigyelhető sokhelyütt az első világban, az USA-tól Svédországon át most már egészen Magyarországig is, ugyanis - ellentétes híresztelésekkel szemben - mi sem maradtunk ki a szórásból. Az SZDSZ tipikus kultúrmarxista brigád volt, és eleget voltak a hatalom közelében ahhoz hogy igen sokat ártsanak a magyarságnak. S mivel a progresszív nyomás globális, az SZDSZ bukásával az ideológia nem tűnt el, csak átalakult, előbb LMP-vé, majd Momentummá, de jelen pillanatban már nincs is olyan jelentősebb ellenzéki párt amit ne fertőzött volna meg kisebb-nagyobb mértékben. Aki habzó szájjal, kezében nagy marék szarral dobásra készen a fideszt vádolja gyűlöletkeltéssel, az a kultúrmarxizmus hasznos hülyéje aki egy bohóc formájában manifesztálódott. Clown world, honk honk.

Kapelner Zsolt szemében (...) a kortárs magyar konzervativizmus azzal, hogy azt állítja, „arra, ami a múltból értékes, a »progresszív liberalizmus« nagyobb veszélyt jelent, mint az autoritarizmus és a terjedő posztfasizmus”, bizonyítja, hogy „nem egyéb, mint a megfontoltság álruhájába öltözött szélsőjobboldal”.

Kapelner Zsolt egy gerinctelen tetű, ami még a jobbik eset, mert ha tényleg elhinné amit mond, akkor rácsos házba kellene záratni. Aki fasizmust emleget, az ezzel le is leplezi, hogy szintén zenész, a progresszív nagycsalád egyik zabigyereke aki mocskos hazugságok terjesztésével keresi meg a betevőre valót, amivel egyszerre rágja szét a magyar nemzet és a nyugati fehér civilizáció utolsó megmaradt gyökereit. Ha valaki objektív szemmel néz a ringre, aminek egyik sarkában Junckerek és Merkelek sorakoznak, a másikban meg Salvinik és Trumpok, akiknek a bokájánál ott sertepertél Orbán is, az láthatja, hogy az utóbbi bagázs enyhén nacionalista, erősen középutas, és a nyugati nemzetállamok/kultúrák megmaradására játszik, míg a másik oldal elárasztja országainkat a harmadik világ söpredékével, és börtönbe záratja akinek ez nem tetszik. Sőt, még a napi 24 órában fasisztázott és szélsőjobozott Trump is igazából csak a választói felé való kommunikációjában konzervatív, amúgy többször kifejtette, hogy minden korábbinál több legális bevándorlót szeretne az USA-ban látni. Ebben a közegben a fasisztázás a jellemtelen kis pondrók sportja, akik túl türelmetlenek kivárni hogy a nyugati civilizáció a jelenlegi tempóban múljon ki, inkább siettetnék a véget. És ez egyben azt a ténymegállapítást is tartalmazza, hogy igen, a merkeli ideológia összehasonlíthatatlanul veszélyesebb, mint az orbáni, mert az előbbi a civilizált világ végét jelenti, az utóbbi meg... Izé... Lop? Orbán szemére a lopáson kívül nehéz bármit is vetni, mármint ha nem akarunk hazudozni, ugyanis objektíve nézve a legtöbb demokráciára vonatkozó mutatóban messze felülmúljuk a nyugat nagymúltú országait Angliától az USA-n át a németekig.

a jelenség tagadása a Fidesz-KDNP szavazóinak aggodalmait veszi semmibe

Na igen, a progresszív retorika voltaképp a mindenki más hülyének nézésére épül. Amiről tömegek beszélnek és ami miatt aggódnak, az nem is létezik, kitaláció minden amit a progresszivizmusra fognak, ezek a tömegek egyszerűen csak nácik, fasiszták, pardon, posztfasiszták, rasszisták, xenofóbok, ésatöbbi. Sok sikert ahhoz hogy ezzel a dumával elnyerjétek a szavazataikat, lángelmék.

a véleménypluralizmust a közmédiában felszámolni

Érdekes kérdés, hogy miért kellene a kormánynak a rá vonatkozó hazudozást pénzelni és támogatni, főleg mivel az előző kormányok sem tettek soha ilyesmit, és akkor a most siránkozók teljesen természetesnek tartották ezt. Mellesleg a média szabad műfaj, az internet egyelőre közkincs, mindenki leírhat mindent amit akar, és - egyes liberális demokráciákkal szemben - Magyarországon ezért senkit nem visz el a rendőr. Itt még szabad a szólás, de a progresszívek már dolgoznak azon hogy ne legyen az. Gondolom a véleménypluralizmus nevében, természetesen.

az angolszász országokban (de Németországban is) a „társadalmi igazságosságért” folytatott, az utóbbi években megerősödött aktivizmus-jelenséget senki nem kívánja a nevére venni

Kínlódtok, mi, csajok? Nem tudjátok ti sem megmarkolni az igazságot, folyton kisiklik a szappanhabos kezeitek közül. A progresszív aktivizmus elképesztő tempóban erősödött az utóbbi években, igazából nem is mondhatok itt évtizedeket, mert bár az előkészítő munka régre nyúlik vissza, a tényleges harc alig pár éve kezdődött el. Egy kulturális blitzkrieg közepén állunk, a többség letolt gatyával, mint a franciák a Maginot-vonal bedőlésekor, hitetlenül és kényszeredetten konstatálva, hogy az addig stabilnak hitt létformájuk egyik pillanatról a másikra megszűnt. Tulajdonjogot senki nem akar formálni a kultúrmarxizmus fölött, de erre nincs is igazán szükség és amúgyis sánta ötlet lenne, ugyanis a kultúrmarxizmus birtokolja a modern politikai baloldalt szőröstül-bőröstül. Akik az SZDSZ-t tolták, azok tolják most kvázi a teljes magyar ellenzéket, a felületes különbségek ellenére ugyanazon a csecsen lógnak mindannyian. (Nem, nem Sorosról beszélek, ő inkább tünet mint gonosz zseni aki a háttérből mindent irányít.) És ugyanezek menedzselik Merkeltől AOC-on át Jeremy Corbyn-ig a világ összes progresszívét, a pártjaik nevétől vagy hagyományaitól függetlenül. Hát mit is gondoltunk, kéremszépen, ez egy globalista világ, és ahogy minden boltban Coca van, vagy legföljebb Pepsi, ugyanúgy a politikát is multiasították, ha érti a kedves nagyérdemű hogy hogyan gondolom. Ha valaki kétkedne ebben a jelenségben, akkor hasonlítsa össze az angol Guardian és BBC cikkeit az amcsi CNN-el és bármelyik másik elsővilágbeli médiatermékkel, ami történetesen nem köztudottan "szélsőjobbos", mint a Fox meg az Origó. A nyugati világ médiája egy gondolati mainstreambe sorolt be, egyetlen kórusként nyomják ugyanazt a kultúrmarxista dumát Párizstól Ontarióig, és mit ad Isten, mindenhol ugyanazzal a mákonyos dumával ócsárolják a konzervatívokat, miközben a progresszíveket sztárolják. Hazai példa is van erre ezer, a HVG-től az indexen át a 24-ig, ők amúgy mind függetlenobjektívek, csak totál véletlenségből köpködnek mindenkire a világon aki nem progresszív, Salvinitől Trumpon át Farage-ig.

Mi azok közé tartozunk, akik baloldalról bíráljuk a jelenséget és kulcsfontosságúnak tartjuk, hogy a rendszerkritikus baloldal elmélete és gyakorlata elváljon a „progresszív liberalizmustól”.

A "rendszerkritika" mint olyan a kultúrmarxizmus egyik legfontosabb fegyvere, mondhatni ők fejlesztették tökélyre. Critical theory meg minden, aki vágja hogy mire gondolok az érti. Kíváncsian várom, hogy ezt hogyan akarják elszakítani a progresszivizmustól.

A valódi liberalizmus lassanként visszavonult elefántcsonttornyába

Ma liberalizmus már nem létezik, ami megmaradt belőle az kétféle formában él tovább: akik a klasszikus liberalizmus szabadságeszményében hittek, azok ma libertáriusok, akik pedig nem voltak e téren ennyire szélsőségesek azok a helyüket kereső centralisták, akiket a modern baloldal elutasít, a jobboldaltól meg félnek, mert a több évtizedes rágalomhadjárat erre kondicionálta őket. Elefántcsonttornyuk éppen nincsen, de a jelenkori kiélezett megosztottságban esélytelen számukra harmadik erőként fellépni, ezért ha van egy csöpp eszük betagozódnak a jobboldalba, amint felfogják hogy a balosok folyamatos fasisztázása és minden egyéb fröcsögése egyszerű hazudozás.

a politikai korrektség, a gyűlöletbeszéd, az LMBTQ-jogok, az identitáspolitika körüli viták (...) Annyiban liberális (vagyis módszertani individualista), hogy a vélt vagy valós elnyomási viszonyok okaiként egyéni attitűdöket azonosít, és a megoldásokat is innen, az egyéni szintről várja – ebből következnek a nyelvi csendőrködések, a „nem megfelelő véleményűek” zaklatása, kirekesztése.

Ez vegytiszta ostobaság, legalábbis ha nem akarom a hazugság szót használni rá. Amit leír, az a tipikus kultúrmarxista civilizációrombolás, a társadalom megbontása, csoportokra osztása és ezek egymás ellen fordítása fantomproblémák mentén, amiket ha kell a semmiből kreálnak pár év leforgása alatt bivalyerős propagandaháttérrel (gondolok itt például a transz-témára, amiről 6-8 évvel ezelőtt a kutya sem hallott, és nem is foglalkozott vele senki, mára viszont a fiatalabb generációkat megnyomorító tömegpszichózissá nőtte ki magát). Nincs ebben egy fikarcnyi individualizmus sem, illetve csak abban a tekintetben, hogy a csoportok közötti fiktív elnyomó-elnyomotti viszony nevében egyéneket tesznek tönkre. Ennek erős ősmarxi gyökerei vannak, a kultúrmarxisták a burzsoá-proletár osztályharc elméletet vetítik rá újabb és újabb csoportokra (férfi-nő, fehér-színes, hetero-LGBT, stb.), itt tagadni sem lehetne hogy ennek a klasszikus liberalizmushoz körömpiszoknyi köze sincs.

Ugyan érteni véljük, miért érzik úgy Körösényiék, hogy a „progresszív liberálisok” csoportidentitásokra hivatkozó hozzáállása emlékeztet egyes marxista szólamokra, ám a „progresszív liberalizmus” egyáltalán nem túlzott baloldalisága miatt aggasztó.

Hja. A fogalmat, hogy "baloldaliság", talán vegyük ki a képből, mert sajnos elvesztette minden értelmét, egy egészséges szociális érzéktől a marxi-engelsi ámokfutáson át a modern progresszivizmusig annyi minden bújt már emögé a szó mögé, hogy a használata több félreértést szül mint amennyit megold. Ha a "balos" szót félresöpörtük, akkor marad a lényeg, hogy a Kováts-Schultz páros ködösítéssel igyekszik kisebbíteni, rejtegetni a nyilvánvaló összefüggést a progresszív identitáspolitika és a marxi osztályharc-elmélet között, ami sajnos azt sejteti, hogy ez a duó is (legalább részben) a progresszív szekeret tolja, és sokkal inkább érdekelt a ködfúvásban mint a mosdatlan tömegek politikai felvilágosításában. Persze az sem kizárt, hogy klasszikus marxisták ők, akiknek halszagú a progresszív rokonság, ha szabad ezt a más helyről való ideát egy percre kölcsönvennem.

Gyakorlataik nem az igazságtalanságokat létrehozó társadalmi-gazdasági berendezkedést támadják, pusztán az úgynevezett privilégiumok, reprezentációs és döntéshozatali pozíciók egyenlőtlen elosztását kérik számon nemi, etnikai, származási, esetleg vallási alapon.

Úgy tűnik a második feltételezés volt helyes, és valódi marxistákkal van dolgunk, akik megakadtak a dolgok gazdasági értelmezésénél, amin a többség azóta már rég túllépett. Olvassatok Gramsci-t, lányok, akkor felfejlődtök kultúrmarxistákká, de ha igazán nagyot akartok villantani akkor olvassátok el mindezen eszmék cáfolatait is, és jöjjetek rá hogy a gazdasági és a kultúrverzió egyformán világromboló.

A mostani tevékenységük esetleg mégis hasznos lehet annyiban, hogy rámutatnak a progresszivizmus ostobaságára és értelmetlenségére. Igen, a modern baloldal tényleges jobbító szándék helyett nemi, etnikai, származási, esetleg vallási alapon szöszmötöl a világgal, egyes nemeket, nemzeteket, fajokat le akarnak nyomni mások javára, mintha ez megoldana bármit is ahelyett hogy ellenségeskedést szül az így egymás ellen fordított csoportok között. Ha a pirosaktól elvesszük a labdát és odaadjuk a kékeknek akkor eljő a kánaán, és a pirosak ezt természetesen nem csak szó nélkül tűrni fogják, de egyenesen tapsolnak majd hozzá, különben csúnya szavakkal fogjuk vádolni őket.

lemond annak az elemzéséről, hogy miként jönnek létre ezek az alacsonyabb rendű pozíciók a társadalomban, s mit kellene ahhoz tenni, hogy minél szélesebb rétegeknek javuljanak az életesélyei

Igen, ez is igaz, a progresszivizmus tojik a szegényekre, az elesettekre, és a kisujjukat sem mozdítják ezek megsegítésére, ugyanis ezzel a társadalmat megosztani már nem lehet, nem szolgálja az oszd meg és uralkodj játszmát. Sőt, ha csökkenne a szegénység azzal pont maguk alatt vágnák a fát, nekik addig van keresnivalójuk a közéletben amíg a társadalomban van elég feszültség, így azt nem csökkenteni, hanem generálni igyekszenek. Mindenesetre a paradigmaváltás a magyar politikán könnyen nyomon követhető formában ment át, ha valaki akarja belőheti a pontos éveket, hogy mikor kezdett a magyar baloldal az alsó osztályok képviseletéről átváltani a nemzetközileg diktált identitás-csoportok (ún. kisebbségek) képviseletére, és mikor fejeződött be a folyamat. Ma kizárólag a Munkáspárt törődik még a csórókkal, a többi ellenzéki párt már csak alkalmankénti retorikai csontot dob feléjük, de azt is félszívvel - a fő csapásirány a DK-tól a Kétfarkúakig a konzervatív értékek lerombolása, a nemzeti egység megbontása, a mucsai magyarság merkeli gyarmattá tétele, hogy aztán gőzerővel nyomhassák ránk a globalista-progresszív agybajt. Szívből szarnak a szegényekre, már csak azért is, mert a minimálbér emelgetésével azok közelebb kerültek a fideszhez, tehát a baloldal ellenségei lettek. Amúgy is, fehérek, heterók, sokan ráadásul férfiak is, meg büdösek a belpesti éttermiségnek, szóval minden ellenük szól.

angolszász akadémiai közeget mi is szemléletesnek tartjuk. Itt jól kirajzolódnak a különböző politikai irányultságú diákcsoportok közti törésvonalak

Bár lehet különbségeket találni, ezek merőben felszínesek a dolgok nagy rendjét tekintve, ugyanis itt csak a klasszikus (közgazdasági) marxizmus ill. az azóta továbbfejlesztett kulturális marxizmus közötti eltérésekről van szó. Osztályharc-osztályharc, csak míg az egyik a gazdagot akarja likvidálni a szegény nevében (hogy aztán a helyére üljön), addig a másik a fehéret/férfit/helyit akarja eltávolítani a színes/nő/migráns nevében (hogy aztán a helyére üljön). Az angoloknak van erre egy jó kifejezése: same difference, amire remélem valaki mond egy jó magyar megfelelőt, mert nekem nem ugrik be. [Szerk: Ugyanaz pepitában - köszönjük Ulomenen kartársnak!]

Vagyis: nem csak a konzervatívok és az (új)jobboldaliak fejében élő fantazmagóriáról van szó. Igenis gyakran tapasztalható a „halott fehér férfiak” elleni küzdelem vagy olyan elvárások, hogy több női, nem-fehér, nem-nyugati szerző szerepeljen a tananyagban.

A klasszikus marxistákban még tapasztalható néhol némi gerinc (lásd a Munkáspártot), így lerántják a leplet progresszív kollégáikról. A modern baloldal egyértelműen fehérellenes, férfiellenes és nyugatellenes, ami kiegészül az adott országban helyinek számító nemzet(iség)ek elleni fellépéssel is - esetünkben magyarellenességről van szó, britanniában értelemszerűen brit-ellenességről. A legkevésbé sem véletlen, hogy minden fehér nemzetállamban erőltetik a harmadikvilág-beli migrációt, ez az ő beteg ideológiájuk szempontjából afféle hatalmi transzfer az elnyomóktól az elnyomottakhoz. Aki "halott fehér férfiak" ellen acsarog az utána ne akarja elhitetni senkivel, hogy egyébként ő nem is utálja a fehér férfiakat - ahhoz piszokmód gerinctelennek kellene lennie. Mit ad Isten, a progresszívek 99%-a mégis megpróbálja. Hát ez van, no.

Elnézést az intermezzóért, de itt óhatatlanul is eszembe jutott Diversity&Comics barátunk érzékletes beszámolója: a srác két turnust járt meg a közel-keleten az amerikai hadsereg gyalogosaként, a szó legszorosabb értelmében lövöldözött iszlamista terroristákra (azok meg persze vissza rá), tartóztatott le ilyeneket, embereket ölt miközben látta a saját bajtársait elesni, és mindezt a kíméletlen szart túlélve azt mondja, ők ott a fronton nem gyűlölték egymást annyira az arabokkal, mint amennyire egy átlagos progresszív aktivista gyűlöli a politikai ellenfeleit, illetve a fehér férfiakat. Simán elhiszem ezt neki, az a zsigerek legmélyéből feltörő elemi sötét mocsok ami a progresszívek száján ömlik kifelé normális ésszel szinte felfoghatatlan. Hogyan képesek közvetlen közelről ártatlan emberek arcába fröcsögni csak azért, mert valami politikai kérdésben nem értenek egyet? 10 éve a pluralizmus még normális dolognak számított, te balos voltál, én meg jobbos, ettől még nyugodtan söröztünk együtt, legföljebb nem nagyon erőltettük a politikai témát, mert tudtuk hogy fölösleges. Hogyan lett abból ez? Hogyan radikalizálódhatott ilyen durván a progresszív baloldal, miféle brutális agymosáson kell átesnie valakinek hogy emberi mivoltából így kivetkőzzön?

Vissza a cikkhez:

Világos, hogy a tisztán reprezentációra fókuszáló eszközök nem egy baloldali program részei

Világos, hogy a hagyományos marxizmusnak vannak nézeteltérései a kulturálissal, bár mindketten ugyanazt a végeredményt tennék le az asztalra, ha sikerülne "nyerniük". Ettől még éppen lehet baloldalinak nevezni mindkettőt.

A másik felvetése ezeknek az aktivistáknak, hogy ki kellene emelni a tananyagból olyan (szélső)jobboldali kötődésű személyeket, amilyen például Carl Schmitt.

Schmittről speciel fogalmam sincs hogy ki volt, de annyit azért szeretnék itt reagálni, hogy a progresszívek számára Sztálintól jobbra mindenki "szélsőjobbos". Például a fentebb linkelt Jordan Petersonra is ezt a jelzőt aggatják, holott nála hamisítatlanabb klasszikus liberálisból modern centralistává vedlett közszereplőt kitalálni sem lehetne. Aki nem progresszív, az szerintük mind egy kaptafa, és a kaptafa neve a "náci".

A tisztesség kedvéért utánanéztem, Schmitt állítólag valódi protonáci volt, bár mondjuk ettől még nem lesz (szélső)jobbos, tekintve hogy a német szocialista munkáspárt balos volt, de mindegy. Viszont ennek fényében igencsak kétlem, hogy bármilyen egyetemen úgy tanítanák az illetőt, mint akinek az eszméi követendőek...

Tegyük egyértelművé: a sajáttól esetleg eltérő nézeteket felkavarónak és ezért megismerésre sem érdemesnek beállító gyakorlatok éppen az egyetem célját ássák alá.

Egyetértek.

Körösényi és Mándi ugyanakkor tévesen azonosítja az olyan klasszikus szociáldemokrata intézkedéseket, mint a „progresszív jövedelem- és vagyonadóztatás, illetve a gazdaság mind szélesebb körű állami szabályozásának követelése” az alapvetően kultúrharcos, elismerés-fókusszal operáló és gyökereiben individualista progresszív liberalizmussal.

Eh, itt megintcsak a leheletnyi különbségeket dagasztják viharossá. A gazdaság állami irányítása központi elem minden balos retorikában, ez az egyik dolog amiről bárhol és bármikor fel lehet ismerni őket - mintegy mellesleg ebből tudhatjuk azt is, hogy a fasizmus is balos gondolat, hiszen legfontosabb központi eleme a gazdaság vaskezű állami kontrollja. A progresszív adózás a balos skála egy enyhébb fokán helyezkedik el, de tagadhatatlanul szerves része a balos gondolati körnek. Hogy aztán a progresszívek emezt jobban nyomják mint a marxisták, amazt meg kevésbé... Lényegtelen.

A konzervatív és a baloldali szabadságkoncepciók közötti különbség: míg az első az állami beavatkozástól mentes cselekvésre helyezi a hangsúlyt (szabadon vásárolni, vállalkozni, szerveződni), addig a baloldal számára a valódi szabadság (pl. a szabadság arra, hogy ne kelljen áruba bocsátanod a munkaerődet) a kizsákmányolás és az elidegenedés felszámolásán keresztül érhető el.

Magyarra fordítva ez annyit tesz, hogy míg a konzervatívok nem szeretik az elnyomást és alapvetően az élni és élni hagyni elv szerint működnek, addig a marxista família abban látja a, khm, "szabadságot", ha az államon keresztül a teljes környezetükre ráerőltethetik az akaratukat. Miféle szabadság az, mikor nem kell dolgoznod és mégis megélsz? Olyan szabadság, amiben az ételt és a fejed fölötti fedelet másvalaki munkája biztosítja számodra, akinek így a vérét szívod. Az emberi lét szerves velejárója, hogy ételt szerezni kell valahonnan, és aki se megtermelni nem hajlandó, se másképp dolgozni hogy aztán a munkája ellenértékét ételre cserélje, az nemes egyszerűséggel szólva ingyenélő, akinek a marxizmus csak egy frankó ideológiai fedezék ami mögé eldughatja léhűtő természetét. Nem azért nem dolgozik, mert lusta, hanem mert az szerinte a szabadságának a korlátozása lenne, vágod... Marx azt nevezi kizsákmányolásnak, hogy aki nem akar földet művelni annak a kapitalizmus lehetőséget ad más formában megkeresni a betevőre valót.

Az egyéni szabadságot háttérbe toló egalitarianizmust történetietlenül a mindenkori „marxista” vagy „baloldali” hagyománnyal azonosítják.

Hmmm. Itt valami nem stimmel. A marxizmus maga az egalitarianizmus, azt a marxizmussal azonosítani nem igazán nevezhető történelmietlennek. Az, hogy ezt valaki megpróbálja a szabadság fogalmának átdefiniálásával kikerülni, igazából nem mentség. Illetve alapvetően kétféle egál-idea létezik, ha szabad így fogalmaznom: a jobboldal az esélyek egyenlőségét favorizálja, a baloldal viszont a végeredményekét, így van az, hogy míg a konzervatívok szerint bőven elég jó ha bárki jelentkezhet állatorvosnak és azt veszik fel akinek magasabb a pontszáma, addig a progresszívek szerint ez elnyomás, és csak az a jó ha az általuk kisebbségként definiált csoportok tagjai közül minimum annyian, de inkább többen nyernek, mint az "elnyomók" közül. A hagyományos marxizmus ebbe a ringbe már nem igazán száll be, nekik az egyenlőség alapvetően mást jelent: mindenkit egy szintre hozni (ami a gyakorlatban sosem a csórók felemeléseként jelentkezik, hanem mindig a tehetősek elszegényítéseként).

a melegek társadalmi egyenlőségéhez nem az egyetlen elképzelhető út, ha megnyitjuk előttük az eddig csak heteróknak elérhető intézményeket, például engedélyezzük az azonos neműek házasságát. Hanem ha felszámoljuk azokat a társadalmi, materiális gyakorlatokat, amelyek a házasságot magasabb rendűnek tételezik más elköteleződési formáknál (lásd még: CSOK).

Itt kibújik a szög a zsákból, hogy a hagyományos marxizmus valójában igencsak közel áll a kulturális verziójához, mindkettőnek alapköve a hagyományos társadalom és az abban megtestesülő értékek rombolása, pusztítása. A marxizmus olyan téveszme, ami az addig működő társadalom romjain képzeli el az újat, így aki a létezést nem tartja elviselhetetlenül szarnak, az örök ellensége a marxizmusnak, hiszen hülye lenne hagyni hogy a világát rommá alázzák egy gyermeteg utópia majdani eljövetelének reményében. A marxizmus, mivel utópisztikus természetű, ellenfele mindennek ami létezik, hiszen ami nem maga az utópia az per definitionem akadály az utópia felé vezető úton. A baloldal az építés előtt mindig rombolni akar, amit az összes eddigi megvalósítási kísérletnél meg is tettek, Lenintől Castróig - a probléma ott jelentkezett, hogy aztán az építési fázis sosem ment úgy ahogy Marx elképzelte. Ő ugyanis tele volt gazdaságelméleti fantazmagóriákkal, de az emberi pszichológiához cseppet sem értett, ezért egy olyan utópiát hagyott ránk örökül, amiről egy közepes emberismerő óvodás két perc elmélkedés után megmondja, hogy abszolút megvalósíthatatlan. Szociológiai értelemben kb. azon a szinten mozog, mint jehováék meséi arról hogy a bárány és az oroszlán majd békében fekszik egymás mellett, csak sajnos ezzel jóval több embert hülyítettek el, mint azzal. Az emberi ostobaság egész univerzumot bevilágító szobrát lehetne formázni arról, hogy még mindig vannak emberek akik követni akarják Marxot, akinek pszichológiai tudatlanságába jó 100 millió ember halt bele, tízannyira hozott még embertelen nyomort, plusz a hidegháborúban nem egy alkalommal a pusztulás szélére sodorta a teljes emberiséget. Sebaj, megpróbáljuk még egyszer, most majd jó lesz.

az azonos neműek házasságát Nagy-Britanniában a konzervatív kormányzat vezette be

Ebből tudjuk, hogy semmi közük a konzervativizmushoz, valójában progresszívek, csakúgy mint Merkelék.

A szabadság és az egyenlőség között feszülő politikaelméleti dilemma

Ezzel mindent elmondtatok, lányok: amit ti egyenlőségnek neveztek, az alapvető ellensége az emberi szabadságnak, egymást kizáró tényezők.

a baloldal pedig szerintünk akkor jár jó úton, ha sokszínű hagyományait tovább ápolva újra és újra teret ad a szabadság és egyenlőség skáláján felvetődő vitáknak

...amely vitákban az egyik pólus a libertárius nézet, a maximális szabadság, ami nem véletlenül társul a kapitalizmus gondolatával; a másik véglet pedig a marxizmus, ahol szabadsága az államnak van, az egyén meg csinálja amit az állam parancsol neki, mert hát a közösség érdeke, ésatöbbi, ismerjük a dumát.

[n]em tartjuk összemoshatónak a baloldal egészét a „progresszív liberalizmussal”

Nem is összemosható, bár ahogy említettem, az amúgy létező különbségek valójában nem túl nagyok, csak az osztályharc-elméletet vetíti ki az egyik fél a gazdaságra, a másik meg a kultúrára. Emellett persze vannak finomságok, pl. vannak nacionalista és internacionalista balosok is, de a nagy kép szempontjából ez jobbára mellékes - annyiban lehet érdekes, hogy ha mindenki beismeri a modern nacionalista (=nemzeti) szocialisták létezését, akkor ugye megértjük hogy a nácik is nyugodtan lehettek azok, aminek nevezték magukat?

a baloldaliság nem egy öncímkézés, hanem viszonylag jól körülhatárolható politikai módszer, amelynek a strukturális elemzés, a materializmus és a történeti beágyazás alapvető alkotórészei

Nahát ezek, így, pont nem. A baloldal valóban jól meghatározható filozófia, ami afféle yin-yang viszonyban áll a jobboldalisággal, így egymáshoz képest marhára könnyű betájolni őket. A jobboldal kapitalista, konzervatív és individualista, a bal pedig ennek ellentéteként szocialista (de legalábbis a szociális [közösségi] gondolkodásra helyezi a hangsúlyt), progresszív és kollektivista. A jobboldal szabadságot akar adni az egyénnek, ezért az államot próbálja minimalizálni, a baloldal ezzel szemben egyenlőséget akar szabni az emberekre, ami kizárólag az államhatalommal való visszaélésen keresztül lehetséges. Amíg az emberek szabadok, addig az egyenlőtlenség elkerülhetetlen, így az egyetlen út az egyenlőséghez a szabadság elvétele. Az baloldali, aki alapvetően közösségekben, csoportokban gondolkodik (ez ismerős lehet az identitáspolitikából), az egyént csak mint a csoport elemét, kiszolgálóját tartja számon, és egyenlőséget akar kényszeríteni a csoportra egy központi irányítási rendszeren keresztül. Hogy aztán közben használ-e strukturális elemzést, érdekli-e a materializmus, vagy van-e sejtése arról hogy mi az a történeti beágyazás, az teljesen mellékes.

legitim és fontos vita, milyen legyen a jó baloldal

Szerintem olyan, ami a közösség-központú gondolkodást nem az államszervezetben akarja megvalósítani, ami az embereket fogaskerekekké degradálja a gépezetben, hanem elősegíti, bátorítja a megvalósulását egyéni szinten, illetve az egyenlőségesdit csak nagyon óvatosan, kizárólag a szélsőségek megnyirbálására értelmezi, nem kívánja társadalmi vezérelvvé emelni. Ja, mindemellett az eszmének, a politikának mindenkor SZOLGÁLNIA kell a népet, nem eshet abba a tévhitbe, hogy ő mint felvilágosult eszmeiség diktál a maradi embereknek. (Egy ilyen baloldal bármikor megverné a fideszt, csak szólok.)

Érteni véljük, hogy a NER-nek politikai okokból miért érdeke mindezeket a vitákat és szereplőket homogenizálni, egyetlen egységes és fenyegető masszának bemutatni, kiragadva a legabszurdabb példákat

A gond az, hogy ti magatok sem szólaltok fel az abszurd példák ellen, legföljebb így, évente egyszer ilyen elvont cikkekben, ami nem ér semmit. Masszaként viselkedtek, támogatjátok egymást a közös ellenség, a fityisz ellen (vagy legyen Trump, Le Pen, mindegy), aztán huhogtok ha válaszképp egy masszának írnak le benneteket. De van itt még egy bökkenő: ha akarnátok sem tehetnétek semmit, a globalista háttér ugyanis a progresszív politikát támogatja, nektek ősmarxistáknak nemigen oszt lapot senki. Egyedül ott rúgtok labdába, ahol a progresszív vonulat valamiért megbicsaklik, és átmenetileg népszerűtlenebbé válik még a hagyományos marxi látásmódnál is. Van erre példa, csak nem túl sok.

Magyarországon sem az úgynevezett baloldali, sem a liberális pártok, sem a kivéreztetett, erőforrás-hiányos társadalmi mozgalmak nem tűzik zászlajukra az amerikai és brit követeléseket.

Áh, mármint úgy érted hazánkban az SZDSZ és az LMP csúfos kudarca jelzi, hogy még nem érett meg a helyzet a teljes spektrumú progresszív szőnyegbombázásra? Odakint már transznemű pedofilokat küldenek óvodákba mesét olvasni, ami után a boldog gyerekek szabadon hentereghetnek a sokszínűre feslett bácsi (néni?) hasán, ezzel előmozdítva az LMBT mozgalom illetve a sokszínűség ügyét, de mi ehhez még, khm, erőforrás-hiányosak vagyunk. Itt még olyan maradi szarságokkal foglalkozunk, hogy legyen rend és béke, fenntartható jövőkép a fiataloknak, meg úgy általában próbáljunk meg mindenkit előrejuttatni az életben. De nincs ok aggodalomra, ha az ellenzék végre legyűri a fideszt pikk-pakk utolérjük a nyugatot.

Narratíváik itthon egyelőre csak elszórtan jelennek meg

Jaja, pont ezt mondtam én is.

Mindezek a NER pusztításával, a társadalmi szolidaritást aláásó, polarizáló diskurzusával kétségkívül nincsenek egy súlycsoportban.

Ez szintén teljesen igaz, csak fordítva mint hiszed, főleg azért mert ez a NER-ezős duma ócska hazudozás. Ami nem csak itt, de világszerte polarizálja a diskurzust az nem a konzervatívok konzerválni akarása, ami most is pont ugyanolyan mint 20 vagy 40 vagy 150 éve, hanem a hétmérföldes léptekkel radikalizálódó progresszív baloldal, ami nemrég még szinte teljesen normálisnak tűnt, ma már viszont teli szájjal fröcsögi hogy Orbán Hitler. Amit Orbánék csinálnak, az tényleg nincs egy súlycsoportban azzal a szellemi bubópestissel, ami mostanra már a teljes nyugati civilizáció létét fenyegeti, ami Portlandtől Szolnokig egymásra uszítja az egyébként mit sem sejtő hétköznapi konzervatívokat a vérben forgó szemű, fejhangon nácizó progresszív aktivistákkal, akik szerint ha nem valósulnak meg az elborult elképzeléseik (lásd picit fentebb), akkor fasizmus van és kötelességük szép lassan népirtó gárdákba fejlődni, amik megmentik a demokráciát a demokráciától. Ennek szép példája, hogy az antifánál fasisztább és veszélyesebb paramilitáris szervezet jelenleg nem létezik a fejlett világban, a láthatatlan neonácik és a fantomfasiszták álmodni sem mernek olyan tömegbázisról és szervezettségről amivel ezek a szélsőbalos terroristák bírnak. Orbán egyben akarja tartani a magyar társadalmat és ehhez egyre-másra hozza a külső ellenségképeket (amik zömükben ráadásul valósak és relevánsak is), miközben a baloldal fogcsikorgatva erőlteti a társadalmon belüli ellenségképzést, magyart uszít magyarra beteg globalista eszmék és vadidegen emberek nevében. Az, hogy mi progresszív pusztítás terén a nyugathoz képest némi lemaradásban vagyunk, nem azt jelenti hogy itt nem jelentenek veszélyt, hanem hogy nekünk még van esélyünk nem beugrani fejjel a pöcegödörbe. Ahol a dolgokat szétverték ott már késő a veszett fejsze nyeléért kapkodni, ezt a veszélyt kizárólag megelőzni lehet, hagyni szárba szökkenni és utólag visszacsinálni már nem. Erre a legegyszerűbb példa bármely nyugat-európai nagyváros ami tele van migránsokkal, akik visszautasítják az integrációnak már a gondolatát is. Amint beengedték őket, kitelepíteni már nem lehet, ami az integráció hiányával párosítva gyakorlatilag azt jelenti, hogy invázió történt, idegenek betörtek az országba és kisajátítottak maguknak egy területet, ahol a helyi kultúrát elpusztítva létrehozták a saját kultúrájuk egy buborékját - amiben a helyieket ritkán látják szívesen, tehát nekik tipli van. Persze van aki szerint ez normális, de aki normális, aszerint nem az.

Nem ezek a szólásszabadságot fenyegető legnagyobb kihívásaink.

Valószínűleg sokan csodálkoznak, ha azt mondom, hogy a világon jelenleg talán itt a legnagyobb a szólásszabadság, de az garantált hogy az EU-ban a top 3-ban vagyunk, messze verve a németeket, angolokat, franciákat. Pedig ez van. Itt nyugodtan leírhatom, hogy az iszlám nem való európába, holott ezért az EU több országában már elvinne a rendőr. Azt is leírhatom, hogy O1G, vagy hogy Mészároslőrinc lop, és voltaképp bármit leírhatok vagy kimondhatok ami nem konkrét uszítás vagy személyes becsületsértés, mert ebben a lángoktól ölelt kis országban szabad a szólásom, bazmeg. Aki itt félti ezt, de úgy gondolja a nyugati liberális demokráciákban minden rendben van, az nem áll a helyzet magaslatán, hogy finoman fogalmazzak.

Ebben mindannyian egyetértünk Körösényiékkel is.

Mármint abban, hogy a progresszivizmus nem fenyegetés, de a fityisz igen. Na ezért jó, kedves Eszter és Nóra, hogy Viktor van hatalmon és nem ti, mert a helyzetértékelésetek, a realitásérzéketek vagy fájdalmasan gyatra, vagy borzalmasan befolyásolt az ideológiátoktól. Most megint valami furcsát fogok mondani, amit valószínűleg nem fogtok megérteni, és bár utánajárhatnátok, de úgysem teszitek: a progresszivizmus volt a kiváltó oka a nácizmus létrejöttének, a kultúrmarxista szellemiségnek köszönhetjük Hitlert és a 2. VH-t. Hitler a német nép válasza volt arra amit a progresszivizmus az országukkal tett, amit annyira meggyalázott, hogy ahhoz képest már Hitler is jobb választásnak tűnt. Ha most a modern baloldal tovább folytatja a megkezdett utat, és napról napra lapot húz a 19-re, Trumpnál és Salvininél érkeznek majd erősebb válaszok is. Fizikai törvény: akció->reakció. Nyomjatok eléggé, előbb-utóbb jön majd a válasz. Ezt biztosan nem tudjátok felfogni, de a jobboldal nem akar radikalizálódni, nekünk alaptermészetünk a rend és nyugalom utáni vágy - a felforgatók, az izgágák ti vagytok, a forradalom a ti műfajotok. Ha békén hagynátok minket, felőlünk a saját közösségeitekben azt csinálnátok amit akartok a világ végezetéig. De persze nem hagytok minket, nektek ugyanis sosem az a fontos, hogy nektek legyen szabad amit szeretnétek, hanem hogy másoknak kötelezővé tehessétek. Hagyjátok abba ezt a hülyeséget és talán még megelőzhetjük a nagyobb bajt.

Ismerve a NER kommunikációs apparátusát, tudjuk, hogy a társadalomban uralkodó félelmek (a migránsoktól, a „gendertől”) nem mind megalapozottak

Hogyne, hogyne. Ha nyugatra nézünk akkor nem láthatjuk a két saját szemünkkel mit tett velük a kultúrmarxizmus, teljesen alaptalan a félelem hogy amit minden más országra rányomtak azt majd itt is megteszik. Ennyire hülyének néztek minket?

a NER eltorzítva felhasznál apokalipszis-víziója alátámasztására

Hja, majd beszéljünk újra erről az ún. apokalipszis-vízióról mikor cirka 20 év múlva nyugat-európa majd' minden országában kisebbségbe kerülnek a helyi fehér emberek, és a demográfiai változások miatt komoly politikai teret nyer az iszlám. Remélem lélekben készen álltok a burkára, mert hamarosan kötelező lehet, és ez nem valami NER-es nyuggerhülyítés, Belgiumban pl. már elég népszerű az iszlám párt, és Londonnak is muzulmán polgármestere van, ha jól emlékszem. Amíg mi családonként 1,1-et szülünk, a migránsok meg ötöt, addig az apokalipszis időkérdés, a megvalósulása kikerülhetetlen, nem utolsó sorban azért, mert a legtöbb világraszóló balos lángész KÖVETELI, hogy a muzulmánokat ne integráljuk, mert az ugyebár elnyomás lenne. Csodaszép kulturális sokszínűség, hogy nekik nem kell beilleszkedniük a befogadó országokban, és hogy ennek a közeljövőben esetleg kellemetlen következményei lehetnek... nahát ilyet csak rasszisták gondolhatnak.

A baloldalnak szüksége lesz a politikai munkára, mellyel a jobbra tolódott nyilvánosságot megszólíthatja.

A nyilvánosság csak annyiban tolódott jobbra amennyiben az önmagát radikalizáló baloldal tolta. Egyértelmű nemzetközi trend, hogy a konzervatívok alapvetően ugyanazt mondják mint 40 évvel ezelőtt, miközben a progresszív baloldal rá sem ismerne a 10 évvel ezelőtti önmagára, illetve szó szerint lenácizná azt. Erre a legegyszerűbb példa Trump, aki gyakorlatilag semmit nem mond vagy tesz amit Obama vagy Bill Clinton anno ne támogatott volna, csak míg az az elődöktől teljesen elfogadható és normális balos politizálásnak minősült, ugyanaz Trumptól már szélsőjobb, fasizmus. Nem a jobboldal megy jobbra, hanem a bal balra, és a saját ostobaságuk optikai illúziója, hogy a távolodófélben lévő jobboldalra azt hiszik, az megy messzebb. Nem az állomás mozog, ti ültök a vonaton.

[a fidesz választóinak] megbélyegzésével nem kerülünk közelebb ahhoz az országhoz, amelyben élni szeretnénk

Sok sikert ehhez a gondolathoz azok után, hogy a balos tömegbázis ill. a hangadó politikusok jó 10 éve mocskolják szakadatlanul a fidesz szavazótáborát. Ebből a gödörből nem lesz könnyű kimásznotok, persze sokat segítene ha előszöris abbahagynátok az ásást.

A konzervatívok némileg torz és sok mindent összemosó, de becsületes írása pedig, amellyel célba vették nem csak az „új jobboldalt”, de a „progresszív liberalizmust” is, hordozhatna önreflexiós lehetőségeket a kortárs magyar baloldalnak is.

Ha létezik dolog ami a marxistáknak nem erőssége, az az önreflexió. Mondjuk akiket itt ti konzervatívoknak neveztek azok szintén erősen fertőzöttek kultúrmarxizmussal, csak annyira konzervatívok mint Merkel vagy May, így a véleményük is annyit ér, de végülis ami az embert a saját hibáira ráébreszti az jöhet bárhonnan. Illetve a ti esetetekben jöhetne, csak vakok vagytok felismerni, és ez sajnos még az olyan jobbhiszemű marxistákra is vonatkozik, mint ti.