HTML

Deansdale

Férfiszféra: antifeminizmus, nőzés, satöbbi. Ja, és táplálkozás.

Utolsó kommentek

  • GABOR2: Nem semmi hogy Zelensky az EU csatlakozást úgy akarja elérni, hogy azzal zsarol minket, hogy különben lebombázza az olajvezetéket. (2025.08.26. 15:58) közgázötperc
  • GABOR2: Izrael élő közvetítés közben bombázott egy kórházat és megölt többek között néhány újságírót is. www.youtube.com/watch?v=YZkOLdHJ7DA (2025.08.26. 15:57) közgázötperc
  • Fuluska: "Ja, amúgy Tommy durván izraelpárti, és csak az iszlámmal van baja, másféle migráció ellen nincs kifogása." Hát ja, ő is csak egy méjnsztrím kohnzervatív végső soron, ráadásul az ILLEGÁLIS bevándor... (2025.08.26. 12:39) közgázötperc
  • Lorrh: @Deansdale: nem pártolom. Legfőképp az idegen megszálló "kultúrák" betelepedése teszi tönkre a nyugati világot. Amit az ők a "demokratikusan" megválasztott politikusaik idéznek elő. És még nem ég a... (2025.08.26. 09:56) közgázötperc
  • Deansdale: @Lorrh: Papíron van egy körömpiszoknyi igazság abban amit mondasz, éppen csak olyan ember vagy, aki egy porrá égő város láttán azt magyarázza hogy egy láng a gáztűzhelyen teljesen normális és ártalm... (2025.08.26. 08:41) közgázötperc
  • Utolsó 20

Feminista hazugságok - fizetések, üvegplafon

2011.03.27. 11:48 Deansdale

[Cikk átemelve az előző blogomról.]

A nők a pályán egyik új cikke szerint a nők rosszabbul keresnek, mint a férfiak. Eltekintve attól, hogy ez nem igaz - a versenyszférában egyenesen fizikai lehetetlenség -, most nézzük csak a cikken belüli furcsaságokat, önellentmondásokat és hazugságokat.

Rögtön az előszóban: "Tény: a férfiak jobban keresnek, könnyebb elhelyezkedniük, azaz jobbak a munkaerő-piaci pozícióik."
1. A férfiak nem keresnek jobban - mint "társadalmi osztály" biztosan nem -, de ha egyedi összehasonlításokban valakik mégis, az kolosszálisan egyértelmű, hogy nem azért, mert lóg valami a lábuk között. Erről már sokszor esett szó (tapasztalat, kevesebb hiányzás, túlóra, stb.), itt nem is részletezem. 2. A könnyebb elhelyezkedés végzettség kérdése, nem pedig nemi szervé. Ha valaki művelődésszervező vagy kommunikáció szakon tanul, ne számítson rá hogy ugyanolyan könnyen el tud helyezkedni, és ugyanannyit fog keresni, mint egy informatikus mérnök. Az USA-ban meg már egyenesen több nő dolgozik, mint férfi, ott kíváncsi vagyok hogyan adnák be azt a mesét, hogy férfiként könnyebb munkát találni.

"Az Egyenlő Fizetések Napja viszont szeptember 27. Azért ez a nap, mert ezután már csak a férfiak dolgoznak pénzért. Vagyis a nők és férfiak átlagos éves keresetét összehasonlítva – ha januártól egyforma lenne a bérük – szeptember 27-e után a nők már nem keresnének egy vasat sem."
Persze, persze, aludj el szépen kis Balázs. Azt miért nem írják ide, hogy ezen eredményekhez úgy jutottak el, hogy vették a férfiak és a nők teljes átlagos bértömegét, pedig több nő dolgozik részmunkaidőben és távmunkában mint férfi; a férfiak jelentősen több túlórát vállalnak; a nők sokkal több esetben hiányoznak, például gyes/gyed esetén évekig; satöbbi, satöbbi. Ez az összehasonlítás nem több, mint egy rosszindulatú csúsztatás, egy felháborodott nyöszörgés, hogy Géza a gyári munkás a heti 48 munkaórájával többet keres mint Gizi, aki heti 20 órában otthonából gépelget.

"1.  A magyar nők fizetése átlagosan 10–15 százalékkal alacsonyabb a férfiak jövedelménél. Ez az Európa Unióban 17,8 százalék. Ha a prémiumokat, bónuszokat is figyelembe vesszük, a különbség akár a 30 százalékot is elérheti."
Lásd előző bekezdés. Különösen figyelemre méltó a prémiumok és bónuszok különbségeket növelő hatása, hiszen bónuszt az kap, aki többet dolgozik. Ergo...

"2. Minél képzettebb egy nő, annál nagyobb a különbség az ő és egy vele azonos képzettségű férfi bére között."
Milyen érdekes, hogy amikor lentebb kifejtik részletesen, ennek a különbségnek nyoma sincs: általános iskolai illetve főiskolai végzettséggel a különbség ugyanúgy 25%. Egyetemi diplomával 26% - ez igazán nem szignifikáns különbség -, viszont gimnázium esetén 31%. Az összefüggés, amire a feministák utalnak, még a saját hamis adataikból is hiányzik. Öngól.
(Ha valaki a képzettség és végzettség szavak eltérő jelentésén akar rugózni, ne tegye; ha nem is jelentik ugyanazt szótárilag, igen szoros összefüggés van köztük.)

"3. Azonos cégnél, azonos munkakörben, ugyanazért a munkáért egy nőnek általában kevesebbet fizetnek, mint egy férfinak."
Ha ez igaz lenne, egyetlen cég sem alkalmazna egyetlen férfit sem - ahogy ezt már számtalanszor említettük. Ha te, kedves olvasó, egy cég vezetője lennél, és Gizi ugyanazt a munkát havi 20-50-100 ezer fityinggel olcsóbban vállalná, volnál olyan hülye hogy Gézát vennéd fel helyette? Na ugye hogy nem.
Néhány esetben lehet ez igaz, de ennek viszont van egy pofonegyszerű magyarázata: bértárgyalás. Egy adott cégnél egy adott pozícióra X összeget szánnak, és ha Géza annyit harcol ki magának, annyit is kap, míg ha Gizi csak a háromnegyedét kéri, a cég hülye lenne többet adni neki. Nincs ebben semmi nőelnyomás, egyszerűen arról van szó, hogy a legtöbb nő a bértárgyalásokon nem annyira harcias, mint a férfiak.

"4. A nők nagy része alulfizetett pályán dolgozik."
...amire senki nem kérte vagy kényszerítette őket, a saját személyes döntéseiknek és választásaiknak köszönhetik. Egy nő pontosan ugyanannyira jelentkezhet jogásznak vagy informatikusnak, mint egy férfi, sehol nem fogják péniszhiány miatt elutasítani.

"5. Míg jóval több a női fodrász vagy szakács, mint a férfi, utóbbiak karrierje könnyebben szárnyal. A sztárszakácsok és sztárfodrászok szinte egytől-egyig férfiak. Talán mert jobban képviselik magukat, a karrierépítés nagyobb részét teszi ki az életüknek."
Micsoda nyiszlett álprobléma... Amit ők maguk is megválaszolnak. Egy sztárszakács vagy séf pontosan azért az, ami, mert istentelen mennyiségű munkát fektet a dologba, ami a nőknél nem jellemző. De mégis, mi a francot számít a nemek egyenlőségének szempontjából néhány fodrász?! Hacsak azt nem, hogy pont ők a legjobb példái annak, hogy a karrierek különbözősége nem a nemi szerv, hanem a befektetett munka függvénye.

"6. A vállalati ranglétrákon, ahogy feljebb haladunk, úgy csökken a nők száma."
Ez speciel nincs így, mivel az alsó szintektől felfelé haladva először növekszik a nők aránya. A középvezetői réteg gyorsan nőiesedik, és tőlünk nyugatra már kifejezett nőfölényt mutat. Annál feljebb viszont az előző pontban ismertetett problémába ütközünk: ahhoz, hogy valaki top menedzser legyen, heti 60-80 órát is bele kell feccölni a melóba, amire sokkal több férfi hajlandó, mint ahány nő. Az üvegplafonra való hivatkozás feminista sirámról magyarra fordítva annyit tesz, hogy "jaj ó jaj, miért nem érheti el egy nő heti 40 óra munkával ugyanazt az eredményt, amit egy férfi 80 órával? diszkrimináció!".

"miért áramlanak a nők azokra a pályákra, amelyekről tudni lehet, hogy rosszul fizetettek? - Ennek oka nagyrészt a társadalmi elvárásokban keresendő"
Már megint a parasztvakítás. Amikor egy tizenéves lány aszondja, hogy utálja a matekot, szarik a fizikára, és inkább modell akar lenni vagy állatorvos, akkor nyilván nem a saját személyes döntéseit hozza meg, hanem a háta mögött áll egy láthatatlan patriarcha, és nyomja. Társadalmilag.

"A lányokat kiskoruktól arra szocializálják, hogy a humán pályák felé orientálódjanak"
Mennyire lehet igaz egy ilyen kijelentés a feminista és/vagy egyedülálló anyák korában? (Értsd: miért igaz ez skandináviában és az USA-ban is?)
Miért van az, hogy fel sem vetődik, a nőket különösebb külső erőltetés nélkül is érdekli a humán pálya?

"A nők a terhességgel, a szüléssel és a kisgyermek-gondozással többször szakítják meg a karrierjüket."
És ez a patriarchátus hibája! Semmi köze ahhoz, hogy a nő gyermeket szeretne, és a saját döntéseiért viselnie kell azok következményeit.

"A munkáltatók szempontjai alapján tehát ilyen értelemben „megbízhatatlanabbak” a férfiaknál."
Hogy a munkáltatóknak racionális, gazdasági szempontjai is lehetnek? És ezt egy feminista leírja? Vannak még csodák. De akkor miről vitázunk még mindig???

"hazánk ebből a szempontból konzervatív országnak számít, és a nők nagy része úgy gondolja, hogy ha megszületik a baba, inkább ő marad otthon."
Ha egy nő otthon akar maradni a saját gyerekével, az feministáék szerint vaskalapos maradiság.

3 komment

Címkék: feminizmus feminista antifeminista antifeminizmus pay gap üvegplafon wage gap

Feminista ikonok és sztorik

2011.03.20. 12:41 Deansdale

[Cikk átemelve az előző blogomról.]

Ha minden igaz, ez egy visszatérő rovat lesz, de ha nem hát az sem baj; így magában is megállja a helyét. A téma a feminista ikonok boncolgatása, azt bizonyítandó, hogy legtöbbjük csak egy üres jelkép, aki mögött jobb esetben semmi sincs, rossz esetben pedig egyenesen valamiféle átverés.

 

Rosie the Riveter

Magyarországon viszonylag kevéssé ismert, hogy ki is ő és mit is csinált valójában, de a poszterrel, amiről elhíresült, valószínűleg sokan találkoztak már:

Rosie the riveter

Most egy kicsit "csalok", mert a sztorit az index.hu nemrég felkapta, ezért nekem nincs is különösebb megírnivalóm rajta. A lényeg zanzásítva: az USA-ban kellett egy jelkép ami megtestesítette a nők háborús erőfeszítéseit - ez a poszter később a feministák egyik elsőszámú jelképe is lett. A csattanó: a lány összesen egy hetet dolgozott a gyárban, aztán lelépett. Így tulajdonképpen tényleg egész jó jelképe a feminizmusnak; ő maga is egy átverés, mint a feminizmus.

 

Billie Jean King és a nemek harca

Magyarországon ezt sem emlegetik minden nap, de nemzetközi hírnévnek örvend Billie Jean King (továbbiakban BJK), aki egy nagy csinnadrattával övezett teniszmeccsen legyőzte Bobby Riggs-et. A magyar wikipédiát idézem: BJK "A sportban és a társadalomban megjelenő szexizmus szókimondó bírálója. A legemlékezetesebb mérkőzése, amire a legtöbben emlékeznek, a "Nemek Harca" volt, amit Bobby Riggs az egykori férfi teniszbajnok ellen játszott, és nyert meg."

Azóta is fel-felbukkan, hogy a férfiak és nők igenis a sportban is egyenrangúak, hiszen a nagy feminista BJK megnyerte "a nemek harcát" [angol link] és legyőzte azt a mocskos macsót, aki nem átallotta kihívni őt, azt hangoztatva, hogy a férfiak jobb sportolók. Ez úgy néz ki, hogy kellemetlen égés a férfiaknak: nagy pofával jött a macsó, de a nő megverte.

A valóság azért kicsit összetettebb. Kezdjük rögtön a legfontosabb tényezővel: Billy barátunk 26 évvel idősebb volt BJK-nál. BJK 29 évesen a női világranglista második helyezettje volt, ellenfele pedig egy 55 éves nagypapi közvetlenül nyugdíj előtt. Nemek harca? Erősen lejtett ez a teniszpálya.

Még egy érdekes adalék, amit a feministák nem szoktak hozzátenni a sztorihoz: Billy Riggs a "nagy meccs" előtt 4 hónappal sima két játszmában, 6-2, 6-1-re verte a női világranglista vezetőjét, Margaret Court-ot.

 

Amelia Earhart, az első híres női pilóta

A magyar wikipédiából: "Amelia Mary Earhart (1897-1937) a repülés női úttörője, első jelentős női pilóta. Sok olyan utat tett meg Lockheed Vega monoplán gépével, mely férfiak számára is erőt próbáló lett volna."
Eléggé "érdekes" fogalmazásmód ilyen nyíltan szembeállítani az érdemeit a férfiakéval. Különösen annak a tükrében, amit a wikipédia elfelejt közölni velünk [angol link]:

Amelie leghíresebb mutatványán, az Atlanti-óceán átrepülésén csak utas volt. Hogy miért? Nem tudta rendesen használni a rádiót, az irányjelző berendezést, és nem ismerte a morze-kódot - ezek később közrejátszottak korai halálban is. A világ-körberepülése, amin végülis lezuhant, a második kísérlet volt, miután az első kísérletre még a földön károkat okozott a repülőgépében.

Később valóban átrepülte az Atlanti-óceánt, de Párizs helyett Észak-Írországot találta el. Amit ő megtett, azt többen is megcsinálták már előtte férfiak, összehasonlíthatatlanul rosszabb körülmények között. Jó példa erre Alcock és Brown, akik 13 évvel Amelia előtt, egy módosított első világháborús bombázón repültek át az óceánon. Útjuk során igen sokat küzdöttek az időjárással, ami többek között azt jelentette, hogy Brown többször is kimászott a gép szárnyára, hogy ott kitisztítsa a hóval eldugult légbeömlő-nyílásokat míg Alcock a lehetetlen látási viszonyok között vezette a gépet, aminek pilótafülkéjébe ömlött a hó. Amelia egy 13 évvel későbbi modern gépen repült, amit férfiak készítettek elő a számára.

Mindezt nem azért írom le, hogy reklámot csináljak a férfiaknak (nincs rá semmi szükségük), hanem hogy megadjam a megfelelő kontextust a magyar wiki kijelentéséhez, miszerint "(...) férfiak számára is erőt próbáló lett volna". Tényleg? Muszáj volt ezt egy illuzórikus nemi ellentétre kihegyezni? Ha valaki a teljes sztorit ismeri, kicsit szerényebben nyilatkozik.

Szólj hozzá!

Címkék: feminizmus feminista antifeminista antifeminizmus

Nemzetközi kitekintés

2011.03.16. 12:44 Deansdale

[Cikk átemelve az előző blogomról.]

Országunk - hála az Istennek - évtizedekkel le van maradva a nemzetközi trendekhez képest, legalábbis feminizmus tekintetében. Ide még nem jutottak be azok a törvények és szokások, amik a nyugati kultúra nagyobb részét jellemzik. Éppen ezért Magyarországon elég sokan nem is értik, miért van ez a nagy (vagyishát inkább kicsi illetve mű-) felhajtás időnként a feminizmussal kapcsolatban. Hozok néhány példát, hogy miért is fontos ez a dolog mindannyiunknak.

A feministák hajlamosak azt hangoztatni, hogy nekik semmi politikai hatalmuk nincs, de megvizsgálhatjuk a nyugati törvényeket, amikből egyértelműen kiderül, hogy a feministák hazudnak. Igenis jelentős befolyásuk van a törvényhozásra.

Csak úgy találomra, ott vannak például az USA gyermektartási, illetve nőtartási törvényei. Ezek közül a legérdekesebb, hogy a gyermektartás mértéke független attól, hogy a férfi mennyit keres. Havi fix összegben van megállapítva, és ezt akkor is fizetni kell, ha megbetegszik, kirúgják, stb. Ehhez hozzáadódik az, hogy bár az adósok börtönét már rég megszüntették, a gyerektartással elmaradó férfiakat mégis börtönnel sújtják. A neten kis böngészéssel sok érdekes sztorit lehet találni, például az irakban harcoló katonáról, akit az USA-ba hazatérve egyenesen a börtönbe vittek, mert a fizetése nem volt elegendő a gyerektartásra. [link - a linkek ebben a bejegyzésben értelemszerűen angol nyelvű cikkekre mutatnak.] Amennyiben egy férfi keresete jelentősen csökken, vagy megszűnik, azonnal a bíróságra kell mennie és kérvényezni a gyerektartás csökkentését, mert visszamenőleg egy centet sem csökkenthetnek azon, akkor sem ha közben kómában feküdt. Viszont a bíróságok rutinszerűen utasítják el ezen kérelmek többségét arra hivatkozva, hogy ha egyszer képes volt az illető azt az összeget megkeresni akkor továbbra is képes rá. [link]

Az igazi horrorsztorik azonban még csak most jönnek:

- Bár a váláskor a feleség megkapta a házat, és megegyeztek hogy a férj nem fizet nőtartást,  27 évvel később a feleség elment a bíróságra, és az a 68 éves újranősült exférjet heti 78.000 Ft-nak megfelelő nőtartásra kötelezte. [link]

- Ex-feleség örököl 240 millió Ft-nak megfelelő összeget, becsült vagyona 540 millió Ft körüli, mégis elmegy a bíróságra hogy a 25 éve elvált férjétől csekély 180 milliót követeljen egy összegben, szegénységére hivatkozva. [link]

- Bár a linket nem találom, de nemrég találkoztam a sztorival, miszerint az ex-feleség tizen-iksz évvel a válás után a bíróságra ment, hogy a friss lottónyertes férj nyereményéből pármillió fontocskát elpereljen magának. Sikerrel is járt.

Válásoknál is tetten érhetünk némi feminista beütést a törvények tekintetében: Egy angol milliomost a bíróság arra kötelezett, hogy költözzön ki a több generáció óta a családja tulajdonában lévő 18. századi kastélyból, mert a felesége válik és arra hivatkozik, hogy a férje túl sokat kritizálja és ettől ő depressziós. [link]

És akkor persze ott vannak az igazán híres emberek nagy válásai, mint pl. Mel Gibsoné, akinek nagyjából 500 millió dollárjába került a dolog (~100 milliárd Ft) [link], vagy a Monthy Python-os John Cleese, aki vagyonának felét sirathatja, plusz a házasság ideje alatt megkeresett és a jövőben keresendő pénzének felét, holott a felesége is dolgozott közben, szép jövedelemmel. Cleese nem rejtette véka alá a dühét afelett, hogy a felesége jóval vagyonosabb lett, mint ő maga - a saját vagyona felosztása után. [link] Az ember óhatatlanul elgondolkodik, hogy mit is tettek ezek a nők ezért a pénzért...

Mindez tulajdonképpen csak kitérő volt, hiszen nem erről szeretnék beszélni; mindenesetre az látható, ahogyan az utóbbi 40-50 év feminizmusa teret nyert és megerősödött nyugaton, olyannyira, hogy közvetlen befolyása van a törvényhozásra, bíráskodásra, stb. Eljövendő cikkeimben fogok még példákat hozni erre a politikai térnyerésre, akinek a fentebbiek nem voltak elegendőek vagy meggyőzőek az járjon vissza ide és olvashat még eleget.

Amiről végülis beszélni fogok (végre), az a jelen pillanatbeli nemzetközi helyzet a feminizmus és az antifeminizmus általános megítélésének tekintetében. A feminizmusnak nagyjából 50 éve volt a térnyerésre, és élt is ezzel a lehetőséggel. A politikai korrektség zászlóvivőivel karöltve ellehetetlenítették az ellenvéleményt, és még pár éve is gyakorlatilag lehetetlen volt nyíltan feministaellenes véleményeket megfogalmazni a mainstream médiában. Sőt, úgy tűnt hogy a közvélemény is a feministákat támogatja; a közösségi / internetes fórumokon a legerősebb hangadók mindig feministák voltak (ez nem kis részben a nem polkorrekt vélemények erős cenzúrája miatt volt így). Ez a helyzet úgy tűnik pontosan most változott meg. Bár a politikai szereplők még mindig óvatosan polkorrektek, és sok feminista politikus tolong a húsosfazéknál (Harriet Harman, Hillary Clinton, stb., idehaza Sándor Klára szerencsére az SZDSZ-el együtt távozott a parlamentből), már feltűntek az antifeminista hangok is. A nyílt fórumokon pedig özönszerűen áradtak elő a feminista-ellenes emberek, ahogy azt a kommentek hangneméből és népszerűségéből megállapíthatjuk. [link]

A férfijogi mozgalom is hihetetlen tempóban erősödik. Az olyan ismert és elismert férfijogi blogok és portálok mellett, mint a Spearhead, a Voice for Men vagy a Men's Activism, ott vannak a szakma "nagy öregjei", mint Angry Harry, Glenn Sacks vagy Marc Rudov, de egyre nagyobb a forgalma az ismeretlenségből előtűnő bloggereknek is, mint pl. Ferdinand Bardamu, Elusive Wapiti, Dalrock vagy Hawaiian Libertarian. És persze ott van még Bernard Chapin youtube-csatornája és az olyan "kívülállók" is mint Dr. Helen, aki pszichológusnő létére nem átall pozitív megközelítésben foglalkozni a férfiak problémáival. Említésre érdemes még a humoros Men-Factor blog is, de persze számtalan olyan oldal van, amit linkelhetnék - ezúton is elnézést kérek azoktól akik kimaradtak :)

Egyszóval az antifeminizmus elképesztő tempóban erősödik a nyugati világban, ami végülis nem meglepő ha tekintetbe vesszük, mit is tett a feminizmus az elmúlt 40 évben. A feministák persze nem nézik jó szemmel ezt az előretörést, és a nyílt ellentámadások mellett egy érdekes új stratégiát is bevetettek "ellenünk" - ez annyira friss dolog, hogy gyakorlatilag még kibontakozóban van. Arról van szó, hogy feministák igyekeznek "eltéríteni" a férfijogi mozgalmat, azáltal, hogy a férfijogi weblapokra/szervezetekre nagyon hasonló "másolatokat" hoznak létre, amik férfipozitív álca mögött terjesztik tovább a feminista igét. Ilyen a Good Men Project (direkt nem linkelem, de bárki rákereshet) vagy az XYOnline. Ugyanez a megosztó/uraló folyamat zajlik offline is, a nyugati egyetemeken, ahol a feministabarát "men's studies" kurzusok kézzel-lábbal tiltakoznak a valóban férfi-pozitív "male studies" terjedése ellen. [link]

Ezeket a hamis kezdeményezéseket szerencsére elég könnyű felismerni, mindössze pár mondatot kell elolvasni tőlük, és messzire kiviláglik, hogy csak nehezen tudják burkolni a férfigyűlöletüket, vagy még inkább a férfijogi aktivistákkal szemben táplált haragot. Pont az említett Good Men Project vágott bele nemrég egy, a férfijogi mozgalmat taglaló cikksorozatba, és hát kit is kértek volna fel cikkírásra, ha nem Amanda Marcotte-ott, a habzó szájú feministát, aki meg is írta kerek-perec, hogy a férfijogi aktivisták mind hülyék, és a férfiak problémáira a megoldás a még több feminizmus. Nevetséges, siralmas.

 

Van egy olyan érzésem, vagy inkább reményem, hogy mire Magyarországon - nyugati mintára - hatalomra jutna a Sándor Klára-féle radikális feminizmus, addigra lezajlik egy nemzetközi "forradalom", ami kisöpri végre a feminista emberellenes bűnözőket a hatalomból, és új, tiszta helyzetet teremt. Ha minden jól alakul, mi itt megspórolhatjuk magunknak azt a 40 év férfigyűlöletet, amin a nyugat keresztülment.

12 komment

Címkék: feminizmus feminista antifeminista antifeminizmus férfijog

Heti cikkelemzés

2011.03.11. 06:00 Deansdale

[Cikk átemelve az előző blogomról.]

Megkésve bár, de törve nem, a HVG egyik januári számában megjelent cikkel szeretnék foglalkozni, melynek címe A lefokozott nem, témája pedig - természetesen - a nők sanyarú sorsa magyarországon. (A cikk olvasásához regisztrálni kell a HVG-re, de amihez hozzászólok azt úgyis idézem, szóval akinek nincs kedve űrlapot tölteni az ne tegye.)

A cikk szerzője Szekeres Valéria, akiről eleddig semmit sem tudtam, és most sem nézek különösebben utána, mert egy ilyen cikk után nem érzem hogy érdemes lenne. Álláspontja szerint a magyar nőknek borzalmasan rossz, míg a magyar férfiaknak rettenetesen jó, nem kis részben azért, mert a gonosz férfiak elnyomják szegény nőket. És írja mindezt annak tükrében, hogy a fidesz alkotmányozni óhajt. De csapjunk is a lovak közé! Idézgetem ami szerintem a cikkben érdekes, és természetesen kommentálom is.

"Képviselőné Háztartásbeli Andrea – ez a mintanév szerepelt a képviselői vagyonnyilatkozat kitöltési útmutatójában, ami mindennél jobban árulkodik arról, milyen szerep vár a nőkre a „nemzeti együttműködés rendszerében”. "

Amikor egy adatlapon szereplő mintanév a nőelnyomás eklatáns példájává nemesedik, akkor tudhatjuk, hogy itt valami nincs rendben. Ez lenne a magyar nők legnagyobb gondja? Amúgy sem értem, hogy miért lenne nagy baj ha egy képviselő feleségéről feltételezik, hogy lehet háztartásbeli is. Vagy egy feleségnek kötelező dolgozni? (Hát, a feministák szerint igen, ha Simone de Beauvoir véleménye mérvadó.)

"(...) Boross Péter exminiszterelnök véleménynyilvánítását, mely szerint a nők elsősorban a szülőszobában, nem pedig a munkahelyen pótolhatatlanok."

Nem akarom megsérteni ezzel a kedves cikkírót, de Boross úr szavai a szó legszorosabb értelmében véve színigazak. Munkahelyen manapság bárki pótolhat bárkit, akár férfi is nőt, de a szülőszobában nem. És jelen helyzetben, amikor csak fogy a magyarság, a legégetőbb szükség pontosan a gyerekszülésre lenne. Tavaly csökkent a lélekszámunk 10 millió alá, ez azt hiszem lélektani értelemben is egy érdekes "jubileum", aminek kapcsán talán el lehetne arról vitatkozni, hogy mi a fontosabb: a feministák egyenjogúsági handabandázása, vagy a nemzet (meg)léte. Ha néhány felsőbbosztálybeli neoliberalista megélhetési feminista érzéseit sérti, hogy egyesek ki merik mondani: szülni kell, hát annyi baj legyen.

"Kizárólag a nők mehetnek életkoruktól függetlenül teljes jogú nyugdíjba 40 év jogosultsági idő után, ami mögött az a nem titkolt szándék rejlik, hogy a felszabaduló időt fizetetlen munkával, az otthoni és az unokanevelés körüli teendőkre fordítsák."

Ez annyira komolytalan, hogy egy átlagosan értelmes embernek illene nevetni rajta. Persze sírni is lehet, kinek milyen a hozzáállása. Csak egy feminista lehet olyan nyakatekert, hogy egy kizárólag nők számára felkínált lehetőséget úgy értelmezzen, hogy az a nők elnyomása.

Egy nő hamarabb nyugdíjba mehet, mint egy férfi? Patriarchális elnyomás! Borzalom!

A realitás talaján persze mindenkinek világos, hogy ez valójában egy szexista törvény ami a férfiak ellen szól, hiszen gyakorlatilag azt mondja, nekik akkor is tovább kell húzni az igát, amikor egy nőnek már nem. Adjuk ehhez hozzá, hogy a férfiak várható élettartama 7 évvel kevesebb, mint a nőké (tehát 7 évvel rövidebb ideig lesznek nyugdíjasok), és a kép kezd tényleg érdekes lenni.

Az örök feminista kaptafáról - fizetetlen munka - meg csak annyit, hogy ehhez is nem kis mértékű... khm... körmönfontság kell, hogy valaki az unokákkal való foglalkozást negatív színben tüntesse fel, amit a patriarchátus kényszerít a "szegény áldozat" nagyikra. Milyen sz*r is lehet annak a nagyinak, akit a patriarchátus a taposómalomból az unokái mellé kényszerít! Rossz belegondolni. És közben a hatvanhoz közelítő nagypapa meg tovább élvezheti a munka örömeit heti 40 órában az esztergapad mellett.

Érdekes módon a cikkíró egy nagyon feltűnő és éles önellentmondásba szalad bele azzal, hogy később ezt írja: "Ráadásul a szolgálati időbe nem számítanak bele a felsőoktatásban eltöltött évek" - tehát baj, hogy a nők hamarabb nyugdíjba mehetnek, de az is baj, hogy a felsőoktatás idejét nem számítják be. Ha komolyan problémának érzi, hogy egyes nők hamarabb nyugdíjba mehetnek, akkor ünnepelnie kéne minden olyan tényezőt, ami ez ellen hat. (Másfelől meg mi a túróért számítana bele a tanulás a munkával töltött évekbe? Magyarázza el valaki. Vagy a férfiaknál beszámítják? Ja nem, a férfiaknak eleve nincs semmilyen ilyen lehetőségük. Pardon.)

"(...) a kormányzat: a férfiaknak szánja a függetlenséget, önállóságot biztosító pénzkereseti funkciót és az ahhoz kapcsolódó döntéshozó, vezető szerepeket, míg a nőkhöz a kiszolgáltatottságot, gyakran teljes függőséget okozó otthoni, esetenként szolgai munkavégzést, a támogató funkció betöltését rendeli."

Nem is vártam mást egy feministától. Szerintük a munka öröm, a munka boldogság, a munka minden szép és jó forrása a föld bolygón, míg otthon lenni a gyerekkel maga a véres pokol. Elfelejtik kifejteni, hogy a dolgozó emberek 99%-a nem CEO meg független tanácsadó, vagy éppen politikai slepp, akik kevés munkával milliókat visznek haza, hanem keményen gürcölnek azért a kis pénzért, és kezüket-lábukat törnék azért hogy otthon maradhassanak és valaki fizesse helyettük a megélhetésüket. Ez persze nem csak a férfiakra igaz; a nők többsége is t*sco gazdaságos pénztáros vagy jobb esetben hivatali aktakukac, és hát erről a feministákon kívül mindenki tudja, hogy nem "karrier", hanem megélhetés. Az emberek - nők és férfiak - minimum 90%-a otthagyná a munkahelyét, ha tehetné, és ez bőven elég arra, hogy megtorpedózza a feminista elképzelést, miszerint a nők legszivesebben az utcákon tüntetnének azért hogy dolgozhassanak.

Még egy érdekes aspektusa ennek a témának, hogy maguk a feministák azok, akik alpári módon leértékelik és megalázó kifejezésekkel írják le a családanyai, illetve háziasszonyi szerepkört. Én legalábbis még senkitől nem hallottam, hogy az otthoni munka "szolgai munkavégzés" lenne, csak feministáktól. Érdekesnek tartom, hogy pont a feministák akarják a nők választási lehetőségeit korlátozni. (Erről lásd még fentebb a Simone de Beauvoir idézetet.)

"A Fidesz– KDNP nyíltan hirdeti a nemek szerepének különbözőségét, pedig egymást kiegészítő felelősségi területek esetén nem jöhet létre valódi esélyegyenlőség a házasságban, a családban és a munkaerőpiacon sem."

Milyen radikális gondolat, hogy ha a két nem biológiailag, fizikailag és pszichológiailag is eltér, akkor akár különböző szerepeket is betölthetnének! Patriarchális borzalom már megint.

"egymást kiegészítő felelősségi területek"? Ezt úgy érti, hogy csapatmunka? Ahol nem mindenki ugyanazt csinálja, hanem beosztják egymás között a feladatokat? Ez lenne a nőelnyomás? Ejha.

"valódi esélyegyenlőség a házasságban" - nem szívesen rombolom le senki illúzióit, de egy házasság célja alapvetően nem az esélyegyenlőség, hanem két ember boldog együttélése (esetleg gyermekvállalás, stb). Sőt, tovább megyek: ha egy házasságban valamelyik fél az esélyegyenlőség megszállotja, az eleve lehetetlenné teszi a két fél boldog együttélését. Itt tetten érhető a feminizmus egyik problémája a sok közül, vagyishogy állandó harcra kényszeríti azokat az embereket, akiknek elvileg szeretni kéne egymást, és konstruktív kapcsolatban együtt élni. Az egy feminista téveszme, hogy egy kapcsolat akkor boldog, ha mindkét fél ugyanazt csinálja, ugyanúgy, "esélyegyenlően". Senki nem lesz attól boldog ha ki-kényszerítik azokból a szerepekből és feladatokból amik neki biológiai/fizikai/pszichológiai szempontból "mennek", és olyan szerepeket erőltetnek rá, amik nem passzolnak.

"A reprodukció előnyben részesítése a produkció rovására – ez érhető tetten a gyes időtartamának kettőről három évre történő visszaállításában is."

Erről részben volt szó fentebb, de hozzátenném: mi a baja a feministáknak azzal, ha a kormány különböző lehetőségeket ad a nőknek? Ezekkel nem kötelező élni, csak szabad. Minél hosszabb a gyes, annál többféle választási lehetőség áll az anyák előtt. És a feministák ez ellen tüntetnek, miközben a nők érdekeire hivatkoznak? Különös.

"A nők azt kockáztatják, hogy (...) korlátokba ütközik a szakmai előrejutásuk."

Nyilvánvaló, hogy a gyermekvállalásnál sokkal fontosabb a szakmai előrejutás, legalábbis a feministák szerint. Csak annyit kérek, azt magyarázzák már meg, hogy a női munkavállalók túlnyomó többségét kitevő bolti eladók, titkárnők és ügyintézők egyáltalán miféle szakmai előrejutásra számíthatnak? Persze a jobb állásokban tengődő "sanyargatott" mintafeministák (lásd cikkíró egyetemi docensünket) nem szívesen szüneteltetik a karrierjüket, de visszataszító hogy ezenközben az ellen lobbiznak, hogy a valóban szerencsétlen t*scós alkalmazottak egy kicsit végre távol maradhassanak a minimálbéres taposómalomtól. Undorító, ahogy a gazdasági jólétben élő feminista hangadók a szegényebb nőket hátrányosan érintő törvényekért tüntetnek.

"Minél magasabb képzettségű és fizetésű egy nő, annál nagyobb számára a gyerekvállalás áldozatköltsége"

Ez önmagában véve igaz, de egyben visszatetsző is egy feminista szájából. Ugyanakkor elgondolkodtató is, hiszen a népességi krízis tekintetében érdekes (anti)motivációs tényező. A fentebb linkelt cikk szerint a következő 40 évben másfél millióval leszünk még kevesebben, mint ma, tehát ez a kérdés nehezen söpörhető a szőnyeg alá, még akkor is, ha az ablakon kinézve egyelőre nem szembeötlő a hanyatlás. Még mintegy utóiratképpen csak annyit tennék hozzá, hogy bár a cikkíró szeretné ezt az "áldozatköltséget" burkoltan a férfiak nyakába varrni, valójában ehhez semmi köze semmiféle - képzelt vagy valós - patriarchális társadalomnak. Aki gyerekszülés miatt nem dolgozik, az legfeljebb a biológiát okolhatja a kiesett pénzért.

"A nők valójában férfiak, csak kisebb fizetéssel – állapította meg egykoron a világhírű közgazdász, Paul Samuelson"

Atyaúristen.

Ez valójában pont fordítva igaz: a nők egyértelműen nem férfiak, de a fizetésük ugyanolyan, vagy sok esetben jobb.

"a 27 EU-tagállamban a gyermektelen nőknek 78,5, az ugyanilyen férfiaknak pedig 84,8 százaléka dolgozik, míg a gyermeket nevelők esetében ez az arány 67, illetve 91,6 százalék. Az átlagot – Csehország és Szlovákia mellett – Magyarország rontja le leginkább."

Ismét arra lyukadunk ki, hogy a feministák elborzadnak, ha egy nő otthon mer maradni a saját gyermekével. Ha rajtuk múlna, betiltanák a gyest, a saját kezű gyermeknevelést, bármit ami egy anyát összeköt a gyermekeivel és családjával. Egy anya fő teendője a munka! A gyerek másodlagos.

"a fejlett világban a gyermektelen nők majdnem annyit keresnek, mint a férfiak, a párkapcsolatban élő anyák valamivel kevesebbet kapnak, a legkevesebbet pedig a gyermeküket egyedül nevelő nők vihetik haza"

Nos, igen, feminista felmérések szerint ez így van, de azért mi normális emberek ismerjük fel hogy ez teljesen logikus és természetes, hiszen az egyedülálló anyák többet hiányoznak, ergo kevesebbet dolgoznak - hogy csak egy egyszerű példát mondjak a különbségek okaira. Egy másik egyértelmű példa a különbségek okaira, hogy nevezett egyedülálló anyák nagyobb valószínűséggel dolgoznak részmunkaidőben, amiről a feministák hallgatnak. Nyilván nem tisztességes egy részmunkaidős fizetést egy teljes munkaidőssel összehasonlítani, de ne lepődjünk meg ha feministáknál ilyen furcsaságokat tapasztalunk.

Jól is néznénk ki, ha az állam kötelezné a versenyszférát, hogy fizessen többet az olyan nőknek akik kevesebbet vannak bent a munkahelyükön. A versenyszférában mindenki olyan fizetést kap, ami annak felel meg, hogy mit tesz le az asztalra (nos, többé-kevésbé), és ebbe a rendszerbe nem kéne kívülről belenyúlni, hogy a nőket támogassuk a férfiak rovására.

És cikkírónk elfelejti megemlíteni azt is, hogy ezek az egyedülálló anyák azok, akik a többségében férfiak által befizetett adóból a legtöbbet kapják szociális juttatások formájában. Lehet gondolkodni.

"a diplomások között 65 százalékos a nők aránya"

Miért nem találkoztam azzal a cikkel, amiben a feministák az esélyegyenlőség jegyében azt követelték, hogy segítse az állam a férfiak továbbtanulását, tekintve hogy ez az arány teljesen felborult? Ha a feminizmusnak bármi köze is van az egyenjogúsághoz, miért nem lobbiznak, hogy ez az arány közelítsen az 50%-hoz?

"a nők alulreprezentáltságával a vezetői szinteken"

A normális emberek tudják - és valószínűleg a feministák is, csak ők úgy tesznek mintha nem -, hogy a nők másféle döntéseket hoznak, mint a férfiak. Sokkal kevesebb nő van, aki hajlandó a szükséges munkát befektetni egy kemény karrierbe, mint férfi. Egy nő sokkal kisebb valószínűséggel hajlandó heti 60-80 órát dolgozni, mint egy férfi, tehát ha nem kerül be a felső menedzsmentbe, azért csak a saját döntéseit okolhatja.

"például a pedagóguspályán (...) nem jelent nagyon nagy hátrányt a gyerekszülés, ám a versenyszféra jól fizetett helyeiről általában éppen akkor kénytelenek hosszabb-rövidebb időre visszavonulni a nők"

"Kénytelenek"? Valaki elfelejtett tájékoztatni valamiről, úgy érzem. Melyik az a törvény vagy társadalmi szervezet, ami kényszeríti a nőket a szülésre? Ennek hiányában miféle kényszerről beszélünk? Ha egy nő gyermeket akar, akkor magának kell vállalnia a következményeket, vagyis ha évekre szünetelteti a munkát, akkor ne akarjon azoknak a főnöke lenni, akik közben ottmaradtak és dolgoztak. Nincs ebben semmi boszorkányság, csak a feministák tűnnek kissé értetlennek, ha a realitásokkal kell szembenézniük. Vagy csak demagógok és kihasználnak minden egyes szemfényvesztő trükköt a kívülállók átverésére.

"A szülések miatti kiesés csökkentése gazdasági és társadalmi érdek"

Hja, a nők 2-3%-ának karrierjét támogatni a maradék 97-98% hátrányára igazán nagy társadalmi érdek. És ismétcsak nem akarok senkit megsérteni, de a XXI. században senkinek a munkája nem pótolhatatlan, vagyis attól, hogy valaki szülés miatt kihagy 2-3 évet, még nem áll meg a világ, lesz más szakember aki a helyére kerül. Gazdaságilag tehát ez az egész porhintés értelmetlen.

"Vitatott az a (...) nézet, hogy a kisgyermek csakis az édesanyja mellett fejlődhet egészségesen"

Csak a feministák vitatják; a normális emberek világában mindenki számára egyértelmű, hogy egy 1-2 éves gyermeknek az a legideálisabb, ha az anyja gondozza, és nem pedig valami vadidegen. Szerény véleményem szerint igaz ez még a 3-6 éves gyerekekre is, és utána sem árt ha a szülő foglalkozik a csemetével. Magyarországon még nem felkapott téma, de az otthoni iskoláztatás sem egy buta gondolat. A közösségbe járatás erőltetése marxista/feminista vesszőparipa. Régen, amíg nem voltak óvodák és iskolák, addig is felnőttek valahogy a gyerekek, sőt, még a fiatalkorú bűnözés sem volt akkora divat mint manapság.

"a kormány (...) dönthetett volna úgy, hogy súlyos bírságok kilátásba helyezésével riasztja el a cégeket attól a gyakorlattól, melynek során a nőket reprodukciós funkcióik miatt ér diszkriminatív elbánás a munkaerőpiacon."

Ez az igazi rémálom, amikor a feministák az állam erejével akarják érvényesíteni saját ember-, gazdaság- és józan ész-ellenes törekvéseiket. Mert miért is kapjon fizetésemelést vagy előléptetést egy nő, aki évek óta nincs jelen? Mert nő, mondják a feministák, lerántva a leplet arról, hogy ívben tesznek ők az egyenjogúságra, ők csak egy egyszerű lobbiszervezet ami leginkább a saját érdekeit képviseli, elbújtatva azt a nők érdekeinek álcája mögé.

"elő lehetne írni például, hogy akkor növelhető a gyermekgondozási támogatási időszak, ha annak egy részében az apa marad otthon a gyermekével"

Milyen angyali törekvés kívülről, beteges ideológiai alapokon belenyúlni a családok magánéletébe, irányítva és korlátozva azt. Tipikus feminista jellemvonás az, hogy mások életében akarnak kényszerítő erővel turkálni, megfosztani más szuverén embereket azok legitim választási lehetőségeitől, szembemenve a józan ésszel, a nemek biológiájával és pszichológiájával.

Többségünk tisztában van vele, hogy különböző - nőelnyomástól mentes - okok miatt a családok többségében jelenleg a férfi keres többet. Nincs ezzel önmagában semmi gond, hisz ez a pénz a család életét segíti. Mindenesetre ennek tükrében egyértelmű, hogy sok családnak komoly anyagi kiesést jelentene, ha a férfinak kéne otthon maradni a gyerekkel. Milyen szép is, hogy a feministák erre törvényi erővel akarják kötelezni őket.

 

Összességében azt lehet mondani, tipikus feminista írás - bárcsak tudnám, mit is keres a HVG-ben. Csúsztatások, hazugságok, ferdítések. Egyetlen egyenes, értelmes és igaz állítás sem található a cikkben.

Szólj hozzá!

Címkék: sajtó feminizmus feminista antifeminista antifeminizmus

süti beállítások módosítása