Deansdale

A minap megint a Duna tévét néztem, ahol a Magyar Táplálkozástudományi Intézet valamilyen főmunkatársa beszélt a gyerekkori elhízásról. Gyanúsan keveset mondott arról, hogy tulajdonképpen mit is kéne enniük a gyerekeknek, bár szerencsére a cukros üdítők káros voltát megemlítette; ez piros pont :)

Mindenesetre gondoltam utánanézek ennek a m.t.t.i-nek, aminek a hivatalos rövidítése igazából OÉTI. Őszintén megvallva nem töltöttem ott órákat, de egy jó 10 percnyi böngészgetés alatt nem sikerült megtalálnom, hogy szerintük milyen is az egészséges táplálkozás. Nem gyanús? Hiszen ez lenne a legfontosabb feladatuk, nem? Ha már táplálkozás-tudománnyal foglalkoznak, elárulhatnák a népnek is, hogy mire jöttek rá. Mégsem teszik. Akárhová kattintok, sehol egy "ne egyél forró salakot" vagy "egyél sok keszegpikkelyt", vagy bármi. Sőt, semmi :)

Egy helyen azért találtam egy linket egy pdf-re, aminek hangzatos neve "Magyarország Nemzeti Táplálkozáspolitikája", de ebben is majdnem csalódnom kellett. Sokat beszélnek magyarról, nemzetről meg politikáról, de táplálkozásról alig. A doksi utolsó oldalainak egyikén találtam ennyit: "A Magyarország Nemzeti Táplálkozáspolitikája címû jelen kiadvány nem bírja el az Ajánlások teljes szövegének átvételét, ezért e helyen az egészséges táplálkozás alapelvei rövid üzenetek formájában kerülnek bemutatásra." Nézzük először is ezeket a "rövid üzeneteket".

"1. Együnk naponta többször teljes értékû, azaz a teljes gabonamagot tartalmazó készítményeket, azaz korpát is tartalmazó, barna lisztbõl készült, kenyeret, péksüteményt, egyéb gabonatermékeket, gabonapelyheket! "

Paff. Elsőre bukás. Ha nekem valaki azt tanácsolja, hogy egyek több szénhidrátot, az már jó ember nem lehet. Ahogy már fejtegettem, a szénhidrát szerepe az ember szervezetében kábé 99%-ban csak annyi, hogy van benne kalória (de abból jó bőven), illetve hogy megemeli a vércukorszintet, ami ellen szervezetünk alig győz védekezni. Ez lenne a legegészségesebb táplálékunk? Ugyan, ne vicceljünk kérem.

"3. Igyunk naponta legalább fél liter (sovány) tejet, fogyasszunk rendszeresen (sovány) tejtermékeket!"

Miért ilyen fontos ez a "soványság"? Nem leszünk mi attól soványabbak, ha valaki kiveszi a zsírt a tejből, illetve tejtermékekből. Különösen igaz ez például a zsírszegény gyümölcsjoghurtokra, ahol azt a pár gramm kivett zsírt néhány deka cukorral pótolják, ami összemérhetetlenül egészségtelenebb. A zsír viszont az emberi szervezet számára fontos anyag, nem kéne mindenből kipurgálni.

"5. Használjunk ételkészítéshez, kenyérkenéshez növényi olajat, margarint!"

Azt hiszem elég lenne ez az egyetlen pont is ahhoz, hogy a hozzáértők, vagy a kicsit is "művelt" laikusok levonják a megfelelő következtetéseket ezzel a magyar nemzeti táplálkozáspolitikával kapcsolatban. A margarin és a legtöbb növényi olaj gyakorlatilag a lehető legrosszabb dolog amit ehetünk, közvetlen szerepük van majdnem az összes vezető betegségi halálok kialakulásában. A részletekre nem térek ki, transz-zsírsavakról és omegákról már beszéltem az előző cikkekben.

"6. Kevesebbet sózzunk, kerüljük a sóban gazdag termékek fogyasztását!"

Ez teljesen értelmetlen. A só széles határok között gyakorlatilag "semleges", se nem árt, se nem használ. Csak akkor lehet vele baj, ha szélsőségesen nyomjuk vagy kerüljük, de ez az emberek egy ezrelékét sem érinti.

A többi pont egészen elfogadható, még egy-két "jó" is akad közte. De mit ér az egész, ha ezzel a néhány baromsággal eleve tönkreteszik?

Utánanéztem ezután azoknak az "ajánlásoknak", amiket ebbe a doksiba zanzásítottak. Gyakorlatilag ugyanez, csak hosszabban kifejtve, ami végülis várható volt. Tele van ilyen okosságokkal, hogy "Az egészséges táplálkozás alapja a gabonafélék rendszeres fogyasztása." Na persze. Vicces még, hogy a húsokhoz hozzácsapja a szóját is. Az hús? Sosem gondoltam volna, eddig azt hittem az egy babféle. Vagy itt van például ez: "válasszunk minél gyakrabban savanyított tejterméket". Népbetegség a savasság, és több szakértő is a lúgosításról beszél, mint messiásról, de ez itt mégis a savanyút erőlteti. (Bár a savas-lúgos étrend létjogosultsága vitatható.) Ráadásul azt is tudjuk, hogy a tejben lévő nem-annyira-hasznos anyagok legtöbbje a savóban van. A következtetéseket le lehet vonni. És persze szokás szerint mindenütt ott van, hogy "sovány". Mintha a napi 3 deci tejből hiányzó 2 gramm(!) tejzsír bármit is osztana-szorozna - ennyi ugyanis a különbség egy 3,5-ös és egy 2,8-as tej között. Aki ettől várja a fogyást az inkább zarándokoljon mekkába.

Olykor persze kilóg a lóláb, vagyis talán a lókolbász, például itt: "Egészséges, vegyes táplálkozás esetén a napi B12-vitamin szükséglet mintegy 70 %-a húsokkal és  húskészítményekkel kerül a szervezetbe (20 % tejjel, 10 % tojással; növényi  eredetû táplálékokban nincs B12-vitamin)." [kiemelés tőlem] Ez az paraszt, zabáld a madáreledelt, a hússal meg vigyázz!, mert B12 csak abban van.

A zsírról természetesen leszedi a keresztvizet, aztán mintegy zárójelben odaveti: "zsiradékokból kapja a szervezet a nélkülözhetetlen (esszenciális) zsírsavakat, emellett a vitaminok egy részének felszívódásához is zsiradékra van szükség". Nocsak. Mivel tudjuk, hogy az ételben található koleszterin csak nagyon kis hatással van a szervezet koleszterin-szintjére (hiszen az maga állítja elő a koleszterint amit használ), és mivel azt is tudjuk, hogy a koleszterin valójában nem is az a mumus aminek megpróbálták beállítani, meredt szemekkel nézhetjük, hogy a zsír elleni keresztes hadjárat oka és szent grálja a zsírban található koleszterin. Más ellenvetés? Nincs. Akkor ezzel ezt a témát is lezárhatjuk, azt hiszem.

Érdekes még a kalóriatáblázat, ami jóval lentebb található. Olyan különös dolgok is kiolvashatóak belőle, mint pl. hogy egy kifli 44gramm és 133kcal, míg egy csirkecomb 70gramm és 95kcal, tehát majdnem kétszer annyi húsban is csak kétharmadannyi kalória van mint a gabonafélékben. Hogy is volt ez az elhízással?

Egynapos étrendi ajánlás:
reggelire kalács, lekvár, margarin
tízóraira barna kenyér sajttal és uborkával
ebédre lencsefőzelék szójás sertésvagdalttal, természetesen kenyérrel
uzsi sonka, kenyér és paradicsom
vacsora túrós tészta
és mindehhez szétszórva néhány gyümölcs.

Az uzsonna már majdnem jó, a többi pocsék. Vacsorára jól leterhelni a gyomrot a tésztával, hadd rakódjanak alvó testünkre a kilók... Broáf. Ha bárkit érdekelnek a kalóriák, az egyen húst, mert a kenyérben-tésztában kétszer-háromszor annyi van, mint az átlag húsokban. Ahogy ennél az ajánlásnál is később kifejti: kalács 80gramm, 228kcal, sertéshús 70g, 114kcal.

Nem csoda, hogy egyre dagadtabb és egészségtelenebb az ország, ha egyszer ilyen a hivatalos álláspont. Azt azért jó ha tudjuk, hogy nem a hivatalos ajánlások ellenére, hanem pont miattuk terjed a kövérség.

Ez egy csúnya cikk lesz, amolyan "hülye vagy, lányom, ülj le, egyes" típusú. Aki nem szereti vagy nem bírja az ilyet az lapozzon. Mindazonáltal érdekes bepillantást nyerhetünk egy valódi, mai magyar feminista lelkivilágába.

A szóbanforgó illető, Katica, régóta része a magyar netes feminista közösségnek. Mint a nokert.hu egyik főkolomposa írt a minap egy cikket az ő férfi-, illetve nőgyűlöletéről.

Kezdhetném nyilván azzal, hogy ha valaki azt fejtegeti nagy nyilvánosság előtt, hogy ő kit is gyűlöl és hogyan, az már önmagában is beteg pszichére utal, és megérne néhány kezelést egy pszichiáternél. A feministák folyamatosan vádaskodnak mindenféle nőgyűlölettel, hát ehhez képest pont ők maguk az egyetlenek, akikben ez felbukkan - és most még nyíltan be is ismerik.

"Sokszor megkapom a környezetemből, hogy férfigyűlölő vagyok."

Talán nem véletlenül, ha szabad megjegyeznem. Ha valakire sokszor mondják, hogy kövér, vagy durva a modora, vagy bármi negatív jelzőt, akkor annak általában van valami a hátterében. Ilyenkor nem félremagyarázni kéne a dolgokat, hanem magunkba szállni, dehát erre Katica, mint a feministák általában, képtelen. (Érdekes módon az én környezetemben soha senki nem mondja, hogy nőgyűlölő lennék, pedig aktív antifeminista vagyok.)

"igazából nem a férfiakat gyűlölöm (mivel ők nem tesznek egyebet, mint elveszik azokat a dolgokat, amiket a társadalom szocializációja nyomán úgy gondolnak, hogy joguk van elvenni, legyen ez akár hatalom, vagy egy nő teste"

Ez itt már nem csak beteg pszichére utal, de beteg gondolkodásra is. Minden épelméjű egyén tudja, hogy semmiféle társadalom vagy szocializáció nem neveli a férfiakat arra, hogy bármit "elvegyenek". A férfiakat születésüktől arra készítik fel, hogy bármit is akarnak, azért meg kell dolgozni. Tipikus retardált feminista téveszme, hogy a férfiak természetükből vagy nevelésükből fakadóan mohók és gonoszak (a lányok meg természetesen mind angyalok). Mi ez, ha nem a színtiszta férfigyűlölet?

És ha már itt tartunk, a nevelést manapság 99%-ban nők végzik, hiszen bölcsiben és oviban egyáltalán nem látni férfit, és az iskolákban is egyre kevesebbet. Ezek szerint a nők nevelnék a férfiakat arra, hogy bármit "elvegyenek" és nőkkel erőszakoskodjanak? Fura egy elképzelés, de már rég nem kérem számon a feministákon a logikát.

"és nem bünteti őket senki?"

És megint, és megint, és megint: ülj le lányom, egyes. Hülye vagy. Bárki aki vette magának a fáradságot, hogy utánanézzen a témának, tudja, hogy ugyanazokért a bűncselekményekért a férfiak mindig és következetesen nagyobb büntetéseket kapnak. Ha valaki hihet abban, hogy valamit megúsz büntetlenül, akkor azok a Mary Winkler-féle lelki férgek. Nyugaton már ott tartunk, hogy egy nő büntetlenül megölheti a férjét, vagy akár a gyerekét, és még mindig jobb elbánásban részesül mint az egyébként ártatlan férje (feltéve hogy nem pont ő a halott). Radikális kijelentésnek tűnik? Utána kell olvasni. Csak mert hihetetlen, még nem biztos hogy nem igaz.

Az egy külön történet, hogy az igazságszolgáltatás úgy működik, hogy általában csak azt ítélik el, aki ellen van bizonyíték, megelőzve ezzel az ártatlanok bebörtönzését. És hát nemi erőszak ügyében nehéz bizonyítékokat szolgáltatni, azon felül, hogy a nő vádol. "Sajnos" egy nő kimondott szava még manapság sem minősül tárgyi bizonyítéknak, ami végülis nem is annyira "sajnos", mivel a nemi erőszak feljelentések majdnem feléről utólag ki szokott derülni, hogy hazugság (ez nem összetévesztendő azzal a további 40-50%-nyi esettel, ahol a vádat bizonyíték hiányában ejtik). Ez lehet, hogy a feministákat szomorúan érinti, de erről úgy nyilatkozni, hogy "a bűnösök megmenekülnek" mocsokság és félrevezetés. Érdekes adalék ehhez a témához, hogy a rendőrségi DNS-vizsgálatok által a börtönből kiszabadított ártatlan emberek jelentős része nemi erőszak miatt került be, amit - mint kiderült - nem követtek el.

"igazából nem a férfiakat gyűlölöm (...) hanem a hímsoviniszta nőket"

Én ha feminista lennék, azért elgondolkodnék ezen a látszólagos önellentmondáson. A feministák állandóan arról pofáznak, hogy ők a nők érdekeit képviselik, holott a lóf*szt, hiszen itt is pont azt látjuk, hogy a női többség visszafogott véleményére egy tipikus feminista nőgyűlölettel reagál. Magyarázza már el nekem valaki, hogy hogyan hiheti magát a nők legitim képviselőjének egy ember, aki nyíltan hirdeti, hogy gyűlöli őket? Katicám, ha te írásba adod, hogy gyűlölöd a nők egy részét, akkor nem gondolod, hogy egyértelmű, te nem "a nők" érdekeit képviseled, hanem a feministákét? A két kategória nem ugyanaz. Ahogy ez abból is látszik, ahogy a rövidebb GYES-ért lobbiztok, ami 10 nőből egynek jó, kilencnek rossz. Szartok ti arra a kilenc nőre, aki a t*szkó gazdaságos húspult mögött gebed meg a rövidebb GYES miatt, titeket csak az érdekel, hogy ti magatok jól járjatok a gyengén palástolt karrierizmusotokkal. Te is bevallottad már, hogy százezrekért nyaralsz havonta a bankszakmában, meg a legtöbb feminista társad is egyetemi prof meg hasonló "entellektüell", akik hülyére veszik a népet a zsíros állásaik mögött röhögve. Olykor persze kilóg a lóláb.

"...a férfiak mind ártatlanok a nők elleni erőszakban..."

Olyen nő nincs, aki ezt mondaná. Megintcsak nyilvánvaló, hogy a feministák torzítják a képeket nemcsak a férfiakról, de azokról a nőkről is, akik merészelik őket nem támogatni.

Erről egyébként az jut eszembe, hogy a férfiak elleni erőszakról miért nem esik soha egy kurva szó sem? Pedig pénzt mernék tenni rá, Katica, hogy te is ütöttél már meg pasit, aki előtte egy ujjal sem nyúlt hozzád. Statisztikák szerint a nők több erőszakot követnek el, mint a férfiak. Feministáéknál már ferdén áll az asztal, annyi szemét van a szőnyeg alá söpörve.

"Akik fel vannak háborodva, hogy dolgozniuk kell, hiszen régen minden nőt eltartott a hozzátartozó férfi."

Igen, tudod vannak olyan nők akik szeretnének otthon lenni a saját gyerekeikkel, azok nevelésével foglalkozni, de köszönhetően a fasiszta nővéreidnek ezt már nem tehetik meg, hiszen a régi egykeresős családmodellt ledöftétek és betonkockával a lábán a cápák közé löktétek. Joggal vannak felháborodva; te meg jobban tennéd, ha magadba szállnál és visszavennél a nagyképűségedből.

"akik fennen hirdetik, hogy csupán a prostik kicsi százaléka kényszerített, kizárólag azért, mert ők önként és dalolva fekszenek le férfiakkal pénzért"

...abból a nagyképűségedből, ami itt is megnyilvánul, hiszen te nyilván többet tudsz a prostitúcióról, mint a prostik, akik csinálják és napi szinten benne élnek. Ők a hülyék, mert nem értik meg, hogy amit naponta személyesen tapasztalnak, az nem is úgy van, hiszen Andrea Dvorkin megmondta. Retardált feminista illúziókban élsz, és nem tudod felérni ésszel, hogy mások napi tapasztalatait sosem fogod tudni felülmagyarázni a beteg marxista eszméiddel. Nap nap után öntöd ki magadból a tényekkel és a valósággal szembemenő hányadékot, és csodálkozol, hogy a környezeted szerint férfigyűlölő vagy.

Ha gondolod tételesen cáfolom meg az összes baromságodat, linkekkel, adatokkal, statisztikákkal. De erre valójában nincs is szükség, bőven elég az elméd rozzant állapotának bemutatására, hogy kurvákat akarsz kioktatni arról, hogy milyen a kurva-szakma. Én speciel sosem venném magamnak a bátorságot, hogy valakit a ...khm... szakmájában laikusként leugassak.

"a bűvös szám a 30, ennyi százalék nőnek kellene pl. a parlamentben lennie ahhoz, hogy hirtelen mindenki feministává váljon"

Isten ments, hogy még több ilyen beteges gyűlölködő állat szabaduljon a világra, mint te. A demokráciát hagyjuk meg demokráciának, mindenki szavazzon akire akar, ne a marxisták mondják már meg, hogy kinek kell a listákon szerepelnie, és hogy minek kell lógnia a lábuk között. Hogy te minden embert két kritérium alapján ítélsz meg - vagyis hogy van-e puncija és hogy támogatja-e a gyűlöletmozgalmad - csak arra bizonyíték, hogy rácsos ablakok mögül kéne nézned a nagyvilágot már egy ideje.

"Észérvekkel lehet hatni az értelemre, de mélyen begyökeresedett hiedelmeket, feministákkal kapcsolatos előítéleteket kb. ugyanolyan nehéz megváltoztatni, mint mondjuk megcáfolni isten létezését."

Nem is tudom hova rejtsem a vigyoromat... Te beszélsz észérvekről? Aki olyan baromságokban hisz, mint hogy minden négy nőből hatot megerőszakolnak, naponta kétszer, szerdánként többször is? Vagy hogy a 30 egy bűvös szám, és ha ennyi nő lenne a parlamentben akkor kolbiból lenne a kerítés? LOL

Mélyen begyökeresedett hiedelmek? Csak szét kell nézni, a feministáknál gyökérebb... pardon, begyökeresedettebb bandát sehol nem találni. Akik azt hirdetik, hogy a nők végzik a világ össz munkájának 99%-át, de csak a vagyon 1%-a az övék, azok szerinted nem begyökeresedett hiedelmeket dédelgetnek?

Költői kérdés volt.

"valami eszetlen, Stockholm-szindrómával határos hálával és szeretettel gondolok azokra a férfiakra, akiket már leteszteltem"

"Leteszteltem"? És átugrottak a karikákon? Biztos nem érzed, de már ez a félmondat is hű tanulság arról, hogy beteges gyűlölet fertőzte meg a sötét lelkedet. Nekem például eszembe sem jutna azokat "tesztelni" akiket megismerek. Sőt, egészséges ember lévén eszembe sem jut, hogy alapvető bizalmatlansággal és gyanakvással forduljak egy egész biológiai nem felé; hogy csak azokkal bánjak ember módjára, akik hajlandóak és képesek bizonyítani, hogy kompatibilisek a marxista ideológiákkal.

És miért is említed itt a Stockholm-szindrómát? Azok az emberek semmit nem tettek ellened. Te mégis úgy közelítesz feléjük, mintha igen. Hiszen férfiak. Tehát egészen addig gyűlölöd őket, míg be nem bizonyítják, hogy nincs rá okod, ugye?

De te nem gyűlölöd a férfiakat, nem ám. Csak feminista vagy. Számodra a férfigyűlölet nem valami radikális, mély érzelem, ami meg akar gyógyulni az egészséges lélekben, hanem napi betevő falat, hitvallás és politika. Képtelen vagy tükörbe nézni, és megállapítani, hogy valami nem stimmel. Hogy cikket írsz a netre, amiben bizonygatod, hogy nem gyűlölöd a pasikat, de ebben a cikkben Stockholm-szindróma van meg nemi erőszakra szocializált férfiak.

"ez mennyire GYÓGYÍTÓ nekem azok után, amiket átéltem, vagy amiknek tanúja voltam?"

Mélyen sajnállak amiért valamit át kellett élned, amiről nekem csak halvány sejtéseim lehetnek, hogy micsoda. Viszont azt, hogy te ezért egy egész nemet meggyűlöltél, erre a gyűlöletre politikai vázat húztál és képtelen vagy az egészen túllépni, meggyógyulni, azt a te személyes emberi gyengeségednek tartom, a politikai részét meg kifejezetten tetűségnek. Egy alja tróger vagy, aki az emberek 95%-ának a hátrányára lobbizik, és hazugságokat és gyűlölködést terjeszt ahol csak megjelenik. S ha már itt tartunk, azért nem a cikkedre kommenteltem, mert a portálotokon a milliószor visszafogottabb és teljesen udvarias nőbarát kommentjeimet is sistergő gyűlölettel moderáltad ki.

Kíváncsi vagyok eljön-e az az idő, amikor rádöbbensz, hogy milyen állapotban is vagy most, és mi is az ami mellett harcolsz. Kíváncsi vagyok, megírod-e majd a cikket a netre, hogy "bocs srácok, nektek volt igazatok".

Ez lehetett volna előszó is, de utószónak is megteszi: én, mint aktív antifeminista, nem gyűlölöm a nőket. Te, mint feminista, igen. Nem találsz ebben valami furcsát? És ezek után továbbra is lesz pofád arról papolni, hogy a férfiak nőgyűlölők?

Azonnal a lecsóba csapván kezdem is boncolgatni az előző cikk kommentjeiben felmerült kérdéseket:

1. Koleszterin. Rögtön egy érdekes téma :) Az emberek többsége "tudja", hogy a koleszterin "rossz", esetleg még annyit, hogy "érelmeszesedést okoz". Itt megáll az átlagember tudománya; ha megkérdezed, hogy mi is az a koleszterin és mit keres egyáltalán a szervezetedben, a válasz mélabús hallgatás. Ez is egy tipikus példája annak, hogy ami "köztudomású", az attól még lehet tévedés. A koleszterinnek valójában több fontos feladata van a szervezetünkben. Egyrészt a sejthártyák felépítésében van jelentős szerepe (a link a koleszterin cikkre mutat a magyar wikipédián, ahonnan fogok még idézgetni), másrészt az érfalak "kenéséért" felelős (úgy lehet elképzelni mint a motorokban az olajat), harmadrészt a test fontos hormonainak alapanyaga, na és azt se felejtsük el, hogy különösen nagy mennyiségben fordul elő pl. az idegrendszerben. A koleszterinnel kapcsolatos félreértésekre az okot az érfalak kenése okozta, mégpedig ezért: az érfalak gyulladásait, illetve sérüléseit a koleszterin lefedi, mint valami sebtapasz, tehát ha az érfalaink folyamatos gyulladásban vannak, akkor folyamatosan rakódik rájuk a koleszterin. Ez okozza többek között a koszorúér-elzáródást, ami elég gyakori halálok, de remélem már a megfogalmazásból is mindenki rájött (vagy ha nem, most megérti), hogy nem a koleszterin okozza a betegséget, hanem a gyulladás. A szív körüli erek nem a vér koleszterintartalma miatt betegednek meg, hanem a gyulladás miatt. A koleszterinnek a gyulladáshoz semmi köze. Tehát hiába csökkentenénk a szervezetünkben a koleszterint, azzal az alapvető problémát nem oldanánk meg. Thorwald Dethleffsen találó hasonlatát kölcsönözve azt mondhatjuk, a koleszterinszint csökkentése kábé olyan "megoldása" a problémának, mintha a kocsink műszerfalán felvillanó hibajelző ledet egy kalapáccsal szétvernénk. A fény elaludt, hiba megoldva. Ahhoz, hogy egészségesek legyünk, nem a sebtapaszok számát kell korlátozni, hanem a sérüléseket kell kiküszöbölni.

Szerencsére erre a tényre lassan rájön a hivatalos orvostudomány is, megintcsak a wikit idézem: "A koleszterin lerakódva az erek falában annak rugalmasságát csökkenti, és elősegíti az érelmeszesedés kialakulását. Ez az elmélet a 90-es években terjedt el, de megdőlni látszik. A vizsgálatok retrospektív elemzésekor kiderült félreértelmeztük, a koleszterin nem tud érelmeszesedést okozni."

Az igazsághoz hozzátartozik még, hogy kétféle koleszterin létezik: a HDL és az LDL (magas és alacsony sűrűségű koleszterinek). A HDL a "jó", az LDL a "rossz". Találjuk ki, modern táplálkozásunkban melyik van túlsúlyban... Miben van sok jó koleszterin? A wiki szerint: "különösen ajánlott a következő ételek rendszeres fogyasztása: a csirkehús, makréla, pisztráng, lazac, mogyoró és borjúhús". Tehát nem müzli és korpakeksz, hanem hús, hús, hús. Külön felhívnám a figyelmet az alábbi tényre: "Az alacsony HDL-szint az érelmeszesedés magas kockázatát jelzi." Tehát az alacsony koleszterin-szint érelmeszesedést okozhat. Mi ez, ha nem irónia? Végül még egy érdekesség a wikiről: "A táplálékkal bevitt koleszterinszint viszont minden kétséget kizáróan nem emeli a szervezet koleszterinszintjét."

Vonjuk le a következtetést, hogy nem érdemes a "szakértőkre" hallgatni. Ha valaha is azt látjuk vagy halljuk, hogy valaki a koleszterin ellen hadakozik, mint táplálkozási szakértő, csináljuk az ellenkezőjét annak amit tanácsol és nagy bajunk már nem lehet.

2. Só. Ez sem egyszerűbb kérdés, mert minden egyes kis részproblémájának egymással ellentmondó elméletei, és azoknak pedig harcos hívei vannak. Egyesek szerint jó, mások szerint rossz; egyesek szerint a tengeri só az igazi, mások szerint az méreg. Őszintén szólva én magam nem látom, hogy ezek az elméletek a jövőben hogyan fognak majd lecsapódni, ezért a saját józan eszemre támaszkodom. A wiki ezt mondja: "A só életszükséglet. A sóhiány szédülést, izomgyengeséget, görcsöket okozhat, de kritikusabb helyzetben apátiához, halálhoz vezethet. Szervezetünknek napi 5-10 g sóra van szüksége, de ez is egyénenként változó lehet."

Tény, hogy az ember mindigis fogyasztott sót, már előember ill. majom korában is. Az egyébként vitatott "vízimajom-elmélet" szerint genetikai elődeink sokáig részben vízi (tengeri) életmódot folytattak, és a vízi élőlények fogyasztása miatt elég sok só került a szervezetükbe. A következtetés itt kettős: egyrészt a só nem lehet "méreg", ha évmilliók óta folyamatosan az étrendünk része, másrészt a tengeri só valószínűleg barátságosabb az emésztőrendszerünknek, mint a bányászott kősó.

A só kiátkozása tehát sületlenség. Azt már csak a megszokás mondatja velem, hogy túlzásba vinni nem szabad, dehát nagyon ritka az olyan ember, akinek az "átlagosan" sós (bolti, éttermi) élelmiszerek nem eléggé sósak. Ezért az a véleményem, hogy ne lengjünk ki egyik oldalra sem, az arany középút tökéletesen megfelel.

Egy kitétel azért van: a só, legalábbis amit mi annak ismerünk és amit évmilliókig fogyasztottunk, túlnyomó részt nátrium-klorid. A tengerben nyilván kerültek még hozzá egyéb vegyületek, de csak nyomelem szinten, tehát nagyon kis százalékban. A bányászott só gyakorlatilag tiszta NaCl. Modern élelmiszeriparunk viszont előállt a kálium-kloriddal, amit olcsóbb előállítani, ezért egyre gyakrabban keverik a hagyományos sóhoz, viszont nyugodtan fogadhatunk rá pénzben, hogy jóval egészségtelenebb. Persze a lobbi itt is rögtön előállt a szokásos reklámszövegekkel, miszerint az, amit évmilliók óta eszünk, az árt, de amit az ipar nekünk most összekotyvasztott, az egészséges. Sose higgyünk az élelmiszeripari cégeknek, mert nekik nem az egészségünk a fontos, hanem hogy a minél olcsóbban gyártott szemetüket minél drágábban vegyük és együk.

A só jódozásáról is megoszlanak a vélemények, de épp ezért ez sem egyértelműen és tudományosan eldönthető kérdés. Szerintem nincs értelme hozzákeverni olyat, ami sosem volt benne, dehát ez szimpla magánvélemény.

3. Margarin, étolaj, vaj, zsír. Ezt a gordiuszi csomót elegánsan átvághatnám annyival, hogy zsírt már a történelem előtt, (feldolgozott!) tejterméket pedig legalább nyolcezer éve fogyasztunk, míg a legtöbb magvakból préselt étolaj és a margarin még a kétszázadik életévét sem betöltött ipari találmány. Ha olyat akarsz a szervezetedbe juttatni, amire az évmilliókig készült, egyél zsírt.
Megtehetném másfelől, hogy hosszas tudományos magyarázatokba kezdek a különböző zsírsavakról (telített, ill. egyszeresen vagy többszörösen telítetlen) illetve az omegákról (omega 3 és 6 zsírsavak, továbbiakban O3 és O6), de nem akarom ezzel fárasztani a nagyérdeműt, ezért inkább előreszaladok a következtetésekig: a különböző zsírsavak különböző hatással vannak a szervezetünkre. Az O3/O6 egyensúlynak a megfelelőnek kell lennie, ami azt jelenti hogy jóval több O3-at kéne ennünk, mint O6-ot. Megint feltehetném a bűvös költői kérdést, hogy modern táplálkozásunkban vajon melyik van túlsúlyban... De úgyis tudjuk a választ.

Az O3 fontos szerepet tölt be a szervezetünkben, fő forrásai: halak és tengeri herkentyűk, tojás. Zöld leveles növényekben (pl. spenót) és a lenmagolajban is megtalálható, de az egy olyan O3 változat (ALA), amit a szervezetnek még fel kell dolgoznia, és ezért csak 5%-os hatásfokkal hasznosul. Ráadásul a lenmag a szójához hasonlóan fitoösztrogéneket tartalmaz. [Egy elgondolkodtató érdekesség a wikiről: "zöldtakarmánnyal és rovarokkal táplált tyúkok nagyobb O3 tartalmú tojást tojnak, mint a kukoricával vagy szójával etetett tyúkok"]

Az O6 kis mennyiségben nem kifejezetten káros, de modern táplálkozásunkban sajnos igencsak túlsúlyba került. Azon forrásai, amikben az O3/O6 arány nem megfelelő (értelemszerűen inkább kerülendőek): gabonák, "nem-trópusi" olajok (főleg napraforgó és szója), kukorica, tökmag, kesudió. Nyilván tökmagot és kesudiót nem zabálunk két pofára minden nap, tehát az O6 problémák fő mumusa a gabona és az említett olajok. Figyeljünk még a kukoricára is, hiszen egyre szélesebb körben alkalmazzák iparilag, manapság már a cukor(szirup) nagy része is abból készül.

A margarin szerintem a sátán műve: a létező legegészségtelenebb olajokból készül olyan ipari eljárásokkal, amik még sokkal tovább rontják. Állítólag még a patkány sem eszi meg, bár ez lehet bio-propaganda is :) Napjainkban már eljutottunk oda, hogy igyekszenek iparilag visszaszorítani, de a legelterjedtebb előállítási eljárása az, hogy magas hőmérsékleten hidrogént "buborékoltatnak" az olajba nikkel katalizátor jelenléte mellett, és ez a hidrogén molekulaszinten beépül a telítetlen zsírsavakba (azért nevezik őket telítetlennek, mert van rajtuk nyitott "kapcsolódási hely" ahová például a hidrogén beépülhet). Az eljárás során olyan transz-zsírsavak is keletkeznek, amikről bebizonyosodott, hogy szívér-betegségeket okoznak (emlékszünk még, hogy ez az amit a koleszterin nem okoz?). Na most gondoljunk bele: a szójaolajban fitoösztrogének vannak, amik férfiakra nézve kifejezetten károsak, ezen kívül O6 zsírsavak, amik szintén egészségtelenek, és ezt az olajat hidrogénezik, amitől a megjelenő telített zsírsavakon kívül (amik magukban is kifejezetten károsak) még transz-zsírsavak is keletkeznek, amik gyakorlatilag mérgezőek. Pompás. Én inkább maradok a vajnál, köszönöm szépen. Az illata és az íze is kategóriákkal jobb, mint a margariné.

A tejtermékekkel kapcsolatban hallottam egy érdekes kifogást a minap a tévében; egy szakértő azt találta mondani, hogy a tehéntej az ember számára "fajidegen". Gondolom ez az illető kannibál lehet, hiszen az emberhúson kívül gyakorlatilag minden táplálék "fajidegen". Mennyivel kevésbé fajidegen egy szelet kenyér, egy banán, egy fokhagymás sült oldalas, mint egy darab sajt? Ennek a kérdésnek legfeljebb addig van értelme, míg csecsemőkről beszélünk, akik csak anyatejjel táplálkoznak, a tejtermékek elleni hadjárathoz kissé suta.

A tejtermékeket - köztük a vajat - legtöbbször két ok miatt szapulják: az egyik az előbb említett "fajidegenség", a másik a zsírtartalom. Nyilván aki allergiás a tejre vagy a tejfehérjére, az ne fogyassza, de én itt - bocsássanak meg - nem nekik írok, hanem az átlagembereknek, akiknek semmi baja nem lesz a tejtől. Aki a vaj zsírtartalmától fél, az illúzióktól retteg. A zsírról írtam már eleget, itt nem szeretném ismételni magam. A lényeg, hogy se a vajjal, se a zsírral semmi gond nincs. A tejtermékek kis mennyiségben tényleg tartalmaznak olyan anyagokat, amik az emberi szervezet számára nehezen vagy nem feldolgozhatóak, de ezek nem okoznak tartós "mérgezést", vagyis csak abban az esetben lehetnek károsak, ha folyamatosan nagy mennyiségű tejterméket fogyasztunk - ami az emberek 98%-ára nem jellemző. Napi egy pohár tejtől vagy heti néhányszori sajt- vagy vajfogyasztástól garantáltan semmi bajunk nem lehet.

Ahogy azt próbáltam már érzékeltetni, a tejjel kapcsolatos ellenvetések nagyobbik része csak babonaság, vagy ostoba álezoterikus okoskodás. Erre most két példát is hozok: az egyik egy elterjedt elmélkedés, miszerint a tej nem természetes, hiszen hogy is nézne az ki, ha jól öltözött úriemberek és asszonyok a mezőn térdelnének a tehén mellett és a tőgyét szopogatnák. Ekkora baromságot ritkán hall az ember, mert például az hogyan nézne ki, ha a gabonamezőben térdelnének és a búzakalászt ropogtatnák? Vagy ha a tengerbe dugnák a fejüket és úgy ennék az algát? Siralmas. Ennél csak egy fokkal komolyabb a másik ellenvetés, miszerint "A tej kizárólag a saját faj fiatal egyedeinek számára való, s ezt a szabályt maguktól [az emlős fajok] sohasem hágják át". Hogy a fenébe is tudnák áthágni?! Egy tehén nyilván nem engedi, hogy egy kecske odamenjen hozzá szopni. Ez nem érvelés, hanem idiótaság. Másfelől meg az árva állatok etetésében sokszor használnak "fajidegen" tejet, eredményesen. És hát melyik normális ember ne tudná, hogy a macska és a kutya is imádja a tehéntejet. Egyszóval ha azt látjuk, amit az itt linkelt idióta weblap is hirdet, hogy "a tej és tejtermék megbetegít, káros, szenvedést okoz", akkor nyugodtan fogjuk a hasunkat a röhögéstől.

4. A glikémiás index (továbbiakban: GI). A GI lényege, hogy azt mutatja, mennyivel emelkedik a vércukorszint az adott étel elfogyasztása után. Ez azonban csalóka, mivel ha az adott étel a hasnyálmiriggyel inzulint termeltet, akkor attól a vércukorszint alacsonyabb lesz, de a folyamat a szervezetre káros. Az a jó étel, ami lehetőleg nem emeli a vércukrot, és inzulint sem termeltet. A GI ezen ételek felismerésében nem sokat segít. Sőt, azzal, hogy elhitették velünk, az alacsony GI egészséges, egy sor olyan ételt bátrabban eszünk, ami valójában károsan hat.

A fő probléma nyilván a szénhidrátokkal van, mivel ezeket bontja le az emésztésünk cukorrá, ezekből lesz a vércukor, és ennek a szabályozására termel a hasnyálmirigy inzulint. Vannak olyan ételek, amik szénhidráttartalmuktól függetlenül serkentik a hasnyálmirigy működését, de ez közel sem olyan jelentős, mint a konkrét vércukorszint miatti inzulintermelés.

Ha valahol olyat olvasunk, hogy az amcsi diabétesz társaság szerint a marhahús és a hal termeltet sok inzulint, a gabona meg a legcsodásabb táplálék, akkor tudhatjuk, hogy a diabétesz társaság alapítói, anyagi fenntartói és legfőbb tagjai élelmiszeripari "szakemberek". Olyan ez a diabétesz társaság, mintha a British American Tobacco dohánycég alapítana egy "tüdőrák társaságot", ami azt állítja hogy a friss levegő és a virágillat a tüdőrák fő okai.

5. Gyümölcslevek. Nyilván a levekből könnyebben felszívódik a gyümölcscukor, mint a darabos gyümölcsből, ezért magasabb vércukor- és inzulintüskét eredményez. A cukrozott italoknál természetesen még így is nagyságrendekkel jobb. Aki aggódik az italokkal bevitt gyümölcscukor miatt, az elhagyhatja a gyümölcsleveket, de akkor lassan semmi nem marad "iható", csak a víz, és az többségünknek hosszú távon kissé unalmas :)

A cukorbetegség magyar elnevezése tulajdonképpen kifejezetten szerencsés, hiszen a nemzetközi "diabétesz" sokkal semmitmondóbb. Mi magyarok - hála a nyelvünknek - laikusként is megérthetnénk és átláthatnánk, hogy itt egész egyszerűen a cukor által okozott betegségről van szó. A cukorbetegség a szó legszorosabb értelmében civilizációs betegség. Ahogy a térképén is látszik, az USA, Kanada és az EU utcahosszal vezet, közvetlenül utánuk azok a területek, ahol sok gabonát termelnek és fogyasztanak, és leghátul kullognak - szerencséjükre - afrika és belső-ázsia. Nem nehéz kikövetkeztetni, hogy a táplálkozással lehet kapcsolatban a dolog. A magyar wikit idézem: "A cukorbetegség (...) oka a hasnyálmirigy által termelt inzulin nevű hormon hiánya, vagy a szervezet inzulinnal szembeni érzéketlensége" - tehát vagy a hasnyálmirigy "fáradt el", és nem termel inzulint, vagy a túl sok inzulintól "besokalltak" a sejtjeink, és már nem tudják a vérben található inzulint megfelelően lekezelni. Ahogy a bevezető cikkben említettem, nem szeretnék hosszas tudományos magyarázatokba bonyolódni, tehát csak röviden: a vércukorszint emelkedésére a hasnyálmirigy inzulint termel, hogy a káros mennyiségű vércukrot valahogy "eltüntesse". Az inzulin a vérben azt csinálja, hogy a szervezet sejtjeibe "betuszkolja" a vércukrot, de amitől így nem tud megszabadulni, azt szervezetünk zsírrá alakítja és az inzulin "parancsára" elraktározza a zsírszövetekben. (Angolul tudóknak erről egy youtube videó.)

Hogy miért is beszélek a cukorbetegségről? Mert a legkitűnőbb példája annak, hogy az utóbbi évtizedekben túl gyorsan változott a táplálkozásunk ahhoz, hogy az emésztőrendszerünk alkalmazkodni tudjon. Az étvágyunk 21. századi, de a hasnyálmirigyünk egy ősemberé. És ez rengeteg gondot okoz, amivel egyénileg kell foglalkoznunk, hiszen a doktoraink többsége vagy nem látja át, vagy nem érdekli, vagy egyenesen hasznot húz belőle. Persze nem mind. Hálás vagyok például háziorvosomnak, mert amikor megkérdeztem tőle, hogyan fogyhatnék le, azt mondta: a legjobb fogyókúrás diéta a cukorbetegek diétája. Hogy miért? Mert nincs benne cukor.

Rengeteg egészségügyi problémánk van (cukorbetegség, szívbetegségek, stb), amivel kapcsolatban a hivatalos álláspont téves. Hogy "véletlenül", vagy "direkt", ez a mi egészségünk szempontjából tulajdonképpen mellékes. De ahogy a bevezetőben említettem, nem kell diploma ahhoz, hogy valaki megértse az igazságot a táplálkozásunkkal kapcsolatban.

Alapvetően kétféleképpen közelíthetjük meg a témát. Az egyik, hogy egyszerűen visszaállítjuk a táplálkozásunkat pár évszázaddal, így kiküszöbölve, hogy a modern változások megmérgezhessenek minket - ez a "paleo út". A másik, hogy tételesen megvizsgáljuk, modern táplálkozásunkban mi is okozza a gubancot, és annak megfelelően korrigálunk - ez leginkább az Atkins diétára hajaz.

Nézzük először a múltba utazás lehetőségét, vagyis a paleolit étrendet. Többmillió éves evolúciónk során az emésztésünk beállt bizonyos anyagokra illetve szokásokra, szóval ha valamit megváltoztattunk, és erre valami elromlott, akkor csak vissza kell változtatni és újra rend lesz. Ez az elv működik is. A paleo étrend kipróbálóinak többsége csupa pozitív változásról számol be. Én magam nagyrészt egyetértek a paleo elvekkel, de van egy fő problémám: túlságosan korlátozó az étrend. Az addig oké, hogy nem esznek gabonát, hiszen ezzel óriási lépést tesznek az egészségesség felé - még ha olykor kellemetlen is, hogy nem lehet kenyeret vagy tésztát enni -, de a tejtermékek és a hüvelyesek letételével együtt már alig követhető az étrend egy átlagos magyar ember számára. Nem lehet minden nap ugyanazt enni. Sok életmódváltoztatási kísérlet bukik el azon, hogy az ember túlságosan un, vagy túlságosan kíván valamit. Ezért nem szabhatunk túl szoros határokat, mert az a saját életünk lerontása. Csak azokat az "örömöket" vonjuk meg magunktól, amiket muszáj. A gabona ilyen, de a sajt és a chilis bab nem.

Másik megközelítésünk a modern étrend tudományos elemzése. Sok apróbb mumus mellett a legnagyobb a cukor, vagyis a szénhidrát. Kémiai értelemben a két fogalom nem azonos, de lényegében emésztésünk bármely emészthető szénhidrátot cukrokká bont le, tehát fölösleges szőrszálhasogatni. Ha cukornak hívjuk a szénhidrátot, vagy fordítva, legfeljebb néhány okostojás vonja fel a szemöldökét, de lényegi hibát nem vétünk. Fontosabb az, hogy megértsük miről van szó. Szó pedig arról van, hogy rengeteg alapvető élelmiszerünk tele van szénhidráttal, de mivel az eredeti formájában nem édes, nem tudunk róla, hogy azt a szervezetünk cukorként dolgozza fel. Ilyen élelmiszerek a sokat emlegetett gabonák [búza: 70-75% szénhidrát], rizs [70-80%], burgonya [20%], kukorica [24%], fejtett bab [29%], stb. Itt rögtön láthatjuk, hogy a gabonák sokkal több szénhidrátot tartalmaznak, mint bármi más, tehát nem véletlenül lettek "kipécézve". A modern szénhidrátkerülő étrendek legismertebbike az Atkins-diéta, amiről ugyanaz a véleményem, mint a paleóról: alapjaiban jó, de túlságosan szigorú. Az itt is rendben van, hogy ne együnk gabonát, de hogy dobjuk el a gyümölcsöt, mert van benne szénhidrát, az már túlzás. Tudni kell az embernek mérlegelni, hogy mi mennyire egészséges vagy egészségtelen, illetve hogy mit képes kidobni az étrendjéből, és mit nem. Teljesen fölösleges olyan kúrákba kezdenünk, amit úgysem fogunk tudni tartani.Az a kúra, ami túl sok élelmiszert teljesen kizár, még káros is lehet. Használjuk az eszünket és az önismeretünket, amikor életmódváltoztatást tervezgetünk.

Ezzel a legnagyobb mumussal kapcsolatban van még egy igen fontos megemlítenivaló: minden más szénhidrátnál veszélyesebb a finomított (kristály- vagy por)cukor. Az olyan mennyiségű inzulint termeltet a hasnyálmiriggyel, hogy abban az sokkal hamarabb elfárad, mint bármilyen más szénhidrát esetén. De a szénhidrát nem csak cukorbetegséget okoz, hanem bizonyos közvetett hatásai révén gyulladásban tartja szinte az egész szervezetet, különösen irritálva az érfalakat, és ezzel a szívbetegségek legfőbb okozója is. Fontos tanulság tehát, hogy kerüljünk mindent amiben cukor van; napjainkban elsősorban az üdítőitalokat. 1 liter kólában 11 dekagramm cukor van; ezt még elképzelni sem egyszerű. Az viszont biztos, hogy az emésztőrendszerünket taccsra teszi. Nem azonnal, csak évek munkájával, de jó lenne ha ezt mindenki megértené: a hasnyálmirigy inzulintermelő kapacitása véges, és ha a határt eléri, beadja a kulcsot - és onnantól injekciózhatjuk magunkat a hátralévő életünkben, siratva az összes édességet. Meggyógyítani gyakorlatilag lehetetlen.

Félve linkelem a következő oldalt, mert néhány helyen sajnos még a "hivatalos" álláspontot ismétli, de a hasnyálmiriggyel kapcsolatban nem kertel: "Túl sok finomított cukor fogyasztásakor a hasnyálmirigy "elfárad", ilyenkor alakul ki a csökkent glükóztolerancia, később a cukorbetegség. A felesleges cukor zsírszövetté alakul és lerakódik."

Na, ennyi csapongás után ideje rendezettebbre venni a figurát, tehát tekintsük át a modern táplálkozásunk rákfenéit nagyjából fontossági sorrendben:

1. Cukor - kerüljük. Le lehet szokni róla, ez személyes tapasztalat. Nem vagyunk annyira édesszájúak, mint általában hisszük magunkról. Ne igyunk cukrozott italokat. Ha feltétlenül muszáj édesítenünk valamit, lehetőleg használjunk mézet, mert bár abban is sok a szénhidrát, legalább vannak benne egyéb hasznos alkotórészek, amik a kristálycukorban nincsenek. Mit igyunk bolti üdítők helyett? Otthon vizet, teákat - fedezzük fel a gyógynövényeket, megéri: a menta, a citromfű, a hársfa, stb. mind nagyon finom és összemérhetetlenül egészségesebb mint a bolti löttyök -, gyümölcsleveket - lehetőleg 100%-osat, de mindenképpen cukrozatlant -, tejet. Elsőre furcsának tűnhet, de fantasztikusan frissítő és tökéletesen egészséges egy 100%-os gyülöcslé + szénsavas ásványvíz "koktél". A keverési arányt állítsuk be magunknak ízlés szerint.

1.b) Mesterséges édesítőszerek. Bár nincs bennük kalória, de a szervezetet inzulintermelésre kényszerítik, tehát egészségügyi értelemben makulányival sem jobbak a cukornál, sőt!, mivel a legtöbbjük fenil-alanint tartalmaz, ezért kifejezetten egészségtelen. Nem véletlenül van a csomagoláson feltüntetve, hogy "fenil-alanin forrást tartalmaz, nagyobb mennyiség fogyasztása hasmenést okozhat". Az arra érzékenyeknél pedig sokkal komolyabb gondokat. Kerüljük.

2. Gabonák. Szinte lehetetlen kikerülni őket, épp ezért "veszélyesek". Ha csak itt-ott ennénk pár falat kenyeret, azzal semmi baj nem lenne, de sok ember van, akinek a napi élelmének kétharmada, háromnegyede gabona. Nehéz megválni tőlük, de ha már elhíztunk, esetleg már cukorbetegek vagyunk, vagy már szívproblémáink vannak, akkor mindenképpen erőltessük meg magunkat és tegyük félre őket. A szervezetünk hamar jelezni fogja, hogy hálás a kemény elhatározásért.

2.b) Édességek. A legtöbb édesség az első 2 pont valamilyen kombinációja, és ezért nagyobbrészt le kell mondanunk róluk. Aki nem akarja kizárni őket az életéből, azt először is tökéletesen megértem :), aztán annyit tudok mondani, ami nálam bevált: 1. ha édesre vágyunk együnk gyümölcsöt (adott esetben túróval, esetleg kis mézzel), 2. váltsunk szemléletmódot, és a napi sütizést cseréljük le alkalmankénti "kifinomult" csokiélvezetre - vagyis ne faljuk kilószámra a t*szkó gazdaságos ízű kakaóaromás "tejtáblát", hanem ugyanazt a pénzt költsük el egy sokkal kisebb, de összehasonlíthatatlanul finomabb igényes (ét)csokoládéra. Ez most - a cikk írásakor - különösen fontos a húsvéti édességek tekintetében, mivel a csokitojás és csokinyúl (a mikulással együtt) az édességipari szutyok legalja. Felejtsük el, vegyünk helyette valami minőségi táblás csokit vagy egy kiló narancsot.

3. Szója. Nagyon könnyen és olcsón termelhető, ezért a nemzetközi cégek imádják. Lassan mindenütt ott van - az esőerdőt újabban nem a fakitermelők irtják, hanem a szójaültetvényesek -, de a káros hatásairól nem sokat hallani. Pedig vannak: "A szójában fitoösztrogének is találhatók. Ezek az úgynevezett izoflavonok; a genistein és a daidzein. E fitoösztrogének részben versenyre kelhetnek az emberi szervezetben jelenlévő ösztrogénekkel, mintegy kiszorítva azokat a receptorhelyekről, ezáltal gátolva hatásukat, miközben részben önmaguk is ösztrogénszerű hatásokat fejthetnek ki. Az emlő-, petefészek- és prosztatarák hormonfüggősége közismert, és az oszteoporózis is a szteroidhormon hiánya alapján fejlődik ki. Mivel az izoflavonok a szójatisztítási procedúra után is megmaradnak, az európai–ázsiai epidemiológiai különbözőség magyarázata kézenfekvőnek látszott. " Erről annyit érdemes tudni, hogy az ősi távolkeleti recept szerint fermentált szója közel sem annyira káros, mint a nyugati módi szerint felhasznált és mindenhez hozzákevert fermentálatlan. Tehát nem kell megijedni a kínai kajától; sokkal "félelmetesebb" a szójaolajban sült étel, a szóját tartalmazó parizer, stb.

4. Margarin. Sokáig hirdették, hogy milyen fantasztikusan egészséges - mivel nincs benne annyi zsír, pfff -, de ez megintcsak élelmiszeripari propaganda. Ahhoz, hogy az olaj krémessé váljon legtöbbször olyan ipari / vegyi eljárásokat alkalmaznak, amiknek az eredménye a szervezetre katasztrofális. A "hidrogénezett növényi olaj" fogalmával valószínűleg mindenki találkozott, aki valaha is foglalkozott az élelmiszereivel - aki meg nem, az elég ha annyit megjegyez: kerülni.

5. Növényi olajok. A szójáról már esett szó, de jó tudni, hogy - némi ideillő képzavarral - a többi növényi olaj sem fenékig tejfel. Itt nem mennék bele a tudományos részletekbe, mert már így is gigantikus ez a cikk, de a lényeg röviden: a "trópusi" olajok rendben vannak (elsősorban: oliva, kókusz, pálma), de a napraforgó és társai károsak.

Van még egy fontos dolog, amiről eddig nem esett szó, és ez a kalória. A cukorban és a zsírban egyaránt van, illetve számunkra ez a két fő forrása. A cukor viszont az inzulin miatt máshogy viselkedik a szervezetben; konyhanyelven azt mondhatjuk, hogy a zsír bekerül a szervezetbe, nagyobb része az izommunkával elég, a fölösleg egy része távozik az emésztés "végtermékével" együtt, és csak nagyon kis része maradhat a szervezetben zsírszövet formájában. A cukor ezzel szemben bekerül a szervezetbe, és az inzulin hatására egy része akkor is lerakódik zsírszövetként, ha a sejtjeink egyébként felhasználnák - ekkor a sejtjeink "éheznek", miközben hízunk. (Lásd a fentebb linkelt videót.) De ha valaki ebből azt hiszi, hogy cukron kívül bármennyi kalóriát bevihet, az téved. (Sok Atkins-diétás leledzik ebben a tévedésben.) A kalóriák csak akkor "hasznosak", ha el is égetjük őket. Ellenkező esetben hízni fogunk, csak a zsírtól sokkal lassabban mint a cukortól.

Zsír vagy cukor? Ez kulcsfontosságú kérdés, amibe kicsit mélyebben is belemegyünk, úgyhogy kérjük a biztonsági öveket bekötni:
Az emberi szervezet alapvetően okos és ügyes. A mi esetünkben ez azt jelenti, hogy a zsírt át tudja alakítani cukorrá, és a cukrot zsírrá. Hogy akkor hol a bibi? Ott, hogy a szervezetünknek többféle zsírra van szüksége, de cukorból csak egyfélét tud csinálni, ezzel szemben csak egyféle cukorra van szüksége (amit zsírból le is tud gyártani), de a többi fajta cukor kifejezetten károsan hat rá.
Rövid ismertető, hogy miért nem szabad kizárnunk étrendünkből a zsírt:
- agyunk kétharmada zsírszövet, továbbá a működéséhez folyamatosan szükség van zsírsavakra
- léteznek csak zsírban oldódó vitaminok, amiknek hiánya betegségekhez vezet
- a bőr és a haj egészségéhez elengedhetetlen
- a sejtek működéséhez nélkülözhetetlen
- számos betegség leküzdésében szerepe van (a véráramban és a szövetekben)
- érfalak kenéséhez szükséges
Ez azért elég jelentős, nem? És ahogy a linkelt wiki is írja, "Some fatty acids are essential nutrients, meaning that they can't be produced in the body", vagyis bizonyos szükséges zsírsavakat a szervezetünk nem tud előállítani.
Nézzük a cukrot, miért jó az a szervezetünknek:
- a glükóz energiaforrás
Hát, hm. Ráadásul glükózt bármikor tudunk előállítani zsírból: "[fats] are broken down in the body to release glycerol" - "glucose is synthesized in the liver and kidneys from non-carbohydrate intermediates, such as pyruvate and glycerol", magyarul: a zsírokat a szervezet glycerol-ra bontja le, amiből aztán a máj és a vesék glükózt csinálnak.
Következtetés: zsírra szükségünk van - és igény szerint glükózt tudunk belőle gyártani -, viszont szénhidrátból több fontos zsírsavat nem tudunk előállítani, ráadásul a szénhidrátoknak nem minden részét/fajtáját vagyunk képesek felhasználni. Tehát zsírt enni muszáj, szénhidrátot közel sem.

Egy egészséges és követhető étrend nagyjából a paleo, az atkins, és a józan ész keveréke, mindezt egy olyan keretbe téve ami nekünk személy szerint megfelelő. Mire is gondolok pontosan?

1. Amit bárki, bármikor nyugodtan ehet kilószám, azok az alacsony szénhidrát- és kalóriatartalmú zöldségek, vagyis az uborka, retek, paprika, paradicsom, stb. Szerezzünk be egy tápanyag-táblázatot, és nézzük meg, hogy miben van kevés kalória, kevés szénhidrát.

2. Amit fontos enni, az a hús (ideértve a halat is) és a tojás, valamint minden az 1. pontban nem szereplő zöldség. Ebben az első két pontban gyakorlatilag egyetért a paleo és az atkins, nomeg a józan ész is.

2.b) Zsír. Mesterszakácsok szerint az ételek ízének egyik legfontosabb összetevője, illetve kihangsúlyozója. Fogyasszuk nyugodtan, bár ne túl sokat - vagy fogalmazhatunk fordítva is: keveset együnk, de azt nyugodtan. Félreértés ne essék: a zsírt nem bödönből, kanállal kell enni, hanem a húsok természetes, és egyéb ételek hozzáadott részeként :) Napraforgó-olaj helyett például használjunk zsírt, sokkal egészségesebb.

3. Tejtermékek. Itt már eltér a különböző módszerek álláspontja, de ha mindenkit meghallgatunk a témában, akkor kábé azt szűrhetjük le, hogy a tejnek legalább annyi pozitív hatása van, mint negatív. Én azt mondom szükség van rájuk, italként is (aki szereti nehezen mondana le róla, plusz nélküle egy fontos elemmel szűkülne a lehetséges innivalók amúgy sem tág köre), és az étkezések "harmonizálásához" is. (Ez alatt azt értem, hogy a kenyeret félretéve valami hústermék zöldséggel nem eléggé kifinomult és kiegyensúlyozott reggeli; szükség van például sajtra, ami az egészet "közös nevezőre hozza". Aki nem érti miről beszélek, próbálja ki reggelire a sonkát uborkával, majd ugyanezt sajttal együtt, és rájön.)

4. Gyümölcsök. Ezen is megoszlanak a vélemények, szerintem - a tejhez hasonlóan - a gyümölcsöknek is legalább annyi jó hatása van, mint rossz, tehát ne dobjuk félre őket. Lehetőség szerint frissen együk, vagy legalábbis ne feldolgozott formában - nyilvánvaló, hogy egy fáról tépett barack sokkal egészségesebb, mint egy cukrozott konzerv.

5. Hüvelyesek illetve burgonya. Ezek több diéta-rendszer szerint is nemkívánatosak, de egy átlagember nehezen bírna meglenni nélkülük. Ráadásul a tészták és a rizs kerülésével a főételekhez tálalható köretek kétharmadát kilőttük, tehát jó legalább a jó öreg krumplit meghagyni. Szénhidrát-tartalma sokkal kisebb, mint a másik kettőé, és ha nem tömjük magunkat mellette cukorral, némi krumplitól nem lesz bajunk. Ugyanez vonatkozik a hüvelyesekre; egy tál bablevesben található maréknyi babszem nem fog megölni minket, mivel annyi szénhidrát sincs benne mint egy szelet kenyérben vagy pohár kólában.

6. Minden más amiről megfeledkeztem, és nincs benne sok kalória, sok szénhidrát, illetve nem szerepel a tiltólistán :)

És a végére még egy nagyon fontos dolog, mondhatni az egésznek a kulcspontja: ne gondolkodjunk "fogyókúrában". A kúraszerű változások teljesen feleslegesek, értelmetlenek, és sokszor károsak. Könnyű belátni, hogy ha napi 10 rákóczi túróst befalva elhíztunk, akkor hiába rágcsálunk kizárólag bükkfagyökeret három hétig, a leadott kilók azonnal visszajönnek amint megint ráállunk a rákóczi túrósra. Ráadásul egy radikális kúra közben ki tudja miféle anyaghiányok jönnek létre szervezetünkben. A normális megoldás az életmódváltás. Ez hosszabb távon is tartható, nem megterhelő, és sokkal egészségesebb, bár az eredmények is lassabban jönnek. Ha a "tiltólista" pontjai közül bármelyiket, vagy esetleg többet sikerül a mindennapokba átültetni (tehát a lista elemeit kiiktatni), akkor sokkal egészségesebbek és karcsúbbak leszünk mindenféle kúra nélkül is.

Zárásként pedig egy kevésbé jelentős, de azért megfontolásra érdemes dolog: a táplálkozás szükséges része az életünknek, de nem központi elem - nem az evés az élet értelme. Mindezt azért mondom, hogy megértsük, nem kell az egészséges evés megszállottjának lenni. Nem kell "terjeszteni az igét", nem kell naponta mérnünk magunkat vagy a kalóriákat, nem kell napi szinten gondolkodnunk ezen az egészen. Egyszer tisztázzuk magunkban, hogy mi az egészséges, és mi nem, aztán felejtsük el a "szöszmötölést" - egyszerűen és természetesen csak együk azt ami jó nekünk. Nem kell ebből ügyet csinálni. Ehhez kapcsolódó kitétel, hogy az étrenddel ne legyünk rugalmatlanok. Vendégségben, vendéglőben nyugodtan együnk rizst, vagy akár kenyeret; még mindig jobb, mint ha megsértünk valakit vagy hülyének néznek minket. Próbáljuk meg a saját személyiségünket ismerve beállítani magunknak, hogy szigorú étrendet tartunk gyakori "botlásokkal", vagy laza étrendet tartunk, de abból nagyon ritkán engedünk. Ha valaki képes az otthonában, a saját életében szigorúan betartani a szabályokat, az nyugodtan ehet egy étteremben akár tofus pizzát is; aki otthon is gyakran elcsábul, az inkább az étteremben is próbáljon meg a zöldkörettel szemezni. A lényeg, hogy sose kerüljünk töréspontra, ahol úgy érezzük, túl sok volt a szigor, és abbahagyjuk az egészet.

Nem beszéltem még modern korunk sok egyéb velejárójáról, mint pl. növényvédőszerek a táplálékban, stb., de az igazából nem is szerves része annak, hogy milyen típusú ételeket együnk. Általánosságban érvényes, hogy próbáljunk minél "kezeletlenebb", minél feldolgozatlanabb ételeket enni, és ha van rá mód, jól nézzük meg hogy miből készült az a dolog amit a boltban a kosarunkba tenni szándékszunk.

Ez egy több részből álló cikksorozat lesz, mely félig-meddig off-topic a feminizmushoz és a nőzéshez képest, de sebaj. Most egyelőre csak a bevezetést vetem billentyűzetre, a lényegi részek később jönnek, de nem szeretném ha azokat "szennyezné" ez az általános kis előszó. Elég hosszasak lesznek azok magukban is, legalábbis most így érzem.

Ma délelőtt a Duna tévén láttam egy beszélgetést az "ideális tavaszi fogyókúráról", amiben a "Fat Free életmódprogram" szakértője osztotta az észt. Természetesen a manapság divatos hivatalos álláspontot képviselte (még a táplálkozási piramist is megemlítette), de ezzel van egy apró probléma: az egész nem csak sületlenség, hanem egyenesen káros. Nem a levegőbe beszélek; mindent el fogok magyarázni, és nem kérek mást az olvasótól, csak egy kis odafigyelést és tiszta gondolkodást.

Mi is a hivatalos álláspont és a táplálkozási piramis? Együnk sok gabonát, közepes mennyiségben zöldséget/gyümölcsöt, lehetőleg kevés húst, a zsírt meg kerüljük mint az antikrisztust. Erre alapvetően kétféle válaszom van, mindkettő orvosilag alátámasztható érveléssel.

1. Az ember nem madár. Emésztőrendszerünk nem arra van tervezve, hogy elsősorban magvakkal tömjük. Az ember - nagyban leegyszerűsítve a dolgokat - mindenevő ugyan, de a gyomrunk és az összes hozzá kapcsolódó szervünk az elmúlt pármillió év során [tudták, hogy a kőkorszak 2,4 millió évig tartott?] arra optimalizálódott, hogy azt dolgozza fel amit évmilliókig ettünk, vagyis elsősorban húst, aztán zöldségeket és gyümölcsöket, és bármiféle magvak csak ezután, messze lemaradva következnek. A "paleolit" étrend pontosan erre épül, vagyis arra a tényre, hogy a táplálkozásunk jóval gyorsabban változott az utóbbi időben, mint amit az emésztőrendszerünk genetikai értelemben generációról generációra képes lenne lekövetni. Igaz, hogy gabonát már párezer éve termeszt az ember, de soha olyan mennyiségben még nem fogyasztotta, mint manapság. (Míg egy gabona vetőmagból ezer éve csak 2-3 hasznos mag keletkezett, amiből következő évben vetni is kellett, addig napjainkban akár 2-300-szoros terméshozam is elérhető. Látható tehát, hogy a gabona régebben nem volt annyira jelentős része a táplálkozásnak, mint manapság.)

2. A gabona táplálkozási értéke messze elmarad több más élelmiszerhez képest. Ha megvizsgáljuk, hogy mi is van a gabonában, hát nagyobbrészt szénhidrát, illetve rost. Ezen felül nyilván vannak nyomelemek, de semmi olyan, ami ne lenne meg például tejtermékekben vagy húsokban. Ha az előbb a paleolit táplálkozásról beszéltem, most megemlítem az Atkins-féle rendszert, ami lényegében erre épül: korunkra jellemző a rengeteg szénhidrát bevitele, ami értelmetlen, sőt, káros. Erről nyilván fogok még bővebben is értekezni, de ez csak a bevezető cikk :)

[Már itt leszögezném, hogy én nem vagyok feltétlen vagy kizárólagos híve sem a paleo, sem az Atkins étrendnek, csak példaként hoztam fel őket, mert tartalmaznak nagyon hasznos gondolatokat és elemeket. A későbbiekben felvázolom, hogy szerintem hogyan is érdemes ezekhez a rendszerekhez viszonyulni.]

Szóval a lényeg, és egyben a fő probléma az, hogy a hivatalos forrásokban egy olyan étrendet akarnak ránk erőltetni, ami a legkevésbé sem szolgálja a javunkat semmilyen tekintetben. Ráadásul a gabonára hatalmas iparágak épültek, hiszen filléres befektetéssel hatalmas haszonra lehet szert tenni (gondoljunk a gabonapelyhekre, amiket ipari szinten és árakon fillérekért állítanak elő, de a boltok polcairól már kész vagyonokért lehet levenni) - ezt más élelmiszerekkel bajos megtenni. Míg a karaj és a pogácsa kilója ugyanúgy (hasraütök) 1500 fitying, addig a disznóhús előállítása kilónként sokkal-sokkal drágább, mint a liszté, például. Így hát a nyakunkra ült, és a vezetőinknél lobbizik egy rakás nemzetközi cég (pl. n*stlé), aminek az az érdeke, hogy mindenki elhiggye az egészségkárosító madáreledelükről, hogy annál fényesebb táplálék ember számára nem létezik.

Ennek a mentalitásnak köszönhetjük azt, hogy illúziókban élünk. A gabonapelyhek dobozán például időnként találhatunk olyan feliratokat, hogy "a szénhidrát adja az energiát a napi tevékenységekhez". Ez mondjuk szépen hangzik, de magyarra fordítva mindössze annyit tesz, hogy van benne kalória. Így már nem hangzik olyan dicsőn, ugye? Végülis a zsírt meg pont azzal a szöveggel üldözik, hogy sok benne a kalória. Akkor most hogy is van ez?

Szóval nézem a tévét, és a "szakértő" nyomja a hülye szöveget, hogy ne egyél húst, de zabáld a barna kenyeret, és sírni támadna kedvem, hogy még mindig itt tart a világ, és semmi sem képes arra, hogy felébressze. Még mindig az élelmiszercégek lobbijai határozzák meg, hogy mit "egészséges" enni, és valahogy senkinek nem tűnik fel, hogy az emberek egyre betegebbek, annak ellenére, hogy egyre több energiát fordítunk a "helyes táplálkozásra". Kevesen tudják, de a cukorbetegség például a nyugati világ civilizációs betegsége; felmérések szerint az USA-ban a 2000 után születettek egyharmadát érinti vagy érinteni fogja. Holott a napnál is világosabb, és független orvosi körökben köztudott, hogy a cukorbetegségek többségét egész egyszerűen a hasnyálmirigy "elfáradása" okozza, aminek oka a túlzott szénhidrát-fogyasztás.

És mindennek a megértéséhez nem kell se diploma, se húsz év iskoláztatás, mindössze némi paraszti ész és kellő nyitottság.

Ezekkel a cikkekel a célom minél több emberrel megértetni, hogy mi is az ami valóban egészséges, de ehhez az is szükséges, hogy a mondandómat konyhanyelven adjam elő. Kérem tehát a műkedvelő biológusokat és kémikusokat, hogy a "pongyola fogalmazásokat" nézzék el nekem. A téma így is elég nagy és rázós, semmi kedvem azt még szárazzá, unalmassá és érthetetlenné is tenni a pontos szakszövegek idézgetésével. A lényeg, hogy a kézzelfogható irányelvek mögött valódi tudásanyag van, amire bárki rákereshet a neten, ha van elég türelme (és tud angolul). Száz szónak is egy a vége, senki ne háborodjon fel, ha - példának okáért - azt látja, hogy a cukor és a szénhidrát kifejezéseket gyakorlatilag azonos értelemben használom, ez technikailag lehet hiba, de a hétköznapi emberek így sokkal könnyebben megértik, és a lényeget tökéletesen fedi.

A továbbiakat a folytatásban...