HTML

Deansdale

Férfiszféra: antifeminizmus, nőzés, satöbbi. Ja, és táplálkozás.

Utolsó kommentek

  • Deansdale: @valis47: @GABOR2: Arra jó ez az egész, hogy az átlagember talán felfigyel, hogy Izrael milyen is valójában. De engem még mindig az a kérdés foglalkoztat, hogy mi a célja ezzel az egésszel a háttér... (2024.03.29. 08:37) Nem valós veszély
  • GABOR2: @valis47: A miniszer is mondja, hogy pária állam lettek... de lesz@rják, az USA-t ők irányítják. (2024.03.28. 23:01) Nem valós veszély
  • valis47: @GABOR2: Az Economist szerint Izrael "egyedül maradt" (mint Orbán) www.economist.com/weeklyedition/2024-03-23 (2024.03.28. 22:51) Nem valós veszély
  • GABOR2: Nem tudom hallotátok-e, talán 3 napja volt, hogy az ENSZ elfogadott egy határozatot, ami után az izraeli nemzetvédelmi miniszter kijelentette, hogy az egész ENSZ, vagy talán inkább minden állam a vi... (2024.03.28. 17:54) Nem valós veszély
  • Deansdale: @GABOR2: Amikor a ruszkik megvernek pár terroristát, akkor háborog a világ, Izrael meg hamuvá bombázhat 30.000 gyereket hasonló indokkal, és az teljesen rendben van. (2024.03.27. 07:48) Nem valós veszély
  • Utolsó 20

Hízás, fogyás, kalóriák

2015.01.10. 17:37 Deansdale

(Előszó: ezen dolgok nagy részét régebben már érintettem. Ez a cikk az
újszülötteknek szól, illetve saját magamat segítem vele a gondolataim rendszerezésében.
Aki már úgyis mindent tud, annak fölösleges ezt az írást elolvasni.)

A legelterjedtebb nézet a hízással és fogyással kapcsolatban az, hogy az egyetlen fontos dolog a kalóriamérleg: ha több kalóriát eszünk, mint amennyit felhasználunk, akkor hízni fogunk - ha kevesebbet, akkor fogyni. A kalóriák tekintetében mindegy, hogy milyen forrásból származnak: fehérje, szénhidrát vagy zsír. "Egy kalória az egy kalória". Ez a mítosz többszörösen megdőlt, de bárki meg is értheti a tévedést, ha rászán 5 percet az emberi zsírtartalék-képzés tanulmányozására.

A testünkben nincs mérőeszköz a kalóriákra - a gyomornak vagy a zsírsejteknek fogalma sincs, hogy az okos táblázatok szerint most mennyi kalória ment be, és az alapján fogyni kéne-e vagy pedig hízni. A zsírsejtekben azt, hogy milyen üzemmódban vannak (növelik vagy csökkentik a raktárakat), egy egyszerű mechanizmus szabályozza: az inzulin és a leptin mértéke a vérben. Amikor több az inzulin, akkor raktározás van - ha több a leptin, akkor felszabadítás. E két anyag mennyiségét a vérben pedig egyetlen tényező befolyásolja döntően: a vércukorszint. Vagyis a hízás - fogyás dilemmáját meglepően egyszerű megérteni:

Ha magas a vércukorszint, hízás van - ha alacsony, akkor fogyás.

[Ez nem csak az én rögeszmém, a fentebb linkelt wikiből simán ki lehet olvasni: There is a constant flux of FFA (Free Fatty Acids) entering and leaving adipose tissue. The net direction of this flux is controlled by insulin and leptin—if insulin is elevated there is a net inward flux of FFA, and only when insulin is low can FFA leave adipose tissue. Insulin secretion is stimulated by high blood sugar, which results from consuming carbohydrates.]

Az emberi testben a zsírraktárak technikai értelemben vércukor-raktárak, amiknek elsődleges, legfontosabb feladata a vércukorszint szabályozásában rejlik. A pocakon, fenéken, combon levő zsírpárnák a "cukorháztartás" segédeszközei, amik a veszélyesen magas vércukorszintet segítenek lejjebb vinni (raktározással), illetve a veszélyesen alacsony vércukorszintet segítenek feljebb vinni (felszabadítással). A zsírsejtek a vérből nem zsírt vesznek fel raktározási céllal, hanem cukrot, és ugyanígy, a zsírsejtekből felszabaduló anyag nem zsírként hasznosul, hanem cukorrá (és ketontestekké) alakul.

Vagyis hízás szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy mit eszünk, mert ami megemeli a vércukorszintet, az hizlal, ami viszont nem, az nem. A szervezet képes a fehérje és zsír cukorrá alakítására, de nem fárasztja magát ezzel fölöslegesen, ha nincs rá szükség. A fölöslegesen elfogyasztott fehérje és zsír egy része egyszerűen nem emésztődik meg, és távozik a bélcsatornán - így értelemszerűen nem hízlal. (A bélrendszerben persze okozhatnak bizonyos problémákat, ezért semmit nem jó ész nélkül tömni, de a cikk témája elsődlegesen a túlsúly, úgyhogy a járulékos gondokkal majd máskor foglalkozunk.) A megemésztett mennyiségből is csak annyi alakul cukorrá, amennyire a szervezetnek épp akkor szüksége van, hiszen ha pont megfelelő a vércukorszint, akkor a szervezet nem hülye azt fölöslegesen megemelni, hogy magának okozzon gondot. A zsírt/fehérjét cukorrá alakító mechanizmusokat irányító hormonok csak akkor kerülnek megfelelő mennyiségben a véráramba, ha a vérben alacsony a cukorszint.

Ezek alapján több fontos következtetést is le lehet vonni.

Először azt, hogy a ketózistól félni égbekiáltó ökörség, hiszen nincs fogyás ketózis nélkül. Nem létezik olyan diéta (fizikai képtelenség lenne), ami valamilyen szintű ketózis nélkül csökkentené a testsúlyt, hiszen minden zsírpárna-lebomlás automatikusan ketontestek termelődésével jár. De nincs ezzel semmi baj, a ketózis természetes folyamat, a ketontest a zsírraktárakból való energiavisszanyerés veszélytelen terméke, amit a szervezet képes gond nélkül felhasználni.

Másodszor azt, hogy a paleót/atkinst/low carbot ócsárolni, szénhidrátra építő kalóriaszegény diétákat ajánlgatni dőreség. Magas szénhidráttartalmú diétával is kizárólag úgy lehet fogyni, ha a vércukorszint kellően alacsony - tehát úgy, hogy összességében annyira keveset eszünk, hogy az elfogyasztott szénhidrát ellenére is lemenjen a vércukorszint. Mondanom sem kell, hogy ez egyáltalán nem hatékony, viszont jelentős önsanyargatást kíván (ellentétben a low carb étrendekkel).

Harmadszor azt, hogy a modern étrendünk, pontosabban szólva a pár évvel ezelőttig divatban lévő általános ajánlás rémálomszerű. Erre gondolok:

Zabálj jó sok gabonát, az lesz a frankó, amellett pedig egyél jó sok gyümölcsöt, mert abban is jó sok a szénhidrát... A hústól félj, a zsír pedig egyenesen a sátán műve! Na persze.

Már régebben is többször elmondtam, hogy az emberi szervezet igényli bizonyos fehérjék és zsírok bevitelét, mert magától nem tudja őket megtermelni, de szüksége van rájuk. Ezeket nevezzük esszenciális zsírsavaknak és aminosavaknak. Szénhidrátból ilyesmi nem létezik. A fehérjét és a zsírt a szervezet építőkövekként is használja: sejtjeink falai és egységei ezekből az anyagokból épülnek fel, tehát muszáj valahogy őket bejuttatnunk. Szénhidrátból ilyesmi nem létezik. A fehérje és a zsír, amellett, hogy életbevágó fontosságúak a szervezet számára, felhasználhatóak akár egyszerű kalóriaként is, ha a szükség úgy hozza. A szénhidrát semmi más, kizárólag üres kalória. A fogyasztása fölösleges, mivel nem tartalmaz semmit, amit a szervezet ne tudna más forrásból megszerezni. Energiaként hasznosul, de korunk népbetegsége a túl sok energia, vagyis az elhízás. Így is túl sok fölösleges "energiát" fogyasztunk, mi szükségünk van egy olyan dologra, amiről a dietetikusok cukorgyárak ezt írják:

"Az Egészségügyi Világszervezet szakértői ajánlása szerint táplálkozásunkban az összes szénhidrát 55-75 energia % -ot képviseljen"

Nem találja senki furcsának, hogy azok ajánlgatják leginkább a szénhidrát fogyasztását, akiknek közvetlen anyagi haszna származik belőle? Senkinek nem tűnik fel az az abszolút ellentmondás, amivel az "energia" és "kalória" szavakat egymástól függetlenül, ellentétes előjellel használja a szakirodalom, valahogy így: a kalóriabevitelt le kell szorítani - a legjobb energiaforrás a szénhidrát. A két fogalmat nyugodtan fel lehet cserélni; olvassuk el az előbbi mondatokat felcserélt szavakkal, majd gondolkodjunk el, hogy tulajdonképpen mi a franc is a helyzet.

Ha egy ember táplálkozásában a szénhidrát 0, azaz NULLA százalékot képvisel, az semmilyen negatív hatással nem jár rá nézve - legföljebb lefogy, ha előtte kövér volt. A nullától felfelé minden egyes százalékkal csak az üres kalóriák száma nő, amikre a szervezetnek semmi szüksége.

Egy esetben lehet valóban szükség szénhidrátokra: ha zsírból és fehérjéből nem áll rendelkezésre elegendő - vagyis az ember éhezik, nem jut elég élelemhez. Ez esetben a hiányzó kalóriamennyiség pótolható szénhidráttal, megelőzve azt, hogy a szervezet energianyerés céljából lebontsa a saját szöveteit. Ez nyilván csak az eleve sovány emberekre nézve lehet fenyegető, hiszen egy kövér embernél kifejezetten cél, hogy a szervezet lebontsa a saját zsírszöveteit... Tehát akkor együnk szénhidrátot, ha már olyan soványak vagyunk, ami az egészségünket veszélyezteti, és nem jut elég fehérje+zsír az asztalunkra.

Ez persze nyilván csak elméleti fejtegetés, mert legtöbbünk úgyis fogyaszt szénhidrátot - nem tudjuk megállni, hogy ne tegyük. A legkevesebb, amit megtehetünk, hogy megpróbáljuk leszorítani a minimumra: csak annyit fogyasszunk belőle, ami nélkül tényleg nem bírjuk ki. Ha választhatunk szénhidrát és bármi más között, válasszuk a bármi mást. A szervezetünk hálás lesz érte.

22 komment

Címkék: táplálkozás

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mme.Brioche 2015.01.11. 10:05:23

Csodálkozom hogy még senki nem érvelt a szénhidrátok mellett azzal a temérdek csodás vitaminnal és nyomelemmel, ami kizárólag a gabonákban van meg, és amik nélkül meghalnánk :-) nekem mindig azokat szokták sorolni, mikor a szénhidrát tulajdonképpeni szükségtelenségét ecsetelem. :-)

Deansdale 2015.01.11. 10:43:16

@Mdmselle: Ki is osztanám őket azonnal :)

Mme.Brioche 2015.01.18. 18:21:29

@Linn: nem azt mondta, hogy semennyi szénhidrátra sincs szükségünk, hanem hogy extra szénhidrátra nincs, olyanra, amit csak a szénhidrát kedvéért ennénk meg. Mindenben van szénhidrát, a zöldségekben, magvakban, stb, azokkal kap elegendőt a szervezet, nem kell betolni egy túróstáskát csak mert szénhidrát is "kell" a szervezetnek. Nem kell.

don Fefinho · http://bunkonyilas.blog.hu/ 2015.01.18. 18:58:57

@Mdmselle:

Egyébként rendszeres testmozgás esetén zongorázni lehet a különbséget étrend és étrend között. Nem is azonnal veszi észre az ember, hanem amikor már átállt. Ugyanattól a kajától, ami régen teljesen természetesnek hatott, most ha megeszem, olyan leszek utána fél napig, mint akin átment egy tank.

Mme.Brioche 2015.01.18. 19:07:10

@don Fefinho: én is :-) főleg így ünnepek környékén, pedig mi nem is járunk vendégségbe, csak épp olyasmiket főzök, amiket már két éve nem, mondván most ünnep van, kirúgunk a hámból, aztán megeszem, és utána egész éjjel fogadkozom, hogy ha csak most az egyszer megérem a reggelt, akkor soha többé :-)))
És még az édesízérzékem változott meg teljesen, amit régen egyszerűen csak édesnek tartottam, azt most annyira elviselhetetlenül gejnek érzem, hogy egy falat után már nem bírok enni belőle többet, és nagyságrendekkel kevesebb cukor ízét is megérzem bármiben. Borzalmas. Régen sem voltam nagyon édesszájú, de mostmár gondolni se bírok rá.

Deansdale 2015.01.18. 21:04:08

@Linn: "a zsírok a szénhidrátok tüzében égnek el"

Nem tudom ki írta, én nem látok benne rációt. A zsír emésztéséhez nincs szükség szénhidrátra. Nincs valamiféle mágikus kombináció, amiben együtt jobbak, vagy csak együtt lennének képesek működni.

fordulo_bogyo 2015.01.19. 03:24:38

@Deansdale: Nezz meg egy biokemia konyvet, amiben a zsirok egeteserol van szo. :-(

2015.01.19. 08:19:16

@Deansdale: "Nem tudom ki írta"

Állítólag Kindl Gábor.

Deansdale 2015.01.19. 08:36:28

@fordulo_bogyo: Én az emésztésről beszélek. Sejt-szinten amennyi szénhidrátra szükség van, azt a szervezet elő tudja állítani magának. Glükoneogenezis, ilyesmi.

paanpeti 2015.01.19. 11:17:26

A finomított cukrok károsak, valóban. Még kis mennyiségben is. Az az előnyük, hogy édesek, boldogsághormont szabadítanak fel az agyban (tehát drog), dehát ez édeskeveset ér. Elhízást okoznak, éhségérzetet, érelmeszesedést --> sztrók, szívbetegségek, impotencia, Alzheimer stb. Cukorbetegeknek életveszélyes. Ezekben mindenki egyetért.
Amiben viszont megoszlanak a vélemények, főként a tudósok és a paleósok között, az az hogy a túlzott cukorfogyasztás kifárasztja a hasnyálmirigyet.
Vagyis a tudósok szerint nem a cukorfogyasztás okozza a cukorbetegséget, hanem a hasnyálmirigy magától fárad ki.
Idézem: "az inzulintermelés és a glükóz-homeosztázis szabályozását a pancreas béta-sejtjeiben lévő ősi circadian óra szabályozza: ez szabja meg az inzulintermelésben kulcsszerepet játszó fehérjék és gének működési ritmusát"
Link: www.elitmed.hu/ilam/hirvilag/az_inzulintermelo_sejtek_belso_oraja_5849/
Szendi Gábor mást mond: "Minél magasabb a vércukor szintje, annál jobban károsulnak a béta-sejtek."
Link: www.tenyek-tevhitek.hu/az_egeszsegtelen_teljes_kiorlesu_gabona.htm
És engem kizárólag ez a téma érdekel, de nagyon. Tudsz valami komolyabb, részletesebb cikket ezzel kapcsolatban, Deansdale? Vagy filmet vagy akármit?

paanpeti 2015.01.19. 11:23:59

cukorbetegsegek.hu/alapismeretek/12-1-tevhit-a-cukorbetegseggel-kapcsolatban.html

Na itt is ez van az első pontban, ami ellentmond a paleósoknak, és még jobban összezavar.

Deansdale 2015.01.19. 12:03:12

@paanpeti: "Amiben viszont megoszlanak a vélemények, főként a tudósok és a paleósok között, az az hogy a túlzott cukorfogyasztás kifárasztja a hasnyálmirigyet.
Vagyis a tudósok szerint nem a cukorfogyasztás okozza a cukorbetegséget, hanem a hasnyálmirigy magától fárad ki."

Eeeegen, valami ilyesmi. Épp ezért nyilvánvaló, hogy a "tudósok" véleménye fabatkát sem ér, hiszen józan paraszti ésszel is egyértelmű, hogy ha egy dolog a munkáját végezve kifárad, akkor túl sok volt a munkája... Az nevetséges elképzelés, hogy a régi korok embereinek alig volt problémája a hasnyálmirigyével, manapság viszont "csak úgy kifárad". Miért? Mi más oka lehetne, ha nem a megnövekedett szénhidrátfogyasztás? Mert az viszont egyértelmű, hogy a CH fogyasztásunk rengeteget nőtt az utóbbi időben. A cukorevés és a cukorbetegség statisztikáit egymás mellé lehet tenni, együtt mozognak. Micsoda véletlen!

Nem bírom egy bizonyos embercsoportban, hogy a szemmel is látható, egyszerű "utcai" valóságot teljesen figyelmen kívül hagyják, lenézik, úgy tesznek mint ha nem is létezne, és kizárólag absztrakt, (többé-kevésbé) tudományos elméletekkel foglalkoznak. Nem látják a fától az erdőt, elméleti fisz-faszokon vitáznak miközben a valóság kiüti a szemüket. Ezerszer annyi cukorbeteg van mint 40 éve, amikor minimum negyedével kevesebb szénhidrátot fogyasztottunk... Ébresztő... Lehet elméleteket gyártani, hogy a cukorbetegséget a zsír okozza, csak hát a zsírfogyasztásunk nem nőtt egyformán a cukorbetegség terjedésével (sőt), a CH-fogyasztás viszont igen. (Az omega-3 zsírsav viszont elismert védőfaktor, hmmm.) Így marad a tudósoknak az olyan fantasztikus elmélet, mint hogy a hasnyálmirigy "magától" fárad ki. Vagyis nem tudják miért. Véletlenül. Ok nélkül. Csak azt tudják, hogy a cukor nem lehet ludas, mert... miért is?

Kereshetnék linkeket (elrakva nincsen), de amíg a józan emberek tábora és az imént említett szőrszálhasogató mellébeszélők egymással szemben gyártják a cikkeket, nem látom értelmét. Az egyik oldalon ott áll a tekintély, a másikon a józan paraszti ész. Ezek ezt állítják, azok meg azt (ahogy le is írtad), az ellentétet nem lehet feloldani. Miért hidd el amit linkelek? Hiszen biztosan van rá válasz-cikk, ami az ellenkezőjét állítja.

Annyit jegyeznék meg inkább a circadian órás cikkel kapcsolatban, hogy oké, ezek frankó megfigyelések, csak épp EGYÁLTALÁN NEM magyarázzák, hogy miért is lesz valaki cukorbeteg. Egerekben "kiütötték" a megfelelő géneket. Oké. Hogyan vonatkozik ez az emberre, az emberi táplálkozásra? Az emberben mi "üti ki" ezeket a géneket (ha egyáltalán ez áll a háttérben)? 50 évvel ezelőtt miért nem állt fenn ez a probléma? A tipikus tudományos halandzsát látom, ami teljesen elveszik a részletekben, fantasztikus újdonságként tálal valami genetikai/mikrobiológiai szöszmöszt, csak épp valójában nem magyaráz semmit és nem lehet semmire használni az új tudást. Te mint magánember azon filózol, hogy mit egyél, ha nem akarsz cukorbeteg lenni (illetve hogy mi fárasztja el a hasnyálmirigyet) - kenheted a hajadra a langerhans szigetek circadian órájának felfedezését.

Az eszkimók a modern nyugati étrend adoptálása előtt zsírt ettek zsírral, és gyakorlatilag ismeretlen volt körükben a cukorbetegség. Az áttérés óta náluk is megjelent, mára elérték az amcsi átlagot.
www.cbc.ca/news/health/inuit-type-2-diabetes-gap-worsens-1.1044126
Ezt a linket tudom adni :) Nem azért, hogy meggyőzzelek, és nyilván nem is vonatkozik közvetlenül a kérdésedre - azért adom, hogy gondolkodj el te magad a témán, hozd meg a saját következtetéseidet.

Mme.Brioche 2015.01.19. 12:16:40

@paanpeti: pontosan hol van ebben ellentmondás? mert én nem látok sehol. Az az első pont önmagában is egy marhaság, saját magának mond ellent egy bekezdésen belül.

Tévhit: a sok édesség cukorbetegséghez vezet, majd 5 sorral lejjebb arra a konklúzióra jut, hogy "Rendszeres testmozgással és megfelelően megtervezett és betartott étrend mellett mértékletesen az édesség fogyasztása is megengedett."
Ebből pedig az következik, hogy testmozgás és megfelelő étrend nélkül, valamint a cukor mértéktelen fogyasztásától cukorbetegség alakulhat ki. Hol ütközik ez a paleóval?

Egyébként a paleó nem tiltja az édességek evését, főleg ha a delikvensnek nincs szüksége fogyásra, nézz meg egy paleó-blogot, a receptek 70%-a édesség. Ugyanis az édesség, tehát édes íz, nem egyenlő a finomított cukorral. Nem cukros édességek, nem péksütemények stb, hanem édes ízű ételek, azaz friss gyümölcs, aszalt gyömölcs, kakaó, csonthéjasok lisztjéből sült palacsinták, lepények. stb. De abból is mértékkel.

paanpeti 2015.01.19. 13:45:09

@Deansdale: Köszönöm a választ és a linket!

@Mdmselle: :) Hát tényleg nem mindegy, hogy értjük azt, hogy édes. Mert egy kiskanál finomított répacukor tényleg árt, de a méz...
Nincs konkrétan megfogalmazva és nem mindegy.
Szerintem az a rész finomított cukorra vonatkozik, mint pl. nyalóka :)

Deansdale 2015.01.19. 14:34:53

@Linn: Köszönöm az ajánlást, megnéztem, reagáltam is oda kettőt, meg most ide egyet :) Bogyó kolléga egy megjegyzése kicsit bökte a szemem:

"1. amikez alkalmazkodas kellett (tejcukor, szenhidrat) az megtortent"
alimento.blog.hu/2014/03/30/fabol_vaskarika_179/full_commentlist/1#c25796751

Úgy érzem az emberek nem értik tisztán, hogy mit is jelent az a bizonyos alkalmazkodás. A szerevezet képes megemészteni a szénhidrátot, és nem is okoz heveny mérgezéses tüneteket, ez eddig nyilvánvalóan igaz. De ez eddig csak részleges alkalmazkodást jelent. A teljes alkalmazkodás az lenne, ha viszonylag tág határok között nem okozna semmilyen egészségügyi problémát a fogyasztása - ez viszont nem igaz. Miből gondolom, hogy nem igaz? Abból, hogy egyre több a cukorbeteg és pre-diabéteszes - egyes számítások szerint pár éven belül minden második ember az lesz a nyugaton. Ez EGYÉRTELMŰ jele annak, hogy még nem alkalmazkodtunk tökéletesen a szénhidrátokhoz, hiszen a rendszeres fogyasztásuk az emberek felénél igen komoly egészségi problémákhoz vezet.

Namármost elfogadható lenne az az ajánlás, hogy együnk "normális mennyiségű" szénhidrátot, ami nem árt - csakhogy senki nem tudja, mi a "normális" mennyiség. Az meg kissé grízes, hogy magadon kísérletezve akkor jöjj rá a tévedésre, mikor az orvos közli, hogy már cukorbeteg vagy. Ezért a leglogikusabb lépés MINÉL KEVESEBB szénhidrátot enni, hogy a kockázatait minimalizáljuk. Erről szól az atkins, a low-carb, stb. Teljesen logikusak, nincs bennük semmi sarlatánság.

A problémát tetézi, hogy manapság kéretlenül is tesznek szénhidrátot nagyon sok dologba, pl. feldolgozott hústermékekbe. Eszel egy kis zala felvágottat vagy valami szalámit, és tudtodon kívül cukrozva van, hogy teljesebb legyen az ízélmény. Ilyen rejtett CH-forrásokkal van tele minden - mármint amik nem nyílt CH-források. Ha akarnál se tudnál teljesen CH-mentesen étkezni, gyakorlatilag fizikai képtelenség. Ezért sincs értelme aggódni, hogy mi van ha "túl kevés" CH-t eszel. NEM TUDSZ "túl kevés" CH-t enni, még ha akarsz se. Csakhogy ilyen körülmények között egy kis kenyér, egykis péksütemény nem azt jelenti, hogy ettél egy kis CH-t, hanem a sok rejtett forráson felül ettől még többet... Ez nem ugyanaz a szitu. Mivel a CH túlfogyasztása manapság egyértelműen népbetegség, nagyon fontos lenne visszaszorítani. Mindig elszomorít, amikor bizonyos résztudományok szakértői nem látván a fától az erdőt, genetikai és biológiai dolgokra hivatkozva biztatják az embereket CH fogyasztására. A zöldségekben is van CH, gyümölcsökben is, tejtermékben is, és manapság már a hústermékekben is. Semmi szükség ezek mellett direkt CH bevitelre, sőt, kifejezetten ártalmas.

Amihez a szervezetünk ténylegesen alkalmazkodott, az körülbelül az a CH mennyiség, ami még nem okoz hízást. A fölött nem beszélhetünk valódi alkalmazkodásról, mivel egyértelműen betegségeket okoz, ha nem is azonnal, de pár év leforgása alatt.

don Fefinho · http://bunkonyilas.blog.hu/ 2015.01.19. 19:04:45

@Deansdale:

Újabban lehet erre valami törvényi szabályozás, ugyanis szinte az összes csomagolt hústerméken föltüntetik a hústartalmat.

Igen vicces dolgok jönnek ki.

Pl. csirkemell gépsonka, tartalmaz 60% csirkemellet.
Füstölt marhaszeletek, 70% marhahús.

90%-t megugró hústartalommal elvétve találkozni csak. És még annak is a tizedéről csak lidérces éjszakákon véljük sejteni, hogy micsoda.

Deansdale 2015.07.22. 14:39:15

@-JzK-: A fele majdnem igaz...

Köszi, jót mulattam :)

GABOR2 2016.05.30. 20:44:02

Ha az ember fogyni akar, akkor építsen izomokat, sportoljon. A plusz izomok utánna segítnek égetni a kaloriákat és még jól is nézel majd ki.
süti beállítások módosítása