Magyarországon még nincs igazi hírértéke, de létezik a nemzetközi apák napja. Tegnap volt. Lemérhető akár ezen is, hogy micsoda patriarchátusban élünk, ahol a nőket és az anyákat külön-külön napokon ünneplik - az apák napja valahogy elmaradt, férfiak napjáról meg csak a legvadabb antifeministák hallottak még egyáltalán. Persze egy feminista ezt az érvet is lesöpörné az asztalról annyival, hogy mit számít az ünnep, meg különben is, az anyák és nők ünneplése valójában ellenük van. Hja.
Nade amiért most kéjbordát ragadtam, az a "nőkért" vonatkozó cikke, amiről az index feminista topikjában már leírtam ugyan a véleményem, de jobb az ha van egy "tartósabb" emlékeztető is.
Mit is írhatna egy "feminista pszichológus" apák napjára?
1. Az apákra nagy szükség nincs. - Ez persze nem igaz, de feminista dogmának megteszi.
2. Az apákkal sok a gond. Elnyomnak, vedelnek, püfölnek. - Ugyan ez is csak egy vékonyka százalékra igaz, dehát mikor sütögessük el a régóta spájzban tárolt férfiellenes általánosításainkat, ha nem pont apák napján?
3. Csak a feminista apa a jó apa, de legvégső esetben talán még hozzájuk lehet csapni azokat, akiket a feleségük már kidobott, és végső kussukban rendszeresen küldik a csekket. - Hát szép. Én mint apa pont ilyesmire vágytam az "ünnepnapomon". Hogy radikális férfigyűlölők írjanak arról cikket, hogy én tróger vagyok, mert a családomban nem helyezek mindent az "egyenlőség" hülye mítoszának bálványa elé, és nem áldozom fel a józanságom és a boldogságom az oltárán. Hogy a családomban mindenki él és virul, mindenki boldog, az a kutyát sem érdekli - feministákat még kevésbé -, csak annyi számít, hogy feminista vagyok-e vagy nem. Ezen dől el hogy jó apa vagyok-e. Nem is tudom lehetett volna-e bármi másra számítani egy feminista cikktől. Valószínűleg nem. Nem tudnak átlépni a saját árnyékukon.
És arra is van ötletem, hogy miért. Nem kell sokat találgatni, leírják ők maguk:
Írta: Katica, június 20, 2011
szomorú lettem ettől a cikktől. megint gondolkoztam, hogy kéne apák napi zeneposztot, vagy cikket írni, de egyszerűen nem megy. nem tudom mit írhatnék... nekem ez sajnos még mindig nem megy.
Írta: Rita, június 20, 2011
Nézd, személyes okom nekem sincs ünnepelni (nagypapát lenne, de Őt meg már nem lehet, mert nincs velem 
), de én úgy vagyok vele, hogy azok az apák, akik megérdemlik, igenis kapják meg az elismerést.
Nem kell hozzá PhD hogy az ember lássa, ezeknek a feministáknak gondjuk volt a saját apjukkal. Lehet hogy verte őket, lehet hogy még ennél is rosszabb.
Ez mind nagyon sajnálatos, és fogadják érte részvétemet. Ellenségeimnek sem kívánok ilyen sorsot.
Nade azért a kérdés megmarad: az ilyen személyes tragédiából miért kell politikai mozgalmat építeni? Miért kell minden lehetséges fórumon és médiában támadni és mocskolni a férfiakat, minden férfit, "csak" azért, mert az ő apja rosszul bánt vele?
Vagy komolyan elhiszi bárki, hogy egy rossz apa "igazolja" vagy "hitelessé teszi" a bolond feminista dogmákat, amire az egész vallás épül, például hogy a férfiak húszezer éve az egész világról összegyűltek egy nagy asztalhoz és megegyeztek, hogy onnantól elnyomják a nőket "patriarchális társadalom" néven? Ha valakinek - neadj'isten - rossz apa jut, akkor az feljogosítja egy gyűlöletmozgalomban való részvételre?
Már megbocsássatok, nehéz sorsú feministák, de nem inkább meggyógyulni és megbocsátani kéne fröcsögés és hazudozás helyett? Legalább apák napján...
Utolsó kommentek