Deansdale

Tara ajánlása:
"Dean, erről a cikkről mi a véleményed? Engem meglepett.
www.tesztoszteron.hu/emagazin_07_168_Inzulin.php"

Nagyjából-egészéből igaza van, legalábbis tudományos/orvosi értelemben. Vannak persze vitatható állításai, amikre később kitérek, de nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy nem látja a fától az erdőt.

Az inzulin nem egy "önmagában létező" valami a szervezetben, nem egy különálló faktor, amit magában lehetne vizsgálni. A termelődésének előzményei vannak, az inzulinnak pedig konkrét feladata. Teljesen fölösleges és értelmetlen az inzulin kérdését úgy vizsgálni, hogy ebből a "szövegkörnyezetből" kiszakítjuk.

Mire is gondolok? Arra, hogy nem az inzulinnal van gond, hanem a vércukorszinttel. A betegségnek vagy elhízásnak az elsődleges oka nem az inzulin, hanem a cukor.

A cukorban van az a fölösleges kalória, ami zsírpárnák formájában lerakódik. Ehhez nyilván kell az inzulin "segítsége", de arra gyorsan rájöhetünk, hogy ha nincs vércukor, akkor hiába van "fölös" inzulin a vérben, az nem fog zsírpárnákat építeni. Legfeljebb annyi történik, hogy a hasnyálmirigy "észreveszi", hogy már nem kell a vérbe inzulin, és ezért leállítja a termelést. Teljesen fölösleges azzal foglalkozni, hogy bizonyos fehérjék esetleg növelik az inzulintermelést, mert ennek vajmi kevés jelentősége van.

Hogy egy könnyen érthető képszerű hasonlattal éljek, az inzulin a testünk "gyógyszere" a "vércukormérgezés" ellen, és ezért ha a túlsúly és a betegségek ellen akarunk tenni valamit, nem a gyógyszert kell vizsgálgatnunk, hanem a mérgezést. Amíg nem fogyasztunk túl sok szénhidrátot, addig nem lesz bajunk sem a vércukorral, sem az inzulinnal.

Plusz egy fontos apróság a forrással kapcsolatban: a testépítők sok tekintetben speciális esetnek minősülnek. Olyan egyedi szempontjaik is vannak, amik a többség számára értelmetlenek vagy nem érvényesek. Aki heti 4-5 alkalommal keményen edz, az természetesen több kalóriát éget el, tehát megengedhet magának egy kis plusz szénhidrátot az átlagemberekhez képest. Ezt nem árt észben tartani mikor testépítő oldalakat olvasgat az ember.

A vitatható állításokra visszatérve...

Mítosz: A szénhidrátokban gazdag táplálkozás állandóan magas inzulin szinthez vezet.
Tény: Az inzulin csak étkezések után emelkedik meg egészséges embereknél.
Ez technikailag igaz, csakhogy a modern ember nem szigorúan napi háromszor étkezik, és nem "átlagos" mennyiségű szénhidrátot fogyaszt, tehát a grafikon kicsit hibás. Egy átlagembernél jóformán csak éjjel megy az inzulingörbe "minuszba".

Mítosz: A szénhidrátok felnyomják az inzulint, ami pedig nagy zsírtároláshoz vezet.
Tény: A tested tud zsírt szintetizálni akkor is, ha az inzulin szintje alacsony.
Nyilván ha sokezer (fölösleges) kalóriát viszel be zsírból, akkor is hízhatsz. Épp csak annyi a különbség, hogy szénhidrátból már feleannyi kalória is hizlal.

Mítosz: Az inzulin éhséget okoz.
Tény: Az inzulin étvágycsökkentő hatású.
Az éhségérzetet nem az inzulin okozza, hanem a vércukorszint "rángatása". Itt egy olyan mítoszt vitat amit félremagyaráz. A könnyen emészthető szénhidrát (liszt, cukor) hirtelen megemeli a vércukrot, amire sok inzulin termelődik, ami a vércukrot (relatíve) hirtelen lenyomja. Ez a vércukor-zuhanás az, ami éhségérzetet okoz.

Mítosz: A szénhidrátok az egyedüli felelősek az inzulin megemeléséért.
Tény: A fehérje is erős inzulin termelést ingerlő tápanyag.
Lásd fent. Plusz ott van még a glikémiás index kérdése, ami szintén befolyásolja a vonatkozó kísérletek eredményeit, amiről elfelejtett említést tenni.