Sokszor írták kommentelők, hogy a szokásos politikai cikkek uncsik, s bár a véletlenszerű egyéb témákban írt blogposztjaimra általában a kutya sem reagál semmit, üsse kő, most megint valami váratlan dologról fogok morfondírozni. Nem, a cikk címe nem valami kód vagy rejtélyes utalás, tényleg a ketchupról lesz szó.

Amit alapvetően szeretnék, csak sajnos még a jobb, vagy legalábbis ismertebb nyugati márkák is általában hülyeséget töltenek a flakonba: ecetes cukor keményítős vízben, piros festékkel, és utógondolatként némi sűrített paradicsommal. Hacsaknem valami speckó (haddnemondjam "kézműves" :) ketchupot választ az ember, gyakorlatilag mindig ugyanezt kapja, legföljebb a drágább változatban minőségibb a keményítő és 10-20% helyett 30-40% a paradicsom.

Anno gyerekként találkoztam házi ketchuppal is, de nem nyűgözött le, mert az meg általában alig főtt, félig "nyers" paradicsomlé volt mindenféle random fűszerekkel, például jó bőven fahéjjal, és a nyers paradicsomíz szósznak gyökér, főleg ha valami elmebeteg fűszerezi, mert azt hallotta hogy amerikában is úgy szokták.

Nemrég tarkón vágott a nagy felismerés, és azóta bolognai szószt vagy a rokonait használom ketchup helyett. Erre rögvest bárki azt gondolhatná, hogy sokkal drágább, ami igaz is volna, ha a legolcsóbb ketchupokhoz viszonyítanánk, ami ordenáré hiba lenne. Egy 30% cukor- és nagyjából ugyanannyi ecettartalmú Heinz ketchuphoz képest vannak kifejezetten baráti árú és összehasonlíthatatlanul jobb minőségű szószok is. Ráadásul ezeknek számtalan előnye van a ketchupokhoz képest:

Egyrészt a tésztához kreált szószoknak általában értelmes, normális, "főtt" paradicsomszósz ízük van, és nincsenek ronggyá cukrozva vagy ecetezve. Másrészt a többségük enyhén darabos, vagyis van valamiféle textúrája, ami számomra sokkal kellemesebb, mint a keményítős víz, ráadásul azt mutatja, hogy valódi zöldségekből van összerakva, nem laborban kotyvasztották. Harmadrészt ami bennük van extra, mondjuk a bolognaiban a hús, az a legkevésbé sem probléma, sőt, feldobja a végeredményt. (Az amatriciana szószban szalonnadarabok vannak, az kifejezetten jó bizonyos ételekhez, ráadásul karakteres, boros, fűszeres, enyhén csípős íze van, szóval odab*sz.) Negyedrészt, ahogy az előzőekből talán már ki is tűnt, sokkal szélesebb és érdekesebb a választék belőlük, mint ketchupokból. Persze nem minden szósz nyerő, ki kell tapasztalni, hogy melyik tetszik.

A dolog egyetlen potenciális hátulütője, hogy kibontás után pár napon belül el kell fogyasztani, de ez nálam még sosem okozott problémát, úgy tapasztalom sokkal jobban "eteti magát" mint a ketchupok.