Deansdale

Apropó

500 céget érint a Malév-leállás, mindent elsöprő felszámolási hullám jön, tudatosan viszik csődbe a BKV-t, a nokia megszabadul 2300 embertől, csődbe ment az Offset és Játékkártya Nyomda Zrt., az esztergomi közvilágítás és a macskanyelv gyártója. Folytathatnám még, de a kép így is elég sötét.

Persze a gazdaságban mindig vannak hullámzások, és az is törvényszerű, hogy aki nem bírja a tempót azt szétcincálják. De mégis, ez azért több mint egy átlagos hírcsokor.

Még mindig nem világvége.

De egyre inkább válság. Én legalábbis így értelmezem a jeleket, bár az igaz, hogy nem vagyok közgazdász. Mintha tovább gyülekeznének a felhők a horizonton, és a pletykálkodástól eltekintve a jónép még mindig nem csinál semmit. Itt a Valentin-nap, meg persze a Bajnokok Ligája - kinek-kinek ízlése szerint. A cirkusz és a kenyér még megvan, ezzel úgy látszik minden léket be lehet tömni egészen addig míg a jeges víz a nyakunkig nem ér.

A politika őszintén szólva hidegen hagy. Aki egy kicsit is érti a dolgok mozgását, az tudja, hogy semmilyen rálátása nincs a valós történésekre, amik a politikai háttérben zajlanak. Nekem sem. Épp ezért nem is töröm a fejem azon, hogy Gyurbán vagy Orcsány vinne-e minket gyorsabban a szakadékba, vagy hogy netán valamelyik megpróbálná ezt elkerülni. Magánemberként annyit tehetek, hogy felkészülök arra, amikor a láthatáron gyülekező sötét felhőkből elkezd a nyakunkba szakadni az áldás. És ebben a felkészülésben csak akadályozna, ha teljesen feleslegesen azon törném a fejem, hogy létezik-e politikus, aki igazat mond, aki tisztességes, aki... satöbbi. Miniszterelnökünk lehet a nemzetközi elit bábja, lehet zseniális szabadságharcos, vagy ugyanannyi erővel megalomániás opportunista - ezt egyszerűen lehetetlen kisember-szintről megítélni. Utóbb talán majd kiderül, de arra nem várhatok.

Nem is várok, hanem azon filózok, hogy mit is tehet a magamfajta "prepper", akinek semmi se jó, mindenből jobbat és többet akar, de az ingujjat felgyűrni és megköpködött tenyérrel a trágyába túrni már lusta. Vagy nevezzük inkább túlságosan 21. századinak :) Legalábbis ezzel nyugtatom magam amikor arra kerül a szó, hogy miért is nem kerítek el valahol pár hektár földet és ruházom be az utolsó fillérjeimet néhány kecskére meg egy kapára, amivel a földet verhetném két hóesésesebb évszak között egyfolytában.

Az ember alapvetően kétféle módon készülhet a válságra: lehet tartalékolni, vagy megpróbálni valamit termelni. A termeléshez manapság már nem kell százholdas pagony, elég egy kert a ház mögött, vagy végszükség esetén az ablak. Az akvapónia és a hidropónia hétmérföldes léptekkel fejlődnek, csak győzze az ember figyelni a fejleményeket. Maholnap két vödörrel és pár kólásflakonnal megoldható lesz egy ember élelmezése, legalábbis részben. Világvége esetén teljesen :)

De most maradjunk meg a tartalékolásnál. Aki tehetősebb, azt igazán nem vágja földhöz ha egy hipermarket-látogatás alkalmával telerakja a csomagtartót konzervvel és szárazbabbal. Akinek nincs egyszerre pártízezer forintja erre a bulira, az se keseredjen el, mert azt azért majd' mindenki megteheti, hogy ha lát a boltban valami jó akciót, akkor a bevásárlás mellé dob még 1-2 konzervet, ami lassan de biztosan halmozódik a spájzban.

Pár egyszerű jótanács kezdőknek:

Ne feledkezz meg a két klasszikusról: só és gyufa.

Elsősorban olyat tartalékolj, amit ismersz és szeretsz. Egy kéthetes éhkopp után persze a nagyi hosszú évek alatt bakelitlemez állagúra töpörödött rumbatök-lekvárját is megenné az ember, de azért mégiscsak jobb ha a család jóízűen fogyasztja amit félrerakott.

Jobb alapanyagokat venni, mint készételeket. Nem csak azért, mert a készétel drágább, hanem azért is, mert annak a fele liszt vagy keményítő. És ez még a jobbik eset. Fölösleges felárat fizetni azért, hogy a pár gramm "hasznos anyag" mellé kapjunk még egy fél marék konzervipari ballasztanyagot is valamilyen szójaszármazék vagy szentjánoskenyérliszt formájában. Másfelől nézve viszont a készételekben (már amelyik olyan) van hús is, ami bónusz, mivel egyébként nem könnyű hozzájutni tartós formában. Döntse el mindenki magának, hogy pénztárcája és egyéni ízlése alapján melyik megközelítés optimálisabb a számára.

Vásárolj változatosan. Ügyelj az árra, de jó ha tudod, a nemzeti aranytartalékon innen is van választék. A száraz lencse, bab és sárgaborsó ugye alap. A rizs, olaj, és a nem palósoknál a liszt meg a lekvár szintén :) Konzerv formában csatlakozik a zöldborsó és a zöldbab is, meg amit még találsz. A fagyasztott holmikat nem ajánlom, mert (ahogy az argentin példa mutatja) az áramszolgáltatás nem annyira "adott", mint a civilizált ember képzeli. De ezeken az alaptételeken túl sok érdekes apróságot fel lehet még fedezni eltartható - elsősorban konzerv - verzióban: gomba, darabolt paradicsom, fehérboros káposzta, gyümölcs (pl. körte!), ésatöbbi, ésatöbbi. A nagyon pengék elmerészkedhetnek a spárga és a csicseriborsó földjére is :)

Nézd a lejárati időt és a kilónkénti árat.

Nagyjából ennyi. És így a végén újra emlékeztetnék mindenkit, hogy ez nem arról szól, hogy valaki fordítva tartotta a bibliát és meg van győződve arról hogy nyakunkon a végítélet. Mindössze annyi van, hogy (sajnos) kerülhetünk olyan helyzetbe, ahol egy teli spájz jelenti a különbséget a fogcsikorgatás és a tűrhető tengődés között egy olyan átmeneti időszakban, aminek senki sem látja előre sem a kezdetét, sem a végét. Ja, és ahogy már említettem, ez az egész egy fillér "extra" ráfordításba sem kerül, ugyanis a spájzból akkor is meg lehet enni a babkonzervet ha történetesen nincs rá olyan szükség.