A közélet annyira beszennyesedett, a média annyira feltolta az ingerküszöböket, hogy egy átlagember manapság semmire nem kapja fel a fejét. Ha azt olvassa szalagcímnek, hogy "rendőrállam", akkor tudja, hogy valami elvadult jobbos vagy idióta balos akarja épp hergelni a közhangulatot, mert egy államilag szponzorált bandérium valahol közelharcba keveredett valami huligánbandával. És általában nem is téved, sőt, az esetek 95%-ában tényleg erről van szó. Szavaink és fogalmaink kiüresedtek, s majd' minden a politika által elcsépelt szófordulatról tudni lehet - jogosan -, hogy csak egy frázis, amiből valaki bunkót akar faragni hogy a másikat fejbecsapja. Semmi tartalom, 100% belemagyarázás.
Ennek persze megvan az a kockázata, hogy a tényleges problémákkal egyre nehezebb foglalkozni, mert egyrészt elvesznek a műproblémák és a sárdobálás kakofóniájában, másrészt mert a tárgyalásuk is nehézkessé vált a fogalmaink említett kiüresedése miatt. Ha most valóban fennállna egy bizonyos veszély, mondjuk hogy egy őrült tudós politikus egyszercsak Nagytestvérnek képzeli magát és a rendőrökkel tartja igájában a tömegeket, akkor lehetetlen volna az embereket felrázni a média által gerjesztett apátiából, hogy tegyenek valamit ellene. Tízből kilenc azt mondaná, csak egy újabb jobbos/balos hecckampány, a maradék 1 meg hiába szajkózná, hogy "rendőrállam", az ilyen fogalmak egy ideje már megállnak az emberek fülénél és képtelenek behatolni.
Most persze következik, hogy beszámolok arról, hogy itt tényleg rendőrállamot akar csinálni valaki. Lópikulát. Orbánnal naponta elfuvolázzák ezt a sztorit a megfelelő orgánumok, és szerintem tőle ugyanannyira nem kell tartani, ahogy az elődeitől sem kellett. Nem ő a "játékos" ebben a játszmában, ő is csak egy báb. Még ha magasabban van is, mint "mi".
Ha valódi képet akarunk kapni egy rendőrállamról, akkor talán a legjobb ha Leninhez fordulunk, illetve a közvetlen utódaihoz. Ők megmutatták, milyen az. Mikor a komcsik magukhoz ragadták a kezdeményezést, fenekestül fel akarták forgatni a világot a "kommunista erkölcs" szerint. Mindent átírtak, ami a regnáló kultúrában szúrta a szemüket, de ez az embereknek érthetően nem tetszett. Amit addig szabad volt, az onnantól tilos; ami addig tilos volt, azt utána szabad lett csinálni. Csakhogy a rend általában nem véletlenül alakul ki olyanra, amilyenre. Ha fejreállítják, abból nem egy másik rend keletkezik, hanem káosz. Ez lett a kommunista kísérletből is. Csak kemény kézzel - rendőrökkel - tudták fenntartani, egészen addig, amíg hivatalosan is le nem fújták. Befuccsolt. Az emberek nem fogadták el a "kommunista erkölcsöt", illetve annak illúzióját, mert mindenki látta, hogy nincs mögötte tartalom, nameg az embereknek úgysem tetszik semmi, amit kívülről erőltetnek rájuk.
Ugrunk kicsit a történelemben, mert minek is jártatnám a számat a múltról. A jelenben ugye az a közfelfogás uralkodik a nyugati kultúrkörben, hogy a kommunizmus megbukott, rendőrállam mint olyan pedig csak latin-amerikában létezhet, véreskezű diktátorok uralma alatt. Amiben mi élünk, az a világ közepe, a teremtés csúcsa, a társadalmi rendszerek királya. A szabadok földje, a bátrak otthona. A demokrácia népuralma, a többség akarata, meg még vagy száz ilyen szlogen.
Lakossághoz mért arányában az USA-ban van a legtöbb ember börtönben, és a világon messze a legtöbb megfigyelőkamera Angliában van telepítve. Ez két olyan rekord, amiről nem gondolnánk, hogy "mi" tartjuk, ugye? Valami nem igazán stimmel ezzel a dologgal, ha egy kicsit felnyitjuk rá a szemünket és nem siklunk át felette gondolkodás nélkül. Hogyhogy az USA legfelsőbb bírósága jóváhagyja, hogy a rendőrségnek joga van bárkit bármilyen indokkal meztelenre vetkőztetni és testüregmotozásnak alávetni, holott egy évtizeddel ezelőtt arrafelé a rendőr még csak meg sem állíthatott senkit az utcán, ha nem volt alapos gyanúja hogy az illető elkövetett valamit? Hogyhogy a reptereken rutinszerű az ágyék tapogatása? Mi a francot jelent ez a saját kultúrkörünkre nézve?
Mit jelentenek az olyan új szabályok, hogy a modellek testsúlya nem mehet X érték alá, vagy hogy a fodrászoknak tilos magas sarkúban dolgozni?
A válasz nagyon könnyű, és teljesen egyértelmű - csak elfogadni nehéz.
Valakik újra megpróbálnak leerőltetni a torkunkon egy alig módosított "kommunista erkölcsöt", csak mivel látták, hogy a direkt módszerrel nem ment, most máshogy próbálkoznak. Most minden egyes lépés a "mi érdekünkben" történik. Az állam csak védeni akar minket, ezért tilt meg nekünk egy rakás dolgot és kötelez sok másra. Health & Safety a kor egyik legnagyobb varázsszava, vagyis az "egészség & balesetmentesség". Ennek a nevében bármit törvényerőre lehet emelni, hiszen a mi érdekünkben van! És "a mi érdekünkben" naponta száz vagy ezer új tilos és új kötelező születik. Mintha hülyegyerekek lennénk, akik maguktól nem tudják, hogy a kádban nem érdemes hajszárítóval játszani, ezért állam bácsi majd jól megreguláz minket. Itt egy jó kis direktíva, amott egy frankó kis törvény, és máris olyan biztonságban leszünk magunktól, hogy csak na.
A másik varázsszó a Security, vagyis a "biztonság". A saját érdekedben turkálnak a reptéren a lábaid (vagy a gyermeked lábai) közé, hiszen neked is érdeked a biztonság, nem? Hátha te vagy a csúnya terror pista, és a golyóid közé rejtettél valami tömegpusztító fegyvert. Mindezt 9/11-re alapozva - amiről a vak is látja, hogy belső meló volt.
Szóval miénk a napfény meg a kék ég, a demokrácia és a szabad nyugati világ, épp csak lassan már az otthoni budinkban is kamera les ránk és többen vagyunk börtönben mint a harmadik világ harcdúlta porfészkeiben. Az igazi rendőrállam nem ott kezdődik, hogy egy tüntetéshez kivezényelnek egy századot, ami aztán könnygázzal oszlat. Az igazi rendőrállam ott kezdődik, hogy az állam mindent lát, és bármibe beleszólhat. Látja (és évekig megőrzi!) a leveleidet, a telefonhívásaidat, az SMS-eidet, és persze hogy mit olvasol a neten. Beleszólhat, hogy milyen cipőben végzed a munkád, hogyan beszélhetsz a saját gyerekeiddel, milyen szinűre festheted a tyúkólat. Árulkodó jel lehet még, ha a rendőrség közzéteszi, hogy akinek nem tetszik az állam tevékenysége, az "terroristagyanús" és jelenteni kell a rendőrségen. Vagy ha erkölcsi bizonyítványt kérnek tőled, hogy beengedjenek a saját gyermeked iskolai ünnepségére. Vagy ha a keresztényeket tájékoztatják, hogy többségi muzulmán területeken (európai országokról beszélünk...) a kereszténységet hirdetni "gyűlöletbeszéd". Vagy hogy ha a saját kocsmádban a saját tévéden bibliaműsort nézel, akkor kijön rád a rendőrség. Ha bűncselekmény rendőrt fotózni. Ha a gyereked mellé a suliba iratáskor egy több-tíz oldalas, intim kérdéseket is tartalmazó kérdőívet kell kitöltened. [linkek mindegyikhez egy helyen]
A példákat sorolhatnám még, és amiket kimazsoláztam talán még nem is a legdurvábbak.
A fazékban ülünk a békával, és lassan fokozzák alattunk a lángot. Egy jó évszázada egyből a forró vízbe dobtak minket, de abból rögtön ki akartunk mászni. Beletelt ugyan néhány évtizedbe, de ki is másztunk. Most lassan tekerik a gázt, és a többség a békával együtt előbb fő halálra, mint hogy észrevegye, valami nem stimmel.
A rendőrállam manapság azt jelenti, hogy a rabigát, amit egyszer már levetettünk, most szép lassan csempészik vissza a nyakunkba, hátha nem vesszük észre. És tényleg nem.
A tragédia az, hogy ezúttal valóban ügyesebbek, mint a legutóbb. Ha mi nem is, ők biztosan tanultak a hibáikból. Jó esély van rá, hogy mire a tömeg felocsúdna, már nem lesz hova, nem lesz miért. Mire észbekapunk, már nem lesz hova menekülni, mert az "új világrend" mindent bekebelez. És hiába akar bárki ágálni, ha már a bőre alatt a chip, a konyhájában ott a kamera, a nethozzáférése pedig le van tiltva mert letöltött egy filmet meg két mp3-at. Mehet reklamálni a sóhivatalba, hiába kéri majd számon, hogy hová lettek az emberi jogai. A joga a magánéletre, amibe nem lát - és nem szól - bele az állam. A joga a szabad gondolkodásra és a szabad szólásra. A joga, hogy azt csináljon magával és az életével amit akar, amíg azzal senki másnak nem árt.
Elgondolkodtató Hawaii Libertárius barátunk sötét meglátása, miszerint a jelenlegi világkorszak arról szól, hogy a Huxley-féle szép új világból most masírozunk át az Orwell-féle 1984-be. A popkultúrának, a néphülyítő "technomágiának" és a szexuális forradalomnak immár vége; következik a szoros megfigyelés és regulázás időszaka, az ezzel együtt járó bakancsokkal és bikacsökökkel.
A jövőnkben nincsenek jogok, csak kötelességek. Ez vajon elég erős ahhoz, hogy átugorja a média által agyonvert ingerküszöböt?
Utolsó kommentek