Deansdale

Nem én vagyok az első, aki ezzel foglalkozik, nem is a második, sőt, talán az első millióba sem férek be. Ennek ellenére leírom a gondolataimat, aztán legfeljebb lezavarnak a színpadról, hogy "ez már volt" :)

1. Létezik-e demokrácia? Az egyszerű válasz az, hogy nem. Ha valaki azt hitte, hogy abban él, az túl sok tévét néz és túl keveset gondolkodik. Mire alapozom ezt?

Mit jelent a demokrácia? Szó szerint a tömeg uralma, politikai értelemben a többség akaratának érvényesülése. Ez egyik sem valósul meg ma Magyarországon, de sehol máshol sem. Mikor volt az, hogy utoljára beleszólhattál valamibe? Te, mint a szavazásra jogosult nép egy tagja, mikor nyilváníthattad ki a véleményedet vagy az akaratodat? Most a pártokra történő szavazásról ne is beszéljünk, mert azzal semmi közvetlen döntést vagy változást nem hozunk. Az olyasmire gondolok, mint a vizitdíj népszavazása - na abban letehettük a voksot, aztán lett valami. Ilyen konkrét "népdöntésből" a rendszerváltás óta volt talán féltucat, de ez erősen optimista becslés. Több mint 20 évre ez elég satnya, nem? Ez lenne a népuralom? Nem ural a nép itt semmit, még önmagát sem. A döntéseket a politikusok hozzák, akik magasról, szép ívben tojnak a népakaratra.

Ez persze nem meglepő, hiszen ugyanazon bábjátékos jobb és bal kezéről csüngenek alá, tehát meglehetősen furcsa lenne, ha egyszercsak valaki elkezdené megkérdezni a népet arról, hogy mit is szeretne igazából. Még a fizetésüket is maguknak határozzák meg, pedig igazán jó lenne, ha legalább afelől a népakarat dönthetne...

A "nép hatalma", ez a nyugati típusú "demokrácia" kimerül annyiban, hogy 4 évente egyszer szavazhatunk arról, hogy a nemzetközi banki elit a jobb vagy a bal lábával rúgjon minket seggbe. Ez valami fantasztikusan szegényes illúzió, de a birkák tömegét ennyivel is meg lehet etetni. Ez a létező társadalmi rendszerek legtökéletesebbike, mert szurkolhatsz a csapatodnak, és ha nem is nyertek, legközelebb lesz megint esélyetek. Hogy aztán te semmit nem kapsz abból a sikerből, pénzből és hatalomból, amit a "csapatod" esetleg megnyer, az mellékes. Legyen elég a pszichológiai kielégülés, a "győztünk" érzése.

2. Jó lenne-e egyáltalán, ha valóban létezne demokrácia?

Eretnek kérdés, annyi szent, de ha egyszer a birka tömegek annyira hülyék, mint amennyire látszik, akkor mégis miért lenne az jó, ha az ő kezükben lenne a kormányrúd? Jó lenne az ő hatalmuk? Ilyen értelemben talán meg is lehet érteni a nemzetközi elitet, amikor arra gondolnak, hogy jobb a népnek, ha nem magát kormányozza, hanem felülről terelik. Van benne némi ráció, csak az a gond, hogy a felülről terelés jelenleg egy maroknyi megalomániás tetű kezében van, akik monopoly-t játszanak velünk, és körülbelül annyira érdekli őket a valódi emberek sorsa, mint amennyire egy átlagos társasjátékozót a műanyag figuráké.

A demokráciával az az alapvető probléma, hogy muszáj korlátokat szabni előtte. Csakhogy ez egy belső önellentmondást okoz, ugyanis ha kívülről teszünk korlátokat a birkák elé akkor nem mondhatjuk egyúttal azt, hogy az ő kezükben van a hatalom. Azt nem tehetjük meg, hogy szabadon megszavaztatjuk a néppel, hogy akarnak-e az államkincstárból pénzt zsebrevágni, nekik nem tetsző embereket halálra ítélni, ingyen cirkuszt és kenyeret osztani - mert megszavaznák, hogy igen. És ez lehetetlen, vagy legalábbis nagy tempóban az összeomlás felé vezetne.

Kellenek olyan keretek, mint például hogy mindenkinek joga van az élethez, és egyúttal senkinek nincs joga a más életét elvenni. Ezt nem tehetjük a demokrácia népítéletének tárgyává, ez a demokrácián felül áll.

Ezzel a demokrácia mindenfelé istenített diadala és hegemóniája persze megdől, mert rájövünk, hogy nincs is, meg ha lenne se kellene a kutyának sem. Százszor inkább éljünk egy JÓ törvényekkel megalkotott, azoknak betartását és a megfelelő igazságszolgáltatást szavatoló rendszerben, mint egy olyan káoszban, ahol a 2 általánost félig elvégzett, erőszakos bűncselekmények miatt többször elítélt birkának pontosan ugyanannyi szava van a rendszer irányításában, mint Einsteinnek, Gandhinak vagy Teréz anyának.

A demokrácia nem jó rendszer.

Nehéz ezt leírni, mert az ember érzi, hogy a korszellem iszonyú haragra gerjed, de ha egyszer ez az igazság. Csak így, feketén-fehéren.

Persze nem sokat számít, hogy valójában jó rendszer-e, mivel nem abban élünk, csak az illúziójában. De sajnos ez az illúzió sem jó rendszer. Olyannyira nem, hogy a történelem során kipróbált egyéb szisztémák közül majd' mindegyik jobb lenne. Inkább egy jó király, mint egy rossz oligarcha, aki a háttérből mozgatja a szálakat...

Jelenleg az zajlik, hogy van itt 10 millió birka, akik körül szűkül a karám. (Az ötlet azért nem túl radikális, mert a történelem során gyakorlatilag mindig karámokban éltünk, talán egy röpke pár évtizedre nem.) A karámot dróton rángatott bábok alakítják, akikből van bőven, hogy lehessen közülük választani. A birkák egy része sz*rik az egészre, amíg van fű meg víz elegendő és az eső sem veri őket túl gyakran, addig nem bánják a rendszeres nyírást. (A vágóhíd meg csak összeesküvés-elmélet.) Más birkák lelkesen szavaznak a bábokra, mert igen nagy jelentősége van ám annak, hogy most 4 évig Paprikajancsi nyír minket, és nem Paprikagéza. Abban a hitben élnek, hogy a politika jelent valamit, és végső soron talán tényleg, mert Paprikajancsi a kövérebb birkákat szokta jobban nyírni, Paprikagéza viszont a soványabbakat. De úgyis minden birka sorra kerül, vagyis a különbség jobbára elméletbeli, és hosszabb időszakokon kiegyenlítődik.

És van néhány birka, aki arról beszél, hogy hagyjanak már minket békén, beszolgáltatunk önként bizonyos mennyiségű gyapjút, ha a bábok és bábjátékosok elmennek végre a p*csába és hagynak minket nyugodtan legelni. Hagyjuk az illúziókat, hagyjuk a parasztvakítást, térjünk a lényegre - de legyünk mindannyian emberségesek és kompromisszumkészek. Ez persze elsősorban a bábjátékosok felé lenne elvárás, mert - vagyis inkább: de - ők sz*rnak rá a leginkább. A pásztor nem foglalkozik a bégetéssel, akkor sem, ha a birkaság csak hasonlat, és valójában emberekről beszélünk.

Demokráciáról viszont nem beszélünk. Általában csak annyit, hogy milyen szép, milyen jó, mennyire meg vagyunk vele elégedve. Esetleg féltjük a gazemberektől; a bábjátékos bal keze sopánkodik, hogy mennyire félelmetes a jobb kéz, talán végleges hatalomátvételre törekszik.

Siralmas.