Deansdale

Az új magyar diákigazolvány már rádiófrekvenciás azonosító chipekkel van felszerelve - adja hírül a zindex. És csak hogy tuti legyen a rendszer, a pedagógusoknak is ilyen kártyája lesz.

A mondat, amit régóta vártunk már:

A későbbiekben pedig a legtöbb kiadásra kerülő okmánynál – így a személyinél és a jogosítványnál is – átállnak a csippel ellátott kártyarendszerre.

Na igen.

Persze jön a szokásos szöveg, hogy miért is jó ez nekünk:

A csippel ellátott e-diáknak számos előnye van. Helyettesítheti a naplót vagy az ellenőrzőt, és beléptetőrendszerek kialakítására is alkalmas, így a tervek szerint a BKV járatain 2014-ben bevezetésre kerülő elektronikus jegy- és bérletrendszerbe is beilleszthető lenne – mondta Vetési Iván, a renszer koncepciójának kidolgozásáért és megvalósításáért felelős miniszteri biztos.

Vajon mennyi időnek kell eltelnie, míg "rájönnek", vagy "feltalálják", hogy össze kell vonni minden kártyát, mert minek is hordanánk magunkkal többet, ha egyszer úgyis annyira okosak, hogy bármit meg tudnak jegyezni? És aztán mikor jön majd elő valaki az ötlettel, hogy tegyük az újszülöttek bőre alá, és minden gondjuk meg van oldva egy életre...?

Hát izé, azt hiszem ezek a kérdések máris idejétmúltak.

Gondolom lesznek majd olyanok, akiknek ez az egész tetszeni fog. Tényleg mennyire kényelmes, hogy elég egyet inteni a kezünkkel, és már tudja is a rendőr, hogy kik vagyunk, a pénztárnál már rendezve is van a számla, az orvos egy pittyenéssel megtekintheti a teljes kórtörténetünket. Annyira fantasztikus ez a rendszer, még a végén magam is elcsábulok.

De inkább mégsem. Nem vagyok számozott állat, nem vagyok egy tétel egy táblázatban, és ne is kezeljenek úgy. Köszönöm szépen, én szívesebben "bajlódom" készpénzzel, mint hogy a bőröm alá ültessék a bankot. Nem szeretném, hogy bármely kíváncsi hivatalnok (vagy ügyes hacker) mindent megtudjon rólam egy kattintással: milyen betegségeim voltak, miket nézegetek a neten, merre és milyen tulajdonaim vannak, stb. Én abban az ódivatú, már-már vaskalapos elméletben hiszek, hogy amíg nem teszek semmi "rosszat", addig minden magánügyem magánügy, az állam pedig foglalkozzon az én szennyesem helyett a maga dolgával. Az én életem ugyanis nem az állam dolga. Ne kövesse nyomon, hogy merre járok, mit eszek, kikkel találkozom és miről beszélgetek velük.

Úgy érzem tényleg vaskalapos ez a nézet, és a fiatalabbak talán már nem is képesek megérteni, hogy egyáltalán miről beszélek. Aki a fészbúkon maga adja ki az összes adatát, az egész világ orrára kötve, azzal kezdve, hogy mekkorát sz*rt aznap reggel, odáig, hogy önmaga térképezi ki a netre a teljes ismerősi körét, annak a szövegem csak valami üres halandzsa lehet. Dinoszaurusz lennék, aki felett eljárt az idő? Előfordulhat. De akkor is úgy érzem, meg kell őriznem valamit az emberi méltóságomból (már ha az ilyesmi jár dinoszauruszoknak is). Az életem nem bulvár, és főleg nem zajlik a neten. (Mert hát manapság a fészbúk már nem arra szolgál, hogy az ember azon keresztül megossza másokkal a magánéletét, hanem maga lett a magánélet.)

Kissé elkalandoztam a tárgytól. A lényeg az, hogy lehet a "károgókat" mindenféle csúnya szavakkal illetni - megtörtént tegnap, megtörténik ma, és minden bizonnyal holnap is -, csak sajnos közben a károgók minden egyes sötét jóslata valóra válik. Nem forradalmilag, nem villámcsapásszerűen, de lépésről lépésre.

Mikor jön majd el az idő, hogy az "überchip" hiánya büntetendő legyen? Ha visszavonulok egy tanyára, és az életemet a petrezselyem-ágyásoknak meg néhány tyúknak szentelem, akkor jönni fog majd a rendőrség, hogy valami szörnyű bűncselekményt követtem el azzal, hogy nincs távirányító a bőröm alá ültetve? Van jogom úgy élni, hogy nem ártok senkinek, és ha igen, meddig él még ez a jogom? És melyik országba vándorolhatok ki, ha itt bevezetnek valamit ami nekem emberileg nem tetszik? Hiszen mindenütt ugyanaz a trend, ugyanazok a fejlemények. Ecuadorban pont ugyanaz a nemzetközi banki elit keveri a kártyát, mint Vietnámban vagy Burundiban.

Most még messzebb kalandoztam a tárgytól, dehát pont ez a jó a saját blogban, hogy az ember a gyanútlan olvasókra szabadíthatja az asszociációit :) Mindenesetre: nem, nem őrültem meg, és nem vízionálok gondolatrendőrséget minden szekrény mögé. Viszont úgy érzem arrafelé haladunk, és a jövőben akár el is juthatunk oda. Sőt, a rendőrök nem is a spájzban, hanem a bőrünk alatt lesznek.