Barca szurkolóként meglehetősen kellemetlennek találom, hogy ha nyerünk az unalmas, ha kikapunk az idegesítő. A "világ legjobb csapata" (tényleg az) nem a világ legszebb játékát játssza, hanem szürke és kiszámítható. Persze hülyeség lenne bukást meg korszakvéget kiáltani, mint ahogy egyesek évek óta minden egyes vereségünk után azonnal. Apokalipszis nincs, de problémák azért vannak.

Nem tudom hogy én vagyok-e hülye, vagy a többség vak, de szerintem a Barcából részben kifakult az, amitől Barca volt. A győzelmeinket az okozza, hogy a játékosok egyéni kvalitásai messze felülmúlják az ellenfelekét (kivéve félmaréknyi európai topcsapatot). Viszont minden más tragikus - és emiatt buktuk el gyakorlatilag mindazt, amit az utóbbi 2-3 évben elbuktunk. A főbb gondok:

1. Nincs középcsatár. A barcát szokás úgy bemutatni, mint ami 4-3-3-at játszik, de ez valójában 4-6-0. Ha pályára is lép Villa - aki gyakorlatilag a teljes keret egyetlen igazi csatára - általában a szélre száműzik ahol szart sem ér, mert nem szélső. Lassan hörghurutot kapok amikor meccsenként tucatszor látom, hogy elmegy valaki szélen, és nem tud középre adni mert nincs kinek. Bazmeg.

2. Nincs kreativitás. Ez persze "a nagy hármas" mellett holdkóros hülyeségnek tűnik, de valahogy ők is beleszürkültek a sablonszerepükbe. Rövid passzok ide-oda, ritkábban egyérintős előrerohanások 2 ember részvételével - ennyi a repertoár 99%-a, amit lassan mindenki kiismer és már a Levante szintű csapatok is fel tudnak húzni ellene valamiféle védelmet. A góljaink többsége úgy esik, ha "véletlenül" sikerül valakit egy csatornába futtatni, a védelem mögé, de ezt az egyetlen tehenet nem lehet a végtelenségig fejni. Ha feláll középen 2-3 jó hátvéd, akkor a meccsenkénti kapura lövéseink számát szinte a nullára tudják redukálni. (Lásd az utóbbi hetek példáit.)

3. Képtelenek vagyunk alkalmazkodni bármilyen szituációhoz. 2-3 éve még oké volt, hogy megvan a saját stílusunk, és ezt erőltetve előbb-utóbb bedarálunk mindenkit, de elszállt fölöttünk az idő. Szembántóan képtelenek vagyunk reagálni bármilyen váratlan szituációra, például ha a Madrid vezetést szerez, akkor pontosan ugyanazt a szöszmötölést csináljuk mint addig, csak a játékosok rezdülésein érződik némi extra idegesség. Ez teljesen értelmetlen és zsákutca. Ennek az egykaptafásságnak a legszembeötlőbb jele, hogy szinte minden (és ezt szó szerint kell érteni, szinte minden) akciónkat ugyanúgy akarjuk vezetni:

Megvárjuk, míg mindenki feláll a szokott helyére, vagy legalábbis minimum 3-4 ember felveszi a "default" támadási pozíciókat. Ha lehetne is kontrázni, vagy ész nélkül rohanni, bármilyen hátvéd jelenlétének első jelére "beijedünk" és azonnal a fékre taposunk. Semmi váratlan csel, semmi kreativitás, semmi céltudatosság, semmi gólra törés. Aztán mikor felállt a támadósor, akkor elkezdődik a puhatolózás, hogy hol lehetne valakit lyukra tenni, de persze mivel nincs középcsatárunk, ezért meg kell várni míg valamelyik középpályás a 6 közül (vagyis 5 mert Busquets ebben nem játszik) veszi a bátorságot a 16-os közelébe merészkedni. Ekkor megpróbálják indítani, ami vagy bejön, vagy nem (mostanában sokkal inkább nem mint igen), de még ha helyzetbe is jut valaki, inkább megpróbálja a gólvonalig cselezni vagy passzolgatni a labdát ahelyett, hogy egyszerűen kapura küldené.

És ugyanezt csináljuk 3-0-ás vezetésnél meg 3-0-ás hátrányban is. Tra-gé-di-a.

Már az Inter ellen elbukott jómúltkori BL-menetelésnél is látszott, hogy képtelenek vagyunk érdemben lekezelni, ha hátrányba kerülünk. Minden más csapat ilyenkor rákapcsol, belehúz, megerőlteti magát - csak mi tili-tolizunk ugyanolyan értelmetlenül, mintha minden rendben lenne és nem épp a Real picsázna el minket, vagy a Milan verne ki a BL-ből. Hátrányba kerülés esetén illenék szerkezetet váltani, a passzokat és a futkosást gyorsabbra venni, és persze kicsit nagyobb számban az ellenfél kapuja elé koncentrálódni - amit nagyban akadályoz, hogy nincs csatárunk. Említettem már?

4. Messi a hírnevéből él, meg a tehetsége 20%-ából. Fáradt, szürke, monoton, azt a meccsenkénti 3 cselt is beleértve, ami egyébként látványos, de egyre kiszámíthatóbb. A kupazakón is levették a pályáról, ahogy Milánóban is, és nem kellett hozzá sok, csak áttanulmányozni három videót az unalomig ismert helyezkedéséről, mozgási irányairól és kedvenc cseleiről. Ennyiből egy valamirevaló védő mindent levág, és sajnos meg is tették. Túl nagy a teher Messin, mindenki tőle várja a csodát, és hiába a világ legnagyobb focistája, ha fix szerepkörbe szorítják (vagy megengedik hogy ezt csinálja, ha ezt szereti?), akkor levágják a szárnyait, és szánalmas látni a vergődését. Az ilyen meccseken, mint a tegnapi, az első félidőben lecserélném, mert lóf*szt sem ér az alibizése, illetve amit nyújtani tud a jólképzett védők gorillaszerű szorításában.

Mi lehet a megoldás?

1. Xavi, Iniesta és Messi menjen 3 hét szabadságra, lehetőleg úgy, hogy közben távolról se lássanak labdát. Fáradtak, szürkék, meccsenként 5-10 percre tudnak azon a szinten koncentrálni ahogy 50-60 percet kellene. Üdüljenek egyet Disneyland-ben, vigyék el az asszonyt valami trópusi szigetre, mindegy, csak szülessenek újjá, mert zombiként szart sem érnek. Aztán le kell ülni velük elbeszélgetni, hogy a rövidpasszos tiki-takának vége, illetve sürgősen és drasztikusan bővíteni kell, mert a jobb ellenfelek már röhögnek rajta. Szabadabb szerepeket kell adni nekik, illetve kényszeríteni rájuk: Messi időnként menjen vissza a régi helyére a jobbszélre, vagy át balra, vagy ácsorogjon 10 percig az ellenfél 11-es pontján, csak hogy a frászt hozza az értetlenkedő védőkre. Csináljon valami újat, mert a Totti-szerep a körmére égett. Nem érdekel, hogy ő akar lenni az "árnyékcsatár" a valós csatár hűlt helye mögött. A taktikát ne ő határozza meg, hanem az edző.

2. Fel kell gyorsítani a csapat játékát úgy a játékosokkal, mint a taktikával. Újra kell tanulni a gyors támadásvezetést, a kontrákat, a szélen elfutást és középre adást. Ezeket messze elhanyagoltuk, és most fizetjük az árát. Olyan játékosokat (is) kell játszatni, akik gyorsak és tetterősek, mint pl. Sanchez, Tello, meg ki tudja még kik a fiatal saját nevelésűek közül. Több teret kell hagyni ezen új emberek kreativitásának, nem kell őket másodhegedűs kiszolgáló szerepekbe szorítani a "nagy hármas" (persze főleg Messi) mögött. Sanchez ha formába lendülne a csapat legnagyobb ütőkártyája lehetne, amihez meg kell neki adni a bizalmat és a játéklehetőséget.

3. Középre csatárt, a szélre szélsőket. Messit a legfölső vonalból egy kicsit hátrébb hozni, hogy ne rajta legyen 2-3 hátvéd, hanem Villán - akkor talán újra bejönnek majd a cselei. Ha már a 4-3-3-ról papolunk és támadófociról, akkor csináljunk úgy, mintha. A mostani barca nem csak nem játszik támadófocit, de ha akarna se tudna. Türelemfocit játszanak alkalmankénti lyukra futtatással, ami nem ugyanaz.

4. Az egyetlen használt taktika helyett felépíteni újabbakat, amiket lehet használni ha pl. hátrányba kerülünk. Mindenesetre jó lenne, ha egy barca meccs - az összes! - nem úgy nézne ki, mintha tavalyelőtt felvettek volna 5 perc demóanyagot a középpályások passzolgatásáról, és azt kéne néznünk végtelenített szalagon. Változatosság, intenzitás, újdonságok, látványos játék - ezt várnám tőlük. Tegnap a Madrid ellen a második félidőre már Puyol vagy Piquet helyett Villával kellett volna kijönni, de az edző nem volt elég tökös, hogy ezt meglépje. Nincs változtatás - biztos megoldódik minden magától - hát nem oldódik meg.

5. A szabadrúgásokat ne Messi meg Xavi lövöldözze az égbe vagy a kapu mellé, mert ennek semmi értelme. Igen, igen, tudom, rúgnak néha szép gólokat, de sokkal több lehetőséget puskáznak el. Kellene némi fifika, trükközés, oldalra passz, kombinációk, bármi. Az ilyenek sokkal jobban passzolnának a csapat stílusához, mint az, hogy M és X felváltva lövik körbe a kaput. De ne úgy kombináljanak, mint a szögleteinknél, amikből alapvetően kétféle létezik: a kis szöglet amikor visszapasszírozzuk a labdát a középpályára, és kezdhetjük a default rövidpasszos építkezést mintha épp támadást vezetnénk, vagy ha középre ívelnek ami szinte teljesen értelmetlen mert százból egyszer van belőle valami. Hiába no, az ívelgetős-befejelős megoldás hosszú évek óta nem a Barca erőssége.

6. Félretenni a szent teheneket - valós, aktuális teljesítmény alapján ítélni. Lecserélni Messit, Xavit, Puyolt, bárkit, ha formán kívül játszik. És nem a 88. percben, hanem félidőben, vagy bármikor. Akár kihagyni a kezdőből, lefelejteni a kispadról, külön edzésmunkára küldeni, vagy szabadságra. Messi is csak ember, és még ha tiszteletben is tartják, figyeljen oda az edző az emberi korlátaira.

7. Kitalálni valami motivációt (Guardiola talán ebben volt kiemelkedő, ha már taktikában nem is). Ha a csapat egy hazai classico-ra is unatkozva kocog fel, akkor lehúzhatjuk a rolót. Olyan embereket kell játszatni, akik még éhesek a sikerre (itt megint képbe jön Sanchez és a fiatalok). Meg kellene szabadulni az olyan játékosoktól, akik már csak jobbhíján vannak a pályán, mint Dani Alves.

7. b) El kellene adni legalább egy középpályást, mert annyira sokan vannak, hogy néhányan mindenképpen meccshiánnyal fognak küzdeni, aminek semmi értelme. Szerintem Fabregas a pótkerék, akire nincs igazi szükség, de Pedro is többet árt mint használ már hónapok óta (őt esetleg ki lehetne próbálni középcsatárként, hátha). Persze mindkettőnek van szép múltja meg jó pillanatai, de ez ide kevés, főleg úgy, hogy az egyébként ígéretesebb Sanchez és Tello padozik miattuk. A védekező középpályások közül is kaphatna valaki elbocsájtó szép üzenetet - Busquets és Mascerano mellé plusz egy Song totál fölösleges. A kispadunkból kijönne két másik világszínvonalú középpálya, amitől dülledhetne a mellünk a büszkeségtől, de szívesebben nézném őket jó formában játszani valahol máshol, mint nálunk reménykedni abban hogy legalább a kispadra odaférnek.

8. Az "univerzális" és nem-egészen-világszínvonalú játékosok vásárlását abba kellene hagyni. Song és Adriano éppolyan fölösleges volt, mint kicsit korábban Mascerano. Mindegyikük képes többé-kevésbé hátvédet játszani, de bezzeg egy igazi középhátvédünk nincs Puyol vagy Piquet pótlására, ha épp sérültek. Oké, persze, tudom én hogy időnként marha jól jöttek a csapatnak, de ha helyettük konkrét posztra igazoltunk volna valakiket akkor jobban jártunk volna. Aki "több helyen is bevethető" az általában sehol sem igazán penge, aminek az élő szobra Adriano. Bal- és jobbhátvéd, középpályás - épp csak egyik pozícióban sem tudja hozni a barca-szintet. Nem véletlen, hogy csak akkor játszik, ha valami gebasz van. Mascerano volt az egyetlen, aki ebből a szerepből valamelyest ki tudott nőni, a többiek sérülésekor fontos elemévé vált a csapatnak - de most ő is padozik, mert sehol nincs saját helye. Ha az ilyen kvázi-fölösleges játékosok közül 1-2-t eladnánk, és beütne valami sérüléshullám, még mindig ott vannak a fiatalok, mint Bartra, Thiago, stb. Ki tudja mekkora ászok lennének, ha kapnának elég lehetőséget bizonyítani és fejlődni?

+1 bónusz pont: A balerináskodást célzottan csökkenteni kellene. A kupameccsen legalább féltucat ordító műesést produkáltunk, aminek semmi értelme, és még akkor is keserű ízt hagynak a rajongók szájában, ha véletlenül beválnak és segítenek az eredmény elérésében. Szerintem a barca nem egy olyan csapat, aminek műesésekre van szüksége a győzelemhez. Inkább kicsit több küzdeni akarás kellene...

A csapattal igazából nincs alapvető gond, az edzőkkel van problémánk. Őszintén szólva ezeket a hibákat részben már Guardiola is elkövette, vagy épp ő maga honosította meg. Nem lehet azt mondani, hogy az új vezetés a hibás, mert csak továbbvitték amit kézhez kaptak. De ez így nem működik, szükség van a szellemi megújulásra, mert a játék már nem látványos, és sajnos nem is annyira eredményes. A bajnokságot vezetjük, de az igazi topcsapatok már közel sem rettegnek tőlünk annyira, mint 1-2 éve. Sajnos joggal. A rajongók véleménye megoszlik, de pl. szerintem az igazi érdekesség a BL és a királykupa megnyerése, mert ott azért mégiscsak élesebb a verseny és töményebb az izgalom. Pont ezeket bebukni, és a bajnokságot megnyerni szerintem intő jel: a másodvonalat mi verjük a legbiztosabban, de az első vonal utolért, és lehagy minket, ha nem kapunk észbe.