Örülök, hogy nem vagyok olasz, mert a spanyol meccs után szerintem felvágtam volna az ereimet. A magyar csapatnál rengeteg az egyéni hiba, de legalább látszik rajtuk valamiféle akarat, hangyapöcsnyi kreativitás, küzdeni akarás. Az olaszok tegnap úgy játszottak, mint gyerekek egy felnőttcsapat ellen. Olyan agresszíven voltak szarok, hogy szó szerint dühös lettem rájuk. Túl akarták spanyolkodni a spanyolokat a labdakihozatallal, és nem ment, és nagyon nem ment, de képtelenek voltak mentalitást váltani. Ez annál is inkább feltűnt, mivel maguk a spanyolok ezúttal nem játszottak annyira spanyolosan, hála az égnek. Rendszeresen megtörtént, hogy a kapusuk előreb*szta a labdát az ellenfél térfelére, aztán hajrá. Ilyet évek óta nem láttam tőlük - ezért is gyűlöltem a játékukat, a rohadt tikitakát, ami miatt talán Guardiolát kellett volna vesén rugdosni még vagy 20 évvel ezelőtt. Ennek a meccsnek a legnagyobb tanulsága az, hogy alacsonyabb képességű brigád sose próbálja meg a kapust is bevonó labdatartást hátul, mert egy jó képességű csapat ellen öngyilkosság. Sokan szerették volna lemásolni ezt a taktikát az utóbbi időben, most pont a feltaláló spanyolok mutatták meg, az olaszok kárára, hogy mekkora hülyeség ez. Mi magyarok is próbálkozunk vele, a svájciak nekünk is az orrunkra koppintottak miatta. Nevezzetek a fociban is dinoszaurusznak, b+, de ha az ellenfél letámad a saját kapunknál, akkor ordító agyhalott hülyeség megpróbálni kisakkozni őket, mert nyerni nem lehet vele semmit, viszont a labdavesztés azonnal életveszélyes. Egy hátvéd vagy egy kapus, ha nem lát garantáltan frankó kiutat a saját 16-osa környékén letámadó ellenféllel szemben, az rúgja el a labdát az ellenfél 16-osáig, bazmeg, gondolkodás és finomkodás nélkül. Horribilie dictu a spanyol-olaszon megtörtént az is, ami alátámasztja az igazamat, hogy a spanyol kapus még úgy is előrevágta a labdát hogy le se támadták őt, és így a labda az olasz hátvédekhez repült, akik aztán elkezdték az impotens labdajáratást, de elvesztették a labdát és abból lett spanyol gólhelyzet. Vagyis az előrevágott labda még úgy is működött, hogy közben egy ideig az ellenfélnél volt - bár persze ehhez kell, hogy az ellenfél hülye legyen. Ennek inverzeként az is megesett, hogy az olaszok percekig járatták a labdát leghátul, időnként hajmeresztő kockázatokat vállalva, és aztán mikor elérkezett az idő egy indításra, azt természetesen elb*szták, és jöhettek támadni a spanyolok. Mindezt a második félidőben, 1 gól hátrányban. Tehát mi értelme volt a 3 perc tikitakának? Lóf*sz. A saját idejüket húzták és nem hozott semmi pozitív eredményt. Ennyi erővel megtehették volna azt amit a spanyolok, hogy előreküldik a labdát vaktában, de feltolják a védekezést is, és erőlködjenek a saját kapujuk előtt a spanyolok, olasz nyomás alatt.
És arról ne is beszéljünk, milyen ocsmány és unalmas a labdatartásra menni, amikor valakik az ellenfél kapuja elől is inkább hazaadnak, mert "az a biztos". Megöli a focit ez a szarság.
A magyar csapatról nem nagyon van mit mondani, legalábbis a konkrétumokat ugye mindenki látta. Svájc ellen teleszart gatyával léptek pályára a srácok, bottal ütötték a labda nyomát és hasraestek fűcsomókban - ami teljesen érthetetlen, mivel Svájc nem egy topcsapat, mi meg épp jó passzban voltunk. Rossi mondott valamit, amitől beszartak? Nem tudom. Szerintem az a nagy büdös helyzet, hogy a kiscsapatok az esetek 90%-ában el vannak átkozva, semmi nem sikerül és még az is szarul - mi az elmúlt időszakban a maradék 10%-ot élveztük, de ennek vége. Vissza a lecsóba. A németek ellen 40mp után már vezetést szerezhettünk volna, de hirtelen elkapta a csatárunkat a kétballáb, hát van ilyen. A nagycsapatok meg általában csak begyötrik azt az 1-2 gólt, akkor is ha amúgy gyatra formában vannak, mert eléjük ugrik a kipattanó, a védő hátáról öngól, ésatöbbi. A foci egyik nagy általánossága, hogy a szegény embert még az ág is húzza, ami alól az egyetlen kiút, ha nem egy szegény ember mentalitásával lépünk pályára, és ez most nem sikerült.
Legszívesebben azt mondanám, hogy ízléstelenség a harmadik helyes továbbjutással erőlködni, két ilyen meccs után kapjunk ki a skótoktól is és húzzanak haza a srácok, nincs keresnivalónk a tornán. Attól függetlenül se, hogy ez nagyjából ugyanaz a csapat ami nemrég az angolokat verte 4-0-ra. Ezúttal rossz lapokat kaptunk, fociban meg még blöffölni sem lehet.
De azért a magyar lélek csak mocorog, a f*sz kivan - ha megverjük a skótokat és szégyenpályán továbbjutunk, az talán kihozná a csapatot abból a halálos dermedtségből amiben eddig voltak, és újra a 2 évvel ezelőtti formát hoznák. Őszintén szólva a legtöbb nagycsapat is csak vergődik, még ha nyernek, azt is sz*rul, szóval itt alapvetően nem lenne lehetetlen egy kis- vagy középcsapatnak eljutni legalább az elődöntőig, aztán ki tudja, a görögöknek is sikerült pár éve. De ez persze csak álmodozás, már arra büszke lennék, ha valami nagycsapatot tényleg megszorongatnánk, mint mondjuk a portugálokat a kettővel ezelőtti EB-n. Az, hogy a németekkel szemben "helytálltunk" csak a svájc elleni atrocitáshoz viszonyítva lehet igaz, amúgy a 0-2 pont ugyanolyan sima kétgólos vereség mint az 1-3. Mondjuk a továbbjutásunk ellen szól, hogy a gólkülönbségünk már most a legrosszabbak között van, a skótokat pedig azt hiszem nem fogjuk 4-5 góllal megverni, szóval talán fölösleges is arról ábrándozni, hogy az ő esélyeiket szétverjük csak azért hogy mi se jussunk tovább.
Az utolsó 100 komment: