A spiritualitás terén rengeteg a kérdés, amire állítólag nincs elfogadható válasz. Pedig ott van az, az orrunk előtt táncol, csak nem vagyunk hajlandóak ránézni. A bizonyíték, ami szanaszét hever, sosem elég jó. Valami más kéne, olyan ami beleveri az orrunkat az igazságba - bár kellően összeszorított foggal még az is ignorálható.

Mi a spiritualitás lényege? Az anyagtól való függetlenség. Milyen bizonyítékot akarunk? Anyagit. Vagy legalábbis tudományosat - abban az értelemben, hogy a spirituális jelenséget egy vonalzó vagy szögmérő mellé lehessen tenni. A csoda, a lélek, az atyaúristen legyen lefényképezhető és felboncolható.

A kritikusok nem tudnak mit kezdeni azzal a válasszal, hogy az ezoterikus dolgokról legföljebb személyes tapasztalat szerezhető - azon kívül kapufa. Hihetsz a saját szemednek vagy annak amit a bőrödön érzel, de az élmény nem sokszorosítható, nem sterilizálható és nem "informatizálható". (Utalok itt arra az elméletre, hogy kétféle "tudás" létezik: az egyik, ami információként átadható, a másik viszont kizárólag tapasztalással építhető. A mateklecke az egyik, a szamba a másik.) Mivel erről egy átlagember nem tud, ezért fel sem tudja fogni, hogy a spiritualitás nem elmagyarázható. Lehet róla csicseregni napokig, lehet vele könyvtárakat megtölteni, de az csak a forró kása kerülgetése. Magyarázhatod te valakinek, hogy milyen szerelmesnek lenni, de úgysem fogja megérteni míg meg nem tapasztalja. Magyarázhatod te valakinek, hogy mit jelent szambázni, de amíg táncra nem perdül az egész csak üres szellemi konstrukció marad. És máris érzem, hogy a szkeptikusoknak ez csak üres rizsa. Tegyek le az asztalra valami mérhetőt, vagy húzzak a picsába.

Mérhető spiritualitás, mint említettem, nem létezik. Van viszont néhány apró kis jelecske arra, hogy azért mégsem a matéria az igazi úr. A tudatunknak olyan befolyása van a fizikai világra, amilyennek elméletileg nem szabadna léteznie. Első példának, ami a legkevésbé "tudományos" ebben a sorban, említhetem egyes harcművészetek követőit. Ha egy shaolin szerzetes a torkával hajlít meg egy lándzsát, arra a szkeptikus nehezen talál magyarázatot. Lehetne persze filléres vásári trükk, de nem az. És itt jön a képbe a nyugati ember fantasztikus tudatvédelmi mechanizmusa: ha valami nem cáfolható de nem is magyarázható, akkor félrelökjük mint érdektelen érdekességet. Minek is foglalkoznánk a shaolin szerzetesekkel? Megnézzük a youtube-on, frankó. Esetleg kitalálunk hozzá féltucat magyarázatot - az egyetlen dolog, ami eszünkbe sem jut, elfogadni az eredetit. Mármint amit a shaolin szerzetesek is mondanak: megtanulták kontrollálni a chi-t. Mi az a chi? Tudja a nyugati tököm. "Életenergia". Műszerekkel mérhetetlen, szkeptikus gondolkodással értelmezhetetlen, misztifikált hablaty. Kivéve persze, hogy létezik és működik, mert hogy a szerzetesek nem növesztenek izmot vagy csontot a torkukra, az tuti. Nade akkor hogy is van ez? Ezt ők nem az izomzatukkal csinálják, hanem a tudatukkal. Nade ha a tudat voltaképpen az agy "funkciója", és az agy egy bioelektromos számítógép, akkor hogy a fityfenébe tud ilyesmit csinálni? Hogyan tudja kontrollálni ezt az energiát, a neuronok és a hormonok hogyan irányítják a chi-t egy pontba, hogy ott megakadályozzon egy fizikai sérülést?

Oké, a shaolin srácok messze vannak és ki tudja mit csinálnak. Evezzünk tudományosabb vizekre. Mi a helyzet a placebóval? Erről is majd' mindenki tud, és ugyanazzal a lendülettel majd' mindenki vállvonva elsiklik mellette. Valaki bevesz egy kockacukrot, amiről azt mondják neki, hogy gyógyszer - és meggyógyul tőle. Miért is? Hogyan? Ugyanaz a helyzet mint az előbb: ha a tudat az agy terméke, az pedig egy materialista alapokon működő biogépezet, akkor hogyan van "hatalma" olyan dolgok felett, amik felett nem lehet hatalma? Hogyan tud csontot forrasztani vagy vírust ölni amit hiszel? Azt hiszed, hogy gyógyszert kaptál, és a hited mögéteszi a gyógyhatást. Tudományos magyarázat? Hátizé. A tudomány, ami itt nagyon lebukik, úgy tesz, mintha értené, és magyarázni is próbálja, csak éppen nem sikerül neki. Nem kell nekem elhinni, el lehet olvasni a linkelt anyagot. Megmagyaráz az bármit? Lópikulát. (Az angol wiki bővebb, de ugyanerre jut.)

De van ennél még cifrább is. A komoly elmezavarokról általában nem tudunk sokat, azt viszont igen, hogy a "hasadt tudatú" emberek (polgári nevén Disszociatív személyiségzavar) igen különös tüneteket képesek produkálni. Ezek között van például, hogy az ugyanazon testben egymást váltó személyiségek lehetnek váltakozva jobb- és balkezesek, lehetnek különböző allergiáik, vagy láthat az egyik jól, míg a másik szemüveges. Ennek az információnak nem lehet túlbecsülni a horderejét. Egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a test egyszerűen csak leköveti a tudatot. Ha azt hiszed sántítasz, akkor sántítasz, holott valójában nem is. Ez nem paradoxon? A lábad működése hogyan és miért függ attól, hogy a fejedben milyen énkép lakozik? Ezt az énképet pedig hogyan konvertálja le az agyad bioelektromos töltések vagy különböző hormonszintek segítségével egy ki-be kapcsolódó allergiává, látászavarrá, bal- vagy jobbkezességgé? Materialista szinten képtelenség lemodellezni, hogy az agy miért és hogyan tudná kapcsolgatni, hogy a bőrfelületed hogyan reagál egy csalánlevél érintésére. Egyszer kiütéses leszel, máskor meg nem. Ezt nem a bőröd határozza meg? Nem. Az allergia nem a testben lakik, hanem a tudatban.

A hipnózis is játszik ezekkel a jelenségekkel, de az is félre van lökve, mint afféle féltudományos mostohagyerek. A kísérletek nem ismételhetőek meg bárkivel, tehát nem bizonyító erejűek, és ennyivel a szőnyeg alá van gyűrve az egész téma. Komoly ember nem foglalkozik vele - mert különben kínos kérdésekre kellene válaszolnia. Például a klasszikusra, hogy egy bioelektromos gépezetet hogyan lehet szavakkal rávenni arra, hogy a "gazdáját" kukorékoltassa, éber izomerejének többszörösét produkálja, emlékezzen a saját születése előtti eseményekre, ésatöbbi.

A következtetés persze adott, és pofonegyszerű: a tudat nem anyagi természetű, nem az agy fizikai-kémiai-biológiai megnyilvánulása. Te nem elektronok mozgása vagy, hanem valami tudományosan megfoghatatlan entitás. Innen lehet az egészet továbbgondolni.