Az általános politikaelméletben a baloldal a közösségcentrikus, "közteherviselős", szolidaritásra épülő elképzelések gyűjtőneve, a jobboldal pedig az individualista, az egyén szabadságát, jogait és lehetőségeit maximalizáló elképzeléseké. Ezekre a címkékre rengeteg kosz ragadt az utóbbi ~200 évben, a (poszt)modern baloldal például nyomokban is alig tartalmaz valamit az eredeti irányvonalakból. Ezért gondoltam arra, hogy kifejtem, milyen is lenne egy jó baloldal, ami, hogy úgy mondjam, ellátja az eredeti feladatát, de nem lépi túl a hatáskörét...

1. Egy normális politikai baloldal elsődleges célja mindig és minden körülmények között a teljes nemzet, az egész ország felvirágoztatása. A normális baloldal célja NEM a jobboldal elleni harc, és NEM különböző társadalmi csoportok érdekképviselete más társadalmi csoportok ellenében. A baloldal célja NEM a szegények érdekképviselete a gazdagokkal szemben, mert ez társadalmon belüli ellenségeskedést szül, vagyis feszültséget, az pedig konfliktust - a baloldal célja a gazdagok és szegények sorsán egyszerre javítani, hogy mindenkinek jobb legyen, nem egymás kárán, hanem együtt.

2. A baloldal központi értéke a szolidaritás, vagyis az elesettek segítése, a szenvedés csökkentése. Mivel az első pont abszolút érvényű és magasabb prioritású, ez a bizonyos szolidaritás a nemzet tagjaira, az állampolgárokra irányul - idegenekre csak akkor, ha van rá fölös kapacitás és nem jár semmilyen problémával az állampolgárokra nézve. A magyar baloldal elsődleges célja nem az internacionális szolidaritás, hanem a magyar nép érdekeinek képviselete.

3. A normális baloldal a szolidaritásra elsősorban felkéri az embereket, nem pedig rájuk kényszeríti. Biztat, felvilágosít, jó példával jár elöl (vagyis adakozik), a saját tetteivel igyekszik a társadalomban tapasztalható szenvedést enyhíteni - nem tilt, nem kötelez, valamint csak a lehető legalacsonyabb, legszükségesebb mértékben adóztat és segélyez. A baloldal célja nem egy (anti)utópia, ahol az állam mindenkitől mindent elvesz, hogy aztán egyenlően ossza vissza, hanem egy olyan rend, amiben az állam tiszteletben tartja a polgárok alapvető jogait (ideértve a magántulajdonhoz és az egyéni munkával / vállalkozással megszerzett vagyonhoz való jogot), és csak a kézzelfogható emberi szenvedés enyhítésére avatkozik be minimálisan.

4. A normális baloldal a rászorulást egyénileg ítéli meg, a vizsgált személy anyagi körülményei alapján, és ebben semmiféle szerepet nem játszhat a faj, bőrszín, nem, vallás, szexuális irányultság, történelmi sérelmek, kisebbségi státusz, stb. Onnan lehet megállapítani, ha valaki az állam segítségére szorul, hogy nincs mit ennie és/vagy nincs hol laknia. Akinek ilyen gondjai nincsenek, az a bőrszínével, vallásával, történelmi sérelmeivel forduljon bátran olyan (állami támogatásban nem részesülő) alapítványokhoz vagy egyesületekhez, amiket ezek a dolgok érdekelnek.

5. A normális baloldal nem kíván az emberek közötti gazdasági / társadalmi viszonyokba beleszólni, valamint nem célja a versenypiaci cégek belügyeinek szabályozása. Nem kíván a társadalom politikafüggetlen részébe belenyúlni úgy, hogy ott "egyenlő feltételeket teremtsen" - az ilyen célú törekvéseit kizárólag magára az államszervezetre korlátozza. Amit az állam csinál, abban egyenlő feltételeket, de NEM egyenlő kimenetelt biztosít az állampolgároknak. A normális baloldal irányítása alatt álló államszervezet nem diszkriminál sem pozitívan, sem negatívan senkivel, semmilyen szempont alapján - az állam szigorúan vak nemre, színre, vallásra, szexuális hovatartozásra, stb.

6. A normális baloldal a szenvedés csökkentésén nem a szenvedés másra tolását érti, vagyis nem a középosztály zsigerein akarja felvirágoztatni az alsó réteget. Nem okoz több igazságtalanságot mint amennyit orvosol, nem vesz el onnan ahol arra az erőforrásra szükség lenne. Elsősorban munkát próbál adni a tömegeknek, nem segélyt, hogy a dolgozó emberekre ne háruljon méltánytalanul nagy teher. Elsődleges eszközei a legszükségesebb adóbevételek eléréséhez az olyan adók, amik az egyszeri embert nem érintik, vagy csak a lehető legkevésbé: vagyonadó, pénzpiaci és tőzsdei forgalom adóztatása, kamatadó, cégek nyereségének adóztatása, stb. Az SZJA-t igyekszik minimalizálni és egyben úgy formálni, hogy az alsó rétegek megélhetését ne tegye lehetetlenné.

7. A normális baloldal - a nemzeti érdek és a szolidaritás jegyében egyaránt - védeni próbálja az állampolgárok munkahelyeit. Nem köt olyan nemzetközi szerződéseket és nem lép olyan szövetségekre, amik a hazai munkahelyeket veszélyzetetik; külföldi érdekeknek engedve nem korlátozza saját iparát vagy mezőgazdaságát. Védővámokat és árubehozatali korlátozásokat alkamaz legalább az olyan országokkal szemben ahol a bérszínvonal alacsonyabb, hogy a saját munkavállalóinak ne kelljen az olcsóbb külföldi munkaerővel versenyezni. Nem engedi külföldi segélyezési manipulációkkal vagy "ellenséges felvásárlással" kiszorítani, szétverni a hazai gazdasági ágazatokat és résztvevőket.

8. A normális baloldal tiszteli az emberek magánvéleményét, akkor is ha az történetesen jobboldali. Nem legyőzni vagy megsemmisíteni akarja a jobboldalt, hanem annak partnereként, együttműködve akarja a teljes népesség érdekeit szolgálni. Ennek értelmében a normális baloldal nem agymos a médiában és az oktatási rendszerben, nem terjeszt előítéleket és rémhíreket a jobboldalról. Elfogadja, hogy a jobbos gondolkodásnak is van létjogosultsága; olyan államot tervez és épít amiben a két politikai oldal tagjai egyaránt boldogulhatnak és szabadon kifejezhetik véleményüket. A normális baloldal észben tartja, hogy a jobboldal sem "téved", annak is vannak érvényes szempontjai és célkitűzései, és hogy a teljes társadalom boldogulását nem lehet a jobboldal mellőzésével vagy kiszorításával elérni.