Kell-e nekünk identitáspolitika? - kérdi a KM, és aztán megmagyarázza, hogy természetesen, hiszen a létező legjobb társadalmi modell a végtelenül apró részekre szétvert, egymással harcban álló mikroközösségeké. A legjobb egyenesen az, ha egészen az egyénig szétverünk mindent, akkor eljön a "mindenki mindenki ellen" kánaánja, ahol az egyik szomszédodat azért utálod mert férfi, a másikat mert fehér, a harmadikat mert hetero, a negyediket mert cisz, az ötödiket mert keresztény, a hatodikat pedig azért mert bár pontosan ugyanazokba a csoportokba tartozik mint te, de nem ugyanúgy gondolkodik az identitáspolitikáról. Neadj'isten még az sem kizárt, hogy jobbos!

Nade nézzük a cikket kicsit bővebben - a megszokott fisking módszerrel csak ott szólok közbe, ahol érdemes.

Sok identitáscsoport (...)

Identitáscsoport nem létezik, mivel nincs olyan csoport amiben mindenkinek azonos az identitása. Győzikének nem ugyanaz az identitása mint Lakatos Mikelandzselónak drávafütykösről, ezért "cigány identitás" nem létezik. A libsik úgy képzelik el a társadalmat, mintha hangyabolyszerű kollektívák egymással hadban álló közössége lenne, ami iszonyatos baromság. Mindannyian egyének vagyunk egyéni identitással, és az államnak így is kell kezelnie minket.

Sok identitáscsoport fokozottan ki van téve a társadalmi elnyomásnak

Ez több okból is baromság. Egyrészt a "társadalmi elnyomás" üres fogalom, ugyanis csak akkor lenne értelme, ha bármiféle elnyomás társadalmi konszenzussal működne, amire garantáltan nincs egyetlen példája sem az identitáspolitikusoknak. Társadalmi elnyomás az, ami törvénybe van foglalva, vagy legalábbis az emberek nyíltan és kollektíve csinálják, megbeszélték, tudnak róla. Társadalmi elnyomás az, amikor Iránban a keresztények kussban vannak tartva, mert ha valaki szólni mer azt kivégzik. A magyar társadalom nem nyom el csoportokat, legföljebb vannak benne egyének, akiknek ellenérzései vannak másokkal szemben - ami közel sem ugyanaz.

Másfelől össze-vissza megy a hazudozás arról, hogy ki miben és mennyire van elnyomva, így az egész téma teljesen átláthatatlan és érdemi vitában hasznavehetetlen. Egyesek szerint nőelnyomás, hogy a nők kevesebbet keresnek mint a férfiak, amiről ugye már ezerszer kiderült hogy hazugság, mellébeszélés, propaganda. Amíg senki nem fárad azzal, hogy egyáltalán megpróbálkozzon objektív képet festeni a különböző csoportok helyzetéről, addig inkább ne akarjon senki ilyesmire hivatkozva törvényi változásokat szorgalmazni.

Harmadrészt pedig nincs olyan csoport amiben mindenkinek egyforma a helyzete. A már említett Győzike még illúzió-szinten sincs kitéve olyan társadalmi elnyomásnak, mint a mezei rokonai, így teljesen értelmetlen és félrevezető egy csoportként kezelni őket. Ha valakinek kellemetlen a helyzete, azt egyénileg kell megoldani, nem a csoportjával együtt, ahhoz kötve, mert az óhatatlanul is azt eredményezi, hogy olyanokra pazarlunk erőforrásokat akikre nem kéne, miközben a valóban rászorulók nem megfelelő színű-szagú csoportjait ignoráljuk. Hogy világos legyen: Győzikét támogatni azért mert cigány, miközben egy magyar nemzetiségű hajléktalan éhen hal vagy halálra fagy, a tetűség legalja, emberiség elleni bűncselekmény. Még ha valaki azt is képzeli, hogy bizonyos csoportok jobban el vannak nyomva, mint más csoportok, az egyetlen értelmes megoldás akkor is egyénekként kezelni az elesetteket, és egyénileg segíteni rajtuk. Csoportokon segíteni nem hatékony, igazságtalan, ráadásul melegágya a visszaéléseknek.

bizonyos emberek, akiket a társadalom nõként azonosít – és akik maguk is így azonosítják magukat

Hagyjuk már ezt a "társadalom ekként vagy akként azonosít" dumát, ami nem több mint a párbeszéd megölésére és egyre újabb ellenségeskedések szítására szolgáló szofizmus. Mindenki úgy azonosít mindenki mást, ahogy neki tetszik, ezzel az alanynak semmilyen kárt vagy sérülést nem okoz. Kontraproduktív azon feszengeni, hogy a cirka 5 millió magyar nőből talán van egy tucat, aki férfiként vagy benzinmotoros fűkaszaként szeretné azonosítani magát, és a gonosz társadalom elnyomja őket azzal hogy ezt az utcán velük szembe sétáló emberek nem vágják le első pillantásra.

[a nők] nem csak azért élnek szegénységben, mert a régióban nincs elég munkahely, hanem mert a házimunka és a gyereknevelés nagy részét is õk végzik, és emellett nem tudnak munkát vállalni.

Meglehetősen faramuci elképzelés a munkanélküliséget a nemek harcára rávetíteni. Mintha azt próbálnák mondani, hogy a gonosz férfiak és a szegény nők egymás legyűrésével juthatnak a húsosfazék közelébe, és ebben a harcban a nőket kell segíteni a férfiak rovására, mert az az "egyenlő" és az igazságos. Ennél nagyobb hülyeséget ritkán hallok, illetve ez az egyik legjobb példa az identitáspolitika totális logikátlanságára és csődjére. Nem azt nézik, hogy mi a társadalom érdeke, mi előremutató vagy valóban igazságos - egyszerűen csak szétosztják a társadalmat identitásokra, majd azt mondják hogy az egyiknek kedvezni kell a másik rovására, mert csak. Mert szerintük az "elnyomás", hogy a nők több házimunkát végeznek.

Namármost kérdem én, ha egy nő egyedül él, vagy szingli anya, akkor kinek kellene helyette házimunkát végezni? Ha viszont családban él, és háztartásbeli, akkor ezek szerint egy férfi dolgozik rá és eltartja őt, nem? Most akkor hol is van a probléma? Nem logikus, hogy a munkanélküli feleség (akinek a férje dolgozik és hazaadja a pénzt) elvégzi a házimunkát? Ráadásul, jó esetben, egy családon belül olyanok élnek akik önként választották ezt az életmódot, mivel szeretik egymást, tehát a nő a saját szeretteire végez némi plusz házimunkát ahhoz képest, amit önmagára mindenképpen el kellene végeznie, ha egyedül élne. Ez lenne az a borzalmas elnyomás, ahol a nő a semminél alig valamivel nagyobb extra erőfeszítését egy dolgozó férfi azzal honorálja, hogy ételt-italt és fedelet biztosít neki?

Szegény, szegény elnyomott nők, akiknek muszáj a saját gyerekeik nevelésére pocsékolni a drága időt és energiát, ahelyett, hogy valami áldott jó munkahelyen kereshetnék a pénzt...

Gondolkodjunk tovább. Mivel a szingli anyák ebből a kérdésből eleve kiesnek, mi a libsi megoldás a műproblémára? Segítsük a nőket munkába állni. Mivel a munkahelyek száma véges, ez ugye a férfiak munkapiaci helyzetének a romlásával jár, tehát technikailag oda jutunk, hogy az addig kereső férj mellett háztartásbeliként élő feleség munkába áll, és helyette a férj lesz munkanélküli, illetve háztartásbeli. Mi az az objektív javulás, amit ezzel elértünk, kinek lett jobb a helyzete és miért? Jobb a közös gyereknek, hogy nem anyu van vele, hanem apu? Jobb a nőnek, hogy nem a házimunkát végzi, hanem idegen főnökök irányítása alatt robotol, és nem lehet a családjával, csak este, mikor fáradt és nyűgös? Jobb a férfinak, aki elvesztette a munkáját, így szembesülnie kell azzal, hogy a társadalom ingyenélőnek és értéktelennek tartja, attól függetlenül, hogy legalább ugyanannyit teljesít a házimunkában, mint anno a felesége? Ki nyert ezzel az egésszel?

Ja igen, azok a nők akik el akarnak válni. Fantasztikus.

Ez pedig nem azért van, mert mindegyikük különösen jó lenne a házimunkában vagy égetõ vágyat érezne rá, hanem, mert a társadalom õket egy olyan csoport tagjaként azonosítja – és általában õk is magukat – akiknek ez a dolga.

És mi ebben a probléma??? Amíg senki nem kényszerít senkire semmit, addig miért baj, hogy egyesek (többek között a nők többsége) szerint praktikus és hatékony, ha a nők végzik a házimunkát? Miért kell ezt problémának feltüntetni és megtámadni? Ha egy nő nem akar házimunkát végezni, ne végezzen. Ennyi a nagy titok, a megoldás kulcsa, és ezzel még az átfogó és szükségtelen társadalmi reformot is megspóroltuk.

[a cigányoknak] a munkahelyeket nincs annyi esélyük megkapni, mint a nem cigányoknak, a környékbeli munkaadók előítéletei miatt

...pontosan úgy, ahogy egy nem-fehér közösségben a fehéreket nézik ki előítéletesen, ami (tetszik vagy sem) az emberi élet szerves része. Akinek nem tetszik, hogy egy idegen közösségből kinézik, az ne éljen idegen közösségben, az isten büdös szerelmére. Ez egy szabad világ, amelyik cigányt zavarja a magyarok teljesen érthető és normális magyar-preferenciája, az szegregálja magát önkéntesen olyan cigány közösségekbe, ahol nem tapasztal ilyesmit - ne azt követelje, hogy a magyarok változzanak meg az ő kedvéért. Én sem várom el, hogy ha egy cigány közösségbe megyek akkor engem jobban szeressenek mint saját magukat, ők se várják ezt tőlem - nameg olyan kretén társadalomromboló szerveződések se akarjanak rám kényszeríteni ilyesmit, amik a cigányság nevében megosztást keltenek és ellenségeskedést szítanak.

Minden cigánynak törvényadta lehetősége van vállalkozni, céget alapítani, őstermelőnek állni, kereskedni vagy szolgáltatni, és ezzel nyugodtan élhetnének a saját cigány közösségeikben. Senki nem akadályozza őket. Arról már nem a magyarság tehet, hogy a vállalkozó kedvű cigányok túlnyomó többsége az uzsorás karriert választja, vagy a fémkereskedőit. Nem rajtunk múlik, csinálják ők jobban. Legyenek köztük élelmiszerboltosok, építőipari vállalkozók, ésatöbbi, s máris megoldódik a gondjuk, mert adhatnak munkát egymásnak. Elhihetik, hogy ha egy ilyen rendszer beindulna, senki nem panaszkodna náluk, hogy diszkriminálják a magyar nemzetiségű munkanélkülieket a cigók javára.

Ez a csoport megint csak önazonossága, identitása miatt kerül a társadalmi hatalmi hierarchia aljára

Az identitás senkit nem juttat sehová. Nincs a világon egyetlen fehér ember sem, aki azért gazdag, mert fehér. Ahová az ember került, azért valaki megdolgozott - vagy a szülei, nagyszülei, vagy ő maga. Ha a társadalom tetejére jutott, azért is megdolgozott valaki, ha az aljára, azért is. Győzikét a cigány identitása nem vitte a hierarchia aljára, ahogy ezer más társát sem, mivel ők vették a fáradságot és tettek valamit a saját érdekükben. Ezzel szemben másik ezernyi magyar nemzetiségű hajléktalan él az utcákon, akit az identitása nem mentett meg ettől. Egyszóval hagyjuk a kamu rizsát, hogy az egyén helyzetét a bőrszíne vagy a nemi szerve definiálná, ez prosztó kis hazugság, semmi több. Az a nagy nem-polkorrekt igazság, hogy a cigányságot a saját kultúrája, természete és tevékenysége juttatta oda ahol van. Nem okolhatnak ezért senki mást.

Az identitáspolitika elsõ fontos állítása, hogy a társadalmi elnyomás ilyen, identitásalapú formáit fel kell ismernünk

Rögvest bukta, már itt össze lehet csomagolni az elméletet és kihajítani a fészkes fenébe. Semmilyen érvet vagy bizonyítékot nem láttam a KM cikkben arra, hogy jobb lenne közösségileg megítélni dolgokat, mint egyénileg, hogy egyáltalán bármiféle szükség lenne az identitáspolitikára. Ha egy cigány embert diszkrimináció ér, az nem az egész közösségét éri farkasflóriánostól és osztolykánágnesestől, hanem kizárólag őt magát, és ezt ezen a szinten kell orvosolni is. Mi baja lehet a libsiknek azzal, hogy ha egy cigányt diszkrimináció ér, akkor ez rendezésre kerül az ő egyéni szintjén?

Így például a nagy-britanniai Nők egyenlősége párt ebben az értelemben identitáspolitikát művel, politikai céljait kizárólag a nőknek mint sajátos identitáscsoportnak az elnyomása határozza meg.

Igen, és pont ez vele a baj. Hazugságokra épül és hazug célokért dolgozik, megosztja a társadalmat és nyíltan diszkriminálja azokat akiket nem képvisel.

az identitáspolitika központi állítása, hogy e problémák megoldása az identitások átformálásában rejlik.

Na igen. Mit lehet erre mondani? Vigyétek a megalomán, hatalmaskodó mancsotokat az identitásom közeléből, ti szerencsétlen nácik. Miféle mérhetetlen gőg kell ahhoz, hogy valaki azt képzelje, neki joga és kötelessége egész néprétegek identitását átformálni nemcsak azok megkérdezése nélkül, de egyenesen az akaratuk ellenére? A te identitásod hibás, de semmi gond, mi majd kijavítjuk... Kibújik a szög a zsákból, hogy miért is kell már az óvodában elkezdeni az agymosást: mert a kultúrmarxisták szerint ŐK akkor nyernek, ha a gyerekeid identitását ŐK formálhatják. Szebb világot teremtenek, ha belegebedsz is, és a jelen politikai helyzet tanúsága szerint igenis milliók fognak (újra) belegebedni. A marxista utópia nem jöhet el máshogy, csak ha mindenki agyát a regresszívek távirányítják.

Bizonyos feministák szerint például a probléma a nők helyzetével elsősorban az, hogy a társadalom őket és ők magukat úgy képzelik el, mint akiknek a konyhában és a gyerek mellett a helyük, ez pedig kiszolgáltatottá, alárendeltté teszi õket.

Magyarra fordítva: egyes feministák szerint az nyomja el őket, amit ők arról feltételeznek hogy mások mit képzelnek róluk. Hát ha elsősorban ez a probléma a nők helyzetével, akkor nincs is olyan nagy gond, nem igaz?

Hogy ezen segítsünk, meg kell változtatnunk azt, ahogy a társadalom – nők és férfiak egyaránt – a nőkről gondolkodunk, ahogyan ezeket a csoportokat azonosítjuk, reprezentáljuk.

A klasszikus elnyomó gondolkodásmód: nekik nem elég, hogy ők szabadon azt csinálnak amit akarnak, nekik az kell, hogy neked tilthassanak és téged kényszeríthessenek. Az ő paradicsomuk akkor jön el, ha te úgy fogsz gondolkodni és cselekedni, ahogy ők elvárják tőled. A te szabadságod az ő elnyomásuk, tehát teljes joggal vitatják el tőled...

Ha ugyanis a nőket is a férfiakkal egyenrangú partnerként, a társadalom teljes jogú tagjaként ismernénk el, akkor ugyanúgy nem várnánk el tőlük, hogy a házimunka nagy részét elvégezzék, ahogy a férfiaktól sem várjuk el.

Különös ez a dolog, én például még sosem éltem párkapcsolatban a társadalommal, kizárólag egyénekkel, ezért marhára nem érdekel, és nem is igazán tudom, hogy a társadalom mit várna el tőlem. Akikkel párkapcsolatban éltem, azokkal mindig meg tudtam beszélni, hogy ki mit csinál, egyéni ízlés szerint. Vagy én vagyok valamilyen csodalény, vagy a feministák életképtelenek.

Az is különös ugyanakkor, hogy kettősjérce barátaink elfelejtik megemlíteni, a férfiakon sokkal súlyosabb társadalmi elvárások vannak, mint a nőkön, hiszen míg a nőkön a főzést és mosogatást kéri számon az a szemét társadalom, addig a férfiakon az élethosszig tartó robotolást a családért. Jaj, szegény nők, akik úgy szenvednek a tizedakkora társadalmi elvárások alatt, mint a férfiak...

Végül pedig azt kell hogy mondjam, ha a férfiakat és nőket nem kezeli egyenrangúként a társadalom, akkor a nők vannak fentebb, ahogy az már az alkotmányunkban is rögzítve van. A médiában és a közéletben a férfiak többnyire elnyomó, veszélyes, agresszív, soviniszta szerepekben vannak feltüntetve - ahogy azt a KM példája is mutatja. Ezzel szemben a nőket kritizálni tilos, őket ünnepelni kell, a kívánságaikat lesni, a problémáikon enyhíteni, ésatöbbi. Namostakkor ki egyenlőbb az egyenlőeknél?

Ha a melegek kapcsolatait teljes értékűként fogadnánk el és nem tekintenénk szégyellnivalónak

Mi a csudáért kellene bárkinek bárki más kapcsolatait "elfogadni"? Nem az én tisztem elfogadni vagy nem elfogadni bárki más párkapcsolatait, és az sem érdekel hogy ő mit gondol az enyémekről. Egyáltalán miféle "értéke" van a kapcsolatoknak, amihez képest "teljes értékű" a meleg verzió? Mitől van elnyomva két ember, akik boldog párkapcsolatban élnek, amiről vadidegenek azt gondolnak amit akarnak? A legmodernebb SJW vonulat szerint két fehér embernek tilos egymással kapcsolatra lépni, mert az undorító és rasszizmus - most akkor én el vagyok nyomva?

Az ilyen értelemben vett identitáspolitika központi fogalma tehát az elfogadás (...), amit az identitáscsoportok társadalmi reprezentációinak, a róluk való gondolkodásnak a megváltoztatása által érünk el.

Vagyis hangszereljük át az egész társadalmat annak megfelelően, hogy a regresszívek mit tartanak elfogadhatónak, mert az a helyes, szemben azzal amit a többség tart elfogadhatónak, mert az téves. Ők tudják, hogy mi a jó, mi meg bunkó parasztok vagyunk akiknek erkölcsi kötelessége csendben tűrni megköszönni az ő irányításukat és a haladó szellemű kényszer-átnevelést.

Ki dönti el, hogy milyen az a pozitív töltetű meleg identitás, aminek a mentén gondolkodnunk kéne róluk?

Engem sokkal inkább az a kérdés izgat, hogy kinek mi köze ahhoz, amit gondolok, és miféle elképesztően aberrált jogon képzeli, hogy neki azt ellenőrizni vagy módosítani kellene? Azt gondolok a melegekről amit akarok, és ha az dugig van negatív sztereotípiákkal, akkor a Kettős Mérce tehet egy szívességet. Pontosan ugyanannyi joguk van az én gondolataimban turkálni, mint nekem az övékben, úgyhogy mielőtt társadalommérnöki jószándékkal nekem esnének, talán előbb rendezzük egy személyes vitában a kérdést, hogy ki fog a másik fölött uralkodni. Oké, számukra egyértelmű, hogy ők uralkodnak fölöttem, mert erre feljogosítja őket az erkölcsi tökéletességük, de azért hadd legyen ehhez nekem is pár szavam.

nőnek lenni Dél-Szudánban és Párizsban, vagy akár egy elszegényedő magyar faluban és egy belvárosi bérlakásban gyökeresen különböző élethelyzetek.

Szudán és Párizs már nem is különbözik annyira, hála a diverzitásnak. Ha elég sok lesz a diverzitás, az egész világ úgy fog kinézni, mint Szudán.

Egyenlőség, szolidaritás, demokrácia – baloldali értékek

A demokrácia baloldali, hát nem aranyos? A nagy balos nevek Marxtól Leninen és Hitleren át Maóig és Castróig mind igen nagy hívei voltak a demokráciának, szemben a gonosz jobbosokkal, akik... Hm.

Az identitáspolitika eszerint azzal fenyeget, hogy maga is az elnyomás eszközévé válik

Az identitáspolitika legnagyobb hátránya, hogy létrehozza, illetve konzerválja a társadalmi törésvonalakat, ezzel megoldhatatlanná téve minden egyes olyan konfliktust, ami (látszólag) csoportok között zajlik. Például a cigánykérdés megoldása az lenne, hogy a konfliktus csitítása és a cigók folyamatos lenyugtatása közben megoldjuk az integrációt ill. szeparációt. Ezzel szemben az identitáspolitika folymatosan arról harsog, hogy a tetű fehérek elnyomják a szegény cigókat, ezzel hergelve a kisebbséget a többség ellen, terelve a szituációt az erőszak irányába. Hogy a fenébe képzeli a KM a faji alapú erőszak megszüntetését úgy, hogy közben folyamatosan szítja azt? Most vagy nagyon hülyék, és nem látják a saját tetteik következményeit, vagy épp ellenkezőleg: nagyon is tisztán látják azokat, és éppen az felel meg a burkolt céljaiknak.

az ő identitása továbbra sincs elismerve

Senkinek az identitását nem kell senki másnak, s főleg nem politikailag, "elismerni". Az identitás személyes dolog: az vagyok, aki, ezen senkinek a véleménye nem változtat. Nincs szükségem külön társadalmi engedélyre, megerősítésre vagy elfogadásra ahhoz, hogy az lehessek, aki vagyok. Éppen ezért nem is akarom a társadalmat arra kényszeríteni, hogy törődjön az identitásommal - ami egyébként amúgyis fából vaskarika, mert a társadalom csak egy fogalom, valójában emberek alkotják, tehát aki a társadalmat akarja megváltoztatni, az valójában az emberekre akarja kényszeríteni az akaratát. Magyarul az identitáspolitikával fertőzött melegek minden egyes emberre rá akarják kényszeríteni, hogy foglalkozzanak az ő identitásukkal, nyilatkozzanak nyilvánosan hogy elfogadják azt, illetve kényszerűen tartsák azt "pozitívnak". Persze ha ezt logikusan végigvinnénk minden identitásra, akkor mindenkit kötelező pozitívnak elfogadni a náciktól a pedofilokon át a hasfelmetszőkig. Mi az, hogy neked ezek az identitások nem tetszenek, talán gonosz kirekesztő vagy? A gonosz kirekesztő identitás nem elfogadható, nem tudtad? A kirekesztőket kirekesztjük.

az is egy legitim válfaja legyen a meleg identitásnak

Ebből látszik, hogy ez a dedós identitásosdi jobbára az egoisták és kisebbrendűségi komplexusosok elvetélt kísérlete arra, hogy rávegyék az embereket: foglalkozzanak velük, nyugtassák meg őket hogy minden rendben van velük, és simogassák meg a kis buksijukat.

Felróhatjuk azonban az identitáspolitikának, hogy kihagy olyan csoportokat, amelyeket nem az identitásuk határoz meg. A nõkön, melegeken, cigányokon kívül vannak még a társadalomban szegények, munkások, öregek. De nemigen beszélhetünk „szegény identitásról" vagy „idős identitásról", ezek az emberek nem azért tartoznak össze társadalmilag, mert bizonyos dolgokat gondolnak magukról vagy mások róluk, hanem, mert a társadalom bizonyos módon bánik velük, mert a társadalmi struktúrákban ugyanazt a helyet foglalják el.

Ezzel itt szétrombolták az egész elméletet, gyökeresen, porig. Aki azt a hülyeséget le tudja írni, hogy szerinte két szegény ember nem képez egy csoportot, de két nő vagy két cigány igen, az talán inkább ne próbálkozzon többet politizálással vagy közéleti szerepléssel. Itt köpi szembe a kultúrmarxizmus az eredeti marxizmust, hiszen itt a szegények és a gazdagok már nem osztályok, viszont a nők és a melegek igen. És itt derül ki az is, hogy a "haladók" nem azzal törődnek aki rászoruló (értsd: szegény), hanem azokkal akiket szeretnének másokra ráuszítani a társadalomban. Nem a szegénység felszámolása a cél, hanem a férfiak és nők, cigányok és magyarok, fehérek és színesek örök háborúja. Hajmeresztő.

Egyébként elmagyarázhatná a szerző, hogy mi a lényegi különbség a "bizonyos dolgokat gondolnak mások róluk", illetve a "a társadalom bizonyos módon bánik velük" között. Az egyik miért csoportképző tényező, a másik miért nem? Hogyan lehet máshogy bánni egy bizonyos réteggel, ha nem gondolkodunk róluk máshogyan, mint más rétegekről?

Tovább menve mondhatjuk, hogy az identitás, az, hogy miként gondolkodunk magunkról vagy egymásról, egyáltalán nem számít: ami lényeges, azok a társadalmi struktúrák.

Hűha, itt másodjára is sikerült az eddig leírt összes sületlenséget egy tollvonással áthúzni.

Így például a nők nem azért vannak elnyomva, mert az emberek bizonyos módon gondolkodnak róluk, hanem mert a társadalmat olyan gyakorlatok és hatalmi struktúrák hatják át, amelyek szisztematikusan elzárják őket azoktól az előjogoktól, amelyeket a férfiak élveznek.

Ez aztán a mellébeszéd, kérem szépen. Ami a társadalmat "áthatja", vagyis szisztematikus, az a törvények és szabályok, illetve a társadalom képviselőjének, az államnak az intézményei. A magyar törvények kifejezetten a nőknek kedveznek, Mo-n azért nincs egyenjogúság, mert a nőknek több és szebb joga van, mint a férfiaknak. Az állami intézményekben pedig, mint a hivatalok, iskolák, minisztériumok, stb., a nők kifejezetten előnyben vannak a férfiakhoz képest. Aki szerint a nőket az állami intézmények elnyomják, mutasson csak egyetlen egyet, ahová nem vesznek fel nőt, mert nő, vagy éppen az intézmény szabályrendszerében rögzítve van, hogy a nőknek kevesebb fizetés, juttatás és jog, vagy több kötelesség jár, mint a férfiaknak. Ennek hiányában aki szisztematikus nőelnyomásról beszél az húzzon el melegebb éghajlatra a kisded hazudozásával. Hatalmi struktúrák meg férfi előjogok, atyám. Konkrét példát, vagy GTFO.

A legtöbb állásban, üzleti vagy politikai karrierben sokkal jobban lehet érvényesülni, ha az embernek nem kell munka előtt és után a házimunka nagyobb részét elvégeznie

Minden egyes magyar nőnek 100%-ig a jogában áll annyi házimunkát végezni, amennyit az úri kedve szerint éppen akar. Nincs olyan törvény, szabály vagy szokás ami akár egyetlen magyar nőt is kényszerítene bármire, úgyhogy ezt a témát talán lezárhatnánk végre. Aki azon sír, hogy őt a társadalom nyomja, és ennek képtelen ellenállni, az meg is érdemli.

a munka, a hatalom a társadalmi szerkezetek egész rendszerének kell változniuk ahhoz, hogy ezeket a problémákat kezelni tudjuk

Újra és újra visszatérünk a központi kérdéshez: az egész társadalmat a legutolsó szögig, beleértve minden egyes embert, át kell formálni az identitáspolitikusok kedvéért, mert... Mert... Izé. Mert ahogy ők gondolják az hibátlan és tökéletes és csodálatos, és mindenki másnak legyen tilos máshogyan gondolkodni, mert azok vaskalapos maradiak, akiknek nem szabad hogy legyen emberi joga a szabad szólásra, önrendelkezésre, lelkiismeretre. Mindenféle láthatatlan hókuszpókuszokra hivatkozva, mint a sehol tetten nem érhető és semmilyen formában nem bizonyítható "szisztematikus elnyomás", át kell alakítani az egész társadalmat egyes csoportok előnyére és más csoportok kárára, mert egyes csoportok eddig láthatatlan előnyöket élveztek, míg mások láthatatlan hátrányoktól szenvedtek, és ezt csak úgy lehet igazságosan megszüntetni, ha emezeket mesterségesen lenyomja az állam erőszakkal, amazokat meg felemeli. Vagyis az egyenlő törvények a libsik szerint egyenlőtlenséget teremtenek, ezért kifejezetten egyenlőtlen törvényekre van szükség az egyenlőség elérésére.

Emellett persze rettenetes előítéletek is élnek a nőkkel vagy cigányokkal kapcsolatban

Ja, persze, LoL. Mondj már egy rettenetes előítéletet a nőkről :)

Nem kell választanunk identitás és struktúrák között, az identitások és reprezentációk ugyanis a társadalmi struktúrák részei.

Elértünk a célegyenesbe, ahol az egyik üres és hazug hókuszpókuszt a másik üres és hazug hókuszpókusszal magyarázzák. Innentől már csak az ostobák tettetik, hogy ennek még valódi értelme van, akik félnek attól hogy mások hülyének nézik őket ha értetlenkedni kezdenek. Az identitása mindenkinek egyedi, és a társadalom számára érdektelen, a "struktúrákban" pedig semmi elnyomó nincs. De hogy az én, vagy akár a KM cikkíró identitása hogyan része a társadalmi struktúráknak (amiket egyébként még senki sem tudott épkézláb módon leírni, hogy végülis micsodák), totális rejtély.

(...) a különféle csoportok hamis ábrázolása a nyilvánosságban – ezek mind eszközök arra, hogy e csoportokat elzárják bizonyos lehetőségektől és privilégiumoktól

Mármint a magyarok, fehérek, férfiak, heterók "elnyomóként" való hamis ábrázolására gondolsz? Mert egyébként a média, legalábbis a fősodratú, szerinted kit és hogyan ábrázol hamisan? Mikor láttál utoljára a mainstream médiában lealacsonyító nőábrázolást, esetleg hamis képet a cigányokról? Példát, vagy eridj a sarokba kukoricára térdepelni.

A nőket, cigányokat, melegeket, transzneműeket nem csak előítéletek révén nyomják el, hanem gazdasági kirekesztés és egyenlőtlen hatalmi hierarchiák révén is.

Nahát itt már csak nevetni tudok, mintha például a transzneműeket egyáltalán fel lehetne ismerni amíg önként fel nem hívják magukra a figyelmet, vagy mintha a nőket bárki is kirekesztené gazdaságilag akár a versenypiacról, ahol a munkáltatót kizárólag az elvégzett munka érdekli, akár a közszférában, ahol cirka tízszer annyi nőt alkalmaznak, mint férfit, kényelmes, biztonságos és jól fizető irodai munkákra. Na és persze megint a kamu mumus, az "egyenlőtlen hatalmi hierarchia", amiről senki nem tudná elmagyarázni, hogy konkrétan mi is az és hogyan árt a nőknek, de azért jól hangzik.

A vagyoni egyenlőtlenségek elleni küzdelem becserélése identitáspolitikára, az osztálypolitika helyettesítése identitáspolitkával kétségtelenül nem járható utak egy baloldali számára sem.

Nocsak, ezek szerint a kétféle marxizmust mégiscsak egyszerre kell futtatni. Miért nem lehet mindkettőt megspórolni és egyszerűen csak segíteni annak aki elesett? Miért nem lehet egyszerűen csak szolidárisnak lenni a nehéz sorsúakkal, miért kell ehhez egy hazug, beteg, elnyomó ideológiát kovácsolni?

porblémáit

ROTFL

A társadalmi igazságtalanság szerkezetei rétegzettek

És strukturáltak meg láthatatlanok...

Na, ez jó hosszú lett, anyjuk, hol a söröm???